(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "II. Rákóczi Ferencz"

D* MARKI SÁNDOR 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



KÖTBT 



A 



Q // 



BUDAPEST 

Aü A'HiüUtólJnd IRODALMI M liWáDAl H.T. KIADÁSA 

' 192o 

Ara 16 korona. 



MAGYAR 



TÖRTÉNETI ÉLETRAJZOK 



A MAGYAR TUD. AKADÉMIA SEGÉLYEZÉSÉVEL 

KIADJA 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 



SZERKESZTI 



D R DÉZSI LAJOS 



BUDAPEST 

AZ ATHENAEUM R.-TÁRSULAT KÖNYVNYOMDÁJA 

1907 



Digitized by the Internet Archive 
in 2013 



http://archive.org/details/iirkcziferencz01mrki 



r f 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



* 



IRTA 

D R MÁRKI SÁNDOR 



A BAY ILONA-PÁLYADÍJJAL JUTALMAZOTT MU 



I. KÖTET 



1676-1707 



BUDAPEST 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KIADÁSA 
I 9°". 




43Z. 

M3 
4Sé J 



A DICSŐSÉGES 

II. RÁKÓCZI FERENCZ FEJEDELEM 

TÖRTÉNETÍRÓJÁNAK, 

D R THALY KÁLMÁN 

ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐNEK, 

A SZENT-ISTVÁN-REND S TÖBB KÜLFÖLDI REND VITÉZÉNEK, 

TÖBB SZABAD KIRÁLYI VÁROS DÍSZPOLGÁRÁNAK. 

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA OSZTÁLYELNÖKÉNEK, 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT ELSŐ ALELNÖKÉNEK, 

TÖBB HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓS TÁRSASÁG TAGJÁNAK 

ÖTVENESZTENDŐS ÍRÓI MŰKÖDÉSE ÜNNEPÉN 

TISZTELETTEL ÉS SZERETETTEL 
AJÁNLJA 

MÁRKI SÁNDOR. 



I* 



Ötven esztendeje, hogy megjelent Thaly Kálmán első önálló 
kötete. Czíme : «Ne bántsd a magyart !» s a tizennyolcz éves 
ifjúnak a legnagyobb elnyomatás idején írt hazafias költeményeit 
tartalmazza. 

Thaly neve öt esztendő múlva már egy oklevéltár élén jelent 
meg. Ennek a kötetnek, a Történelmi Kalászoknak elején közölte 
II. Rákóczi Ferencz sajátkezű levelét, mely szerint a fejedelem- 
nek «teljes igyekezete az, hogy ezen nemes hazának hírét, nevét, 
szabadságát az egész keresztény világ előtt tündököltesse)). 

A lelkes, ifjú tudós örömmel látta, hogy Szalay László, a 
nemzet ihletett történetírója, az idegen uralomra következő 
átmeneti időkben minden eddigi történetírónál nagyobb hatással 
figyelmeztette a nemzetet arra a dicsőséges fejedelemre, a kiben 
a legélénkebb visszhangot keltette Zrínyi jelszava : «Ne bántsd 
a magyart !» 

Úgy érezte, hogy Szalay elhunytával sem szabad elnémulnia 
a kuruczvilág történetének. A hogy szerényen mondta, ((kidőlt 
ugyan az erős oszlop s a nagy feladat kicsinyekre szállott : 
hagyján, — hiszen a gyenge erők munkálkodása is jobb a teljes 
tétlenségnél!)) Ezen kicsinyek egyikének vallotta magát; de nem 
csüggesztette el a föladat nagysága, sőt roskadó erejének éppen 
az kölcsönzött szárnyakat. 



Az Archívum Rákóczianumban s egyebütt ezer meg ezer 
kurucz oklevelet adott ki és terjedelmes, nagybecsű kötetekben, 
tanulmányokban ösmertette a nagy korszak főbb embereit, ese- 
ményeit. Főképen neki köszönhetjük, hogy az apróra megösmert 
küzdelmet most már a történelmi igazság teljes fényében láthat- 
juk. Az ő félszázados, fáradhatatlan kutatásainak érdeme, hogy 
Rákóczinak «nőttön nő tiszta fénye, a mint időben, térben távo- 
zik.)) Thaly tette öntudattá,, a mi a kuruczok népdalában fájó 
vágyakozás a bujdosó fejedelem után : 

«Szeret Magyarország, óhajt Erdélyország: 
Holtig szán, holtig bán — 
Még a gyermekök is, tudom, visszakíván. 
Mikor rég elmentem, visszaóhajtotok ; 
Mikor rég meghaltam, akkor is sirattok. 
Haló poromból is föltámasztanátok, — 
Összeszednétek még porhanyó csontimat! . . .» 

Mit érezhetett az ősz tudós, a mikor nemzete meghagyásából 
ezeket a porhanyó csontokat a konstantinápolyi sírból tavaly 
más koporsóba ő maga rakta át, hogy valóságos diadalmenet- 
ben, a nemzet kitörő lelkesedése közt adja át a hazai föld édes 
nyugalmának ? ! Mit érezhetett, mikor a nemzet törvényben tette 
jóvá, a mit valaha törvényben vétett a fejedelem ellen ? ! «Mit 
rákentek a századok, lemosta a gyalázatot!)) 

Áldotta az isteni Gondviselést, hogy az, a miről ifjú korában 
álmodozott, a minek előkészítésén férfikorában évtizedekig dol- 
gozott, most, öreg korában, Isten kegyelméből megvalósulha- 
tott. S kijelentette, hogy ezzel ő, a Rákóczi-kultusz öreg szol- 
gája, befejezte föladatát. 

Azonban nem dőlt ki az erős oszlop : reá nem az emléke- 
zetnek, hanem az élőt megillető nemzeti elismerésnek örökzöld 
repkénye futott föl. Minden, város sietett polgárának nevezni az 
ősz tudóst, a lelkes magyart, ki sohasem akart egyéb lenni, 
mint a fejedelem íródeákja. A Gondviselés kegyelméből ő még 
bizonyára sokáig fogja vezetni azt a fejedelmi kanczelláriát, a 



melyben a félszázad óta gyűjtött anyagból mindenkinek tud mun- 
kát adni. Mert hiszen, a hogy negyvenegy éve megírta, a «gyönge 
erők munkálkodása is jobb a teljes tétlenségnél.)) így történt, 
hogy a Magyar Történelmi Társulat, éppen az ő javaslatára, én 
reám bízta a dicsőséges fejedelem életrajzának megírását. 

így állok oda azon öregek közé, hogy a Rákóczi irodalmi 
végrendeletében, emlékirataiban, meghagyott «módon megemlé- 
kezzem a multakról s lelkesítsem a fiatalságot annak elbeszélé- 
sével, a mi azelőtt történt volt.)) Éreztetnem kell vele, miként 
Thaly tette fél századon át, hogy nemcsak a mi letűnt ifjú- 
korunknak, hanem minden idők ifjúságának írta Petőfi: «Szép 
csillag a honszeretet: gyönyörűségesen ragyog. » 

Thaly félszázados munkáját folytatom, mikor ebben az 
életrajzban ilyen csillagra mutatok. S ha rajta elmerengve, könny 
rengedez pilláimon : a költőnél erősebb hittel abban bízom, hogy 
ez nem a magyar nép alkonyának, hanem hajnalának harmat- 
cseppje. 

Ahhoz a sokhoz, a mit az élet, a haza és az emberiség 
követel tőle, tanulja meg tőlem is az ifjúság a fejedelemnek azt 
az értelmét, hogy «nincs az a nehézség, a mit a bátorság 
könnyűvé nem tenne, ha erős akarat járul hozzá.» Sohase felejtse 
el, hogy a fejedelem száz ifjú daliából társaságot alapított, mely 
a tudományokban, a katonai ösmeretekben, vitézségben, lovagias- 
ságban az ország reménye, szemefénye, büszkesége legyen. 
Ne felejtse el, hogy Rákóczi akarata szerint az ifjúságnak kell 
folytatnia az öregek hagyományait s a királynak is megmutatnia, 
hogy «a magyar nemzet semmiesetre sem engedi magát szolgai 
félelemtől vezettetni, de az atyai szeretet uralmát önként elviseli.)) 
És minden magyar ifjúnak éreznie kell homlokán azt a csókot, 
a melylyel a szabadság dicső vezére illette a hűségére esketett 
száz nemes ifjút. 

Mert bizony: «kevesen vagyunk, szeretnünk kell egymást)), 
írta nekem közel negyven éve Thaly Kálmán, mikor a «Századok» 
munkatársai közé bevezetett. 



A mit Thaly Kálmán ifjan mondott magáról, én az öregség- 
küszöbén ösmerem el magamról, hogy a kicsinyek közé tarto- 
zom. Azonban a feladat nagysága engemet sem csüggeszt. 
Roskadozó erőmnek a lelkesedésen és a szorgalmon kívül szár- 
nyakat éppen az a férfiú kölcsönöz,' ki legmélyebben hatolt a 
dicsőséges fejedelem életének titkaiba, ebbe a kincses bányába, 
honnan a magyar szent koronához méltó drágakövek kerülnek ki. 

Könyvemben az örök igazságot keresem, mint az a nagy 
ember, a kiről írok. S könyvemet szeretettel, tisztelettel ajánlom 
Thaly Kálmánnak, a Rákóczi-kultusz vezérének, a ki félszá- 
zados munka után boldogan mondhatta el, hogy föladatát 
befejezte. 



BEVEZETÉS. 

STENNEL, A HAZÁÉRT ÉS SZABADSÁGÉRT. 



Magyar Tört Életr. 19u7. 




2. A RAKÓCZl-CZIMER. RAJZOLTA OŐKRE TIVADAR. 



I. 



AZ ÖRÖKLÖTT MAGYAR LÉLEK. 




ásodik Rákóczi Ferencz az Örök Igazságnak ajánlotta 
könyvét, melyben leírta szabadságharcza történetét. 
Botorságnak tartotta volna elrejteni, vagy más színben 
feltüntetni a tetteket Isten előtt, a ki a multat, jelent, jövendőt 
mindenkinél jobban ösmeri. Munkáját egyedül azért írta meg, 
hogy tanúskodjék az igazság mellett, a mely Istennek ebben a 
müvében, a szabadságharczban is megnyilatkozott. 

A történelem lényegét abban kereste, hogy részletes, de 
legegyszerűbb előadása alapján kiderüljön, mik az ő emberi 
sötét tudatlanságának és mik az Örök Igazság isteni világossá- 
gának müvei ? Olyan kérdésekről vádolja magát, a mik alól a 
történelem őt éppen az Örök Igazság nevében mentegeti és 
többnyire föl is menti. 

«Miről beszél a sírkő ? — kérdezték a konstantinápolyi szent 
sírok utolsó lazarista őrei. — Miről beszél Zrínyi Ilona fiainak, 
a nagy, nemes II. Rákóczi Ferencznek a sírja? .... Rákóczi 

2* 



12 MARKI SÁNDOR. 

lelke ! Ki írná le a te szépségedet ? Ki tudna nevet adni annak 
a hatalmas érzelemnek, a melyből erőt merítettél? Ki tudja 
más, csak te, a kit hazának nevez az emberi nyelv! ...» 

Rákóczi alázatosan leborult az Örök Igazság előtt, de azzal 
szemben is bátran emelte föl a fejét, mikor megvallotta, hogy 
törekvései csak egynek nem árthattak : a hazának ; mert az 
volt első és fő czélja, hogy fölszabadítsa nemzetét az idegen 
járom alól. 

Szépen kezdődött a xvn. század Bocskay Istvánnal; mahol- 
nap rútul végződik nélküle. Mint vagyunk, mint leszünk, híre 
sincs benne Bocskaynak, kit magyarjai már csak sóhajtva emlí- 
tenek. Vajha hevenyén nyomába hághatott volna Szent István- 
nak egy Bocskay István, Corvinus Mátyásnak egy Bethlen Gábor ! 

Fiatal költő volt II. Rákóczi Ferencz, mikor így borongott; 1 
öregedve, negyedszázad múlva, mint történetíró, hivalkodás 
nélkül mondhatta el, hogy száz esztendő múlva az isteni gond- 
viselés csodálatos utakon vele kezdette meg a szabadságharczot, 
mely Bocskay óta minden nemzedéknek osztályrésze volt. 
Annak a századnak öt szabadságharcza oly csodás arányú idő- 
közökben következett egymásra, hogy az idők hasonlósága és 
az emberek visszaemlékezései következtében úgyszólván egy- 
mást folytatták. «Mindegyikből maradtak a következőre öregek, 
a kik még emiékezének a multakról s lelkesítek a fiatalságot a 
szabadság szeretetére, elbeszélvén az azelőtt történteket.)) 2 

Rákóczi jogos büszkeséggel mondhatta, 3 hogy olyan ősöktől 
származik, a kik Magyar- és Németországban egykor sokat 
áldoztak és tettek a szabadság fennmaradásáért. Édes elei, a 
hazához való szerelmökért s virágzó előbbi szabadságának 
helyrehozásáért mindenöket koczkára vetvén, verőket, hitöket 

i Thaly, Adalékok a Thököly- és Rákóczi- 3 II. Rákóczi Ferencz levele Du Héron- 

kor irodalomtörténetéhez, i. 285 — 6. Mások hoz, 1702. április 7. Thaly, Bercsényi-csa- 

Rozsnyay Dávidnak tulajdonítják ezt a Iád, ír. 448. Beszéde az ónodi országgyű- 

verset. Századok, 1872. 56., 197—8. lésen 1707 június 6. Rákóczi emlékiratai, 

2 II. Rákóczi fejedelem emlékiratai. Ötö- 222. 
dik kiadás. 67 — 68. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 13 

áldozták fel. - Családjának nemzeti, politikai jelentősége min- 
denesetre ezekben az áldozatokban és tettekben gyökerezik, de 
csak Bocskay szabadságharczával kezdődik. Pedig a Rákóczi- 
család akkor már félezeréves volt. Abból a Bogát-Radvány- 
nemzetségből vált ki, a melynek őse Radvány nádor, Vid főis- 
pánnal együtt egyik oka volt, hogy ((Árpádnak népét Salamon- 
nal sok baj emészté.» Csépánt először az Aranybulla korában 
nevezték Rákóczinak és Zsigmond először a Hármaskönyv meg- 
alkotása után kevéssel írta magát Felsővadászi Rákóczinak. 
Okmaguk különösebben sohasem érdeklődtek koruknak ezen 
nagy alkotásai iránt ; de Isten úgy akarta, hogy a nemesi sza- 
badság ezen biztosítékainak vértanúja az a kései unokájuk, 
II. Rákóczi Ferencz legyen, a kinek fiaiban már nemcsak a 
Hármaskönyv, hanem az Aranybulla megalkotójának vére is 
csörgedezett. 4 

I. Rudolf király 1597 május 27-ikén újította meg a Rákócziak 
czímerét, a melynek zöld hármas halmán aranykerék s rajta 
kiterjesztett szárnyú sas áll, ezzel a körirattal : Si Deus pro 
nobis, quis contra nos? (Ha Isten velünk, ki ellenünk?) Szent 
Pálnak, Szent Istvánnak ez a kérdése lebbent el a haldokló 
Bethlen Gábor ajakáról ; s ez nemcsak a tüzes Rákócziaknak, 
hanem a higgadt Széchenyieknek is a jelszava. Bíztatás, vígasz 
mindenkinek, a ki az Aranybulla záradékában felhívást és köte- 
lességet látott a magyar szabadság védelmére. Azonban ekkor 
még Bocskay István és Rákóczi Zsigmond is a német párt 
főemberei voltak s 1604-ben őket igazán «ágyúkkal kergették 
el a király hűsége mellől.)) Egy esztendő múlva Bocskay, már 

4 A Rákócziak őseiről lásd Körössy Magyarorsz. Családai, ix. 597 — 609. Szilágyi 

György feljegyzéseit (Századok, 1875. Sándor, A Rákóczi-család. Pest, 1861., 8 r., 

3 l l~ 3 21 -)- Wertnernek és Karácsonyinak 61 lap. Nagy Géza a Pallas Lexikonában, 

a magyar nemzetségekről írt könyveit (a xiv. 372—4. Doby Antal, Multak emléke. 

Bogát-Radvány-nemzetségről). Thaly több (Homonna és Vidéke, 1905. 19 — 47. és 

czikke a Turulban (1884. 89 — 96., 1892. 1906. 2—15. sz.) U.-ö : A fényes Rákóczi- 

Í53 — 6., 1893. 35 — 36., különösen 1905.) nemzetség családfája. Homonna, 1906., öt 

Petrovay György, a Rákóczi-család leszár- tábla. Wertner, A Rákócziak családi tör- 

mazása. (U. o. 1897. 148.) Győri Történelmi ténetéhez. (Erdélyi Múzeum, 1898. 36—50., 

és Régészeti Füzetek, 11 — 111. Nagy Iván, 94—106.) 



14 MÁRKI SÁNDOR 

mint Magyar- és Erdélyországok fejedelme, Rákóczi Zsigmondra 
bízta Erdély kormányát s a nagyvezér szerint «úgy tartotta ez 
országban, mintha önmaga két személy lett volna. » Bocskay 
halála után az erdélyiek őt választották fejedelemnek, hogy 
megőrizzék a szabad választás elvét s a török vagy német ne 
küldjön fejedelmet a nyakukra. Rövid uralkodás után csak akkor 
mondott le, a mikor ezt az elvet biztosítva látta. 

Legöregebb fia, György, ötödmagával megesküdött, hogy 
nem nyugszik addig, míg Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet 
magyar királylyá nem koronáztatja. A választás megtörtént, de 
Bethlen nem engedte fejére tenni a hatalmában levő magyar 
koronát. Beérte vele, hogy — a minek II. Rákóczi Ferencz 
nevezte — a szabadság védője legyen s Erdélyt magyar 
nemzeti állammá, európai tényezővé tegye. Az ő politikai és 
katonai iskolájában növekedett Rákóczi György, a ki azután 
mint erdélyi fejedelem folytatta mestere politikáját. Ügyes dip- 
lomácziája az európai kérdéseket sohasem tévesztette szem elől 
s a harminczéves háborúban nem csekély föladatra vállalkozott. 
Dédunokája utóbb a hollandokkal való összeköttetéseire 5 és arra 
a szerződésre hivatkozott, melyben a franczia és a svéd királyok 
a Rákócziaknak biztosították az erdélyi fejedelemséget, melynek 
fenmaradásáért tehát hatalmas európai államok kezeskedtek. 6 
Esterházy Miklós többel, egyenesen avval vádolta I. Györgyöt, 
hogy mohón vágyódott magára a szent koronára is ; és búsla- 
kodott, hogy a nagyszombati egyezségben, mely utóbb linzi 
béke név alatt került a törvénytárba, 7 a fejedelem mindent meg- 
nyert, a mit csak kívánni tudott. Bizonyos, hogy a lelkiösmeret 
szabadságát ebben már nemcsak a kiváltságos rendeknek, hanem 



5 Archívum Rákóczianum, 111.531.(1710. 7 Mint 1647 : v. és, a hogy Thaly 1907. 
aug. 30.) decz. 1. az országgyűlésen megjegyezte, 

6 Rákóczi emlékiratai 20., 21., 58. 1. és mint egyszakaszos tvczikk. II. Rákóczi 
XIV. Lajoshoz 1706. aug. 5. írt levele. Ferencz nem a királyi, hanem a fejedelmi 
Fiedler, Aktenstücke zur Gesch. Rákóczi's megerősítés helyéről nevezi nagyszombat 
ii. 380. Szalay, Magyarorsz. Tört. vi. 380 békének. (Emlékiratai 68., 105., 153. ol- 
Századok, 1895., 553. dalán). 




3- I. PÁKÓCZY GYÖRGY 



IÓ MÁRKI SÁNDOR. 

az egész nemzetnek biztosította. II. Rákóczi Ferencz szerint ez 
a béke szilárdította meg az ország szabadságát, mely azonban 
később eltöröltetvén, helyreállítása őt, a dédunokát illette. 8 
Oktató intésében (1637 október 14.) I. György arra buzdította 
öregebb fiát s majdan utódát, György herczeget, hogy bátor 
és kész legyen hazája, nemzete szolgálatában, az Isten tisztes- 
ségének oltalmában. 9 És II. György, a mint a felsőbbsége alatt 
egyesítette a hajdani Dácziának mind a három tartományát, 
talán helyreállítja Nagy Lajos király egykori birodalmát, ha 
politikáját nem rendeli teljesen protestáns vallása érdekei alá. 10 
Lengyelország őt, családjával együtt, már 1654-ben bevette a 
lengyel hazafiak közé; de tatárokat, törököket zúdított reá s 

4. BÁTHORY ZSÓFIA NÉVALÁÍRÁSA. 

Erdélyben is hazátlanná tette, midőn a fejedelem X. Károly 
svéd királylyal Lengyelország felosztására szövetkezett. Hiában 
hivatkozott (1658 januárius 8.) a medgyesi rendek előtt arra, 
hogy őseik mindig azt tartották : dulce est pro patria móri és 
hogy a hazáért örömmel ontották verőket, vesztették életöket. 11 
A törökkel szemben többé nem védhette meg Erdély független- 
ségét. Unokája, II. Rákóczi Ferencz beszéli róla, 12 hogy mikor 
egy öreg és több dibdáb ágyúval karácsonytól 13 pünkösdig 
lövette a Barcsay ellenfejedelemnek hódoló Nagyszebent, az 
ott levő törökök minden lövés után rókafarkkal porozták le a 
bástyákat, «mint az apáczák az oltárt. » Néhány hét múlva, ahogy 



8 Önéletrajza (ahogy Vallomásait ma- : i Priorato, Hist. di Leopoldo, i. a 4. 
gyár fordítója, Dómján Elek nevezi), 75. fejezet függelékének 16. lapján. 

9 Szilágyi Sándor: Fejedelmi parainesis. I2 Archívum Rákóczianum n. 131. (1708. 
(Athenaeum, 1873. 1, 21—27.) ápr. 6.) 

10 Szilágyi, II. Rákóczy György, 116., 126. 13 Helyesebben 1660. januárius 7-től. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 17 

özvegye Báthory Zsófia mondta, H vére hullásával s élete leté- 
telével pecsételte meg nemzetéhez való szeretetét, magyaros 
magyarságát^ s kereszténységét. «Míg élt, hazájának erős oszlopa 
s a nemzetére szakadó végső veszedelemben a vérrel és rab- 
sággal teljes felhőket saját élete szerencséltetésével tartóztató s 
halasztó pajzsa volt.» 

A mikor először sarkalták lemondásra, II. György kijelen- 
tette, hogy egészen és sértetlenül kell megtartania a fejedelem- 
séget, a jogot s minden törvényes czímet egyetlen fia, /. Rákóczi 
Ferencz számára, a kit Erdély már nyolczesztendős korában, 
1652 februárius 24-ikén szabadon választott fejedelemnek s a 
szultán is megerősített. Ferencz különben sem részes az apjának 
tulajdonított vétekben, azon isteni elv (Ezekiel, xvin. 20.) alap- 
ján, hogy a fiú nem viseli apja bűnét. Fejedelemségét tehát az 
isteni és a népjognál fogva szabad lesz, ha akarja, mintegy apai 
örökségképen visszaszereznie, vagy visszafogadnia, mihelyt az 
uralkodásra alkalmas kort eléri.' s 

Az erdélyiek azonban már II. György életében Rhédey 
Ferenczet, majd Barcsay Ákost, — hősies halála után pedig 
Kemény Jánost, majd Apafi Mihályt választották fejedelem- 
nek. Ferenczre azért sem gondoltak, mert 1661-ben római 
katholikus lett, 16 ők pedig már kilencz esztendeje kimondták, 
hogy ha protestáns vallását odahagyja, fölszabadulnak hűség- 
esküjök alól. 17 Ferencz nem is a fejedelemséget, hanem a 5^/^/^/- 
ságot kereste, lS mikor apósa, Zrínyi Péter bíztatására, fegyvert 
fogott a magyar alkotmány védelmére. De hozzátette, hogy a 
mikor hazája megmaradásáért életét, javait koczkáztatja, törvé- 
nyei és szabadságai megtartásával mindvégig megmaradni kíván 
a király hűségében. 19 Gyönge volt ekkora föladatra. A fölkelés, a 

1 1 Gergely Sámuel : Teleki Mihály leve- özvegye fiával együtt visszatért a kath. 

lezése. ír. 43. hitre. Századok, 1896. 438. 

i) Történelmi Tár, 1888. 670—1. 18 1670. május 13. tiltakozott Apafi előtt 

> 6 Szilágyi, II. Rákóczi György, 79. e vád ellen. Tört. Tár, 1891. 244., 1896. 

>7 Tört. Tár, 1880. 753. Gergely, Teleki 568 — 569., Apafinak május 28. kelt hazafias 

M. levelezése, n. 30. 1661. nov. 13. I. Lipót válaszával u. o. 569 — 570. 

már örvendezett, hogy II. Rákóczi György 19 Történelmi Tár, 1896. 569. 

Magyar Tört. Kletr. T907. 3 











& 



? 7 



aluJtüm tírjvrvijti/hr mc&r fict/rajMfpiu 



*/- 







)^tW0ÍZ I^Fsfiw 



?fnm /vw' "4?* +fi 











í?t/f#r 



u*7«4> sóó]^ 









5. MEGHÍVÓLEVÉL I. RÁKÓCZI FERENCZ ÉS ZRÍNYI ILONA ESKÜVŐJÉBE 



II. RÁKÓCZI l ERENCZ. 19 

mely Montecuccoli szerint gonoszabb volt Bethlen, a 

csehek és a portugálok lázadásánál, 30 Zrínyi Péternek, Nádasdy- 
nak, Frangepaninak, Bónisnak a fejelje, Rákóczinak 400.000 
forintjába, jövendőjébe, — Magyarországnak szabadsága rom- 
jaiba került. Fia, II. Rákóczi Ferencz, 38 év múlva keserűen 
jegyezte meg, 21 hogy édes atyjával a német nem tárgyalt ren- 
desen. Csalárdszinü kegyelemosztásáit követte az eperjesi vér- 
pad és a sok mindenféle külön bizottság, a mi Bocskaynak 
és az ő elődeinek ünnepies tárgyalásait sohasem kísérte. Nem 
csoda — úgymond, — ha azt következtették belőle, hogy hamis 
a nemet s meg akar minket csalni: « melyet, adja Isten, minden 
magyar úgy higyjen, a mint mondja és valahára már tanuljunk 
a magunk példáján.)) 

A négy fejedelemhez méltó volt a négy fejedelemasszony. 
Régi, vitéz, gazdag, nagy házból való valamennyi. Maga Rákóczi 
büszkén hivatkozott a Báthoryak királyi és fejedelmi családjára, 
a Ráthold- és Gútkeled-nemzetségböl való Lorántffyakra és 
Zeleméryekre, a lengyel Kosztkák, Radzivillek, Zagreszkíjek, 
Szienievszkíják rokonságára, sőt arra is, hogy női ágon egye- 
nesen a Palaiologos görög császári családból származik. Zsig- 
mond második feleségének, Gerendy Annának hozománya az 
erdélyi úri családok atyafisága, rokonszenve és a kedves nő 
halála után tíz esztendővel Erdély trónja volt. Fiuk, I. György 
felesége, Lorántffy Zsuzsanna, a sárospataki uradalmon kívül 
egyébbel is növelte a Rákóczi-család tekintélyét. Ez a ((fejedelmi 
méltósággal tündöklő)) igazi magyar asszony férfias lélekkel 
igazgatta Erdélyt, míg ura 1644 — 5-ben a magyar alkotmányért 
és a vallásszabadságért harczolt. Rendkívül sokat tett a protes- 
táns egyház, tanítás, közműveltség érdekében s ott kereste a 
szabadságot, a hol az államférfiak nem mindig keresték : a taní- 
tásban, a szószéken és az irodalomban. Báthory Zsófia kezével 



20 Acsády a Szilagyi-télé Történelemben, vu. 2Ó6. 
> ' AR. 11. 341. 



3* 



20 MÁRKI SÁNDOR. 



II. György az ecsedi uradalmat s a Báthoryak királyi és feje- 
delmi háza fényét kapta. « Szeresd feleségedet — intette őt 
atyja — annyi szeretettel és ragaszkodással, a mennyivel min- 
den igaz férfiú tartozik nejének; de csak annyira, hogy ahhoz 




6. LORÁNTFFY ZSUZSANNA. 

való szereteted hazádnak, nemzetednek, kiváltképpen az Isten 
tisztességének szeretetét feljebb ne haladja, ettől el ne vonjon. 
Mert feleséget még találhatsz, de hazát, nemzetet, Istent egynél 
többet nem.» 

Báthory Zsófia azonban elfelejtette, a mit utóbb unokája, 
II. Rákóczi Ferencz kérdezett a nemzettől, hogy «mi kénysze- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 21 

rítette régen a dicsőséges Báthory-családot fegyverfogásra az 
Ausztriai Ház ellen ?» Protestáns uráért elhagyta kath. hitét, 
hogy a Báthoryak dicső hagyományaival a Kákócziak necsak 
Erdély fejedelmei, hanem a lengyel protestánsok és a svédek 

segítségével Lengyelország királyai is lehessenek. Mikor ez a 
törekvés ura trónjába és életébe került, visszatért, sőt 17 éves 
fiát is magával vitte a katholikus hitre; mert "inkább akart a 
fejedelemségtől megválni, mint szent hitét elhagyni.)) 22 Áttérése 
a xvii. század egyik legnagyobb magyar eseménye, mert úgy- 
szólván jeladásul szolgált a 13 vármegyében és az egész ország- 
ban a katholikusok újabb térfoglalására. 25 Nem félelem szakította 
el vallásától, nem is világi dicsőség, mint végrendeletében 
(1660 május 16.) ura gyanította. Amazt nem ösmerte, emezt 
nem kereste. Hinni látszott, hogy fia, vagy unokája mint a 
szent római birodalom herczege könnyebben kerülhet a katho- 
likus Lengyelország trónjára, honnan a protestáns Erdélyen 
olyanformán uralkodhatik, mint ükapja, Báthory István. Egy 
emberöltő múlva, közhit szerint, 24 ilyes czélokra rejtette el a 
Rákócziak kincsét. De ura halála után azonnal (1660 június 10.) 
I. Lipót védelmébe ajánlotta magát és fiát s lemondott minden 
fegyveres ellenállásról; mert illőnek tartotta, hogy mindenki 
támogassa a királyt, a mikor egész erejével Magyarország 
védelmére vállalkozik. 2S Unokája, II. Rákóczi Ferencz, magasz- 
talta és áldotta Istent, hogy kegyelmével őt megerősítette s 
állhatatossá tette elhatározásában, mely reá is átszármazott. 
Isten ájtatos szolgáló leányának, emberi vélekedés szerint szent- 
életűnek nevezte őt. 26 

I. Ferencz 21 éves korában Zborón 1666 márczius elsején 
vette el a 23 éves Zrínyi Ilonát, 27 Péter horvát bán leányát. 



22 Rákóczi önéletrajza, 4. 25 Priorato, id. h. 1., a ív. ktuiyv fög- 

»1 Varjú János, A magyar szellemi gélekében, 16. 

művelődéstört. 239. 26 Rákóczi önéletrajza, 4 — 5. 

2 4 Századok, 1891. 738. V. ö. Katona, 27 I. Rákóczi Ferenc 1645. febr. 24. Gyula- 

Hist. Crit. xxxvir. 404 — 9. 1. fejérvárott, Zrínyi Ilona 1643-ban született. 



22 MARKI SÁNDOR. 

A fiatalok sejtették, hogy a szokottnál nagyobb jelentősége van, 
mikor egymásnak holtig tartó hűséget esküsznek. Az elégedetlen 
főurak 28 az ő lakodalmukon határozták el, hogy élnek az Arany- 
bulla záradékában adott jogukkal, a zsarnokságnak fegyveresen 
ellenállnak, az alkotmányos, független magyar királyságot török 
és franczia segítséggel helyre állítják. 29 Ferencz és Ilona első 
édes csókjának nemcsak a családi, hanem a nemzeti boldogság 
kezdetét kell vala jelentenie. Ilona vitéz tettekben férfias lelkű 
asszony volt, nemének és századának dicsősége, a Zrínyi- 
Frangepani-nemzetség utolsó dísze, mind a két urának méltó 
felesége; czímei, de kivált tettei következtében híres az egész 





7. I. RÁKÓCZI FERENCZ NÉVALÁÍRÁSA. 

világon ; méltóságos a szerencsében, nagy a szerencsétlenségben. 
Konstantinápolyban, a galatai templomban így jellemzi a szám- 
üzöttet harminczöt esztendő múlva sírfelirata, a mikor összetört 
már minden, de minden reménye, mi szívét hazája és családja 
dicsősége iránt a zborói esküvőn eltöltötte. 

Távol legyen tőlem, hogy — a mit az ő fia kerülni kívánt 30 
— megírjam a Rákóczi-család történetét s elmondjam Erdély 
fejedelmeinek, II. Rákóczi Ferencz őseinek tetteit. De utalnom 
kellett arra a szabadságszeretetre és erős nemzeti érzésre, a 



28 Az 1666. januárius n-én meghívottak jegyzékét (melyben a császári és lengyel 
királyi pár, a nádor, érsek, kanczellár és öt püspök is van) Thaly közölte a Történelmi 
Tárban, 1881. 586-589. 

2 9 Pauler, Wesselényi összeesküvése 1. 88 — 91. 

30 Rákóczi önéletrajza, 4. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 23 

mely ezeket az ősöket kivétel nélkül, ha nem is egyenlőképpen 

jellemezte. Bizonyára része volt benne az átörőklésnek i hogy a 
Rákócziak, Gerendyek, Lorántffyak, Báthoryak, Zrínyiek véréből 
támadt a magyar szabadság legeszményibb hőse, II. Rákóczi 
Ferencz. Egyik jezsuita tanára, Guttwirtt Menyhért, fényes ősei 
légfőbb dicsőségének 1690-ben azt tartotta, hogy II. Rákóczi 
Ferenczet ők adták a magyar nemzetnek. ;I De miképpen 
ő maga is hivatkozott az átöröklésre *úgy van a természettől 
rendelve — szólt fegyverre hívó manifestumában, 52 — hogy a 
magyarok nemes elméje el nem szenvedheti a bosszúságot; és 
a szabadságban született haza szabad tagjai szolgai állapotba 
vettetvén, nehezebb dolognak tartják azt a keserű halálnál.)) 

így történt, hogy nyolez esztendeig küzdött nemzete élén 
azon zászlók alatt, a melyekre aranyos betűkkel íratta fel : 
«Cum Deo pro Patria et Libertate !» «Istennel a hazáért és a 
szabadságért !» 



II. 

CUM DEO! 

Rákóczi szabadságharczának föltett czélja, a hogy maga 
mondta, 1 «mindenek előtt az Isten dicsérete, kinek kegyel- 
mes szent karjai által hazánkat felszabadítani reméljük.)) Való- 
ban bízott benne, hogy erős istenség őrzi a magyar nem- 
zetet, edsten ő szent felsége sok esztendőtől fogva szemlélte 
nemzetünknek az utolsó romlással küzködő sorsát. Látván, hogy 
senki sincs, a ki ügyét fölkarolná és ellenségeinek kegyetlenül 
sanyargató uralkodása alól fölszabadítaná : 6 maga öltözött 
fegyverbe, nemzeti elfélemlett bátorságunkat megadta, szívünket 



5 1 Guttwirtt: Amores Mariani (Linz, 1690.) az ajánlólevélben. 

32 1703. június 7. Az 1704. (hely nélküli) kiadás 25. lapján (az Erdélyi Nemzeti 
Múzeumban). 

« Rákóczi hadiparancsa 1704. januárius 9. Erdélyi N. Múzeum, Kemény J. gyűjt. 
37. kötet. 



2 4 



MARKI SÁNDOR. 



fölemelte, velünk táborba szállt és hadakozásunkat az egész 
világ szemeláttára mintegy semmiből megindította. Isten mind- 
ezekben a maga csodálatos, még a teremtésben elkezdett és 
minden természeti dolog eredetében gyakorlott munkájának 
szabott rendjét tündököltette.)) 2 Rákóczi ezekben a szép 
szavakban és máshol is mindenkor Isten ügyének tekintette a 
magyar nemzet ügyét ; hitte, hogy őt is az Isten szólította mun- 
kára és azért gondviselésébe aján- 
lotta magát. 3 Istenbe vetve hajónk 
horgonyát, az ég maga is hadakozik 
értünk; és «nem tulajdonítván e 
nyomorult nemzetségnek közönsé- 
ges bűneit, midőn igaz ügyünknek 
ennyi gonoszak közt habzó hajóját 
a tovább való előmenetel széles 
tengerére bocsátjuk, Isten elvezérli 
azt gondviselése boldogító szelei 
által régi boldogságának bátorságos 
révpartjára és immár valahára meg- 
koronázza az örökké való csöndes- 
ségnek diadalmaskodó örvendezé- 
sével!)) 4 Az igaz ügyet szerető Isten 
dolgainkat minden bizonynyal oly 
végre vezérli, a melyért magyar 
nyelvünk hálaadó szívvel örökké hirdeti az ő dicsőségét. s 

A magyar nemzet története bőségesen bizonyítja, hogy az 
Isten csodálatos gondviselése elejétől fogva védelmezte, megtar- 
totta ezt a nemzetet, letapodott szabadságait helyreállította. Ha 
úgy látszott is, hogy a nemzetet tatár, cseh, török vagy német 
veti rabságba : mindazon nyomorúságok közt Isten oltalmat és 




8. I. RÁKÓCZI FERENCZ EPITAPHIUMA. 



2 Rákóczi 1704. november 13. a me- 
gyékhez. Hornyik, Kecskemét tört. ív. 334. 

3 Rákóczi önéletrajza, 83. 

4 Manifestum, köztudománytétel. 1704. 
évi kiadás, 26 — 27. 



S Rákóczi 1706 július 30. és augusz- 
tus 15-ikén a magyar nemzethez. Simonyi, 
Angol dipl. iratok, 111. 199. Horváth, Ma- 
gyarorsz. tört. vi. 443. 



II. RÁKÓCZI EEKENCZ. 49 

A fiatalok tapasztaltuk már, hogy nincs boldogság csapások 
nélkül; de azt is, hogy nincs szerencsétlenség vigasz nélkül.' 
1672-ben leánygvermekök született, Juliánná Borbála. Isten 

végre "könyörült és meghallgatta keresőket: mert miután több 




19. II. RÁKÓCZI FERENCZ BÖLCSŐJE. 

Az Erdélyi Nemzeti Múzeumban.) 

esztendeig fiúgyermek nélkül majdnem árván éltek >, fiúgyermek- 
ké] vigasztalta meg őket. 

A zemplémvármegyei Borsiban, a Bodrog partján 1882 június 
11-ike óta emléktábla jelöli azt az emeletes régi kastélyt, a mely- 

13 II. Rákóczi Ferencz levele 1714. május 18. Simonyi, Londoni Okmánytár, 281. 
Magyar Tó.t. Életr. 1907. 7 



50 MÁRKI SÁNDOR. 

nek egyik tágas termében II. Rákóczi Ferencz 1676 márczius 
27-ikén pénteken született. 14 E világra búra bár ne született 
volna; vagy a halál — jobb lett volna — koporsóba zárta 
volna: szíve kínját, nagy fájdalmát hogy ne kóstolhatta volna 
— mondja félszázad múlva egy neki tulajdonított költemény. 15 
S harminczkét esztendős korában a sárospataki országgyűlésen 
törvényt hozatott, hogy a nemzet minden pénteket böjttel és 
bűnbánattal üljön meg : «mivel Isten ő szent felségének bűneink- 
ért fölgerjedett sok haragját sok kázusokban (a mik közé talán 
saját születésnapját is számította) pénteken leginkább tapasztal- 
tuk.)) 16 Születésnapjának védőszentje egy vértanú volt; az a 
Szent Sándor, a ki a vallásszabadság nevében szembeszállt 
magával a római császárral is, bujdosnia, halnia kellett meggyő- 
ződéséért s a magyarországi avarok még sírja nyugalmában is 
megzavarták. 17 Véletlen-e, ha a Rákóczinak tulajdonított Officium- 
ban 18 ott találjuk Rákóczi kortársának, VIII. Sándor pápának 
imádságát, a melyben kész magára venni minden szenvedést, a 
mit Isten keze küld reá? 

Reá mérhetetlen bajokat, szenvedéseket küldött; mert az 
«Ur nem azért adta édes anyjának, hogy prófétát, tudóst vagy 
újítót neveljen belőle, hanem hogy példája legyen igazsá- 
gának megaláztatásában és az ő könyörűletében. Külön- 
ben nem engedte volna, hogy fölemelje szavát a puszta- 
ságban s majdan bujdosása sötét barlangjában.)) 19 Két vértanú- 
nak volt az unokája, haláltól drágán megváltott apának a fia. 20 
Szüleinek első csókja oltotta bele azt az érzést, a mi végzete lett, 

x 4 Rákóczi Önéletrajza, 4. Születésnap- 16 1708 deczember 15-iki végzés. Thaly, 

ját ennek és egyéb adatoknak alapján Rákóczi-Tár, 1. 176. 

Thaly (Rákóczi ifjúsága, 3 — 5.) teljesen 17 Zalka-Zsihovics, Szentek Élete, 11. 273. 

tisztázta, de szóra sem méltatta .Lipót 18 Officium Rákóczianum (Nagyszombat, 

királynak 1694 márczius 9-ikén kelt ok- 1749), 428. 

levelét, mely szerint Rákóczi három év 19 Testament politique et morál du 

múlva lett volna nagykorú, azaz 24 éves prince Rákóczi, 1. I. 

<u. o. 204.) s így 1673-ban született volna. 2 <> Malagola (II Secolo xx. 1907. 23. 1.) 

iS Közli Thaly, Adalékok a Thököly- megjegyzése szerint «discendente da una 

és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez, 11. progenie di erői e di martiri per la 

408. nobile causa.» 



52 MARKI SÁNDOR. 

hogy «minden egyébnél jobban szeresse hazáját; és hogy ne 
tartsa sérelemnek, ha mindene elvész is : csak a haza kincse, 
a szabadság maradjon meg». Azt a függő bölcsőt, melyben 
valaha édesen szendergett 21 szabadságharcza kétszázadik évfor- 
dulóján ereklyéinek látogatói naponkint azért szórták tele rózsák- 
kal, azért borították pálmaággal, mert úgy hitték, a nemzetnek 
olyan szabadítója pihent benne, mint az emberiségnek a betle- 
hemi jászolban. Küldetése végén maga Rákóczi zavarba jött s 
pirult, a midőn Krisztus születését s annak körülményeit a 
magáéhoz hasonlította. 22 Isten, a ki őt és a világot teremtette, 
istállóban született : ő palotában. Krisztust ökrök és szamarak, 
szegény pásztorok vették körül : őt az udvari emberek nagy 
csapata ; Krisztus szülői szegények voltak : az övéi fejedelmek ; 
Krisztus szegénységben jött a világra : ő pedig gazdagságban. 
S azzal folytathatta volna, hogy Krisztus is útközben született, 
mint ő 23 s előtte Mátyás király, Bocskay István. De teljes alázat 
fogta el a körülmények egybevetésekor. Erezte semmiségét 
Isten színe előtt, lelke nyomorúságát földi boldogságában; s 
hálát adott Istennek, ki a keresztségben megtisztította a bűntől, 
melyben fogantatott. 

A római kath. hit szertartásai szerint keresztelték atyjáról 
Ferencznek, a királyról Lipótnak ; azonban a keresztelés helyét, 
idejét és körülményeit nem ösmerjük. A családnak ezt a kedves 
ünnepét csakhamar mélységes gyász követte. I. Rákóczi Ferencz 
néhány napig Borsiban maradt, 24 azután azonban átment Zboróra, 

21 Rákóczi függő rézbölcsöje, erősen őrség közt álló bölcső felett tartotta meg 

fejlett barokk-ízlésben, alkalmasint I. Rá- emlékbeszédét. A bölcső leírása Thalynál, 

kóczi Ferencz első fia, Lipót György szá- Rákóczi ifj. 14—15. és Posta Béla szíves 

mára, 1667. táján készült. Ezt a GG. név- adatai nyomán. 

J e gy gy an íttatja ; a VM (Virgo Maria) név- 22 Önéletrajz, 3. 

jegy pedig azt, hogy Szűz Mária ájtatos 23 Szülei felváltva Makoviczán, Zborón 
tisztelőjének, Báthory Zsófiának, nagy- és Sárospatakon laktak. Épen Munkácsra 
anyjuknak ajándéka. A kassai ereklye- akartak menni anyjukhoz, Báthory Zsófia- 
kiállításon (1903.) a látogatók mindennap hoz, mikor családi örömük Borsiban ma- 
tele szórták virágokkal ; s a fejedelem rasztotta őket. 

kassai temetése napján (1906 október 29.) 24 1676 márczius 30-ikán Zborón újból 
e könyv írója a kolozsvári egyetem aula- megteszi Mihályt az ónodi czigányok vajdá- 
jában a trón előtt kurucz zászlók és dísz- jának. Gazdaságtört. Szemle, 1895. 121. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



53 



hol 1676 július 8-ikán élete 31-ik, házassága 11-ik esztendejében 
megtért őseihez. 25 Utolsó levelében árváit Lipót király oltalmába 
és kegyelmébe ajánlotta. 26 

Zrínyi Ilona gyorsan fölszárította könnyeit, hogy — mint 
gyermekeinek természetes gyámja, 27 — az árvák jogait, érdekeit 







21. BÁTHORY ZSÓFIA, RÁKÓCZI NAGYANYJA. 



és vagyonát mindenkivel szemben megoltalmazza. A mint tehát 
ideiglenesen eltemették a fejedelmet, azonnal megbízta Kazinczy 



2 S Rákóczi annyira nem emlékezett reá, 
hogy vallomásaiban (Önéletrajz, 5.) apját 
még nem egészen negyven évesnek, ma- 
gát pedig hat hónaposnak mondja. 

26 Thaly, Rákóczi ifjúsága, 7. 

2 7 A Hármaskönyv 1. r. 113. czíme sze- 
rint ha az atya meghal, de az anya élet- 



ben marad s az apai házban nem törve 
nyes korú a fiú vagy leány, akkor e fiú 
és leány gyámságát az anyának mindaddig 
szabad viselnie és gyakorolnia, míg előbb 
elhalt férjének czímét és nevét megtartja 
és második házasságra nem lép. 



54 MÁRKI SÁNDOR. 

Péter királyi táblabírót, hogy Sárosvármegye július 20-iki köz- 
gyűlésén a csecsemő Ferencz örökös főispán nevében elnököljön. 28- 
A kis fejedelem még négy hónapos sem volt egészen, még 
bölcsője selyem bojtjaival sem tudott játszani, a mikor a közélet 
már feladatot rótt rá. Feladatoktól sohasem kímélvén meg, 59 
esztendő múlva méltán írhatták róla, hogy csak az Úrban találta 
föl a nyugodalmat, melyet életében sohasem ösmert. 29 Édes 
anyja törvényes, bátor föllépésének érdemét növeli, hogy az oly 
időben történt, mikor Magyarország már negyedik éve állott 
Ampringen Gáspár kivételes, tehát törvénytelen kormánya 
alatt. Ennek a kormánynak kevés oka lehetett a Rákócziak 
óriási vagyona kezelésével megbízni azt az asszonyt, kinek 
atyját kivégezték, urát pedig roppant pénzbüntetésre ítélték 
fölségárulás czímén. Hiszen sohasem tudhatták, nem fog-e ked- 
vezni a bujdosó kuruczoknak, kik atyja és ura megbosszúlását, 
mutatkozó sikereik támogatását várták tőle. 

Azonban igazsága volt Kazinczy Péternek 3 ° : « világos törvé- 
nyünk és megrögzött szokásunk)) ellen tenni nem lehetett. 
A király már augusztus 12-ikén megerősítette Zrínyi Ilonát a 
gyámságban s egyúttal kijelentette, hogy, a fejedelem végső 
akaratához képest, az árvákat különös pártfogása alá veszi. 31 
Gróf Pálffy Tamás magyar kir. udv. főkanczellár meg is írta 
az özvegynek, hogy a törvény és természet szerint való gyám- 
sághoz tartván magát, immár Isten hírével nevelheti árváit. 32 
Nevelte is olyképp, hogy Rákóczi abban — saját vallomása 
szerint 33 — fogyatkozást egyáltalán nem szenvedett. 

Gyermekeivel az özvegy Munkácsra költözött át, hol az 
unokákat nagyanyjuk, Báthory Zsófia, senkiben, még saját 
anyjukban sem bízva, szerette volna nevelni. Igaz, hogy menye 
gyámi jogainak elösmertetésében ő maga is közreműködött; 



28 Századok, 1873. 664. 3* Thaly, Rákóczi ifj. 10. 

29 Rákóczi konstantinápolyi sírirata. 32 Levele augusztus 20-ikáról. Száza- 

30 Levele 1676 augusztus i-éról. Száza- dok, 1873. 665—6. 
dok, 1873. 664. 3 3 Önéletrajz, 5. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 55 

de a Rákócziak utolsó aranyos ágacskáját (ahogy az utolsó 
Árpádot nevezték) féltette még az anyai csók forró lehelletétöl 
is. Menyének kis fia helyett Sáros vármegyében olyan politikai, 
katonai és közigazgatási ügyeket kellett intéznie, a mik könnyen 
ellenmondásokba és gyanúba keverhették oly időben, mikor a 
kormány föltétlen engedelmességet követelt, a bujdosó kuruczok 
pedig egyszer-másszor már Munkács és Kassa alá is elkalan- 
doztak. A fejedelem ünnepies temetése is azért húzódott egy 
esztendőnél tovább, mert báró Schmidt tábornok, a kassai 
főparancsnok, attól tartott, hogy zavargás, vagy éppen lázadás 
tör ki, mikor a holttestet Zboróról Kassára hozzák. 34 Zrínyi 
Ilona azonban kis fia, mint örökös főispán nevében, elrendelte 
Sáros vármegye nemességének fölkelését s ennek védelme alatt 
1677 augusztus 18-ikán Kassán a jezsuiták (most a premontreiek) 
templomában valódi fejedelmi díszszel tétette nyugalomra Erdély 
választott fejedelmét. 35 «Adja az ég — fohászkodott ravatalánál 
Kereskényi István jezsuita atya, — hogy ez a mindnyájunkat 
ért súlyos csapás jóra forduljon s Ferenczedben, a te utódodban, 
egykor fényesen ragyogjanak föl lelked ékességei.)) 36 

A kuruczok nem zavarták a temetést, de mostantól fogva 
még gyakrabban pusztították az árvák jószágait, hogy így állja- 
nak bosszút nagyanyjukon, ki a protestánsokat, főkép pedig 
papjaikat minden módon zaklatta és üldözte. A nagyasszonyt 
erre saját türelmetlenségén kívül főkép nővére, Hedvig apácza 
(a lengyel gróf Luptovszkij özvegye) és gyóntatója, Kiss Imre 
jezsuita ösztönözte volna. Ilona már csak árvái érdekében is kímé- 
letre, türelemre kérte őket; de ekkor azután vallástalannak, 
kurucznak, sőt önzőnek tartották, a ki szabadon akar gazdál- 
kodni gyermekei jószágában. 37 A családi békességet felforgatni 

34 Levele 1677 július 24. Századok, Rákóczy . . . prosecutum est.« (Kézirata a 

1873. 672—4. budapesti egyetem könyvtárában.) 

3> Thaly, I. Rákóczi Ferencz halála és 37 Maga a nagyasszony bizonyára épen 

temetése. Századok, 1873. 661 — 687. unokái kedvéért törekedett annyira ösi 

>6 Panegyris luctuosa. Qua funebras javainak visszaszerzésére. Lásd a szilágy- 

exequias Transylvaniae principis Francisci somlyói jószág ügyében írt leveleit 1676. 



56 



MARKI SÁNDOR. 



nem akarván, elbúcsúzott' -anyósától s télvíz idején, 1677 deczem- 
ber 15-ikén, gyermekeivei és < gesz udvarával odahagyta Munkács 
várát. A húszhónapos Ferkó (ahogy nagyanyja hívta) másnap 
már a maga lábacskáin ment fel a borsii kastélyba, a hol szüle- 
tett. A karácsonyi és az újesztendei ünnepeket édes anyjával 
és kis nénjével a sárospataki várban töltötte. 38 



II. 
AZ ELSŐ HÉT ESZTENDŐ. 




yermekeit Zrínyi Ilona 1678 januáriusa derekán Sáros- 
patakról az abaúji Regécz várába vitte. Mindig mellettök 
volt; a nagy téli hideg ellen a hatalmas hintóban jól 
begöngyölgette őket, ételökre, italukra maga viselt gondot, maga 
öltöztette, fektette le őket. De ennyi gond mellett is megesett, 
hogy fia halálos beteg lett. Talán meghűlt a nagy hidegben ; 
a várbeliek azt beszélték, hogy megbabonázták a bölcsőjét s 
alkalmasint Dolesznéra gyanakodtak, a kit már háromszor is 
elfogtak boszorkányság miatt. 1 A magyar urak, 2 pl. Gubasóczy 
kanczellár és Szelepcsényi érsek mérgezéstől tartottak 3 és intet- 
ték Ilonát, vigyázzon kis fia ételére, italára, — jól megnézze, 
kit bocsát közelébe. 4 Már holt hírét költötték, de Ferkó — a hogy 
édes anyja hítta s — harmadik születésnapján túl volt minden 



november 22. és 1679. október 4. Mike- 
gyüjt. Erd. N. Múzeum. 

3 8 Részletek Horváth Mihálynak Zrínyi 
Ilonáról és Thaly Kálmánnak Rákóczi 
ifjúságáról írt szép könyveiben. 

1 Dolesznét Regéczen 1683 márczius 
27-ikén is vallatták boszorkányság miatt, 
de ezt a vádat nem emelték ellene. Pöre : 
Tört. Tár, 1889. 4-12. 

2 Thaly, Rákóczi ifj. 13—16. 

3 Erre vonatkozhatik Thökölynek 1705 
augusztus 25-ikén Rákóczihoz intézett 
levele is : «mikor kegyelmed még semmit 
sem vétett nekik (a németeknek), el akar- 
ták veszteni kegyelmedet ; mit nem csele- 



kednének kegyelmeddel, minekutána annyi 
tormát reszelt* az orruk alá !» (Monum. 
Hung. Hist. xxiv. 632.) 

4- Rákóczi maga említi emlékiratai 29-ik 
lapján, hogy az öreg Kamenskij Petronius 
orosz zárdafönök gyermekkorában karjain 
hordozta öt, 1706 augusztus 2-ikán pedig 
száz rajnai forinttal jutalmazta meg Csitáry 
Jánosnét (Pap Máriát), ki kisded korában 
karjain, ölében dajkálta. (Thaly, Rákóczi 
ifjúsága, 30.) De a nagy udvarban könnyen 
akadhatott valaki, aki jó pénzért hajlandó 
lett volna gonoszságra. 

S Levele 1679 februárius 18. Tört. Tár,. 
1893- 35 2 - 



1 1 B 











I. RÁKÓCZI FERENCZ. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



81 



eddi- az ideig voltak - írta elérzékenyedve pár napja. — Soha- 
sem tapasztaltam egyebet bennük az igaz szeretetnél és engedel- 
mességnél hozzám semminemű változásokban. Abban leginkább 
gyönyörködtem, hogy egymáshoz igaz atyafi (testvéri) szeretettel 
voltak ; ha abban hozzám és az én édes uramhoz (Thökölyhez) 
tovább is megmaradnak : jutalmat vesznek mitőlünk, áldást az 




32. liROF CARAFA ANTAL. 



Istentől s jó példát adnak a világ fiainak.)) 8 Nem bánta volna, 
ha belehal is, csak fiúval örvendeztesse meg urát; 9 de vágya 
nem teljesülvén, annál hevesebb anyai szeretettel csüggött Rákóczi 
árváin. A munkácsi elfogadó palotában, tiszteitől környezve, 
május 22-ikén mélyen megindulva fogadta névnapi verses köszön- 
tőjüket. 11 Fia az Isten dicsőségét keresők példája gyanánt 



8 Thaly, Adalékok, 1. 223-4. 

9 Levele 1686 május 10 és május 31, 
Tört. Tár, 1880. 420. 

Magyar Tort. Életr. 1507. 



10 Nyolcz év múlva 1694 október i3-ikán 
született leánya, Zsuzsika, egy esztendőt 
sem ért meg. 

11 Közli Thaly, Adalékok, 1. 220—3. 

II 



82 MÁRKI SÁNDOR. 

dicsőítette Szent Ilonát, ki nem szánta kincsét, csakhogy a föld 
gyomrában is megkerestesse Krisztus szent keresztjét s az egész 
világot megörvendeztesse vele, a békeség jelével. Ez rontotta 
meg a gonosz Luczifert (a kinél alkalmasint Caprarára gondolt), 
a sanyarú Ínségből ez szabadította meg mindnyájukat. Meg- 
dobban az ember szíve, ha arra gondol, kegyelmes asszonyukkal 
együtt mily nagy Ínségben voltak a múlt napokban. Szárnyával 
fedezte két pellikán-fiát ; vigyázott, hogy egyik se essék el s 
kereste őket, mihelyt kissé eltávoztak. Mit mond ezekre a 
Bethuliához méltó Munkács ? Vitézei azt felelik, hogy szerencsé- 
jükre Ilona s nem Judit ment az ellenségre. A szabadság az 
egyetlenegy Munkács várába szorult s ezt a várat egy Zrínyi- 
szívű asszony tartotta meg. Hol van, hogy hálát adjon az 
inség bilincseit kerülő egész magyarság? — Juliánka inkább 
az édes anyát magasztalta, kinek szeretete édesebb a méznél; 
de mintha «fiúi voltát» mutatná, ő is azt kívánta, hogy Munkács 
védője «szép nemzetünk hírét égig emelhesse». 

A veszedelem egyre nőtt, mert Terzi Guido gróf két ízben 
nagyobb erővel látott a vár ostromához. Ha Thököly könnyedén 
hódol az ellenségnek, Zrínyi Ilona Munkácson megteszi, a mit 
Hasdrubal felesége tett Karthágóban : a kishitüt és szerelmét 
megátkozva, gyermekeivel együtt rohan az égő vár lángjai közé. 
De Thököly alapjában véve Buda visszavétele és a mohácsi 
csata után sem szakított eddigi politikájával. Még mindig jobban 
bízott azokban, a kik őt verték lánczra, mint a kik az eperjesi 
vértörvényszék felállításával vezették be az örökös királyságot, 
az Aranybulla záradéka eltörlését s vele az önkényes uralom 
lehetőségét. Zrínyi Ilona mindamellett 1687 karácsonya táján 
állítólag olyan titkos levelet kapott tőle, melyben késznek mutat- 
kozott, hogy áttér a kath. vallásra és üldözi eddigi hitfeleit, ha 
XI. Incze pápa a bécsi udvarnál kieszközli kívánságai teljesíté- 
sét. 12 Absolon kanczellárt — Rákóczi határozott állítása szerint — 

12 E végből felesége udv. káplánját, a Rómába küldeni. Az útikészülettel függ- 
ferenczrendi Bárkány Jánost kívánta hetett össze, hogy 1687 deczember 29-ikén 




ii. RÁKÓCZI FERI n< /. 83 

ez a levél bírta reá, hogy Munkácsot a németek kezén- jats/s/a, 
mielőtt Thököly elárulhatná az ágostai hitvallásúakat. Azonban 
Zrínyi Ilona már három hete megírta' 5 Béthune Lengyelországi 
francia követnek, hogy a hiányos és fizetetlen őrséggel Munká- 
csot meg nem védheti, s ha segítséget nem kap, alkudozásokba 
kell bocsátkoznia. 1688 elején valóban alkudozni kezdett Carafá- 
val, a ki figyelmeztette, hogy ha az ellenállást folytatja, a fényes 
Rákóczi-ház fejedelmi magzatainak inkább mostohája, mint édes 
anyja lesz. 14 

te 

33. BÉTHUNE FRANCZIA KÖVET NÉVALÁÍRÁSA. 

Januárius 15-ikén papíroson 15 s harmadnap valóban is, a 
lejedelemasszony és az őrség átadta Munkács várát a németek- 
nek. A föltételek szerint a várban levők életökre és vagyonukra 
nézve teljes kegyelmet nyernek. A fejedelemasszony és árvái 
szabadon, rangjukhoz méltóan élhetnek, de Bécsben, honnan a 
király engedelme nélkül nem távozhatnak. Ingóságaikat vissza- 
kapják, az ingatlanokat azonban a kamara fogja kezelni, mivel 
az árvák gyámsága — « atyjuk végrendelete értelmében » — 
különben is a királyt illeti. Thökölynek a várban levő ingósá- 
gait a kincstár lefoglalja. A hódolati esküt mindenkinek le 
kell tennie. Ez meg is történt 23-ikáig, mikor azután az őrség 



Zrínyi Ilona 15 röf remek posztót utalt ki Bár- lek nem teljesítése miatt törtrnt, hogy 

kánynak. (Tört. Tár, 1900. 339.) Rákóczi mégis az ágostai hitvallásban hunyt el. 

(Önéletrajz, 13. és Hist. des revolutions, ' I Levele 1087 deezember 8. Töri 

1. 381.) ebben az esetben jogosan kételke- 1888. 741. 

dett Thököly szándékának őszinteségében. 14 Vicc, de rebus gestis Caraphac 

Azóta kiderült, hogy a fejedelem 1703 15 \ k MHH. \\: 

in.iiiis 18-ikán föltételesen csakugyan át- < r, Analeeta ScepUBÍensaa, ív. 302. 

tért a katholikus hitre, és csak a föltete- 



84 MÁRKI SÁNDOR. 

keservesen elbúcsúzott a hős fejedelemasszonytól és gyer- 
mekeitől. 16 

Véget ért az ostrom/ 7 a mely három esztendő alatt Európa 
érdeklődését magára vonta. Lipót király a szerződést már 
február 4-ikén megerősítette. A kamara emberei, Szentiványi 
László vezetése alatt, még előbb elkezdték az árvák javainak 
összeírását. l8 Carafa ugyan intette őket, hogy ne bántsák az 
ártatlan árvák tulajdonát, ne mondhassák róla, hogy szavát 
megszegte/ 9 de Terzi gróffal együtt maga is szokatlanul sok 
« emléktárgy at» tartott meg. Szentiványi László elsikkasztotta a 
kincsek egy részét s az egészet csak 70477 forintra becsülte, 20 
holott közhit és maga Rákóczi szerint milliókat értek. A kis 
Rákóczi nem tudta, mit határoztak felőle; de emlékezett rá, 
hogy anyja kevéssel azután panaszkodott a vár föladása föl- 
tételeinek megsértése miatt. 21 

Zrínyi Ilona 1688 februárius 10-ike táján örökre elbúcsúzott 
Munkács várától. «Búsan köszönté a büszke orom, mely vívni 
látta karját egykoron ; és a mező, hol vívták a csatát . . . , 22 
Rákócziék kocsisai: talán a két Viszniczei, Parlag László, Rigó 
Ferencz, Lengyel Vojticz 23 majdnem mindenütt a Rákócziak és 
Thökölyek birtokán vitték az immár hazátlanokat. Elhaladtak a 
kis fejedelem szülőfaluja, Borsi mellett; Zborón szomorúan 
ünnepelték Juliánka nevenapját; s ilyen nagy kerülővel jutottak 
arra az útvonalra, melyet a kassa-oderbergi vonal ma is követ. 
A hogy maga Rákóczi írja, alig érezték az évszak szigorúságát, 
mivel «nagyobb gondok kergették a kisebbeket s különben is 

16 A búcsú januárius 23-ikán történhe- 18 Az összeírást közölte Thaly Thököly 
tett, mert Zrínyi Ilona eznap írja, hogy a naplóiban, Monum. Hung. Hist. Script. 
búcsúzásnál nem adhatta meg Radics xxiv. 324—392. 

András 1200 frtnyi fizetését, a mit azon- 19 Angyal, Thököly, n. 175. 

ban a derék kapitánynak Rákóczi 1705 20 Századok, 1891. 737. 

július 12-ikén végre is megtérített. Tört. 2I Önéletrajz, 14. 

Tár, 1900. 343 — 4. 22 Zrínyi Ilona búcsúja. (Jánosi Gusztáv 

17 Főforrás Dobay Zsigmondnak, Abso- költeménye). 

Ion titkárának diariuma. Monum. Hung^ 2 3 Tört. Tár, 1900. 340. 

Hist. Script. xxiii. 415 — 418. V. ö. Thaly, 
Rákóczi ifj. 63 — 92. 



RÁKÓ( XI II ÍR] V /.. 



85 



megszokták a bajokat*. Megőrizték nyugalmukat akkor is, mikor 

Rózsahegynél nyerges lovuk alatt a Vág partja leszakadt. 
Kiugráltak a hintóból, melyet a mélységbe zuhanástól a kocsis 



s 








34. GRÓF KOLLONICS LtPÓT. 



ébersége s az előrohanó cselédek gyors munkája mentett 



meg. 



A mintegy 500 kilométernyi út fáradalmait trencsénvarnn g 



-4 Önéletrajz, 14-15. Thaly, Rákóczi itj. 95-96. 



86 MÁRKI SÁNDOR. 

rovnei és ledniczei kastélyukban pihenték ki. Itt értesültek, hogy 
a király, mint főgyám, gróf Kollonics Lipót bibornokra bízta 
a gyermekek gyámságának gondjait. 

Kollonics kora legeszesebb macchiavellistái közé tartozott. 
Vitéz máltai lovagból lett pap : nyitrai, wienerneustadti, győri 
püspök, bibornok, végre esztergomi érsek; de mindhalálig 
főképen államférfiúi babérokra áhítozott. Szívesen lett volna 
Ausztria Mazzarinija vagy legalább is Colbertje. Mint magyar 
kamarai elnöknek, nagy tervei voltak Magyarország gazdasági 
felvirágoztatására ; azonkívül már tavaly elkészítette büntető tör- 
vénykönyve tervezetét, most pedig a magyar közigazgatás átalakí- 
tásáról szóló javaslatán dolgozott. 25 Az elpusztult országban a refor- 
mok szükségét mindenki érezte, de méltán tartottak tőle, hogy az 
alkotmány eltörlése követi. Kollonics adta meg az alaphangot ahhoz 
a politikához, melyet azután Kaunitz, Metternich, hozzá hasonlóan 
magyar indigenák, odafejlesztettek, hogy a magyar királyság 
alkotmánya csak annyiban maradjon meg, a mennyiben az össz- 
birodalmi alkotmánynyal nem ellenkezik. Ez azonban, közhit 
szerint, annyit jelentett, mint Magyarországot rabbá, koldussá, 
katholikussá, németté tenni ; s híre futott, hogy Kollonics mondott 
is ilyesmit. 26 Magyarország rab lenne mint osztrák tartomány, 
koldus mint ausztriai gyarmat. Az egységes osztrák birodalom 
elve követelné, hogy az uralkodó vallását kövesse és hogy 
német módra igazgassák. Nagy eszméit, a melyek közül a köz- 
adózásról és a katholikus egységről szólót utóbb Rákóczi is 
elfogadta, már eleve visszautasították módszere miatt, melylyel 
valósítani akarta. A szentkoronát nem akarták kalappal leborí- 
tani és nem engedhették meg, hogy Kollonics néhány magyar- 

25 Reformjavaslatait ismerteti Szalay, Ma- óta (Die Geschichten der Ungern, ix. 48$.) 
gyarország története vi. 145 — 46. és Mauer, ezt több történetíró ismétli, de nem egy- 
Cardinal L.' Gráf Kollonitsch, Primas von formán idézi, mert némelyek szerint «Hun- 
Ungarn, 261 — 324. Ez egyúttal legjobb és gariam miseram, deinde catholicam, denique 
legbővebb (574 oldalra terjedő) életrajza. germanicam» akarta tenni. Ez ellen Kará- 

26 «Faciam Hungáriám captivam, postea csonyi a Haller-féle Történelmi hazug- 
mendicam, deinde catholicam. » Histoire ságokban (808. 1.) és Dudek a Religióban 
des révolutions de Hongrie 1. 139. Fessler (1906. 385. 1.). 



II. RÁKÓCZI ii RÍ N< /. 

kodó tettel és kijelentéssel 27 eltérítse figyelmüket az alkotmán} 

veszedelméről. 

Teljesen népszerűtlen volt az az államférfiú, kihez a szeren- 
csétlen családnak fordulnia kellett; és Magyarország legna- 
gyobb reménységének, Rákóczinak neveltetését a hazafiak épp 
oly bizalmatlanul Látták az ö kezében, mint egykor V. Lászlóét 
a Cilleyében. 

Zrínyi Ilona azonban kénytelen volt folytatni az útját. Gyerme- 
keivel éppen Rákóczi tizenkettedik születésnapján (1688 márczius 
27.) érkezett Bécs alá. A város kapuját zárva találván, a tömeg 
gúnyolódásai közt 2 — 3 órát kellett várakozniok, míg beeresz- 
tették őket. 28 

Egyelőre az ágostonrendiek kolostorában, a Burg m< 
kaptak szállást. Estefelé ott mutatkozott be Kollonics bíbornok 
a fejedelemasszonynak, mint gyermekei gyámja. Az árvákkal 
már anyjuk jelenlétében ridegen bánt, azután kocsijába ültette 
mindakettőt, hogy bemutassa pártfogójuknak, a királynak. Azon- 
ban már az Orsolya-apáczák zárdájánál kiszállította Júliánkat a 
hintóból s a testvérétől válni nem akaró, síró hajadont ((berug- 
dosta)) a kapun. 29 A kis grófot azután — a hogy a fejedelmi fiút 
ezentúl nevezték — jószágigazgatójához vitte, a kinél tanítója, 
Badinyi és kamarása, Kőrösy társaságában anyja és nénje miatt 
aggódva, sírdogálva, három napot töltött. Negyednap, márcziu> 
31-ikén, az érsek kocsit küldött utána, hogy elbúcsúzzék tőlük. 
mert Bécsből máshová viszik. «Mi jogon teszik ezt? — tört ki 
a gyermek. — Hiszen nem lázadtam fel a király ellen ! Ártatlan 
létemre miért alkalmaznak ellenem eröszakot ?» '" 

Mérhetetlen fájdalommal búcsúzott el édes anyjától, kit ebben 
az életben sohasem látott többé. Negyvenhét esztendő múlva 
csak a sír nyugalma adta vissza édes anyjának, a ki halálos 



-7 Dudek czikke II. Rákóczi Ferenczrűl dea rcv. n. 14—15. Rákóczi cmliti ÖIK 

.1 Retigióban, 1906. 383 — 385. rajza 17-ik oldalán is, bogy nénjei aj 

28 Rákóczi Önéletrajza, 16. erőszakosan taszigálta b<-. 

Kn la poussant avec 1<- pied \U>i. 3° Monum. Hong. Hist Scrfpl 



88 MÁRKI SÁNDOR. 

ágyán is elösmerte, hogy fia sohasem szomorította meg. Könnyei 
új erővel törtek elő, mikor rendkívül szeretett nénjétől kellett 
válnia. Az érsek másnap (április i.) saját hintaján vitte misét 
hallgatni az irgalmasok templomába; azután Badinyivel s az 
eiskorni préposttal egy elég rongyos bérkocsiba ültetve, útnak 
indította Csehországba. A város kapuján kívül a Bécsben időző 
magyar főuraknak egész bandériuma várt reá, hogy az önkény 
durvaságát fejedelmet megillető hódolattal enyhítsék. A tüntető- 
ket a király az utánuk szalasztott testőrökkel parancsolta vissza. 
A bérkocsi most már tovább döczöghetett «ismeretlen állomások 
felé». 3I 



V. 
RÁKÓCZI NEVELTETÉSE. 

i. MAGYARORSZÁGBAN. 

ákóczi Ferencz éppen tizenkétesztendős volt, a mikor 
Bécs kapui bezáródván mögötte, magyar neveltetése 
véget ért. Atyját piczi korában elvesztette s anyja 
gondosságának köszönhette, hogy neveltetésében sohasem esett 
fogyatkozás. Zrínyi Ilona őt igazi anyai szigorúsággal szerette, 
minden helytelenségét észrevette, büntette; de maga mellett 
hálatta, teste, lelke fejlődésére személyesen ügyelt. A mint 1680 
április elején 1 Munkácsra költöztek át, kamarásnak érkőrösi 
és sámsondi Körösy Györgyöt rendelte fiacskája mellé, a kit 
azonban csak ötesztendős korában vett ki teljesen az asszonyok 
és a dajkák kezéből. Hívebb, derekabb, becsületesebb felügyelőt 
nem választhatott volna ennél a tanúit szabolcsi nemesnél, a ki 
hivatalát teljes nyolcz esztendeig, mindaddig megtartotta, míg 

?i Önéletrajz 17 — 18. Thaly, Rákóczi már hat esztendeje és 9 hónapja van a 

ifj. 101 — 7. A neuhausi jelentés 1688 április méltóságos gyermek mellett. Levele Tört. 

12-ikéröl. MHH. xxiv. 322. Tár, 1900., 335. 

1 Körösy 1687 januárius 14-én írja, hogy 




■•- , 



• ..,;' 






■ 

W 



% M^'-^i^ 



\y*<77í *«" 'ver:/ . /• </- t 



Ytiítn UvT- ' v $* w 



II. RÁKÓCZI K 



ERENCZ LEVELE RÁKÓCZI JULIÁNNÁHOZ L690. JUN. 6. 



RÁKÓCZI FERENCZ. 



8 9 



Bécsben 1688 márczius 31-ikén erőszakosan el nem szakították 
kisurától. Mindenkor büszke volt reá, hogy nagyembernek ő 
nevelte föl s naponta imádkozott érte. 2 Viszont Rákóczi is meg- 
vallotta, 5 hogy tanítói képezték ki benne a rangjához illő 
erkölcsöket; ők szorították reá, hogy este, reggel rendesen 
Imádkozzék, 





fi. f- ^ ■ 



r t* 



£ 






■ Min >.i 



á 



lTbe l'íI'v 53: ' 
ALPHABETI.CVS. 

cum nonnullis Catholicc Fidei 

Rndimcntts: S.íc. Cjef. Rcgiarque 

M.íjcftatis Inslytae Camerae Scc- 

puíienfis Libcrali induftriá ' 

tenclla: Juventuti provifus. 

ABC EIÉÉ^ 

KÖNYVECSKE, 

a Kercfztyén R 
Hicnck- némely 
kérdi 
A'FólfégesCsáfzár JjHMH 
TekéntctesNemes Szepeíi Kama- 
rájának bőkezű gondvifeléíéból 
ki- bocsáttatott, az ártatlan kii'Jc- 
dek Iftcncs fcl-nevcléfére. 

•ASSOVI/E Tyr-U ColUgij Sa*. jM^ 
Auao ü»m. 1674. 

— ni— — h^M»^ 



35. RÁKÓCZI ABC-ÉS KÖNYVECSKÉJE. 

Míg Kőrösy inkább testére, egészségére ügyelt, tanul- 
mányait ötesztendős korától fogva Badinyi János vezette. Ez 
a zólyomvármegyei nemes különben is a Rákócziak udvarában 
növekedett; iskoláit Patakon végezte s nevelőnek kétségtelenül 
Thököly ajánlotta, kinek bejárója volt. Hittanra és ABC-re a 
gyermeket Bárkúny János ferenezrendi atya tanította egy 1674- 

2 Kórösy levele 1709 október 24. Thalynál, Rákóczi írj., 51. 

3 Önéletrajz, 5. 

Magyar Tört Kletr. 1907. I2 



90 MÁRKI SÁNDOR. 

ben megjelent ABC-és könyvecskéből, mely a katolikus hit némely 
alapvető kérdését is magában foglalta. Ahogy a könyvre maga 
a tanító írta: «A bölcseségnek kezdete az Úr félelme. Kitől 
mindennemű jóknak áldását kívánja Páter Bárkány János a 
méltóságos és nagyságos nevendék fejedelmi nagy Rákóczi- 
familiának méltóságos csemetéjére, Rákóczi Ferkére. Kinek az 
Úr napjait sokakra terjeszsze, földön, mennyben örökösen nagyra 
nevelje.)) 4 Ebben a könyvecskében maradtak reánk a fejedelem 
első írásgyakorlatai. 

Tanítóinak, feljebbvalóinak Rákóczi — saját följegyzése sze- 
rint 5 — abban a gyönge korban nagyon is engedelmeskedett. 
Ártatlanságában Istent igazán szolgálta és szerette, a korához 
mért ájtatossági gyakorlatoktól — a mennyire emlékezett — 
sohasem húzódozott. Nagy vigasztalására szolgált, ha gyermek- 
sége és ifjúsága kezdetéről gondolkozott, mert azt hitte, ártatlan 
volt Isten előtt. Mondták neki, hogy egyáltalán nem voltak 
rossz hajlandóságai ; mégis gyakran büntették, mivel rest volt 
a tanulásban és túlságosan szerette a fegyvereket, a katonásdi- 
játékokat. Thököly, a ki 1682 június 15-ikén lett mostohaatyja, 
azokban a zord időkben különösen ezeket a hajlamait akarta 
fejleszteni, szabályozni. 

A lakodalom után 6 Badinyi azonnal latin nyelvre fogta s 
tanulmányait, a mennyire lehetett, a táborban is folytatta, hová 
Thököly a kis fiút 1683-ban magával vitte. Ösmeretes, Kőrösy 
milyen hűséggel, odaadással őrködött kis- ura élete, egészségi 
fölött; s hogy mérgezéstől tartva, végül maga lett szakácsa, 
mindenese. Badinyi viszont lelke megmérgezése ellen oltalmazta. 
A mikor « ravaszul próbára tették, hogy hitétől eltántorítsák)), 
Badinyi megvédte, ahogy tehette; bizonyára nemcsak azért, 

4 Ez a «Libellus Alphabeticus. ABC-és nek írja (Önéletr. 13.); a számadókönyv 
könyvecske» a kegyesrendiek budapesti 1687-ben elhallgatja Páter Bárkány kereszt- 
rendházának tulajdona. Ösmerteti Schweig- nevét. (Tört. Tár, 1900. 339.) 
hofler a Kalazantinumban, 1903 — 4., 22. 1. S Önéletrajz, 5. 

A száműzetésben egykori tanítója nevére 6 «A mikor anyám férjhez ment Thö- 

Rákóczi már nem emlékezett tisztán, mert kölyhez» mondta volt Rákóczi maga 1688 

Zrínyi Ilona káplánját Bárkányi Ferencz- április. Mon. Hung. Script. xxiv. 323. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 91 

mert — mint Rákóczi írja — igaz keresztény létére Istent és 
öt odaadással szolgálta, hanem azért is, mert tudta, hogy egy 
hétesztendős fiút nem szabad theológiai kérdésekkel zaklatni. 
A gyermek különben maga is visszavágott mindazzal, a mit 
Harkány János könyvéből tanúit; de, mint hitte, Isten m< 
önmagában védelmezte s támogatta őt, hogy hitében állhata- 
tossá tegye. 7 A gyermek más táborozásokban is részt vett s 
e közben teste, lelke megedződött. ccKisurunk ő nagysága igen 
nagy s fris jóegészségben vagyon s jól is tanúlo — írta Csatő 
András udvarnok Regécz várából 1685 május 12-ikén. 8 De már 
az év végén, a mikor az ellenség Munkács várába zárta őt 
családjával együtt, annyit gyönyörködött az ostrom izgalmaiban, 
a vitézi mérkőzésekben, merész hadimüveletekben, hogy néha 
keményebben kellett öt szorítani a humaniórákra. Nem szívt- 
sen foglalkozott, pedig tanítója, Badinyi, irodalmilag képzett, 
sől verselgetö ember volt. Az ő szavaival fohászkodott Hallás- 
hoz, mikor édesanyját felköszöntötte : 

«Pallas, bölcseségnek szép istenasszonya, 
Téged követőknek igaz oktatója, 
Nyelvünk kerekinek, kérünk, megoldója — 
Föltett szándékúiknak légy igazgatója !» * 

A mellett vallásos érzésben nevelte öt úgy Badinyi, mint 
Bárkány, hogy majdan erős, talán egyetlen támasza legyen 
hitének. Jézusra figyelmeztették, a ki hallgat és tanít; ném:i 
oktat. Megérttették vele, hogy mindenkinek azon állapot felé 
kell igyekeznie, a mely az emberi tökéletesedéshez vezet. 10 

Azonban ezt a tökéletesedést egy ostromlott várban, golyók 
fütyülése közt ők sem adhatták meg többé az élénkeszü, gyors 
felfogású gyermeknek. 

Már elvégezte a gimnáziumi két alsó osztályt (classis 
elementáris, infima grammaticae classis), sőt bizonyára a 
középső vagy harmadik osztályt (média grammaticae classis) 

7 Önéletrajz, 8. 9 Thaly, Adalékok, r. 220. 

8 Thaly, Rákóczi iíj., 48. 10 Önéletrajz, 7., 175., 190. 

12* 



92 MÁRKI SÁNDOR. 

megkezdvén, elég folyvást beszélt latinul. A hittanon kivül 
Alvarez (Alváry) Quae maribusa volt a fődolog; a földrajz, 
történelem, számtan még Badinyi szabadelvű felfogása szerint 
is csak mellékesen, a sárospataki iskola hagyományaihoz képest 
jött számításba. Zrínyi Ilona tehát 1687 tavaszán Izdenczy 
Mártont azzal a kérelemmel küldte III. János lengyel királyhoz, 
a nagy Szobieszkijhez, nyújtana módot, hogy a fejedelmi gyer- 
meket felsőbb oktatásban, magasabb kiképeztetésben részesítse. 
A király május 7-ikén kegyesen felelt s a követtől szóval 
bővebben is izent, 11 de Rákócziból még sem lett krakkói deák. 
Munkács feladása következtében az árvák főgyámja maga Lipót 
király lett, a ki azonban a gyámság s vele a nevelés gondjait 
Kollonics bibornokra bízta. 

Bécsbe még Kőrösy és Badinyi is elkísérhette Rákóczi 
Ferenczet, de 1688 április elsején magyar nevelői közül már 
csak Badinyit engedték vele menni. Szomorúak voltak mind a 
ketten, de a tanító titkolta a maga bánatát s ahogy lehetett, 
vigasztalta kisurát. A melléjök adott prépost csak másnap 
tudatta velők, hogy Csehországba viszi őket. «Oh megszo- 
morodottak vigasza, — sóhajtott visszaemlékezései írásakor 
Rákóczi — ha a te kegyelmed megtanít vala, hogy te minde- 
nütt velem vagy, sokkalta jobban megvigasztaltál volna, mint 
tanítóm jelenléte; mert már akkor rájöttem volna, hogy jöve- 
vény vagyok ezen a földön és hogy kevés különbség van 
abban: Magyarországban, Ausztriában, vagy Csehországban 
vándorlok-e. Meggyőztél volna, hogy nekünk nincs más hazánk, 
mint az égi haza . . . .» Most azonban «mi eshetett keserveseb- 
ben a gyermekfejedelemnek, mint számkivetésbe mennie hazájá- 
ból, elszakadnia szüleitől, ismeretlen tartományba hurczolva, 
születéséhez és rangjához nem illő bánásmódban részesülnie és 
teljességgel idegen erkölcsű és szokások közt élő, ösmeretlen 
nyelven beszélő emberek közt magára maradnia?)) 12 



n Thaly, Rákóczi ifjúsága, 82—83. 
12 Önéletrajz, 19. és 22. 



II. RÁKÓCZI I KKENCZ. 



93 



1688 április 3-ikán szombaton délben érkeztek meg Jindfi' 
chűv Hradec-be (Henrik várába) vagyis Nrn/mits-ba, Csehország- 
nak ebbe a délkeleti városkájába — s ott a jezsuiták rendházába 
és szemináriumába (a mostani kaszárnyába) tértek be. Az atyák 
igen szívesen és nagy megkülönböztetéssel fogadták a fejedelmek 
ivadékát. Alig öltözködött át, a templomba vezették, hová 




36. RÁKÓCZI BEJEGYZÉSEI ABC-ÉS KÖNYVECSKÉJÉBEN 



magyar díszben, kezében fejedelmi buzogánynyal vonult be. 
Mentéje lánczán ötvennél több, magyarkája (kócsagtollas kal- 
P a gj a ) forgójában 12 gyémánt csillogott. így jelent meg a tisz- 
teletére rendezett iskolai színjátékon és a negyven terítékű 
lakomán is. 

Ebéd után azonban a prépost tudatta vele, hogy mostantól 
fogva itt folytatja gimnáziumi tanulmányait s hogy ha írni vagy 
izenni akar édes anyjának, bízza eddigi tanítójára, ki holnap 



94 MÁRKI SÁNDOR. 

reggel hazautazik Magyarországba. Nagy zokogások közt hiába 
kérte a prépostot, teljesítse a bibornok igéretét; még néhány 
hónapig, a míg megszokik, hagyja nála Badinyit. Bevezették 
szobájába, hol a két Kollonics (a bibornok unokaöcscsei) és 
Wolkra grófokkal kellett együtt laknia. Másnap reggel hiába 
szólongatta tanítóját : Badinyi már hajnalban elutazott. A jezsuiták 
vigasztalták. « Minek kínoznak? — riadt rájuk. — Inkább öljenek 
meg, ha megérdemlem; inkább pusztítsanak el, mint hogy 
elhagyatva, nyomorúltan éljek !» Nem az elkényeztetett gyermek 
makranczossága volt ez, hanem a hivatására nevelt fejedelmi 
fiú felháborodása a vele történt jogtalanság ellen. Ezt sohasem 
is felejtette el; de mint gyermek, nagynehezen megnyugodott 
benne, hogy tanítóját nem kell siratnia : jó dolga lesz, — iószág- 
igazgatónak nevezik ki. 13 

ii. AUSZTRIÁBAN. 

Rákóczit 1688 április 3-ikán írták be a jezsuiták neuhausi 
gimnáziumába, hol egyelőre a három alsó nyelvtani osztály 
anyagát ismételtették vele. A ma is fennálló intézetbe előkelő, 
jómódú családok gyermekei jártak ; de mégis időbe került, míg 
megszokta, hogy másokkal egy sorban, egy padban üljön, a 
közös étkezőteremben rozskenyeret, sovány ételeket egyék, 
fanyar bort igyék s hálószobáját olyanokkal oszsza meg, a kik 
előtt titkolni szeretné bánatát, könyeit. Elhagyatottnak, hazát- 
lannak érezte magát; társai játékaiban nem vett részt, mosolyogni 
alig látták. Badinyi elmenetele után három napig minduntalan 
sírt és imádkozott. Tanárai, hogy szórakozzék, 5-ikén a Kollonics 
és Wolkra-fiúkkal együtt fölvezették gr. Slawata Joachim neu- 
hausi várába, hogy megmagyarázzák annak ritkaságait. A fiú 
szórakozottan hallgatta fölvilágosításaikat, mikor az egyik terem- 
ben egyszerre csak a falon függő térképhez rohant, gyorsan 
fölkereste rajta Munkács nevét s újra könyekben tört ki. «Nem 

1 3 A neuhausi jezsuita tudósítása. MHH. xxiv. 322. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 95 

lehet oly gyorsan felejteni . . . .» válaszolt a jezsuitáknak, kik 
felindulása okát kérdezték. «Ez a kis hős igazán méltó a rész- 
vétre és szeretetre)), tette hozzá egyik tanára a jelenet leírásá- 
ban. Ha Voltaire írja azt le, a kitől XII. Károlyról hasonló 
tudósítást olvasunk! 14 A kisúrnak önérzetét is hamar észre- 
vették. Mikor a gyermek már az első napokban megunta, hogy 
minduntalan csak méltóságos, vagy gróf úrnak szólítsák, meg- 



U • ' 

Jni/tan: JapietlM fWyy \atomb 

, sül Úr. ff&f'etin* ■ 

]\ÁtüJt múul&wcwii úrKnaM 4.M(iJa.t 

\ MÜkoJaui <* , & Sfyfc rt0ueí> oJi Íq v 

níe. C Cojcu, c rj c í cm <• te t * i- e . T\CL Jtodfy ^ 
^ví'eye. . %wk <tí Hí- HCLfíoAt 

Ö \ 



37. BARKANY JÁNOS AJÁNLÁSA RÁKÓCZI ABC-ÉS KÖNYVÉBEN. 

kérdezte, miért teszik ezt? «Hiszen én fejedelem vagyok: engemet 
grófok szolgáltak !» A jelenet leírója x > megjegyezte, hogy minden 
a fejedelemre emlékeztet benne, de kevélység nélkül. Rákóczi 

l 4 Pár év múlva a kis XII. Károly két mek odaírta Riga tervrajza alá : «Az Isten 

térképet látott apja szobájában. Az egyik adta s az ördög sem veszi el tőlem !» 

a török korabeli Magyarországot ábra- (Voltaire, XII. Károly, 15—16.) Ezek a 

zolta, a másik Rigát, Livlandnak egy idő gyermekek később amúgy is találkoztak 

óta svéd kézben levő fővárosát. Magyar- az életben ! 

ország térképe alatt Jób szavai álltak : 1 S A neuhausi tudósítás. MHH. xxiv. 

«Az Isten adta, az Isten elvette: legyen 321 — 4. 
áldott az Ür neve !» Ezt olvasva, a gyér- 



96 MÁRKI SÁNDOR. 

ezt a bűnt sohasem ösmerte. A kevélység — a mint már híres 
ember korában írta l6 — nem abból áll, hogy az ember azt 
kívánja és követelje, a mi megilleti, hanem a mikor azon felül 
akarja magát becsültetni. Már ebben a korban mutatta egész 
megjelenése, hogy nem a hiúság, hanem az önérzet vezette. 
Említett tanárának jellemzése szerint egész valóságában nincs 
középszerűség: beszéde, magatartása, járása mind méltóságos. 
Csak akkor múlt tizenkétesztendős ; de oly nagy és fejlett volt, 
hogy 3 — 4 esztendővel idősebbnek látszott. Szép piros arcza, 
ra gy°g° nagy szeme, szép metszésű szája, vállára omló dús 
gesztenyeszínű haja, daliás termete azokat is megnyerte, a kik 
csak látták ; a kik szóltak vele, jellemének nyiltsága, okos 
beszéde, tanultsága lepte meg. A róla írt első (sajnos, egyúttal 
utolsó) jelentés április 12-ikén teljes rokonszenvvel szól a 
fejedelmi gyermekről. Megjegyzi, hogy most már jókedvű. Ha 
ablakából látja, hogy tanárai a kertben sétálnak, odafut hoz- 
zájuk: «mintha mindig náluk növekedett volna». Megigérte, 
hogy németesen fogja viselni haját s hogy — bár eleinte szíve- 
sebben gondolt a cseh nyelvre — németül is megtanul. 

Talán egész életében csak ez utóbbi Ígéretének beváltásával 
nem sietett; igaz, hogy nem is kínálkozott reá sok alkalma. Az 
intézetben deákul társalogtak, Neuhaus pedig tősgyökeres cseh 
város volt, mely ősi nyelvét mindamellett is megőrizte, hogy 
három oldalon német városok környezték. Csehországban öt 
esztendőt töltött, még sem fogott rajta .a német szó és csak 
később sajátította el ; a mi annál jellemzőbb, mert latinul, 
francziául, olaszul, lengyelül, sőt valamennyire csehül és tótul 
is elég hamar megtanult. 1688 májusától fogva beletörődött 
helyzetébe. Csakhamar olyan szorgalmas, jó tanuló lett, hogy 
már június elején fölvették a gimnázium negyedik, vagyis leg- 
főbb nyelvtani osztályába, a szintaxisták közé. Ez nemcsak az 
ő tehetségét, hanem magyar tanítóinak alapos munkáját is 

16 Rákóczi levele 1709 szeptember 2. Archívum Rákóczianum, 11. 528. 



II. RÁK< »• /I II KI V /. 






dicséri. Szorgalma, gyors felfogása, a szentgyakorlatokon való 
buzgó részvétele, alkalmazkodó képessége, udvariassága követ- 
keztében csakhamar megszerették tanárai, a kiknek társaságát 
szívesebben kereste, mint tanulótársainak, saját lakótársainak 
barátságát. Legjobban szerette maga az igazgató, a köszvéi 
öreg Zimmermann, a kivel gyakran sakkozott. 1 A Kollonics- 
és Wolkra-fiúkkal ellátogatott a neuhausi várba is, hol g 
Slawata [oachim tartományi marsai! és felesége mindenkor 




38. A NI. MA KOLOSTOR. 

szívesen látták a fiatalokat s még az Intézetbe is küldöztek nekik 
jóféle ételeket és borokat. De a gróf különösen Rákóczit - 
rette meg, a ki majdnem mindennapos lett nála. Kilovagolt, 
kikocsizott, sétált, vadászott is vele a Neíárka kies völgyében. 

Joachim halálakor öcscse, Lipót passaui kanonok odaha 
a papságot s hogy a család ki ne haljon, bátyja 

17 1688-ban ■ Rákócziak ingóságai közt 1886. 773.) a tii év mu 
volt egy elefántcsont ostábla is. (U. o. 1900. 33 

U 1 1 rt. Elotr. 1907. 



98 MÁRKI SÁNDOR. 

el. Rákóczit ők is szerették s talán annál inkább, mert fiuk 
nekik sem volt; még később, prágai tartózkodása idején is le- 
lehítták magukhoz. Mindenkor szívesen látta az eiskorni prépost 
is, a ki idehozta. Valósággal könyein keresztül szerette meg 
ezt a derék embert, a ki a természetnek annyi szép titkáról 
tudott beszélni. Majdnem minden szobájában volt egy-egy messze- 
látó, a melyekben a kutatni szerető ifjú annyira gyönyörködött, 
hogy egyet kérdezősködés nélkül magával vitt az intézetbe, 
hogy annak ablakaiból is gyönyörködhessék a táj szépségeiben 
és a csillagos égben. Ennek a szenvedélyének utóbb vezérlő- 
fejedelem korában is hódolt. A természettudományokat, csilla- 
gászatot, mennyiség- és méréstant ezekben az időkben jobban 
szerette, mint pl. a történelmet, a melyben az ő hazája múltja 
úgy sem jelenhetett volna meg hamisítatlanul. Tanárai, a kik 
papnak szerették volna nevelni, korlátolni akarták reális irányát 
s kegyes olvasmányokkal halmozták el; de a ki utóbb imád- 
ságos és vallásbölcsészeti könyveket írt, most megunta az 
elmélkedéseket. Pedig elnöke volt a Szűz-Máriáról nevezett 
társaságnak, hol magyarázat nélkül olvasott föl értekezéseket 
Kempis Tamásnak Krisztus követéséről szóló könyvéből. Hiva- 
talos kötelességét, mint elnök, pontosan teljesítette, de Isten 
igéjének olvasása — saját vallomása szerint — nem táplálta a 
lelkét. Értette a betűt, de nem ismerte a szellemet. A természet 
kutatásában az imádságos könyvek olvasásán kívül különösen 
klasszikus tanulmányai gátolták, a melyekben 1689 óta egy 
jelentéktelen paptanár vezette. Cicero levelei és beszédei, Livius 
történetei, Ovidius, Vergilius, Horatius remek költeményei 
csaknem teljesen betöltötték akkoriban az irodalmi oktatás 
körét, mely ly el Rákóczi 1688/9-ben mint a poézis és 1689 /90-ben 
mint a retorika tanulója ösmerkedett meg. Klasszikusokkal 
nyári pihenőjében is foglalkozott s később szívesen hivatkozott 
Caesar commentariusaira, Tacitusra, Senecára s Aesopusra is. 18 

18 Pl. Archívum Rákóczianum I. 493., 11. 173., 111. 141., ív. 413. stb. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



99 



Gimnáziumi életének évei éppen nem tűntek el nyom- 
talanul ; Rákóczi utóbb mint költő némi figyelmet s mint szónok 
és levélíró teljes elösmerést követelhet magának. Csakhogy 
ezen a téren a magyar nyelvben tűnt ki, holott a magyar 
nyelvet mint gimnazista csak anyjához és nénjéhez írt leveleiben 
gyakorolhatta s ennek következtében napról-napra hibásabban 



^ : ■ - K 


' 






1 


^ B " 1 








*<t<£ ^*f ' i 







3y. KRUMLOV VÁROS ES KASTÉLYA. 



használta. «Talán haragúd nekem kegyelmed, — évelődött nén- 
jével I9 — hogy Commercy uramat 20 hagytam kegyelmed által 
köszönteni?)) Ki hitte volna akkor, hogy a ki így ír magyarul, 
valaha stilusának magyarosságával tűnik ki? És Magyarország 
egyik legnagyobb szónoka lesz az az ifjú, ki Csehországból haza- 
térve, már csak törve beszélte a magyart, sőt azt a kétségbe- 
esett vallomást tette, hogy a hazai nyelvet teljesen elfelejtette? 21 

19 1690 június 6-án irt levele. Közli kóczi Júlia egyik udvarlója. L. a 24. jegy- 
Thaly, Rákóczi ifj., 131 — 2. zetet e könyv 100. lapján. 

20 Commercy herczeg tábornagy, Rá- 21 Önéletrajz, 31. 

13- 



IOO MARKI SÁNDOR. 



Neuhausi gimnáziumi élete befejezésekor 1690 június első 
napjaiban a vizsgálaton különösen ékesszólásával, szép latin 
dikcziójával tűnt ki. Guttwirtt Menyhért talán a poétika tanára, 
irodalmi emléket állított ottlétének abban a hosszú latin, verses 
munkájában, melyet Mária szeretetéről írt és a melyet a tizen- 
ötödik esztendejébe lépő Rákóczi arczképével ékesített. Erre 
az értelmes, előkelő, szép arczra tekintve, megértjük, hogy 
Rákóczit «mindenki szerette, mindenütt szívesen fogadták s 
nem szomorították meg sohasem, mert másokat ő sem bántott». 22 
Gimnáziumi életének ez a legszebb emléke. 

A nyári szünetet, mint rendesen, most is kirándulásokkal, a 
Jézustársaság egyes rendházainak látogatásával töltötte. Krumlov- 
ban (Krumauban), a Rosenbergek sasfészkében, a jezsuiták 
fényesen fogadták, a pedig bőségesen osztogatott emléktárgyakat : 
ékszereket, igazgyöngyöket. Tréfás levelében 23 nyakravaló gyön- 
gyöket igért nénjének is, ha csakugyan elveszi öreg gavallérja, 
Commercy herczeg tábornagy. 24 

Kollonics bibornok, a ki annak idején maga is tizennégy- 
éves korában került az egyetemre, gyámfiát, a i4 1 / 2 éves Rákóczit 
neuhausi páter gubernátora (nevelője) felügyelete alatt 1690 
augusztusában «a bölcsészet legszélesebb körű tanulmányozása 
végett» a prágai egy elemre?'* az 1653-ban egyesített Carolo- 
Ferdinandaeumba küldte. A jezsuitáknak az Újvárosban a 
Károly-téren levő rendházába (a mostani helyőrségi kórházba) 
szállásolta el. Innen hosszú és elég kanyargós úton jutott el az 
egyetemre, melynek főbejáratán «Lex civium dux» (Törvény 



22 U. o. 25. kételkedéssel nevezi eszesebbnek és tehet- 

2 3 1690 június 6-án kelt magyar leve- ségesebbnek. Vitézségéről, erejéről is 

lét Thaly 1903-ban a kassai ereklyekiállí- dicsérettel szól (I. 131., 133., 135., 142.) 

táson bemutatta. s így az ifjú magyar herczegnö büszke 

2 4 Commercy herczeg az 1685. évi lehetett a már öregedő Commercy hódo- 

magyarországi hadjáratban a lorraini her- latára. 

czeg táborkari főnöke volt, mint savoyai 2 S A prágai egyetem akkori viszonyai- 
Jenő a badeni herczegé ; s oly jeles ról 1. Tomek, Geschichte der Prager Uni- 
ember, hogy Lassay (Recueil de differen- versitát. Prága, 1849 és Rákóczi önélet- 
tes choses. 1. 245.) Jenőt csak bizonyos rajza, 25 — 27., 30. 



T02 MARKI SÁNDOR. 

a polgárok vezére) fölírat üdvözölte a belépőt. Az első évfolyam- 
ban (1690/1) logikát, metafizikát, matematikát tanúit. A bölcsé- 
szeti, főkép a logikai olvasmányokat s előadásokat szárazaknak 
találta. Mégis olvasott, tanúit ; s ha önmagát és tudását keveselte 
is, tanára beérte haladásával. A metafizikát már csak azért 
sem szerette, mert nem tudta, mi hasznát veheti a reá váró 
politikai föladatokban. Ellenben nagyon lelkesedett az egyetemen 
csak mellékesnek tekintett matematikáért, pedig nem tanították 
terjedelmesebben, mint ma a magyar gimnáziumok ív — v. osz- 
tályaiban. A gimnáziumban a számtant akkor egészen elhanya- 
golták s így az egyetemen mindent élűiről kellett kezdeni. 

Szabad ideje nagy részét az építőművészek és a mate- 
matikusok könyveinek olvasgatásával, festéssel, geometriai ábrák 
készítésével töltötte ; de mivel csak előadni hallott és senki sem 
oktatta, saját vallomása szerint voltakép semmit sem értett az 
egészből. Az évfolyam végén elvitték őt Neisse-be is, az oppelni 
herczegség fővárosába, hol negyedéve fejezték be Mária menybe- 
menetelének tiszteletére szentelt gimnáziumi templomukat. 
A jezsuiták híres könyvtárában itt is különösen a matematikai 
és mérnöki műszerek érdekelték. Egy körzőt el is vitt magával 
emlékbe, a miért később nagyon restelkedett, mert szó nélkül 
tette; 26 kárt azonban nem okozott vele, mert itt is ékszereket, 
gyöngyöket ajándékozott ismerőseinek. 

A második évfolyamban fizikát hallgatott s mellesleg etikát. 
Hogy az egyetemhez közelebb legyen, a város «kisoldalán» 
annak szomszédságában béreltek számára lakást, de ott is a 
jezsuiták felügyelete alatt maradt. Zárkózott lett, gyűlölte a 
világiak társaságát és a szórakozásokat ; 2? de tanulmányait 
ezúttal sem hanyagolta el. A természet szépségeiben, jelenségeiben, 
titkaiban már gyermekkorában gyönyörködött s most a kor 
fizikájában nem azt találta, a mit vágyakozva keresett benne. 

26 Önéletrajz, 24. 

2 7 Önéletrajz, 26—27. oly őszintén vallotta meg ifjúsága tévedéseit, mint Sz. 
Ágoston, Petrarca, vagy kortársai közül Bethlen Miklós. (Önéletírása, 1. 351.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. I03 

A természetet az Isten szolgálójának tekintette 28 s azt a meg- 
győződést vitte magával az életbe, hogy Istent nem a természeti 
jelenségek kutatása, hanem az az óhajtás sérti, melynél fogva 
kiváncsiságból akarunk tudni az ő tetszésével ellenkező dolgokat. 
Isten azt akarja, hogy csodálják műveit s műveiben imádjuk őt 
és nagyszerű dolgait; azok láttára ismerjük fel kicsiségünket 
s hallgattassuk el az értelmet olyan dolgokról, a melyeket úgy 
sem foghatunk fel. 28 De az emberi természet czélként áll Isten 
igazsága előtt; s Istennek nemcsak azok a művei csodálatosak, 
melyeket, mivel értelmünket meghaladják, vallásos érzésünk 
következtében tartozunk elhinni ; hanem azok is, a miket meg- 
érthetünk. A rejtelmek figyelmes vizsgálata az elmét nem teszi 
rabbá, hanem fölvilágosítja. 29 A természet világánál is sok böl- 
cselő látta be, hogy mindent az Isten teremtett. 50 A babonaságot, 
asztrológiát, alchimiát gúnyolta és megvetette, a mit sok tekin- 
tetben prágai fizikai tanulmányainak s további olvasmányainak 
köszönhet. 

Az iskolai év végefelé történt, hogy Rákóczi Ferencz test- 
vérét, Júliát, sok mindenféle nehézség legyőzése után, Aspremont- 
Reckkeim Nándor Gobert gróf altábornagy Bécsben 1691 június 
24-ikén feleségül vette. Az árvák gyámja ugyan, Kollonics 
bíbornok, Rómából a pápaválasztásról visszatérve, a tudtán 
kívül egybekelt házasokat egyidőre elválasztatta s a grófot vizs- 
gálati fogságba, Júliát pedig a tullni apáczakolostorba csukatta; 
azonban a király mint főgyám személyes közbelépése következ- 
tében csakhamar mindketten visszanyerték szabadságukat s vele 
boldogságukat. 31 Kevéssel azután Lipót király abba is belenyu- 
godott, hogy Heissler és Doria tábornokokért, a kiket Thököly 
a zernyesti csatában (1690 augusztus 21-ikén) fogott el, Zrínyi 
Ilonát urához, a kuruczkirályhoz bocsássa; de semmiképp sem 



28 Önéletrajz, 42 — 43. 

2 9 Önéletrajz, 91., 93. 

30 U. o. 424. 

3 1 E házasság törtenete Thalynál, Rákóczi ifj., 136— .'48. 



Í04 MÁRKI SÁNDOR. 

egyezett bele, hogy Törökországba fiát, Ferenczet is magával 
vihesse, sőt hogy csak el is búcsúzhassák tőle. Zrínyi Ilona 
1692 januárius 20-ikán hagyta el Bécset, május 13-ikán Magyar- 
országot. Sohasem látta többé hazáját, fiát, leányát. Távozását 
sokáig titkolták Prágában tanuló fia előtt, a ki egyébiránt 
őszintén megvallja, hogy akkor sem igen búsult a dolgon, a 
mikor megtudta ; mert, idegen erkölcsökhöz szokva, nem fogta 
fel, minő állapotra jutott. 32 

Különben is úgy tüntették föl előtte édes anyját, mint 
családja, hite, hazája megtagadóját; s nénjét mint haszonlesőt, 
a ki elperelné jószágait, ha gyámja, Kollonics bibornok engedné. 
Annyira vitték, hogy el sem olvasta, hanem a bibornokhoz 




ZRÍNYI ILONA NÉVALÁÍRÁSA. 



küldte nénje levelét, melyben ez a pör valódi állásáról felvilágo- 
sítani s megmagyarázni akarta, hogy ő csupán anyai örökségét 
követeli. Pedig nénje, vagy inkább derék ura, éppen azt szorgal- 
mazta, hogy az örökség ügyében hallgassák ki Ferenczet is, 
a ki immár tizenhat éves lévén, törvény értelmében önállóan 
kezelheti vagyonát. A bíróság ki is mondta, hogy Ferencz 
kiskorúsága véget ért, a császár pedig megparancsolta, hogy 
Bécsbe jöjjön. Éppen befejezvén fizikai tanulmányait, a nyári 
szünetben, a jezsuiták rendházainak szokásos látogatása helyett, 
nevelője kíséretében csakugyan Bécsbe ment. Már másnap föl- 
kereste a bíbornokot, a ki továbbra is vállalkozott ügyei veze- 
tésére. Azt ajánlotta, hogy harmadnap térjen vissza Prágába, 
az egyetemen fejezze be bölcsészeti tanulmányait s azután a 

3 2 Önéletrajz, 29. 




THÖKÖLYNE ZRÍNYI ILONA. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



113 



egy esztendő múlva vitette haza azt az ezüstbe foglalt hatalmas 
kristályüveg-serleget, a melybe teljes czímét belevésette. 22 

Velenczéből Padován, Ferrarán, Bolognán át ért Firenzébe, 
hol négy hónapig lakott a Salvietti-palotában. Sógora bemutatta 
őt Medici III. Cosimo toscanai fejedelemnek s az előkelő körök- 
nek, maga pedig tovább utazott rendje székhelyére, Máltába, 
honnan hetek múlva tért 
vissza. Ferencz csak imént 
múlt 17 esztendős, de ma- 
gára hagyatva is meg- 
őrizte komolyságát, mér- 
sékletét. Nem zárkózott el 
teljesen; délelőtt megtette 
szokásos sétalovaglásait s 
a vívásból, tánczból órákat 
vett, — de kerülte a tivor- 
nyákat, sőt magát a, feje- 
delmi udvart is, a mit rossz 
néven vettek tőle. Mérsék- 
letét vallásos neveltetésének 
tulajdonították, holott reg- 
geli és estéli imádságait már 
elhanyagolta s miséket csak 
ünnepnapokon hallgatott. 
Egyetlenegy káros szen- 
vedelmétől, a kártyázástól nem tudott megszabadulni. Különben 
tanulmányait sem hanyagolta el. Firenze ekkor inkább a tudo- 
mányok, mint a művészetek városa volt, de műtárgyaival így is 
lebilincselte figyelmét. Az olasz nyelvet itt tanulta meg, a hol 
az a legszebben cseng. Mikor jó barátaival a környéket bejárta, 
hogy nagyobb kirándulásait könnyebben tehesse meg, kíséretét 
(magát Günzner titkárt és Vissenacque főlovászmestert is) szep- 




44. III. MEDICI COSIMO ARCZKEPE. 



22 Századok, 1895. 564 — 5. 
Magyar Tört. Életr. 1907. 



15 



114 MÁRKI SÁNDOR. 

tember n-ikén hazaküldte Bécsbe, 23 maga mellett csak egy 
komornyikot s egy házfelügyelőt tartván meg. Velők ment az 
Arno völgyén lefelé Pisába, Livornóba s onnan a tenger partját 
szegélyző, szédítő meredekségeken át Genova felé. Három napig 
nyaktörő utakon haladt öszvérén, melynek egyetlen botlása 
halálát okozhatta volna. Viareggio pinetái, Massa remek fekvésű 
kastélya, Carrara világhírű bányái, a speziai öböl, Chiavari és 
Rappali festői szépségei közt a veszedelem eszébe jutott ugyan, 
de eleresztette öszvére kantárát, s egészen az óvatos állat ösztö- 
nére bízta magát. Gyönyörködött a jobbfelől meredeken emel- 
kedő sziklákban, balfelől a tenger és a völgyek mélységes 
szakadékaiban, örvényeiben. Szebb és regényesebb utat tett 
meg, mint a mai kiránduló, kinek vasútja éppen a legbájosabb 
pontokon tűnik el valamely alagútban. Nem pihent a középkor 
legállhatatlanabb városában, Genovában sem, mert folytonosan 
templomait s egyéb műemlékeit látogatta. 

Október elején a Po síkságának nyugati részét járta be. 
Genovából Torinóba, onnan Milanóba, Parmába, Modenába s 
a már ismert Bolognába ment, mindenütt 2 — 3 napot töltvén. 
Riminitől az Adriai-tenger partján haladt Anconáig. Valódi 
áhítat vezette Loretóba, hova évenkint ma is fél millió ember 
zarándokol Szűz Mária házához, melyet a legenda szerint 
Názáretből az angyalok először (1291.) Rákóczi őseinek, a 
Frangepaniaknak fiume-tersatói birtokára, azután pedig (1294.) 
ide hoztak. 24 Három napot töltött ezen a helyen s egész útja 
alatt csak itt érezte, hogy idejét jóra fordította és lelkiösmere- 
tével kibékült. Egészen elmélyedt Krisztus megtestesülésének a 
titkában s kegyelettel hallotta a búcsújáró helyen történt csodák 
elbeszélését. Később, mikor mint bujdosó vallásos elmélkedé- 
sekben keresett vigaszt, szemrehányást tett magának, hogy 
keveset foglalkozott Istennel, sőt a kételkedés is erőt vett rajta ; 
de valóban nem lehet hitetlennek tekinteni, a ki oly fiatalon 

23 Tört. Tár, 1900. 365. 

24 A tersatói ház története 1291—4. Arany János: Koszorú, V. 336 — 347. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



115 



olyan jó, tökéletes, megvigasztaló gyónást tudott végezni, mint 
ö Loretóban. 25 Maga mondja, hogy vallásos érzület és nem 
kiváncsiság vitte a szomszéd Cirolóba is, hol a fölfeszített 
Krisztus fából faragott óriási képét mutogatták a híveknek és 
tömérdek csodát beszéltek 
róla. Mise végeztével vissza- 
tért Loretóba, hogy még 
egyszer ájtatoskodjék Szűz 
Máriának és a kis Jézusnak 
Girolamo Lombardo által 
faragott szobra előtt, mely- 
nek képét azután fölvette 
a neve alatt megjelent imád- 
ságos könyvbe a loretói 
litániával együtt. 26 Ez a 
litánia két évtized múlva 
hányszor adhatott vigaszt 
a bujdosónak ! 

Október közepén érke- 
zett Rómába. 27 Egy bér- 
házban szállt meg s alig 
helyezkedett el, azonnal 
folytatta megszokott vívó- és 
tánczgyakorlatait, a miket 
itten geometriai, történelmi 
és földrajzi tanulmányokkal 
toldott meg. Szorgalmasan 
látogatta a templomokat is, 
a melyekben — a loretói 

ájtatosságok után — már nemcsak művészi, hanem vallási élvezetet 
is talált. Delelőttönkint, bár az idő télre járt, a kies kertekben 




EFF1GIES S MARIA. LAURE 



45. A LORETÓI SZŰZ MÁRIA KEPE AZ «OFFICIUM 
RÁKÓCZIANUM»-BAN. 



2 5 Karácsonyi János a Kath. Szemlében, 
1903. 638. 

26 Officium Rákóczianum, 1749. évi 
kiadás. 138— 141. 



27 Innen csak egy 1693 november 28-án 
(gazdasági ügyekben) írt levelét ösmerjük. 
Közli Thaly, Tört. Tár, 1900. 347~8. 



15" 



Il6 MÁRKI SÁNDOR. 

sétálgatott, vagy az örökváros mindenkorbeli régiségeit nézegette. 
TÍS2 telkedéit XII. Incze pápánál, a ki éppen akkor nyert a 
canossai vezekléshez hasonló elégtételt, mert XIV. Lajos vissza- 
vonta (1693 szeptember 14.) a franczia nemzeti egyház érdekében 
kiadott 1682. évi rendeletét. A pápa nagy kitüntetéssel fogadta 
Báthory Zsófia unokáját és szentek ereklyéivel ajándékozta 
meg. Rákóczi azonban a szentek neveit évek múlva elfelejtette, 
a két kis ereklyés ládát pedig elfogatása idején (1701.) vagyona 
elkobzásakor elvesztette. A szentek iránt való tiszteletlensége 
miatt csakhamar még jobban vádolta önmagát. 

1694 februáriusában ugyanis Rómából, ahol négy hónapot 
töltött, a sok briganti miatt egy népes társasághoz csatlakozva 
indult Napoliba (Nápolyba), hová öszvéreken körülbelül 5 nap 
alatt érkezett el. A város nevezetességeinek megtekintése közben 
ellátogatott a székesegyházba is, 28 a Capella di S. Gennaróba, 
vagyis a Tesoróba, hol Szent Gennaro (Januarius) beneventói 
püspök «drága vérét őrzik és inkább látni való gyanánt teszik 
ki az utasok, mint az ájtatoskodók kedvéért. « 29 A mise alatt, 
mikor rendszerint a szentek lefejezéséről szóló evangéliumot 
olvassák fel, az üvegedényben levő aludt vér az edény fel- 
fordítása után szemeláttára olvadni és forrni kezdett és a mise 
végéig lefolyt az edény üres részébe. Inkább hitetlen kíváncsi- 
sággal, mint ájtatossággal nézte és vizsgálta a csodát, melynek 
— mint előtte s utána annyian — természetes okait kutatta, de 
nem találta. 30 Hasonló kiváncsiságot tanúsított az éppen mükö- 



28 Rákóczi (Önéletr., 43.) az apáczák 30 A Bourbonok bukása óta 1905 szep- 
templomát mondja. tember 19-én az olasz uralkodó család 

2 9 Thaly keresztelő Szent Jánosnak tagjai közül először az aostai herczeg 
mondja s nem tollhibából, mint bírálója, (maga is természetvizsgáló) volt jelen- 
b. Mednyánszky Dénes mondta a Száza- S. Gennaro csodájánál, a mi miatt 1906 



dókban (1881. 780.) ; Thaly a második ki 



adásban (196. 1.) fel is tartotta az első olasz parlamentben. A természetes magya- 
kiadás (166. 1.) állítását, mely Rákóczi rázatra nézve 1. dr. Köszeghy Mihály 



szövegén (Önéletr. 43.) alapul. Egyébirán 
keresztelő Szent János teste Sebastéban 
feje a római San Silvestro in Capite tem 
plomában nyugszik; Rákóczi tehát tévedett 



márczius 22-én Gaudenzi interpellált is az 



czikkét Szent Januarius véréről (Kath. 
Szemle, 1906. 132—144.) és dr. Császár 
Józsefét (Religió, 1907., 227 — 9.). Kár, hogy 
nem említik Rákóczi megfigyelését. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. II7 

désben levő Vesuvio vizsgálatánál is ; sőt megvallja, hogy kelle- 
ténél kiváncsibb volt, mint általában véve a természetnek ama 
sok és nagy, csodás látnivalóinál, a mikkel ebben a nápolyi 
útjában találkozott. 

Nápolyban nem tántorították el útitársainak könnyelműségei. 
Örült, hogy megszabadult tőlük s tovább mehetett Gaetába, hol 
fölkereste a Szentháromság kápolnáját, mely a Krisztus halálakor 
támadt óriási hegyszakadék fölött épült. 

Rómában értesült, hogy Lipót király őt már legközelebb 
nagykorúnak nyilvánítja s ugyanakkor hallotta azt is, hogy 
elhunyt Magdolna darmstadti herczegnő, a kinek megkérésére 
mindjárt olaszországi útja befejeztével akart a német biroda- 
lomba menni. Talán inkább az illendőség, mint a gyász érzete 
vezette, mikor ennek a hírnek hatása alatt lemondott a velenczei 
karnevál világhírű ünnepségeiről. Februárius 23-án már ott volt a 
lagúnák városában, de nem érdekelték «a zajos és álarczos 
nép szertelen mulatságai, a nagyszerű látnivalók és hangver- 
senyek)). Két napi pihenés után (februárius 25-ikén) ((kelleténél 
nagyobb sietséggel)) indult Bécs felé. Ez a sietség leginkább 
kitűnt a Semmering-hágón. Maga a hágó Stájerország és 
Alsóausztria határán Mürzzuschlag és Glognitz közt 980 méterre 
emelkedik. Akkor voltaképpen még csak gyalogút vezetett át a 
meredek, szinte a levegőben függő kősziklák közt. 31 De Rákóczi 
nem törődött a veszedelemmel. Nem az a vágy kergette, hogy 
meggyőződjék, igaz-e a jegyese haláláról szóló hír; hanem a 
szerelem, mely másfél esztendő óta nagy erővel lobogott szívében 
egy fiatal teremtés iránt s új erővel lángolt fel, a mikor már 
csak ez a hegy választotta el attól, «kit Istennél is jobban 
szeretett)). 32 Ifjú tüzétől hajszolva — a mint maga beszéli — egy 
zivataros éjszakán harmadmagával kelt útra. Elül egy szánkán 
útikalauza, utána másik szánkán ő maga egy olyan kocsissal, 

3 1 A Semmering kocsiútja csak 1728-ban készült el. 

3 2 Olaszországi útjának leírása Önéletrajzában, 37 — 44. 1. s Thalynál, Rákóczi 
ifjúsága, 173—202. 




Il8 MÁRKI SÁNDOR. 

ki először járt erre felé. A nagy szélvihar csak úgy csapkodta 
arczukba a sűrűn hulló havat. A hó és a sötétség miatt semmit 
sem láthattak s mégis megeresztett gyeplővel, őrületes sebes- 
séggel vágtattak előre. ((Megeresztette ifjúsága gyeplőit is» : mert 
a sötétségben is látta csillagát, azt a ragyogó szempárt. És a 
több mint 3000 kilométernyi útról Isten egészségben, épségben 
vezette vissza Bécsbe, hol nénje ölelő karjai s örvendező rokonai, 
barátai jogadták. 



VII. 

RÁKÓCZI HÁZASSÁGA. 

lig érkezett Rákóczi Bécsbe, Lipót király őt 1694 már- 
czius 9-ikén nagykorúnak nyilvánította, vagyis a hátra- 
levő idő * elengedésével felruházta mindazon jogokkal, 
a melyek a nagykorúakat a Hármaskönyv 1. része 111. czímének 
6. §-a értelmében megilletik. Ezt nemcsak pártfogói (bizonnyal 
Strattmann, Batthyány, Aspremonte) esedezésére tette, hanem 
azért is, mert «a fejedelemfi» elméjének elegendő érettsége és 
mély belátása a teljeskorúságnak eléggé, sőt nagyon is meg- 
felel. 2 Ez annál nevezetesebb nyilatkozat, mert maga Rákóczi 
elégedetlen volt önmagával. Megérkezése érdeklődést keltett a 
császárvárosban. Márczius első felét folytonos vendégeskedéssel, 
színházlátogatással, köznapi társalgással; éjjeli kártyázásokkal 
töltötte. A kártyán néha annyit vesztett, hogy adósságot kellett 
adósságra csinálnia és fecsérelnie vagyonát, mely fölött éppen 
most nyert szabadkezet. Keserűen jegyezte meg, hogy mindezt 
ártatlan szórakozásnak, a társasélettel járó felejtkezésnek tar- 
tották. Talán szándékosan is elfoglalták, hogy utána ne járjon 
a jegyese haláláról szállongó híreknek, a melyekről jó félesztendő 

1 Az oklevél szerint három, a valóság- 2 Az oklevél kivonata Thalynál, Rákóczi 

ban hat év, mert Rákóczi kétségkívül ifj. 203 — 4. 
1676-ban s nem 1673-ban született. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



119 



múlva tudta meg, hogy az egész csak az udvar költeménye. 
Eleonóra királyné nem akart sógorságba jutni a «rebellisek» 
ivadékával, a «rebellis» magyarok reménységével ; s az ő akara- 
tával híresztelték Darmstadtban Rákóczi, Bécsben Magdolna 
herczegnő halálát, hogy a fiatalokat örökre elszakítsa egymástól. 3 
Talán halottnak vélt menyasszonya emlékére szánta azt a kegyes 
alapítványt, a melyre a nagykorúsítását elrendelő okirat hivatkozik. 




4Ő. A NAGYSÁROSI KASTÉLY. 

Márczius iduszát még Bécsben töltötte ; azután kiszakította 
magát léha környezetéből és sógorával együtt Magyarországba 
utazott, hogy átvegye és jobbkarba hozza ősi javait. Tizen- 
nyolczadik születésenapját már mint nagykorú ünnepelte Szeren- 
csen. 4 Május végéig sorra járta uradalmait, még a szatmár- és 
szabolcsvármegyeiket is. Útjának legnagyobb eseménye a sáros- 
vármegyei örökös főispánságába való beiktatása volt. E végből 

3 Rákóczi önéletrajza, 47 — 48. 

4 1694 márczius 28-ikán kelt egy levele. Thaly, Rákóczi ifj. 207. 



120 MARKI SÁNDOR. 



főispáni helytartója, gróf Erdödy György, már május 4-ikén 
intézkedett, hogy Lipóczi Keczer Sándor alispán Eperjesre gyűlést 
hirdessen. A vármegye május 14-ikén nagy lelkesedéssel fogadta 
a meghívást s a beiktatás idejéül június 3-ikát, helyéül a 
Rákóczi ak nagysárosi kastélyát fogadta el. A fejedelem — 
a hogy a meghívólevél is nevezte — a rokonság egy részével 
már június elsején Nagysároson volt, hová harmadnap nagy 
számban gyülekeztek össze a Rákóczi-családnak kipróbált hívei, 
hogy lássák, hat év alatt hová fejlődött «kisuruk». A formaságok 
elintézése és. a főispáni hitlevél megállapítása után küldöttség 
hítta a terembe a főispánt. Kitörő lelkesedéssel fogadták a szép 
ifjút, ki ragyogó magyar ruhában, kardosán, gyöngyös arany- 
buzogánynyal jelent meg előttük. Gróf Erdődy letette főispáni 
helytartóságát, melyet majdnem tíz esztendeig viselt. Mint a 
vármegye valóságos főispánját mutatta be a fejedelmet, ki a 
beiktatólevél felolvasása után kezébe vette az ország törvény- 
könyvét s megesküdött annak és a vármegye statútumainak 
megtartására. 

«A főispánság ugyan — szólt hozzá Usz Gábor megyei 
főjegyző — magában véve nagy tiszt és nagy méltóság, mind- 
azonáltal nem valami egyeduralom és határtalan hatalom, melyből 
valaki magának korlátlan törvénykezést követelhetne, hanem 
csak a meddig országunk törvénye engedi és bocsátja ; holott 
másként is minden hatalom Istentől származik, de nem az alá- 
rendeltek elnyomására, hanem a közönséges osztó igazságnak 
gyakorlására.)) A fiatal főispán mennyire megértette ezt az 
intelmet, egy emberöltő múlva tett politikai végrendelete is 
mutatja, mely szerint a mikor a látható hatalmak (a fejedelmek és 
hatóságok) a törvények ellenére működnek, elsősorban ők maguk 
állanak ellene az isteni törvények és a józanész uralmának. 5 
A főjegyző figyelmeztette Rákóczit, hogy fejedelmi vére és 
méltósága nem mai eredetű, hanem olyan dicsőséges ősöktől 
származik, a kik a római szentbirodalmi herczegséget már 1645- 

S Testament politique et morál du prince Rákóczi, i. 26. 




iíjíjjji 

3 
ifi 


11 


II 


1 í 
inni 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



121 



ben megnyerték; s ez az ő mostani méltóságos hivatala csak 
első zsengéje és lépcsője legyen más nagyobb méltóságok 
elérésére és gyakorlására. 

Rákóczi válaszát nem ösmerjük ; de ösmerjük az első hatá- 
rozatot, a melyet mint elnök kimondott és a melyben először 
kél a nemzeti érdekek védelmére. Kimondta, hogy a vármegye 
nem ad előfogatokat a cs. kir. katonaságnak, míg ez jóvá 




47. A NAGVSÁROSI TEMPLOM. 

nem teszi a lakosságnak okozott károkat; a mire különben 
gróf Corbelli eperjesi parancsnok újabb erőszakkal felelt, mert 
karhatalommal szedette össze a kívánt előfogatokat. 6 

A nagysárosi ünnepségek után Rákóczi több látogatást tett; 
pl. Kassán, hol gróf Nigrelli Oktáv táborszernagy, Felső- 
magyarország főparancsnoka, már csak azért is szivesen látta, 
mert olaszul beszélgethetett vele. Ott és Munkácson, Dobó- 
ruszkán, Sárospatakon, többnyire uradalmi ügyekkel foglalkozott. 

6 Sárosvármegye gyűlésének leírása Thalynál : Rákóczi ifj. 208 — 217. 
Magyar Tört. É'elr. 1907. x 6 



122 MÁRKI SÁNDOR. 

A nép egész Felsőmagyarországban nagy, de — a németektől 
tartva — titkolt lelkesedéssel fogadta. Ez a lelkesedés azonban 
- a hogy Rákóczi maga írja " — nagyon megcsappant, mikor 
tapasztalták, hogy anyanyelvét jóformán elfeledte, idegen módra 
ruházkodik, viselkedik. Mindezt olybá vették, hogy nemzetét 
megtagadta. Viszont a bécsi udvar is bizalmatlan és nyugtalan 
volt már negyedik hónapja tartó körútja miatt, mert tudta, 
házának mekkora tekintete és hitele van a hazafiak előtt. Kész 
veszedelemnek hitte hosszasabb ott tartózkodását, a mire pedig 
szükség lett volna, mert Rákóczi elpusztulva, elnéptelenedve 
találta uradalmait. Sógora már útközben többször figyelmeztette, 
hogy azok jókarba állítása és a nemzet bizalmának vissza- 
szerzése végett Magyarországban kell megtelepednie; de ezt 
csak úgy teheti, ha megházasodik. Az uralkodóház gyűlöli 
családját, a melynek ő az utolsó sarja s a míg legény marad, 
mindig azt fogja hinni, hogy izgat és bujtogat ellene. Az udvar 
bizonyára legjobban szeretné, ha rangján alul házasodnék, mert 
ezzel «elugratná a fej e d ele ms éget « ; de az is megtörténhetik, 
hogy maga a király választ számára menyasszonyt, a kit vissza- 
utasítani vagy elfogadni egyaránt bajos lesz. Legjobb volna 
tehát, ha rangjához méltó menyasszonyt . már most ő maga 
keresne. S mikor Rákóczi Althan gróíkisasszonyt, Aspremonte 
unokahúga nevét említette, sógora felvilágosította, hogy ez a 
házasság voltakép csak nénje, özvegy Althan grófné hiúságának 
hízelegne. Az Althanok egyik őse már -954-ben harczolt a 
magyarok ellen. Egy másik (Kristóf) 1578-ban magyar hazafi 
lett s ennek fia mint tábornagy hősiesen küzdött a magyarok 
érdekében; de a családnak mégis csak grófi rangja van. 
Grófok a Bethlenek is, Bethlen Gergely most éppen Erdély 
főgenerálisa ; mégis trónjába kerülhet II. Apafinak, ha csak- 
ugyan elveszi a főgenerális leányát, Bethlen Katát, a kivel pedig 
éppen e napokban jegyezte el magát, hogy ne a király válaszszon 

7 Önéletrajz, 43. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



I23 



neki menyasszonyt. Apafinak is, Rákóczinak is fejedelmi család- 
ból kellene nősülnie. 

Rákóczi megköszönte, megfogadta a jótanácsot s július 12-ikén 
már sógorával együtt Bécsben volt. A Himmelpfort-utczában, 




48. ERZSÉBET SAROLTA ORLEANSI HERCZEGNŐ. 



a hol Savoyai Jenő herczeg is lakott, megvette sógorának 
952. 8 (most 13. számú) palotáját s háztartását most már 
magyarosabban szervezte. Kevéssel ezután történt, hogy Ganden, 
a mainzi érsek és választófejedelem ügyvivője, egy hessen- 
rheinfelsi herczegnőre figyelmeztette őt. Ez a herczegnő Mária 



Arneth, Prinz Eugen, i. 469. 



16* 



124 MÁRKI SÁNDOR. 

Amália Sarolta, bájos, szőkehajú, kékszemű, rózsásarczú leányka 
volt, Károly hessen-rheinfelsi uralkodóherczeg gyermeke. 1679 
márczius 8-ikán született 9 s így csak mostan múlt tizenöt- 
éves. Rákóczinak tetszett a kora is, az alakja is. Talán hason- 
latosságot is talált közte és megsiratott menyasszonya, Magdolna 
közt; hiszen anyjuk egy volt, Leiningen-Westerburg Alexandra 
Juliánná grófnő, előbb a darmstadti s most a hesseni herczeg 
felesége. 10 Családja már a xm. század végén került Hessen élére. 
A hesseni uralkodókban magyar vér csörgedezett, mert e csa- 
ládból Hessen első herczege, I. Henrik, Lajos thüringeni és 
hesseni tartománygrófnak s feleségének, magyarországi Szent 
Erzsébetnek volt az unokája. 11 Sarolta herczegnő e szerint 
tizennegyedik ízbeli egyenes leszármazottja Szent Erzsébetnek. 
Ha tehát Eleonóra királynénak nem tetszett, hogy Magdolna 
herczegnő rokonságba hozza őt Rákóczival, még kevésbbé tetsz- 
hetett, hogy az ifjú magyar herczeg most az Árpádoknak egyik 
ivadékát vegye- el; legkevésbbé pedig az tetszhetett, hogy a 
herczegnő nagynénje, a szép Liselotte (Erzsébet Sarolta) útján 
XIV. Lajos franczia királynak, a Habsburgok legnagyobb ellen- 
ségének legyen a sógora. Ki gondolta volna, hogy egy hessen- 
rheinfelsi herczeget utóbb mint kérlelhetetlen jakobinust tiltsanak 
ki Francziaországból I2 s hogy egy Leiningent mint a Habsburgok 
kérlelhetetlen ellenségét végezzenek ki Magyarországban ? J 3 
De Bécsben könnyen jöhettek arra a gondolatra, hogy ilyen 



9 Turul, 1884. 91. 11 Ezt először Thaly mutatta ki. (A 

i° A hesseni család történetére 1. Vehse, Rákóczi-ház és Árpád vére. Századok, 

Gesch. der deutschen Höfe (Hamburg,- 1882. 239 — 242.) 

!853.), xxvii. kötet s ugyan ötöle Gesch. 12 Chuquet, Un prince jacobin : Charles 

der Höfe der Háuser Baiern, Württem- de Hesse, ou le général Marat. Paris, 1906. 

berg, Baden und Hessen, v. kötet. Türck- 1 3 Marczali említi (Gróf Leiningen levelei 

heim, Hist. généalogique de la maison de és naplója, xvi.), hogy Lujza porosz ki- 

Hesse. 2 kötet (1819 — 20.) és Rommel tíz- rályné nagyanyja Leiningen-lány és Viktória 

kötetes műve (Gesch. von Hessen.) A Lei- angol királyné anyja egy Leiningen özvegye 

ningenekre nézve 1. Brinckmeier, Geneal. volt ; de a magyar vértanúra talán jellem- 

Gesch. des . . . Hauses Leiningen und zőbb, hogy Rákócziné anyja is Leiningen 

Leiningen - Westerburg. (Braunschweig, leány. 
1890- 1.) Két kötet. 




49- LAJOS VILMOS BADENI HERCZEG. 



126 MÁRKI SÁNDOR. 

házasság Rákócziban mindenesetre növelni fogja a forradalomra 
való hajlandóságot. A siker első föltétele tehát a titoktar- 
tás volt. 

Még mindig folyt az a háború, melyet XIV. Lajos i688-ban, 
éppen Liselotte öröksége miatt izent a német birodalomnak 
s melyre I. Lipót egy európai szövetség megalakításával felelt. 
1694-ben a küzdelem már lankadt. A szövetség egyik tagja, 
Orániai Vilmos angol király és németalföldi helytartó Flandriában 
120.000 emberrel is kevésre ment Luxembourg 90.000 fran- 
cziája ellen. I. Lajos Vilmos badeni herczeg és császári vezér 
a Rajna mentén De Lorges ellen már második esztendeje 
keményen oltalmazta heilbronni hadállását. Rákóczi engedelmet 
kért Lipót királytól, hogy hadi tapasztalatok szerzése végett 
sógora, Aspremonte cs. altábornagy kiséretében Lajos herczeg, 
majd Vilmos angol király főhadiszállására utazhassék. A király 
nemcsak megadta az engedelmet, hanem meg is dicsérte és 
ajánlólevelekkel látta el. 

1694 augusztus 10-ikén után tehát útra keltek és Szent István 
napja táján már a heilbronni táborban voltak. Lajos herczeg 
szivesen és tisztelettel látta a fiatal fejedelmet 14 Aspremonte 
gróffal együtt, a ki anyja (Carignan Lujza Krisztina) családjáról 
rokona volt. Tizenöt tanulságos napot töltvén táborában, szep- 
tember elején átmentek Kölnbe, hol — előre megbeszélt terv 
szerint — Károly hessen-rheinfelsi herczeg és felesége fogadta 
őket. Pár nap múlva odaérkezett Sarolta herczegnő is, ki néhány 
évet betegeskedve töltött a thorni apáczáknál s most is gyöngél- 
kedett. Nagynénje (Liselotte, az orléansi herczeg felesége) szerint IJ 
gyakran látott kísérteteket s álmában előre feltűnt előtte az a 
szoba, melyben húsz év múlva meg fog halni s hol orvosa, 
Helvetius kezéből fogja ajkaihoz emelni az eleusisi csészét. 
Ideges volt, de sokkal szebb, mint a milyennek Rákóczi képzelte ; 
a mellett oly müveit és kedves, hogy Rákóczit teljesen elbájolta. 

14 Hist. des révolutions de Hongrie, n. 18. 
iS Szalay a Századokban, 1870. 5. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. I27 

Néhány nap múlva meg is kérte őt s örült, hogy politikai 
okokból — Lipót király és császár közbelépésétől tartva — a 
herczeg maga is helyeselte a házasság mielőbbi megkötését. 




50. ERZSÉBET SAROLTA (LISELOTTE) ORLEANSI HERCZEGKŐ. 

Alig maradt annyi idő, hogy Wannfriedből, a hessen-rotenburgi 
herczegek székvárosából, a kelengyét elhozassák. 1694 szeptember 
25-ikén megkötötték a házassági szerződést, melynek értelmében 
Károly herczeg 20.000 hesseni kamara-forintot adott leányával, 16 

I( 5 Officium Rákóczianum 309. 



128 MÁRKI SÁNDOR. 

Rákóczi pedig százötvenezer német forint jegyajándékot kötött 
le menyasszonyának, 15.000 rajnai frt értékű ékszereken kívül. 
A herczegnő udvartartását (30 személylyel és 20 lóval) Rákóczi 
a maga költségén szervezte. Másnap (szeptember 26-ikán vasár- 
nap) a kölni székegyház fölséges ívei alatt a még csak 23 éves 
József Kelemen bajor herczeg és érsek a főoltárnál eskette össze 
a 18^2 éves Rákóczit a 15V2 éves Sarolta herczegnővel. 
Rákóczi utóbb őszintén megvallotta/ 7 hogy a házasság szent- 
ségéről alig volt fogalma. Lelkesedett felesége szépségén, de 
házasságra mégis inkább politikai okokból, mint szerelemből 
lépett. 

Szeptember 27-ikén ő a magyar urakat és vármegyéket, 
apósa pedig a német fejedelmeket értesítette az esküvőről ; mire 
az ifjú pár Bécs felé indult. A Rajna és Majna völgyében lassan 
haladtak; október 10-ikén még csak Frankfurtban voltak. Itt 
kapta Magdolna darmstadti herczegnő levelét,, melyből már 
nagyon későn értesült, a bécsi udvar s különösen Eleonóra 
császárné milyen szívtelen játékot űzött velők, mikor egybekelésük 
megakadályozására mindakettőjök halálhírét költötte. Minden- 
esetre jellemző, hogy több mint félesztendő alatt egyik fél 
sem járt utána, mi történhetett a másikkal. Szívében ezzel 
a titkolt szilánkkal még öreg napjaiban is énekelgette Mária 
Magdolna himnuszát: hogy a mikor a mennyei világosság atyja. 
Magdolnára tekint, a szeretet lángjára gyúlaszsza, sóhajtozni 
ne engedje . . . Életének ezt a regényét talán sohasem tudta 
meg a felesége, a kit most Aschaffenburgba vitt Anzelm Ferencz 
mainzi érsekhez és választófejedelemhez, ki házasságuk útját 
egyengette. A választó nagy örömmel fogadta a fiatalokat s 
harmadfél hónap múlva (deczember 21-ikén) újabb szívességet 
tett velők, mikor, mint a birodalom kanczellára, Rákóczi szent- 
római birodalmi fejedelemségét sürgette. Az ifjak azután Bajor- 
országon át Regensburgba értek, hol a hintókat és társzekereket 

17 A házassági szerződés szövege Thalynál, Rákóczi ifj. 239 — 241. 




Ií. RÁKÓCZI FERENCZ NEJE, SAROLTA AMÁLIA HERCZEGNÖ. 




51. JÓZSEF KELEMEN KÖLNI ÉRSEK ÉS VÁLASZTÓFEJEDELEM. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 



17 



3° 



MÁRKI SÁNDOR, 



hajókra rakták s a Duna hátán lassan haladva, csak november 
végén kötöttek ki Bécsben. Nagyon barátságtalan fogadtatás 
várt reájuk. Már harmadnap szobafogságot kaptak, a miért 
Rákóczi a király engedelme nélkül lépett házasságra, holott a 
király már ki is szemelte gyámfia menyasszonyát. 18 Aspremonte 
azonban, kinek mézesheteit az udvar egykor szintén ilyen módon 
keserítette meg, fölmutatta a nagykorúsításról szóló királyi 
oklevelet, mire a fiatalok visszanyerték szabadságukat. 19 



18 Hist. des révolutions de Hongrie, rí. 18—19. 

19 Önéletrajz, 48. 




V2 II. RÁKÓCZI FERENCZ CZIMERE. 



II. KÖNYV. 

RÁKÓCZI KÖZÉLETÉNEK KEZDETE. 



i 7 * 





A SAROSI FŐISPÁN. 

ogy a bécsi fogadtatás 
kellemetlenségeit feled- 
tesse, Rákóczi kétezer 
mázsa liszt árán gyémántokat vá- 
sárolt feleségének s alig kétheti 
időzés után (1694 deczember 
közepén) levitte őt magyarországi jószágaira. Egy hét múlva 
már Sárospatakon voltak, hol a karácsonyi és újévi ünnepeket 
is töltötték. Újesztendő napján Keczer Sándor alispán vezetése 
alatt Sárosvármegye küldöttsége üdvözölte és meghívta őket 
a vármegye legközelebbi közgyűlésére. 1695 januárius 28-ikán a 
vármegye határán az érkezőket fényes küldöttség várta, mely 
az ifjú fejedelemnőnek diszes ajándékkal, egy Eperjesen 250 
tallérért [készült ékszerrel kedveskedett. A magyar vármegye 
drágább emléket adott, mint a mennyi hozományt készpénzben 
kapott Rákócziné nagynénje, a ki pedig a franczia király öcscsé- 
hez, Fülöp orléansi herczeghez, a későbbi regenshez ment férj- 



134 MÁRKI SÁNDOR. 

hez. De ennél is többet ért az a magyaros szívesség, melylyel 
a bájos német asszonyt körülvették és ünnepelték. A főispán a 
nagysárosi várban több napot vígan töltött a sárosi urakkal, 
januárius 31-ikén pedig Sárospatakra vitte farsangolni feleségét. 
Fényes és zajos udvart tartott. Felesége udvara 30, az övé 80 
szolgálattevőből és 44 főnyi karabélyos és dragonyos testőrből 
állott, nem is szólva a várnagyokról és a gazdatisztekről, a kik 
közt Rákóczi legbizalmasabb emberei, egykori nevelői voltak : 
Kőrösy György kincstartó, a hegyaljai bortermelés főintézője 
s Badinyi János családi levéltárnok. Bejáratosak voltak a cs. 
kir. tisztek is, a kik a fejedelem váraiban (Patakon, Ecseden, 
Tokajban, Ónodban, Munkácson) elhelyezett őrség élén állottak. 
Nem szivesen találkoztak velők, mert a bécsi udvar titkos meg- 
bízottainak, kémeinek tartották őket a vidéki urak, kik felesé- 
geiket, lányaikat is magukkal hozták. Látogatásaikat viszonozni 
kellett. A mulatozások, vendégeskedések, vadászatok közben 
fesztelenebb volt a társalgás, mint az öreg udvarmesternének 
tetszett. Nem ösmerte azt a családiasságot, mely az akkori 
magyar nemességét a verség szorosabb kötelékei nélkül is 
összefűzte. Mindent a nyugati merev illemszabályok szerint Ítél- 
vén meg, csapodárnak, hűtlennek tartotta Rákóczit, ha magyaros 
bizalmassággal szólt egyik-másik nemesasszonyhoz, leányhoz. 

Besugásaíval, bujtogatásaival folytonosan ingerelte úrnőjét, 
a ki néha szemrehányásákat tett urának. Rákóczit a méltatlan- 
ságok annyira bántották, hogy életét is megunva, lóra ült s 
tüskön-bokron keresztül nyargalózva «kereste a poklot és halált)). 1 
Különben is elfogta a vallásos kételkedés, mely akkor szokott 
jelentkezni, mikor a világba lépő fiatal ember először érintkez- 
vén más vallásúakkal, észreveszi, hogy eddigi vallásos nevel- 
tetése alapelvei nem elégítenek ki mindenkit. A pataki protes- 
táns tanárok nem hatottak reá, mert hiszen a jezsuiták elől 
gönczi menedékhelyökről is éppen ezekben a napokban kellett 

1 Önéletrajz, 49. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



!35 



tovább bujdosniok Kassára; de a jezsuiták, a kik örökükbe 
ültek és más papok csakhamar észrevették, hogy a jobbadán 
protestáns urak Rákóczira nemcsak politikai, hanem vallási 
felfogás tekintetében is hatottak. A fejedelem azzal vádolja 
önmagát, 2 hogy már régen kialudt szívében a kegyesség szik- 





^fi« , 



«Ht «& "-?" 
















54. A ZBOROI VAR. 



rája s egyre jobban elsötétült előtte a vallás világa; róla majd 
furfangos, majd kiváncsi kérdéseket tett s a papokkal beszélge- 
tett és vitatkozott, hogy vallási kérdésekben való jártasságát 
fitogtassa. Egyeseknek tudatlansága vagy hallgatása, — mások- 
nak hízelkedése és tetszésnyilvánítása mind messzebbmenő 



Önéletrajz 49. 



136 



MÁRKI SÁNDOR. 



nyilatkozatokra ragadta. Örült, a mikor nyilvános társalgások 
alkalmával a különböző felekezetű vendégek tapsoltak neki, 
mert sok dologban egyetértettek. Mennyire szigorúan ítélt ön- 
magáról és a katholikus vallás lényegével mennyire nem jutott olyan 
ellentétbe, mint maga is hitte, abból látszott, hogy jezsuita 
gyóntatóatyja nem vádolta vagy figyelmeztette, pedig a vitat- 
kozásoknál többnyire jelen volt. 3 Talán azt látta, mint valaha 
Mátyás király Gattinál, hogy tulajdonképpen csak a szőrszál- 




55. A ZBOROI RÁKÓCZI KASTÉLY. 



hasogató teológusok ellen fordul, kik az erkölcsi tanításokat 
és az evangéliumok magyarázatát elhanyagolják. 4 

Húsvét utánig maradt Patakon, azután felváltva Szerencsen, 
Borsiban, Munkácson, Helmeczen, Regécz, Sáros és Zboró 
váraiban, Bártfán és Eperjesen többnyire uradalmi ügyekkel 
foglalkozott. 

Már az év végén eligérkezett nagynénjéhez, Rákóczi Erzsé- 
bethez, ki erre őket újesztendő napján (1696.) s pár nappal 

3 Önéletrajz, 50. 

4 Galeotti, De dictis et factis Matthiae regis, xxx. 




oLS)ő jfy TZ7ZC& ^/\D^0O9Í$®t&& 



CFrancoif J^Prince- £2laaotskt, ,Ji/a d& 0^deric.<íPrince / 9e(3layoist:i ,et de. 0Ce lenese. £sJr 
Jepuis Comtefte. Je&kéfaf: etpeíiffiís Jw ZPrinct de ^anfJ^arue ,£pousa, le zsJlars xfj±. Ch 
Jötte Jlmelicfd/t deüiar/es^arídegraucdeé^f/ÍOieirifeL , ct ?e •AiexaJrine&ulicne Co~teGe7f&uunqe, 



rcyrave, őe&üffeOteirifeb 
II. RÁKÓCZI FERENCZ 1694-BEN. 



igerv . 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 137 

utóbb is sürgetve kérte. Gróf Erdődy György ugyanis bepana- 
szolta őt, hogy vele, mint hitestársával, nem akar együtt lakni 
Szomolánban. Januárius 4-ikén Kollonics tábornok azzal intette 
békülésre, hogy különben kolostorba záratja; harmadnap azon- 
ban két heti meggondolási időt adott neki. Erre a januárius 21-iki 
tárgyalásra már az időközben megérkezett fejedelmi párral ment 
el s annak és Keczer sárosi alispánnak jelenlétében ismételte 
megváltozhatatlan szándékát. s A bibornok nem ugyan kolostorba, 
de Kistapolcsányra küldte, hová az ifjú fejedelmi pár is követte. 
Nagyon fiatal, de nagyon boldogtalan asszony volt Rákóczi 
Erzsébet, mikor (1673.) egyik versében megírta, hogy 

«Ád jobbat az Isten : megsárgul a kalász, — — 
Megfordul még egykor búsult Rákóczi-gyász ». 

Nagyon szerette kisöcscsét, a kit árvaságában sohasem 
hagyott el. Már tíz esztendeje két faluval jutalmazta meg azt a 
jogtanácsost is, a ki a császári tábornokoknál s a bécsi minisz- 
tereknél sikeresen fáradozott a két árva érdekeinek védelmében. 6 
Maga gyermektelen lévén, még 1693-ban is kedves szép lovait 
nevezte gyönyörű magzatainak, búfelejtetőinek, időtöltőinek. 7 Kas- 
télyának minden folyosója tele volt szarvasagancsokkal, vadász- 
szenvedelme diadaljeleivel. Rákóczi maga is gyakran járt ki 
vadászni s néha napokra is elmaradt. 

Azonban minduntalan visszatért Kistapolcsányra, hol nagy- 
nénje kastélyának száznál több terme 1696 május 28-ikán délben 
mintha naposabb lett volna a szokottnál : «megfordúlt a Rákóczi- 
gyász örömre». Megszületett a várva-várt fiú-örökös, 8 kinek 
ereiben már Árpád vére csörgedezett. Lipót, Lajos, György, 
József, Antal névre keresztelték. Három keresztapja volt : Lipót 
király, Lajos badeni herczeg, Aspremonte altábornagy; három 
keresztanyja : Zsófia (V. Frigyes pfalzi választófejedelem leánya), 
a hannoveri választó felesége; Mária Amália hessen-kasseli 

5 Tört. Tár, 1893. 84—91. Századok, 7 Századok, 1900. 493. 

1900. 485 — 6. 8 Rákóczi levele 1696 május 28-ikán. 

6 Thaly, Rákóczi ifj., 79—80. -Thaly, Rákóczi ifj., 264. 

Magyar Tört. Életr. 1937. 18 



I38 MÁRKI SÁNDOR. 

tartománygrófné és gróf Erdödy György né (Rákóczi Erzsébet), 
a ki a keresztvízre tartotta. Sárosvármegye bizonyára a nemzet 
nevében szólt, mikor július 4-ike táján a Sárospatakra érkezett 
Rákóczi előtt küldöttség útján tolmácsolta örömét «a Rákóczi- 
ház új bimbójának szerencsés fakadása felett». Feleségét, báró 
Hellenbach János híres selmeczi orvos tanácsára, már előbb a 
vihnyei fürdőbe vitte. A fürdőzés után a gyönge gyermeket 
egyelőre még Hellenbach gondviselése alatt hagyván, augusztus 
közepén mind a ketten hazamentek Sárospatakra. Ott azonban 
a fejedelem nem szívesen lakott, mert bántotta, hogy saját 
várában cs. kir. katonaság parancsol, mely őt magát is szemmel 
tartja. Átmentek tehát nagysárosi kasztélyukba, október vége 
felé pedig fölrándúltak Bécsbe, hogy hesseni Károlynak bemu- 
tassák első unokáját, fiukat. 

Károly fejedelem látogatásának egyik czélja az volt, hogy 
Rákóczi római szent birodalmi fejedelemségét Lipót császárral 
és királylyal valahára elismertesse. Rákóczi ősei között öt 
Báthory és négy Rákóczi volt Erdély választott fejedelme s egynek, 
édesapjának, kivételével mindannyian uralkodtak is. A birodalmi 
fejedelemség czíme a Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek 
1595 januárius 28-ikán adott császári diploma s az I. Rákóczi 
György erdélyi fejedelem s III. Ferdinánd római császár közt 
1645 augusztus 16-ikán kötött béke értelmében egyaránt meg- 
illette. Anyja ennek elösmertetésére már 1681-ben lépéseket 
tett s akkor, bár hasonló czímet egyszerre hatan is kértek a 
császártól, bizonyára nem az illeték (23,365 r. forint) lefizetésén, 
hanem politikai tekinteteken múlt a dolog. 9 Hét esztendő múlva 
a gyermek kifakadt, mikor — felsőbb utasításra a — neuhausi 
kollégiumban csak grófnak, méltóságos úrnak nevezték; az 
udvar azonban ragaszkodott ehhez a címhez IO s még a nagy- 

9 Thaly, Rákóczi ifj., 32 — 34. ispánjának (Tört. Tár, 1895. 702.), a kan- 

10 Pl. 1690-ben de Camelis József, kit czellária pedig 1692 deczember iS-ikén 

Kollonics küldött Munkácsra, a czímeket atyját fejedelemnek, őt magát grófnak írta. 

összeírván, az ifjú Rákóczit egyszerűen (Thaly, Rákóczi ifj., 178.) Egyébiránt 

méltóságos grófnak, Sáros vármegye fő- 1680 június 30-ikán a munkácsi őrség is 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 139 

kollégiumban csak grófnak, méltóságos úrnak nevezték; az 
udvar azonban ragaszkodott ehhez a czímhez IO s még a nagy- 
korusításról szóló oklevélben is (1694) azt használta. Ez annál 
feltűnőbb, mert III. Vilmos angol király, III. Frigyes branden- 
burgi, Miksa Emánuel bajor, Ágost szász választófejedelmek stb. 
ugyanakkor fejedelemnek, testvéreknek, rokonuknak szólították. 
Házassága előtt egy hónappal (1694 augusztus 24-ikén) maga 
Rákóczi vette kezébe az ügyet s az udvarnál két év alatt három 
emlékiratban fejtegette kivánsága jogosságát. De midőn kért a 
Habsburgoktól, büszkén figyelmeztette őket, hogy anyai őseinek, 
a Báthoryaknak köszönhetik magyar trónjukat; apai ősei mint 
szerződő és hadviselő felek álltak szemben s ősei fejedelmi 
rangját négy nemzedéken át senki sem vonta kétségbe. Deczem- 
ber 4-ikén kijelentette, hogy élni fog fejedelmi czímével. Ezt az 
udvar is hajlandó volt elismerni, de csak úgy, ha egy nevét 
viselő huszárezredet ajándékoz az uralkodónak. Rákóczi nem 
akarta pénzen megvásárolni öröklött jogát s a tárgyalásokat 
megszakította. Apósa sürgetésére csak most, novemberben 
újította meg kérését, a melyet Lipót császár és király ezúttal 
teljesített is, még pedig ellenszolgalatok nélkül, de csak saját 
személyére nézve. 11 

Azok, a kik jobban ismerték, ennél nagyobb dolgot vártak 
volna Rákóczitól. Azt remélték, hogy, mint sárosi főispán, maga 

J o Pl. 1690-ben de Camelis József, kit sen már a fejedelmi helyre, mindjárt az 
Kollonics küldött Munkácsra, a czimeket ország zászlósai után ültették ; ugyanazon 
összeírván, az ifjú Rákóczit egyszerűen évben b. Saponara ezredes mint cs. biztos 
méltóságos grófnak, Sáros vármegye fö- Munkácson fejedelmet megillető tisztelet- 
ispánjának (Tört. Tár, 1895. 702.), a kan- ben részesítette s 1692-ben Bécsben Lipót 
czellária pedig 1692 deczember 15-ikén király maga is a fejedelmek részére elö- 
atyját fejedelemnek, őt magát grófnak írta. írt szertartások közt fogadta. 
(Thaly, Rákóczi ifj., 178.) Egyébiránt JI A herczegi czím érdekes kérdésére 
1680 június 30-ikán a munkácsi őrség is nézve 1. Thaly, Rákóczi ifj., 270—300. 
anyjának ugyan mint fejedelemasszony- Jellemző, hogy Rákóczi mostohaapja, 
nak, neki azonban csak mint méltóságos Thököly, 1688-ban szégyennek, gyalázat- 
úrnak esküdött hűséget s 1687 januárius nak tartotta, hogy Esterházy nádor a 
14-ikén Kőrösy György is csupán méltó- római birodalmi herczeg czíme után eseng, 
ságos gyermeknek nevezte. (U. o. 26., (Szalay V. 427.) De Rákóczi egy nemzet- 
31.) Azonban az ötéves Rákóczit és nénje közi szerződésben biztosított czímet köve- 
követét az 1681. évi soproni országgyűlé- telt vissza ! 

18* 



140 



MARKI SÁNDOR. 



is megjelenik az országos rendek gyülekezetében, mely Pozsony- 
ban október 18-ika óta öt héten át tanácskozott a sérelmekről. 
Hitték, hogy a november 10-ikén kiadott leirat után, mikor a 
gyülekezetet törvénytelenül Bécsbe rendelték, azokhoz csatlako- 
zik, a kik a lelkes Széchenyi Pál kalocsai érsek vezetése alatt 
tiltakoznak a kormány alkotmánysértő reformtervei és az ellen, 
hogy ilyen életbevágó ügyeket országgyűlésen kívül tárgyaljanak. 
Rákóczi azonban nem ment el Pozsonyba, sőt Bécsben sem 




55. RÁKÓCZI HAZA EPERJESEN. 

vett részt a tanácskozáson, pedig elösmerte, hogy ez hivatalos 
kötelessége volna. Mulasztása annál meglepőbb, mert szinte 
lelkesedve írt az ellenzék magatartásáról és saját vallomása 
szerint az egybegyűlt mágnásoknál jobban ismerte a bécsi 
minisztérium nemzetrontó terveit, mivel sokat forgott a németek 
társaságában. 12 

A mikor a király a gyülekezetet feloszlatta, november végén 
Rákócziék is visszatértek Sárospatakra. Ott és Eperjesen több 
hónapot immár elösmert fejedelmi rangjuknak megfelelő fény- 
íz Önéletrajz, 74. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. I4I 

ben töltöttek. Rákóczi, mióta apa lett, a munkácsi herczegséggel 
és a pataki, regéczi, tokaji uradalmakkal mint egyedüli földesúr 
akart rendelkezni, a mi azonban ellenkezett a nénjével és sógo- 
rával 1692-ben kötött egyességgel és pörre vezetett. A bécsi 
udvar szívesen látta az atyafiságos szeretet megbomlását, mert 
azt hitte, hogy a pörlekedők anyagi tekintetben teljesen kimerül- 
nek s politikai jelentőségöket s félelmességöket elvesztik. Ez a 
pör 1697 e^jén indult meg, a mikor Rákócziék Eperjesen olyan 
vígan farsangoltak. A fejedelem fölkeresett sok olyan bírót, 
prókátort és más befolyásos embert, a kikkel a pör érdekében 
érintkeznie kellett. Valamelyiknek a leánya — saját vallomása 
szerint — heves szerelemre gyújtotta és Báthory Gábor forró 
vére annyi csábitó alkalom, dőzsölés, tánczvigalom, eszem- 
iszom közt — majdnem hatalmába kerítette. 15 Szívében azonban 
ezen az eperjesi farsangon minden másnál erősebb szenvedelem 
lángolt fel olthatatlanul : a honszerelem. 



II. 

A PARASZTHÁBORÚ 1697-BEN. 

ercsényi Miklós gróf ungi főispán, az új tartományi 
főhadbiztos, 1697 januáriusában Tokaj helyett Eperjest 
választotta székhelyének. A «notable»-ok múltévi pozsonyi 
és bécsi gyűlésén az ellenzék vezetői közé tartozott s eperjesi 
házában a három Szirmay (István, András, Miklós), a három 
Vay (Ádám, László, Mihály), Radics András, Berthóti Ferencz, 
Keczer Sándor és mások gyakran keseregtek és tanakodtak a 
haza állapota fölött. A beszélgetést rendesen másra fordították, 
ha a németesen öltözködő Rákóczi megjelent köztük. Maga is 
észrevette, hogy az ország és a haza ügyeit senki sem merte 
szóba hozni előtte, mert nem tudták, hogy német ruhája hon- 

*3 Önéletrajz, 54. 




I42 MÁRKI SÁNDOR. 

szerető magyar szívet takar. 1 Ezt leghamarabb Bercsényi vette 
észre, a kivel gyakran vadászgatott együtt. Ott, az erdők 
mélyében vagy a szabad mezőn, a hol kémeket nem láttak 
maguk körül, egyre bizalmasabban, őszintébben közölték egy- 
mással gondolataikat; kölcsönösen elpanaszolták keserűségeiket, 
szomorúságaikat s keresték a segítség módját. Isten után bizo- 
nyosan Bercsényi müve volt, hogy a fejedelem napról-napra 
jobban felfogta, átérezte hazája nyomorúságát s hogy szívét, 
elméjét nagy dolgokra hajlította. Megerősítette abban a hitében, 
hogy hazája és ősei tekintélyénél fogva egyedül ő adhat irányt 
az egyformán gondolkodók szándékainak ; csak ő szerezheti 
meg a külföldi keresztény uralkodók barátságos támogatását. 
Neki kell helyreállítania az 1645. évi linzi (nagyszombati) békét, 
a melyet a politikai és vallásszabadság biztosítására dédapja, 
I. György erdélyi fejedelem kötött III. Ferdinánd királylyaL 
Mivel azonban az akkor biztosított szabadságokat a hatalom 
később jobbadán eltörölte, azoknak visszaszerzésére egyedül ő 
fordulhat a franczia és a svéd királyokhoz, kik dédapjával az 
utódokat is kötelező szövetséget kötöttek. 2 

Thököly török fogsága óta a nemzetet egyik csapás a 
másik után érte. Thököly ugyan pár hónap múlva kiszabadult, 
de Munkács feladása után alig maradt 2—3000 embere. Buda 
elfoglalása után a kuruczok jobbadán elfogadták a király 
kegyelmét. Apafi, erdélyi fejedelem, vagy inkább első minisz- 
tere, Teleki Mihály, szintén szabadulni vágyott a török párt- 
fogás alól. 1686-ban hadi szövetségre lépett I. Lipóttal, a ki 
azonban beküldte hadait s valósággal elfoglalta a fejedelemséget. 
Magyarország szabadságát is nyiltan el akarta kobozni. Buda 
visszavétele s Erdély elfoglalása után 1687-ben Pozsonyba 
országgyűlést hirdetett, de megfélemlítésére Eperjesen « borzalmas 
és Nero ideje óta hallatlan* vérpadot engedett fölállítani, hogy 
eltegye láb alól a gyanúsakat, kiket arról vádoltak, hogy 

1 Önéletrajz, 54. 

2 Önéletrajz, 75. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. I43 

Rákóczi édesanyjával leveleztek. Rákóczi meg volt győződve, 
hogy az udvar ezzel az örökös királyság útját akarta egyen- 
getni. «Gyászolnak az özvegyek és az árvák, megfosztatván 
édes szüleiktől — szólt a nemzethez 1703-ban. — Elszedték a 
Gabiusok főbb fejeit és sokaknak kiontott ártatlan vére az 
Ábelével együtt az egeket verdesi . . . .» Pozsonyban a rendek 
ily körülmények közt tanácskoztak Józsefnek megkoronázásáról 
és az örökös királyság megalapításáról. Az ellenzéki Draskovics 
országbíró hirtelen halála, talán megmérgeztetése, minden ellen- 
mondást elnémított. Elfogadták az örökös királyságot s eltöröl- 
ték az Aranybulla záradékát, melyben II. Endre, «az az igazán 
bölcs király» a törvénysértő királyokkal szemben hűtlenség 
bűne nélkül való ellenállásra adott jogot a nemességnek. A segély 
és az adó megajánlására már nem került a sor. Nagyságát az 
udvar szabta meg; a hadbiztosság, a katonasággal egyetértve, 
vetette ki a vármegyékre s a nyomorult néptől hallatlan és 
barbár módon zsarolta ki. Ezt még bűnökkel is tetézte. Ha a 
szegény ember fizetni nem tudott, szemeláttára gyalázták meg 
a feleségét. Másokat halálra vertek s a nyomorúság és rossz 
bánás miatt panaszkodókat eltették láb alól. A panaszokat 
ugyan megvizsgálták, de egyetlen német katona szavának is 
többet hittek, mint valamennyi magyar ember tanúskodásának. 
A közkatona a népen, a tiszt a nemességen hatalmaskodott ; 
s a tiszt szemet hunyt a közkatona, a tábornok a tiszt garáz- 
dálkodásainak hallatára. A rombolás munkájára az egész katona- 
ság összeesküdött. Mindez gyökerestül felforgatta az ország 
törvényes kormányzatát. A vármegyék fő- és alispánjai, tiszt- 
viselői nem végezhették tisztöket ; a ki mégis buzgólkodott, azt 
rebellisnek csúfolták s néha meg is verték. Az udvarhoz hiában 
fordultak följelentésekkel, folyamodásokkal. A kizsarolt nép el 
sem viselhette a sürgetésekkel, megkeresésekkel járó újabb 
költségeket. A hadbiztosok valóságos hárpiák voltak, a kik a 
nemzet megrontására törekedtek ; a németektől, magyaroktól 
egyaránt megfizettették magukat s a népnek és a vármegyéknek 



i 4 4 



MARKI SÁNDOR. 



iszonyú uzsorára kölcsönöztek pénzt. A helyőrségek parancs- 
nokai a vár körül egy ágyúlövésnyi távolságban földesuraknak 
tekintették magukat; korcsmákat, mészárszékeket, vámházakat 

tartottak a körön belül eső nemesi 
kúriákon s mások jobbág}'ait erősza- 
kosan hajtották el robotolni. Uraknak 
ugyan a nemeseket nevezték, de bir- 
tokaik jövedelmét a németek tették 
zsebre. 

Rákóczi ilyennek találta a hely- 
zetet, 5 mely az utolsó tíz esztendő- 
ben egyre rosszabbodott. Magát is 
azok közé számította, a kik «ha gottli- 
nyelven nem beszélnek, önön hónuk- 
ban meg nem élnek». A híres eper- 
jesi farsang végén (1697 febr. 20.) 
igazán hamut hintett a fejére s búcsút 
mondott a gondtalan életnek. Sáros- 
patakon töltötte a nagyböjtöt; ott 
ünnepelte huszonegyedik születése- 
napját s a húsvétot ; de a helyőrség 
apró zaklatásait, alkalmatlankodásait 
megunva, április 21-ikén udvarával 
együtt Szerencsre ment át, hol az 
események -csakhamar figyelmeztették 
végzetére. 

Bercsényi akkor már nagy titokban 
értesítette legbizalmasabb barátait a 
Rákóczi lelkében végbement változás- 
ról, rejtettebb gondolatairól, mik a beavatottakat rendkívüli öröm- 




58. MAGYAR PARASZT. 

(Egykorú fametszetről.) 



3 Önéletrajz, 54 — 57. és 72 — 73. A jobbá- 
gyok akkori viszonyairól 1. Liczney János : 
Iter Oeconomicum, 1707. V. ö. Acsády, 
Magyarország Budavár visszavétele korá- 



ban, 172—197. Gray-Gebhardi (Weltge- 
schichte, liii. kötet, 400.) a parasztság 
elnyomásáért az alkotmányt teszi^felelössé 
s az udvart védelmezi. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. I45 

mel töltötték el. 4 A nép, a melynek olyan áldottlelkű földesura volt, 
ösztönszerűen benne reménykedett. Jobbágyai, szabadosai már 
hónapok óta titkos összejöveteleket tartottak az ő regéczi erdei- 
ben, hegyeiben, de vadászatai közben sohasem háborgatták pana- 
szaikkal. Mozgolódásuk nem maradhatott rejtve, azonban meg- 
állapodásukat erős esküjök következtében titokban tartották. 
Május közepén egy nemes költő az ő nyomorúságukat is meg- 
siratta. Csüggedezve kérdezte, hol van a magyar szabadság, 
hol van az igazságos Mátyás, hol van István király, a magyarok 
tündöklő napja, ragyogó csillaga ? Eltűntek ; s a nemzet idege- 
nek rabja lett. Thököly szerencsétlensége óta nincs, a ki 
vezesse; nincs, a kihez fejét a nyomorult magyar nép lehajtsa, 
a ki szívét, lelkét fölemelje, előbbi koronáját megadja. 5 A szegény 
nép azonban máris hitte, hogy van ilyen tündöklő napja, 
ragyogó csillaga. Nem remélhette, hogy dúsgazdag földesura 
önként álljon az élére ; de bízott benne, hogy kényszerítheti rá. 
Mert hiszen «akárhova bujdossék előle, a Rákóczi-nevet a 
Száva vize se mossa le róla: a vér nem változott vízzé». 6 

Tokaji Ferencz, a regéczi vár egyik volt hajdúhadnagya, 
most bujdosó kurucz, maga mellé vett olyan elszánt embereket, 
mint Szalontai János, Kabay Márton református pap stb., és titok- 
ban szervezte velők a népet a regéczi, majd a szalánczi erdőkben. 
Július elsején 7 egyszerre három helyen tört a németekre : Tokajt, 
Sárospatakot elfoglalta, a sátoraljaújhelyi vásáron a pataki 
főkapitányt és harmincz emberét levágta. Thököly ezeres kapi- 
tányának nevezte magát, de a bujdosó fejedelem helyett Rákóczit 
akarta vezérré tenni. Rákóczi június 26-ikán feleségével és egész 
udvarával három napig vadászott a Tokaj közelében levő balsai 
erdőben. 29-ikén visszatért Szerencsre s onnan július elsején 
hajnalban éppen nekikészült, hogy vadászatra menjen át Patakra, 



4 Önéletrajz, 75. 7 Gray-Gebhardi szerint (Weltgesch. 

5 Thaly, Adalékok, 1. 272 — 3. liii. 407.) 1697. június 1. fegyverre szó- 

6 Szirmay István Rákóczi Erzsébetről. lított minden magyart a szabadság vedel. 
Századok, 1900. 486—7. mére. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 19 



146 



MARKI SÁNDOR. 



hol másnap Sarlós Boldogasszony ünnepét akarta megülni, 
mikor két jobbágya sürgős kihallgatásra jelentkezett. Hírül 
hozták, hogy Thököly kuruczai elfoglalták tokaji és pataki 
várait, most pedig őt magát is hatalmukba akarják ejteni. Rákóczi 
mindezt hihetetlennek gondolta s letartóztatta a két jobbágyot; 
de mégis rendbe szedte udvarát, hogy meglepetés ne érje. Pár 
pillanat múlva a Tokajról menekülő németek már megerősítették 
a híradást. Hirtelen befogatott a nők hintájába, maga pedig 
feleségével együtt lóra ült, hogy könnyebben menekülhessen. 




59. A SZALANCZI VAR ROMJAI. 



A fölkeléshez, forradalomhoz nem értvén, nem szerette volna, 
hogy elfogják s mint a támadás vezérét tüntessék fel a külön- 
bem is gyanakodó bécsi udvar előtt. Elhatározta, hogy egye- 
nesen a németek kezében levő Kassára menekül, hol Nigrelli 
Oktáv őrgróf, Felső-Magyarország hadparancsnoka, két esztendő 
óta meghitt barátja volt s olaszul nem-egyszer levelezett vele. 
A fölkelők azonban már elállották az odavezető utat s így a 
németeknek egy másik várában, a borsodvármegyei Szendrő- 
ben akart meghúzódni. Ennek a várnak kapitánya olasz volt : 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. I47 

Guadagni Sándor őrgróf, 1684 óta egy ifjú magyar asszony, 
Forgách Dorottya grófnő ura s 1687 óta magyar honfiú, a ki 
megesküdött, hogy a szent koronát és az ország törvényeit 
mindhalálig védi. 8 Most azonban attól félt, hogy Rákóczi maga 
is a fölkelőkkel tart és csellel akarja elfoglalni Szendrőt ; 
becsukatta tehát előtte a kaput. A fejedelem ennek következté- 
ben a védtelen városba szorult, hol a kuruczok minden pilla- 
natban elfoghatták. Másnap délben kémei hírül is hozták, hogy 
Patak felé küldött társzekereit már csakugyan utolérték, de 
nem bántották. Még fedezetet is adtak melléjök s úgy kísérték 
be rendeltetésök helyére, Patakra, hova őt magát is várták, hogy 
közéjök álljon. Rákóczi azonnal megírta Nigrellinek, miért nem 
kereshetett nála s miért nem talált Guadagninál oltalmat; har- 
madnap pedig (július 3.) Szendrőről tovább menekült saját, 
rohamosan növekedő népszerűsége elől. 

A tornai és szepes-gömöri hegyek déli tövében mindenütt 
nyugati irányt követve, először is Selmeczbányára igyekezett, 
báró Hellenbachhoz, hogy pénzt kölcsönözzön tőle bécsi útjára. 
Szerencsről ugyanis oly gyorsan kellett indulnia, hogy pénzzel 
egyáltalán nem láthatta el magát ; a fölkelők pedig, kik több- 
nyire saját jobbágyai voltak, azóta elfoglalták várait, uradal- 
mait és azokat csak mint vezéröknek adták volna vissza. Ki 
kellett futnia a hazából, ha a németekkel elhitetni akarta, hogy 
nincs része a felkelésben ; maradnia, ha a nemzet bizalmát 
eljátszani nem kivánta ; egyelőre pedig magyar és német elől 
egyaránt rejtőzködnie. A vele levő egyetlen hintóban gyermekét 
s a dajkát helyezte el ; ő maga feleségével és kiséretével együtt 
lóháton tette meg az egész utat. Felesége folytonosan gyöngél- 
kedett ugyan s ura aggodalommal látta törődöttségét ; de büszke 
volt reá, hogy igazán férfias lélekkel tűrte a bajokat s kitartott 
éjjel-nappal a lovaglásban. Csak annyi pihenhetett, a mennyi 
okvetlenül szükség volt az utasok és a lovak erejének helyre- 

8 Életrajza Széchy Károlynál: Gróf Gvadányi József, 29 — 39. 

19* 



148 MÁRKI SÁNDOR. 

pótlására. Sietniök kellett, mert a fölkelés híre gyorsan terjedt 
s a németeket gyűlölő nép az előttük álló vidékeken is bizo- 
nyosan csatlakozott volna a kuruczokhoz. Rákóczi egy perezre 
sem veszítette el nyugalmát, béketűrését ; a reá nehezedő bajok 
közt csendesen dúdolgatta Szent Ambrus himnuszát, a Te 
Deumot. 9 

Negyednap, július 6-ikán este érkeztek Selmeczbányára, hol 
néhány napot akartak pihenni. Másnap szolgái az összeszaka- 
dozott szerszámok és saját dolgaik rendbehozásával bajoskodtak, 
mikor délben, éppen ebéd idején, az útezán nagy lótás-futás 
támadt. A lakosok fejőket vesztve kapkodták össze értékesebb 
holmijokat, hogy a bányákba, aknákba, barlangokba rejtsék el ; 
a bátrabbak pedig fegyverkeztek, mert híre futott, hogy a 
kuruezok a városra rontanak. Úgy hitték, Rákóczi menekülése 
hozza őket nyakukra s most lármásan követelték : tartóztassák 
le a fejedelmet s adják ki a fölkelőknek, hogy kegyelmet nyer- 
jenek tőlük. A fölkelők közeledését a várból újabb ágyúlövés 
jelezte. Rákóczi abban a veszedelemben forgott, hogy nem 
menekülhet tovább, mert lószerszámai szanaszét voltak a város- 
ban a mesterembereknél, szolgái elszéledtek s a gyermekkel 
sem lehetett olyan könnyen mozdulni. Végre is báró Hellenbach 
adott egy kocsit a fejedelemné holmijának szállítására s nagyjá- 
ból a hintót is rendbehozták a gyermek és dajkája számára. 
Báró Thavonat Lajos Albert kamaragróf száz aranyat kölcsön- 
zött Rákóczinak, a ki a nép szidalmai és fenyegetései közt 
estefelé kíséretével együtt elhagyhatta a barátságtalan várost. 
A Szélakna felé vezető mélyen bevágott hegyi utakon alig 
haladtak 2 — 3 kilométert, a hintó összetört s a mögötte járó 
kocsi elől elzárta a mély és szoros utat. A hintó helyre- 
állítására és fedezésére Rákóczi Vissenacque lovászmestert 
néhány lovassal oly parancs mellett hagyta vissza, hogy ha a 
kuruezok közelednek, a gyermeket ölbe kapják s lóháton hozzák 

9 Az Officium Rákóczianumban 30—31. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



149 



utána. Ö maga feleségét úttalan hegyi utakon és ösvényeken 
kísérte tovább az éjszaka és a sziklák vak homályában. Bizo- 
nyosan nagyobb gondok közt, mint mikor harmadéve Pisától 
Genovába menve, vagy pedig a Semmeringen átkelve, vakmerő 
hegyi utakon kísértette az Istent. Elül a vezető ment, utána 
Rákóczi, majd felesége. A kantár szárát a ló nyakába vetették. 
A sürü fák alacsony lombjai miatt csak előrehajolva ülhettek 
s ha egyik a másiktól kissé elmaradt, fütytyel adott jelt magáról. 




CasteUo. 2 V« Sashane r.r, JJ'XV^ cannonx, %Vna von/elía con «nj<W /i/dnnone, 4% tampatlíle, T. La tőrre '/<-ftj po/wírC 
i la íjualt itt I Arscnale, 6. forte ití Casteüo.7. Quartiere tlet Comandante, Z.Quatro V^míeUepuctole canlonaleU D^dwW.ioJ/ caSielíruó tihohö. 
irta* Crjmx- JZ..YwU J.^rptert-.jj.ToeU apprefse UCortilt delía Ctmtv*,)*, Torta vet entrar nríla Citti, Jf^Cii* ití ■Publicoj6.$Uddauevt 
jUk,}7.Ca.3uatapt'vJaijua?aia,j&,_Le miniére Í! &rgenTo i ~ 



60. SELMECZBA.NYA. 



Ilyen keserves éjszaka után július 8-ikán még napkelte előtt jutot- 
tak el Kistapolcsányra, kedves nagynénjök várába. Alig jutottak 
be a kapukon, a közellevő várakból második ágyúlövés jelezte 
a kuruczok közeledését. Rákóczi elhatározta, hogy felesége 
kimerültsége következtében itt marad a harmadik ágyúlövésre 
is, melyet az ellenség megpillantásakor szoktak tenni. Különben 
is meg akarta tudni, mi történt fiával a törött hintón ; mert 
vagyona és jövendője elvesztésénél jobban aggasztotta a gyer- 
mek sorsa. Nagynénje szintén nyugtalankodott e miatt s talán 
szemrehányásokat is tett. Annál nagyobb lett az örömük, mikor 



*5o 



MARKI SÁNDOR. 



estefelé Vissenacque a kijavított hintón jó egészségben és sér- 
tetlenül adta át szüleinek «szerelmök zálogát». Egyúttal hírül 
hozta, hogy a tegnapi riadalmat rémlátás okozta. Báró Thavonat 
kéme ugyanis messziről óriási port látva, azt hitte, az ellenség 
közeledik, pedig csak egy gulya tért hazafelé. A kém lóhalálá- 
ban vágtatott be a városba, ordítozva hirdette az ellenség jöttét. 
Mikor lovával felbukott s vérezni kezdett, az útczai nép azt 
hitte, az ellenség sebesítette meg s még jobban megbódúlt. Pár 
órával Rákócziék távozása után kiderülvén, hogy az egész csak 
vaklárma, Vissenacque is nyugodtan intézkedhetett a hintó 
helyreállításáról. 

A környéken akkor a brandenburgi választófejedelemnek 
négy ezrede állomásozott s így a menekülők biztonságban érez- 




6l. GRÓF FORGÁCH SIMON NÉVALÁÍRÁSA. 

hették volna magukat. Nagynénjök is erősen marasztotta őket;: 
Rákóczi azonban mentül hamarabb Bécsben akart lenni, hogy 
a vádaskodásoknak elejét vegye. Pedig szeme előtt lebeghe- 
tett nagyapja, Zrínyi Péter, a kit egy (majdnem egészen olyan 
körülmények közt megtett) bécsi út a vérpadra vezetett. Július 
9-ikén hintóban folytatta útját. 10 Másnap csak feleségét és kis 
fiát küldte tovább, ő maga pedig egyelőre Galgóczon maradt, 
gróf Forgách Simonnál, hogy a fölkelés állásáról híreket halljon. 



10 Rákóczi határozottan mondja (Önéletr. 
62.), hogy Tapolcsányban csak egy napot 
töltött s másnap már tovább indult. Thaly 
ezt (Rákóczi ifj. 323.) tévedésnek tartja, 
mert július 21-ikén még Tapolcsányban 
volt. Azonban ha ott csakugyan két hetet 
pihent, akkor újabb nehézség támad a 
kronológiával; mert július 21-ike után 
ment Tapolcsányrol Bécsbe. Ott a király- 



nál, minisztereknél stb. látogatásokat tenni 
s augusztus 4-ikén ismét Eperjesen lenni : 
nagyon hajszolt út lett volna. A sietség- 
nek most volt oka, mikor úgyszólván az 
alibit, a fölkeléstől való távollétet kellett 
Bécsben bizonyítani. Július 21-ikén Rákó- 
cziék mindenesetre Tapolcsányban voltak,, 
de már hazatérőben Eperjes felé. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



151 



A városban sétálgatva, hallotta is német tisztektől, hogy a 
kuruczok — állítólag báró Petrőczi Istvánnak, Thököly tábor- 




62. BÁRÓ PETRŐCZI ISTVÁN. 



nokának vezetése alatt — már az ő állomásuk, Likava és Árva 
várai alá érkezvén, az őrség őket küldte Bécsbe jelentést tenni 



I52 MÁRKI SÁNDOR. 

és segítséget kérni. Rákóczi nem kételkedett szavaikban s lovait 
és cselédjeit gróf Erdődy szomszédos uradalmába küldve, 
11-ikén postán maga is Bécsbe indult. 

Bécsben először Kollonicsot kereste föl, kinek tanácsára 
mindjárt kihallgatást kért a királynál. Őszintén elbeszélte hir- 
telen utazása okát; elmondta, hogy javainak elvesztése követ- 
keztében Ínséges helyzetbe jutott és segítséget kért. A bécsi 
udvart meglepte jövetele. Hiszen ha a fölkelők élére áll, a 
hadjárat sikerét nagyon megnehezíti, talán lehetetlenné is teszi. 
A régi kuruczok nagy elkeseredésökben nagy számban csatla- 
koztak volna új vezérökhöz abban a pillanatban, mikor Dri- 
nápolyból hatalmas sereggel maga II. Musztafa szultán jön 
Nádorfejérvár alá, hogy ott vívja meg a döntő csatát. A csá- 
szári sereg ily körülmények közt nem fordulhat a felvidéki 
parasztok ellen, kiknek fölkelése az egész országot magával 
ragadja, ha Rákóczi vállalja el a vezetést. Ö bizonyára összekötte- 
tést teremt Thökölynek a délvidéken portyázó kuruczaival, sőt 
magával a szultánnal is, ki Nádorfejérvár alól ilyen biztató jelen- 
ségek után egyenesen Budavár visszafoglalására mehet. A bécsi 
udvart jobban aggasztotta a fölkelés, mint a törökök részéről 
fenyegető veszedelem. 11 Nagy gondtól szabadult meg, mikor 
előtte Rákóczi maga jelentkezett s mikor megtudta, hogy 
Petrőczi sincs a fölkelők közt. Kitűnt, hogy a fölkelésnek nincs 
félelmetes vezére s hogy a nemesek nem csatlakozhatnak oly 
mozgalomhoz, mely már az első napokbán közönséges paraszt- 
lázadásnak bizonyult. A vármegyék kétségtelenül másképen 
fogadják Rákóczi fölhívását, mint a Tokaji Ferenczét, a kit 
voltakép még csak Rákóczi jobbágyai követtek. A mozgalom 
sorsa is Rákóczi uradalmaiban dőlt el. Bercsényi mint tarto- 
mányi főhadbiztos, a király megbízásából már július 14-ikén 
fegyverre szólította a tiszamelléki vármegyéket az «inkább zene- 
bonás, mint ellenséges népnek lecsöndesítésére» s a király nevé- 

1 1 Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen, n. 97. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. I53 

ben kegyelmet igért a megtérőknek. Akkor azonban már gróf 
Pálffy János és herczeg Vaudémont Károly Tamás tábornokok 
s báró Ritschan és Mihályi Pál Deák ezredesek megindultak a 
fölkelők ellen s ez utóbbiak a Haragod mezején, Rákóczi kedves 
vadászterületén, június 6-án és 9-ikén szétverték a számosabb, 
de rosszul fegyverzett parasztokat. A kettős győzedelem hírére 
gróf Kinszky első miniszter legegyszerűbbnek tartotta volna, 
hogy kiirtsák a Bécsben éppen együttlevő Rákóczi-családot, a 
Habsburgok örökös ellenségét, különben a lázadás még mindig 
tovább terjedhet, vagy új lángra gyúlhat. Rákóczi viszont (egy- 
részt attól tartva, hogy a császáriak most már az ő várai ellen 
fordulnak s ingóságait zsákmányra bocsátják, másrészt pedig 
hogy — mint sárosi főispán — a közrend alkotmányos helyre- 
állításában és a szegény nép érdekeinek megvédésében részt 
vegyen), engedelmet kért és kapott a királytól, hogy visszatérjen 
Magyarországba és Vaudémont herczeggel érintkezzék. 

Csupán két szolga kíséretében hegyi ösvényeken a leg- 
nagyobb gyorsasággal kelt útra. Némi pihenőt tartott július 
21-én Kistapolcsányban, hol magát, feleségét és kis fiát fölvétette 
a nagynénje pártfogása alatt álló «Mária-társaságba», 12 de 
Mária Magdolna másnapi ünnepét már aligha ülte meg ottan. 
Csakhamar értesült, hogy Vaudémont július 17-ikén Tokaj 
városát elfoglalta. A katholikusok Rákóczi udvarházában misét 
hallgattak s imádkozva várták végzetöket; a katonák senkinek 
sem irgalmaztak, még a csecsemőknek sem. «Dulce est pro 
patria mori», felelte Vaudémont fenyegetéseire Kabay Márton, 
kabai pap. Másnap a herczeg Tokaj várát is megszállhatta, 
mert Tokay Ferencz, a németek éberségét kijátszva, éjjel az 
egész helyőrséget átköltöztette a Tiszán. Vaudémont katonái 
éppen akkor vették körül Sárospatakot, mikor Rákóczi Eperjesre 
érkezett. Jöttét a fejedelem azonnal jelentette a herczegnek, a 
kitől kíséretet és Nigrellinek, a kitől tanácsot kért. Néhány 

12 Századok, 187 1. 431. Mind a három név Rákóczi saját kezeírása. 
Magyar Tört. Életr. 1907. 20 



154 > MÁRKI SÁNDOR. 

óra múlva Nigrelli megírta neki, hogy jobb szerette volna, ha 
Bécsben marad és onnan nézi az itten végbemenő eseményeket. 
Ezalatt Szalontai János az őrség egy részével kimenekült Sáros- 
patakról, a hajdúk másik része azonban helyt állott és csak föl- 
tételek mellett adta át a várat. Vaudémont, a föltételekkel nem 
törődve, karóba húzatta, akasztatta a kuruczokat, katonái pedig 
elrabolták Rákóczinak ott talált kincseit, melyeket a tolvajoknak 
csúfolt szegény jobbágyok becsületesen megőriztek. Az a kímélet, 
a melyet földesuruk vagyona iránt tanúsítottak és néhány vallo- 
más megerősítette Vaudémont herczeget abban a föltevésében, 
hogy a fölkelés értelmi szerzője maga Rákóczi, a ki azonban az 
utolsó pillanatban épp úgy cserben hagyta híveit, mint nagyapja 
most huszonhat éve. Eperjesen és Kassán Nigrellinél tett láto- 
gatásakor Rákóczi észrevette, hogy a nemesség szökésnek 
tekintette bécsi útját s őt okolja a nép dúlásai miatt. 

Pedig kétségtelen, hogy Rákóczi tartózkodásának oka nem 
saját személye volt (hiszen Bécsben nagyapja sorsa várhatott 
reá), nem is vagyona mentése (hiszen azt jobbágyai és a németek 
egyenes boszúállásának eg}^aránt kitette), hanem az, hogy csak 
néhány hónapja pillanthatott be a közállapotokba s még nem 
érzett elég készültséget magában a politikai vezetésre. A mos- 
tani válság idején Rákóczit Bécsben is, Ungváron is megbízha- 
tatlannak, mert határozatlannak tartották. Olyanformán gúnyol- 
ták, mint tíz esztendő múlva ő gúnyolta gróf Esterházy Antalt : 
((Mindnyájan készen vagyunk a halálra, csak — meg ne öljetek !» 
A megfejtés kulcsa azonban Rákóczi húsz év múlva tett nyilat- 
kozatában van : ((Annyira habozok az ember gondolatai, olyan 
kevéssé ösmeri önmagát s annyira hasznos neki a balsors, hogy 
saját cselekedeteiben sem bízik.» 13 És valóban, ezen mozgalom 
után csak négy esztendővel adhatott hálát az Istennek, hogy 
((elhatározásában megerősítvén, nem kellett törődnie többé a halál 
és az erőszak veszedelmével)). 14 

1 3 Arch. Rákóczianum, rí. 548. 

14 Önéletrajz, 369. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. I55 

A parasztháború még nem ért véget s a bujdosó kuruczokat 
Rákóczi szalánczi és regéczi erdőségeiből, utolsó menedék- 
helyeikről kellett összefogdosni. 15 Ennek és a megtorlásnak az 
a színe volt, mintha Vaudémont herczeg egyenesen Rákóczi 
ellen viselt volna háborút. Kassán Nigrelli, majd Marsigli 
grófok figyelmeztették Rákóczit, hogy Vaudémont herczeg föl- 
jelentést tett ellene s ha táborába megy, biztosan elfogatja. 16 
Rákóczi tiltakozott a hamis vádak ellen, de nem tartotta taná- 
csosnak, hogy ártatlanságában bízzék. Tudta, hogy «a bécsi 
udvarban spanyol nézetek uralkodnak)) s a folytonosan gyanakvó 
miniszterek közöl legfeljebb Strattmannban bízhatik, míg gróf 
Kinsky Ulrik, Kollonics és mások lázadónak tartják. Augusztus 
8-ika táján tehát, Eperjesről csupán a makoviczai várba, nénjé- 
hez rándulván ki két napra, a lehető leggyorsabban visszatért 
Bécsbe. Menegatti Ferencz jezsuita-atya (a király gyóntatója) 
útján a királynak, egy más befolyásos ember útján pedig 
Kinskynek azt az ajánlatot tette, hogy minden kellemetlen 
eshetőség elkerülése végett hajlandó magyarországi örökös 
birtokait elcserélni egy német-római birodalmi vagy ausztriai 
herczegségért. 

Később, nagy viharokban megedzve, szégyelte kishitűségét s 
hogy nem bízott erősen az Istenben. Megvallotta, hogy a jövendőt 
akkor saját egyéni körülményeihez és vágyaihoz mérte; lég- 
várakat épített, álmodozott s lelke a tenger hullámaihoz hasonlóan 
háborgott. A király nevében őt Menegatti Kollonicshoz uta- 
sította; Kinsky pedig azt izente, hogy a dolgok mai állásában 
csakugyan legokosabb kegyelmet kérnie. Az udvar tudja, hogy 
levelezett és összejátszott az uralkodóház külföldi ellenségei- 
vel s iratok bizonyítják, hogy jobbágyai lázadását ő maga 
szította. Ha minderről töredelmes vallomást nem tesz, a király 
mindenesetre lefoglalja jószágait. Rákóczit ez a válasz nagyon 
felháborította; de mielőtt válaszolna, előbb Kollonicsot kereste 

1 5 U. o. 132. 

16 Vaudémont kegyetlenségeiről Cserei, Tört. Tár, 1906. 543. 



I56 MÁRKI SÁNDOR. 

föl, hogy tőle magától hallja a király akaratát. A bíbornok 
megnyugtatta, hogy a király igen kegyesen vette ajánlatát, 
de nem fogadhatja el. Egyrészt azért, mert sem a birodalomban, 
sem Ausztriában nincs a kincstárnak hasonló terjedelmű birtoka ; 
s másrészt mert érdekében áll, hogy megmaradjon Magyar- 
országban, hol több szolgálatot remélhet tőle. 17 Rákóczi tudván, 
hogy a két államférfiú egymásnak esküdt ellensége, tudatta a 
bíbornokkal, hogy mikor köszönetet fog mondani a királynak, 
egyúttal panaszt emel Kinsky sértő bánásmódja és nyilatkozata 
miatt. Magának Kinskynek pedig megizente, hogy többé ne 
tegyen előterjesztést a királynak, a kitől már kedvező választ 
kapott s megtudta, hogy jobban vélekedik felőle, mint minisztere. 
A minisztert boszantotta az izenet, mert kitűnt, hogy 
Rákóczival nem tehet úgy, mint II. Apafi Mihálylyal, a kit 
hasonló fenyegetések közt vett reá a fejedelemségről való 
lemondásra és birtokai elcserélésére. Néhány nap múlva a király 
kihallgatáson fogadta Rákóczit és kegyes szavaival maga is 
megnyugtatta. Lipót királynak — ahogy egy esztendő múlva 
Villars franczia követ jellemezte, 18 — sok jó tulajdonsága volt: 
szellemes, igazságos, jámbor, vallásos, az ügyek iránt folyto- 
nosan érdeklődő, a kiben jóformán csak azt lehet hibáztatni, 
hogy nem elég határozott. Rákóczi szerint is jó és igazán istenes 
életű volt, de nagyon hallgatott minisztereire, a kik közül 
Kinskyvel ő most úgyszólván nyilt ellenségeskedésbe lépett. 
Elhatározta tehát, hogy egyelőre odahagyja Bécset s gróf 
Batthyány rohonczi várában tölti el a telet, hogy fondorkodó 
ellenségeitől távol nyugodtabban éljen. Ott értesült, hogy Vau- 
démont herczeg, a főhaditanács rendeletére, augusztus 14-ikén 
odahagyta az ő uradalmait és része volt (szeptember 11.) a 
zentai diadalban, melylyel Jenő savoyai herczeg a török had- 
járat sorsát eldöntötte. 19 Most már a Rákóczi regéczi és szalánczi 

17 Önéletrajz, 66. és 71. rajzában, 54 — 70. Thaly, Rákóczi ifj. 

18 Pálma, Notitia rerum Hung. 111. 249. 301— 343- Thaly, Bercsényi, 11. 173-213. 
Gray-Gebhardi, Weltgesch. liii. 415. Thaly, Adalékok, 1. 275-284. Feldzüge 

19 A fölkelés története Rákóczi Önélet- des Prinzen Eugen, 11. 94— 99. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



erdeiben bujdosó kuruczok sem remélhetvén ^ 
október vége felé Szalontay vezetése alatt kt 



X V_v_>«_ «.._*.. 




63. SAVOYAI JENŐ. 



magukat s Bukovinába menekültek, hogy török földön várják 
meg, mikor szólítják őket haza a szabadság védelmére. Tokay 



RKI SÁNDOR. 




vár tömlöczébe kerültek. Négy hónapi 
jt ért a fölkelés, a melynek reménye Rákóczi, 
serege KaKÓczi jobbágysága, harcztere Rákóczi birtoka, ára a 
Rákóczi iránt való bizalmatlanság s következése újabb elnyo- 
más volt. 20 

III. 

HÉTKÖZNAPOK. 

(1697 ~ I 7°o-) 

ákóczi 1697-ben Nagyboldogasszony napja táján csalá- 
dostul leköltözött a vasvármegyei Rohonczra, hol gróf 
Batthyány Ádám horvát bán kastélyában — megszakítá- 
sokkal — körülbelül egy esztendőt töltött. Ott, a csendes 
hienczek közt, az ország legnyugatibb részében, Ausztria ha- 
tárán, saját jószágaitól távol, a föltétlenül királypárti bán ven- 
dégét nem vádolhatták, hogy izgatni akarja a népet, a melylyel 
«ezen az ösmeretlen vidéken» egyáltalán nem érintkezett. Pedig 
életének sok ábrándos emléke fűződött ehhez a kedves helyhez. 
Még csak huszonegyesztendős múlt; nem csoda, ha igazán 
szenvedései közt látta és szerette meg feleségét. A fejedelem- 
asszony egy idő óta gyakran betegeskedett s oly súlyosan, hogy 
vissza kellett vinnie Bécsbe, hová maga is többször felrándúlt. 
Egy alkalommal már a halotti szentséget is feladták neki és 
fölgyógyúlásáról lemondva, Rákóczi keservesen megsiratta. 
Felesége erős és férfias lélekkel viselte el a közelgő halálfélelmet 
s atyja és ura könnyein meg nem indulva, azt mondta, inkább 
szeretne meghalni, mint élni. Rákóczi sokat és buzgón imád- 
kozott életben maradásáért. 

Valószínű, hogy régi ellensége és rosszakarója, gróf Kinsky 
Ferencz cseh főkanczellár és titkos tanácsos, ez alkalommal 
heves szemrehányást tett neki, hogy felesége miatt a falut 
elhagyta s újra megjelent Bécsben ; Rákóczi vallomásaiból 

20 Erről Rákóczi, Önéletr. 65—66. 



IL RÁKÓCZI FERENCZ. 

csak annyit tudunk, hogy éppen ekkor he 

A fejedelem azonban ezúttal nem tért vissza 

leutazott Sárosvármegyébe, már csak azért is, hogy, a király 

parancsához képest, Bercsényivel együtt intézkedjék a lengyel 

határok miatt való villongásokban, a melyekben jobbágyai is 

résztvettek. 2 A vármegyében kevés bizalommal találkozott, mert 

a tavalyi parasztmozgalomban tanúsított magaviselete a nemes- 




6 4 . 



ROHONCZI VÁRKASTÉLY 



séget tartózkodóvá, idegenkedő vé tette iránta. 3 Hiszen Bécsben 
azt mondta volna, hogy «ha tudná, melyik oldalcsontja vonja a 
magyarokhoz, kirántaná onnan s elvetné !» 4 Azt pedig itthon is 



1 Rákóczi (Önéletrajz, 70—71.) szerint 
Kinsky összetűzésük után talán egy évvel 
halt meg. Ha az 1697. augusztusi jelenetre 
gondolt, úgy másfél évet kell vala mon- 
dania ; mert Kinsky 1699 februárius 27-ikén 
hunyt el. (Wurzbach, Biogr. Lex., xi. 280.) 
Rákóczi azonban 1698 februárius 24-ikén 
már Nagysároson volt s onnan csak május 
végén tért vissza Bécsbe (Thaly, Rákóczi 



ifj. 344.) ; így tehát bécsi újabb összezör- 
dülésök februárius közepén történhetett. 
Más különben nincs adat (u. o. 343 — 5.), 
hogy Rákóczi 1697 augusztus közepén túl 
1698 május végéig Bécsben lett volna. 

2 A király 1697 deczember 4-iki rende- 
lete. Thaly, Bercsényi, 11. 215 — 6. 

3 Önéletrajz, 75. 

4 Cserei históriája (1852. kiad.) 315. 



iARKI SÁNDOR. 



j német (helyesebben spanyol) ruhában 
-odja, minden szokása, udvara s a vadászá- 
vá— ' OJ -J iránt alig érdeklődik. Rákóczi legjobban érezte 

helyzete visszás voltát. Tudta, hogy veszedelmes volt Bécset 
elhagynia s birtokain időznie; de azt is, hogy fölöttébb terhes 
Bécsben laknia. A téli szálláson levő katonaság tönkretette 
jobbágyait. Rendkívül elszomorodva hallgatta panaszaikat, de 
egyelőre nem segíthetett rajtuk. s Sejtve, hogy magának a 
királynak parancsából kémek követik, 6 még mindig került minden 
politikai érintkezést, de vármegyéje ősi jogait mindenben meg- 
óvni törekedett; pl. Usz Gábort, kit a rendek a király tilalma 
után is újból főjegyzőnek választottak, föleskette és beiktatta. 7 
Nénjével folytatott osztálypöre miatt is gyakran kellett időznie 
jószágain. Ezt a port, ahogy hitte, nénje az udvari emberek 
titkos tanácsa szerint, az udvar s különösen gróf Kinsky fon- 
dorkodására még 1696 őszén indította ellene. Nénjét a vagyon- 
nak csak úgynevezett leánynegyede (quartalitium) illette meg; 
ő azonban, az ingóságok 1695. évi osztályához hasonlóan, az 
ingatlanok felét is természetben követelte, holott már valami 
háromszáz esztendő óta a kielégítés országos gyakorlat szerint 
pénzben történt, a munkácsi, tokaji, regéczi és pataki uradalmak 
pedig az adománylevelek értelmében csakis a fiú-ágat illették. 
Nénje ezenfelül női hozományképen követelte azt a 60.000 forintot, 
a mivel édesanyjuk járult édesatyjuk fejeváltságához, holott ennek 
visszafizetését csakis száműzetésben élő édesanyjuk követelhette 
volna. A fejedelem ismételve találkozott nénjével és kész volt a 
legméltányosabb egyezségre, melyet egyszer már (1697 márczius 
végén, talán éppen a fejedelem születésnapján, egy kedves 
családi ünnepén) meg is kötöttek ; 8 azonban újabb nehézségek 
következtében a pör tovább folyt. Főképp ennek szemmel tartása 
végett történt, hogy Rákócziék 1698 november közepén leköltöz- 

$ Önéletrajz, 71. 8 Valószínűleg csak az ecsedi, ónodi, 

6 Feldzüge des Prinzen Eugen, 11.97 — 99. szerencsi, ledniczei, debröi stb. uradal- 

7 Thaly, Rákóczi ifj. 344. makra nézve. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



IÓI 



ködtek Magyarországba s felváltva Nagysároson, Eperjesen, 
Szerencsen, Munkácson és más váraikban, városaikban több mint 
másfélesztendőt töltöttek. 9 Mikor azután pörükben minden bíróság 
a fiúág javára ítélt, Rákóczi, beérvén ezzel az elégtétellel, 
1699 szeptember 18-ikán önként s végképpen kiegyezett szeretett 
nénjével, kinek ezt nagy oka volt «hálaadó szívveb fogadnia. 10 




65. A BRUNÓCZI VÁRKASTÉLY. 



Ez a vége felé hajló 1699. év, melyet Rákóczi a század 
utolsó évének nevezett, a gazdálkodás csöndes munkája, a csa- 
ládi pör izgalmai és a vadászat gyönyörűségei közt szinte 
észrevétlenül érlelte meg Rákócziban a politikai elhatározásokat. 
Mestere gróf Bercsényi Miklós volt, a ki nemzete szenvedései 
és a politikai élet iránt először keltett benne komolyabb érdek- 
lődést; de a gróf nevelő hatását tönkretenni látszott az 1697. évi 



9 Erről részletesen Thaly, Rákóczi ifj. 354. 
10 U. o. 346-353- 



Magyar Tört. 1907. 



21 



IÓ2 MÁRKI SÁNDOR. 

jobbágyfölkelés, mely az ifjú fejedelmet egy időre ismét Bécs 
karjaiba hajtotta. Ekkor még oly gyöngének mutatkozott, mint 
nagy megpróbáltatások idején édesatyja. A mint azonban 
1698 novemberében újra lejött Magyarországba s ott egyfoly- 
tában másfél esztendőt töltött, Bercsényi azon volt, hogy 
Rákócziban édesanyja nagy lelkét keltse életre. Csaknem foly- 
tonosan együtt voltak, még Bécsbe és Pozsonyba is együtt 
utaztak; Brunóczon, Bercsényi kastélyában, most is mutogatják 
azt a sarokszobát, a hol Rákóczi kipihente egy-egy bécsi útja 
fáradalmait. 

Mint testi, lelki jóbarátok, teljes bizalommal viseltettek egymás 
iránt. Rákóczi sok politikai műveltséget köszönhetett Bercsényi- 
nek, de teljes önállósággal alkotta meg és közölte vele terveit, 
a melyeket az ország bajainak és nyomorúságainak megorvos- 
lására készített. 11 

Nem gondoltak többé arra, hogy az udvarhoz kéréssel, 
panaszszal, felszólalásokkal forduljanak, mert ennek idáig semmi- 
féle hasznát nem látták ; egyenesen odatörekedtek, hogy lerázzák 
nyakukról az osztrák uralmat. Távol állott Rákóczitól úgy a 
dicsőség, mint a magasabb méltóság, vagy éppen a korona 
elnyerése vágya. Nem is csupán saját sérelmeinek megtorlá- 
sára, hanem a szegény nép szenvedéseinek, sanyarúságainak 
láttára akarta megkezdeni hazája fölszabadításának a müvét. 
Azt hitte, hogy már letett esküjénél fogva is kötelessége meg- 
menteni a hazai törvényeket, segíteni a nyomorultakat s meg- 
szabadítani az árvákat attól az igától, a mit joggal és méltá- 
nyossággal nem törődve raktak reájuk. Ezen indító okokat 
lelkiösmerete még élete alkonyán, a száműzetés komor napjaiban 
is helyeselte. Terveit, ahogy maga mondta, 12 a világi politika 

n így írja ezt maga Rákóczi (Önélet- nak. Ez ellen szól az a remek jellemzés 

rajz, 79.) mit annál inkább ki kell emelni, is, a melyet Bercsényiről maga Rákóczi 

mert I. Lipót életírója, Wagner F. jezsuita írt (Emlékiratai 73— 74. lapjain). Később 

atya óta (História Leopoldi Magni, 11. 737.) visszatérek a két nagy férfiú egymáshoz 

szokás, hogy « mindenekfölött Bercsényit, való viszonyára, 

a német név engesztelhetetlen ellenségét » l2 Önéletrajz, 78. 
tekintsék Rákóczi elhatározásai igazi oká- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 163 

szabályai és elvei s az emberi bölcseség csalóka számításai 
szerint készítvén, fontolóra vette a bel- és külügyeket egyaránt. 

Az ország belső bajait, melyek a harmadévi parasztfelkelést 
okozták, éppenséggel nem orvosolta az 1699 januárius 26-ikán 
végre megkötött karlóczai «dicsőséges» béke. Mit jelentett az 
Magyar- és Erdély országra nézve, Rákóczi szerint csak az tudhatja, 
a ki súlyát érezte I3 s a ki ösmerte, hogy ottan «rólunk nélkülünk^ 
végeztek. 14 A visszahódított négy magyar vármegyéből Szlavónia 
néven külön tartományt alakítottak, a jászkún-kerületet a német 
lovagrendnek adták zálogba, lerombolták a várak egy részét 
(pl. Rákóczi várai közül is Ecsedet, Patakot, Onodot). A már 
tíz éve működő új szerzeményi bizottság (neoacquistica commissio) 
az ú. n. török jog alapján járt el. A visszahódított területen a 
birtokosokat okirataik bemutatására és követeléseik igazolására 
kényszerítette, okirataikat azonban visszatartotta. Javaikat, hacsak 
nagy összegen meg nem váltották, királyi adományképpen, más 
jószágokkal együtt nagybirtokká egyesítve, a német miniszte- 
reknek és más kegyelteknek a kezére játszotta. 15 Az udvar 
ilyen és hasonló tettek után azt hitte, hogy tökéletesen kimerült 
a magyarok ereje, lelkök elcsüggedt, s mivel szabadsága sark- 
köveit amúgy is kidöntötte, akaratát akadálytalanul végrehajt- 
hatja. 16 Rákóczi, a mikor az Aranybulla záradékának alkalma- 
zására, a fegyveres ellenállásra gondolt, valóban legyőzhetetlen 
akadályokat látott maga előtt. Az ország tele volt katonasággal, 
minden vár és város helyőrséggel. Az országban nem volt sem 
pénz, sem hadikészlet és saját kincstára is üresen állt. 17 

A külföldben sem sokat bízhatott. 

Éppen Bécsben volt, mikor megérkezett oda a ryswicki béke 

'3 Levele 1706 januárius 9. Arch. ták fel, holott már 1688-ban nagyban mü- 

Rákóczianum, 1. 470. ködött s 1690 augusztus 11-ikén végképpen 

J 4 Rákórzi az 1704. évi manifestum szervezték. Csak az 1741 : xxi. tvczikk 

(Recrudescunt) 9. lapján. törölte el. 

l S Bővebben Rákóczi önéletrajzában, 16 Rákóczi önéletr. 79., Emlékiratai 69. 

73. Rákóczi előadásából az tűnnék ki, hogy és 1708 februárius 3-iki levele (Arch. R. 

az új szerzeményi (helyesebben újraszerzö) ír. 160.). 

bizottságot a karlóczai béke után állítót- 17 Önéletr. 79. 

21* 



164 MÁRKI SÁNDOR. 

(1697 szeptember 20.) híre; de már csak Rohonczon tudhatta 
meg, hogy (október 30.) a császár is kibékült a francziákkal. 
Ennek és a karlóczai békének következtében a Habsburg-háznak 
többé nem volt nyílt ellensége. Folytonos diadalaival oly 
rémületbe ejtette a török birodalmat, mely Thökölyt sem tudta 
talpra állítani, hogy Rákóczi egyáltalán nem számíthatott reá. 
Nem számíthatott Magyarország másik szomszédjára sem, Len- 
gyelországra. Bécsben sokat érintkezvén külföldi követekkel, 
tudta, hogy «erős» Ágoston, kit szász választóból 1697-ben a 
bécsi udvar pártfogása juttatott a lengyel trónra, nem felelt 
meg egészen a császár várakozásának. Tudta azt is, hogy a 
dicsőséget szomjazó király ürügyet keres a háborúra ; de vesze- 
delmesnek tartotta, hogy terveit idegen uralkodóval, idegen 
udvarral közölje. A német-római birodalom ügyeit Rákóczi már 
rokonsága révén s mint a birodalom egyik herczege is jól 
ismerhette. Értesült, hogy ott egyes fejedelmek nagyon elége- 
detlenek a császárral, pl. amiatt, hogy Lipót a fejedelmek 
tanácsa és a birodalom akarata nélkül alkotta meg Hannover 
számára a nyolczadik választófejedelemséget. De ha tudta, hogy 
ott az egyenetlenségnek igen sok magva van elhintve, tudta 
azt is, hogy ezeknek kicsírázására még igen sokáig kellene 
várnia. 18 

így bírálgatva a királyok és fejedelmek helyzetét, Rákóczi és 
Bercsényi reménykedni kezdtek ugyan, de megállapodásra nem 
jutottak. A gondviselés azonban, miként Rákóczi írja, 19 elhatá- 
rozta, hogy egész Európa ügyeit felforgatja, országokat és 
királyságokat megdönt, újra alkot és az ő aggodalmaikat is 
csillapítani kezdi. Ez éppen akkor történt, mikor Rákóczit csa- 
ládi ügyei Bécsbe szólították. 

A Rákóczi-testvérek közt 1699 szeptember 18-ikán kötött 
szerződés negyedik pontja úgy szólt, hogy kölcsönösen öröklik 
egymás javait, ha valamelyiköknek magva szakad. Rákóczi 

18 A külügyeknek ez a jellemzése Rákóczinál: Önéletrajz, 79. 

19 U. o. 80. 



RÁKÓCZI JÓZSEF HERCZEG. 



II. RAROCZI FERENCZ. 



I6 5 



egyetlen fiacskája pedig, Lipót-György, ekkor már hét-nyolcz 
honapja betegeskedett. Lőcsén a híres dr. Spillenberger gyó- 




66. I. JÓZSEF KIRÁLY, RÁKÓCZI JÓZSEF KERESZTAPJA. 

gyította, de nem menthette meg. Egyre sorvadozott és «lassan, 
észrevétlenül lobbant el, mint az elégő gyertyaszál)). 1700 januárius 



l66 MÁRKI SÁNDOR. 

végén vagy februárius elején hunyt el a még nem is négy 
esztendős gyermek. 20 Halála Rákóczit mélyen elszomorította, 21 
de felesége akkor már megsúgta neki egyhónapos titkát, hogy 
«a mi eddig kétséges vala, most biztosítva áll már a jövő». 
Augusztus 17-ikén 22 Bécsben, a hová magyarországi kőrútjukból 
visszatértek, megszületett második fiuk, a kit keresztapja, József 
ifjabb magyar király nevére, Józsefnek kereszteltek. József király 
két esztendővel volt fiatalabb Rákóczinál, a ki iránt mindenkor 
jóakaratot tanúsított)). 23 Kegyelmesen emlékezhetik felséged az én 
személyemről — írta hozzá a fejedelem tizenegy év múlva 24 — 
mert felséged udvarában számos esztendeig lévén, semmi egyebet 
nem kerestem, mint hogy felséged kegyelmességét megérde- 
melhessem)). Maga az ifjabb király is hivatkozott reá, 25 hogy 
gyermekkora óta jóakarója volta magyaroknak; Rákóczi szerint 26 
nemcsak jó lélekkel volt a nemzet iránt, hanem vigasztalta is 
szerencsétlenségében ; azért utóbb is 27 nagy tisztelettel nyilat- 
kozott róla. 

Bécsben, az ifjabb király udvarában, a fontosabb politikai 
hírekről másoknál előbb értesülhetett. Ott volt, mikor «Európa 
minden fejedelme» tervezgetni kezdett, II. Károly várható halála 
esetére, hogyan töltsék be a spanyol trónt : «a mi hirtelen 
szinte forrongásba hozta lelkeiket és az ügyeknek fordulatot 
adott». 28 Míg ugyanis az 1698 szeptember 28. és október 11-iki 
szerződésekben Hollandia, Anglia és Francziaország a spanyol 
birodalmat a hétéves József Ferdinánd ' bajor herczeg (I. Lipót 
unokája) és a franczia dauphin közt akarták megosztani s a 
Habsburgoknak csupán Milánót meghagyni : a bosszús II. Károly 

20 Turul, 1884. 92. 2 4 Károlyi Sándor önéletírása, 11. 278— 9. 

21 Önéletrajz, 70. 2 S Lasztóczy László levele Bécsből 

22 Alexandra hesseni választófej ede- 1705 május 27. Tört. Tár, 1898. 262. 
lerané (Rákóczi anyósa) wanfriedi, szép- 26 Archívum Rákóczianum, 1. 392. (1705 
tember 8-iki levele szerint. (Thaly, Rákóczi augusztus 17-ikéröl). 

iO- 35 6 — 7-) Maga Rákóczi vallomásaiban 27 Stepney levele 1705 május 5. Simonyi, 

már nem emlékezett fia születése havára Angol dipl. íratok, 11. 74. 

és napjára. (Önéletr. 83.) 28 Önéletrajz, 80. Október 17-ikén csak- 

23 Rákóczi emlékiratai, 285. és önélet- ugyan Bécsben volt. Thaly, Rákóczi 
rajza, 121. ifj. 345. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 167 

novemberben a kis bajor herczeget tette meg osztatlan birodalma 
örökösének. Villars őrgróf (a későbbi herczeg és tábornagy) 
éppen ezekben az időkben lett XIV. Lajos bécsi követe. Hogy a 
Bourbonok és Habsburgok közt elkerülhetetlen háborúban a 
Habsburgok erejét Magyarországban idején lekösse, megösmer- 
kedett Rákóczival s őt ura jóakaratával, vagy éppen egyenes 
segítségével biztatta, ha ősi jószágait, vagy Erdély trónját 
visszaszerezni óhajtaná. Rákóczi úgy érezte, hogy dédapjának, 

I. Györgynek, a franczia és svéd királyokkal kötött szövetsége 
ő reá is kiterjed s ahhoz a magyarok közül egyedül csak ő 
folyamodhatik. Nyilatkozataiban azonban fiatal létére is nagyon 
óvatos volt; végre teljesen megvonta bizalmát Villarstól, a 
ki nagy barátságban élvén Jenő savoyai herczeggel s más 
főrangúakkal, beszélgetés közben ezeknek kelleténél többet mon- 
dott s egyébként is vigyázatlan volt. 29 

A diplomácziát ujabb izgalomba ejtette, a mikor (1699 feb- 
ruárius 6.) József Ferdinánd bajor herczeg, a spanyol trón jelöltje, 
hírtelen meghalt, vagy — ahogy Rákóczi is hallotta — « eltették 
láb alól». 3 ° A császári udvar most már más úton akarta bizto- 
sítani a Habsburgok spanyolországi uralmát ; ellenben a francziák, 
angolok, hollandok az európai egyensúly érdekében 31 az osztrák 
ház túlságos uralmának megtörésére és Spanyolország felosztására 
szövetkeztek. A császár Kinsky gróf halála (1699 februárius 27.) 
után Harrach Ferdinánd grófot, majd ennek a fiát, Lajost küldte 

II. Károlyhoz. Egyik sem boldogult, mert az öreg gróf meg- 
sértette a királyné földijét és mindenható komornáját, a hesseni 
származású Berlepsch Mária grófnét, 32 a ki azután a királyi párt 

2 9 Önéletrajz, 75. és 81. Szalay, Magyar- 3° Önéletrajz, 80. A méregpor, az ú. n. 

orsz. Tört. vi. 50. Horváth, Magyarország Successionspulwer alkalmazását Heigel 

Tört. vi. 279. Thaly, Bercsényi, 11. 288—9. (Kronprinz Joseph Ferdinánd von Bayern, 

és Rákóczi ifj. 372. Maga Villars emlék- 158.) tagadja. 

irataiban (Mémoires du duc Villars), a me- 3 1 Rákóczi ezt a kifejezést itt használja 

lyek különben csak 1700-ig terjednek, név először (Önéletrajz, 80.) 

szerint nem említi Rákóczit, kivel Villars 3 2 Rákóczi szerint (u. o.) Perlips nevű 

életírója, Vogüe (Villars d'aprés sa corres- nemesnek özvegye, 
pondence et des documents inédits) sem 
foglalkozik. 




67. HERCZEG VII.LARS. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 169 

teljesen elidegenítette az osztrák politikától. 33 1700 márczius 13 
és 25-ik napjain Anglia, Hollandia és Francziaország abban 
egyeztek meg, hogy Károly főherczeg, I. Lipót második fia 
örökölje ugyan Spanyolországot, az Indiákat és Németalföldet, 
tehát a bajor választónak szánt területet, de az olasz tartomá- 
nyokat a franczia dauphinnek adják Lotharingiával együtt, mely- 
nek herczege kárpótlásul Milánót kapná. Rákóczi éppen ekkor, 
márczius második felében Bécsben járt. 34 Barátjai, a franczia, 
angol és holland követek, maguk értesítették a diplomácziai 
fordulatokról, melyekben neki is szerepet szántak. A tervezge- 
tésekbe, úgylátszik, bevonták Du Héron marquist is, a lengyel- 
országi franczia követet, akit azonban Rákóczi nem ismert, s így 
éppen olyan tartózkodó volt vele, mint a fecsegő bécsi követtel, 
Vtllars-ral szemben. A jövőben és a közelgő háborúban biza- 
kodva, jókedvűen tért vissza Magyarországba, hogy barátainak 
megvigye a dolgok alakulása hírét. 35 



IV. 

RÁKÓCZI TERVEI S ELFOGATÁSA. 

(1700— 1701.) 

arátaival Rákóczi gyakran tanácskozott 1700 április 
második felében Sárospatakon, májusban pedig Nagy- 
sárosban és Szerencsen. Abban állapodtak meg, hogy 
a haza nyomasztó helyzetében, a dédapja idejében kötött fran- 
czia-erdélyi szövetségre hivatkozva, Rákóczi XIV. Lajos franczia 
király pártfogását kérje ; de haboztak, Rákóczi maga beszéljen-e 
a franczia követekkel, megbízottat küldjenek-e hozzá, vagy 
egyenesen a királynak írjanak ? Végre is ez utóbbiban állapodtak 
meg, mert akadt bizalmas emberük, ki levelöket elvigye. Ez a 
bátor ember egy belgiumi franczia volt, Longueval cs. kapitány 

33 U. o. 80-81. Philippson, Ludwig 34 Thaly, Rákóczi ifj. 355. 

XIV - 385. 3 j Önéletrajz, 81. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 22 




170 



MARKI SÁNDOR, 



a badeni (most 23. sz.) magyar gyalogezredben. Dujardin ezredes 
öt harmadéve mutatta be a fejedelemnek, ki az éleseszű, ügyes 
és örökösen a könyveket bújó tisztet csakhamar megkedvelte. 
Sokszor és szívesen látta vendégül, mert műveltsége, szellemes 
franczia társalgása, magyar érzelme, fitogtatott ragaszkodása 
miatt megkedvelte, sőt bizalmával is megajándékozta, s Bercsényi 
tudtával l némely politikai titkába beavatta. Most, mikor az ezredet 
Rákóczi sárosi uradalmaiból Árvába helyezték át, a kapitány sza- 
badságot kért Liégeben lakó családja meglátogatására; mit azzal 
jelentett be Rákóczinak, hogy szívesen veszi utasításait, ha a kül- 
földre valami megbízatást akar adni. A fejedelem nagyjából 
közölte vele terveit s hogy őt szemelte ki a XIV. Lajosnak szóló 
levél átadására. A kapitány készségesen vállalkozott s megígérte, 
hogy Parisba is ellátogat. Abban állapodtak meg, hogy utazása 
kezdetén fölkeresi a fejedelmet Bécsben, s ott veszi át a levelet. 2 
Június elsején Rákóczi már ismét Bécsben volt, hol felesége 
szülése miatt egyfolytában több hónapot töltvén, nyugodtan 
megfigyelhette a politikai helyzetet. Ahogy mondja, 3 I. Lipótot 
a hatalmasságok egyenesen felszólították, záros határidő alatt 
nyilatkozzék, elfogadja-e a már említett márcziusi szerző- 
dést, melynek értelmében fia, Károly főherczeg, nem örökölné 
az egész Spanyolországot? Ezzel a meglepő kérdéssel 
nagyon összefüggött az a levél, a melyet Rákóczi Ferriol 
konstantinápolyi franczia követtől kapott. Ferriol hét háborút 
harczolt végig Magyarországban ; Thökölynek előbb katonája, 
utóbb franczia ügyvivője volt; de a mint 1700 januárius 5-ikén 
elfoglalta állomását Konstantinápolyban, egykori gazdáját, az 
eladósodott kurucz királyt mellőzte. XIV. Lajost a fiatal 
Rákóczira figyelmeztette, mint a ki a spanyol örökség miatt 
várható háborúban Magyarországban fölkelést támaszthat s 
ezzel a császári haderő egy részét ottan lekötheti. Aligha tör- 

1 Különben Du Héron 1701 július 7-iki tását magyarokra szerette volna bízni, 
levele szerint Bercsényi nem helyeselte Thaly, Bercsényi, 11. 292. 
Longueval beavatását s az ügyek folyta- 2 Önéletrajz, 82. 

3 U. o. 81. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 171 

tént XIV. Lajos tudta nélkül, hogy Ferriol most franczia segít- 
séggel bíztatta Rákóczit, ha az elégületlenek élére állana. 4 
Rákóczi még teljesen a követ levelének hatása alatt állt, mikor 
október végén Bécsben fölkereste őt Longueval és megbíza- 
tására figyelmeztette. Rákóczi tehát bezárkózott vele s maga 
még nem lévén elég jártas a franczia nyelvben, kellő tájékoz- 
tatás után reá bízta a XIV. Lajos-hoz és Barbesienx 5 hadügy- 
miniszterhez szánt levél megfogalmazását és szerkesztését, de a 
leveleket, Longueval tollbamondása után, november elsején ő 
maga írta meg. 6 Természetesen nem tudhatta, hogy II. Károly 
spanyol király éppen aznap halt meg s hogy egész birodalma 
örökösévé a dauphin második fiát, Fülöp anjoui herczeget, 
XIV. Lajos unokáját tette; nem tudhatta tehát azt sem, hogy 
«az ország közügyeinek intézését a legjobb akarattal a leg- 
kedvezőbb külügyi viszonyok közt vette kezébe s bízta azok 
folytatását az isteni gondviselésre)). Úgy hitte, nem is Longueval- 
nak, hanem az Örök Igazságnak tollbamondása után írt, mert 
egyedül esküje, kötelessége és az agyonsanyargatott nép iránt 
való részvét következtében cselekedett. 7 

Több havi mulatozás és szórakozás után Rákóczi 1700 
november közepén odahagyta a «bünös Babylont», Bécset, a 
melyet ekkor látott utoljára. Három hónapos fiacskáját, Józsefet, 

4 Várnay György levele 1703 június 7. után 23 éves korában már hadügyminisz- 

Thaly, Bercsényi, 11. 490. Horváth szerint ter, helyesebben hadügyi állair titkár lett, 

(vi. 279—280.) Ferriol a bécsi jezsuiták és mert a király csak a hadsereg anyagi 

Longueval fondorkodására akarta beugrasz- ügyeinek vezetését bízta reá. Ebben az 

tani Rákóczit; de képtelenség, hogy egy állásban maradt haláláig, 1701-ig. (Voltaire : 

franczia követ éppen most akarjon szolga- Le siécle de Louis XIV., a Rébelliau- 

latot tenni az osztráknak. De Bonnac mar- Marion-féle 1894-iki kiadásban, 248., 285., 

quis (Mémoire historique sur l'ambassade 481— 2.) Több történetírónk tévesen nevezi 

de Francé a Constantinople) elődjét, Fer- külügyminiszternek. 

riolt, hóbortos, sőt koronkint őrjöngő 6 Önéletrajz, 115. Fiedler, Actenstücke 

embernek mutatja be; de Ferriol Corres- zur Gesch. Fr. Rákóczi's. 11. 551. A levél 

pondence-a és a török udvarról írt tanul- szövege ismeretlen, Thaly, Bercsényi, ír. 

mánya (németül: Wahrste und neueste 292 — 3. Mivel azonban Rákóczi Longuevalt 

Abbildung des türkischen Hofes) őt komo- nem a kül-, hanem a hadügyminiszterhez 

lyabb embernek mutatja. szóló ajánlattal látta el, bizonyára fegy- 

J Barbesieux marquis, a nagy hadügy- veres segítséget kért. 

miniszter, Louvois fia, atyja halála (1691.) 7 Önéletrajz, 85. 



I72 MÁRKI SÁNDOR. 

Schilling asszony gondjaira bízván, feleségével egy kényelmesen 
fölszerelt hajóra szállt s a Dunán lefelé indult Budára, a hol 
udvari emberei és fogatai várták. A napok rövidsége, a szeles 
időjárás és a sok állomás miatt a szokottnál is lassúbb hajó- 
zással érkezett Pozsonyba, a hol az urak éppen akkor a nádor 
elnöklete alatt nyolczados törvényszéket tartottak. 8 Ezeket a 
gyűléseket utoljára az 1681 : xxvm. tvczikk szabályozta. Az 
országgyűléstől irtózó bécsi kormány, úgy látszik, a franczia 
parlamentek szerepét szánta nekik, hogy a főurak még se 
érezzék oly nagyon a nyilvánosság hiányát s a rövid folyású 
pörök tárgyalásánál kibeszélhessék magukat. Rákóczi szerint 
most is nagy számban gyűltek össze. 9 Jövetelökről értesülve, 
barátai a kikötőhöz tódultak, hogy meghíjják őket lakomájukra ; 
de nem volt kedvök kiszállni, holott a kedvezőtlen szelek miatt 
csak másnap evezhettek tovább. Komáromnál már végképp meg- 
unták a hajózást, a melyet nemcsak fiatalos szeszély, hanem az 
okosság is javasolt, mert a gyönge fiatal asszonyt kímélni 
kellett. Most azonban mégis postakocsin folytatták útjokat s 
így hamarább érkeztek Budára. Mit érezhetett Rákóczi, mikor 
először látta Mátyás király palotája romjait, hajdani fényes 
fővárosának omladékait ! A mostani fényes Budapest fővárosnak 
akkor együttvéve sem volt több lakosa 7000-nél és maga Buda 
csak három esztendő múlva kapta vissza szabad királyi városi 
rangját. Itt, az egykori fővárosban érezhette leginkább, milyen 
szegények a városok, polgárságuk mennyire megfogyatkozott, a 
mesterségek, iparágak mennyire hanyatlottak bennök és egész 
állapotuk micsoda emlékoszlopa az ausztriai uralkodásnak ! IO 
Podgyászos hajóinak megérkezése és átrakása után Rákócziék 
néhány nap múlva tovább utaztak Gyöngyösre, a mely már az 
ő birtokuk volt és ott ünnepelték a karácsonyt. 11 Ott hallotta 
azt a várva-várt hírt, hogy II. Karoly spanyol király meghalt, 



8 Szirmay Endre önéletrajza szerint a 9 Rákóczi önéletrajza, 116. 

pozsonyi Octavaliák októberben voltak. 10 Rákóczi emlékiratai, 78. 

Tört. Tár, 1892. 416. JI Rákóczi önéletrajza, 116. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 173 

még pedig éppen aznap (nov. i.), a mikor ő segítségre szólította 
XIV. Lajost. Tudta, hogy ez a halál teljesen megváltoztatja az 
európai helyzetet s türelmetlenül várta a bonyodalmakat, lelki 
nyugalommal a párisi választ. Életmódján már csak a feltűnés 
és gyanú elkerülése végett sem változtatott s különösen a 
vadászat szenvedelmének élt. Mindjárt az ünnepek után vadász- 
gatva ment át feleségével Sárospatakra; ottani kúriájukban 
ünnepelték Szilveszter-napját I2 és az újesztendőt, a mely a vál- 
ságos xviii. századot megnyitotta. Rákóczi azonban «nem 
ösmervén a jövendőt, nem félt a reá várakozó bajoktól)). 13 

Patakról 1701 januárius végén I4 feleségével együtt átrándúlt 
nagysárosi várába. Ide érkezett hozzá Longueval, ki elhozta Bar- 
besienx franczia hadügyminiszternek deczember 8- ikán kelt levelét, 
a melyben biztosítja őt királya jóindulatáról, szóval pedig azt 
izente, hogy a tárgyalások folytatása végett a maga és politikai 
barátai nevében ügyvivőjét meghatalmazó levéllel küldje vissza. 15 
A mint tehát februárius 3-án Eperjesen megtartotta Sáros vár- 
megye tisztújító közgyűlését, 16 a farsangolás ürügye alatt már 
harmadnap hegyi ösvényeken, hóval teljesen belepett utakon 
indult Ungvárra, hogy Bercsényivel és a beavatottakkal tanács- 
kozzék. Magával vitte Longuevalt is. Farsang végére érkeztek 
meg s három napig (febr. 7 — 9.) maradtak. 9-ikén már elkezdő- 
dött a nagyböjt, hanem azért folytak a víg vadászatok és 
Longuevallal csak mellékesen tárgyaltak. Rákóczit elkedvetlení- 
tette, hogy óvatosságot, bővebb megfontolást ajánlott Bercsényi, 
a ki apósának, gr. Csáky István országbírónak halálával a 
felsőmagyarországi főkapitányságra vágyott. Most tehát ő maga 
is vontatva, lanyhán és felületesen tárgyalt a kapitánynyal. 
Barátját talán önzőnek is tartotta, holott a tervezett fölkelés 
mindjárt az első napokban boldogulhatott volna, ha a tekintélyes 



12 1700 deczember 31-ikén itt kelt a 14 Egy okirata 1701 januárius 27-ikén 
fejedelemné nyugtatványa. Thaly, Rákóczi még Patakon kelt. Thaly, id. h. 

iff., 358. *S Önéletrajz, 116. 

13 Önéletrajz, 116. 16 Thaly, id. h. 



J 74 



MARKI SÁNDOR. 



hadak fölött rendelkező főkapitány indíthatja meg. Bizalmatlan- 
nak inkább Barbesieux iránt kellett volna lennie, kiről saját 
királya megírta, hogy minden dolognál többre becsüli a her- 
czegekkel való lakomákat és hogy feladatait az élvezetek 
kedvéért elhanyagolja. 17 Azonban nem akarta megszakítani a 
franczia udvarral megindult levelezést s io-ikén Munkácsra 




68. A NAGYSÁROSI KASTÉLY HOMLOKZATA. 



átmenvén, másnap megírta újabb levelét, melynek franczia 
szövegét ezúttal is Longueval mondta tollába. Megköszönte a 
király jóakaratát, azonban a kívánt meghatalmazó levél elküldé- 
sét későbbre ígérte.' 8 Élőszóval egyebet is izent. A fölkelés 
csak úgy sikerülhet, ha a király Lengyelországon át segítő- 
csapatokat küld s hadfogadásra pénzt kölcsönöz. A szabadság 



1 7 Levele Le Tellier rheimsi érsekhez. 
Voltaire, Le siécle de Louis XIV. 481 — 2. 

J 8 Önéletrajz, 117. Szalay L. vi. 51. Ez 
a levél Fiedler szerint (Actenstücke, 11. 
551.) megvan a franczia külügyminiszté- 
rium «Hongrie de 1700 a 1704.)) ix. köte- 
tében. Onnan egész terjedelmében közölte 



velem Georges Mazeran s kitűnt, hogy az 
voltaképp Thökölynek Thalynál is (Ber- 
csényi 11. 384 — 5.) ismertetett 1701. évi 
föltételeit tartalmazza. A november 1. 
levélnek eredetije ma sem került elő. 
(L. u. o. 292 — 3.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



175 



kivívása után az adósságot örömest visszafizetik. Óhajtja továbbá, 
hogy a király Magyar- és Lengyelország egyesítésére törekedjék, 
mert a két ország csak így állhat meg az osztrákkal és a török- 
kel szemben. 19 Azután gyanútalanúl bocsátotta útjára Longuevalt. 
A nagyböjtöt, melyet ezúttal megtartott, Munkácson töltötte 
s ott ünnepelte a húsvétot is, mely ez évben éppen születése 
napjára (márczius 27-ikére) esett. Mivel pedig «megostoroztatása 
ideje közeledetté, elhatározta, hogy meglátogatja Sárosban hagyott 




69. A NAGYSÁROSI KASTÉLY LÉPCSŐJE. 

beteges feleségét, ki, a tavalyihoz hasonló okból, ismét Bécsbe 
készülődött. 20 Csak pár napot akart ottan tölteni s azután 
kimenni Szerencsre, hogy tavaszszal ott vadászgasson. Mun- 
kácsról április 12-ikén indult el. Árvizektől megrongált rossz 
utakon haladt ; s minthogy a hidakat a víz többnyire elvitte, a 
megdagadt patakokon úsztatva kelt át. Feleúton udvara nagyobb 
részét előre küldte a podgyászszal Szerencsre s maga csupán 
testőrsége kis csapatával tért le Sáros felé. Nem tudta, miért, 

19 Wagner, Hist. Leopoldi, ír. 737. 

20 Bercsényi levele 1701 április 5-ikén. Thaly, Bercsényi, 11. 299. 



I76 MÁRKI SÁNDOR. 

de sietett; fiatal lelke még gyönyörködött is az eléje torlódó 
akadályok legyőzésében és szerette a veszedelmeket. 21 17-ikén 
baj nélkül érkezett Sárosra, hol feleségét meggyógyulva találta. 

Este az Eperjesről kilátogató német tisztekkel kártyázgatott, 
a mikor átnyújtották nénjének Zborón kelt levelét. A küldött 
Munkácson kereste s az árvizek miatt nagyon megkésett vele. 
Meglepve értesült belőle, hogy bécsi hírek szerint Longuevalt 
Linzben elfogták s elszedtek tőle több levelet, a melyek közül 
azonban a veszedelem láttára egyet lenyelt. Most Bécsben 
vallatják. Majdnem megőrült a hír hatása alatt, de annyira 
uralkodott magán, hogy a tisztek semmit sem vettek észre. 
Mindamellett hamarosan véget vetett a játéknak és vissza- 
vonult. Legokosabbnak tartotta, hogy a közellevő Lengyel- 
országba meneküljön, de nem volt nála elegendő készpénz; a 
mi eléggé mutatja, hogy valóban nem sokat gondolt levele 
következéseivel. Még különben is bízott Longuevalban és hogy 
éppen az ő levelét semmisítette meg; valamint a királyban és 
udvarában, a mely iránta kegyesnek és barátságosnak mutat- 
kozott. Hiszen Longueval elfogatásának már két hete s így, ha 
nem kímélnék, azóta őt is hatalmukba kerítették volna. Talán 
feleségét sem akarta megrémíteni gyors távozásával. Maradt 
tehát és vele együtt tért nyugalomra. Szemét azonban kerülte 
az álom, mert a szabadulás módján töprenkedett. Éjfél után 
2 órakor egyszerre nyílni hallotta egyik szobája ajtaját, mire 
vadászkutyája ugatása is figyelmeztette. A második ajtónyitásra 
felesége fölébredt és komornáját szólította; ő pedig éppen 
fölkelni készült, hogy a zaj okának utána nézzen, mikor az 
ágya közelében levő ajtó egy hatalmas ütésre fölpattant. Salm 
Károly ezredének (a mostani 45-ik számú galiczíai gyalogezred- 
nek) két ösmerős tisztje gyertyával, pisztolylyal lépett ágyához 
és őt a «császár» nevében fogolynak nyilvánította. 

Rákóczi nagyon nyugodtan és méltóságosan viselkedett. 
Néhány szóval lecsillapítván fölindult felesége kifakadásait,. 

2i Önéletrajz, 118. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. I77 

csöndes hangon kérdezte a tisztektől a «császár» akaratát. 
Kijelentették, hogy parancsukhoz képest Eperjesre viszik be; 
de megengedték, hogy befogasson hintájába, és hogy cselédei, 
szolgái szokott módon felöltöztessék. Hajnalodott, mikor április 
18-ikán, hétfőn, kocsira ült. Feleségét nem tudta lebeszélni, hogy 
otthon maradjon ; a tisztek pedig megengedték, sőt hittak is, 
hogy elkísérje. 22 

Az elfogatás híre futó tűzként terjedt el az uradalomban. 
A Rákóczihoz határtalanul ragaszkodó nép mindenütt össze- 
futott és könyezve nézte a szomorú menetet. Mit várhatott a 
szegény jobbágy, ha így bánnak az ország leggazdagabb földes- 
urával, kinek egy millió holdja van ! Az eperjesiek még jobban 
megdöbbentek főispánjuk sorsán, mert a tizenhárom év előtti 
eseményeknek, Carafa vértörvényszékének megújulásától tar- 
tottak ! Hiszen gróf Solari Viktor tábornok, a kit Bécsből 
elfogatására és őrzésére küldtek ide, tulajdonképpen régi hara- 
gosa volt, mert Rákóczi a birtokain elkövetett kihágások miatt 
panaszt emelt ellene. Azóta azonban egy váratlan eset miatt 23 
a fejedelemnek legjobb barátja lett s három hétig tartó fogsága 
szigorúságán minden tőle telhető módon enyhített. Megengedte, 
hogy a fejedelemasszony már megérkezése napján (április 18.) 
postakocsin Bécsbe induljon s ura érdekében eljárja a hatal- 
masokat ; megengedte azt is, hogy Aspremontné, ki Zboróról 
a hír hallatára lóhalálában még aznap délben megérkezett, szere- 
tett öcscsét meglátogassa. Azt sem gátolta, hogy Rákóczit 
gazdatisztjei és cselédjei fölkeressék s hogy (április 26.) magá- 
hoz hívatván báró Klobusiczky Ferencz kir. személynököt, 
előtte fogsága idejére Lipóczi Keczer Sándor sárosi alispánt 
minden jogi és birtok-ügyben teljes hatalmú megbízottjának 
nyilvánítsa. 

22 Rákóczi önéletrajza, 119— 120. Szir- 2 5 1698-ban török fogságba, a konstan- 

may Endre önéletrajza Tört. Tár, 1892. tinápolyi Héttoronyba került, a hol azon- 

416. A velenczei követ jelentése április ban Zrínyi Ilona közbenjárására a szokott- 

23-ikán Malagolánál, Deutsche Revue, nál jobban bántak vele. Hist. des rév. 

1907. 91. ír. 24. 

Magyar Tört. Élelr. 1907. 23 



I78 MÁRKI SÁNDOR. 

Rákóczival egyidőben fogták el báró Szirmay István kir. 
ítélőmestert, nemsokára pedig a három Vayt : Ádámot, Mihályt 
és Lászlót. Hír szerint sok mágnásra várt hasonló sors ; 
különösen Bercsényit keresték, a ki azonban már negyednap 
értesülvén Rákóczi elfogatásáról, kétnapi fáradságos bujdosás 
után szerencsésen átmenekült Lengyelországba. 24 Társai sorsá- 
nak bizonytalanságán kívül Rákóczit az is aggasztotta, hogy 
nem tudta, miként viselkedjék kihallgatása alkalmával; mert 
nem ösmerte elfogatása valódi okát. Longuevalt majd hűnek, 
majd hűtlennek képzelte s találgatnia kellett: mindakét levelét 
elfogták-e, vagy csak az egyiket ; egyáltalán van e az udvarnak 
írott bizonysága s nem csupán gyanú alapján zaklatják-e? 

Első izgatottsága csillapultával menekülésre gondolt, mert 
meghallotta, hogy, mint nagyapját, a bécsi kormány kiviteti 
Magyarországból és idegen bíróság elé állíttatja. Nagy elő- 
készületeket tett, hogy, ha szerencsi várán keresztül viszik, ott 
levő udvara kiszabadítsa. Azonban az áradások miatt egy lovas- 
és két gyalog század fedezete alatt saját hintaján május 5-ikén 
Kassára kísérték s onnan 16-ikán 25 saját uradalmain át indultak 
vele Ausztria felé. Jobbágyai titokban azonnal ajánlatot tettek 
lovászmesterének, báró Vissenacque Sándornak, hogy a fejedel- 
met a Rochefort Ferencz vezetése alatt álló 25 karabélyos 
testőrrel útközben kiszabadítják. Többen lettek volna a néme- 
teknél; de nemeslelkű földesuruk gyöngéden visszautasította 
ajánlatukat. Egyrészt azért, mert úgy gondolkozott, hogy akár 
sikerűi, akár nem sikerül a terv, a katonák a falvakat haragjuk- 
ban feldúlják s a jobbágyokat kard élére hányják; másrészt 
pedig attól tartott, hogy ha a vállalat meghiúsul, elveszti József 
ifjabb király, a miniszterek, az udvari emberek és a külföldi feje- 
delmek jóindulatát, barátságát. így tehát sorsára bízta magát. 



2 4 Menekülése részleteit saját elbeszé- MHH. n. oszt. xxxi. k., 247. A naplóíró 
lése nyomán Rákóczi maga mondja el. szerint « valami új machinatióval vádoltat- 
Önéletrajz, 150— .1. nak, de valóságosan okát nem tudni. » 

2 5 Pálóczi Horváth György naplója. 




67. VAY ÁDÁM. 



23" 



l8o MÁRKI SÁNDOR. 

Mivel gyalogkatonák is kísérték, csak lassan haladhattak 
előre. Minden állomásnál pontosan megtették az előírásos óvó- 
intézkedéseket. Két őr állott szállása kapujában, kettő pedig 
nappal nyitott ajtaja előtt s éjjel ágya mellett kivont karddal 
őrködött. Mindamellett nyugodtan és jól aludt, jóízűen ivott egy- 
egy kortyot a magával vitt tállyai borból ; 26 csak az étel nem 
ízlett neki. Solari tábornok, ki a hintóban mellette ült, bámu- 
lattal figyelte meg szíve, lelke nyugalmát. Férfias magaviselete 
és szellemes, kellemes társalgása a tábornokot mindjobban 
lebilincselte; annyira bízott a fejedelem őszinteségében, hogy 
többé a külső világtól sem zárta el teljesen. Miskolczon kétnapi 
pihenőt tartott vele, mely alkalommal a város vendégei voltak, 
s nem gátolta, hogy a fejedelem az elbúcsúzó Vissenacque-nak 
egy szép fehér angol paripát ajándékozzon. 27 Megengedte, hogy 
Budán, a hova május 20-ika táján érkeztek, a fejedelem titkára 
átadja felesége levelét, s hogy vele négyszemközt értekezzék ; 
sőt «őszinte és becsületes lélekkel)) őmaga adta át Rákóczi 
leveleit a más kocsikon jövő Vay Ádámnak és Szirmaynak s 
meghozta ezek válaszait a nélkül, hogy tartalmuk iránt kíváncsis- 
kodott volna. Rákóczi még felesége leveléből sem tudta kivenni, 
XIV. Lajoshoz írt első vagy második levelét fogták-e el ; zavarát 
növelte, hogy egyiknek tartalmára sem emlékezett világosan. 
Még mindig nyugalmat erőltetve, Istenre bízta dolgát, de már 
azzal sem igen törődött, hová viszik. Május 26-ikán Győrött a 
vásárosok levett kalappal nézték a szomorú menetet s imád- 
koztak a foglyok kiszabadulásáért. A Rábcza abdai hídjánál a 
katonák egy szép pontyot fogtak és Rákóczinak kedveskedtek 
vele. A fejedelem megajándékozta őket, de a halat visszavetette a 
vízbe : «Menj és örülj szabadságodnak ! — szólt. — A gondviselés 
bárcsak énhozzám is olyan kegyelmes volna, mint én vagyok 



26 Még 1708 november 25-ikén is meg- tartotta színét és ízét. Úgy emlékezett, 

kérdezte hű Körösyjét, hová való bor hogy tállyai bor volt. Tört. Tár, 1882., 752 

az, a mit akkor Sárosról színelve vitt 27 Szendrei, Miskolcz története, 11. 310. 

magával ? Mert egész utazásában jól meg- Tört. Tár, 1900. 384. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



181 



most tehozzád és visszaadná szabadságomat !» 28 Magyaróvárott 
két napot pihentek, míg a király parancsolatát vehették, hová 
menjenek. Solari csakhamar tudatta Rákóczival, hogy a rendelet 
értelmében Wiener-Neustadtba fogja kísérni. 




68. BÁRÓ SZIRMAV ISTVÁN. 

Ez a vár ugyan az uralkodó egyik nyári mulatóhelye volt, 
de a fejedelem nagy lelki felindulással, szomorú sejtelmekkel 
indult oda. Eszébe jutott a vérpad, a melyen ott végezték ki 

28 Kolinovics nyomán Thaly, Bercsényi, megénekelte. <«A fogoly*, 1858. Közli 
11. 309- Ezt a jelenetet Tompa Mihály is Vendé: Rákóczi-versek, 53-55.) 



l82 MÁRKI SÁNDOR. 

anyai nagyapját, Zrínyi Pétert és vejét, Frangepanit, a kik mostan 
is ott pihennek. Méltán hihette, hogy őt is áldozatul hurczolják 
oda Magyarország szabadságáért, a melynek teljes eltörlését 
elhatározták. Május 29-ikén odaérkezve, a roppant számban 
összecsődült nép valóban gúnyolódva, szitkozódva fogta körül 
hintaját. Ez a jelenet a tizenkét év előtti durva bécsi jelenetre 
emlékeztette s arra a sok keserűségre, a mely azt követte. 
Másnap, 30-ikán, a várnak abba a boltozatos szobájába, a 
császári konyha éléstárába zárták, a hol valaha nagyapja 
készült a halálra. Minden emberi reményt elvesztve lépte át 
börtöne küszöbét; 29 de Istennek ajánlotta magát és megfogadta, 
h°gy Ggész életében megbőjtöli a hétfői napot, a mikor elfogták 
'április 18.) és a mikor bezárták (május 30.). 



V. 

RÁKÓCZI FOGSÁGA. 

(1701.) 

wienerneustadti börtönben Rákóczin kívül több magyar 
úr raboskodott: báró Szirmay István, Vay Ádám, 
László és Mihály ; Sándor Gáspár és később Okolicsányi 
Pál, Szluha Ferencz. Rajtuk kívül még sok más urat és nemest 
akartak befogatni, köztük Széchenyi Pál kalocsai érseket; de a 
háború küszöbén még sem akarták túlságosan felizgatni a köz- 
véleményt, így is megbotránkoztatták azt azzal, hogy az 
17 13 : xxxiv. t.-czikk ellenére, Okolicsányit és Szluhát kivéve, 
törvényes idézés nélkül fogták el őket és « félretétetvén szemé- 
lyök minemüsége, sűrű őrizettel körülvétetvén, szoros tömlöczi 
ocsmányságba rekesztették.)) x A magyar törvényeket, amelyek- 
kel már elfogatásuk ténye is ellenkezett, alkalmazni egyáltalán 

2 9 Velencze bécsi követének június 4-iki telem következtében-e.» (Malagola, Franz 

jelentése szerint társaival együtt meg- II. Rákóczi. Deutsche Revue, 1907. 91.) 
lépettnek látszott; «nem tudom, a bor- 1 Rákóczi 1703 június 7-iki manifesztu- 

zasztó benyomás, vagy valami rossz sej- mának 21. pontja. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 183 

nem akarták, 2 és semmibe sem vették az 1536 : xxxiv., 
1603 : xl, 1608 : xiv., 1618 : xiv., 1649 : xi. és 1687 : v. 
törvény czikkek intézkedéseit. 3 Abból indultak ki, hogy az 
ausztriai fejedelem nem köteles ellenök pert indítani; holott a 
magyar királyt semmi sem oldhatja föl a törvény és saját 
esküje alól. 4 Rákóczi úgy hitte, hogy e törvények alapján nem 
lehetne őt elítélni sem leveleinek világos és valódi értelme, sem 
cselekedeteinek természete szerint; de mivel nagyapja esetéből 
gyaníthatta, miként járnak el vele szemben, mentőeszközöket 
keresgélt, hogy idegen és illetéktelen bíróságok ellen megvéd- 
hesse magát. Élete megmentése végett kész volt hátsó gondo- 
lattal (mentalis reservatióval), sőt — mint maga mondja — 
másoknak nem ártó hazugsággal is elcsavarni levelei értelmét, 
mivelhogy a levelek hiteles voltát nem tagadhatta. Remélte, 
hogy a bizonyítékok alapján el nem ítélheti semmiféle méltányos 
bíróság. Az a tudat, hogy hű és állhatatos rabtársain kívül 
senki sem tanúskodhatik ellene, teljesen lecsillapította háborgó 
kedélyét s ettől fogva nem félt sem a kihallgatástól, sem az 
ítélettől, sem a haláltól. s 

Szűk börtönét apródja, Berzeviczy Ádám és egy komor- 
nyikja osztotta meg vele. Étkezésénél jelen volt Lehmann Gott- 
fried várparancsnok is, a Castelli-dragonyosok kapitánya. A húst 
és a kenyeret mindig maga a kapitány vágta fel, hogy meg- 
bizonyosodjék róla, levél, reszelő vagy más efféle nincs-e benne 
elrejtve. Asztalbontás után maga szedte össze az evőeszközö- 
ket, különösen a késeket, hogy Rákóczi valami kárt ne ejthessen 
önmagában. Ennyire ment a bécsi udvar gyanakodása és vigyá- 
zata. De Lehmannban a porosz származás csakhamar felülkere- 
kedett az osztrák katonán. Rákócziné ugyanis Bécsből már 
április 23-ikán megkérte I. Frigyes porosz királyt, járjon közbe 
I. Lipótnál, hogy szabadon bocsássa urát, akinek ártatlanságáról 

2 Rákóczi önéletrajza, 124. 4 Az id. manifestum 23. lapján. 

3 Rákóczi levele I. Lipóthoz az id. S Rákóczi önéletr. 123 — 4. 
manifestum 1704. évi kiadásának 31. lapján. 



184 MÁRKI SÁNDOR. 

életével kezeskedik. 6 Ugyanakkor más európai uralkodókat is 
hasonlóra kért. A porosz és az angol királyok követei siettek 
tudatni vele, hogy uralkodóiktól parancsot kaptak a közbejárásra. 
Ezeket a leveleket egy császári testőrrel, ki egy esztendeje még 
Rákóczi komornyikja volt, 7 beküldte Lehmann kapitányhoz és 
engedelmet kért, hogy küldötte a fejedelemmel szólhasson. 
A kapitány csak annyit engedett meg, hogy a zárt ablakon 
keresztül hangosan tudakozódjék egészsége felől. Mindamellett 
a pommerániai poroszt nagyban meghatotta, hogy királya is érdek- 
lődik foglya iránt, a kit ebéd után nyájasan meg is kért, beszélje 
el szerencsétlensége okát. A fejedelem fölvilágosította, hogy 
tulajdonképpen csak gyanú, rosszakaratú vádaskodás és a franczia 
királyhoz írt leveleinek helytelen magyarázata következtében 
fogták el. A kapitány közben is többször jelentette részvétét, 
végül pedig igazságot adott az üldözöttnek. Bíztatta, hogy 
ütni fog szabadulásának órája; sőt, a birodalmi törvényekben 
való nagy jártassága segítségével, német nyelven le is írta a 
tényállást, hogy azt a fejedelemasszony híven megismerhesse. 
A jutalom, a mit ezért Rákóczitól várhatott, semmi esetre sem 
lehetett akkora, mint a büntetés, a mivel tette fölfedeztetése 
esetén a császár sújthatta. Egyébiránt a fejedelem semmibe sem 
akart addig fogni, míg kihallgatása meg nem történik. 

A titkos tanács ezúttal is, mint harmincz éve Zrínyi Péter 
esetében, idegenekből alakított kivételes bíróságot (judicium 
delegatum) Rákóczi ügyének megvizsgálására. A bíróság elnöke 
gróf Buccelini Frigyes Gyula osztrák kanczellár lett ; tagjai gróf 
Öttingen Farkas (az udvari tanács elnöke, akihez Longueval az 
elárult leveleket először vitte) s két más úron kívül Eillers^ 
János császári haditanácsos, a titkos tanács titkára. Buccelini 
és Eillers — egyébként 1687 óta magyar honosok — július 

6 Történelmi Tár, 1882. 149. 388., 39^-) így, - Rákóczi (Önéletrajz, 126.) 

7 Ez valószínűleg a következő lapon Ehlersnek, a történetírók egy része Euler- 
említendő Menegatti. nek írja. Öttingenre nézve 1. Fessler, 

8 Az 1687 : xxix. tvczikk s a titkos ix. 492., 494. 
tanács több jegyzökönyve (Tört. Tár, 1897. 




72. I. FRIGYES POROSZ KIRÁLY. 



Magyar Tört. Életr. 1907. 



24 



l86 MÁRKI SÁNDOR. 

n-ikén megjelentek Neustadtban s maguk elé vezettették 
Rákóczit. Az elnök ugyan leültette a vádlottat, de különben 
nem törődött rangjával, méltóságával. Előadta, hogy a császár 
nevében hallgatja ki, mivel reábizonyúlt, hogy a franczia király- 
lyal gonosz czélzatú és az országot veszedelembe dönthető 
levelezést folytatott s pártütésébe, összeesküvésébe 82 főurat 
avatott be. 9 

A következő főbb kérdésekre kívántak tőle feleletet: Volt-e 
sok titkos összejövetele az elégületlenekkel? Szövetkezett-e 
külföldi hatalmakkal a császári hadsereg ellen, hogy magát és 
Magyarországot franczia védelem alá vesse és hogy franczia 
közbenjárásra Lengyel- és Törökországot a császár ellen hábo- 
rúra bírja ? Igért-e a franczia király neki 200.000 tallért, pártosai- 
nak pedig két millió livrest és kellő számban tiszteket, mihelyt 
ez igéret elfogadására fölhatalmazást nyer a rendektől? Igaz-e, 
hogy Munkács és Ungvár császári őrségét elveszteni akarta? 
Igaz-e, hogy három sereget akart felállítani : egyet Thököly 
alatt, egyet a Tiszánál és egyet Kassánál s hogy a cseheket és 
a sléziaiakat is föllázítani akarta? 10 

A fejedelem mindenekelőtt tiltakozott a pörös eljárás ille- 
téktelen módja, alakja és törvényszéke ellen ; kijelentette, hogy 
ennek a. bíróságnak felelni nem tartozik, mert mint birodalmi 
herczeg csak a birodalmi s mint szabad magyar fejedelmek 
örököse csak a magyar országgyűlést ösmeri el illetékes bíró- 
ságának. A császári udvari kanczelláriában csupán Ausztria, 



9 Önéletrajzában (127. 1.) Rákóczi ekörül- felé mintegy 10.000-en mentek, hogy ott 

belül» 6o-ról tud, 1703 június 14-iki mani- a felséges udvart fölvernék; mely alattom- 

festumában (21. 1.) és a Hist. des révolu- ban való conspiratiót észrevevén, az udvar 

tionsban (ír, 27.) 82-röl. Ennyit mond Ballá kinyiiatkozott, hogy annak főoka Rákóczi 

is a Nagykőrösi Krónikában (67. 1.) El- Ferencz volt, azért is azonnal megfogat- 

fogatásuk okának azt tartja, hogy a spanyol tátott. » A mely kor Mária Terézia utolsó 

örökösödési háborúban a francziák segít- éveiben ilyen sületlenséget elhitt, I. Ferencz 

ségére a magyar urak Lipót ellen 14 ezre- idejében is elhihette a Martinovicsok szán- 

det állítottak. Köztük volt a Rákóczié is. dekáiról terjesztett meséket. 
Mikor ezeket «Bécsnél meglátták volna I0 Gray-Gebhardi, Weltgesch. liií. 

és már menni kellett volna nekik, nem 416—7. 
Olaszország felé utaztak, hanem Laxenburg 




73- ÖTTINGEN FARKAS. 



2 4 < 



l88 MÁRKI SÁNDOR. 

valamint a császár és az osztrák főherczegek ügyeit tárgyal- 
hatják; már pedig az ő ősei sohasem voltak Ausztria lakosai 
és polgárai. 11 Kivételképpen azonban, a császár parancsára, mégis 
felelni fog a kérdésekre, megmutatni akarván, hogy bízik ügyé- 
ben és nem keres kibúvót. 

Felelt is, de — mint maga mondja 12 — nem őszintén; 
mert a bíróság megalakítása sem történt őszintén s így azt 
hitte, a maga és társai élete megmentése végett lepleznie kell 
az igazságot. Minden törvényes bíróság előtt megvallhatta volna, 
hogy a bemutatott czímezetlen levél XIV. Lajosnak szól ; ő azon- 
ban kijelentette, hogy azt III. Vilmos angol királynak írta, ami- 
ben a bírák jogosan kételkedhettek, mert a király akkor már 
javában alkudozott a császárral és Hollandiával, hogy a spanyol 
ügyben XIV. Lajos ellen szövetkezzenek. Azt azonban elismerte, 
hogy Longueval tollbamondása és szövege szerint ő maga írta 
a levelet, amelyben csakugyan vannak a lázítás gyanúját föl- 
keltő kifejezések. Nem azért írta, hogy elküldje, hanem hogy 
meggyőződjék, a kapitány csakugyan ugratni akarja-e? Felesé- 
gének, a ki egy pillanatra beszólította a szomszéd szobába, nyom- 
ban elpanaszolta Longueval álnokságát s kijelentette, hogy 
tüzbeveti a levelet, mielőtt ellene fölhasználhatnák. Amint azon- 
ban visszatért, látta, hogy Longueval egy papirost már is a tűzbe 
dobott s elhitette vele, hogy ez éppen az a levél. Azonban nem 
valószínű, hogy a bíróságot meggyőzhette volna óvatossága 
teljes hiányáról, főképp mikor azt vallotta, hogy a második levél 
is csak ilyen stilus-gyakorlat volt, s hogy annak elrendelt meg- 
semmisítéséről sem bizonyosodott meg. A többi vádat könnyeb- 
ben czáfolhatta meg; pl. hogy Szirmaitól 200.000 forint előleget 
akart fölvenni a fölkelés czéljaira, holott sohasem szólt vele 
erről; 13 azután, hogy szövetkezett Thökölyvel, kinek Erdélybe 
kellett volna betörnie; vagy hogy az ungvári és a munkácsi 

11 Neki is csak egy palotája volt I2 Önéletrajz, 127. 

Bécsben. x 3 Szirmay önéletírása. Szalay, vi. 117. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 189 

őrséget lekaszaboltatni akarta. 14 Kijelentette, hogy mindez csak 
Longueval hazugsága, a mivel szemben kész esküt tenni, s akár 
száz tanút állítani. 

A másnapi kihallgatáson azonban Longueval, akivel szembe- 
sítették, nemcsak ismételte, hanem esküvel is erősítette vallo- 
mását. 15 Rákóczi keserűen jegyezte meg, hogy ellene maga volt 
vádló és tanú és tőrbe csalta az az ember, a ki kenyerét ette. 16 
Elámult, hogy a vád szerint megsértette azt a felséges királyt, 
a kit a természettől már születésekor beleöntött ösztönnél fogva, 
különösen pedig mióta eszével élni tanúit, nemcsak kegyelmes 
királya, hanem jóságos atyja gyanánt is «imádott». Elámúlását 
növelte az ellene valló tanúnak hitetlensége és hálátlansága. x - 7 
Vádlott társai, a menekült Bercsényi kivételével, nem is ismer- 
ték a kapitányt, a ki azonban velők szembesítve is állítani merte, 
hogy résztvett tanácskozásaikban, sőt tanácskozásaik helyéről 
és körülményeiről is tudott mesélni. 18 Rájuk fogta, hogy ismerik 
a leveleket (a melyekkel szándékosan és megvesztegetve elfogatta 
magát), holott azokat Rákóczi még Bercsényivel sem közölte, 
sőt magának sem másolta le. 

Mindezek után a fejedelem kijelentette, hogy megjelenik 
Magyarország, mint hazája igazságának törvényszéke előtt s 
kész ottan megvédelmezni ügyét; azonban ezen bíróság tör- 
vényessége és eljárása ellen írásban tiltakozott, mire vissza- 
vezették börtönébe. 19 

Teljesen elkészült a halálra, mert meg volt győződve, hogy 
az udvar minden módon nagyatyja sorsára juttatja. Lelke vigasz- 

'4 Ez a két vád a Mercure historique 16 Önéletrajz, 128. 

et politique hágai lap nyomán (1704., 479.) 17 Az 1703 június 7-iki manifestumban, 

Thalynál, Bercsényi 11. 318. 1704. évi kiadás, 29. 1. 

*5 A velenczei követjelentések szerint 18 Pl. hogy Szirmay, Okolicsányi és a 



(az Archivo di Stato ai Frariban, Dispacci 
1700—1701. évi 181. csomag 639., 649. 



7°3-> 73 1 - és 1701 — 2. évi 184. csomag hogy ezek akkor nagyon távol voltak 



260., 276. száma szerint Bécsben Longue 
vált eleinte cselszövőnek és árulónak tar 
tották. Malagola czikke, Deutsche Revue 
1907. 91. 



három Vay egy nap értekezletet tartottak 
Rákóczinál, a ki azonban bebizonyította, 



egymástól s nála egyszerre sohasem is 
találkoztak. Horváth, vi. 284. 
19 Önéletrajz, 128. 



I90 MARKI SÁNDOR. 

tálasára gyóntatóatyát kért ; s pár nap múlva Sagel jezsuita 
atyát, a wiener-neustadti rendház rectorát adták melléje. Sagel 
az utolsó török háborúban mint tábori főpap szolgált Magyar- 
országban, amelynek szomorú helyzetét tehát meglehetősen 
ismerte. Gondolkodóba ejtette, hogy Anselm Ferencz mainzi 
érsek és választófejedelem oly erélyesen működött Rákóczi 
kiszabadításán 20 s mély hatást tett reá a fejedelem gyónása. 
így történt, hogy levelet írt a már említett Menegatti Ferencz 
jezsuita atyához, 21 a ki ugyan csak Wolf atya halála után lett 
I. Lipót rendes gyóntatója, 22 de máris nagyban hatott az ural- 
kodóra. Ösmerte a Rákóczi-család viszonyait is, mert Rákócziné 
komornyikja szintén egy Menegatti volt. 23 Egészen megnyerte 
az ügynek Wolf atyát, I. Lipót gyóntatóját, a kit öt esztendő 
múlva Rákóczi valóban a maga szabadítójának nevezett ; hiszen 
később, mint gyóntató, a vesztőhelyre is elkísérte Lehmann 
kapitányt, hogy Rákóczira és barátaira terhelő vallomást ott 
se tehessen. 24 Lehmann kapitány már eleinte megengedte, hogy 
a fejedelem és neje egymással nagy titokban levelezzenek. Sagel 
és a kapitány tudtával Berzeviczy Ádám kimódolta, hogy leve- 
leiket Rákóczi kutyájának nyakörvébe rejtve küldözgessék egy- 
máshoz. 25 Mivel a fejedelem sokat panaszkodott szobája egész- 
ségtelen, fülledt és bűzös levegője miatt, felesége Bécsben 
kieszközölte, hogy Nagyboldogasszony ünnepe (augusztus 15-ike) 
táján 26 egy tágas, szellős és világos terembe helyezték át. Meg- 
vallja, hogy életében ennél semmi sem esett neki jobban. Mint 
a csekélységekben is gyönyörködő gyermek örült ennek a várat- 
lan cserének. Egyrészt azért, mert gyóntatója itten már miséz- 

20 Hist. des rév. n. 36—37. Rákóczi repel. Tört. Tár, 1900. 357. 1701 novem- 
önéletr. 128. ber 12-ikén gróf Mansfeld, a cs. udv. fö- 

21 Arneth szerint (Prinz Eugen, 1. 193.) haditanács elnöke, öt is kihallgattatni 
teljesen tiszteletreméltó ember, aki nagy kívánta, hol járt, a mikor kiengedték 
befolyását egyáltalán nem használta rosszra, Wiener-Neustadtba ? U. o. 1897. 394. 
hanem lelkiismeretesen fordította azt a 24 Horváth, vi. 286. 

császári ház és a tartományok javára. 25 Tört. Tár, 1897. 392. 

22 U. o. 465. 26 Az önéletrajz (129. 1.) szerint 11 hét 

23 Az udv. és szolgaszemélyzet fizetés- múlva, 
táblázatában már 1700 novemberében sze- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



191 



hetett is; másrészt pedig mivel nem tudott betelni a szabadabb 
kilátással. Órahosszat elüldögélt ablakainál; nézegette a kis 
kertet, a vár árkainak tiszta vizét, a benne úszkáló halakat, az 
óriási tokot, a vízszínén tovasikló hattyút. Ezek is csakhamar 
megszokták a fejedelmet, mert időnkint etetgette őket. 27 Szent 
István napja (augusztus 20 ika) után azt is megengedték neki, 
hogy könyveket, papirost, tentát, mathematikai szereket és festé- 
ket hozasson. 




74. WIENER-NEUSTADT A XVII. SZAZADBAN. 



Mostantól fogva úgy osztotta be idejét, hogy a reggeli könyör- 
gés után valami irodalmi vagy tudományos müvet olvasott; 
rajzolt, festegetett; azután a Szűz Mária tiszteletére írt imád- 
ságos kön}'vbe mélyedt el. Délben a kapitánynyal mindenkor 
igen jól ebédelt s társalgás után lehevert szundikálni. Majd 
ismét olvasott, festegetett, míg be nem jött Sagel atya, a kivel 
főképpen világi dolgokról beszélgetett. Az ő távoztával imádságos 
könyvéből olvasgatott, fel s alá sétált szobájában. Estebéd és kissé 
szórakozott imádkozás után lefeküdt. Magányát lassankint meg- 
szokta s idejét éppenséggel nem vesztegette fölösleges dolgokra. 

27 Madarász Viktor 1903-ban olajfestményben örökítette meg, hogyan eteti a 
tó hattyúit. 



192 MARKI SÁNDOR. 

Sőt utóbb elismerte, hogy fogsága kissé lehűtötte ifjúsága és 
fiatalos lelke tüzét ; megkomolyította, sok gonosztól visszatartotta, 
de az eddiginél kételkedőbbé tette. A szentírást inkább kíváncsi- 
ságból és bírálgatva olvasta, mint lelki vigasztalódásra törekedve. 
A birodalmi törvényeket, Lehmann segítségével, alaposan végig- 
tanulta s gondosan összehasonlította a magyar törvényekkel. 
Észrevette, mi különbség van a római jogon és egy 
szabad nép jogán alapuló törvények közt. Amott egy Nero, 
Domitianus stb. törvényhozásához teljesen illett, hogy kivégezzék 
a hűtlenség gyanúja alatt állót ; ellenben Magyarország királyai a 
korlátlan hatalmú országgyűléseken hozott törvényekben a vád- 
lottat megvédik minden jogtalanság és elhamarkodás ellen és 
csak a minden külsőség megtartásával bebizonyított hűtlenséget 
büntetik. Tiltják ugyan az ország ellenségeivel való levelezést, 
de ő az ország barátaihoz, az angol és a franczia királyokhoz 
békességes időben, nem az ország kárára, hanem éppen szabad- 
sága biztosítására írt; már pedig az Aranybulla értelmében a 
törvénytelenséggel szemben a nemesnek nemcsak erre, hanem 
még a fölkelésre is joga van. A mellett a magyar törvények 
értelmében az országgyűlés, mint az ő illetékes bírósága, a kül- 
földi, nem nemes és nem magyar Longueval tanúskodását el 
sem fogadhatná egy magyar nemes ellen. Világos volt tehát, 
miért jobb a vesztére törő udvarnak a Nérók, neki pedig az 
Endrék törvényeihez ragaszkodnia. Sőt ez, mint sárosi főispán- 
nak, esküje értelmében kötelessége is volt. Elhatározta tehát, 
hogy az ügyében illetéktelen külföldi bíróság kérdéseit ezentúl 
felelet nélkül hagyja, s nem törődik többé sem a halál, sem az 
erőszak veszedelmével. Talán csak most tudta meg, hogy javai- 
nak zár alá vételére a cs. udv. kamara a szepesi kamara főnö- 
két, báró Thavonath Lajos kamaragrófot, már július 6-ikán uta- 
sította s hogy harmadfél hét múlva a kiküldött bizottság (gróf 
Szentiványi László, gróf Brankovics János és Rau János Jakab) 
meg is kezdte működését. 28 Augusztus 16-ikán az ausztriai cs. 

28 Tört. Tár, 1900. 379. V. ö. Thaly, Bercsényi, 11. 321. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 193 

udv. kanczellária a császár parancsához képest utasította a cs. 
udv. kamarát, hogy Rákóczi és társai jószágait a császár enge- 
delme nélkül ne idegenítse el s Rákócziné, Bercsényiné és 
gyermekeik eltartása költségeit eme javak jövedelméből fedezze* 
Ez annál jellemzőbb, mert az uralkodó nevében csak ekkor 
hagyták meg Hoche alsó-ausztriai kamaraügyésznek a Rákóczi 
ellen szóló vádlevél sürgős elkészítését. 29 Ezt azonban még 
szeptember 7-ikén is sürgetni kellett. 30 Mit vártak tőle, onnan 
gyaníthatni, hogy ugyanaznap az uralkodó Rákóczi elkobzott 
javaiból a hitelezőket a harmincz év előtt kivégzett Nádasdy 
országbíró javainak elkobzásánál követett módon rendelte kielé- 
gíteni. 31 Ez annál tanulságosabb, mert Laxenburgban I. Lipót 
maga mondta az udv. haditanács elnökének, hogy Rákóczi ellen 
a port rendes úton el fogják veszíteni. 32 Annál természetesebb, 
hogy a fejedelem ezt a port rendes útra kívánta terelni. 

Mikor tehát szeptember közepén 35 a wiener-neustadti 
polgármester a « császár » nevében megjelent előtte, hogy az 
idézést az ügyész vádlevelével együtt átadja, a polgármestert 
az idézéssel és a vádlevéllel együtt határozottan visszautasította. 
Nem hihette, hogy az idézés a császár tudtával történnék, mert 
az uralkodó igen jámbor lévén, nem feledkezhetett meg Magyar- 
ország minden törvényének megtartására tett esküjéről ; ezzel 
pedig az idézés ellenkezik s őt külföldi bíróság elé törvény- 
telenül nem kényszerítheti. A polgármester zavartan távozott 
irataival, de harmadnap visszahozta mindakettőt s kijelentette, 
hogy parancs értelmében otthagyja a fejedelem asztalán. A feje- 
delem azt válaszolta, hogy ha a király elfelejtette esküjét, ő nem 
felejtette el azt, a mit a hazai törvényekre tett. Jobb igazság- 
talan ítélet következtében meghalnia, mint hogy esküszegése 
alapján mentsék föl. Tegyen a polgármester tetszése szerint, de 
ő ugyan helyökből sem mozdítja el az iratokat, a melyeket 

29 Thaly, Bercsényi, n. 325 — 7. 3 3 Rákóczi (Önéletr. 132.) szerint, «ha 

30 U. o. jól emlékszik)), ez fogsága harmadik (de 

3 1 U. o. 327. voltaképpen negyedik) havában történt. 

32 Tört. Tár, 1897. 391. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 25 



194 MARKI SÁNDOR. 

— ennek jeléül — az asztalon krétával mindjárt körülkanya- 
rított. 

Azt hitte, az idézés valóban I. Lipót tudta nélkül történt s 
börtönéből emlékiratot intézett a királyhoz, a kit különben is 
jóakarójának tartott. Menegatti, Miller és Wolf jezsuita gyónta- 
tok ezt a jóakaratot folyvást ébren akarták tartani. Maga a 
királyné, Lobkowitz herczegné, a hannoveri herczeg, a svéd 
követ és a két hessen-darmstadti őrgróf szintén érdeklődtek 
iránta. 54 Az idézésre harmincz nap alatt kellett volna felelnie, 
de erre nem is gondolt, mert kétheti töprengés után rájött, hogy 
életét csak szökés következtében mentheti meg. Erről titkos 
levélben feleségét is értesítette. Október tizedike táján, a mikor 
a válaszra kitűzött határidő közelgett, Lehmann kapitány, bor- 
tól fölhevülve, a szokottnál jobb kedvvel lépett be hozzá. Bizto- 
sította, hogy életét is kész föláldozni érte s maga ajánlotta, hogy 
meneküljön, mert ő készségesen segíti. Rákóczi azonban óva- 
tosan felelt. Figyelmeztette, hogy bízik ártatlansága kiderülésé- 
ben s helyzetét nem akarja rontani a bizonytalan menekülés 
megkisérlésével. Míg ártatlannak nem nyilvánítják, nem hagyja 
el börtönét, ha minden kaput nyitva hagynának, minden őrsé- 
get megszüntetnének is. Mindezt egészen másképp gondolta, de 
végre sem bízhatott föltétlenül abban a tisztben, a kiben a 
császári udvar föltétlenül bízott. Nem tudhatta, hogy Wolf 
jezsuita atya nagy Ígéretekkel már valóban megnyerte az ő ügyé- 
nek, s hogy a kapitányt saját 18 esztendős öcscse, Lehmann 
Jakab Kristóf is rábeszélte. A fiatalember kornyétás (zászló- 
tartó) volt a Castelli-dragonyosoknál ; gyakran bejárt bátyjához 
és Montecuccoli Herkules ezredestől s Marsichi alezredestől, 
Rákócziné pártfogásával, éppen most nyert szabadságot, hogy 
Pommerániában a lehnsfeldi atyafiakat meglátogassa. 35 Barátja 
pedig, Kertzl András Adalbert, ugyanazon ezred hadnagya, 

34 A titkos tanács 1701 november 9. és 12-iki ülésének jegyzőkönyve. Tört. Tár, 
1897. 391., 393. 

3 5 Történelmi Tár, 1897. 392 — 4. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



195 



rokonát, Kertzl ezredest, Lehmann felebbvalóját hangolta minden 
lehető elnézésre Rákóczi Ferencz iránt. 36 Különben Lehmann 
csak bizonyos kikötésekkel akart kedvezni a fejedelemnek. Más- 
nap ugyanis már teljesen józanon jelentette ki, hogy menekülése 
érdekében koczkára teszi életét ; de esküdjék meg, hogy semmi 
rosszat nem követ el. 37 Ezt Rákóczi meg is fogadta. Kijelentette, 
hogy nem lesz lázadó ; de csodálkozott, hogy tőle kérdi, hogyan 
akar szabadulni, holott mint a vár parancsnoka, ő könnyebben 
találhat reá módot. Legjobb volna tettetnie, hogy a császártól 
kapott parancs következtében őt Grazba szállítja. Rendeljen 




75. MONTECUCCOLI HERCULES NÉVALÁÍRÁSA. 



e végből postakocsit, azután költse föl őt éjtszaka, tisztjei jelen- 
létében közölje vele a parancsot ; ültessen kocsijára két altisztet, 
de hagyja meg nekik, hogy a Lajta közeli gázlójánál szálljanak 
le, mert a túlsó parton nagyobb fedezet várakozik a fogolyra, 
így magára maradva, feltűnés nélkül folytathatja útját Olasz- 
országba s a semleges Velenczéből könnyen átmehet a franczia 
seregbe. 38 Lehmann időt kért meggondolásra s az éjszakát 
Rákóczi is a terv fontolgatásával töltötte el. Ha nem sikerülne, 
úgy hitte, azzal vághatja ki magát, hogy csupán a király igaz- 
nak vélt parancsát követte. 



36 Copie derer zweyen Urthlen, so an 
T. Lehmann . . . und A. A. Kertzl - . . den 
24. Decz. 1701 in Neustadt exequirt wor- 
den. (Egykorú négy oldalas nyomtatvány). 
Ritter naplója (MHH. xxvn.) 441—3. 

3 7 Lamberg Zsigmond 1701 november 
10-iki jelentése a titkos tanácsban. Tört. 
Tár, 1897. 392. 



3 8 Önéletrajz, 134. Utóbb a titkos tanács- 
ban csakugyan azt hitték, hogy Velencze 
felé menekült s Berca grófnak utasításo- 
kat akartak adni üldözésére. Tört. Tár, 
l &91- 391- I-ehmann kapitány utóbb azt 
vallotta, hogy Rákóczi Danczkán (Danzigon) 
át Svédországba akart szökni. U. o. 392. 



25* 



196 MÁRKI SÁNDOR. 

Másnap a kapitány kereken kijelentette, hogy ebben a szándé- 
kában nem segíti; azonban ismételte hűségesküjét s megígérte, 
hogy az ablakrostély áttöréséhez kalapácsot és fogókat, a leeresz- 
kedésre kötelet és a vadaskertből való kiosonáshoz kulcsot fog 
adni. A menekülésnek ebben a módjában viszont Rákóczi kétel- 
kedett; mert a fal elég magas, a víz is elég mély volt és csak 
ügyes tornázással juthatott volna el a rácsos hídhoz, a melyen 
több zárt ajtó van. Mindamellett másnap megkapván a szerszá- 
mokat, nagy csendben és óvatosan azonnal munkához látott. 
Kiszaggatta az ablak rostélyának horgait, de mindjárt viaszból 
pödrött horgokkal pótolta, hogy ha a szigorú Kertzl ezredes, 
szokása szerint, szemlét tart, semmit se vegyen észre. A mikor 
már belefáradt, apródjára, Berzeviczyre bízta a munka folytatá- 
sát. Mikor azonban türelmetlenségéért egyszer-másszor megdor- 
gálta, a duzzogó fiatal ember olyanokat ütött a kalapácscsal, 
hogy az őrök és a szomszédok igazán meghallhatták volna a 
zajt. 39 A polgármester sejthetett valamit és nagyobb vigyázatra 
intette a kapitányt, a ki azonban mentegetőzött, hogy az őrzés 
nagyon nehéz, mert napi hat krajczár zsoldért és «komisz» 
ellátásért megbízható katonákat nem kapnak. Törökök, ráczok, 
magyarok s más nemzetiségűek vannak századában s ő maga 
is szivesebben szolgálna a táborban mint itten. 40 Rákóczi udvari 
káplánja, Bévilacqua, október végén szintén mondott olyasmit, 
hogy ura egy hét múlva kiszabadul. 41 

Már valóban minden rendben volt, a lovak is készen álltak, 
de a fejedelemné búcsút akart mondani urának. Hetek, hónapok 
óta örökös félelem, aggodalom közt élt Bécsben, mert, ahogy 
XII. Károly svéd királynak írta, urát a korhely, könnyelmű 
franczia vádja alapján összeesküvésről s így olyan bűnről vádol- 
ják, a minek büntetése az élet, vagyon, becsület elvesztése s 

39 1701 november 10-ikén a wiener- 40 A polgármester jelentése az udv. 

neustadti polgármester jelentése szerint kanczellárhoz 1701 november 5-ikén. Tör. 

az ablakrostély annyira össze van törve, Tár, 1897. 391 — 2. 

hogy azt Rákóczi egymaga nem tehette. 4 1 U. o. 393. 
Tört. Tár, 1897. 393- 



II. RÁKÓCZI FERENKZ. 197 

vele az egész Rákóczi-ház romlása. Arra emlékeztette, hogy 
Rákóczi nagyapja trónját és életét vesztette a svéd szövet- 
ség miatt s így ő maga bizonyosan számíthat a mostani svéd 
király jóakaratú közbenjárására. 42 Azonban a szökéstől maga is 
inkább remélte ura szabadulását, mint a fejedelmek jóakaratá- 
tól. Bécsben szigorúan vigyáztak minden lépésére ; mégis a 
fejébe vette, hogy fölkeresi férjét. Ajándékokkal lekötelezte a 
pár napig Bécsben időző Kertzl hadnagyot. Október 30-ikán (?) 
parasztmenyecskének öltözve jött Wiener-Neustadtba, hol egy 
külvárosi házban ruhát váltott. Kertzl hadnagy a vár kapujában 
úgy fogadta, mintha sógorasszonya volna, saját szobájába 
vezette, este pedig, keresett ürügy alatt, beengedte a fejedelem- 
hez. Ekként nemcsak egy szerető házaspárt tett rövid időre 
ismét boldoggá, hanem alkalmat is nyújtott a szökés részleteinek 
megbeszélésére. Másnap hajnalban könnyek és zokogás közt 
váltak el egymástól. 43 Néhány nap múlva Rákóczitól a szelle- 
mekben hívő rabtársa, báró Szirmay István, egy használt inget 
kért, hogy átadja egy spiritista asszonynak, a ki a szellemek 
segítségével megmenti minden bajtól, ha szökése nem sikerülne. 
Teljesítette kivánságát, pedig éppenséggel nem volt babonás és 
az occultismusról szóló könyveket mint kritikus olvasgatta. 
Azonban szomorú helyzetében igazán hinni látszott, hogy a czél 
szentesíti az eszközöket s hogy a jó ügy érdekében az ördög 
segedelmével is élhet. Maga Szirmay is egyébként nagyeszű, 
bölcs ember volt; annyira szerette Rákóczit és úgy óhajtotta 
szabadulását, hogy örökbe akarta fogadni a wiener-neustadti 
jezsuitákat és tornyuk felépítésével kecsegtette őket, ha elő- 
segítik Rákóczi menekülését ; ez a nagy szeretet vitte a spiritiz- 
mussal való kísérletre is. 44 Gyakorlatibb eljárás volt ennél, hogy 



4 2 Rákócziné XII. Károlyhoz október 15. Tört. Tár, 1897. 385., 391. Rákóczi az ing 

Eredetije a svéd állami levéltárban. (Dip- átengedése miatt utóbb pironkodva mente- 

lomatica, Transsylvanica oszt.) Péterffy, getőzött; pedig inkább rajongó öreg barátja 

XII. Károly magyar összeköttetései, 9— 10. megnyugtatására tette: gyöngédségből, 

4 5 Önéletrajz, 136 — 7. nem babonából. 

44 Rákóczi önéletrajza, 137 — 8. V. ö. 



I98 MÁRKI SÁNDOR. 

Rákóczi a kapitányt dragonyos egyenruha kölcsönzésére kérte, 
mert azt remélte, hogy a Castelliek egyenruhájában könnyebben 
és feltűnés nélkül távozhatik a várból. 4S Komornyikját, a kiben 
nem igen bízott, valamely ürügy alatt Bécsbe küldte és november 
6-ikán este a magánszolgálatára rendelt dragonyosnak is meg- 
parancsolta, hogy ne jöjjön be sütni, főzni, mert rosszul érzi 
magát, másnap pedig különben is böjti napja van. Este kocsisa 
(valószínűleg Zborói Horváth Zsigmond) 4Ó a lovakkal együtt 
már megérkezett a város kapujánál levő szállásra s így minden 
készen állt a menekülésre. 



VI. 

RÁKÓCZI MENEKÜLÉSE. 

(1701.) 

asárnap, november 6-ikán este Rákóczi meghagyta 
apródjának, osonjon ki a vár hátulsó kapuján, kocsisa 
szállásán üljön lóra s a vadaskert szögleténél levő gázló 
mellett várjon reá. Azután leborult a Megváltó képe előtt és 
Isten áldását kérte szabadulására, élete legveszedelmesebb mun- 
kájára. Lehmann meghatva szemlélte ezt a jelenetet; azután 
kilépett a fejedelem szobájából, melyet az övétől csak egy szűk 
folyosó választott el. Az ottan álló dragonyosnak megparancsolta, 
hogy gyertyát gyújtson. Ez akkor még nagyon sok időbe került 
s az őr mentegetőzött, hogy a szabályok értelmében nem hagy- 
hatja el állomását; de a százados megnyugtatta, hogy helyette 
addig őmaga őrködik s elvette puskáját. Míg a dragonyos 
odajárt, Rákóczi átsurrant a kapitány szobájába s a spanyolfal 
mögött dragonyosnak öltözött fel. Alig készült el vele, apródja 
azzal a hírrel toppant be, hogy a vár mellékkapuja be van 

4S Önéletrajz, 138. lásakor állhatatosan megmutatott hűségé- 

éi 6 Legalább 17 10 szeptember 14-ikén ezt ért. Arch. R. ni. 536. 
jutalmazta meg wiener-neustadti szabadu- 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. I99 

zárva, nem mehetett ki a szállásra. A fejedelem megparancsolta, 
h°gy egyenesen a főkapura kerüljön s ha kérdőre vonják, 
mondja azt, hogy Sagel jezsuita atyához megy, mert Rákóczi 
beteg, — gyónni akar; ha pedig a város kapujához ér, az 
őrálló polgárokat világosítsa fel, hogy ő Castelli-ezredbeli tiszt : 
küldjék utánna dragonyosát (Rákóczit), a ki valahol a korcsmák- 
ban részegeskedik. Berzeviczy elment, de a fejedelem nem 
követte addig, míg meg nem tudta, kijutott-e a főkapun. Egyedül 
maradt a szobában a Lehmannokkal. Ekkor a szabadságon 
levő Kertzl ezredes helyettese, a várőrség őrnagyja, oly 
váratlanul toppant be, hogy Rákóczi és a fiatal Lehmann alig 
húzódhatott a spanyolfal mögé. A közlegényből lett öreg, 
goromba tiszt láttára a kapitány hebegni kezdett, az asztalon 
égő gyertyát elfútta s minden hidegvérét elvesztve, föl és alá 
járkált a szobában. Öcscse is sóhajtozott és suttogva kérdezte 
Rákóczitól, mit csináljon most már. A fejedelem a rendkívül 
kínos helyzetben is megőrizte nyugalmát s mosolyogva csilla- 
pította a fiatal embert. A vén őrnagy a suttogásból, gyertya- 
oltásból talán azt következtette, hogy valami gyöngéd légyottot 
-zavart meg. Majdnem negyedóráig gyanútlanul beszélgetett a 
kapitánynyal, a ki, hidegvérét kissé visszanyerve, megkérdezte, 
nem látogatják-e meg a foglyokat? Az öreg ráállott. # 

A mint távoztak, Rákóczi siettette fiatal barátját, mert rövid 
idő múlva az ő szobáját is megszemlélik s akkor kiderül a 
szökés. Hamarosan előre küldte a kis tisztet, ő pedig a köpenyeg- 
tartó zsákkal a vállán nehézkes léptekkel követte. Végigmentek 
a belsővár hosszú folyosóján, s baj nélkül haladtak el mind a 
hét őrség előtt, a mely a magyar rabokra vigyázott; pedig az 
egymást fölváltó katonák égő gyertyákkal jöttek velők szembe. 
A várból is szerencsésen kijutottak és szállásukra mentek egy 
özvegy asszonyhoz. Lehmann mindjárt tovább gyalogolt. Meg- 
beszélés szerint a város falain kívül álló parasztszekeret kellett 
volna fölkeresnie, hogy megvigye a jóhírt a fejedelemasszony- 
nak Bécsbe s onnan tovább meneküljön Poroszországba. 



200 MÁRKI SÁNDOR. 

Ö azonban fiatalos könnyelműséggel előbb a várba indult, hogy 
megnyugtassa a szökés sikere miatt aggódó bátyját. Maga 
Rákóczi, a mint ledobhatta a zsákot, jókedvűen pattant nyeregbe. 
A várost ugyan nem ösmerte, de azt hitte, hogy egymagában 
is odatalál a kapuhoz. Azonban a nagyon szűk sikátorok közt 
eltévedt s éppen a várba vezető útra került, a hol akkor gyúj- 
tották meg a lámpákat. Nem kérdezősködhetvén, adta a része- 
get; nyergében dűlöngőzött és rekedt hangon valami népdalt 
énekelt. így nem tűnhetett föl, ha boros fővel nem tudja az 
utat. Szerencséjére, a fiatal Lehmann észrevette baját; füttyen- 
tett neki s karjával mutatván az utat, tovább sietett. Rákóczi 
most már sarkantyúba kapta lovát s éppen akkor ért a kapuhoz, 
mikor az őrség fegyverbe állt s a sorompót egy őr leeresztette, 
hogy lelakatolja. Az első pillanatban azt hitte, hogy észrevették 
s meggátolni akarják szökését. Az őr azonban megkérdezte, a 
Castelliekhez tartozik-e, mert ha ő az a dragonyos, csak siessen r 
kapitánya már elment. Borízű hangon mondta, hogy az bizony 
az ő kapitánya; mire felvonták a sorompót és áteresztették. 
A míg látták és hallották, hadonászva, kurjongatva ment tovább. 
A vadaskert szögleténél, a gázló mellett várt reá apródja, 
Berzeviczy. Rögtön kocsiba ültek, de a beálló sötétségben, a 
szakadó záporban, feneketlen sárban feleségének fejér lovai ' 
csak bajosan tudtak czammogni. A kocsis csupán egyszer járt 
errefelé, s mivel a szél és zápor a kocsi. gyertyáját minduntalan 
kioltotta, kétszer is neki hajtott a Fertő ingoványainak, úgy 
hogy teljesen elakadtak a sárban, kátyúban. Kiszálltak a kocsi- 
ból és gyalogosan vezették jobb útra a lovakat. Végre novem- 
ber 7-ikén éjfélután két órakor eljutottak valamiképpen Nezsiderbe, 
a hol a vendéglősnél a fiatal Lehmann már pár napja megren- 
delt egy parasztszekeret, három lóval, hogy tiszteket vigyen a 

i Rákóczi szerint (Önéletrajz, 142.) fele- Ellenben a titkos tanács november 17-iki 

sége a lovakat nem futásra szoktatta, ülésének egy jegyzőkönyve szerint egy 

hanem meghízlaltatta, azt hivén, így lovász azt vallotta, hogy Rákócziné lova 

jobban megfelelnek, mint ha gyakori nagyon lesoványodtak, majdnem odavan- 

lovaglás következtében lesoványodnának. nak. Tört. Tár, 1897. 393. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



20 1 



galgóczi (freistadti) lóvásárba. A vendéglős azonban addig okos- 
kodott, húzódozott, hogy csak négy óra felé indulhattak tovább, 
sorsára hagyván saját kocsisukat a lovakkal együtt. 2 Berzeviczy 
tisztnek, Rákóczi őrmesternek volt öltözve. Ha valaki üldözi 
őket, semmiesetre sem menekülhetnek, mert a virradtig tartó 
sötétségben, a Nyulasok földjének (a Heidebodennak) úttalan 




76. RÁKÓCZI MENEKÜLÉSE WIENER-NEUSTADTBÓL. 

(Egykorú metszet után.) 

útjain megint többször eltévedtek. Csak 11 óra felé érkeztek 
Kiliti alá, hogy Somorja felé átkeljenek az Öreg-Dunán a Csalló- 
közbe. 5 Azonban hiában kiabáltak, hiában mutogattak pénzt a 
somorjai révészeknek, a roppant szél miatt nem jöttek át és 
csak a szél elülése után, négy órakor szállították át őket. Kése- 
delem nélkül észak felé folytatván útjokat, átkeltek a Kis-Dunán 
is és alkonyatfelé megérkeztek Cseklészbe, hogy onnan posta- 



2 Ezek még 12-ikén sem kerültek vissza Bécsbe. Tört. Tár, 1897., 392. 

3 U. o. és Önéletrajz, 143. 

Magyar Tört Életr. 1907. 



26 



202 MARKI SÁNDOR. 

kocsin mehessenek tovább. Ezt a helyet már 1683 óta ösmerte, 
a mikor ott Thökölyvel mint gyermek heteken át táborozott, 4 
de különben is gyakran járt arra felé bécsi útjaiban; ösmerte 
jól a postamestert s attól tartott, hogy elárulja, ha ő maga 
megy be hozzá lovat kérni. Ezt tehát apródjára bízta, maga 
pedig, köpenyegébe burkolózott. Ugyancsak tettette az alvást, 
mert észrevette, hogy a falu tele van Castelli-dragonyosokkal, 
a kiket nemrégiben tettek ide wiener-neustadti állomásukról. 

A harmadik veszedelem az volt, hogy a szabályok értelmé- 
ben a postamesterek csak azoknak adhattak lovakat, a kik 
útlevelet mutattak fel. A postamester azonban vagy be volt 
csípve, vagy szüksége volt a pénzre, mert nem akadékoskodott 
s Berzeviczy valahára előkerült a postakocsival. Az úton min- 
denütt cseléd gyanánt követte apródját. Néhol részeges katonák 
módjára magára hagyta s parasztokkal együtt mulatott a zsidó 
korcsmákban, hogy az indulásnál ismét hozzácsatlakozzék ; mert 
hiszen nem ihatott együtt a « gazdájával)). Egyébiránt csupán 
mutatta, hogy iszik; mert szökése estéjétől fogva csak Nezsider- 
ben evett, ivott valamicskét. Kenyerén és pálinkán kívül egyéb- 
ként sem igen kapott volna egyebet. Bajmóczon, a hová szer- 
dán, november 9-ikén este érkeztek, nagy éhségét egy kis 
pálinkával akarta csillapítani. A pénz értékét nem igen ösmer- 
vén, a kínált összegért a korcsmáros akkora üveget tett eléje, 
hogy szinte kétségbeejtette vele. De nem merte mutatni járat- 
lanságát s iddogálni kezdett; végre pedig — minden gyanú 
elkerülése végett — rászánta magát, hogy dragonyoshoz illően 
egyszerre fölhajtja az egészet. Ettől azonban olyan gyomor- 
égést kapott, hogy harmadnapig egy falat kenyeret sem tudott 
lenyelni s folyton savanyúvízzel, sörrel, tejjel, borral oltogatta 
belső tüzét. Poprádnál, az utolsó postaállomásnál, sok időt kellett 
vesztegetnie, míg zálogba csapott lótakaróiért lovat kapott, 
hogy átmehessen Lengyelországba cdovat venni». November 

4 Thaly, Rákóczi ifj., 40 — 42. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 203 

n-ikén délfelé érkezett meg Podolinba ; s mivel nagy meglepe- 
tésére még ebben a Lengyelországnak elzálogosított városkában 
is jártak császári tisztek, nem mert a vendéglőben maradni. 
Berzeviczytől hallotta, hogy ő valaha a piaristáknál tanúit s 
hogy itten él egyik' volt tanára. Bementek tehát hozzá s kérték, 
adjon éjszakai szállást, mert Berzeviczy, császári tiszt létére, 
párbajban megölte egyik tiszttársát s most hűséges őrmesterével 
együtt menekül. A derék öreg vigasztalta, mindennel ellátta s 
másnap mise után egy megbízható fuvarossal sietve átküldte 
őket Lengyelországba. 

Rákóczi elhatározta, hogy a podolini piaristáknál alapítványt 
tesz, a melynek a fejében minden hétfőn misét mondjanak meg- 
szabadulása örömére. s 

Szabadulásának a híre érthető feltűnést keltett Ausztriában 
és Magyarországban egyaránt. A dolog különben azonnal 
kiderült. Hiszen a szökés ideje alatt Lehmann az öreg 
őrnagygyal tudvalevőleg* éppen börtönvizsgálatra indult. Lehe- 
tőleg késleltette a körutat, hogy Rákóczi szobájára egyhamar 
ne kerüljön sor. De az őrök csakhamar azt jelentették, hogy 
onnan nem hallanak neszt. Az őrnagy kérdésére a kapitány 
azt felelte, hogy Rákóczi rosszul érzi magát és lefeküdt. Mivel 
azonban már előbb is arról susogtak, hogy nem lehet rendben 
a dolog, az őrnagy fölnyittatta a szobát — és üresen találta. 
A kapitány kijelentette, hogy nem tudja elképzelni, miként tör- 
ténhetett a dolog. ártatlan benne. S ezt valamennyire hitték 
is, mert az ablakrostélyt kifeszítve, összetörve találták. 7 Maga 
Lehmann csak harmadnap (november 8-ikán) tett hivatalos 
jelentést, 8 a mi még inkább reá terelte a gyanút. A titkos 
tanács másnap 9 azonnal kiküldte gróf Lamberg Zsigmondot, 



5 Menekülése részletei Önéletrajzában, 7 Tört. Tár, 1897. 393. 

138—146. Podolini tartózkodásáról Prónai 8 U. o. 390. 

Antal a Kalazantinumban, 1906. 3. sz. Ott 9 U. o. 391. Ritter szerint (id. h. 442.) 

a rend háza egy szárnyát most is róla azonnal elfogták őket. Akkor azonban 

nevezik. Lehmann nem tehetett volna jelentést. 



6 Ritter krónikája. MHH. xxvn. 442. 



26* 



204 MÁRKI SÁNDOR. 

hogy elfogja őt az őrséggel együtt. Különben a felügyeletben 
és az üldözésben oly hihetetlen mulasztások történtek, hogy 
gróf Mansfeld, az udv. főhaditanács elnöke szerint mindez 
csak úgy sikerülhetett, ha magának az uralkodónak tudtával 
és beleegyezésével történt. 10 A menekült három levelet hagyott 
börtöne asztalán : egyet-egyet a császárhoz, császárnéhoz és 
József ifjabb királyhoz. A Lipóthoz szólóban elmondta, hogy 
ha az isteni felséghez az elnyomott bármikor bizalommal fordul- 
hat, neki is szabad a népek és nemzetségek földi istenéhez for- 
dulnia. Most már harmadízben tiltakozik előtte a fölségsértés 
vádja, de az ellen is, hogy vele a haza törvényeinek nyilvános 
megvetésével jártak el. A törvények mellőzése, sanyarú rabsága, 
esküjének semmibe vevése s az ellene tanúskodók megvesztege- 
tésének kísérlete után már egyedül csak a szökésben kereshe- 
tett menedéket. De ama rettenetes és igaz bírónak, az Üdvözítő- 
nek ítélőszéke előtt esküvel fogadja, hogy hazája igazságának 
törvényszéke előtt kész bármikor helyt állani. Arra kéri tehát 
a királyt, esküje értelmében adjon erre neki alkalmat. Neki, 
mint a nyomorultak vigasztalójának, az árvák atyjának ajánlta 
szerelmes feleségét és gyönge gyermekeit ; s könyek közt térden- 
állva kéri : hűsége és ártatlansága zálogai gyanánt fogadja őket 
kegyelmébe. Öt, a bujdosót se törölje ki leghívebb és legártat- 
lanabb szolgáinak a sorából, hanem hazája törvényei szerint 
szolgáltatván neki igazságot, vigye régi kegyelmességének 
révpartjára. 11 

Levelét bemutatták a titkos tanácsban is, a mely először 
november 9-ikén foglalkozott szökése ügyével; I2 de gróf Mansfeld, 
bemutatta a császárnak hozzá intézett levelét, vagy inkább 
czéduláját is, a melyben meghagyja, kövessen el mindent, hogy 
Rákóczit ismét kézrekerítsék. Mansfeld úgy hitte, a császárnak 



10 Tört. Tár, 1897. 391. Katona, Hist. Crit. xxxvi. 174. Thaly, Ber- 

11 Levele I. Lipóthoz az 1703. június csényi, 11. 315. Szalay, vi. 56—8. 

14-iki manifestum függelékében. 1704. évi 12 Gr. Harrach Ferdinánd följegyzései 

kiadás, 28 — 32. 11. Hist. des révol. ír. 32. a Tört. Tárban, 1897. 390—2. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 205 

is megmondta, hogy úgy van az, ha a dologba papok, barátok 
•és asszonyok (preti, frati e donne) elegyednek. Rákóczit szerinte 
a kiküldött bíróság elé kellene idézni és ha meg nem jelennék, 
makacsságban elmarasztalni, jószágait elkobozni. Az egyik 
kamarás azt ajánlotta, hogy díjat (tagliót) tűzzenek ki a fejére. 
Eillers titkár szerint a kiküldött bíróság Rákóczi megidézése 
nélkül is ítélhet, s elkobozhatja vagyonát (a mit szemmel 
láthatólag fődolognak tekintett), mert szökése bűnösségének 
a jele. Az pedig" nem okozhat fejtörést, hogy az országon 
kívül ítélik el. — 12-ikén Lamberg azt jelentette, hogy a 
kapitány semmit sem akart vallani, s mikor hóhérral és meg- 
kínzással fenyegette, arra kérte, inkább lövesse főbe s tisztes- 
séges módon végeztesse ki. Ö azonban megmondta neki, hogy 
ezt a császár csak önkéntes vallomása esetére engedi meg. 
Végre azt vallotta, hogy őt zászlótartó öcscse bírta Rákóczi 
megszabadítására ; de azt hitte, nem tud az őrségen keresztül 
kijutni s akkor ő maga büntette volna meg. Különben Rákóczi 
esküvel fogadta, hogy nem indít lázadást. Neki azt mondta, 
hogy Danczkán át Svédországba megy; de hová ment, azt 
csak Rákócziné tudhatja, a ki hadnagyát (Kertzlt) egy ezüst 
karddal és órával kötelezte le. A főhaditanács gyanúsnak talált 
mindenkit ; Rákóczinét császári parancsra már is megvizsgál- 
tatta, de úgy hitte, legjobb volna őt császári parancs nélkül 
kolostorba záratni, hogy senkivel se beszélhessen, mert, a 
kapitány szerint, mindenről tud. Mások jobbnak tartották, hogy 
megvárják a császár hazaérkezését s rendelkezését ; de azonnal 
kiterjesztették a vizsgálatot mindenkire, a kihez a gyanúnak 
csak árnyéka is fért; pl. Sagel és Wolf atyákra, Bévilacqua 
káplánra, Montecuccoli ezredesre, Marsichi alezredesre, Menegatti 
komornyikra, gróf Martinitz Miksára, a kinek házából valaki 
szintén fölkereste Rákóczinét; sőt megfigyeltették a két darm- 
stadti herczeget, a hannoveri herczeget és a svéd követet is, a 
kik többször jártak Rákóczinénál. Okolicsányi Pált és Szirmay 
Miklóst elfogatni rendelték, mert Du Héron varsói franczia 



20Ó MÁRKI SÁNDOR. 

követhez intézett levelében Bercsényi rájuk hivatkozik. Lehmannt 
kínzással és hóhérral kell kényszeríteni teljes vallomásra. 
Rákóczinét és gyermekeit letartóztatják, Rákóczi fejére díjat 
tűznek ki s 10.000 forintot adnak annak, a ki élve, 6ooo-et, a 
ki holtan adja kézbe. Boroszlóban Plenk kanczellárt és Haslin- 
ger tábornokot Rákóczi és a fiatal Lehmann megfigyelésére 
utasították stb. 15 

Maga Rákóczi a jezsuitáknak s különösen Wolf atyának 
tulajdonította szabadulását. Wolf mint gyóntató maradt Lehmann 
kapitány mellett, a kit mindhalálig kegyelemmel kecsegtetett, 
hogy társai ellen ne valljon. 14 Hogy állhatatosságában meg- 
tartsa, elkísérte a vesztőhelyre is, a hol deczember 24-ikén, 
kardjának összetörése után, lefejezték, fölnégy élték IS és elrettentő 
példa gyanánt négy különböző városban akasztották bitófára. 
Azt, a melyik a wiener-neustadti kapu előtt lógott, négy esztendő 
múlva, a mikor Rákóczi már győzedelmes fölkelés élén állott, a 
Neustadtig portyázó kuruczok magukkal vitték Kőszegre, a 
hol Ujváry Gergely plébános tisztességesen eltemettette. 16 
A magyarság tehát akkor lerótta háláját a derék porosz iránt, 
ki, a mint megfogadta, önzetlenül áldozta föl életét Rákócziért. 
A fejedelem utóbb tízezer tallérral segített özvegyén. 17 Hasonló 
összeggel jutalmazta Lehmann Jakab Kristófot is, az egykori 
kornyétást, a ki olyan nagy segítségére volt 18 s újabb száműze- 
tésében is érdeklődött ügyei iránt. 19 Kertzl hadnagyot ugyan 
szintén fejvesztésre és kardja összetörésére ítélték s kapitányával 
együtt ki is vezették a vesztőhelyre, ekkor azonban a császár 
arra kegyelmezte, hogy a győri várban hat esztendőt töltsön 
vason. 20 A hat esztendő elteltével Rákóczi a testőrző karabélyos 

13 Harrach följegyzései a titkos tanács l6 Archívum R. ix. 389. Károlyi-család 
nov. 12-iki üléséről. Tört. Tár, 1897. 392 — 5. oklevéltára, v. 94—101. 

14 Rákóczi 1706. évi válasza a jezsuitákért 17 Arch. R. 11. 426. (1709.) 
felszólaló vármegyéknek. Horváth, vi. 286. 18 U. o. 11. 409., 412., 426. (1708 — 9.) 

15 Copia derer zweyen Urthlen, so an 19 Bercsényi levele 171 1 augusztus 17. 
G. Lehmann u. A. A. Kertzl stb. 1701. évi U. o. vn. 14. 

nyomtatvány és Ritter krónikája. MHH. 20 Ritter krón. MHH. xxvn. 443. 

xxvii. 443.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 207 

ezred őrnagyává, majd udvari fizető biztossá tette és ((személyé- 
hez megbizonyított igaz és valóságos hűségeskedéséért» a 
magáéból Szvidnik faluval és Tállyán egy szőlővel jutalmazta 
meg. 21 Kertzl is követte őt második száműzetésébe. 22 Viszont 
I. Lipót Longueval kapitányt, a koronatanút, jutalmazta Horvát- 
országban szép jószággal. 23 Du Héron varsói franczia követ 
helyesen jegyezte meg, hogy Rákóczi szándékait a bécsiek nem 
tudták volna meg, ha XIV. Lajos Longuevalt vagy illendően 
megjutalmazta volna fáradozásaiért, vagy legalább reményt 
nyújtott volna a jutalomra. 24 

Rákóczi mindhalálig megbőjtölte azt a napot, 25 a melyen 
«az isteni jóság Dániellel az oroszlánok feltátott torkából és az 
undok rabságból csodálatos szabadítással kihozta». 26 A bécsi 
kormány tudta, hogy Magyarország felé menekült, de Velencze 
és Boroszló felé is kerestette. November tizedikén országszerte 
elrendelte üldözését, 24-ikén pedig valóban vérdíjat tűzött ki a 
fejére. A vármegyéket megfenyegette, hogy irgalmatlanul meg- 
bünteti azokat a községeket, a melyek a menekülőt határukon 
átengedték s föl nem adták. Az ilyeneknél «még az anyjuktól 
szopott tej is keserűre fog fordúlni». Jószágait már előbb lefog- 
lalták, őt magát pedig halálra ítélték abban a pillanatban, a 
melyikben vérdíjat tűztek ki a fejére. Azonban itt is az történt, 
a mi Angliában félszázad előtt a worcesteri csata után. A szegény 
nép ottan is tudta, hogy a parlament ezer font sterlinggel 
jutalmazza, a ki bemutatja Stuart Károlynak, «az utolsó zsarnok 
fiának» a fejét. Mégis szállást adott a parasztruhában bujdosónak, 
a ki hol szénaboglyába vájt odúban, hol fák lombozata közt 
töltötte éjszakáit, míg külföldre menekülhetett. Magyarországban 
Rákóczi vérdíjára sem akadt pályázó ; s ilyen pályázók a kül- 
földön sem a nép sorából kerültek ki. 

21 Arch. R. 11. 10., 586., 598.; in. 328—9. 2 4 1701. november 10. Thaly, Bercsényi, 

22 U. o. in. 743.; vii. 66. 11. 387. 

23 Ballá, Nagykőrösi krónika, 68. Annak, 25 Beniczky naplója. Rákóczi-tár, 1. 6. 
hogy jószágon kívül báróságot és ezred- 26 1703. június 14-iki manifestuma 22. 
parancsnokságot nyert volna, semmi nyoma. 




208 MÁRKI SÁNDOR. 

VII. 
LENGYELORSZÁGBAN. 

(17OI — 1702.) 

engyfxország határán a menekülő Rákóczi 1701 novem- 
ber 12-ikén kelt át s harmadnap Krakóba érkezett. 
Dragonyos ruháját itt titokban franczia öltözettel cserélte 
föl s francziának mondta magát; azonban egyéb óvatosságot 
nem igen tanúsított, pedig tudta, hogy üldözik. Otthon érezte 
magát, hiszen családja már 1644 június 27-ikén honosságot nyert 
Lengyelországban. Egész nyugalommal látogatta sorra a város 
nagyszerű templomait, a melyekben műértő szeme Vischer Péter 
és Veit Stoss alkotásaiban gyönyörködhetett. Mit érzett, a mikor 
megmutatták neki a vávelhegyi székesegyház tizenegyedik kápol- 
nájában Báthory István király vörös márványból faragott trónját 
és síremlékét ! Titkolnia kellett meghatottságát, mert «az idő 
nem volt alkalmas annak kijelentésére, hogy az ő véréből szár- 
mazik)). 1 Ezt csak azután mondhatta meg, ha Varsóban Bercsé- 
nyivel találkozott s megnyugtató értesítéseket hallott. Már 
feleségétől tudta, hogy a gróf Lengyelországba menekült s 
II. Ágost király szívesen fogadta. 2 Lelkesedését, akarata erejét 
ösmerve, gyaníthatta, hogy az udvarban ezt a félesztendőt 
nem töltötte hiában s tett valamit az ügyért, a melyért most 
mindaketten bujdosnak. 

November 17-ikén tehát Berzeviczyvel négyes fogaton 
Varsóba indult. Útközben Cestochova (Censztochow) környékén 
dragonyosokat látott. Nem gyaníthatta, hogy ezek voltaképpen 
Brückner császári kapitány katonái, a kik Pietrkov és Tuscyn * 
közt éppen tegnap támadtak Bercsényire s a merénylet kudarcza 
miatt most szívesen állanának bosszút rajta, ha tudnák, kicsoda. 4 

i Önéletrajz, 146. 

2 Hist. des rév. ii. 42 — 3. 

3 Rákóczi (Önéletr. 153 — 4.) szerint Petrikov és Studin. 

4 A kaland részletei. U. o. 153 — 4. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



209 



Ágost király éppen aznap vallotta be Du Héron franczia 
követnek, hogy titkos szerződést kötött a császárral. Nem aka- 
dályozhatta meg az álruhába bujtatott császári katonák portya- 




77. II. ÁGOST LENGYEL KIRÁLY. 



zásait. Rákóczi szerint a mágnások is külön pártokra szakadtak. 
A legtöbb eladta a lelkét, a mi «jogos bizalmatlanságot)) keltett 
benne. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 2 ~ 



2IO MARKI SÁNDOR. 

A 300 kilométernyi utat majdnem egy hét alatt tette meg, 5 
de 24-ikén már Varsóban volt. 6 A ghettóba, a zsidók félreeső 
városrészébe szállt, a hol a szent római birodalom bujdosó 
herczegét aligha keresik. Francziának adva ki magát, a Szent- 
Keresztről nevezett franczia misszió egyik lazarista szerzetesét 
azonnal magához hívatta, azon ürügy alatt, hogy szent Katalin 
ünnepe itt lévén, gyónni s másnap a templomban áldozni akar. 
A barátnak nem nevezte meg magát, de fölkérte, menjen át a 
szomszédságukban lakó Du Héron franczia követhez és mondja 
meg neki, hogy valaki fontos dolgot közölne vele, ha módot 
nyújtana a találkozásra ; az ügy titkos természeténél fogva őmaga 
nem mutatkozhatik a követség házában. Du Héron csakhamar 
megjelent s ugyancsak elbámult, mikor megtudta nevét, mivoltát, 
kalandjait. Hiszen éppen eznap hallotta a királytól, hogy Rákóczi 
Lengyelországba érkezett. Mindamellett kissé kételkedett, talán 
attól tartva, hogy császári kémmel van dolga. Keresztkérdésekkel 
faggatta tehát s megkérdezte, ösmeri-e Bercsényit? Az igenlő 
feleletre figyelmeztette, hogy ne bízza el magát, mert már 
tudják szökését s Lengyelországba jövetelét ; tehát könnyen úgy 
járhat, mint Bercsényi, a kit a császártól küldött orgyilkosok 
a napokban majdnem eltettek láb alól. Este hat órára újabb 
találkozót adott neki a lazaristáknál. 

A mikor a nagy sárban a rendházba ment, Montméjan atya, 
a misszió és a rendház feje, tudatta vele, hogy a követ még 
nincsen itt ; de bevezette őt a nagy ebédlőbe és sokat kérdezős- 
ködött tőle Bercsényiről. Észre lehetett venni beszédén, hogy 



5 Bercsényi 17-ikén reggel még Tuscyn- magától Ágost királytól hallotta — Rákóczi 
ben volt, 2o-ikán reggel pedig már Var- Lengyelországba érkezett. A fejedelemre 
sóban beszélt a franczia követtel. Három ekkor még nem hivatkozhatott. Bizonyos 
nap alatt eszerint körülbelül 130 km. utat azonban, hogy délután már találkozott 
tett meg jó lovakon, de nem olyan nagyon vele, mert a közbenjáró papnak a talál- 
jó országutakon. A 300 kilométerre tehát kozás napján Rákóczi azt mondta, hogy 
Rákóczinak 6-7 nap kellett. Szent Katalin «közelgő» ünnepén gyónni 

6 24-ikén Du Héron még csak annyit akar ; ez pedig november 25-ikén, tehát 
jelentett XIV. Lajosnak és csak annyit másnap volt. (Önéletr. 147.) 

mondott Bercsényinek, hogy — a mint 



Ií. RÁKÓCZI FERENCZ. 211 

tudja ugyan, hol van a gróf, de kételkedik, valóban Rákóczival 
beszél-e. A fejedelem tehát elővette zsebéből pecsétnyomóját és 
kérte, mutassa meg a grófnak. Pár pillanat múlva visszatért, 
de egyedül. Miközben a jól besötétedett ebédlőben beszélgettek, 
a fejedelem észrevette, hogy háta mögött valaki óvatosan, 
nesztelenül kinyitja az ajtót, mintha megfigyelni akarná őket. 
Hátra tekintett s arcza látható lett. Az ösmeretlen most nagy 
erővel kicsapta az ajtót, odarohant a fejedelemhez, nyakába 
borúit és zokogni kezdett. Bercsényi volt, a keresve-keresett 
hü barát. 

«Az ember örömei — szólt a fejedelem évek múlva, erre a 
megható jelenetre visszagondolva — oly rövid ideig tartanak 
s oly hírtelen elmúlnak, hogy míg élvezi, ki sem mondhatja, 
mit érez bennük». O is így járt; pedig azt hiszi, ennél 
kellemesebb esemény alig történt vele. «Hozzá fűzte a szív és 
a sors». Első felindulásuk könyeinek letörlése után mosolyogtak, 
tréfálkoztak; de Rákóczit nagyon megdöbbentette barátjának 
külső megjelenése : a lesoványodott arcz, beesett szem, meg- 
eresztett szakáll, sárgás arczszín, a félig német, félig franczia 
rongyos ruha. Orgyilkosoktól félve, Bercsényi a múltheti kaland 
óta ebben a kolostorban lappangott és csak Montméjan házfőnök 
tudta, hogy a züllött külsejű litván nemes, a ki ájtatoskodási 
gyakorlatok végzésére jött ide, voltaképpen kicsoda. Most is 
megengedte a két jó barátnak, hogy egy szobában háljanak. 
Hiszen annyi mondani valójuk volt! De csak suttogva beszél- 
hettek, hogy a czellán átjáró, vagy a szomszéd czellában lakó 
barátok ne hallják. Bercsényi tövéről hegyére elbeszélte vagy 
inkább elsuttogta, mi történt vele brunóczi menekülésétől a 
pietrkovi orvtámadásig, vagyis ez év április 21-iktőI november 
16-áig. Rákóczi meggyőződhetett róla, hogy barátja valóban 
nem vesztegette el a lengyel földön idáig töltött félesztendőt. 
Mecsinszkij sztaroszta őt Bialában a kamalduliak kolostorában 
már július elején bemutatta Ágost királynak, a ki valamennyire 
személyes tapasztalatokból is ösmerte a magyar viszonyokat, 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 213 

most pedig Bercsényi lelkes előadásából és emlékiratából nyert 
alaposabb tájékoztatást. Bercsényi azzal kecsegtette, hogy a 
magyarok királyukká koronázzák, ha megszabadítja őket a 
Habsburgoktól. A franczia és spanyol királyok közbenjárása 
mellett XII. Károly svéd királylyal békét kötve, a Habsbur- 
goktól Ágost visszakövetelné a lengyeleket megillető Sziléziát, 
biztos visszautasítás esetében őmaga Szilézia, egy másik hadtest 
a Vereczkei-hágó felől, Thököly Imre, kinek Erdélyt biz- 
tosítaná, török hadakkal Szeben táján, Miksa Emánuel bajor 
választó pedig Passau és Linz felől támadna I. Lipótra, a kit 
így arra kényszeríthetnének, hogy Magyarországról és Sziléziáról 
lemondjon. Ha azonban nem akarna a császár ellen nyiltan 
hadakozni, legalább azt engedje meg, hogy egy hadosztálya 
franczia zsoldba állva nyomuljon Magyarországba, melyet ekként 
könnyű volna fölkelésre bírni. 7 A tervnek ez a része nemcsak 
a királynak, hanem a szenátusnak is tetszett s egyideig nagyon 
valószínűnek látszott, hogy, ha a svédekkel kibékülhet, Ágost 
király betör Magyarországba. XIV. Lajos azonban július 28-ikán, 
majd augusztus 4-ikén úgy találta, hogy ebből csak Ágostnak 
volna haszna; s mivel a császár neki még nem izent hadat, 
eltiltotta Du Héront az ügy további tárgyalásától. Rákóczi azt 
hitte, hogy ha ez a háború őt a wiener-neustadti fogságban éri, 
Lipót király okvetetlenül kivégezteti. Azonban XIV. Lajos rideg- 
sége és XII. Károly fényes győzelmei lehetetlenné tették a terv 
valósítását; hiszen a Szapiehák meghívására XII. Károly már 
egyenesen Lengyelországot fenyegette. Du Héron ezt sem tar- 
totta bajnak, mert ha a svéd király a lengyelekkel a francziák 
iránt barátságos új királyt választat, ezt könnyen rá lehet venni 
Magyarország megsegítésére. Ágost tehát, főképp minisztere, 
gr. Beuchling tanácsára és Strattmann császári követ ösztönzé- 
sére, most már inkább a császár pártfogását kereste. A mellett 
azonban hitegette Bercsényit is, és felszólította, hogy Cestocho- 

7 Rákóczi önéletr. 151— 2. Thaly, Bercsényi, 11. 359 — 382. 



214 MÁRKI SÁNDOR. 

vában személyesen tárgyaljon Thököly titkárával. A kurucz király 
Erdély fejedelemségén kívül azt is kikötötte, hogy minden 
jószágát visszakapja s örökösét megnevezhesse. Gondolt-e 
Rákóczira, a kinek elfogatásáról már értesült? Talán Zrínyi 
Péter sorsától féltette, mert Munkács vára és uradalma vissza- 
adatását nem mostoha fia, hanem felesége jogán sürgette ; és 
midőn római birodalmi herczegséget kért magának, szintén ez 
okból hivatkozhatott inkább az Esterházy nádornak, mint a 
mostoha fiának adott hasonló czímre. 8 Bercsényi, Rákóczi szaba- 
dulásáról még nem tudva, csakugyan elindult a cestochovai 
tárgyalásra, azonban Brückner dragonyosainak orvtámadása 
miatt sietve visszatért s most Rákóczit is figyelmeztette, hogy 
a császáriaktól óvakodnia kell. 

Rákóczi úgy hitte, hogy a franczia barátoknál, a politikai 
üldözöttek eléggé megszokott menedékhelyén, nagyon is szem 
előtt vannak. Ágost király pár napja különben is figyelmeztette 
Du Héront, 9 hogy a mostanában kötött szerződés alapján a 
császárnak joga van a lázadó alattvalókat Lengyelországban is 
elfogatni s így jó volna, ha Bercsényi Oláhországba menekülne. 
Egyelőre azonban mindaketten másnap (november 26-ikán) csak 
a kolostorral szomszédos házba költöztek át s Rákóczi kifogás- 
talan új ruhákat vétetett barátjával, hogy francziákhoz illően jelen- 
hessenek meg Du Héronnál. Itt kifejtették, hogy ha a franczia 
vagy a spanyol király nevében 5 — 6000 fegyverest fogadhatnak, 
egész Magyarország fegyvert ragadna I. Lipót ellen és hozzájok 
csatlakoznék. Ez nem volt hivalkodás, mert másfélesztendő 
múlva a fölkelés ilyen idegen segítség nélkül is általános lett. 
Rákóczi egyénisége és esze már ennél az első hosszabb tárgya- 
lásnál megnyerte Du Héront. «Rákóczi fejedelem szép ember 
és oly szellemes, hogy eléggé ki sem fejezhetem — írta e talál - 



8 Ezek a föltételek II. Ágosthoz 1701 (Actenstücke, ír. 551.) hibásan Rákóczinak 
októberében érkeztek be. (Thaly, Ber- tulajdonított föltételekkel, 
csényi, 11. 384 — 5.) Azonosak a Fiedlernél 9 Thaly, id. h. 407. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 215 

kozás hatása alatt XIV. Lajosnak; 10 — szerencsétlenségében 
rendkívüli lelki erőt tanúsít. » Viszont Rákóczi is előkelő meg- 
jelenésű, nyájas és hivatala minden kellékével megáldott embernek 
találta a követet, 11 a ki azonban ebben a pillanatban igazán nem 
tudta, mit tanácsoljon a magyar uraknak. Ágost király a császár 
mellé hajol, a mágnások pedig pártoskodnak és a többet Ígérő- 
höz csatlakoznak. Legmegbízhatóbbnak még az ország prímását, 
Radziovszkíj Mihály bíbornokot tartotta, a ki a múlt király- 
választáskor (1696 június 27-én) Szienyievszkíj palatínussal együtt 
leginkább pártolta a íranczia Conti Lajos herczeg jelöltségét. 
De a követ tulajdonképpen még sem ő benne bízott, hanem 
unokahúgában, Labomirszka Ilona Erzsébet herczegnőben, 
Szienyievszkíj Ádám belzi palatínus, nagy hetman és az ország 
tábornoka feleségében, a kivel Rákóczi a Kosztka-Báthory család 
révén rokonságban állt. 12 Ennek a férfias lelkű szép asszonynak 
rendkívüli hatása volt urára s a prímásra egyaránt. A követ 
tehát rábeszélte Rákóczit és Bercsényit, hogy ellátogassanak a 
bzuramenti Lovicsba, hol nemcsak a prímással találkozhatnak, 
hanem a herczegnővel is, a ki a magyar menekültek vendég- 
szerető fogadtatásáról már azelőtt valamennyi uradalmában intéz- 
kedett. 13 

A 75 kilométernyi utat nem tették meg egészen hiában. 
A prímás nagyon udvarias volt; a császári érzelmű Ágost király 
jóakaratával ugyan nem biztatta, de megnyugtatta őket, hogy 
Szobieszkíj Konstantin herczegre, a törökverő III. János király 
fiára és a nemességre számíthatnak. Ö maga még anyagi áldo- 
zatok árán is támogatni fogja törekvéseiket. 14 Magával a herczeg- 
nővel nem találkozhattak, mert mostohaanyját már néhány hete 
a karlsbadi fürdőbe kísérte ; IS már pedig vendégszerető meg- 
hívását addig nem fogadhatták el, míg személyesen be nem 
mutatkoznak. 

!o Du Héron november 27-iki jelentése. 1 3 U. o. 155. 

Thaly, id. h. 11. 417. 14 Hist. des révol. 11. 51. 

ii Rákóczi önéletr. 147. 15 Önéletr. 155. 
i2 Rákóczi emlékiratai, 22. Önéletr. 155. 



2l6 MÁRKI SÁNDOR. 

November 30-ikán tehát már ismét Varsóban voltak, hogy 
Du Héronnal értekezzenek. Beszámoltak útjukról, a melynek 
egyik legnevezetesebb eredménye, hogy Szobieszkíj Konstantin 
herczeg magyar királyságát Lubomirszkíj főtábornagy és 
Szienyiavszkíj tábornok is szívesen támogatnák. A magyarok 
bizonyára jól fogadnák szabad gondolkodása, s megnyerő, nép- 
szerű modora miatt. A tervet valósítani lehetne, ha XIV. Lajos 
módot nyújtana Rákóczinak és Bercsényinek, hogy 5—6000 
emberrel Magyarországba nyomuljanak. Rákóczi bízott benne, 
hogy a király nem hagyja el ; hiszen most is éppen a hozzá való 
ragaszkodás miatt üldözik. Meg volt győződve, hogy ha Ágost 
király a császárral szövetkezik, akkor a magyarországi beütés 
vezetését helyette egy lengyel királyi herczegre kell bízni. A 
követ másnap ezt a tervet azzal ajánlotta XIV. Lajos figyelmébe, 
hogy bizonyára jól vélekednék Rákóczi tehetségeiről, ha tudná, 
titokban mily tekintélyes pártot szervezett, míg Longueval el 
nem árulta. 16 Hogy újabb árulás ne rontsa meg mostani ügye- 
kezeteit, Varsóból még eznap (deczember i-én) kiküldte Rákóczit 
és Bercsényit, valamivel későbben pedig Berzeviczyt és Szirmay 
Miklóst is Minszk várába, hol Mecsinszkíj sztaroszta vendég- 
szeretettel fogadta őket. Feltűnés elkerülése végett Rákóczi 
mint Ágost király szász kapitánya ment ebbe az erősségbe, 
mely a Berezinába ömlő Szviszlocsnál fekszik, elég közel (alig 
40 km.-re) Varsóhoz és, a mi fő, Du Héronhoz. A derék követ 
oly óvatos volt, hogy (levele feltörésétől tartva) a bujdosókat 
még abban az újabb (deczember 16-iki) sürgönyben sem nevezte 
meg, a melyben XIV. Lajostól pénzbeli segítséget kért számukra, 
hogy nagy szükségbe ne jussanak; addig is ő segítette őket, 
ahogy lehetett. 17 Óvatossága nem volt fölösleges, mert meg- 
tudta, hogy elfogatásukra gr. Strattmann varsói cs. követ a 
lengyel uraktól újból katonákat kért, de nem kapott. 18 Hiszen 



16 Du Héron 1701 deczember i-i sürgönye. Thaly id. h. 11. 421. 

17 Du Héron deczember 22-iki sürgönye. Thaly, id. h. 422. 

18 Önéletrajz, 155. 




SZIENYIAVSZKIJ ADAM. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 21 7 

ha csak Lengyelországban maradnak is, a császár nem vonhatja 
ki hadait Magyar- és Erdélyországból s így egész erejével nem 
vehet részt a spanyol örökösödési háborúban. 19 

A követ a magyar hadjáratot már ezen a télen szerette 
volna megkezdeni s mivel karácsonyra a belzi palatina is meg- 
érkezett Karlsbadból, Rákóczit és Bercsényit Minszkből, a hol 
négy hetet töltöttek, sietve Varsóba hítta. Maga kísérte el 
Rákóczit karácsony éjjelén a herczegnőhöz. A rokonok akkor 
látták egymást először. A szép asszony, a kinek ura éppen 
vörös- oroszországi (galicziai) jószágain tartózkodott, nemcsak udva- 
riasan fogadta a fejedelmet, hanem arról is kezeskedett, hogy 
ura, a mennyiben teheti, gondoskodni fog élete biztonságáról 
és védelméről. 20 

Karácsony első napján a herczegnő Rákóczit franczia had- 
mérnök, Bercsényit német polgári mérnök képében egy apród- 
jával urához Galicziába küldte. Az 1702-ik év elején érkeztek a 
moscseniczai erdőségben levő remetelakba, vagy inkább eldugott 
kastélyba, a hol az előre értesített Szienyiavszkíj palatinus és 
tábornok fényes ebéddel és nagy kitüntetéssel fogadta üldö- 
zött rokonát s azonnal a legszorosabb, igazán mindhalálig tartó 
barátságot kötötte vele. Nem hitte, hogy akármiben is fogyat- 
kozást szenvedjenek. Mikor ő neki magának a varsói ország- 
gyűlésre kellett mennie, jókedvű, tréfás franczia orvosát hagyta 
náluk, hogy testileg, lelkileg jól érezzék magukat. Éppen azért, 
mert oly nagyon is fényesen fogadta őket s olyan jól gondos- 
kodott róluk, híre futott, hegy vendége tulajdonképpen Conti 
herczeg, a ki most a palatinus és a svéd király segitségével 
akarja elűzni II. Ágost királyt. Ez a «bolond hír», a minek 
Rákóczi nevezte, nemcsak a király figyelmét keltette föl, hanem 
másokat is találgatásokra késztetett, ki lehet a titokzatos idegen ? 
Szalontay János, a ki múltkori fölkelésének leveretése óta 
egyre bujdosott, Lengyelországban éppen akkor mindenütt 

19 Du Héron idézett sürgönye. 

20 A végzetes találkozásról Rákóczi, Önéletr. 155., 419. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 28 



2l8 MÁRKI SÁNDOR. 

kereste Rákóczit s a fényes vendéglátás hírére, valami sejte- 
lemtől megragadva, 1702 januárius 20—25 közt Moscseniczába is 
ellátogatott. Elmondta a fejedelemnek és Bercsényinek, hogy ő 
nagy titokban bejárta egykori fölkelése színterét s a népet még 
búsabbnak, elkeseredettebbnek találta. 3 — 4000 embert már is 
könnyen összegyűjthetne s a dolog könnyebben menne a 
múltkorinál, mert a császári csapatok nagy részét kivitték Olasz- 
országba; de már tapasztalatból tudja, hogy a fölkelés csak 
úgy sikerülhet, ha nagyurak vezetik. A mire tehát 1697-ben 
kényszeríteni akarta, most kérve-kéri Rákóczit, Bercsényivel 
együtt álljon a fölkelés élére. A meglepett urak tövéről-hegyére 
kikérdezték Szalontayt a közhangulatról. Rákóczi azonnal izent 
Szienyiavszkíjnak, a kitől azt remélte, hogy 4 — 5000 tatárt és 
kozákot hamarosan egybegyüjthetne a betörés czéljaira. Mind- 
járt meg is kérte, ne eressze vissza addig a tatár kán emberét, 
míg Varsóból vissza nem tér Bercsényi, a kit nagy titokban 
Du Héronhoz küldött jelentés és értekezés végett. Azt kérte a 
követtől, járna közbe, hogy ügyüket XIV. Lajos a lengyel 
korona tábornagyainak, a prímásnak és Jablonovszkíj krakói 
várnagynak támogatásába ajánlja. Szienyiavszkij a csapatok, 
Potoczkíj kievi palatínus a tüzérség szervezése tekintetében 
bizonyára szívesen követné a király utasításait. Rákóczi franczia 
pénzen fogadott hadak élén törvén be, a magyarok kétségtele- 
nül melléje állnak s I. Lipót helyett a trónra olyan lengyel 
herczeget ültetnének, a kit XIV. Lajos ajánl nekik. Ok, mióta 
a nemesi szabadság megsértése miatt Szobieszkíj Konstantinból 
kiábrándultak, legszívesebben Jablonovszkíj János herczeget, a 
krakói grófot és várnagyot, a lengyel korona nagyvezérét lát- 
nák trónjukon. Az öreg herczeg Ágost király nevében már 
előbb ajánlatokat tett Rákóczinak, hogy a császárral kibékítse. 
De az önzetlen fejedelem megfogadta, hogy csak úgy tér 
vissza hazájába, ha szabadságait helyreállítva és személyén 
kívül hazáját is biztosítva látja. 21 Ezek a tárgyalások ébresztet- 

2 ' Rákóczi Bezenvalhoz 171 1 november 24-ikén. Szalay, Rákóczi bújd. 176. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 219 

ték benne azt a gondolatot, hogy Jablonovszkíjt ültesse a 
magyar trónra. Igaz, hogy a herczeg már 68 esztendős és 
beteges; de két derék fia van, kiket családi összeköttetéseik 
is ajánlanak. Az egyiknek, János Szaniszlónak, Bethune marquise 
a felesége s így kedves lehet XIV. Lajos előtt; a másiknak, 
Sándor János buszki sztarosztának és a korona nagy zászlós 
urának, felesége Szienyiavszka Theophila. 22 Ha e mellett XIV. 
Lajos a galicziai urakat támogatná abban a törekvésökben, hogy 
II. Ágost helyett Conti hg. legyen a királyuk, ezzel Svédorszá- 
got is megnyerné a franczia érdekeknek, a mi végből Rákóczi 
személyesen tárgyalna XII. Károlylyal. Háta mögött a francziák 
iránt barátságos Svéd-, Lengyel- és Magyarországokkal, a 
császár nagyon kényelmetlenül érezné magát s a spanyol örö- 
kösödés kérdésében gyorsan engedne. A követ mindezt azonnal 
tudatta a királyival. Megjegyezte, hogy Rákócziban megvan 
minden tulajdonság, a minek következtében XII. Károly meg- 
kedvelheti. Lelkesedve fűzte hozzá, hogy a király leghelyesebb 
politikája volna : támogatni az elégedetlen magyarokat s módot 
nyújtani nekik szabadságuk visszavívására. Januárius végén Ber- 
csényi visszaérkezvén Mosczeniczába, Rákóczi azzal bocsátotta 
el Szalontayt, hogy a fölkelésnek nem szabad kitörnie addig, 
míg XIV. Lajos meg nem ígéri a kért támogatást; mert a 
sikertelen kísérlet újabb szerencsétlenséget hozna az országra. 23 
Azonban évek múlva 24 maga is eltűnődött rajta, mi következ- 
nék hazánkban, ha minden, az ellenségtől való félelemre adott 
okot maga is oly hathatósan venne szívére, a mint sokszor a 
jelenségek adnának ösztönt, ha hazánkért készek nem volnánk 
akármely halálra is feláldozni személyünket? 



22 Siebmacher, Wappenbuch, ív. kötet, XIV. Lajosnak, hogy Szalontay eljővén, 

14. sorozat, 57. találkozni szeretne a belzi palatínusnál 

2 3 Szalontay látogatására nézve I. Du levő urakkal, miről őt maga a palatínus 

Héron 1702 januárius 20. és 26-iki sürgönyét értesítette; 2Ó-ikán pedig már Bercsényi 

s ennek alapján Thaly Bercsényijét, 11. varsói útjáról számol be. 
429 — 432. Ez a látogatás januárius köze- 24 1710. deczember 16. Arch. R. ni. 

pén történt ; a követ 20-ikán jelenti 322. 

28* 




220 MARKI SÁNDOR. 

VIII. 

HÍREK A HAZÁBÓL ÉS A KÜLFÖLDRŐL. 

(1702.) 

zienyiavszkíj figyelmeztette moscseniczai vendégeit, hogy 
egy megszökött pénztárnoka elárulta kilétöket Stratt- 
mann császári követnek s így ottan többé nincsenek 
bátorságban. Februárius elsején tehát átköltöztette őket drikovi 
erősebb kastélyába, hová egy idő múlva Varsóból feleségével 
együtt ő maga is kirándult. Lubomirszkának sok nemes tulaj- 
donsága volt. Rákóczi szerint férfiúhoz illő az esze és a bátor- 
sága, nemét meghaladó nagy a lelke. 1 Jött idő, a mikor úgy lát- 
szott, tőle függ, uráé vagy Rákóczié legyen-e a lengyel korona ; 
s a mikor zavarba hozta saját királyát, a svéd és a franczia 
királyt, magát a czárt és a császárt is. 2 O lett Rákóczi Egeriája, 3 
ki ismeretségük első pillanatától fogva tettre buzdította; s ő 
lett Rákóczinak majdan Kassandrája is, a ki a vég kezdetén 
megizente neki, hogy « nincs mit bíznunk a muszkához, — a 
franczia históriák is csak imaginatiók». 4 

Rákóczi a szabadságharcz igazi megindítása munkáját abban 
a hosszas tanácskozásban határozta el, melyet a Drikovba 
érkező Szienyiavszkíj-párral és Bercsényivel folytatott. Alkalmat 
erre XIV. Lajosnak Du Héronhoz 1702 márczius 2-ikán intézett 
az a kijelentése adhatott, hogy ha akad olyan lengyel főúr, a 
ki a magyar fölkelés élére állani s esetleg a koronát elfogadni 
hajlandó, ő megadja azt a segítséget, a mit tőle észszerűen 
kérhetnek. De ismernie kell a fölkelés tervezőinek szándékait, 
javaslatait, összeköttetéseit, a kívánt összeg nagyságát s a 
remélt siker biztosítékait. Rákócziról mindenesetre rosszul ítélt, 



1 Rákóczi emlékiratai, 21. és önéletr. 2 Arch. R. V. 440—2., 445., 448.; vu. 

'56 — 7-, i7°-» 178— 9., 208. V. ö. Medows 82. 216. 

1708 deczember i-i jelentését. Simonyi^ 3 Szalay, Rákóczi bujdosása, 45. 

Angol dipl., ni. 412. és Tört. Tár, 1882. 4 Bercsényi levele 17 10 deczember 20. 

157. Arch. R. vi. 637. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 221 



mert azt hitte, hogy ha XII. Károly elfoglalhatja Szász- és 
•Csehországot, ott kárpótolni lehet őt Magyarországban elkobzott 
jószágaiért. s A fejedelem valóban «a svéd király fölszentelt 
lába elé vetette magát» s pártfogást kért tőle. Hiszen ((veleszüle- 
tett kegyelmének sugaraival már fogsága sötétségébe is bevilágított 
s páratlan nemeslelkűségének csodálatos bizonyságát adta azzal, 
hogy megemlékezett őseinek a svéd korona iránt tett legaláza- 
tosabb szolgálatairól)). Minden jószágának elvesztése után csak 
az ő jóságában bízhatik. Ez a remény enyhíti nyomorúságait, 
ez csökkenti azt a veszedelmet, a melylyel ellenségei naponkint 
fenyegetik. Azért maradt ebben az országban, hogy majdan 
megösmertesse vele őseitől öröklött buzgóságát, s testvérével, 
Bercsényivel együtt, védelmét kérhesse ő, a világ legboldog- 
talanabb herczege. 6 Nem vagyont keresett. Már vagyona első 
elkobzásakor (1688) megjegyezte, hogy milliónyi vagyonából 
ugyan többen meggazdagodtak, de köszöni Istennek, ki elvette 
az alkalmat, hogy vagyonával helytelenül éljen. 7 Két hét múlva 
XIV. Lajos egyelőre 12.000 livre évdíjat utalt ki Rákóczinak, 
8000-et Bercsényinek. 8 Ha Rákóczi nyugodtan akar élni, bizo- 
nyára elfogadja Szienyiavszkíjék ajánlatát, hogy a császáriak 
fondorlatai elől távoleső ukrajnai birtokaikra húzódjék. De ezt 
most is körülbelül olyan okból nem fogadta el, mint kilencz 
esztendő múlva a czár ajánlatát, ki neki és bujdosó társainak 
szintén Ukrajnában adott volna megfelelő területet. A hely 
messze volt, minden érintkezéstől elzárva ; benne pedig reményt 
keltettek a franczia király Ígéretei. 9 Tehát arra határozta el 
magát, hogy Bercsényivel együtt Szienyiavszkíjék brzezani jól 
őrzött várába vonul. 

Brzezan Jaraszló (Jaroszlav) és Ilyvó (twow, Lemberg) közt, 
Magyarország határától 130 — 140 km. távolságban s így az 

5 XIV. Lajos válasza Thaly, Bercsényi^ osztályában. Péterffy Lajos szíves köz- 
a - 434 — 5- V. ö. az 1702. évre nézve Klopp, lése. 

Der Fali des Hauses Stuart, ix. 63—70. 7 Önéletrajz, 15. 

6 A kelet nélküli franczia eredeti a svéd 8 Thaly, id. h. 439. 
-áll. levéltár diplomatikai «Transylvanica» 9 Önéletr. 157., 234. 



222 MARKI SÁNDOR. 



ügyek szemmeltartására alkalmas helyen feküdt. Rákóczi 1702 
márczius végén jött ide s egy esztendőnél tovább senki sem 
kételkedett rajta, hogy az, a minek mondja magát, t. i. franczia 
hadmérnök ; a mi annak bizonysága, hogy szakjában otthonos 
volt. Jó gyakorlatnak és készülésnek látszott ez jövendő felada- 
tához, melyhez képzett hadmérnökök nélkül kellett kezdenie. 
Most ő maga vezette a várerősítés munkáját s Bercsényi mint 
német építész-mérnök működött mellette. A lengyel urak sűrűn 
látogatták s Du Héronnal is folyvást összeköttetésben maradtak. 
Április elején «a két magyar úr» innen adta meg válaszát 
XIV. Lajos öt kérdésére. Kijelentették, hogy czéljuk a jelen 
politikai körülmények felhasználásával bosszút állani nemzetök 
szabadságának igazságtalan eltiprásáért, felszabadítani a népet 
a szolgaság nyomorú igája alól s rábírni az országot, hogy 
XIV. Lajosnak tetsző királyt válaszszon. Rákóczi ennél a pont- 
nál még bizonyára Jablonovszkíjra gondolt, kinek a franczia 
király iránt való őszinteségében s jó hajlamaiban kételkedni 
nem lehet és kire a lengyel urak közül leginkább számított; az 
öreg úr azonban már négy nappal ezen levél elküldése előtt 
április 3-ikán meghalt. A magyar urak különben, a hogy 
XIV. Lajost biztosították, legtöbbet bíztak a nép lelkesedésében, 
a mostani rendszer iránt táplált gyűlöletében s abban a körül- 
ményben, hogy a spanyol örökösödési háború miatt Lipót király 
a katonaság nagy részét kivitte s a várak egy részét (pl. 
Rákóczi várai közül is Patakot, Szendrőt) — őrség hiányában — 
leromboltatta. Összeköttetéseik most még nem elegendők, de 
azonnal azok lesznek, ha munkához láthatnak. Ösmerik hazá- 
jukat s az is ösmeri őket ; rajok gondol, mint szabadítóira s már 
is engedelmeskedik nekik. Januáriusban (Szalontay ottjártakor) 
elég volt a nép lecsillapítására az az egyszerű üzenetök, hogy 
ne mozduljon, míg ők nem mozdulnak! Arra kérik a királyt, 
küldjön egy derék tábornokot a csapatok vezetésére s egy 
hadbiztost azoknak fizetésére, a segélyösszeg kezelésére. Ha a 
király erre a vállalatra 400.000 tallért áldoz, Olaszoszágban 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



223 



milliókat takaríthat meg. 10 Rákóczi azzal biztatta a követet, 
hogy a háborút csakhamar Bécs kapujáig vihetik. A követ- 
kezések megmutatták, hogy ez nemcsak afféle captatio bene- 
volentiae volt. «Hogy ha engemet — szólt — nagyravágyás, 
bosszúvágy, ifjúi nyughatatlanság ösztönöznének erre a válla- 




79. 1. LIPÓT. 



latra, úgy a rohamos szenvedelmek elhamarkodásra késztet- 
nének; de mivel (igyekezeteimet ő felsége (XIV. Lajos) érdekei 
és hazámhoz való buzgó szeretetem vezérlik : Ön (Du Héron) 
nem veszi rossz néven, ha nyiltan kijelentem, hogy czélt érni 



10 Du Héron 1702 április 7-iki sürgönye. 16-ikán csak 200.000 tallért számítottak. 
Thaly, id. h. 11. 444 — 7. 1701 november U. o. 11. 392. 



224 MARKI SÁNDOR. 

csak pontosan fizetett hadakkal remélek . . . Habár házam hatal- 
mát a balszerencse kisebbítette is, meghagyta számomra azt az 
előnyt, hogy nagyon sok barátom és párthívem van, már csak 
azon okból is, mivel oly ősöktől származom, kik Magyar- és 
Németországban egykor sokat tettek a szabadság fennmara- 
dásáért*. 11 

Április 8-ikán Du Héron azzal kecsegtette XIV. Lajost, hogy 
a betörés már augusztus elején megtörténhetik s néhány nap 
múlva figyelmeztette, hogy a lengyelek meggyőződése szerint 
az osztrák-ház hatalmát legjobban a magyarok megsegítésével 
korlátolhatja. A király május 18-ikán ki is jelentette, hogy 
óhajtja Rákócziék tervének a sikerét, de segedelmet csak akkor 
ád, ha ennek a sikernek némi látszata mutatkozik. Közben 
azonban május 15-ikén I. Lipót megüzente a háborút XIV. 
Lajosnak, a ki most már sietett biztosítani Rákóczit és Ber- 
csényit, hogy a békébe annak idején őket is belefoglalja 
s 2 — 3 hónap múlva 3 — 400.000 tallér, sőt, a körülményekhez 
képest, nagyobb hadisegélyt utal ki számukra. 

Strattmann császári követ, akármilyen hézagosak lehettek is 
értesülései, aggodalommal kísérte az ügyek fejlődését. Lipót 
király az olasz és a bajor háború kitörése óta a tíz gyalog és 
kilencz lovas ezred nagyobb részét mindamellett is kivitte az 
országból, hogy gróf Erdődy Kristóf kamaraelnök ismételve 
figyelmeztette, Rákóczinak mennyi híve van a nemesek és a 
könnyen felizgatható nép között. 12 A király valóban gondolt 
Magyarország megnyugtatására, de nem az alkotmány biztosí- 
tásával, hanem olyképp, hogy Strattmann követ útján ismétel- 
ten kegyelemmel és örökös birtokai visszaadásával kecsegtette 
Rákóczit, a ki azonban, az alkotmányos sérelmek orvoslása előtt, 
nem sietett ((visszakerülni az osztrák ház körmei közé». A bécsi 
udvar tehát más módon tett kísérletet a franczia-magyar össze- 
köttetések megsemmisítésére. Része volt benne, hogy Ágost 

11 U. o. 447-9- 

12 Wagner, Hist. Leopoldi, 11. 740. Katona, Hist. Crit. xxxvi. 216. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 225 

király Du Héron marquist, a magyarok lelkes barátját, a svéd 
királylyal való levelezés gyanúja miatt, kiutasította Lengyel- 
országból. Viszont, közhír szerint, a császár sógora, Szobieszkíj 
Jakab herczeg, 50.000 aranyat ígért volna egy lengyel főúrnak, 13 
ha Rákóczit elfogatja vagy megöleti. A mellett Strattmann is 
egyre ösztönözte a királyt, távolítsa el Brzezánból a bujdosó- 
kat. Azonban a császáriak befolyása nagyot csökkent, a mikor 
májusban XII. Károly elfoglalván Varsót, kijelentette, hogy 
ki nem megy addig Lengyelországból, míg ki nem veri, vagy 
maguk a lengyelek ki nem kergetik Ágost királyt. Fogadásának 
június 19-ikén a klissovi győzelemmel, majd Krakó megszállá- 
sával adott súlyt. Szienyiavszkíj Ádám, a kit Du Héron már egy 
esztendeje H késznek és alkalmasnak tartott a Magyarországba 
nyomuló franczia zsoldosok vezetésére, résen állott, hogy családi 
vára a bujdosókkal együtt valamiképpen Ágost király és a 
császáriak kezére ne kerüljön. Ugyanis azt a titokzatos lengyel 
főurat idáig, ha a várba vagy uradalmaiba jött, rendesen 50 — 60 
fegyveres, valóságos rabló-csapat kísérte. A nép, mint nálunk 
a Fatia Negráról, azt rebesgette, hogy segedelmökkel ő maga 
«sok olyast csinált titokban, a mit ezeknek a rablóknak tulaj- 



13 Rákóczi (Önéletr. 157.) elhallgatta a tént ugyan, de egy Fatia Negra-féle alak 
nevét, mivel 1719-ben még élt, csak annyit Rákóczinak nem lehetett állandó barátja, 
jegyzett meg, hogy vele vénokonságban 1706 óta, mint a szepesi városok kor- 
levő nagy nemzetségből származott. Thaly mányzója, György herczeg nyíltan a csá- 
szerint (Bercsényi, 11. 453.) a Báthory- szárral tartott és Rákóczinak mindvégig 
rokonság révén egyik Radzivill hg. lehe- sok bosszúságot okozott ; de a fejedelem 
tett; de lehetett Lubomirszkíj György her- még 1709 januárius 26-ikán is azt írta róla 
czeg is, (szül. 1666. f 1735 október 14-ikén) (Arch. R. 11. 438.), hogy nem kell tartani 
a ki visnici és jaroszlávi gróf, szandomiri tőle ; mert való ugyan, hogy barátságára 
vajda (palatínus) lévén, gyakorta járt-kelt nézve filius est fortunae, de ellensége 
ezen a vidéken. Ellenben a Radzivillek senkinek sem lesz. Azonban 171 1 július 
törzsbirtokai Litvániában feküdtek. Egy 29-ikén ismét nyíltan vádolta, hogy éve- 
esztendő múlva, mikor a titokzatos főúr kig fondorkodván személye ellen, elfoga- 
Ilyvó mellett levő táborába hítta Rákóczit, dott olyan megbízatást, a melyért Ribinszkíj- 
ez elég nyíltan megkérdezte tőle, hogy nek a bécsi kormány hiába igért grófi 
talán méltatlanságról gyanúsítja nemzet- czímet, tábornoki rangot és 200.000 forin- 
ségével szemben? A Radzivillekkel soha tot. (Fiedler, Actenstücke, 1. 362 — 3. Szalay, 
sem volt baja, ellenben egy Lubomirszkíj Rákóczi bújd. 90.) 

aligha nézte jó szemmel egy Lubomirszká- 14 Rákóczi emlékír. 22. Önéletr. 157 — 8. 
val való viszonyát. A kibékülés megtör- 

Magyar Tört. Életr. 1907. 29 



22Ó MÁRKI SÁNDOR. 

donítottak». IS Júliusban tehát Szienyavszkíj nagyobb és fegyel- 
mezettebb csapatot hozott magával, hogy Brzezan helyőrségét 
megerősítse. 

Az aggodalmak fölöslegesek voltak, a várat ostromolni senki 
sem ment, s az esztendő második felét Rákóczi megszokott 
gyakorlatai és vadászatai közt nyugodtan töltötte. Most már 
szabadabban levelezhetett a franczia udvarral, a melylyel a 
magyar ügyek állásáról hol közvetlenül, hol a danczkai követ, 
Jean Louis Dusson, ismertebb néven marquis De Bonnac útján 
levelezett. 16 A követet azonban nem ismerte s így koránsem 
fordult hozzá olyan szívesen és bizalmasan, mint elődjéhez, 
Du Héronhoz ; ebben a jóval nagyobb távolság is akadályozta. 
Magyarországba azért nem írt leveleket, mert ugyan csak három 
napi járásra volt hazája határától és munkácsi uradalmától; de 
a franczia udvar keveset törődvén előterjesztéseivel, nem akarta 
hiú Ígéretekkel áltatni híveit. 17 

Ezek tehát maguk látogatták meg őt. 

1703 márczius idusa táján Brzezanban két szegény magyar 
sorra járta a házakat s mindenütt kereste Rákóczit. Bercsényi 
gyanúsnak találta a dolgot s megbízta lovászát, Barvinszkyt, 
hogy szép módjával tudja meg tőlük, mit akarnak. A lovász 
azzal tért vissza, hogy azt csak Rákóczinak mondhatják meg, 
mert valami fontos dologban jöttek. A vadászatról hazatérő 
fejedelem már a gróf szobájában találta őket. Alig szólt hozzá- 
juk, beszédéről a szegény magyarok ráismertek és sírva, 
zokogva borultak lábához. Elmondták, hogy egyikök Pap Mihály 
munkácsi nemes, másikuk Bige László, Thököly egykori kurucz 
hadnagya s a jobbágyok küldték hozzá. Baltát kértek, hogy 
fölhasítsák botjukat, a melybe megbízólevelöket rejtették. Papiros- 
sal bélelt botjuk jelent annyit a magyar szabadság történetében, 
mint Brutus aranyrejtő botja a rómaiéban. A levélben a job- 



1 5 Önéletr. 158. előszavában Schefer Károly közli az emlé- 

16 De Bonnac: Mémoire historique sur keit megíró követ életrajzát, 
l'ambassade de Francé a Constantinople *7 Önéletr. 158. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



227 



bágyok megbízták a két nemest, hogy járják keresztűl-kasúl 
Lengyelországot, míg valahol rá nem akadnak urukra, a kinek 
kiszabadulásáról értesültek. Mondják meg neki, hogy mindnyájan 



yk^HHBr Vl^^^^S^i Üfe. 


§T 




80. ESZE TAMÁS. 



híven ragaszkodnak hozzá és hogy végső vonaglása és sóhaj- 
tozásai közben a magyar nemzet csak az ő intésését várja a 
fölkelésre. A követek szerint ezen nincs mit csodálkozni ; mert 
az egész nép pásztor nélküli nyáj módjára tévelyeg. Végső 
kétségbeesésében községenkint csoportba verődik, és Rákóczi 

29* 



228 



MÁRKI SÁNDOR. 




után epekedik, róla beszél, benne reménykedik. A császári 
katonaság kiment az országból Olaszországba és a Rajnához; 
csak a várakban vannak még valami 30.000-en, de ezek sem 
tarthatják magukat sokáig, ha a felzúdult nép körülfogja őket. 
Itt az ideje, hogy Rákóczi segítsen rajtuk; mert már tavaly 
kivitték a magyar ezredeket, október 8-ikán pedig nyolcz 
huszár- és négy gyalogezredet állítván föl, 12.000 (helyesebben 
20.000) újonczot követeltek a vármegyéktől. Már pedig ha ide- 
genbe viszik a fegyverfoghatókat, az otthon maradó öregek és 
gyermekek nem tehetnek katonai szolgálatokat. A katonafog- 

„ dosás elől azonban a 

y^ ^ ff ^^7 legények az erdőkbe, 

'^ rí JJ nádasokba, pusztákra 

' -.'tT/VK^ menekültek és Ba- 

gossy Pál ezredes 
üldözései elől végre 
is Beregmegyébe hú- 
zódtak. Ott Rákóczi 
tarpai jobbágya, Esze 
Tamás szervezte őket 
csonkapapi Kiss Al- 
bert, Pap Mihály, Bige György, Nagy Márton és mások segít- 
ségével. A mikor számuk már 5700-ra szaporodott, a tél vége felé 
gyűlést tartott. Előadta az ország szomorú helyzetét, megeskette 
ókét, hogy segítenek rajta s hogy e végből követeket küldenek 
Thökölyhez Törökországba, Petrőczyhez Oláhországba, Rákóczi- 
hoz Lengyelországba. Tudatták velők, hogy fegyvert fognak, 
akármilyen segítséget kapnak tőlük. Remélték, hogy a nemesség 
is csatlakozik hozzájuk azzal a haddal, a melyet a vármegyéknek 
kellett kiállítaniuk, a melynek legénysége azonban elszéledt, hogy 
besoroztatva ne kelljen elhagynia hazáját, családját. Kérték 
Rákóczit, hogy legalább némi reményt nyújtson a segítségre; mert 
a fegyverviselésre alkalmasoknak egyébként előbb-utóbb mégis 
el kell hagyniok a hazát, a melynek pedig szüksége van rájuk. 




8l. ESZE TAMÁS NÉVALÁÍRÁSA. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 229 

A fejedelem, Bercsényivel tanácskozva, úgy találta, hogy a 
nép nem igen fontolta meg előterjesztését s erre oktalanul 
támaszkodnának ; de okoskodását egyáltalán nem vethetik meg. 
Hiszen, ha közlésök igaznak bizonyul, könnyű lenne a mozgal- 
mat megindítani; de ha ezt a hadviseléshez megkívántató alap 
és a külső segedelem reménye nélkül tennék, még nagyobb 
romlásba döntenék a szegény népet és sikerre nem lehetne 
reményök. Abban egyeztek meg, hogy Bercsényi elég 
éleseszű ifjú, hű lovászát, Barvinszkyt küldik velők vissza 
levelekkel, a melyekben Rákóczi biztosítja a népet, hogy 
még életben van, és segítséget visz nekik, ha készségesek, 
engedelmesek, dolgosak és hívek lesznek. 18 

Rákóczi mindenekelőtt a külföldi segítséget akarta biztosí- 
tani. Satton Róbert konstantinápolyi angol követ már ebben az 
időben tudta róla, hogy a franczia király költségén él s De 
Bonnac franczia követtel levelezget. 19 A király valóban kiutalta 
a már tavaly megígért 12.000 livret, de a fölkelés érdekében a 
fejedelem márczius 17-ikén újabb sürgős előterjesztéseket tett 
neki. 20 Kérte, Danczkában tartson készen pénzt, mindennemű 
fegyvert, rendeljen oda haditiszteket és vegye rá a lengyel 
főurakat 4000 lovas és ugyanannyi gyalogos kiállítására, a kik- 
nek élén bemenjen Magyarországba, fölkelésre bírja a népet és 
a nemességet, elfoglalja a várakat, egyesüljön a francziák szö- 
vetségesének, Miksa Emmánuel bajor választónak seregével s 
őt az ország beleegyezésével a magyar trónra emelje. Harmadik 

18 Rákóczi emlékiratai 24 — 25. Önéletr. 19 1703 márczius 31-iki levele. Simonyi, 

159 — 160. Károlyi S. emlékirata a Rákóczi- Angol dipl. 1. 15. 

háború kezdetéről. (Századok, 1874. 322. 1. 20 Emlékiratai, 22 — 23. A De Bonnachoz 

Itt Waltherr Imre Rákóczi szolgáját intézett kísérő iratban (közli Thaly, Ber- 

Barvinszkynek, Thaly, Bercsényi életében, csényi, ír. 465 — 7.) Rákóczi azzal sürgeti 

11. 464. világosan Berzeviczynek írja ; de a király segítségét, hogy «annyi ember 

maga Rákóczi emlékiratában és önélet- lévén immár a titokba avatva, a több ezer 

rajzában egyaránt a Bercsényi lovászáról közt akadhat valamely áruló s azért a 

szól ; a Barvinszky nevet tehát erre alkal- dolgot halogatni nem lehet, hogy a késle- 

maztam). V. ö. még Feldzüge des Prinzen kedés miatt az egész vállalat össze ne 

Eugens ív. 122., 631.; v. 239.; Thaly, omoljon. » 
i. h. 11. 454 — 464. Szalay, vi. 66—67. 
Horváth, vi. 299—301. stb. 



230 MÁRKI SÁNDOR. 

kívánsága az volt, hogy járjon közbe a szultánnál Thököly 
megsegítésére s az erdélyi fejedelemség helyreállítására. 

A legmeglepőbb Miksa királyságának fölvetése. A bajor 
választó 41 éves volt és már húsz év óta ismeretes a magyarok 
előtt, mert Bécs fölszabadítása óta harczolt hazánkban a török 




MIKSA EMMANUEL BAJOR VÁLASZTÓ FEJEDELEM. 



ellen. Mint már Lipót veje ismételve részt vett Buda vára 
ostromában ; egyik hőse a mohácsi (vagy inkább harsányi) 
csatának s 1688-ban mint az egész hadjárat fővezére, Nádor- 
fejérvárat is visszavítta. Az okos, vitéz, szeretetreméltó fejedel- 
met II. Károly, Spanyolország utolsó Habsburg-királya, német- 
alföldi helytartóvá, később pedig fiát Spanyolország örökösévé 
tette. Miksa azonban fia halálát bécsi méregnek tulajdonította s 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 23I 

ezért II. Károly halála után a Habsburgok táborából elkesere- 
detten ment át a Bourbonokhoz. 1702 szeptembere óta mint 
XIV. Lajos bevallott szövetségese nyilt háborúban állt apósával, 
a császárral. Akkor, a mikor Rákóczi reá gondolt, éppen azon 
volt, hogy egy délnémet (sváb) királyság alapítása végett 
Villars franczia tábornokkal (a volt bécsi követtel) egyesüljön. 21 

IX. 
A NÉP BEHÍVJA RÁKÓCZIT. 

(i7°3-) 
bécsi kormány 1703 április 29-ikén számbavétetni akarta, 
mekkora ereje lesz a tervezett egységes Ausztriának. 
Magyarországban szintén elrendelte a földek, parasztok, 
polgárok összeírását, sőt a nemesekét is. ((Nagyfontosságú dolog 
ez az összeírás — jegyezte meg mindjárt akkor Szakáll Ferencz 
kolozsvári polgár. — Távol legyen, hogy Rákóczit a Krisztushoz 
hasonlítsam; de ugyanakkor, mikor Krisztus született, összeírás 
volt Zsidóországban és azalatt jött a szabadító, a világ megváltója. 
Mostan is a szegény nemzetnek valóban lenne szüksége szaba- 
dítóra. Hallatik, hogy Rákóczi jó dologban indult meg a szegény 
magyar szabadítására ; kit Isten boldogítson (igyekezetében. Re- 
ménységünk lehet itt is ; mert mint a zsidóság a római birodalom 
alatt sanyargott, a mikor Isten nem testi, de lelki szabadítót kül- 
dött : úgy mi is ugyanazon birodalom alatt nyomorogván, nálunk 
is összeírást indítanak. De Isten el fogja küldeni szabadítónkat». 
Mindenütt ezt a hitet találta Barvinszky, a ki két hónap 
alatt bejárta Rákóczi uradalmait. Május 10-ike táján Pap Mihály 
vezetése alatt a népnek egy kis küldöttségével tért vissza 
Brzezanba. Hírűi hozta, hogy mindenütt szeretettel, örömmel 
fogadták, de a biztatásnál most már többet várnak : tiszteket és 
zászlókat, hogy a támadást megkezdjék. 

21 Rákóczi tehát 1703 márczius 17-ikén lasztó akkor már elfoglalta Passaut és 
nem írhatta, a mit jegyzékére hivatkozva Linzet. Passaut csak 1704 januárius 8-ikán 
emlékirataiban (23. 1.) mond, hogy a vá- foglalta el, Linzet pár nap múlva. 



232 MÁRKI SÁNDOR. 

Rákóczi és Bercsényi május 12-ikén Brzezanban csakugyan 
kiadták fegyverre hívó szózatukat : éppen aznap, mikor király- 
jelöltjük, Miksa Emmánuel bajor választó Duttlingennél a franczia 
sereghez csatlakozott. «Nem lehet oly magyar — szóltak, — ki 
az eddig Magyarországon törvénytelenül, Isten és igazság ellen 
hatalmaskodó, minden rendet képtelenül sanyargató idegen 
nemzet kegyetlenségét, porcziózó s képtelen adóztató zaklatásait, 
nemzetünknek és szabadságunknak megvetését és már mint láb 
alá vetetteknek csúfolásait elégségesen nem érzette s nem 
értette volna. Elannyira, hogy már országunknak, régi szabad- 
ságunknak gyökeres veszedelménél egyebet senkisem ítélhet 
vala, ha a minden birodalmakkal bíró kegyelmes Isten csodálatos 
és váratlan háborúkkal az országunkat eddig sanyargató német 
nemzetet mindenfelől nem környékezte és az által a mi régi 
szabadságát keservesen óhajtó s igaz hazaszeretetéért gerjedező 
magyar nemzetünknek is utat és alkalmatosságot nem mutatott 
volna a kívánt szabadulásra.)) A mostaninál jobb és biztosabb 
alkalmatosságot az ország sohasem remélhetvén, ők bújdosásban 
töltött életök minden napját édes hazájok régi szabadságának, 
dicsőséges nemzetök régi jó hírének, nevének, elnyomott orszá- 
guk lakosainak javára, hasznára szentelték s a magyar haza 
képtelen nyomorgatásán szánakodó királyok és fejedelmek segít- 
ségét keresték. Meggyőződtek, hogy itt az ideje az ország föl- 
szabadításának. Igaz hazafiságukra intik tehát a mindenrendű 
igaz magyarokat, hogy fegyvert fogjanak édes hazájok és nem- 
zetök mellett és a birodalom ellen. Addig is, míg ők kimehet- 
nének, a fegyverfoghatók engedelmeskedjenek a kiküldött elül- 
j ároknak s tiszteknek s mások is jóindulattal viselkedjenek. 
Ök maguk is késedelem nélkül megindulnak elegendő segítő- 
haddal. »Édes hazánkért, nemzetünkért, régi szabadságunkért, 
a hatalmas Istennek segítségével s az ő hatalmas hada- 
kozó karjának erejével, tökéletes szívvel-lélekkel szenteljük 
életünket s vérünket ontani egyedül hazánk és nemzetünk sza- 
badságáért, minden privátumnak vágyódása nélkül készek 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 233 

leszünk». Bíznak Istenben, a nemzet bátorságában és hazaszere- 
tetében s a velők egyetértő királyok segítségében, hogy ezen a 
most Istentől nyújtott alkalommal elérik és mindnyájok munkájá- 
val helyreállítják nemzetök régi szabadságát és hazájok örökös 
megmaradásával dicsőséges szabadságban végzik életöket. 1 

Pap Mihály volt az első, a ki fölesküdött Rákóczi piros 
selyemzászlajára, 2 melynek egyik oldalán a fejedelem czímere 
és kezdőbetűi álltak, másik oldalán pedig ezek a szavak : Cum 
deo pro patria et libertate! (Istennel a hazáért és a szabad- 
ságért!) Maga is megesküdött, hogy megsegíti, el nem hagyja 
a vele tartókat és hogy a míg a franczia segítő csapatok 
megérkezhetnek, barátaival hamarosan egy kis hadat gyűjt 
össze a határra. Azonban zászlait ki ne bontsák addig, míg 
újabb parancsát nem kapják ; mert azokat egyelőre csak a nép 
összetoborzására kell használniok annak a jeléül, hogy nem 
valami rablók, hanem a Rákóczi kuruczai. Meghagyta, hogy a 
templomokat, czintermeket, kolostorokat, nemeseket, nemesi 
kúriákat, kastélyokat, utazókat, kereskedőket sehol se bántsák, 
falut, várost, malmot ne égessenek, a szegényeket ne kínozzák. 
Ha lehet (pedig hogy lehet, megmutatták 1697-ben), egy vagy 
több várat egy időben megrohanva foglaljanak el a rest néme- 
tektől, kiknek tisztjei többnyire haszonlesők, gondatlanok, 
gyávák. 3 

Alig bocsátotta el a követeket, Bercsényivel a fölkelés anyagi 
eszközeinek biztosítása végett Ilyvó felé indult. Kész volt vagyo- 
nát lekötni, hogy egyes lengyel főuraktól katonaságot nyerjen. 
Útközben ily czélból látogatta meg barátját, Visnyoveczkíj her- 
czeget s hasonló okból kereste föl Ilyvóban barátját, gróf 

1 Az egész pátens szövege Thalynál, 2 A velenczei követ már június 9-ikén 

Bercsényi 11. 469—471. Ezt Boné András írja, hogy az elégületlenek három zászló 

Diószegen július 19-ikén hirdette ki. (Er- alá sorakoznak : a Rákóczi, Bercsényi és 

délyi nemz. múzeum levéltára. Kemény, Petrőczy zászlaja alá. Malagola a Deutsche 

Erdély tört. eredeti levelekben, xxxvn. Revueben, 1907., 92. 

kötet.) Jellemző, hogy Stepney bécsi angol 3 Rákóczi Emlékiratai, 25., Önéletr. 

követ június 22-ikén kétségbe vonta hite- 161. 
lességét. Simonyi, Angol dipl. iratok 1. 22. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 30 



234 MÁRKI SÁNDOR. 

Potoczkíj Mihály kiovi palatínust. Csak két szolgával ment 
külvárosi házába., holott gyaníthatta, hogy ellenségei minden 
lépésére ügyelnek s könnyen elfoghatják. Barátja szokott szíves- 
séggel fogadta, de aggodalmasan közölte vele, hogy nem nyújthat 
teljes biztonságot, mert udvari népének és testőrségének csak 
egy része van jelen, egy mágnásrokona pedig (Lubomirszkij 
György ?), a kinek jó szándékaiban éppenséggel nem bízhatik, már 
is követet küldött hozzá és arra kéreti Rákóczit, keresse föl őt 
egy mértföldre levő táborában. Potoczkíj valósággal megrémült, 
mikor a fejedelem kijelentette, hogy elmegy vele a táborba s 
erről semmiképp sem engedte magát lebeszélni. A mint utóbb 
maga mondta, hiú nemeslelküség álomképe volt cselekedetének 
rugója ; mert ellenségének sok tettéből gyanította, hogy az most 
valami tisztességes ürügyet keres a kibékülésre, azért verse- 
nyezni akart vele a nemeslelküségben. A történelem kitűnő 
ismerőjének talán az is eszébe jutott, hogy Imre király hasonló 
személyes bátorsággal fegyverezte le lázadó öcscsét. A mint 
megérkezett, a hintóból kiszállva, ismeretlen rokonához köze- 
ledett. «Ha nem ismered is — szólt — rokonod az, a kit 
üldözőbe vettél. Legalább azt mondják, hogy üldözöd, de én 
nem hiszem. Ha mégis igaz a dolog, talán azért tetted, mert 
azt gondolod, hogy a te nemzetségedhez vagy barátságodhoz 
méltatlan dolgot követtem el ; eljöttem tehát, hogy lásd és hidd, 
van bennem valami, a mi tehozzád méltó ». 

Csak ekkor nevezte meg magát. A főúr meghökkenve, 
pirulva hátrált néhány lépést, de azután kitárta karját és meg- 
ölelte rokonát. Megvallotta, hogy Szobieszkíj Jakab valóban 
50.000 aranyat ígért neki, ha elveszti Rákóczit. Jó barátja 
kedvéért és kívánságából érdeklődött is brzezani életmódja iránt, 
de csak bizonytalan tudósításokat kapott, élete ellen pedig 
sohasem törekedett. Mint igazi jó barátok váltak el, de barát- 
ságára nézve — Rákóczi szerint 4 — ez a főúr mégis csak 

4 Arch. R. 11. 438. V. ö. jelen életrajz 225. lapján a 13. jegyzettel. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 235 

«a szerencse fia maradt». Bercsényi, a ki aggodalommal 
várta a vakmerő vállalkozás sikerét, nagy örömmel fogadta 
sértetlenül visszatérő barátját. 5 Másnap megnyugodva ment 
tovább Varsóba, a honnan azonban De Bonnac akkor már 
visszautazott Danczkába. 

Rákóczi ugyanakkor kirándult Holesiczára Szienyavszkíjnéhoz, 
hogy onnan, a határszélekhez közelebb eső helyről figyelje meg 
és vezesse a magyarországi mozgalmakat. Itt körülbelül két 
hetet akart tölteni, de egy váratlan körülmény csakhamar 
kizavarta nyugalmából. Bercsényi még el sem érhette Varsót, 
mikor június elején Magyarországból Majos János fiatal nemes, 
a vén Pap Mihály és Bige György érkezett hozzá követségbe. 
Húsz lovas és harmincz gyalogkísérőjöket Huchlevánál, a mun- 
kácsi szorosnál, a lengyelek nem engedték be országukba. 6 
Először Ilyvóban keresték őt, csak azután jöttek ide de, a fel- 
tűnés elkerülése végett, Rákóczi czélszerübbnek látta őket 
Drosdeviczában fogadni, hová Szienyavszkíjnéval együtt maga is 
átrándúlt Konskíj podoliai (a későbbi krakói) kormányzóhoz. 
Konskíj jámbor és igaz életet élt feleségével együtt. Rákóczi ez idő 
szerint mint bizalmas barátját és mint tüzérségi tábornokot 
kereste föl. Talán a követséget is azért fogadta jelenlétében, hogy 
meggyőzze őt a magyarországi mozgalmak komoly jellegéről. 7 

Majos, a bátor, de szegény nemes, előadta, hogy több ezernyi 
fegyveres nép várakozik Rákóczira a határokon. Arra kérik, ne 
hagyja el ezt a sokaságot, a mely segítségében bízva szánta el 
magát a fölkelésre. A nép készen áll és van lelke, bátorsága 
arra, hogy pontosan teljesítse a parancsokat; de vezérre van 
szüksége, a ki irányt adjon lelkesedésének. A fölkelők száma 
naponkint növekedik s így nemsokára tenniök kell valamit; ők 
tehát azért jöttek, hogy bekísérjék az országba, vagy legalább is 

5 Az érdekes találkozás : Önéletr. 7 Drosdoviczára az Önéletr. (163. 1.) 
161 — 3. szerint « talán háromnapi késedelem után», 

6 Károlyi emlékiratai. Századok. 1874. az emlékíratok (25. 1.) szerint körülbelül 
324. Majost a fejedelem (Önéletr. 163.) két hét múlva ment át. 

Istvánnak írja. 

30* 



236 MÁRKI SÁNDOR. 

megvigyék parancsait. 8 Mert a forradalomra vágyó nép kedvező 
hangulatát föl kell használnia. 9 — Megtudta tőlük a részleteket is. 10 
A mikor Pap Mihály a küldöttekkel május 19-ikén haza- 
érkezett Brzezanból, Rákóczi nyíltlevele és üzenete úgy elra- 
gadta a népet, hogy többé egy perczig sem akart várni. Esze 
Tamás, Kis Albert és mások tanácsot tartván, nem törődtek 
többé «Rákóczi Ferencz Magyarország fejedelme teljes meg- 
hatalmazottjának)), Pap Mihálynak tiltakozásával, hanem elhatá- 
rozták, hogy kitűzik Rákóczi és Bercsényi zászlait, kihirdetik 
nyíltlevelöket. Meg is tették május 21-én Váriban és Tarpán, 
másnap pedig Beregszászon. 11 Rákóczi későbbi 12 nyilatkozata 
szerint tulajdonképpen tarpai jobbágyai voltak az elsők, a kik 
mellette és édes hazánk mellett fegyvert kötvén és életöket föl- 
szentelvén, minden veszedelemre jó szívvel adták melléje önma- 
gukat. 13 A zászlók alatt mindnyájan fölesküdtek kuruczoknak, 
Rákóczi katonáinak. Megválasztották gyalogsági kapitányok- 
nak Esze Tamást, Kis Albertet, Móricz Istvánt ; lovasságiaknak 
pedig Pap Mihályt, Majos Jánost, Nagy Mártont. Mindez aznap 
történt, a mikor Károlyi Sándor és Csáky István főispánoknak 
ellenök, «a zavargó parasztok)) ellen fölkelt nemesei szétoszlottak. 
Ebben talán annak is volt része, hogy a fölkelők nekik is 
átküldték Rákóczi nyíltlevelét, a melyből láthatták, hogy nem 
egyszerű paraszthaddal van dolguk. 14 Esze Tamás, a ki leg- 
kegyelmesebb ura, a felséges Rákóczi Ferencz fejedelem legfőbb 
és első gyalogsági kapitányának nevezte magát, seregével 
Űrnapjáig (június 7-ikéig) Vári táján a Tisza révét őrizve akarta 
megvárni Majosék követségét és magát Rákóczit, a kit a nép 
Messiásnak nevezett. 15 Azalatt a falvakban, városokban mindenütt 

8 Rákóczi emlékiratai, 26. Tarpa kurucz marad. Az Esze-család most 

9 Önéletr., 163. is vezetője a nagyközségnek. 

io Károlyi emlékirata. Századok, 1874. *3 Károlyi emlékiratai. Századok, 1874. 

324- 323-4- 

u Károlyi önéletírása, 137. M Károlyi levele 1703 május 25. Thaly, 

12 1708 augusztus 25. Thaly, Bercsényi id. m. 479. 
11. 475 — 6. Tarpának most is van egy *S 1703 május 24-iki levél. U. o. 477. 

selyemzászlaja Rákóczi arczképével és Az ungvári cs. parancsnok május 27-iki 

ezzel a felirattal : Tarpa kurucz volt, levele. U. o. 483. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 237 

kihirdette Rákóczi nyiltlevelét, föleskette a népet s Bereg és 
Ugocsa földmíveseit jobbadán megnyerte. Május végén már 
körülbelül 6000-en álltak fegyverben. Mindamellett Rákóczi 
elhamarkodottnak tartotta a fölkelést. Otthon azt hirdették, hogy 
15.000 főnyi idegen haddal jön, majd meg, hogy 15.000 tatárral 
vagy 5000 svéddel készül betörni; holott Drosdoviczában csak 
két dolog közt választhatott : katonaság, tisztikar, fegyver, pénz 
nélkül bemenni, vagy pedig a felbiztatott népet cserben hagyni. 
Istenhez fordult. Honszerelme, esküje sarkalta, fiatalos heve 
tüzelte, de nem az uralomra, hanem hogy nemzetének szol- 
gáljon. Tartózkodóvá tette a veszedelem látása és az a körül- 
mény, hogy nem bízott tehetségében ; józan esze is azt tanácsolta, 
hogy lengyel barátaitól összeszedje a megígért csapatokat, meg- 
várja Bercsényi visszatértét s a franczia segítséget. Csak lassan 
akart közeledni az ország határához, hogy ezzel is táplálja a 
nép lelkesedését, a mely «nem tarthat sokáig; és ha az első 
tüz lelohadt, a második sohasem olyan erős». Meggondolta, hogy 
ez a nép meggondolatlanul ugyan, de az ő segítségében bízva 
kelt föl; ha szétverik, a közvélemény neki tesz szemrehányást, 
miért hagyta el ? A nép sem önmagát vádolná meggondolatlan- 
ság miatt, hanem őt, hogy nem segítette meg szükségében. 

Azonban nemcsak hadjárata kezdetén, hanem annak a végén 
is 16 «biztató pátensüb) adta mindenkinek a Szentírás egész his- 
tóriáját. Ügy hitte, abból átláthatjuk, mily csodálatos utakon 
és módokon, « minden emberi elme fölött» szokta vezetni az 
isteni bölcseség a benne tétovázás nélkül, egyenesen bízókat. 
«A szerencse közzé ottan-ottan változásokat is vetvén, hol két- 
ségbeejti, hol reménységgel fölemeli az emberi elmét csak azért 
is, hogy vele a maga hatalmát és dicsőségét megismertesse.)) 
Tudta jól, hogy a magyart olyan választott népnek nem mond- 
hatja, a milyen hajdanta a zsidó volt; azonban úgy hitte, hogy 
Istenben való egyenes bizodalma következtében azzá teheti. 

J 6 Rákóczi a tanácsuraknak 1710 április 29 -ikén. Arch. R. 111. 251 — 2. 



2 3 8 



MARKI SÁNDOR. 



Lelki vigasztalást a csüggedőknek nem azért írt, mintha nem 
volnának más eszközei, a mik az emberi gyarlóságokat és a 
gyönge elméket biztatván, a boldogulást remélni nem engednék. 
Azonban mindezekben olyan állandóságot, mint amabban, senki 
sem ígérhet s őmaga inkább amarra, mint erre kívánt támasz- 
kodni. De föllelkesedve tette hozzá, hogy ha az isteni fölség 
mégis az ő gyöngesége és munkája által akarja eszközölni a 
neki rendelt véget : «ime mindazoknak követésében is életünket 
és fáradtságunkat nem kímélvén, hadainkkal együtt fáradozunk, 
hogy ebben a hazában ellenségünk fegyvere ellen ügyünk bol- 
doguljon s állandóképpen végezhessük országunk dicsőséges 
szabadsága megtartására czélozó munkánkat)). 




83. A MUNKÁCSI VÁR. 



III. KÖNYV. 

A SZABADSÁGHARCZ KEZDETE. 




8 4 . p 



tZEZANI KASTÉLY. 



A FÖLKELÉS OKAI. 



U7°3-) 




'anácsot Rákóczinak «végre is a hiú dicsőség adott : a 
haza szabadságáért buzgó szeretet, a nagylelkűség 
és az a belső óhajtás, hogy semmivel se vádol- 
hassa magát». Bízván ügye igazságában és Isten segedelmé- 
ben, június 7-ikén, Űrnapján elhatározta, hogy megindul Magyar- 
ország felé és megkezdi a szabadságharczot. Hét hónap 
múlva erről a napról, de Munkács várából keltezve adta ki a 
keresztény fejedelmekhez és köztársaságokhoz intézett híres 
nyilatkozatát (manifestumát) ((nemzetünknek s édes hazánknak 
a német nemzet kegyetlen uralkodása alatt tett hallatlan meg- 
nyomoríttatásáról, maga méltóságos személyének nagy mél- 
tatlan szenvedéséről és az ausztriai ház erőszakoskodása alól 
való felszabadulásért fogott magyar fegyvernek ártatlanságáról)). 1 

1 A méltóságos fejedelem felsővadászi 
Rákóczi Ferencz kegyelmes urunk által . . . 
az egész keresztyén világnak eleibe ada- 
tott manifestum, köztudománytétel. 1704. 
8 r. 32 oldal. (Az Erdélyi Nemzeti Múzeum 

Magyar Tört. Életr. 1907. 



példányáról). Latinul közli egyebek közt 
Centum gravamina Hungáriáé germanis 
proposita, 1704. Hist. des révol. n. 
55—108. Katona, xxxvi. 287 — 301. Fran- 
cziául Manifeste du Prince Rákóczy. Basel, 

31 



242 



MARKI SÁNDOR. 



Ha Rákóczi később bocsátotta is ki ezt a manifestumot, a mely- 
ről, íratása idejéhez képest, az 1704. év elejének eseményei közt 
kellene szólani, bizonyos, hogy benne azokat az okokat akarta fel- 
sorolni, amik 1703 június 7-iki szilárd elhatározására, a szabadság- 
harcz megkezdésére ösztönözték. A szöveg későbben készült el, 

de a panaszok, a miket 
olyan velőtrázó szavak- 
ban foglalt össze, a tűrni 
többé nem tudókat ekkor 
késztették kitörésre. Az 
a maroknyi magyarság, 
a mely Konskíjék dros- 
doviczai kastélyában, ide- 
gen földön, ajkairól leste 
az indulásra szóló paran- 
csot, aznap érezte leg- 
jobban, hogy «recrude- 
scunt inclytae gentis 
Hungarae vulnera^: 
«megújúlnak a dicsősé- 
ges magyar nemzetnek 
régi sebei». Ott, idegen- 
ben küzdve a bizony- 
talansággal, a mely a 
hazában már is fegy- 
verkező kuruczok sorsa 
miatt aggasztotta őket, arra a rendíthetetlen elhatározásra bírta, 
hogy «hazája megsebesült szabadságának mostoha kézzel enyhí- 



A» MÉLTÓSÁGOS FEJEDELEM 
FELSö. VADÁSZI 

Rákóczi Ferencz, 

Kegyelmes Urunk által: 

Nemzetünknek s' édes Hazánk- 
nak a' Német Nemzet kegyetlen Ural- 
kodáfa alatt lett, hallatlan meg-nyomo- 
rittatásárűí,maga Méltóságos Sze« 
mellyenek nagy méltatlaQ 
fzenvedcscrul, 
És 
Az Aujlriai Ház erófzakoskcdása 
alól való fel fzabaduláscrt fogott Ma- 
gyar fegyvernek ártatlanságánál, az 
.egclz Kerefztyén Világnak 
eleibe adatott 

M AN1FESTUM. 

KÓZ TUDOMÁNY TÉTEL. 
Ily ebében Deák., moftdn pedig Magyar 

Nyelven , újjonrtari kb-^bnségefsc 
tétetett. 



Nyomt. 1704.. Efuind. 



85. RÁKÓCZI MANIFESZTUMÁNAK CZÍMLAPJA. 



1708. (Apponyi, Hungarica, n. 349.) Kiha- 
gyásokkal újabban Hornnál, Francois Rá- 
kóczi 11. 123—133. Angol kivonata 1704 
márczius 15-ikéröl Simonyi, 1. 182 — 4. 1. Elő- 
ször Szalay (vi. 140.) bizonyította be, hogy 
a kiáltvány nem Munkácson és nem 1703 
június 7-ikén kelt, mert hiszen aznap még 
a lengyelországi Drosdoviczában volt(Thaly, 



Bercsényi, 11. 493.), hanem 1704. elején 
írta Ráday Pál, a mint naplójában maga 
mondja (Rákóczi-Tár, 1. 400.), ezzel mutat- 
kozván be mint a fejedelem belső titkára. 
A fejedelem sajátkezű javításaival 1704 
februárius 27-ikén éjjel nyomatták ki a nagy- 
szombati nyomdában. (Szalay, ív. 140. és 
Horváth, vi. 330.) 




*1s líí sS * <síí> Íja Ife 3tö sfí sjalfe^ 



UNIVERSIS ORBIS CHRI- 

SXIANI PRINCIPIBUS & REBUSPUBLICIS. 

Ncc non aliis quibusvis cujuscundue Conditionis, Gra- 

<iűs, Honoris, Dignitacis. Önkii ac pra»eminen* 

tiíeSTATltíUS & ORDINÍBUS. 



.OS FR.ANCISCUS 

DEI GRATIA, PRÍM- 
CEPS RÁKÓCZY, DE FEL- 

SŐ VADÁSZ, COMES de Saáros, DUXf 

Munkacfíeníis & Makoviczeníís, DOM1NUS Perpe- 
tuus de Saáros^Parak. Tokay. Regecz* Ecsed» Somlyó 
Ledmcze, Szerencs, Ónod, &c. Ad perpecuam Kei 
Memóriáin-* 



Ecrude/cunt dtutína, Inclytae Gentis Hungarse 

rvtiinera* totiesque cura no^vercante > /anci* Regni 
Libertatts lenit a ctcatrix, poftea<]uam tan te laban* 
tibus membris> ad extrémé lechalem> fub fatali Do* 
mus Aujinact Dominio mttuitur fi ne e ne partit 
ferpere int-eritum* Enfe rejetndt poftulat. Stupent multorum antmi* 
itt ráta tunmltuantü Regni no^vttate attoniti, Centem^ hanc incon- 
iu/ía glória ae leni tranqmllttate per tot Jíéula floremem/lettffe^jam^ 
que continuata temporumferiey luEluoso njici/situdmHm fato tnnjoU 
<vi> dum Orbis miratur* plurimt perfidU in Rtgem* tnnattaue exeU 
tandorum motuum anjiditatu* erronea opimone > rerum haud gnarí 
infitmtUnt. Dateju/ío dolori, ae cjHermonia <vemam> laxatisque 

tanús*' 

86. A MANIFESTUM LATIN KIADÁSÁNAK ELSŐ LAPJA. 

3t * 




244 MÁRKI SÁNDOR. 

tett sebhelye — minekutána alattomban elbágyadtak tagjai az 
ausztriai háznak Isten ítéletéből való birodalma alatt, félvén, 
hogy ép részére is ráhat a végső veszedelem — fegyverrel kíván 
elvágattatni». 

És azután huszonegy pontban világosan foglalta egybe föl- 
kelésének okait. Tudta, hogy sokan elámulnak és megrettennek 
a megháborodott ország új mozgalmától, gyászos változásától; 
a világ csodálkozva vádolja őket a király ellen való hitetlenség- 
ről és a fölkelésnek velők született kívánságáról. Vétkes véle- 
kedés ez, mert nem tudják a dolgot. Azonban engedjék kifejezni 
igaz fájdalmukat, panaszukat és ítéljenek magasabb szempontból, 
mint igaz bírák, a mikor táborozásuk okát nyilvánosságra hozzák. 

Az ország rendéinek behálózásával az osztrákok már egy- 
néhány száz esztendeje magukhoz ragadták a magyar királyságot. 
Azóta folytonosan az ősi szabadság ellen törtek, a mint ezt 
a Báthoryak, Bocskay, Bethlen, a Rákócziak és Thököly fölke- 
lései bizonyítják. Fölkeléseik oka az, a mi a mostanié : hazánk 
törvényeinek megmondhatatlan roncsolása, szaggatása. Tönkre 
tettek sok magyar nemzetséget, a hazafiaktól elvették a méltó- 
ságokat, idegen jövevényeket hoztak be, elviselhetetlen adókat 
vetettek ki. A szabadválasztás helyett rettentéssel behozták 
az örökös királyságot, hogy önkényesen uralkodhassanak. 
II. Andrásnak az önkényuralmat korlátozó törvényét gyaláza- 
tosan eltörölték. A többi törvény megtartását ugyan esküvel 
fogadták, a valóságban azonban hazánk -törvényeinek minden 
igazságát szabad szakállra pusztították. 

A Marssal társalkodó harczias nemzetet lassankint kivetkez- 
tették hadi méltóságából és a tisztségeket törvénytelenül idege- 
nekre bízták. Magyar főtiszt csak egy-két erősségben van, a 
többi elől elzárták a haladás útját. A magyar hazafi saját honá- 
ban számkivetettnek érezte magát, idegen jármot vetettek a 
nyakába. Az uralkodásnak új rendszerével álltak elő. Az udvari 
tanács ragadta magához a kormányt, a magyar urakat kirekesz- 
tették a tanácsból és — mint pl. a karlóczai békekötésnél — 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 245 

rólunk nélkülünk határoztak. Az udvari kamara szabadosan 
uralkodik. Zsarnoksága, erőszakoskodása miatt az árvák, özve- 
gyek siralmai az egeket verik és Isten bosszúállásáért esedez- 
nek. Kincsre szomjazva, a király esküjével nem törődve, a 
jószágokat elszedték törvényes uraiktól és idegeneknek adták. 
Nagyobb elkeseresedést semmi sem okozhatott, a magyarokat 
az osztrákoktól ennél semmi sem idegeníthette el jobban, mint 
az, hogy idézés és ítélet nélkül megfosztották az urakat a török 
hatalma alól fölszabadult birtokaiktól, a melyekért ők maguk 
is harczoltak. Az ítéleteket parancsszóra hozatták. A régi 
birtokosokat jogaik igazolására, irataik előmutatására és arra 
kényszerítették, hogy ősi javaikat felettébb nagy kárukkal valami 
kincstári birtokkal cseréljék el. Az így elvett földekre idegene- 
ket telepítettek le ; s az országban csak azt hallották : költözzél 
el, régi lakos! A régi dicsőséges szabadalmakkal ékeskedő 
kuruczokat és jászokat alávetették a németek uralkodásának. 
Az udvari kamara egészen elvette a magyar kamara hatalmát, 
vagyis ezt magától függővé tette. A természet maga is vádolja 
az udvari kamara mondhatatlan fösvénységét, hogy a lakosokat 
eltiltotta a kifogyhatatlan bőségü só szabad keresésétől s azt 
drága áron maga árulja, miért is a nép nagy része sótalanúl 
eszi kenyerét. 

Elidegenítették a koronához tartozó jószágokat; megkettőz- 
tették a harminczadokat ; bérbe adták az árúsboltokat. Még több 
szomorúságot okozott az elviselhetetlen adózás, a melyet tör- 
vénytelenül, az országgyűlés megkérdezése nélkül vetettek ki 
és hajtottak be. Édes hazánk virágzó és ritka gazdagságának, 
régi boldogságának már csak színes árnyékát láthatjuk. A köz- 
nép kifogyott minden értékéből és kétségbeesett. Sokan fel- 
akasztották magukat, mások török szolgálatba álltak, sőt olyanok 
is akadtak, a kik feleségöket a végrehajtónak, gyermeköket a 
töröknek adták zálogba. Az ország népével a török is szelídeb- 
ben bánt s az osztrákok egyesztendei sarczolása fölért azzal, a 
mit a töröknek ötvenesztendeig fizettek. 



246 MÁRKI SÁNDOR. 

Az osztrákok az ország minden rendje ellen egyaránt kegyet- 
lenkedtek ; papot, főurat, nemest, szabad várost egyformán meg- 
adóztattak. Nemhogy megszűntették volna, mint Ígérték, a szo- 
katlan adózást, hanem behozták a fogyasztási adókat is. Kato- 
nákkal szedették be a tartozást, tömlöczbe vetették, kínozták a 
fizetni nem tudót és az ország csak titkon sóhajtozott. Könnyű 
volt mindezekből azt következtetni, hogy a magyarok szabad 
nyakára a szolgaság örökös jármát akarják vetni. Az ország 
évenkinti rendes ítélöszékeit eltörölték ; nyolczados törvényszéke- 
ket már ötvenesztendő óta nem tartottak. Ebből sok zűrzavar 
következett. Megrontották a törvényeket, új perrendtartást kezd- 
tek. ((Következtek a ragadományok, nőtt a hatalmasabbak sza- 
badsága, megnyomoríttattak az árvák, felprédáitattak az özve- 
gyek . . . Mindezek tővel, hegygyei egyeledtenek össze, szám- 
kivettetvén az igazság)). 

Senki előtt sem titok a vallás megháborítása. A vallás és 
vele a haza szabadságának megrontása régi szokott dolga az 
osztrákoknak. A személyválogatás nélkül megnyomorított cse- 
hek bizonyíthatják legjobban a közmondás igazságát, hogy 
((eloszlanak a nagy vizek és patakokká lesznek. » A vallás színe 
alatt az egyenetlenség magvát hintik el s megrontják az orszá- 
got. Idegen papok prédikálnak, azok húzzák a jövedelmeket, a 
kik hanyattfekvő tunyaságukban nem gondolnak a magyar nem- 
zet lelki épülésével. 

Hazánk törvényei az osztrákok gonosz kívánságai következ- 
tében hevernek; az országgyűlések hajdani aranyszabadsága 
egy udvari tanácsnak hódol A kegyetlenség útjának nevelésére 
nincs bizonyosabb jegy, mint az, hogy a szabad országot a 
közönséges országgyűléstől elvonják. S mióta elvonták, mind 
nagyobbakat mertek cselekedni, úgyhogy a mit önkényesen 
rendeltek el, törvény színében tűnt föl az elnyomottak előtt. Az 
országgyűlést kormányszékek váltották fel, a melyek a haza 
lakosait tetszésök szerint igazgatják s így a szabad ország 
önkényes uralom alá jutott. Négy esztendővel ezelőtt az országon 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



247 



kívül hittak össze a főrendeket. Azt akarták, hogy az ország- 
gyűlés helyett jövőre ezek ilyen gyülekezetekben hozzanak 
áldozatot, a kisebb nemességet paraszti állapot alá vessék, a 
nagyobbnak jogait korlátolják, az ország törvényfolyását osztrák 
módra alakítsák át. «Be gyönyörű szép szentsége ez a királyi 
hit leveleinek!)) Utóbb emlékirataiban is azért állította, hogy a 




! -*E L S ő-V-A D A SZÍ 

;KA K o c z r 

FERENCZ 

FEJEDELEM, 
; Es Saáros -Vármegyei- M&kőé- 

FÖ-ISPÁN5 * 
I -Magtftül a* kegyelem ftetintfor-' 

máltatott alázatos 

IMÁDSÁGA. 

Meüytl 

Az o Urának Hencnek orczáflt mis** 

dennapon engefztelm Izolda. 

"Nyomtatás Mtal kötiinségefjltfíí^ 
teU-mofiartt d végre; hogya*bír&Z. 
dalma ahtt íév9 t-MiitéxM Magyar 
nép-u, o% ö kegyelmije 'Urát**. 
fejedelmét **&*%£* .w3Hty$*tbat 

■ 6 «§ar 



k 



* 







'■&%%,%* Mfxtmá.^ 



:Ram ISTEN, igafráfl- 
gU H nak kútfeje,^ kegyel* 
f$8lflilÍ mcfscítfnck ki- merít* 
hetetlen forráfa! ki a* re páran* 
tsolatidnak őfvenytítűl el-tcve- 
lyedett nc'pcdct, fzólgálarnak 
igájává! meg.fzoktad büntetni, 
hogy meg • tőrven az ő nyaká- 
nak keménységet; minekutánna 
hozzád folyamodik, a*mint bün- 
tetésben ígaísrfgodat , ugy a* te 
engedelmefse'gedbcn efmtfrtcf- 
sed-meg vele való kegyelmed 
segédet. 

Meg-vallyuk Uram ! Atyáink- 
nak hámi fsa* gát * «? f merjük min- 
dennapi vétkeinket, kíkfteltégc- 
det éécs Atyánkat raeg-bán.t- 
\'jfa) me'it'in odorodat tapafztjil** 
lyuk** Meg tfrdcmlettökuRam,' 



87. RÁKÓCZI IMÁDSÁGÁNAK CZÍMLAPJA ÉS ELSŐ LAPJA. 



királyok lévén mindenkor az első törvényszegők, törvényes 
jogaik védelmére ők kényszerítették a magyar nemzetet. 
A császárnak, mint igen jámbor fejedelemnek emlékeznie kellett 
volna esküjére, a melyet Magyarország törvényeinek teljes épség- 
ben tartására tett. Azonban más történt. 

Az örökös királyság fölállítását az eperjesi mészárlással 
vezették be. ((Gyászolnak az özvegyek és árvák, megfosztatván 



248 MÁRKI SÁNDOR. 

édes szülejöktől. Elszedték a Gabiusok főbb fejeit és soknak 
kiontott vére az Ábelével együtt az egeket verdesi». Még sem 
telt be az osztrákok kegyetlenségének mértéke; nem érte be 
ennyi vérrel, nem nyugodott mindaddig, míg Rákóczi és még 
82 főbb hazafi vérét nem ontja. Rákóczi, szabad fejedelmek 
örököse, magános életet élve, könnyes szemmel nézdegélte hazá- 
jának napnyugatra rohanó állapotát. Bátorságos lelkiösmerettel 
óvakodott minden változástól, minden rossztól; mégis elfogatták 
és ocsmány tömlöczbe rekesztették. Fölségsértéssel vádolták, 
hamis tanúkat fogadtak ellene, jutalmat Ígértek rabtársainak, ha 
ellene vallanak; elferdítették leveleit, törvénytelen bíróság elé 
állították. A haza törvényeinek nyilvános megszegése és az élete 
ellen leselkedő veszedelem láttára csak a szökésben kereshetett 
menedéket. Távollétében tökéletlen, igazságtalan, hamis ítéletet 
hoztak ellene, sőt ki is mondták, hogy az osztrák fejedelem 
egyáltalán nem is volt köteles port indítani ellene. Mintha fel- 
oldozhatná magát a törvény alól ! Azonban mást bizonyítanak 
Magyarország törvényei, a magyar király esküvései, a melyek 
világosan tiltják, hogy a nemest elvonják törvényes bíróságok 
előtt. Nem szegyeitek kimondani, hogy a királyi kincstár pörbe 
fogta. Ö ismételve kijelenti, hogy meghajlik olyan ítélet előtt, 
a melyet szokott módon mondanak reá. De a gonoszul fölinge- 
relt fejedelem elméjét a törvényekkel nem lehetett meglágyítani ; 
pedig a hozzá hasonlóan felségsértésről vádlottakat fölmentet- 
ték, szabadon bocsátották, holott tudhatták, hogy ilyen nagy 
dolgot magános ember nem cselekedhetett. Számkivetésben van 
ott az igazság, a hol az elmének eleve bevett dühössége uralkodik. 
Az osztrák birodalom hajóinak negédesen kiterjesztett vitorlái 
addig játszadoztak, míg az Úr-Isten bosszúállásának örvénye 
a nyomorúság habjaival el nem borította. Nem akarja az isteni 
irgalmasság, hogy ezt az országot az osztrákok tovább is lop- 
ják. Azért szabadította meg Rákóczit, ezért hozza be a külső 
fejedelmek jóakaratával az ország belső részeibe, hogy igaz 
fegyverének hadi vezére legyen. A természet úgy rendelte, hogy 



15 




v/c^t^tc, e/tí*/ /3a4fek A**x 



ifatfn vuw' <s#*w£ Tfahíün mcith, &(&***/* ' ^*^£^/^y áá&'snt. 



crni* fertőre *#'''*' íttAeA&y ^tówtíw &Se*e ereje* 











, J£Z&,*~<£~.,~> „ 

í#< rua/étfis /i*{*&'\& jaéhrtm^ 

f ÜT" 4 * ■"''"**'*"' ™^/""" '^C.^y.r^r,^ ^*£_ 




'^'■'*(fc»lt« 



«£ ^^«„ Wafe ^„^ £/' fM J?^ ^^ 

■S^VÍ, « 2«~ .^-«, W(! ^ ^^.^ „,r ^ 






értüput. &C*ÍH*m~t s&fic* o St*i«-^> Mr/í/\ .tejLa, , 
áAmírá, líh/Z.-Tr,^ ^■úbStem '/ív*; 



-4a *„r„ ^.^-f^„ 


.*'/,„?,:<;.■ S3z,u2^V7lVi 


jfywY*, „uf »w y, , v _ 


m ,™/* //Ast** !■** 


X/mL-tisu-ff .*Z*nnSn* 


»~w™„. 


k /««„**„ 


■■mU/ttr,f 


n/urfem 


i6Ui U 


*~-r*S>c**, 







*»~~%/ir** 










II. RÁKÓCZI FERENCZ. 249 

a magyarok nemes elméje el nem szenvedheti a bosszúságot és 
a szabadságban született haza szabad tagjai szolgai állapot alá 
vettetvén, nehezebb dolognak tartják azt a keserű halálnál. 
"Nyilvánvaló legyen azért a keresztény világ előtt a magyar 
nemzetnek igazi fegyvere .... Mi (mert a maga hitét ennyi- 
szer megszegőknek tovább hinnünk nem lehet) édes hazánknak 
az ausztriai járom alól való kiszabadítására, mely mindeneknek 
minden szeretetét együvé foglalja, életünket, javainkat s utolsó 
csepp vérünket is önként fölszenteljük. És hogy e fegyverfogá- 
sunkban nincs semmi negédségünk, nyerekedésünk s magános 
dicsőségünk : az Isten előtt, a szent angyalok előtt, józan jó 
lelkiösmerettel közönségesen nyilvánvalóvá teszszük. Hadakozik 
értünk az ég; és nem tulajdonítván e nyomorult nemzetségnek 
közönséges bűneit, midőn ennyi gonoszok közt habzó hajóját 
igaz ügyünknek a továbbvaló előmenetelnek széles tengerére 
bocsátjuk, az Isten gondviselésének boldogító szelei által régi 
boldogságának bátorságos révpartjára elvezérli és immár vala- 
hára az örökkévaló csendességnek diadalmaskodó örvendezésé- 
vel megkoronázza.)) 

Támadása okait a fejedelem még fölségesebben fejtette ki 
abban a levélben, a melyet másfél esztendő múlva XI. Kelemen 
pápához intézett. 2 Lábaihoz borúit az egész apostoli országgal 
együtt, mely a kereszténység védelmében annyi vértől ázott. 
Mán nem a török hold halovány fénye, hanem egyedül Isten 
irgalmának és akaratának legnagyobb sugara világítja meg ezt 
a hazát. A fejedelem könybenúszó szemekkel látja, hogy a 
kereszténység védőfala most a polgárok vérével befestett szín- 
körré alakúit át. Saját törvényei helyreállítását, annyi szent 
királyi szóval erősített hitleveleinek végrehajtását, napnál vilá- 
gosabb igazságát fegyverrel kell keresnie. Nem ismétli mindazt, 
a mit manifesztumában már elmondott és, hogy a gyűlölködést 



2 1704 november 19. Finom török rizs- szives figyelmeztetésére lefényképeztettem 

papiroson egészen a fejedelem kezeírása. és ehhez a könyvhöz mellékeltem. 
A vatikáni levéltárból dr. Veress Endre 

Magyar Tört Eletr. 1907. 32 



250 MÁRKI SÁNDOR. 

kerülje, csak a bécsi ostrom idejéig megy vissza. Mindenki 
tudja, hogy azóta mindent elkövettek az ország leigázására. 
A görbe utakon járó álpolitikusok, a kik odáig titkosan dolgoz- 
tak, azóta, a hit korlátait összetörve, nyilvánosan támadtak. Az 
ország katonaságának leszállítása, szabadságolása s a külföldi- 
nek behozatala . nem válhatott a törvényes állapotok javára. 

A főurakat hiú czímekkel, a jövő reményeivel, a jelen miatt 
való aggodalmakkal vakították el. Az embertelenül kegyetlen 
eperjesi mészárszék szörnyűségei könnyűvé tették az örökös 
királyság útját. De bajos volt megállani ezen az úton, a melyet 
síkossá tett az ártatlanok vére. Egyetlenegy zsarnoki szóval 
megtörték az országgyűlés szabadságát, megfosztották szavaza- 
tától, mert a tanácskozás helyét Pozsonyban katonaság vette 
körül. Az ellenszegülőket végső romlással fenyegették s az 
örökösödés elismerésére kényszerítették. A vitás kérdéseket az 
utókorra hagyták. 

Nemsokára már nyíltan mellőzték az urakat és a hazai papo- 
kat; a gazdag főpapi javadalmakra külföldieket neveztek ki. 
Adókat vetettek ki, törvénytelen módon kerületi biztosokat ren- 
deltek. Az új szerzeményi jog helyesebben az új zsarnokság 
fölállítását jelentette, mert a császár a magyarok költs,ége és 
vére árán a töröktől visszaszerzett határokat és helyeket a 
hódítás jogán magának tartotta meg. Semmibe sem vette a 
birtokosok jogait és a hitlevelekkel erősített esküvéseket, a 
melyeknél fogva fogadást tett az ország határainak visszaszerzé- 
sére. Elfoglal olyan jószágokat, melyek emlékezetet meghaladó 
időktől fogva bizonyos családokhoz tartoztak; és meg sem 
hallgatja a kárvallottak panaszait. Végtelenek a sérelmek, a mik 
az ország végső romlását okozzák. A folyamodások visszautasí- 
tása következtében a könyörgőket végre is fegyverre kényszerí- 
tik. Mellőzi saját panaszait, a miket az igazságos ügyet meg- 
bosszuló Isten és az édes haza gondjaiba ajánl. maga minden 
dicsvágy nélkül fogott fegyvert s a békétől sem idegenkedik 
annyira, mint a pápával elhitetni szeretnék. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 25 1 

Akár a múltat, akár a jelent, akár a jövőt tekinti : a béke ; 
nyugalom, szabadság tekintetében mit lehet remélni olyan feje- 
delemtől, a ki azt hiszi, nyugodtan törheti szét az emberi társa- 
dalom legerősebb bilincsét, az esküt, mert gyóntatója szerint az 
a vélt igazságtalanság bilincse. Hát igazságtalanság a mi szabad- 
ságunk, a melyet szent királyaink reges régi időben adtak 
nekünk ? Hát nincsen igazsága neki, mikor helyreállítani kívánja 
azokat a törvényeket, a melyeket annyi királynak s magának 
I. Lipótnak is esküje következtében mindenki igazságosaknak 
tarthat? Mikor azok megtartására a legerősebb alapot akarja 
lerakni, ki vádolhatja őt bűnről? Ezt a pápa és a keresztény 
világ ítéletére bízza. 

Hűtlennek, lázadónak rágalmazzák őt; pedig mint fogolynak 
ártatlanságát rabtársai fölmentése s mint szabadnak igazságát 
az isteni és emberi törvényeken kívül maga a természet bizo- 
nyítja. Magára nézve semmit sem remél a pápától; de áldását 
és pártfogását kéri ezen apostoli országra nézve, hogy kiszaba- 
duljunk a sas körmei közül s ne kelljen tovább harczolnunk, 
mint a mennyi ideig a szabadság akarja, a törvények kívánják. 
Csak addig küzdenek, míg visszatér az áldott béke s vele az 
igazság tisztelete, a törvények szentsége és, a mi a legfőbb, a 
királyi eskü sértetlensége. Ezeket akarják örökségül hagyni 
utódaikra. 

II. 
HAZAINDÚLÁS. 

(1703) 
eni sancte spiritus! Sóhajtotta februárius 18-ikán vasárnap 
délben Zrínyi Ilona és csöndesen elhunyt kisázsiai 
száműzetésében. Veni sancte spiritus! Sóhajtotta június 
9-ikén szombaton fia, II. Rákóczi Ferencz a drosdoviczai tem- 
plomban és édes anyját gyászolva, talpig feketében, 1 de szívében 

i Kassai levél 1703 június 25. Thaly, Bercsényi, 11. 504. 

32* 




252 



MARKI SÁNDOR. 



egy szebb jövendő reményében megindult lengyelországi szám- 
űzetéséből. Elbúcsúzott vendégszerető gazdájától, Konskíjtól és 
Szienyiavszkíjnétól és estefelé, borongós, sáros időben, kevés 
fegyverestől és Konskíj néhány lovastestőrétől kisérve távozott 
Drosdoviczából. «Nehéz a várása a jónak a veszély közt — írta 
neki Bercsényi évek múlva; 2 — de több jót várhatunk jól 
indulva, mintsem megreked ve». S a fejedelem csakhamar tapasz- 
talta, hogy ccolyan a reménység dolga: ha csal is egyfelől, 
untalan biztat másfelől; sőt ha nincs is, talál okot a biztatásra». 5 
Harmadnap délben (június 12-ikén) a határtól 7 — 8 kilométerre, 
Drohobiczában hallotta azt a hírt, hogy Úr napján, 7-ikén a 
máramarosi Dolhán, Károlyi Sándor szatmári főispán megverte 
a kuruczokat. Háromezerből csak 50 esett el, de a többi úgy 
szétszaladt, hogy Esze Tamás mellett csupán ötszáz gyalog 
és ötven lovas maradt. 4 Rákóczit nem lepte meg ez a kelle- 
metlen hír : midőn hazája szerencsétlenségét érezni kezdte, mikor 
elhatározta, hogy mindenáron segítségére kél, nagyjában mind 
előrelátta, a mi érte. 5 Titokban ugyan szemrehányást tett magá- 
nak, hogy ezt a fölkelést az eszély minden szabályával daczolva, 
csupán fiatalos lelkesedésétől és hazaszeretetétől buzdítva kezdte; 
de ha tudta is, hogy még visszavonulhat s volna is reá oka, 
mostan már égett attól a vágytól, hogy a nép szeretetét és 
bizalmát megnyerje. Elhatározta, hogy folytatja útját és, a szét- 
vert kuruczokat összeszedve, a határon várja be azt a segítséget, 
a melyet követe, Kálnásy István útján most Visnioveczkij her- 
czegtől és Potoczkíj kiovi palatínustól sürgetett. Nem akarta, 
hogy kihűljön a nép szívében égő buzgalom. Különben is azzal 
biztatták, hogy a kuruczokat könnyen összeszedhetik s hogy 
munkácsi uradalma lengyelországi határán 5000 ezer gyalog és 



2 1710 deczember 10. Arch. R. ív. 627. Thaly Bercsényi, 11. 497 — 9. Stepney angol 

3 Bercsényi Rákóczinak 1712 július 6. követ jelentése szerint (Simonyi, 1. 21.) a 
U. o. vii. 172 -3. csata 8-ikán volt; a fölkelők 100 halottat, 

4 Rákóczi emlékiratai 28. 31. 47. Ön- 17 foglyot és 4 (II. Rákóczi György idejé- 
életr. 169. Károlyi önéletírása, 1. 138. bői való) zászlót vesztettek. 

Károlyi emlékirata, Századok, 1874. 325 — 7. S Szalay, Rákóczi bújd. 176. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



253 



500 lovas várakozik reá. Június 13-ikán tehát folytatta útját. 
Skoliéba (Szkolyába) azonban nem akarták beengedni, mert azt 
hitték, hogy Konskíjnak vele levő katonái a tüzérséget illető 
hátralékot akarják behajtani. Azonban nagy örömmel fogadták, 
mikor egy zsidó ismerőse a falusiakat felvilágosította, hogy 
kicsoda és mi járatban van. Egy szomszéd lengyel faluból ide- 
jött hozzá Kaminszkíj Petronius szentvazulrendi szerzetes, és 




A VERECZKEI HAGO. 



könyezve üdvözölte a fejedelmet, a kit 1679-ig, míg szentföldi 
útjára nem ment, munkácsi ruthén pap korában nem egyszer 
hordozott a karjain. 6 Nem tudott betelni látásával s ajánlkozott, 
hogy elkíséri egészen a határokig. És Rákóczi valóban úgy 
érezte, hogy ((kifeszített vitorlákkal mer indulni a szelek ellen ». 
Félretett minden fontolgatást, követte esküjét és kötelességét, 



6 Rákóczi (Emlékír. 29.) határozottan 
mondja, hogy a következő esztendőkben 
jó szolgálataiért, nevezetesen többszöri 
orosz követségéért munkácsi orosz püs- 
pöknek nevezte ki. így írja Lehóczky is 
(Századok, 1896. 445.), de tagadja Zsat- 



kovics Kálmán, a munkácsi egyházmegye 
történetírója, azt állítván, hogy ha kine- 
vezte is Rákóczi, a munkácsi zárdát és 
egyházmegyét nem láthatta ; egyúttal 
szclgalelkűnek, árulkodónak, haszonlesőnek 
jellemzi. (U. o. 562 — 4.) 



254 MÁRKI SÁNDOR. 

«Isten mélységes gondviselése és irgalma karjaiba vetette magát 
és az eddiginél gyorsabb léptekkel nyomult előre». Már estefelé 
tovább indult Skolieböl és az Orava völgyén fölfelé kapaszkodva 
haladt a Vereczkei hágó felé, hová parancsot küldött Esze 
Tamásnak, hogy a dolhai csatából megmenekült kuruczokkal 
eléje jöjjön. A fejedelem azonban eltévedt a szoros hegyi utakon, 
a kijelölt helyet el nem érhette s így június 14-ikén csütörtökön 
reggel, Magyarország határától alig 3 — 4 kilométerre, Klimiecz 
faluban pihenőt kellett tartania. A kurucz nóták irója (Endrődi 
Sándor) szerint 

«Az Isten nevében Rézdobok, trombiták 

Itt vagyok, én népem, Riadozzatok át 

A honi határon — Nagy-Magyarországon !» 

Nagyobb biztosság kedvéért megparancsolta, hogy a Besz- 
kidek túlsó oldalán, Magyarországban álló kurucz csapatokat 
hozzá vezessék. Déltájban érkeztek meg Esze Tamás és Kiss 
Albert vezetése alatt. Alig voltak ezerén; csak felének volt 
puskája ; a többi beérte kaszával, lándzsával vagy éppen furkós- 
bottal. A kinek volt, kilőtte puskáját a találkozás örömére; de 
a legtöbbnek «Szent Tamás volt a pátronusa» ; nem hitték, 
hogy valóban Rákóczi áll velők szemben. A fejedelem lecsön- 
desítvén zajongásukat, buzdító beszédet intézett hozzájuk. Sokan 
mondogatták, hogy ez csakugyan az ő hangja ; de mások még 
mindig kételkedtek, ő-e valóban. Ekkor újabb hosszú beszédben 
biztosította őket hazaszeretetéről és hozzájuk való igaz ragaszkodá- 
sáról. Most már meggyőzte őket s mindnyájan nagy örömmel, 
lelkesedéssel esküdtek neki hűséget. 

A fejedelem maga is csőcseléknek nevezte azt a maroknyi 
hadat, a melynek élére állt; de el volt szánva, hogy ebből a 
csőcselékből teremti újra az önálló magyar hadsereget. És a 
mikor már ilyen hadsereg élén állt, ezt a napot, június 14-ikét, 
a parancsnokság átvétele napját tekintette a szabadságharcz, 
«a szikrából élesztett tűz» kezdetének. Érmet veretett «a szabad- 
ság megkezdett művének » emlékére, mert « megtette munkája 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 255 

felét, a ki jól fogott hozzá». A jog és törvényesség eznap 
oldotta le a szabadság békóit. 7 

Még két napot töltött Klimieczben, 8 honnan azonnal vissza- 
bocsátotta Konskíj lovasait. Hű komornikján, Pázmánon kívül 
csak két lovásza maradt mellette eddigi kíséretéből. így teljesen 
saját belátása éá tudása szerint szervezte a kis csapatot; való- 
ban ő ültette el a kisded makkot, a mely nemsokára erős 
sudarba szökkent. Esze Tamáson és a rovott múltú Kiss Alber- 
ten kívül a vezetők közül csak Móricz István és Horváth szol- 
gált a rendes katonaságnál, amaz mint közlegény, emez mint 
őrmester. A többi csupán dúlás, rablás közt szerzett némi fogal- 
mat a hadakozásról. A sereget a fiatal, de iszákos és házsártos 
Majos István akarta vezetni. A népnek már azért sem kellett, 
mert nemes volt; Papp Mihályt ellenben szívesen látta volna a 
lovasság élén, mert a népből származott. Rákóczi Esze Tamást 
tette meg ezeres kapitánynak s a többit is meghagyta tisztökben, 
mert tudatlanok voltak ugyan és veszekedők, de a nép szerette 
őket, más erők pedig nem voltak. Hogy mégis tartson valami 
fegyelmet, a fejedelem azonnal kihirdette a hadiszabályzatot. 
Bírót rendelt a vétkesek megbüntetésére, megparancsolta, hogy 
pálinkát, bort senki se igyék; ellenben az eleség szétosztására 
Ö maga ügyel föl. Eleséget, különösen kenyeret és húst, bőven 
hoztak a munkácsi uradalom orosz jobbágyai, a kik most csalá- 
dostul tódultak át a határokon, hogy láthassák az ő jószívű föl- 
desurukat. S a mint meglátták, térdre rogytak, oroszmódon 
keresztet hánytak magokra és örömükben sírtak. A fejedelem 
könyekig megindulva tekintett rájuk. És mindenki valóban meg- 
hatva gondolhat ezekre a szegény emberekre, a kiken a lelkese- 
dés annyira erőt vett, hogy hazaküldték feleségeiket, gyerme- 
keiket s kardokkal, vasvillákkal, kaszákkal fölfegyverkezve mind 

7 Az érem leírása : Tört. Tár, 1893. 720. a levelet másnap már a beregi Zavadka 

8 Június 15-ikén még innen kéreti maga- közelében esö Szentpéteriről (Petrusoviczá- 
hoz Vajda Jakab ungvári tiszttartót az ról) küldte tovább. Thaly, Bercsényi, 11. 
ungvári páterrel együtt, minthogy «hite 502—3. 

pap nélkül sokáig lennie nem engedi ». De 



256 MÁRKI SÁNDOR. 

járt fölcsaptak kuruczoknak, megesküdtek, hogy élni, halni akar- 
nak Rákóczival s valóban hűségesek voltak hozzá mindhalálig. 
Két nap alatt a sereg 3000 gyalogra és 300 lovasra növekedett. 
«Paraszti lelkesedésében)) a nép ezt az erőt nagyobbra becsülte, 
s a hír még jobban nagyította. 

Ha a fejedelem akkor is az emberi okosság tanácsait követi, 
későbbi vallomása szerint sohasem mer ekkora munkába fogni. 
De Isten értésére adta hazája iránt való kötelességeit ; lelkesítette, 
vezette, hogy félredobja a veszedelem minden gondolatát és 
teljesen a forrongó, dühöngő nép zabolátlan csapatainak szen- 
telje magát. Es Isten kegyelméből ez a kicsike szám három 
esztendő alatt 75.000 főnyi hadsereggé szaporodott. . . 9 

A maroknyi nép nagy bátorságát látva, Rákóczi június 
16-ikán csütörtökön «átkelt Magyarországon, mint Caesar a 
Rubiconon». 10 Kibontotta piros zászlait, a melyekre föl volt írva : 
Cum deo pro patria et libertate : Istennel a hazáért és a szabad- 
ságért! 11 

III. 
A SZABADSÁGHARCZ KEZDETE. 

(1703) 
ündöklő zászlaját Rákóczi magyar földön előszór a 
Vereczkei hágón tűzte ki 1703 június 16-ikán; s mire 
delet harangoztak, a beregi Szentpéteri és Zavadka 




közt pihente ki az átkelés fáradalmait. 1 Nem maradhatott sokáig 
ezen a vidéken, mert zabkenyeren kívül alig adhatott egyebet 
embereinek, a kiknek számát Vajda Jakab tiszttartó csakhamar 
Bercsényi ungvári jobbágyaival növelte. Esze Tamás, Boné 

9 Ezeket a napokat legszebben és leg- Obtinebit Libertatém, Illa Beáta érit 
igazabban maga Rákóczi írta le önélet- Regno Tranquilla Autem Tenebitur 
rajza 164-5.es emlékiratai 28-31. lap- Expost. S a másik anagramma szerint : 
jain ; de a kettőnek néhol ellentmondó Princeps Rákóczi Occlusus Liberatus, 
adatait egyeztetni kellett. Item Bercsényi Exul Redux Totam 

10 Károlyi levele 1703 május 27. Thaly, Austriam Turbánt Ense. (Mikó-gyüjt. 
Bercsényi, 11. 481 — 2. Erdélyi N. Múzeum). 

11 A Pro Libertate kezdőbetűire irt 1 Fekete László levele 1703 június 18. 
annagramma szerint : Princeps Rákóczi Thaly, Bercsényi, n. 503. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 257 

András «uruk mellett voltak mint a darázs» 2 ; és velők Török 
Péter, Pikó Demeter. A fejedelem folyvást gyakorolta kis 
csapatát, de nem számíthatott annak kellő gyarapodására és 
ellátására, míg a magyar katona természetének megfelelő sík- 
ságra nem vezeti. Oda hittak a tiszántúliak, a hajdúvárosok, a 
jászok és a kunok titkos követségei is. A mint tehát portyázóitól 
megtudta, hogy szabad az út Munkács felé, június 21-ikén leindúlt 




89. A SZENTMIKLÓSI RÁKÓCZI-KASTÉLY. 

aLatorcza mentén. Árpád nyomdokait követte s föladata nem volt 
könnyebb : visszaadni önmagának s majdnem újraalapítani a hazát. 
De hiszen a nép úgy tudta, hogy Rákóczié most már az Attila 
pajzsa, tollas buzogánya, a Lehel kürtje, a Szent László sisakja ! 3 
Mindenütt saját uradalmában járva, a fejedelem június 23-ikán 
este már szentmiklósi, másnap pedig munkácsi kastélyában 
szállt meg. Magyar szokás szerint azonnal csatározott a vár 
alatt már azért is, hogy lovasait kissé gyakoroltassa. Azután 

2 Thaly, Adalékok, ír. 6. A teljes szöveg Századok, 1904. 692 — 3. 
5 Századok, 1886. 441-3., 544-5. ; 1891. 746.; 1896. 773-7., 942-4.; 1897. 171-2. 
Tört. Tár, 1886. 772. 



Magyar Tört Életr. 1907. 



33 



258 MÁRKI SÁNDOR. 

visszaparancsolta őket; a gyalogságot a városba szállásolta el 
s őröket állított ki. Pár óra múlva már lárma és puskaropogás 
riasztotta fel nyugalmából : a katonák fölverték a pinczéket, tisz- 
teikkel együtt idogálták a jóféle hegyaljai borokat, megittasodtak, 
összeverekedtek. A fejedelem rögtön beüttette a hordók fenekeit, 
összeszidta a garázdálkodókat s tekintélyével egy pillanatra 
helyreállította a rendet és fegyelmet. 4 Hiszen már egy esztendeje 
biztosította Du Héront, hogy a nép rokonszenvét szoros fegyelem- 
tartással szeretné megnyerni ; mert ez biztosítaná az ország meg- 
hódolását s megfosztaná a császárt ama jelentős erőktől, a miket 
a katonaságban, jövedelemben Magyarországból merít. 5 A fejede- 
lem május 12-iki fölhivásában is a nép lelkére kötötte az engedel- 
mességet 6 s el volt szánva, hogy még a tiszteket is megpálczáz- 
tatja, ha rakonczátlankodnak. 7 A népnek már az első pillanatban 
észre kellett vennie, hogy fegyelem és erős vezetés alatt áll. 

Éppen a csetepaté idején jött le hozzá a várból jó ösmerőse, 
Thury kálvinista pap, a várba menekült lakosok követe. Hírül 
hozta, hogy Munkács várában mindössze 500 német gyalog 
van; de egy részök rokkant, a másik pedig sógorságban, atyafi- 
ságban lévén a városiakkal, nem ellensége Rákóczinak; sőt a 
tisztek közt is akadnak hívei. Parancsnokuk, gróf Auersperg 
Farkas György ezredes, Rákóczinak szintén jó ösmerőse, eleinte 
ugyan csak 200-ra becsülte, most azonban már 4000-re becsüli 
a kuruczok számát. Nem igen bízhatik erejében, mert akkor 
hallotta, hogy az innen Pestre menő Montecuccoli vasasezredet 
útjában a jászkunok meglepték és tönkreverték. Ezt Rákóczi 
valószínűnek tartotta, mert a jászkunok követei máris hűséget 
fogadtak neki. Másnap azonban, június 25-ikén, arról értesült, 
h°gy egy század német lovasság, a Munkács megsegítésére 
szánt puskaporral, a 15 kilométerre levő szerednyei kastélyba 
zárkózott. Tudva, hogy kuruczai a jól megerősített vár ellen 



4 Rákóczi emlékiratai, 32. 6 Önéletrajz, 161. 

5 Rákóczi levele 1702 április 7. Thaly, 7 1703 szeptember 7-ikén kelt hadi 
d. h. 11 448. fegyelmi szabályzata. Tört. Tár, 1904. 37. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



259 



ostrommal nem boldogulhatnak, fizetett embereket küldött oda, 
hogy a falaihoz épített istálókat és aklokat felgyújtsák s ezzel 
a puskaporos kocsikat felrobbantsák. Ha pedig a robbantás 
nem sikerülne s az ellenség másnap folytatni akarná útját, 
válogatott puskásait küldte erre az útvonalra, hogy a mocsa- 
rak és bokrok közt lesekedjenek a kivonuló ellenségre. Ilyen 
körülmények közt hallotta, hogy a Montecuccoli-vasasok június 




QO. MUNKÁCS VARÁNAK BELSEJE. 



19-ikén visszafordultak külföldi útjokból és Munkács felszabadítá- 
sára jönnek. Munkács szalmafödeles faházai közt neki nem volt 
több embere 3000 rosszul fegyverezett gyalognál és 500 lovas- 
nál. Ezt a számot azonban a hír 10.000-re növelte s így a népet 
nagyon elkedvetlenítette volna, ha visszavonul egyetlenegy 
ezred elől. Maradni pedig annyit jelentett, mint kitennie személyét, 
hazája érdekeit a biztos veszedelemnek. Mástól nem várhat- 
ván jó tanácsot, neki magának kellett kigondolnia, hogyan 
tartsa fenn egyrészt serege bátorságát és az erejébe vetett 

33* 



2ÓO MÁRKI SÁNDOR. 

hitet, másrészt pedig hogyan vágja ki magát a bajból. Senkinek 
sem szólt tehát a vasasok közeledéséről, hanem a fegyverteleneket 
szentmiklósi vára alá küldte. Színleg azért, hogy a vár háta 
mögé kerülve, egy segítségére érkező kurucz csapat előhadának 
mondhassa. Tényleg azonban azért, hogy a fegyvertelenek a 
várható csatában ne alkalmatlankodjanak a fegyvereseknek és 
hogy a velők való egyesülés ürügye alatt becsülettel odahagyván 
Munkácsot, távozását ne tekintsék futásnak. így 27-ikén csak 
5 — 600 puskás, kaszás gyalog és valami 150 lovas maradt vele a 
városban. Előőrsöket állított ki a Latorcza szigetére s lenyugodott. 
Másnap hajnalban, mikor kuruczai a szigetben álló előőrsök 
felváltására mentek s már az őrszemeket is kiállították, egyszerre 
szembekerültek a Montecuccoli-vasasok két századával, melyet 
Szentiványi János néhány huszárral kerülő utakon hozott a 
nyakukra. Gróf Stella Rókus őrnagy és Quirini kapitány 
vasasaira az őrség egyideig élénken puskázott, de végre is 
vissza kellett vonulnia. A vasasok a segítségre siető kurucz lova- 
sokat is visszaverték s a város főutczáján maguk előtt kergették. 
Rákóczinak, a ki éppen öltözködött, alig maradt annyi ideje, 
hogy gyalogsága egy részét udvarháza sövénykerítése mellett, 
a másikat pedig a szemben levő piacz bódéi közt fölállítsa. 
Azután lóra pattant s háza nyitott kapujában Majos néhány 
lovasával várta a támadást. Házán túl a menekülő kurucz lova- 
sok a mellékútczákba kanyarodtak. Majos, a mikor a kapu előtt 
elrohanni látta a vasasokat, legényeivel- rájuk vetette magát, 
s megölt közülök 26-ot. Gróf Quirini kapitánynak, a ki tegnap 
még azzal kérkedett, hogy Rákóczi szívét karjára szúrva viszi 
haza a csatából, levágta «kardra nőtt karját» 8 s megsebesítette 
a vértagadó Szentiványit is. A vasasok többi része végig szágul- 
dott a városon s a temetőben foglalt állást. 9 

8 «A szegény legény éneke» szerint 9 Ugyanazon vers szerint Montecuccoli 

«törökkel próbált híres Kalafát egy sze- hadának strázsáit, generálisát levágván, 

gény legény mint egy merő fát, a földre a német tábor «fordítá (lova) száját. » 

leejté kardra nőtt karját». Századok, U. o. 
1904. 693. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 2ÓI 

Rákóczi nem várhatta meg, míg új támadásra rendbe szedik 
magukat. A sövénykerítésű, szalmalfedelű udvarházban nem 
védhette magát, mert a szomszédságban levő házakat a vasasok 
máris felgyújtották; ha pedig ágyút hoznak le a várból, pár 
pillanat alatt halomra lőhetik őket. Kisebb veszedelemnek tar- 
totta, hogy az égő városon át az ellenség szemeláttára vonuljon 
vissza. Bátorította, majd menetoszlopokba rendezte kuruczait ; 
de a sorok egyenességével, a zárkózással stb. nem törődött, 
mivel azt úgy sem tarthatták volna meg. A város közepén a 
csapat vissza akart fordulni és csak a fejedelem újabb buzdító 
beszédére folytatta útját. O maga a menetoszlop éléről tizenöt 
lovassal most már annak a közepére helyezkedett, hogy az előtte 
járókra és a mögötte jövőkre jobban ügyelhessen. A vasasok 
nyugodtan nézték elvonulását, csak akkor akarván az utóhadakra 
tánradni, ha az előhad már szembe kerül a vértesezreddel, a 
mely körülvette az egész várost s még a várból is magához 
akarta venni a gyalogság egy részét. Azonban egy közkatona 
Rákóczinak olyan gázlót mutatott a Latorczán, a melyen át a 
kuruczok könnyebben elérhették Oroszvég helység kerítéseit s 
onnan a szőlőkbe és a hegyekbe juthattak. Mire a vasasok észre- 
vették mozdulatukat, már túlvoltak a veszedelmen. A szőlők- 
ből láthatták, a várbeli gyalogság mint vonul le ágyúkkal, 
a vasasok, vértesek mint állanak föl századonkint a mezőkre 
nyíló utczákban. Öt-hat kurucz elesett, hat-hét eltűnt, Rákóczi 
három zászlaja és — beteges inasának feledékenysége következté- 
ben — útiládája, aranyaival és fej érn emui vei, az ellenség kezébe 
esett, a várost pedig a császáriak feldúlták, fölégették; de mind- 
ezeknél veszedelmesebb volt, hogy Rákóczi elestének is híre 
futott. A fejedelem jól hallotta a szegény oroszok jajveszékelé- 
sét, mikor a hegytetőkön kanyargó utakon haladt. «A kik eze- 
ket a sorokat olvasni fogják, — írta — alig hihetik el a nép 
akkori fájdalmát és hozzám való ragaszkodása nagyságát)). 10 

io Rákóczi emlékiratai 35 — 37. Thaly, Bercsényi, 11. 508—517. 



2Ó2 



MARKI SÁNDOR. 



Hiszen pár nap múlva, a mikor a csata híre Máramaros vár- 
megyébe is eljutott, az egyik földesúr azzal riadt szomorkodá 
jobbágyaira: « Ördögszülték ! Oda van az Istenetek; levágták 
most azt a Rákóczit, akit Isten gyanánt tartottatok)) ! " Egyrészt 
hogy életben maradásáról a népet megnyugtassa, másrészt hogy 
Lengyelországgal való összeköttetését biztosítsa és Szentmikló- 




91. MUNKÁCS VARA. 



son hagyott hadát is magához vonja, haladéktalanul északfelé 
hátrált, mielőtt a németek, vagy a szomszédos Máramaros vár- 
megye fölkelő nemesei elvághatnák visszavonulása útját. «Ez 
desperátus ember» ! — írta róla Munkácsról Orosz György 
aznap, 30-ikán, 12 a melyen Rákóczi, senkitől sem üldözve, a 
lengyel határon levő falújába, Zavadkára, baj nélkül eljutott. 
Oda várta Bercsényit, aki már egy hete megbíztatta, hogy idegen 



i Thaly id. h. nr. 44. 
2 Századok, 1873. 18. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 263 

hadakkal jön segítségére s hogy a lengyel országgyűlés tudni 
sem akar a császárral való szövetségről, ellenben mindenki 
örül Rákóczi bemenetelének, fölkelésének. 13 Még Zavadkára érke- 
zése napján csatlakozott Rákóczihoz Ocskay László és Borbély 
Balázs, a kik kétszáz szökevény császári huszárral tegnap fényes 
nappal, az egész Montecuccoli-ezred szemeláttára vonultak el a 
munkácsi vár alatt. 14 Ebből és Bercsényi elfogott leveléből gr. 
Auersperg s Montecuccoli sejthette, hogy még csak ezentúl 
nyílnak meg igazán Rákóczi hazai és külföldi erőforrásai. 

«Agyarkodik Montecuccoli, 
Mája vagyon méreggel teli; 
Gyakran mondja: tausend Wunder! 
Ördöggel bír ez az ember !» 15 

Ocskay és Borbély embereivel Rákóczi lovassága 400 főre 
szaporodott és ez a csapat lett a kurucz lovasság magva. Ocskay, 
a ki ezúttal ötödször szökött meg a császáriaktól, most a feje- 
delemnek tette le az esküt. Közkatonái utóbb jobbadán tisztek 
lettek. 16 Olyan érdem, a mit másfél század múlva Damjanich 
is elösmert a harmadik zászlóaljról; de ő a legényeket, a kik 
«az ördögöt is megvernék)), még sem neveztette ki tiszteknek, 
mert akkor hova lenne a zászlóalja? 

Csak most, július 4-ikén érkezett meg Bercsényi 800 főnyi, 
aránylag kitűnően fegyverzett lengyel segédcsapatával, a mely 
közt két század oláh gyalogos, sőt néhány kozák és tatár is 
volt. A mi idáig történt, az föltétlenül Rákóczi nevéhez fűződik ; 
s az ifjú fejedelem éppen a fölkelés megindításában adta férfias 
nyugalmának, önállóságának és jelentős tudásának tagadhatatlan 
bizonyságait. — Nemcsak ezekről a napokról, de élete egész 
folyásáról elmondhatta utóbb, hogy őt nem a dicsőség vágya 
vezette, hanem a kellő és helyes cselekvés ösztöne hajtotta 

x 3 Bercsényinek ezen június 24-iki levele Munkácsnál a vasasok kezébe esett. Közli 
Thaly id. h. n. 517 — 8. 

14 Rákóczi emlékír. 37. Thaly, Ocskay László, 2. kiadás. 1. 23-24. 

1 5 Thaly, Adalékok, ír. 340. 

16 Rákóczi emlékiratai, 37. 



264 MÁRKI SÁNDOR. 

előre. Mindig Isten előtt és Istenért cselekedte, hogy végrehajtsa 
azt a művet, a melyre magát Istentől hivatottnak érezte. És 
ebben a műben nem riadt vissza akadályoktól, a természetével 
daczoló bajoktól, csapásoktól, ellenmondásoktól, magától a halál- 
tól sem. Ez volt ő abban a pillanatban már, a mikor egy 
maroknyi paraszthad élére állt mindamellett is, hogy erdélyi 
fejedelmek ivadéka és római birodalmi herczeg volt. 

Második beindulásával ki kellett békítenie és megnyernie azt 
a nemességet, a melyet 1697. évi dúlásaival I7 a jobbágyság 
elidegenített. 

IV. 

AZ ELSÓ SIKEREK. 
(1703) 




cskay és Borbély lovasai hírűi hozták Zavadkára, hogy 
az alföldi nép türelmetlenül várja Rákóczi jöttét s arra 
kéri, minden áron keljen át a Tiszán. A fejedelem 
szívesen fogadta az üzenetet, mert a hegyek közt különben 
sem remélhette lovassága növelését; igen rosszul fegyverzett 
hadával, melyet ő maga csak 400 lovasra és 2000 gyalogra 
becsült, mégis koczkáztatottnák tartotta a kimozdulást. De meg 
hadjáratának czélpontja is megközelíthetetlen volt, mert a Bor- 
sóvá, Szamos és Tisza folyók kiáradtak s víz alá borítottak 
messzeföldet. Azonban nem lett volna jó Bercsényi lengyeléit 
sokáig ott tartani a határokon, mert a felpénzzel csakhamar 
visszaszökdöstek volna. Hiszen ő róla magáról is azt híresz- 
telték, hogy megunta a hitegetéseket, visszament Lengyel- 
országba. Hadait sem tarthatta zabkenyeren ; Majos pedig mind- 
össze csak negyven búzakenyeret vitt magával a munkácsi 
kolostorból és csupán Rákóczinak kedveskedhetett egy kulacs 
borral. A fejedelem bízott kuruczai lelkesedésében, bátorságá- 

17 Rákóczi emlékiratai, 27. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



265 



ban s így július 7-ikén reggel Zavadkáról másodszor is beindult 
az országba. Másnap Polyánkánál, a hol megpihentek, Bercsényi 
megírta Kende Mihály császári huszár-alezredesnek, hogy ne 




92. GRÓF BERCSÉNYI MIKLÓS I703-BAN. 

(Egykorú festmény után.) 



osmerven 



gátolja átkelésüket Tiszabecsnél. Személyesen 

fejedelmet és őt is, tudhatja, hogy nem jöttek üres kézzel és 

nagy alap nélkül az országot felbolondítani : van pénzök, haduk. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 34 



266 MÁRKI SÁNDOR. 

szerzödésök idegen királyokkal és minden készületük. Azonban 
Kassa felől már Montecuccoli ezrede is útban volt a Tisza felé, 
hogy «ama nebulókat megtanítsa)) és gróf Löwenburg szatmári 
parancsnok komolyan intette gróf Csákyt : itt az ideje a rebel- 
lisek kiirtásának, ne engedje oda másnak a pálmát! Ezután 
a császár sem igen ad kegyelmet a lázadóknak, ők tehát éppen 
ne adjanak. 1 Rákóczinak meg kellett előznie, hogy Csáky és 
Kende csapata, Tiszabecsnél vagy Milotánál átkelvén a Tiszán, 
Beregben egyesüljön Montecuccolival 2 , és «ha már a lázadás- 
nak fejét nem is kaphatja, legalább erős tagjait bénítsa meg». 3 

Július 14-ikén tehát Rákóczi a hegyek és erdők rejteké- 
ből hirtelen Beregszászra csapott, melynek bírája már az 
ország határán hódolt neki. Onnan rögtön a Tiszabecscsel 
szemben elsánczolt rév ellen indult; azt lovasságával bevette s 
most a folyam csetfalvi kanyarulatába szorult lovasokra támadt. 
Ezek segítséget kaptak a túlsó partról, honnan a gyalogság 
tüzelése is védte őket. A fejedelem, a kurucz gyalogság kése- 
delmezése miatt, a rohamot abbahagyatni akarta, mert féltette 
lovasságát a nagyobb erővel szemben ; azonban Ocskay és 
Borbély zárt sorokban oly erővel csaptak a császáriakra, hogy 
azokat a Tiszába, vagy a mocsarakba szorították s nagy 
részöket Kende alezredessel együtt levágták. 4 

Első katonai sikere után Rákóczi visszahúzódott a hü 
Váriba, hogy fáradt vitézeivel a Borsovafolyó jobb partján 
töltse az éjszakát; mert attól tartott,, hogy Csáky és Stein a 
Tiszán átkelve dél felől, Montecuccoli pedig észak felől a Tisza 
és Borsóvá félszigetében összemorzsolja, ha megtudja, milyen 
maroknyi serege van. 

Lefekvés idején táborát valóban azzal a hírrel verték föl, 
hogy az ellenség már Beregszászra ért. Bercsényi a mellett volt, 
hogy a hegyek közé vonuljanak vissza; Rákóczi azonban ezzel 

1 Löwenburg levele 1703 június 27 4 A csata leírása: Rákóczi emlékír. 
Századok, 1873. 16. 38 — 39. Századok, 18^. 24., 1874. 401. 

2 Montecuccoli levele július 11. U. o. 21. Thaly, Bercsényi, n. 521—3.; Ocskay, 

3 Löwenburg levele július 12. U. o. 23. r. 24 — 25. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 267 

nem akarta elárulni gyöngeségét. A hegyekbe húzódás megmen- 
tené ugyan életüket, de ártana a közügynek, a melyért fegyvert 
fogtak. Ellenben, ha magát a Tiszántúl elfogják is, a fölkelés 
nagyot nyer az átkeléssel, mert az Alföld népe mindjárt csatla- 
koznék. Szavát adta tehát magyar lovasainak, hogy ha a gyalogok 
és a lengyelek vonakodnának, velők kísérli meg az átkelést. 
A tanácskozás kissé elhúzódott olyan válságos időben, mikor két 
tüz között álltak. De már éjjel megtudta, hogy Beregszásztól a 
németek rövid kémszemle után visszahúzódtak; reggelre pedig 
azt a meglepő hírt hallotta, hogy Csáky fölkelő nemesei is abba- 
hagyták a hídcsinálást, elsülyesztették hajóikat és elszéledtek, mert 
nem érkeztek meg Löwenburg gyalogjai és Rabutin dragonyosai. 
Csak később derült ki, hogy a megbódúlást egy német trombitás 




93. BARO LÖWENBURG FRIGYES NÉVALÁÍRÁSA. 

okozta, ki Rákóczi táborából megszökvén, elhíresztelte, hogy a 
fejedelem 40.000 svéddel és lengyellel, sok ágyúval siet Szatmár 
ostromára, a hajdúk megnyerésére s azután Pozsony felé. 5 

Azonban, hajók hiányában, Stein és Kobilka kapitányoknak 
még mindig elég jelentős erejével szemben Rákóczi nem eről- 
tette az átkelést Tiszabecsnél, 6 hanem Váriból Tarpán át a 
30 kilométerre levő Námény felé küldte előre Esze Tamás 
ezredét. Másnap (16-ikán) maga is követte a sereggel. A gyalog- 
ság egész nap övig gázolt a sárban, mocsárban. «De — kér- 

S Rákóczi emlékiratai, 39. Gróf Löwen- 6 Pápay János ecsedi prefektus július 

burg levele 1703 július 15. Századok, 17-ikén még nem tudta, Tiszabecsröl hová 

1873. 24. Gróf Csáky levele július 16. lettek Rákócziék és hogy szándékuk sze- 

(ó-naptár szerint 4.) U. o. 1874. 401. rint átjönnek-e? Századok, 1873. 25. 

34* 



268 MÁRKI SÁNDOR. 

dezte az emlékein fölmelegedő fejedelem 7 — van-e olyan nehéz- 
ség, a melyet könnyűvé nem tenne a bátorság, ha erős akarat 
járul hozzá? Ez a rosszul fegyelmezett, félig mezítelen nép, 
mely tűzhelyét és családját elhagyva, mindenfelől hozzá sereg- 
lett, vitézül követte zászlait.)) Náménynál, a hol másfél hónappal 
azelőtt is áttört az alföldiek föllelkesítésére, Esze Tamás július 
16-ikán már átkelt a Tiszán Löffelholz tábornok vízimalmainak 
és elrejtett csolnakainak segítségével. 8 Hadaival másnap fölverte 
Károlyi Sándor ocsvai udvarházát. Maga Rákóczi csak július 
18-ikán, szerdán költözött át a Tiszán Vásárosnáménynél és 
aznap ott táborozott. 9 Serege ekkor már annyira szaporodott, 
hogy mindenütt kész volt bevárni a német hadat; de máris 
elfoglaltatta és őriztette Rakomáz mellett az aranyosi révet, 
hogy Tokaj felől váratlanul meg ne támadhassák. 10 19-ikén a 
szabolcsi Vajáról, a Vayak kastélyából rendelte magához az 
ecsedi bírót, a ki azonnal sietett hódolni földesurának és feje- 
delmének, a kinek ötven kurucza aznap már Nagykárolyig por- 
tyázott. 11 Boné András lovaskapitány Diószegről ugyanaz nap 
szólította fegyverre a bihariakat. 12 És bizony «nem akadtak 
olyan szegénylegények, a kik pénzért vagy ajándékért)) meg- 
cselekedték volna, hogy Rákóczi vagy Bercsényi elfogásával 
szerezzenek maguknak «igen nagy hírt, szép nevet», a hogy gróf 
Pálffy Miklós koronaőr éppen ezekben a napokban óhajtotta. 15 
Azonban a szabolcsi nemesség parasztvezérnek nézte mind 
a két urat s a mocsarakkal körülvett kis várd ai várba zárkózott 
előlük. Gyanakodóvá tette, hogy a parasztok oly sietve csatla- 
koztak hozzájuk. Az urak visszavonulását a parasztok arra 
magyarázták, hogy a németekkel akarnak tartani ; s különben 
is gyűlölvén őket, barmaikat, gulyáikat elhajtották. Rákóczi 

7 Rákóczi emlékiratai, 41 — 42. 1° Rákóczi id. levelében. 

8 U. o. 42. Skotka Mihály szatmári har- « « Pápay levele július 19. Századok, 
minczados levele 1703 július ipáikén. Szá- 1873. 26. 

zadok, 1874. 400. Szűcs, Debreczen tört., 704. * 2 Erd. Nemz. Múzeum, Kemény gyűjt. 

9 Pápay id. levele, Századok, 1873. 25. 13 Gr. Pálffy Miklós levele gróf Barkóczy 
Rákóczi levele július 18. Thaly, Bercsényi, Ferencz zempléni főispánhoz július 18. 
in. 12. Thaly, id. h. in. 13. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 269 

érthetőnek találta, hogy a nemesek egyelőre ilyen se hideg, se 
meleg módra viselkedtek ; mert valóban nem tudhatták, melyik 
a nagyobb ellenség: a német-e, vagy a jobbágy? Éppen azért 
csak kevesen menekültek a német helyőrségek oltalma alá, 
hanem inkább egyes nagyurak váraiban húzódtak meg. Kaná- 
szok, gulyások, borbélyok, szabók stb. mint megválasztott 
tisztek vezették a népet mindenünnen a Rákóczi táborába; 14 
de ötven év előtt részben hasonló elemekből alakúit Cromwel] 
hadserege, sőt «mezítlábos» parlamentje is ; még pedig a sza- 
badság minden kára nélkül. Mint Dósa György idejében, a 
szegényebb nemesség most is hosszú fontolgatás nélkül csatla- 
kozott a jobbágyokhoz és pedig leghamarabb Ugocsa- és Bereg- 
vármegyékből. A nagyobb urak közül először az Ilosvayak 
jöttek : János, Bálint, Imre, Ábrahám, Dénes, kiket személyes 
szeretet és családi ragaszkodás csatolt Rákóczihoz. A szabolcsi 
nemeseket a fejedelemnek még ostromolnia kellett Kisvárdán. 
Maga is félt, hogy a falak és igen magas tornyok 
megmászására a népet inkább a zsákmány reménye, mint a 
hazaszeretet tüzeli ; beérte tehát azzal az igéretökkel, hogy nem 
fognak fegyvert ellene s elvonult a vár alól a hajdúvárosok 
felé. 15 Útközben, a szintén szabolcsi Gyulajnál, 23-ikán csatla- 
kozott hozzá az első magyar főúr, báró Melith Pál a kraszna- 
közi nemességgel s itt fogadott hűséget ecsedi várának őrsége 
is. A foglyul hozott prefektust, Pápay Jánost, Rákóczi maga 
mellé fogadta főtitkárnak s fölépíteni rendelte az ecsedi várat, 
melynek védelmére 200 lovast küldött. Másnap a kuruczok már 
Debreczen és Nagykároly alatt portyáztak. Sok kárt okoztak 
dolhai legyőzőjüknek, báró Károlyi Sándor szatmári főispánnak, 
a ki már hetek óta Bécsben járt a királynál, minisztereknél, 
tábornokoknáL Emlékiratokban, beszédekben kérte őket, ne 
kicsinyeljék a veszedelmet s a nép elégedetlenségét, melynek 
okait bőségesen fejtegette ; a fölkelés elnyomására szervezzenek 

14 Rákóczi emlékiratai, 42. augusztus 12.) szerint ágyúk nélkül bevette, 

ij Baiz csongrádi tiszttartó levele (1703. (Thaly, Bercsényi, 111. 31.) 



27O MÁRKI SÁNDOR. 

hamarosan állandó nemzeti hadsereget, a további bajoknak pedig 
a szegény nép megvigasztalásával vegyék elejét. Hiszen immár 
majdnem tizenegy vármegye forog veszedelemben a hajdúváro- 
sokkal és Debreczennel együtt s Rákóczi hatalma még inkább 
fog erősödni. 16 

A fejedelem július 25-ikén már ott ájtatoskodott a nyírbátori 
templomban ősének, a kenyérmezei hős Báthory Istvánnak sírja 
előtt, melynek fölírata a csüggedőt Ézsaiás szavaival (xxvi. 19.) 
buzdítja : ((Serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoz- 
tok !» A porban lakozó debreczeniek voltak az elsők, a kik 
a szabad királyi városok polgárai közül leghamarabb serkentek 
föl a nemzeti ügy védelmére, mert már másnap hódoltak a 
Sámsonban táborozó fejedelemnek. 17 Ettől fogva nemcsak 
parasztok, bocskoros és birtokos nemesek, főrendek, hanem 
városi polgárok is küzdöttek Istennel a hazáért és szabad- 
ságért. A bihariak Boné András vezetése alatt, puszta jövetelé- 
nek hírére, 3000 gyalogot és 4000 lovast állítottak s alispánjuk, 
Buday István, letette a hűségesküt. A hajdúk 2000 lovast és 
6000 gyalogot ajánlottak fel; csak arra kérték, foglalja el Nagy- 
kállót, hogy távoliétökben a németek onnan ne zaklathassák 
családaikat. 28-ikán tehát Rákóczi Sámsonból ismét észak felé,. 
Kalló ostromára küldte hadai egy részét s másnap maga is 
odament. Az öt bástyájú várat 400 hajdún kívül 40 császári 
védelmezte. Rákóczi, eszközök hiányában, ostromzárra gondolt. 
A diószegiek azonban rohamot sürgettek s dühösen rohantak 
a kapura, hogy fejszékkel törjenek maguknak utat. Hiában 
járván, a fejedelem jutalmat ígért annak, a ki tüzes nyilakkal 
felgyújtja a bástyákhoz nagyon közel épült házakat és istállókat. 



16 Károlyi S. emlékiratai a Rákóczi- száz esztendő múlva, 1903 május 22-ikén 
háború kezdetéről. Századok, 1874.312— Rákóczi szabadságharcza emlékezetét meg- 
34°-> 396— 4 J 3- V. ö. Rákóczi emlékiratai- ünnepelte. A városnak a szabadságharcz- 
val, 31., 47. ban követett szerepét az ünnepi szónok, 

17 A részletekre nézve 1. Szűcs, Debre- Thaly Kálmán, szép beszédben fejtegette 
ezen története, 697 — 732. Debreczen volt («Ünnepi beszédek», 13 — 35.)- 

egyúttal az első törvényhatóság, mely két- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 27I 

A lengyelek és az oláhok fel is gyújtottak egy házat. A tüzet 
ugyan a lakosok eloltották, de most már maguk is a vár fel- 
adására nógatták a parancsnokot, Eckstein János hadnagyot. 
Este öt órakor a parancsnok valóban alkudozni kezdett s még 
azon este föladta a várat olyan föltétellel, hogy ő kardosán, a 
többi pedig fegyvertelenül vonulhasson ki belőle. Mindamellett 
valamennyien hűséget esküdtek Rákóczinak, a kinek tüzérsége 
alapját a most átadott négy ágyú és hét taraczk vetette 
meg. Kalló lévén egyúttal a salétrom-főzés középpontja, a 
kuruczok most már elegendő puskaport is gyárthattak. 18 

Erre annál nagyobb szükség volt, mert Boné András bihari 
kuruczain, várad-olaszii vereségök után, Popovics Tekelija (Tököli) 
János ezredes a ráczokkal Pocsajnál újabb győzelmet aratott; 
Diószegig űzte őket és a föld népét mindenütt zaklatta. Angol 
tudósítások kiemelik, 19 hogy Rákóczi és Bercsényi a pocsaji 
ütközetben nem vettek részt, mert 4 — 5000 fölkelővel még 
Kalló alatt állottak. Hadaik nemcsak ott szaporodtak, hanem 
Diószeg körül is 10— 12.000- re növekedtek. Debreczen városa 
pedig éppen ezekben a napokban mutatta meg, a hazáért 
anyagiakban is mennyi áldozatot kell hozni, ha kőfal, erősség, 
fegyver nem védi is az ellenség boszúállásával szemben. 20 
Egész népe hűséget esküdött a fejedelemnek, ki augusztus 
2 ikán innen értesítette első sikereiről XIV. Lajost és a len- 
gyeleket. A fejedelem azonban már másnap megindult, hogy 
meglephesse Várad-Olaszit. Mivel a hajdúvárosok és Debreczen 
kocsikat adtak, minden szekérre 6 — 8 gyalogot ültetve, táborá- 
val 5-ikén s így a kiszámított időnél hamarább Diószegre 
•ért. Némi nyugvás után Bercsényit tovább küldte Várad felé, 
maga azonban ott maradt. 21 A nép megnyugtatására azt'híresz- 

18 Rákóczi levele De Bonnachoz 1703 20 Thaly ünnepi beszéde 1903 május 

augusztus 2. (Thaly, Bercsényi, in. 23 — 24.) 22-ikén, 24. 1. Szűcs, Debreczen tört., 

és emlékiratai (43 — 44.) a részletekben 705—6. Simonyi, Angol dipl. 1. 26 — 27. 

némi eltéréssel beszéli el Kalló bévé- Stepney (u. o.) Debreczent Magyarország 

telét. leggazdagabb városának nevezte. 

x 9 Simonyi, Angol dipl. 1. 27., 29. 21 Stepney augusztus 29-iki hírei szerint 



272 MÁRKI SÁNDOR. 

telte, hogy ez csak az előhad, s ha nem sikerül is a támadás, 
majd jóváteszi a dolgot a nyomában járó deréksereg. A gróf 
azonban másnap 22 hajnalban hamarosan elfoglalta és fölgyúj- 
totta a várad-olaszi palánkot. Rácz lakosait levágatta vezé- 
rökkel, Kiss Balázszsal együtt, a ki negyvenesztendei szolgálata 
emlékéül 14 golyót hordott a testében. 

Székelyhídról, a hova Diószegről ment át, a fejedelem már 
augusztus 9-ikén felszólította a rácz határőröket, hogy, ha a 
váradiak sorsára nem akarnak jutni, fogjanak fegyvert ők is a 
haza védelmére, a mely esetben hajdúszabadsággal jutalmazza 
őket. 23 A bihariak nagy lelkesedéssel hallották, hogy Rákóczi 
seregének egy része is elegendő volt egy jól megerősített város 
bevételére, a császáriaknak a várba-szorítására s a vidék rémei- 
nek, a ráczoknak megsemmisítésére. A szalontai és a sarkadi 
hajdúk siettek is a nemzeti ügyhöz csatlakozni. Máramarosvár- 
megyébe a fejedelem Ilosvay Bálintot, Krasznába pedig a vén 
Szőcs Jánost küldte be egy-egy csapat élén a nemesség és a 
nép megnyerésére. Ö maga Margitáról augusztus közepén 
Biharból Szatmárvármegyébe nyomult és először is Nagykároly 
várát vette ostrom alá. Ezt a gazda, Károlyi Sándor, távollété- 
ben felesége, Barkóczy Krisztina védelmezte negyven némettel 
és számos hajdúval. Bízhatott a négy szögletbástyában, a vízzel 
telt árokban és a sok ágyúban; annál kevesebbet bízhatott 
Rákóczi a maga erejében s azért titkon tett kedvező ajánlatok- 
kal akarta hódolatra bírni Károlyinét s az őrséget. Bercsényivel 
megíratta neki, hogy nemcsak nem áll boszút a dolhai győze- 
lemért, hanem meg is oltalmazza jószágaiban és visszaadatja 
elhajtott gulyáit, méneseit, a németeket pedig teljes biztonság- 
ban k'ísérteti el Szatmárra. Pár nap múlva tehát, a mikor 
rohamot színlelt, a báróné feladta a várat s a hajdúkkal és 
húsz némettel együtt hűséget esküdött a fejedelemnek, ki a 



Simonyi, i. 32.) Bercsényi 70oo-rel Buda, 22 A Feldzüge des Pr. Eugens (v. 607.) 

Rákóczi ugyanannyival Várad felé in- szerint szept. io-ikén. 
dúlt. 23 Szalay vi. 95. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



273 



másik húsz németet, adott szavához képest, Szatmárra kísér- 
tette. 24 

Ide jött hozzá hódolni Nagybánya város küldöttsége a 
mely előadta, hogy kapuit már 14-ikén megnyitotta két zászlóalj 
kurucz előtt, de kénytelen volt lelövetni a hollómezei Pintye 
Gligort és társait, a kik hitszegően rabolni kezdtek. A fejedelem 
helyeselte, sőt meg is dicsérte eljárásukat, elfogadta hüség- 




94. A NAGYKAROLYI VÁRKASTÉLY A XVIII. SZÁZADI ÚJRAÉPÍTÉS UTÁN. 

esküjöket és Porcsalmy Istvánt tette meg magyar helyőrségük 
kapitányának. Ezzel és a szomszédos két Kapnikbánya hódola- 
tával sokat nyert, mert kezébe jutottak az ottani arany-, ezüst- 
és ónbányák a pénzverő házzal és puskapor-malommal együtt. 2 s 
— Itt hallott két másik jó hírt is. Az egyik, hogy Ilosvay 
Bálintnak Huszt német őrsége, báró Eytner parancsnok meg- 
öletése után, augusztus 17-ikén nemcsak feladta a várat, hanem 
át is állott, mire Máramaros nemessége szintén hűséget eskü- 



24 Rákóczi emlékiratai, 47. Károlyi augusztus 25-ikén Rózsahegyen értesült a 
dologról. Thaly, Bercsényi, 111. 41. 
2 $ Rákóczi emlékiratai, 47 — 48. 



agyar Tört. Életr. 1907. 



35 



274 



MARKI SÁNDOR. 



dött a fejedelemnek. 26 A másik, hogy a vén Szőcs János ezredes 
Szilágysomlyót augusztus 21-ikén elfoglalta. 27 Hiszen nem volt 
nagy dolog ártalmatlanná tenni egy roskadozó várban harmincz 
lovatlan vén lovast; de 86 esztendő múlva az öreg De Launay- 
nak is csak 80 rokkantja s néhány svájczija akadt egy világ- 
város közepén a Bastille védelmére : bukását mégis a szabadság 
világraszóló diadalának tekintették. Mindenesetre jellemző, hogy 




95. A BATHORY-VAR SZILAGY-SOMLYÓN. 

báró Glöckelspcrg, a. ki közkatonából lett a császári sereg egyik 
legvitézebb tábornoka, Somlyón nem merte bevárni a kuruczokat, 
hanem (augusztus 5-ikén) Szatmárba zárkózott előlük. Háta 
mögött ugyan Rabutin altábornagy 8000 28 császárival állott 
Erdélyben, de Glöckelsberg attól tartott, hogy Montecuccolival 



26 U. o. 44. Thaly, Bercsényi, in. 44 — 45. 
Stepney levele szeptember 5. Simonyi, 
i- 33- 

27 Rákóczi u. o. 45 — 46. Stepney levele 
szeptember 5. Simonyi, 1. 33. Csere}' Hist. 
322. Petri, Szilágyvárm. monogr. 11. 166. 



28 Feldzüge des Pr. Eugens, v. 610. 
Rákóczi (emlékír. 44.) szerint csak 4000. 
Az ezredek dislocatiója szerint Erdélyben 
1700-ban 8 ezred állott 102 században. 
(Mike-gyüjtemény az Erdélyi N. Múzeum- 
ban.) 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 275 

egyesülten sem bír a 16.000 fölkelővel, a mennyire Rákóczi 
híveinek a számát ebben az időben becsülték. 29 A bécsi magyarok 
mégis azt hitték, hogy ez a «tumultus» lecsendesedik nemsokára: 
a rebellió elolvad, mint a hóharmat. 30 



V. 

RÁKÓCZI SZATMÁR ALATT. 

(1703). 

abutin de Bussy Lajos János császári altábornagy min- 
den erejét Erdélyország védelmére tartogatta. Várad- 
olaszi, Huszt, Somlyó elfoglalása után jogosan hitte, 
hogy Rákóczi Biharból egyenesen Erdély ellen indul s nem tud- 
hatta, keletfelől Thököly nem tesz-e hasonló kisérletet; hiszen 
mindaketten Erdély fejedelmeinek nevezték magukat. Számíthattak 
a törökökre, kik — Rákóczival majdnem egyidőben, július 
11-ikén — nyiltan fölkeltek szultánjok, II. Musztafa ellen s olyan 
urat kerestek, a ki felbontsa a karlóczai békét, hadat izenjen a 
német-római császárnak, visszaszerezze a Magyar- és Erdély- 
országban elvesztett főuraimat. A török védelem idejében 
Bocskay, Bethlen és a két Rákóczi Erdélyből őrködött a magyar 
szabadságra, a mely azonnal lehanyatlott, a mint ez az őrködés 
megszűnt. Thököly sikertelenségeinek oka abban rejlett, hogy 
nemcsak nem volt ura Erdélynek, de ennek még őszinte támo- 
gatására sem számíthatott. Rákóczi fölkelésének sorsa is azon 
látszott megfordulni, elfoglalhatja-e Erdélyt ? A fejedelem hat 
esztendő múlva maga mondta, hogy őt sokan figyelmeztették 
őseire, a kik Erdélyből szokták vala oltalmazni Magyarországot 
s ebből következtették, hogy ügyének alapja Erdély fölszabadu- 
lása legyen. Azonban Rákóczi szerint nem vették figyelembe 

2 9 Stepney levele augusztus 22. Simonyi, kanczellár Aporhoz, 1703 augusztus 22 ikén. 
I- 3°- Szádeczky : Apor verses művei és levelei 

50 Gr. Kálnoky Sámuel erdélyi udv. 11. 18. (MHH. 11. oszt. xxxvn. kötet). 

35* 



276 MÁRKI SÁNDOR. 

az idők különböző voltát: mennyivel könnyebb volt akkor 
Erdély nyugodalmas birodalmából segítni Magyarországot, mint 
most a maga saját erejével keresni és kivívni mindakét ország 
boldogulását. Politikájának nyitja abban áll, hogy nem töre- 
kedett egész határozottan Erdélyt akkor elnyerni, a mikor 
Magyarországot külső segítség nélkül kellett oltalmaznia. 1 

Viszont a császári sereg első sikertelenségének az oka abban 
rejlik, hogy — a török forradalom fejleményeire várva — 
Rabutin nem mozdult ki Erdélyből azonnal, a mikor a Magyar- 
országon állomásozó hadakkal két tüz közé szoríthatta és össze- 
törhette volna Rákóczi gyülekező kuruczait. Taktikai szempont- 
ból tekintve hadállását, a fejedelem így is aggódott a miatt, 
hogy a mikor serege még csak alakúlóban volt, Glöckelsperg 
ötszáz lovassal Szatmárba vonult; mert ha a Munkácson tábo- 
rozó Montecuccoli-ezred megindul és átkelve a Tiszán, a Szamos 
védelme alatt Glöckelsperggel egyesül : könnyen szétszórhatja 
fegyvertelen és fegyelmetlen seregét, a melyet tanulatlan tisztek 
vezettek. Nem remélhette, hogy Szatmár erős és jól fölszerelt 
várát elfoglalhassa és veszedelmesnek tartotta, hogy annak 
körülzárásával töltse az időt a síkságon ; de a neki hódoló vár- 
megyéket sem hagyhatta sorsukra az ellenséges vár torkában. 2 
Elhatározta tehát, hogy a császáriak egyesülésének gátlására és 
a megyék védelmére mégis előrenyomul Szatmár felé. 

Szent István napján már, Szatmártól 7 — 8 kilométerre, Vetés 
falunál táborozott. A császáriak azonnal .kicsaptak, hogy átvág- 
ják a malomgátat és víz alá borítsák az egész vidéket; azonban 
Rákóczi gyalogsága és három ágyúja elől visszavonultak. 
A Szamos két ága közt fekvő várnak két kijárata lévén, a 
fejedelemnek arra kellett törekednie, hogy — az eleségszerzés 
megakadályozása végett — mindakét kijárót elállja. De nem 
voltak elég ügyes tisztjei, hogy kétfelé ossza seregét s így beérte 
annyival, hogy éjjelenkint őröket küldjön a hidak szemmel- 

1 Rákóczi levele 1709 július 27. Arch. R. 111. 159. 

2 Rákóczi emlékiratai, 46—47. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



277 



tartására. Ezek azonban rendesen csak akkor vették észre az 
ellenséget, a mikor az már eleséggel megrakodva tért haza a 
várba. A kuruczoknak különben sem tetszett az éjszakai őrködés 




96. RABUTIN DE BUSSY CSÁSZÁRI ALTÁBORNAGY. 



és az egyhelyütt való hosszas, tétlen táborozás, mert változatos- 
ságra és zsákmányra vágyakoztak. A jobban fegyverzettek e 
miatt ki-kiszökdöstek a táborból, a rosszabbul fegyverezettek 



278 MÁRKI SÁNDOR. 

pedig nem teljesítették kellően a rendes szolgálatot. A tisztek 
jobbadán maguk is közönséges emberek lévén, nem mertek, 
vagy nem is akartak parancsolni a fegyelmetlen népnek, a mely- 
nek fékentartása és rendezése egészen Rákóczi és Bercsényi 
föladata lett. 

A roppant hőségben a Szamos vize nagyon leapadván, szat- 
mári titkos híveinek tanácsára Rákóczi azon mesterkedett, hogy 
a Szamos egyik ágát a másikba vezesse s így a nagyon elha- 
nyagolt földsánczokkal és bástyákkal védett várost egyenesen a 
száraz meder felől támadja meg. Vetés alól tehát víz ellenében 
augusztus 30 — 31-iki éjjelén a sötétség és sűrű bokrok védelme 
alatt egyetlen hadoszlopban a vártól keletre levő Pálfalva alá 
indult. Oldalvédőkkel fedezte a menetet s ő maga Bercsényivel 
középütt a lovassággal haladt. Egyszerre oldalról egy szeles 
fiatal nemes tört reájuk ; a jelszót kérdezte s a felelet megvárása 
nélkül elsütötte karabélyát. Abban a hiszemben, hogy itt az 
ellenség, az előhad egyszerre megfordult, a derékcsapatra vetette 
magát, mire az utóhad a vélt ellenségre tüzelni kezdett. A két 
vezér előugratott, hogy ezt a valóságos öngyilkosságot meg- 
akadályozza; de Bercsényi, lovának lerogyása következtében, 
megsebesült és elájult. Nagynehezen félrevitetvén s biztosságba 
helyezvén őt, Rákóczi kiáltozva akarta megállítani a hadat; de 
szavát a zajban nem értették. Előcsapata megerősítése után a 
gyalogságot mégis sikerűit megállítania, mire a sereg többi része 
is visszanyerte nyugalmát. Ez, mint a munkácsi visszavonulás- 
nál, megint Rákóczi személyes érdeme volt. Ennyi zavar után 
hajnalban végre elérte czélját. Tábort ütött Pálfalvánál s másnap 
(szeptember 1.) megkezdte a Szamos balágának eltöltését, hogy 
a vizet egészen a jobbra kanyarodó anyamederbe terelje. A vár- 
beliek lovastámadással akarták meghiúsítani szándékát. Rákóczi 
szintén lovasokat küldött ellenök, de a gát végére gyalogokat 
helyezett, hogy amazokat, visszaveretésök esetében, támogassák. 
A tanulatlan lovastisztek csatarend nélkül rohantak az ellenségre, 
a mely tehát könnyedén zavarba hozta és visszaverte őket. 



280 MÁRKI SÁNDOR. 

Elvette néhány zászlajukat, de csak keveset sebesített s ölt meg 
közőlük. A gyorsan lelkesedő kuruczokat nagy csüggedés fogta 
el. Nyugalmát megint csak a fejedelem őrizte meg, a ki egyedül 
állt a sereg élén, mióta Bercsényit Nagykárolyba küldte fejsebe 
gyógyítására. Belátta, hogy nem táborozhat ily közel az ellen- 
séghez, a mely a bokrok és berkek közt gyalogságával akár- 
mikor meglepheti őket. A mint tehát elkészítette a gátat, a futás 
színének elkerülésével visszatért Vetésre. 

Az ostromzár unalmát olykor vadászatokkal űzte el. Egy- 
szer az erdőben elesteledve, az éjszakát néhány palotásával egy 
majorban akarta tölteni. Legényei egy részét eleségkeresni 
küldte. Ezt megsejtve, egy várbeli tiszt, a ki már régebben 
lesett rá, katonáival az udvarba nyomult. Úgylátszik, azt a jele- 
netet akarta eljátszani, a mely tavaly (június io—n-ike éjjelén), 
szintén egy magános házban, az olasz Rivaltánál Vendőme 
franczia vezért majdnem Savoyai Jenő főhadsegédének, Davia 
marchesenek kezébe juttatta. 3 Rákóczi épen kinézett az ablakom 
«Herczegem ! — szólt reá a tiszt, pisztolyát fölemelve — ez 
egyszer kezemben van ön ; de adja meg magát kegyelemre !» 
A fejedelem válasz helyett nyomban lelőtte a tisztet, azután öt 
emberével gyorsan eltorlaszolta magát. Szerencsére, a lövés 
zajától megriasztva, a palotások éppen akkor érkeztek vissza, 
mikor a császáriak fölgyújtani akarták a majort. Oly elkesere- 
déssel támadtak rájuk, hogy valamennyit levágták. 4 A táborban 
nagy rémületet okozott az a hír, hogy a fejedelmet megölték; 
s akkor sem nyugodtak meg egészen, mikor egészségesen tért 
vissza. Az öreg Újhelyi István ref. pap mindjárt meg is mondta 
neki, hogy a ki csak igazán kívánja a fejedelem boldogulását, 
aggodalommal látja gyakorta való vadászatait. Mert ezer oka 
van annak, hogy mostan már nem tehet úgy, mint ezelőtt 
három-négy esztendővel. Olvashatta, a kémek hány királyt, 

3 Arneth, Prinz Eugen, i. 176—7. ügyben s a Bercsényi sebesülése ügyében 

4 Des Alleurs emlékirata 1705-böl. már tanúkat hallgattak ki Huszton és 
Fiedler, 11. 461. Szeptember 24-ikén ez Máramarosszigeten.Thaly, Bercsényi, nr. 49- 



JÉ. 1^. 








Sfrenif. Fmncisctts- 
ITansylvani&HospeJfy 

cumapertctilo vita u 




xRakoczy Prínceps 
fin Cotleoio Poágkmg 
NeostúMiű mimhúík 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 1703-BAN. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 28l 

fejedelmet vesztettek el vadászásban. De egy lónak elesése, egy 
fenevadnak támadása is életökbe kerülhetett. Efféléktől, a mik 
azonban most is megeshetnek, az Isten őrizze őt ; mert bizony 
« akkor jönne el a jajok jajjá e magyar nemzetre és akkor sza- 
kadna nyaka e mai dolognak!)) 5 

Pedig ez a «dolog» napról-napra fejlődött. Most már a 
szabolcsi és máramarosi nemesség is kibontott zászlókkal csatla- 
kozott a kuruczokhoz. Báró Sennyei István, a kit a jobbágyok 
bodrog-tárkányi várában szorongattak, szintén eljött és letette 
a hűségesküt. Rákóczi ezt nagy nyereségnek tartotta, mert úgy 
hitte, hogy mindnyájuknál többet ért a hadakozáshoz. Talán 
össze is függ Sennyei hódításával, hogy Domahidán (Szatmár 
és Nagykároly közt), szeptember 7-ikén Rákóczi kiadta a második 
hadiszabályzatot, «minthogy a hadakozásnak szerencsés kimene- 
telét Isten után a rendtartástól is várhatta». 6 Ugyanott szeptem- 
ber tizedikén haditanácsot hívott össze, a melyben a felgyógyult 
Bercsényi is résztvett. Később a gyöngeség jelének tartotta, 7 
ha valamely tábornoka mindent a hadak tanácsából vitt végbe, 
s megrótta 8 azt a tábornokát, a ki a helyett, hogy tetthez fogott 
volna, haditanácsot tartott s megkérdezte azokat a tiszteket, a 
kiket legtöbbre becsült és a kiknek szavára kelleténél többet 
hajtott. Mindamellett mostantól fogva, egy-egy nagyobb elhatá- 
rozás küszöbén, csata előtt vagy csata után néha maga is tanács- 
kozott a vezérekkel. Nem egyszer jutott arra a meggyőződésre, 
hogy némely szerencsétlenséget elkerülhetett volna, ha szilárdan 
ellenáll az alkalmatlan és tolakodó tanácsadóknak ; de nem érezte 
magában azt a vezéri biztosságot, a mely, ilyen tanácsadókkal 
szemben, a maga tapasztalataira hivatkozhatik. 9 Ezúttal abban 
állapodtak meg, hogy Bercsényit egy nagyobb hadtesttel Tokaj 
felé küldik a Munkácsról odavonúló Montecuccoli-ezred figyelem- 



5 Szatmár alatt mondott szavait ismétli 7 1705 június 25. Arch. R. 1. 355. 
1703 deczember 5-ikén Ungvárt kelt levélé- 8 Rákóczi emlékiratai, 164. 

ben. Thaly, Bercsényi, 111. 49. 9 Rákóczi emlékiratai, 141., 142. 

6 Közli Tört. Tár, 1904. 36—39. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 36 



282 MÁRKI SÁNDOR. 

mel kisérésére és a tiszai révek biztosítására. Maga Rákóczi 
hódolatra intvén Pest, Pilis, Solt egyesült vármegyéket, 10 doma- 
hidi táborából szeptember közepén visszatért a szatmári ostrom- 
zárlathoz. Ott hallotta, hogy Nigrelli tábornok — néhány nappal 
halála (szeptember 23-ika) előtt — visszaparancsolta Monte- 
cuccolit, mert elégtelennek tartotta erejét Rákóczi hadaival és 
a nép meglepően gyors fölkelésével szemben. A megérkező 
Bercsényit tehát a németek helyett a harangodi síkon (Tokaj 
és Ónod közt) az öreg Szalontay János vezetése alatt fölkelt 
hajdúk fogadták, a kik azonnal hűséget esküdtek Rákóczinak. 11 
Szeptember 17-ikén a kuruczok egyszerre két várat zárhat- 
tak körűi; emitt Bercsényi vagy inkább alvezére, Orosz Pál, 
Tokajt, a Krajnya orosz népével pedig Haraszthy Imre Bercsényi 
birtokát, Ungvárt. Kővár ugyan (szeptember 15-ikén) Rabutin 
hatalmába került s az altábornagy hír szerint 6000 főnyi meg- 
figyelő hadtestet küldött Zsibó felé a határra, de a hírszerzés 
végett leküldött Ilosvay Imre Szamosújvárnál megverte székely 
hadait s diadala jeléül néhány elfoglalt zászlóval tért vissza 
Szatmárra. A fejedelem örült a váratlan hírnek; de Erdély meg- 
támadását alkalmasabb időre halasztotta. Bercsényi különben is 
arra sürgette, hogy, Szatmár alatt csupán kisebb hadat hagyva, 
gyalogsága javarészével hozzá csatlakozzék; mert Tokaj lévén 
a ((tizenhárom vármegye középpontja)), onnan egységesebben 
intézheti a hadjáratot. Rákóczi valóban kelletlenül vesztegelt 
Szatmár alatt, nem is bízott annak bevételében ; de nem akarta 
magukra hagyni a hozzá csatlakozott vármegyéket. Hiszen elég 
nagyszámú seregének még mindig csak negyedrésze volt tűrhe- 
tően fölfegyverkezve, hadi dolgokban pedig «a legotrombább 
tudatlanságot)) tapasztalta. Ott kellett tehát maradnia, hogy hadait 
valahogyan begyakorolja s hogy — hírneve érdekében — 
legalább a várost elfoglalja. Egyébiránt (szeptember 26-ikán) 



10 A domahidi táborból szeptember 13. csakhamar udv. főbiztos és tokaji rév- 
Hornyik, Kecskemét tört. 242 — 4. kapitány lett ; 1708-on túl nincs nyoma. 

11 Rákóczi emlékiratai, 51. Szalontay 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 283 

örömmel jelentette XIV. Lajosnak, hogy fegyvereit Isten meg- 
áldotta s az országot egészen a Dunáig érdekeihez fűzte. Három- 
szor verte meg a ráczokat, egyszer az erdélyieket; elfoglalta 
Kallót, Károlyt, Somlyót, Nagybányát, Husztot; körűltáborolta 
Szatmárt, Munkácsot, Ungvárt, Nagyváradot, Tokajt. Idáig nem 
találkozott ellenállással az a szándéka, hogy hazája boldogságát 
a megállapított terv szerint keresse; de ezt a tervet gyorsan 
kell végrehajtania, mert az ellenség is gyűjti és rendezi erejét. 12 

A gyorsaságban maga járt elül jó példával. 

Szeptember 27-ikén éppen Sennyeivel tanácskozott, mikor az 
őrök Szatmár városából két polgárt vezettek hozzá. A polgárok 
elmondták, hogy ők — magyarok — odabenn többen vannak 
a németeknél; már megunták a hosszas ostromot. Ha tehát 
Rákóczi olyan helyen támadna a falakra, a hol a védelem reá- 
juk van bízva, szívesen megkönnyítik bejutását. Mostan akár 
mindjárt megmutathatják a Szamos gázlóját, a melyen a gyalog- 
ság a Pálfalvánál elfogott s a nagy szárazságban különben is 
leapadt vizén könnyen átkelhet ; de siessen, hogy a Szamos meg 
ne áradjon és hogy a várbeliek meg ne tudják üzenetöket. 

Rákóczi, Sennyei tanácsára, a szeptember 27-ikéről 28-ikára 
menő éjjelen a város kapui közelében lesbe állított 3 — 4 lovas- 
századot, a gyalogságot pedig a város megjelölt részével szem- 
ben levő bokrok közé bujtatta, hogy füstjelre a falak ellen 
támadjon. A lovasság ingerkedésére a kapuk kinyíltak ugyan, 
de a német lovasok benmaradtak, holott máskor, pl. a pálfalvi 
gát csinálásánál, odahagyták a várat, hogy a kuruczokat üldöz- 
hessék. Mivel pedig Nagybánya felől porfelleget vett észre, ezt 
a 3 — 4 századot Rákóczi arrafelé küldte kémkedni s megtudta, 
hogy a német lovasság tér vissza az eleséggel. A kurucz lova- 
sok most rejtekökből parancsszó nélkül előrerohantak ; de akkora 
port vertek, hogy ezt a németek is észrevették, vágtatni kezd- 
tek s előbb érkeztek a várkapuhoz. Eközben adott jelre a gyalo- 

12 Fiedler, ír. 437. (A szövegben szeptember 26-iki, a czímben és a tartalom- 
jegyzékben szeptember 22-iki keltezéssel). 

36* 



284 MÁRKI SÁNDOR. 

gok megrohanták a falakat ; be is jutottak a városba, de a helyett, 
hogy hirtelen elálltak volna a vár kapuit, gyújtogatni és rabolni 
kezdtek. A város elfoglalása után Rákóczi azonnal megrohanta 
a várat; kuruczainak egy része már föl is jutott a sánczokra, 
de kellő támogatás hiányában vissza kellett vonúlniok. A válla- 
latnak ez a része tehát nem sikerült; de az is siker volt, hogy 
az eleséggel jól ellátott városnak a vár többé nem vehette hasz- 
nát ; szorult helyzetbe jutott, a vidéket nem háborgathatta s így 
most már maga a fejedelem is más, fontosabb feladatok meg- 
oldására gondolhatott. Előbb azonban, hogy teljes biztosságban 
hagyja a Szatmár körülzárását folytató hadtestet, ennek részére 
kitűnően védelmezhető táborhelyet keresett. Jól megvizsgálta a 
környéket s a Szamos egyik kanyarulatában olyan félszigetet 
talált, a melynek partja köröskörül meredek, bejárása pedig alig 
75 méter széles volt. Ezt a bejárást árokkal és czölöpös mell- 
védővel megerősíttette, a kapu őrségének védelmére pedig külön 
kis erősséget készíttetett. A tábor másik felén a Szamoson 
hidat veretett talpakból s a hídfő oltalmára redoutot építtetett, 
így megerősítve, ez a hely fölért magával a várral is. Mivel 
ehhez közel feküdt, mindig szemmel tarthatták a császáriakat 
s könnyen elvághatták őket a vártól, ha takarmányszerzésre 
kijöttek. 13 

Minthogy a fejedelemnek «a nemes ország szorgos és kíván- 
tató szolgálatának folytatására a Tiszán át kellett mennie», még 
szeptember 27-ikén I4 Sennyei Istvánra bízta Szatmár ostromá- 
nak folytatását. Készülődései közben hallotta, hogy Szöcs János, 
Borbély Balázs és Váradi János deák szeptember 21-ikén roham- 
mal vették be Szolnok várát az ír Walters kapitánytól, száz 
embert levágtak s 14 ágyút elfoglaltak. 15 Most már 2000 lovassal 
és ugyanannyi gyaloggal ő maga is Tokaj alá indult. 

13 Rákóczi emlékiratai, 54 — 55. * Rákóczi indulását, holott Rákóczi szep- 

14 Rákóczi levele Nagy Pál károlyi tember 29-ikén még Szatmár, október 9-ikén 
kapitányhoz szeptember 27-ikén. Arch. R. már Nagykároly alatt volt. 

1. 128. Windworth november 17-ikén is Wienerisches Diarium, 1703. 19. sz. 

(Simonyi, 1. 51.) október 27-ikére teszi Szalay, vi. 101. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 285 

VI. 
RÁKÓCZI ÉS A KÖZNÉP. 

(i7°3) 

ielőtt a Tiszához indult volna, Rákóczi véget akart 
vetni annak a látszatnak, hogy ő csupán valami paraszt- 
fölkelés vezére, a ki olyasmire vágyik, mint közel két- 
száz esztendeje Dósa György. Hiszen maga is megrótta a népet, 
hogy II. Ulászló idejében visszaélt a keresztesháborút hirdető 
bullával s fölzendült a nemesség ellen; de mégis szánta, hogy 
legyőzetése után a nemesség korlátlan jogokat nyervén jobbágyai 
fölött, a törvények értelmében a parasztnak már csak egy tulaj- 
dona volt : a lelke. A tót és az orosz parasztok elég türelmesen 
viselték ezt a jármot ; de a magyar jobbágyok gyűlölték uraikat 
és az egész nemességet. Rákóczi úgy vette észre, hogy most 
sem akarnak egyebet, mint szabadságukat megbosszulni. A nép 
közül csak a szabadosoknak állapota volt jobb a többinél, de 
például a hajdúk helyzete sem ért föl a nemesekével. Ha telje- 
sedik a hajdúvárosok alapítóinak a szándéka és mint határ- 
őröket katonai fegyelem alatt tartják, elejét lehetett volna venni 
annak a sok kárnak, a mit az ország minden részében kószálva 
okoztak. 1 Rákóczi első katonái pedig a jobbágyok és a hajdúk 
voltak. Vele is gúnyolódhattak volna, gúnyolódtak is, mint 
dédapjával, I. Rákóczi Györgygyei, hogy »csak tudatlan, fegy- 
vertelen, megzavarodott pórnép követi, melynek alig tizedrésze 
van ellátva puskával, némelyeknek csak bunkósbotjuk van; hát 
ezektől féljünk?)) 2 

Valóban sajátságosnak látszik, hogy vezéröknek a jobbágyok 
akkora urat ismernek el, a kinek egymagának egymillió két- 
százezer hold földje van, félmillió forintnál több évi jövedelme, 
régi származása, fényes neve, nagy czíme és sok várnivalója. 

1 Rákóczi emlékiratai, 69—70. 

2 Lippay érsek nr. Ferdinándhoz, 1644 május 16. Toldy, Esterházy lxxiv. munkái. 



286 MÁRKI SÁNDOR. 

De a nagy hitbizományok, majorátusok alapításának idejében 
éppen azok a nagy uradalmak, latifundiumok voltak a legbizony- 
talanabbak, a melyeknek gazdái — mint Rákóczi — saját 
érdekeik föláldozásával «a nemzetséges (nemzeti) közügy mun- 
kájának előmozdítására szentelték életöket» ; 3 még pedig olyan 
időben, mikor az emberek nagyobb része «a közjót sem tartja 
jónak, ha nem érzi in privato (magánügyeiben) hasznát)). 4 Sok- 
szor ismételte, s a történelem igazolta, hogy vérét hazája és 
nemzete szabadságáért minden személyes haszon nélkül, kész 
ontani. A kincset, vagyont megvetette, s pedig Lipót király máris 
három millió forintot vett föl az ő lefoglalt javaira. 6 így 
csak e miatt is bátran odaállhatott volna a társadalom elégület- 
lenei közé, a parasztok élére, a kik ő nála sokkal jobban ragasz- 
kodtak a földhöz, vagy inkább a földnek használásához. Ebben 
a pillanatban földönfutó volt, mint a többi, a ki éppen ezért bízta 
reá sorsa vezetését; és azért, mert tudta, hogy van szíve és 
van érzéke a nép szenvedései iránt. Erről utóbb maga Rákóczi 
is vallomást tett. «Bizonyára — szólt 7 — nem azért nyomor- 
gottam egész télen át a szalmás gunyhókban és most sem azért 
járkálok két-három szekérkével, hogy az előbbeni állapotomhoz 
illendő jó alkalmatosságot meguntam volna, avagy ezt hozzám 
nem illő pajkosságból követni kívánnám; hanem hogy, a hazá- 
ban levő szegénységet kímélvén, másoknak is példát adjak az 
időtől szabatott sanyarúság szenvedésére. Tegyük azért félre 
méltóságunk mutogatását, a mely hazánk szolgálata után jobban 
kinyilatkoztatik, mintsem a külső pompa hívságos mutogatásá- 
val. Ne emlegessem én se érdemeimet, a ki ezen ügyért sötét 
tömlöczöt, számkivetést és életemnek akárkihez is hasonló 
koczkáztatását szenvedtem és szenvedem. S hallgassa el más 
-is annak idején kívül való keresését; mert szent Pállal reá kell 



3 Rákóczi 1704 augusztus 6. Tört. Tár, S Önéletrajz, 170. 

1901. 400. 6 Thaly, Bercsényi, 11. 454. 

4 Bercsényi Rákóczihoz i7o8 márczius 7 17 10 július 6. Arch. R. in. 277. 
27. Arch. R. v. 584. 



... ..-;.. 




98. MÚLATÓ KURUCZOK. 



288 MÁRKI SÁNDOR. 

térnünk, hogy haszontalan szolgák vagyunk, mivel mindezeket 
követve, csak kötelességünket és hivatalunkat követjük.)) 

A szabadságharczot ő készítette elő, de kitörésének idejét a 
nép türelmetlensége hozta meg. A vagyontalan népnek kellett 
őt elkobzott rengeteg vagyonába visszahelyeznie, hogy abból a 
vagyonból teremtsen eszközöket saját gazdasági és talán poli- 
tikai helyzete javítására. És Rákóczi mindjárt a fölkelés elején 
megmutatta, hogy «a kinek a föld népe kedvez, annak ember 
keveset árthat.)) 8 Máris megadta a feleletet gr. Auersperg kér. 
désére: «Hiszen csak parasztok; s ha rebellisek is, mi az?»* 
«Ha pórhaddal, erősség nélkül kezdhettem, — mondta utóbb 
ő maga 10 — bizonyára jobb módom lesz benne jobb haddal és 
jobb időben.)) Mindig vallotta, hogy a míg az ellenség a föld 
népe szívének ura nem lesz, bizony Magyarországot sem fogja 
bírhatni. 11 Öt pedig a nép annyira szerette, hogy az erdélyiek 
attól féltek, saját jobbágyainak fegyvereivel akarja magát kor- 
látlan urukká tenni; s úgy érezte, valóban egyedül tőle függ, 
hogy, a nép első lelkesedését fölhasználva, ezt megtegye. 12 
Rabutin tábornok már a fölkelésnek első hírére különösnek 
találta, hogy a gubernium kiáltványa nem a király iránt való 
hűségre inti a népet, hanem inkább más gondolatokat ébreszt 
benne. Hiszen — szólt — ha a népnek is volna annyi esze, 
mint Bethlen Miklós kanczellárnak ! Akkor nem ártana bírálgatni, 
ismertetni a Rákócziak történetét ; de így mit használ a franczia 
király pártfogásának s más efféléknek beleszövése? A népet 
röviden intsék az ura iránt való kötelességre s intsék meg, 
hogy a ki Istennel és saját lelkiösmeretével nem törődve hűségét 
megszegi, azt a tábornok, mint a császár ellenségét, tüzzel-vassal 
elpusztítja. 13 Annyi szenvedés után azzal a meggyőződéssel szállt 



8 Orosz György beregi alispán levele 1 l Rabutin a guberniumhoz 1703 aug. 

1703 május 28. Századok, 1873. 13. 10. és 19. Mike-gyüjt. Erdélyi N. Múzeum* 

9 1703 június 25. U. o. 16. Szept. 9. megírta, hogy fölösleges a vár- 

10 171 1 május 17. Arch. R. 111. 669. megyéknek és székeknek fölkelniök ; majd 

n 1706 szeptember 7. U. o. 1. 611. választ ö valami más utat, a miről rövid 

12 Rákóczi emlékiratai, 211. időn hallanak. (U.-o.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



sírjába, hogy emlékét mindvégig megőrzi a nép, a melynek minden- 
korkegyében állt. 14 Azóta az államférfiak után többször is elárasz- 
totta Magyarországot az özönvíz, de egyszer sem moshatta el 
azokat a könnyeket, a melyeket a szegény parasztok öntöttek 
bejövetelekor örömükben, első szerencsétlenségekor bána- 
tukban. 15 

Rákóczi nem egy néposztálynak, hanem az egész nemzetnek 




99. FOSZTOGATÓ KURUCZOK. 



fölszabadítására fogott fegyvert. Sohasem tévesztette szeme 
elől, hogy «mind gazdagnak } mind szegénynek egyenlő a mos- 
tani hadakozás czélja és a nemesi szabadság)) ; l6 és hogy a 
hadakozást mindnyájuk megbántott szabadságának helyreállítá- 
sára kezdte. Senki se mondhassa, hogy a Rákóczi személyéért 
szenved ; hanem mindnyájan egymásért, közönségesen magukért 
és maradékuk szabadságban való maradásáért szenvedjenek. 17 



14 Önéletrajz, 196. V. ö. Marczali, 
Rákóczi Ferencz és a nép. Budapesti 
Szemle, 1907. 361. sz. 1—9. 1. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 



íj Rákóczi emlékiratai, 31., 37. 

16 1706 márczius 23. Arch. R. 1. 496. 

1 7 1708 május 9. U. o. 11. 264. 

37 



290 



MARKI SÁNDOR. 



Már május 12-ikén éppen a nemesi szabadság megvédésére szólí- 
totta fegyverbe a nemzetet. Jellemző, hogy felhívására első 
sorban maguk a jobbágyok álltak zászlai alá és hogy a nemes- 
ség és a jobbágyság Dolhánál még az ő bejövetele előtt szembe 
került egymással. Hiszen a nép mint megrontóit gyűlölte az 
államot, a katonaságot, a vármegyéket, a földesurakat egyaránt. 
A velenczei követ már 1699-ben sejtette, hogy országos 
parasztlázadás készül. 18 Rákóczit valóban saját jobbágyai hittak 
be s még egy esztendő múlva is abban a reményben követték, 
hogy «ha valamely jobbágy ő nagysága mellett felül, kardját 
felköti : szabadságot ad neki, ha Isten ő nagyságának boldog 
előmenetelt ad, mivel annakelőtte az ő szüleatyáik is szabadság- 
gal élő emberek voltak. » 19 A fejedelem sohasem akarta, hogy 
a jobbágyok haszonlesésből és a nemesi rend ellen való boszú- 
ságból jöjjenek zászlai alá; hogy a mely jobbágy kurucz lesz, 
földesurát az a maga örökségéből kihajtsa, erdeitől eltiltsa, a 
vámot, dézsmát, a régi szentkirályok adományait elvegye tőle; 
csak azt akarta, hogy senki se gátolja őket a fegyverfogásban. 
De mindjárt eleinte megtörtént, hogy a jobbágyok helyetteseket 
fogadtak, maguk pedig otthon maradtak, a földesuruknak szol- 
gálni akarókat öléssel fenyegették, földesurukat pedig « minden 
szemérem és irtózás nélkül becstelenségekkel, adta-teremtette 
mondásokkal)) illették. 20 A fölkelők elvárták, sőt fejvesztés bün- 
tetése alatt követelték, hogy egy jobbágy is oly földesurának 
szolgáljon, a ki Rákóczi uram részén nincs. » 2I Sőt a kurucz 
parasztok példája a labancz jobbágyokat is fölbátorította. «Mind 
oly vakmerő parasztok — írták a Görgénybe szorult nemesek, 
hogy urukat nem szeretetből annyira, mint félelemből becsülik; 
annyira elfajulnak és szófogadatlanok, hogy nem egyéb szolgálatra* 
de még tűzifa hozására sem vehetjük rá.» 22 Több helységbe többé 

18 Acsády, A magyar jobbágyság tört. 251. 20 A négy Perényiné panasza 1703 

19 1704 júliusában «a marosszéki sze- november 1. Arch. R. 1. 233 — 4. 

gény, megnyomorodott, igaviselö jobbá- 21 Teleki Mihály Vass Györgyhöz 1703 

gyok» az erdélyi országgyűléshez. Tört. augusztus 30. Mike-gyüjt., Erd. N. Muz. 
Tár, 1906. 27. 22 A guberniumhoz 1703 decz. 24. U.-o. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



29I 



be sem eresztették a földesurat, földeit szétosztották maguk közt s 
azokat ellenzés nélkül szabadon művelték. 23 Mindez többnyire 
olyanokkal történt, a kik közel negyven év alatt sem értették meg 

#9* 




IOD. MAGYAR NEMES RÁKÓCZI KORÁBAN. 

(Egykorú angol metszet után.) 

Rákóczi apjának azt a figyelmeztetését, hogy a jobbágy nem 
rab, hanem ember s nem kell vele oktalan állat módjára bánni. 24 
Fia az imént, május 12-ikén, kijelentette, hogy fölkelésének 

23 Pásztói tanúvallatás 1765 augusztus 24 1666 augusztus 25. Tört. Tár, 1882. 

27-ikén. Békefi, A pásztói apátság oklevél- 376. 
tára, 296. 

37* 



292 MARKI SÁNDOR. 

egyik czélja a szegénység teljes nyomorúságainak megváltása, 
nem pedig változása. 25 Csak a gazdag ne nyomja el a szegényt, 26 
mondta később is; mert a szegénység átkozódása és végső két- 
ségbeesése veszedelmesebb a gazdagok panaszánál. 2 ' 1 Jól tudta, 
hogy «mind a két részről megvan az a morgás, a ki propter 
meum et hmm (az enyém és a tied miatt) meg szokott lenni. 28 
Erős érzéke volt korának socialis bajai iránt: «hazájának 
fájdalmas sebeit mindenünnen látta». 29 Akart is segíteni rajta, de 
osztályháború felidézése nélkül, mert kezdettől fogva abban 
bízott, hogy a közromlás egyességet okoz. 30 

A nemesség azonban Rákóczi hadai elől idáig nemcsak az 
Alföldön, hanem pl. Nógrádban is eltorlaszolta magát a várak- 
ban, kastélyokban. A fejedelem bosszúsan látta, hogy a job- 
bágyok az ő tudta és akarata ellen fegyveresen támadnak a 
földesurakra. 31 Az egész ország tele volt fegyveres néppel; a 
fölkelők számát ekkor már Stepney, a bécsi angol követ is 
30.000-re becsülte. Azt jelentette a londoni kormánynak, hogy 
ennél nagyobb fölkelés sohasem volt Magyarországban; 32 72 vár- 
megyéből csak tíz maradt meg egészen a király hűségében. 33 
A bécsi udvar megdöbbent ettől a váratlan, gyors mozgalomtól, 
a nép valóságos áradatától. 34 Féltette a császárvárost. Trombita- 
szóval hirdettette ki, hogy minden család ellássa magát egy- 
esztendei eleséggel, vagy pedig hagyja el a várost. Az örökös 
tartományoktól 20 — 22.000 ujonczot szedett Rákóczi «parasztjai» 
ellen s a Magyarországban állomásozó császári sereg főparancs- 
nokává gróf Schlick Lipót tábornagyot nevezte ki. 

Az udvarnak meg kellett mutatni, hogy nem egy néposz- 
tálylyaly hanem az egész nemzettel áll szemben. Károlyi Bécs- 



2 5 Thaly, Bercsényi, n. 471. 3 1 Rákóczi emlékiratai, 56. 

2 6 1708 januárius Arch. R. 11. 155. 3 2 Stepney jelentése szeptember 29 
^7 17 10 márczius 18. Arch. R. irr. 73. Simonyi 1. 38. 

28 1707 szeptember 11. U. o. 11. 99. 3 3 Stepney október 6. U. o. 40. 

2 9 17 10 februárius 16. U. o. in. 29. 34 Rákóczi emlékiratai, 56. 
3° 171 1 februárius 11. Károlyi önéletírása, 
11. 280. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 293 

ben nem tudta kivinni, hogy az udvar megnyugtatni törekedjék 
úgy a nemességet, mint a népet, a mely amazt «ha lehetne, 
egytől-egyig kiirtaná,» 35 de Rákóczinak az ellentéteket minden- 
esetre el kellett oszlatnia, hogy a nemzeti ügyet diadalra vezesse. 
Szeptember 27-ikén a szatmári táborból a vármegyékhez inté- 
zett körlevelében 36 ezért jelentette ki, hogy hadakozásuknak és 
a végre felkötött fegy verőknek nem az a czélja, hogy édes 
hazánk igazságát, szabadságát, a hozzá hűséges úri, fő és 
nemes rendek jószágait, jobbágyait, birtokát bontogassa és 
elrontsa, hanem az a feladata, hogy az idegen nemzettől földre 
tapodott és elhanyatlott országunk, édes nemzetünk régi nagy 
emlékezetét, hírét, nevét, fogva tartott szabadságát annak tör- 
vénytelen, igazságtalan hatalma alól felszabadítsa, régi állapotára 
és rendjére visszaállítsa. Minthogy pedig a hűségére tért job- 
bágyok, zsellérek, taksások és bérlök földesuraiknak tovább- 
szolgálni, adózni, robotolni, engedelmeskedni egyáltalán nem 
akarnak, megparancsolta, hogy azokat, a kik közülük fegyvert 
fogtak és az ország szabadságáért vele együtt hadakoznak, 
mindenféle adózás és közteher viselése alól fölmentsék, a többit 
azonban földesuraikkal szemben törvényes paraszti szolgálataik 
teljesítésére szorítsák. 37 

Mindez csak nagyon kis része volt annak, a mit hazafias 
felbuzdulásukért a szegény jobbágyok várhattak; de nem is 
Rákóczitól, hanem magától a hazától, a szabadságharcz dicső- 
séges sikerétől kellett várniok sorsuk jobbrafordulását: gazda- 
sági állapotuk javítását, lelkiösmereti szabadságuk biztosítását. 
Még akadtak szófogadatlan, engedetlen jobbágyok évek múlva 
is, 38 de 1703-ban épp úgy fölösleges aggodalomnak bizonyult, 

3 3 Károlyi emlékirata. Századok, 1874. a mieink, édes hazájokért, urukért vérrel 

3 2 9- • szokták volt keresni. A jobbágyságot 

3 6 Tört. Tár, 1901. 398. pedig és a szabadságtalanságot a hitetlen- 

3 7 Mindez majdnem olyanformán hang- seggel és az otthon-űléssel». Szádeczky 

zott, mint ugyanakkor az erdélyi kor- az Erd. Múzeumban, 1900. 567 — 8. 

mányzóságnak a székelyekhez intézett 3 8 Tört. Tár, 1901. 377., 399., 401. Arch. 

intelme : « Vessék egybe a szabadságot a R. 1. 153. ; íi. 99. 

jobbágysággal. A szabadságot atyáik, mint 



294- MÁRKI SÁNDOR. 

mint majdnem másfélszázad múlva, 1848-ban, hogy a szegény 
nép a maga érdekeit szembeállítja a haza érdekeivel. Rákóczi- 
nak, mint később Kossuthnak, halhatatlan érdeme, hogy a 
nép lelkesedésének helyes irányt adott s a socialis moz- 
galomból nemzeti szabadságharczot teremtett. Pedig szabadság- 
harcza végén a fejedelem irtózatos képet festett, 39 milyen lesz 
a jobbágy helyzete, ha fegyverét letéve, visszatér boszúálló 
uraihoz; nem azokhoz, a kik vele együtt, hanem a kik ellene 
harczoltak. Mivelhogy « letévén a forgót és farkasbőrt : zekében, 
bocskorban asáte, kapáte, mert nem a disznó orrába való az 
arany perecz. Nem hogy szabadságot érdemelnének jobbágy 
uraimék; inkább érdemlenek nyársat, akasztófát a sok tolvaj- 
ságért.)) 40 Ez azonban csak az egyik «szempont». A másik 
józanabb. Mert hiszen Rákóczi is megrótta, mindjárt szabadság- 
harcza második évében, «a vakmerő, megátalkodott, minden 
szabadságot magának követelő, fegyvert nem viselő parasztnak 
szófogadatlanságát)) ; 4I a bécsi udvar később reménykedett is 
benne, hogy szembe állíthatja őt a néppel. 42 A nép ugyan 
továbbra is gyűlölte az urakat, de szerette a hazát, védelmezte, 
oltalmazta. Még a szabadságharcz lezajlása után is büszkén 
kérdezte : 

«Ki nyargalta fel mind Bécs aljáig, 

Meghódoltatta nagy Ausztriáig? 

Szegény legény, nem úr lova nyargalt odáig !» 

Nagy Ausztriának látnia kellett, hogy a nép Rákóczival és 
a vezetőkkel jobban egyesűit, mint valaha. A forradalom (a 
szécsényi gyűlésen) «has cemented the heads and the people 
more, than ever«: 4? «minden eddiginél jobban összeforrasztotta 
a vezetőket és a népet». 

39 171 1 április 18. Károlyi önéletírása, Rákóczihoz). U. o. ív. 756. 1706. június I. 
II. 383 — 4. (Rechteren). Simonyi, ni. 60. 

40 Cserey históriája, 457. 4 3 Stepney, 1705 november 4. U. o. 

41 1704 februárius 27. Arch. R. 1. 399. n. 229. 

4 2 1705 deczember 29-ikén (Bercsényi 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 295 

VII. 

A NEMZET MEGMOZDULÁSA. 

(1703-) 

zatmár alól Rákóczi mint az egész magyarság vezére 
indult — az ecsedi láp megkerülésével Nagykárolyon, 1 
Ecseden, 2 Nyírbátoron át 5 — Tiszalucz felé. Október 
15-ikén Bercsényi odáig ment eléje, mert csak ekkora kerülővel 
vezethette az ostromlott tokaji vár alá. Lucznál fogadta a feje- 
delem Károlyi Sándort, a ki csalódva jött haza Bécsből és 
Kassáról, hogy most már neki esküdjék hűséget s egy hónap 
múlva mint kurucz-tábornok szerezzen érdemeket. 

Károlyi adta az első példát a császári zászló elhagyására 
s az ő, majd gróf Forgách Simon és gróf Esterházy Antal 
ezredes átállása adott a fölkelésnek igazi erőt és sikert. 4 
A tábornok nagyon jól ismerte ennek a fölkelésnek valódi 
okait, 5 de a vezetésre sokáig képtelennek tartotta Rákóczit. 6 
Eleinte a fejedelem sem ismerte és becsülte eléggé, sőt bizal- 
matlankodott is iránta, mert Thököly egykori katonáinak hatása 
alá került. Maguk a tisztek már a háború első éveiben nem 
egyszer vádolták csalfaságról, sőt hűtlenségről. 7 Azonban, a 
fejedelem szerint, 8 olyan elmének, mint Károlyi, nem sok oktatás 
kellett; a természet felruházta mindennel, hogy jó tábornok 
legyen belőle. Szilárd, munkás, fáradhatatlan; felfogása gyors, 
a módok és segédeszközök kitalálásában ügyes ; a mellett vidám, 
nyájas, a ki embereit jól megválogatta s a kellő helyen alkal- 
mazta. Gyűlölte a mulatozásokat és a semmittevést. Neki mindig 
több pénze volt, mint más tábornokoknak, pedig a népet és a 
vármegyéket nem zsarolta. Katonai értékét csak a háború vége 

1 Itt volt október 9-ikén. Arch. R. 1. $ Emlékirata a Századokban, 1874. 312 — 
128-9. 33o. 

2 Okt. 9. U. o. 129. és Hornyik, Kecs- 6 Rákóczi eml. 83. 

kémét tört., ív. 249—250. 7 U. o. 84., 89., 95., 119., 164. 

3 Október 10. Arch. R. 1. 129—130. 8 U. o. 271. 

4 Arneth, Prinz Eugen 1. 209. 



296 MÁRKI SÁNDOR. 

felé ismerte meg, de akkor talán kelleténél is többre becsülte. 
Úgy hitte, hogy a lehetetlenségből is lehetőt csinál. 9 Képesnek 
tartotta oly dicsőségre, melynél nagyobbat nem kívánhat. 10 Azok 
közé sorolta, kiknek esze nem a fejőkben, hanem a szívökben 
van. 11 Megjövendölte, hogy az ország minden dolga előbb-utóbb 
kettejökre száll; követniök kell tehát hivatalukat és azt csele- 
kedniük, a mit lehet, 12 A luczi eskü napjától mi mindennek 
kellett történnie, hogy nyolcz esztendő múlva reá bízza leg- 
drágább kincsét, édes hazáját! 13 És noha csakhamar Isten 
ítélőszéke elé idézte/ 4 még mindig tudta mentegetni azt a 
férfiút, 15 a ki megvallotta magáról, hogy ő se nem kurucz, se 
nem labancz, hanem igaz magyar; s a ki róla a legnagyobb 
tisztelettel szólt még akkor is, mikor már mindennek vége volt. 16 
A fejedelem érthető jó kedvvel fogadta Károlyi hüség- 
esküjét. Egyébként is jó híreket hallott. Báró Kyba János 
császári ezredes, a bródi vár és a szávamelléki végvidék parancs- 
noka, aki Szegeden szeptember 29-ikén őt még gyalázatos láza- 
dónak nyilvánította/ 7 Halas mellett október 3-ikán nagy vere- 
séget szenvedett és sebeiben október 8-ikán meghalt. 18 Másnap a 
fejedelem már örvendezett, hogy fegyvereit édes hazánk, nem- 
zetünk boldogulására Isten ennyire elősegítette és hogy az a 
föld is elérte szabadulását az idegen nemzet igája és az adózás 
terhe alól. Nem kételkedett, hogy a Duna-Tisza köze ezentúl 
mindenképpen elősegíti a közjóra való ügyekezetét, mert a szabad- 
ság helyreállítása csak így mehet végbe mielőbb. 19 



9 Rákóczi 17 10 márczius 28. Arch. R. tenetes ítélete Károlyi önéletírásában, 11. 
ni. 82. 367-395- 

10 Rákóczi 17 10 szeptember 20. U. o. l6 Századok, 1904., 703—704. 

xir. 165. J 7 Közli Hornyik, ív. 247 — 8. Bécsi 

11 Rákóczi 1710 november 3. U. o. in. tudósítások szerint (szeptember 13.) Kyba 
190. Pest és Baja közt a rebelliseknek egyik 

12 Rákóczi u. o. s 1710 április 11., u. o. csapatát szétverte, 8 zászlaját elvette 
in. 232. Szalay, Rákóczi bújd. 13. (Mike-gyűjt., Erd. N. Muz.) 

H Rákóczi 1711 februárius 18. U. o. i 8 Az elesett 234 emlékére a halasiak 

Jii* 593- I 9°5 november 27-ikén szobrot állítottak. 

14 Rákóczi 171 1 április 9. U. o. 618— 620. 19 Rákóczi levele október 9-ikén az 

íj Rákóczi önéletrajza, 203 — 206. Ret- ecsedi táborból. U. o. 249 — 250. V. ö. 




IOI. KAROLYI SÁNDOR. 



Magyar Tört. Eletr. 1907. 



38 



298 MÁRKI SÁNDOR. 

De a fölkelés gyors sikere nem kapatta el Rákóczit. A mikor 
október 16-án 20 először tartott szemlét a tokaji tábor fölött, mél- 
tán megütközött az egész úgynevezett « ostrom » elrendezése 
fölött. A kis mezei ágyúk a hegy tetején elsánczolt telepről 
egyáltalán nem árthattak a várnak, a melyet legalább 400 német 
védett s el volt látva mindennemű hadikészlettel s eleséggel. 
A város előtt levő sánczban (lunetteben) rendesen 30 német 
őrködött, s onnan minduntalan kirohanva, a tapasztalatlan és 
fegyvertelen kuruczokat csapatszámra elkergette a vár alól. A 
várbeliek a Bodrogközbe vezető útjokat is biztosították, hogy 
15 — 20 kilométerről behajthassák a szükséges vágómarhákat. 
Ilyen körülmények közt tehát senki sem tekinthette Tokajt 
ostromlott várnak. Az ostrom vezetését Rákóczi azonnal átvette. 

__ . á /1 Bercsényit Eger megszállására, 

C ^h*JlJtJf Jt™*^ alvezérét P e< %> Orosz Pált, Somlyó 

^t^* alá küldötte. 21 Bercsényi már okt. 

I0 2. telekessy istván egri püsröK 31-ikén bevette Eger városát, kö- 

NÉVALÁÍRÁSA. 

rülfogta a várat s rábírta Telekessy 
István püspököt, hogy hűséget esküdjék Rákóczinak. 22 Maga a 
fejedelem Tokajnál hidat veretvén a Tiszán és a Bodrogon, 
seregét a várnak északnyugati (szárazföldi) része alá vezette, 
mire az ellenség visszavonta a külső sánczban levő őrséget. 2 * 

Időközben október 7-ikén a bécsi minisztertanács azt javasolta 
I. Lipótnak, hogy most már komolyan lépjen föl a magyarok 
ellen. Ha lehet, adóelengedéssel, általános ígéretekkel, kegyelem- 
hirdetéssel nyugtassa meg őket; egyúttal azonban küldjön be 
nagyobb haderőt s a horvátokat is parancsolja ellenök. Rákóczi 
és Bercsényi fejére tűzzön ki újból vérdíjat, feleségeiket vitesse 
Glatz várába; azt a magyart pedig, a ki levág egy kuruczot, 
ennek vagyona felével jutalmazza, hogy » egyik farkas megegye 

Rákóczi emlékiratai, 55. Stepney levele 2I Rákóczi levele október 16. Arch. R 

október 17, Simonyi 1. 44. Hornyik, ív. 1. 131. 

35—37. 22 Rákóczi emlékiratai, 57. 

20 Arch. R. i. 130. Rákóczi emlék- 2 3 U. o. 56. 
iratai, 56. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 299 

a másikat. « 24 Október 18-ikán meg is jelent a király nyílt levele, 2 s 
a mely a hat hét alatt megtérőknek bocsánatot és kegyelmet 
hirdetett. Kikelt Rákóczi és a ((gyalázatos lázadás» többi indí- 
tója és vezetője ellen, a kik ellenségesen törtek saját hazájukra, 
a nyomorult népet a szabadság megnyerésével és az adómen- 
tesség hiú reményével bolondították, a gyöngébb eszüeket vagy 
ingadozókat megijesztéssel vagy ígéretekkel elcsábították, a várak 
egy részét árulással vagy bűnös vakmerőséggel elfoglalták, a 
barmokat elhajtatták stb. Elhatározta tehát, hogy az istentelen 
lázadókat üldözteti, elfogatja és felségárulásukért másoknak meg- 
rettentésére könyörtelenül bünteti. A vérdíjat ugyan külön nem 
említi, de — Sulla proscriptioira emlékeztető módon — csak- 
ugyan megigérte, hogy a levágott vagy elfogott kurucz vagyona 
felét minden bírói eljárás nélkül a tett végrehajtójának adja. 
Inti tehát a magyarokat, hogy köteles hűségökről, hazájok és 
nemzetök őszinte szeretetéről és saját érdekeikről megemlékezve, 
hat hét alatt visszatérjenek királyukhoz. Súlyt adott nyíltleve- 
lének, hogy gróf Schlick Lipót tábornagy 5200 főnyi sereg élén 
egy hét múlva Pozsonyból megindult a fölkelők ellen s az észak- 
nyugati vármegyék fölkelő nemeseivel erejét a hónap végéig 
megkétszerezte. Ocskay feladata volt, hogy a morvaországi és 
rácz csapatokkal való egyesülését megakadályozza; de rövid 
időn azt kellett jelentenie Rákóczinak, hogy seregét Schlick okt. 
31-ikén szétverte, Lévát 12 ágyúval elfoglalta s most a bánya- 
városok elfoglalására indul. 26 

Rákóczi Lőcse alól Bercsényit, Kecskemét felől Károlyit, 
legújabb tábornokát rendelte Schlick és Forgách ellen. A két 
sereg hamarosan egyesűit és Zólyom alatt ugyanaznap, novem- . 
ber 15-én verte meg Forgách hadait, a mely nap Schlick Besz- 
terczebánya hódolatát fogadta. 27 Schlick visszavonult Körmöcz- 

24 Feldzüge des Pr. Eugen, v. 611 — 3. írja, hogy helyőrsége jobbadán átpártolt 

2J Közli Hornyik, ív. 250 — 3. a fölkelőkhöz, a kiknek száma folyton 

26 Rákóczi emlékiratai 56 — 57. növekszik. Malagola a Deutsche Revueben, 

2 7 A velenczei november 29-iki jelen- 1907. 94. 
tés Alsók (Altsohl, Zólyom) városról azt 

38* 



300 MÁRKI SÁNDOR. 

bánya és Bajmócz felé, sőt Forgáchot is maga után rendelte. 
Nemcsak a bányavárosokat adta föl, hanem Morvaországot, sőt 
Bécset is kellő fedezet nélkül hagyta a kuruczok előtt, a kiknek 
számát a hír 18.000-re növelte. A bányavárosok egymásután 
hódoltak Rákóczinak, ki az elfutott báró TJiavonath helyett báró 
Hellenbachot tette kamaragróffá. A bányák okszerű müvelésével 
ez a jeles szakember és kiváló pénzügyi tehetség jóidőre nagy 
jövedelemforrást biztosított a forradalomnak, melynek gyors ter- 
jedése a király évi jövedelmét már is három millió forinttal 
apasztotta. 28 Pedig főképpen a pénztelenség okozta, hogy a bécsiek 
nem tudták összehozni azt a 10—12.000 katonát, a mennyit 
elegendőnek tartottak a fölkelés teljes elnyomására. Rettegve 
gondoltak arra az időre, a mikor a Duna befagy, a kuruczok 
Bécs alatt is megjelennek, Alsómagyarország hozzájuk pártol 
és a császárnak, hogy velők végezhessen, békét kell kötnie 
XIV. Lajossal. 29 A fölkelők valóban szerencsével jártak. Több 
várat elfoglaltak, 50 szám, rend, fegyelem, erő tekintetében egyre 
gyarapodtak. A nagyszombati egyetem deákjai tömegesen fel- 
csaptak kuruczoknak, de Bercsényi kívánságára csakhamar vissza- 
tértek tanulmányaikhoz, a mi rendkívül jellemző a «forradalom» 
férfiainak komoly gondolkozására. 31 Nagyszombat elfoglalása 
hírére a király a koronát Pozsonyból elvitette Bécsbe, melynek 
utczáin deczember 7-ike óta kimondhatatlan volt a zavar és tolon- 
gás, mert mindenki a kuruczok betörésétől tartott. 32 Rákóczi 
tokaji táborába Erdélyből is jó hírek érkeztek. Ott az első 



2S Menzi szerint (Finanzen Österreichs 59-60.), gróf Csáky Mihályt egyik szol- 
von 1 701 — 1740., 98— 99.) 1704-ben egyenes gája, Trencséni Varró Mátyás, milyen 
adókból 7,850.000 forintnak kellett volna durva furfanggal kényszerítette Szepesvár 
befolynia, de Magyarország fölkelése és föladására. 

pusztulása miatt csak 4,600.000 forint folyt 3 1 Bercsényi Károlyihoz 1703 deczem- 

be. 1703 májusában az Oppenheimer bank- ber 3. Szalay, vi. 111. 

ház bukása az állam hitelét különben is 32 Whitworth Hedgeshez deczember 8. 

nagyon megrendítette. (Fellner, Österr. és 12. Simonyi, 1. 69-71., 75. GrófEster- 

Zentalverw. 1. k. x. r. 96-97-) házy Ferencz cs. ezredes levele deczem- 

-9 Whitworth Hedgeshez 1703 novem- ber 13. Thaly, Bercsényi, m, 85 — 86. 

ber 25. Simonyinál, 1. 59-62. Malagola, Deutsche Revue, 1907. 93., hol 

50 Rákóczi maga beszéli el (Emlékir. az'onban Pozsony helyett Kassát ír. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 30I 

nagyobb győzelmet Orosz Pál tábornok aratta Boncidánál (nov. 
10.) a labancz székelyeken, a kik csakhamar seregestül Rákóczi 
mellé állottak. Pár hét múlva Erdélyben már csak az ostromolt 
várak helyőrségei voltak labanczok. És Bethlen Miklós erdélyi 
kanczellár szerint «a mely dolgot Kis Albert hetven talpassal 
indíta áprilisban, májusban hétszáz, júniusban hétezer, deczem- 
berben hetvenezer számra nőtt.» Rabutin nem bánta. «Tanúljon 
a császár — szólt a kanczellárhoz ; — ha kalapot akar csinál- 
tatni, ne csináltassa vargával!)) 33 

A külföld egyre fokozódó érdeklődéssel kísérte a fölkelés 
terjedését, a Habsburg-ház veszedelmét. Bécsben már azt beszél- 
ték, 34 hogy XIV. Lajos Barbeziérest titkos megbízással küldte 
Rákóczihoz; Anna angol királyné utasította bécsi ügyvivőjét, 
Whitworthot, értesse meg szövetségesével, a császárral, hogy 
ha nem tud egyszerre három csataterén küzdeni, mindenáron 
béküljön ki a magyarokkal, mire nézve szívesen fölajánlja köz- 
benjárását, sőt kezességét is. 35 Az angolok úgy tudták, hogy 
Rákóczi Lengyelországon át «sok» fegyvert, puskaport, pénzt 
kap a francziáktól, sőt tisztek is jönnek hozzá. 36 Mindez csak 
részben volt igaz. Rákóczi egyelőre csupán a maga és nemzete 
erejére támaszkodott. Tokaj alatt ^keményebb télre vágyakozva 
tűrte azt a kellemetlenséget, hogy szellős sátorban kellett laknia 
s elviselnie az idő minden viszontagságát . . .» 37 

Ebbe a sátorba karácsonyra egy bájos özvegynek kellett 
volna megvinnie az élet minden örömét és — az udvar izenetét. 
Gróf Batthyány Ádám horvát bán még augusztus 26-ikán elhunyt. 
A sors megkímélte attól, hogy ellenségesen kerüljön szembe jó 
barátjával, Rákóczival; de attól nem, hogy a politikai önzés 
már négy hónap múlva szembe ne állítsa szép özvegyét a 
fiatal fejedelemmel. Savoyai Jenő herczeg, a ki Bécsben 

3 3 Bethlen Miklós önéletírása. 11.303. 3 6 Whitworth Hedgesnek november 25. 

34 Whitworth Hedgeshez november 25. U. o. 60. Maróhy István Sennyey István- 

Simonyi, 1. 60. nak 1704 januárius 5. Arch. R. 1. 200. 

3 5 Hedges Whitworthoz és Stanhope- 3 7 Rákóczi emlékiratai, 61. 
hoz, deczember 10. Simonyi, 1. 72—74. 



3<D2 MÁRKI SÁNDOR. 

valaha egy utczában lakott Rákóczival, ösmerte azt az ártatlan 
rajongást, a mely ly el a fejedelem tizenhat éves kora óta föl- 
tekintett a vele egykorú Batthyánynéra. Úgy hitte, hogy a há- 
zasság hamuja alá rejtett szikrának olthatatlanul kell kitörnie, 
ha most, tizenegy év múlva találkozik a két fiatal rokon : az 
előkelő özvegyasszony («widow of quality») és a fiatal gavallér 
(«young gentleman))). Amazt négy hónapja a halál, emezt har- 
madféléve a politika fosztotta meg a házasélet boldogságától; s 
azt talán már csak egymásban találhatják föl. Savoyai Jenő her- 
czeg rábeszélésére az özvegy 1703. karácsonya előtt, árvái 
kíséretében, politikai megbízatással indult Rákóczihoz Tokajba; 
a mint azonban átkelni akart a Dunán, a kellően nem értesített 
báró Pfefferhoven tábornok budai várparancsnok letartóztatta 
és csak a herczegtől gyorsfutár útján nyert fölvilágosítás után 
engedte folytatni útját. 38 Talán, ahogy a költő írta Nagy Lajos 
és egykori szerelmese, Mária találkozásáról, Rákóczi is tán- 
torodást érzett egy kis szóra, a szép, közel arczra, szembe- 
mosolygóra ; de az ész fénye az ő homlokán is kivillant : visszautalá 
egykori szentképét. Visszautalá utóbb politikai küldetésben járó 
nénjét, feleségét is ; pedig, édes anyja halála óta, ezt a három 
asszonyt tisztelte, szerette legjobban a világon. 1704 márczius 
29-ikén pártfogása alá vette az özvegynek és árváinak dunántúli 
birtokait, mivel « megértették édes hazánk szabadítása mellett 
való indulatát s hazánkhoz és hozzá való szeretetüknek megbizo- 
nyítására nála, táborában magukat bejelentettekbe 39 

A milyen eszményi volt ennek a két léleknek a szerelme, olyan 
eszményinek bizonyult az a barátság is, a mely Rákóczit és 
Bercsényit összekötötte. Savoyai Jenő herczeg egyiket sem 
szállíthatta le a porba. Hiában hitte, hogy Rákóczinak szíve 
egy bájos asszony, esze egy jó barát hatalmában van; Rákó- 

3 8 Whitworth Hedgeshez 1704 januárius menedéklevelével (közli Thaly, Bercsényi, 

5. (Simonyi, 1. 89.) nem nevezi meg «az in. 101.), amelyben bizonyítja, hogy 

előkelő özvegyet». V. ö. e könyv ix. feje- Batthyányné az árvákkal táborában bejelen- 

zetével és Rákóczinak 1704 márczius tették magukat. 

29-ikén a Batthyányak részére adott 39 Thaly, Bercsényi, m. 101. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 303 

czinak helyén volt a szíve is, az esze is. A mennyire csalódott 
a herczeg abban a föltevésében, hogy a daliás ifjú fejedelemhez 
a béke angyalát eszményképe alakjában kell elküldeni, annyira 
csalódott abban is, hogy akad Mefisztó, a ki megzavarhatja a 
fölkelés két vezérének eddigi példás egyetértését. Különben is 
azt hitte, a mit a bécsiek nagy része, hogy Bercsényi a fölkelés 
lelke: Rákóczi helyett mindent ő cselekszik. 40 A herczeg taná- 
csára tehát a nádor a maga titkárát, Jeszenszky Istvánt, a 
békealkudozások előkészítésére nem a fejedelemhez, hanem Ber- 
csényihez küldötte. A titkár karácsony táján meg is jelent a 
szempczi táborban. Tudatta, hogy a király kész helyreállítani az 
ország szabadságát, alkotmányát, visszaadni Rákóczi «úr» rang- 
ját, méltóságát, javait ; kegyelemben részesíteni minden megtérőt, 
s magát Bercsényit a béke előmozdításáért jószágokkal, méltó- 
ságokkal jutalmazni. 41 



VIII. 

FELEKEZETISÉG ÉS KÜLFÖLDIESKEDÉS ELLEN. 

(1704.) 

ÜJ|sterházy nádor megkérdeztette Bercsényitől, voltakép- 
pen mik a fölkelés okai? Olyat kérdezett, a mit neki 
kellett volna tudnia 1 és a mire a királypárti gróf 
Széchenyi Pál kalocsai érsek már deczember 20-ikán maga is meg- 
felelt báró Scalvinioninak, a ki az udvari körök nevében érdek- 
lődött ez iránt. 2 De megfelelt állítólag maga Rákóczi is, a kinek 
nevében egy manifestum 26 oldalon hatvan pontban sorolta fel 
a nemzet sérelmeit. 3 Kijelentette, hogy semmit sem akarnak 

4° Arneth, Prinz Eugen, i. 227. Pauli Széchenyi. 1. 35 — 44. Szalay, vi. 

4 1 Whitworth Hedgeshez 1703 deczem- 119— 121. 

ber 29. Simonyinál, 1. 85. 3 Kivonatban Whitworth már 1704 

1 Bercsényi felelete, Hist. des révolu- januárius 5'ikén ismerteti mind a hatvan 
tions, 11. 104. Katona, Hist. Crit. xxxvi. 417. pontot. Angolul közli Simonyi, 1. 90—93. 

2 Miller, Epistolae archiep. Georgii et (Magyar eredetijét nem ismerem.) 




304 MÁRKI SÁNDOR. 

tenni a király ellen, sőt tisztelettel, szeretettel dolgoznak dicső- 
ségéért; hálásak lesznek iránta, ha velők mint jó fejedelem 
bánik s helyreállítja valamennyi kiváltságukat és szabadságukat. 
Mivel (protestáns) vértanúik vére a lelkiösmeret szabadságáért 
az égre kiált, kivánják, hogy templomaikban szabadon végez- 
hessék istentiszteletöket. Adják vissza a jezsuiták kezén levő 
egyházi javaikat levéltáraikkal, korábbi hivatalaikkal, méltósá- 
gaikkal, kollégiumaikkal és azok jövedelmeivel együtt. Magyar- 
és Erdélyországból száműzzék a jezsuitákat az idegen szár- 
mazású katolikus papokat utasítsák ki az országból s az áttérni 
akarót senki se kényszerítse, hogy szándékának okát adja. 
A protestáns iskolákat mindenütt régi állapotukba állítsák vissza. 
A lutheránusok Magyar- és Erdélyországban bárhol szabadon tele- 
pedhessenek le. A törvényszéki bírák minden városban felében 
katholikusok, felében protestánsok legyenek, s a városi ható- 
ságok felváltva katholikusokból és protestánsokból alakuljanak. 
A protestánsokat lelkiösmeretökkel ellenkező vallási szertartásokra 
ne kényszerítsék, pl. ne kelljen résztvenniök az úrnapi ünnep- 
ségeken, haldoklóhoz az Úr testét vivő pap előtt ne kelljen térdre 
borúlniok. Szabad legyen harangoztatniok. A vegyes házas- 
ságból született fiú atyja, a leány pedig anyja vallását kövesse, 
s gyermekét egy szülő se kényszeríthesse más vallásra. A protes- 
tánsok egyházi ügyekben zsinatokat tarthassanak s ezekre a 
király is küldhessen biztost, de ne jezsuitát. 

Rákóczi szerint ezeket a pontokat Bécsben koholták, alkal- 
masint azokból, a melyeket Okolicsányi. terjesztett Széchenyi 
érsek elé, mint a háború kitörését okozó sérelmeket. Hét hónap 
múlva Okolicsányi Pál vezetése alatt Gyöngyösön 13 vármegye 
protestáns követei mégis végrehajtásukat követelték; ellenben 
XIV. Lajos, XI. Kelemen pápa közbelépésére, határozottan figyel- 
meztette, hogy nem segítheti a katolikus vallással annyira 
ellenkező, sőt annak kiirtására törekvő szándékaiban. Nagyon 
kellemetlen helyzetbe jutott; de hiszen éppen ez volt a bécsi 
udvar czélja. Ha teljesíti a protestánsok kivánságát és vissza- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 305 

adatja a linzi békében nekik biztosított templomokat, akkor való- 
dinak, tehát reá nézve kötelezőnek ismeri el ezt a koholt mani- 
fesztumot; ha pedig nyilt levélben nyugtatja meg a pápát és a 
franczia királyt, hogy a katolikusokat megrövidíteni nem engedi, 
belső háborúba kergethetné a fölkelő magyarokat. Hiszen 
Okolicsányi Pál nyiltan izgatta a protestánsokat, hogy ha 
Rákóczitól meg nem kaphatják, a királytól kérjék kívánságaik 
teljesítését. 4 

Ha igazi a manifestum, Rákóczi arra a pontra jut, hogy a 
parasztok vezéréből a protestánsok vezére legyen s fölkelése a 
vallásháborúk színében tűnjék föl. Hadainak nagy része valóban 
a protestánsokból került ki ; de Rákóczi nem akart sem osztály-, 
sem felekezeti harczot. Még ez a koholt manifestum is azért 
jelentette ki Isten és emberek előtt, hogy a most fegyverben 
álló magyarok szabadságuk visszanyeréséért küzdenek s azonnal 
hazatérnek, ha a király biztosítja szentesített törvényeiket. 
E végből kész helyet jelölni a béketárgyalásra, fegyverszünetet 
s majdan, az idegen hatalmak kezessége mellett, békét is 
kötni. Politikai tekintetben csak néhány részletes kíván- 
sággal állt elő. Ilyen volt, hogy a német-római birodalomba 
a magyarok 15 évig vám nélkül szállíthassák élelmi és 
iparczikkeiket és hogy az örökösödési háborúban 6000 gyalog- 
nál és 4000 lovasnál nagyobb erővel ne kelljen segít- 
niök a királyt, ezt a magyar sereget azonban külön tüzérség- 
gel láthassák el. Saját személyére nézve azt kívánta, hogy 
családjával együtt visszanyerje korábbi szabadságát, vagyonát, 
különösen Munkács vára uradalmát. Az ellene 1703 április 
30-ikán hozott Ítéletet semmisítsék meg; adják vissza régi tiszt- 
ségeit, méltóságait, ösmerjék el birodalmi herczegnek stb. Hívei 
kegyelmet nyerjenek s kapják vissza tisztségeiket, jószágaikat. 
A ki a király szolgálatába akar átlépni s leteszi a hűségesküt, 
azt minden bizalmatlanság nélkül fogadják. A béke pedig olyan 

4 Rákóczi emlékiratai, 107. 
Magyar Tört. Életr. 1907. 39 



306 márki sándor. 

szent legyen, hogy annak megkötése emlékezetét a katolikusok 
és a protestánsok évenkint megünnepelhessék templomaikban. 
Rákóczi azonban csak hadi sikerek árán remélhetett kielégítő 
békét. Vele szemben Wildenheim Károly alezredes már tizen- 
kettedik hete védelmezte Tokaj várát, pedig Bécsben nem egy- 
szer beszélték, hogy megadta magát a fejedelemnek. } Úgy lát- 
szik, visszautasította az ajánlatokat, mert Rákóczi azonnal 
parancsot adott a rohamra, a mint az 1704 esztendő első hold- 
változása fagygyal köszöntött be s a Tisza és a Bodrog egyet- 
lenegy éjtszaka befagyott. Minden oldalon körülvette a várat, 
de voltaképpen csak a szárazföld felől akarta megtámadni. Maga 
jelölte ki tisztjei helyét és kalauzokat adott melléjök. Hadai 
vitézül támadtak. Parancsa nélkül is megrohanták, részben 
meg is mászták az alsó falgátat, azonban a puskatűz elől hát- 
rálniuk kellett. A színlelt támadás tehát meghiúsult s igy a 
száraz felől intézett igazi sem sikerülhetett, mert azt a vonalat a 
várbeliek elegendő erővel védelmezték. Az ellenség azonban 
most már becsülni kezdte a kuruczok vitézségét s a második 
ostrommal való fenyegetésre Vízkereszt napján alkudozni kez- 
dett a fejedelem megbízottaival, Vay Ádámmal és Buday tábor- 
nokkal. A januárius 9-ikén aláírt föltételeket a fejedelem másnap 
megerősítvén, 6 az őrség szabadon elvonulhatott Pestre, de az 
ágyúkat, mozsarakat, fölszereléseket át kellett adnia s a császáriak 
közül, a ki akart, a fejedelem szolgálatába állhatott. 7 Bercsényi 
Somorján 15-ikén Te Deumot mondatott 8 annak örömére, 
hogy egy egész hadtestet többé nem ' kötött le ez a vár, a 
melyet különben a fejedelem, mint a hely földesura, csakhamar 
lerontatott. Seregeit pedig téli szállásra vezetvén, maga Rákóczi 
februárius 8-ikán bevonult Miskolczra, kipihenni a téli hadjárat 



5 Whitworth 1703 deczember 15. (Si- 7 Rákóczi emlékiratai, 62. Az «Accords- 
monyi, I. 78.) A Feldzüge des Pr. Eugens Puncten» 4-1-. 2 oldalon meg is jelentek, 
(v. 620.) szerint 1704 januárius I. (Gróf Apponyi S. Hungarica, 11. 338— 9. 1.) 

6 Thaly, Bercsényi, m. 94. A fejedelem 8 Illyés István püspök naplója. Magyar 
(Emlékír., 62.) tévesen tette Pál fordulása Sión, 1865. 882. 

idejére. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



3°7 



fáradalmait. 9 De szó sem lehetett pihenésről. Folytonosan szem- 
mel kellett tartania Kassa, Eger, Szendrő és Eperjes német 
helyőrségeit, a melyek néha idáig portyáztak. Mesterségesen 
is terjesztette serege nagyságának a hírét, hogy legalább 
ekként tegye őket tartózkodóbbakká; de különben, saját vallo- 
mása szerint, «gyakran bölcsesség lett volna meggondolatlanul 
cselekedniök», ha tudják, kuruczhada milyen állapotban van. I(> 




103. TOKAJ. 



Az elég szigorú télben katonái félmeztelenül jártak zsák- 
mányolni és fosztogatni. Savoyai Jenő herczeg még szomorúbb- 
nak találta a császári sereg állapotát. 11 A katonák legnagyobb 
része meztelen és rongyos, nincs pénze, a tisztek is koldus- 
szegények. Sokan éhség, inség, vagy ha megbetegedtek, ápolás 
hiányában pusztulnak el. A tisztek és legények kislelküek ; min- 
denütt csak panaszt és kétségbeesett káromkodást lehet hallani. 
Két emberöltő múlva a forradalmi Washington szintén azt 



9 Rákóczi emlékír., 80. Szendrei, Miskolcz tört. 11. 311, 
10 Rákóczi emlékiratai, 81. 
n Arneth, Prinz Éugen, 1. 231. (1704 januárius 22.) 



39' 



308 MÁRKI SÁNDOR. 

jelentette a kongresszusnak, hogy ezer embere mezítláb jár, de 
azt is, hogy csodálja meztelen és éhes katonái türelmét, hűsé- 
gét. A történelemben példátlannak találta, hogy emberek, a 
kiknek nem volt ruhájok a hideg ellen, takarójuk, a mely alatt 
alhassanak, csizmájok, hogy ne kelljen útjokat talpaik vérével 
festeniök, — mégis zúgolódás nélkül tűrjék nyomorúságaikat. 
És kinek nem jut eszébe Saint Just, a ki lehúzza a polgárok 
lábairól a csizmákat, hogy katonáinak legyen miben járniok? 
Rákóczi semmiesetre sem végzett náluk kisebb munkát, a mikor 
a mostani félmeztelen katonákat rövid időn teljesen felruházva 
állította szembe az ellenséggel. Lelkesedést, sőt rajongást kel- 
tett bennük a szabadság iránt. Sokáig éppen ezért vonakodott 
elfogadni az Erdélyben kezébe esett gróf Pekri Lőrincz, gróf 
Mikes Mihály, báró Száva Mihály és más urak hódolatát, hogy 
oly színben ne tűnjenek föl, mintha hüségöket és szabadságukat 
árúba bocsátották volna. Maga tanácsolta nekik : térjenek vissza 
a király hűségére s más foglyokért majd kicseréli őket; és 
csak ismételt sürgetésökre vette be tőlük a hűségesküt; mire 
Kővár főkapitánya, gróf Teleki Mihály is csakhamar hozzácsat- 
lakozott. 12 

A dunáninneni részekben Schlick egészen Pozsonyig hátrált, 
s a császáriak hatalmában csak egyes várak maradtak. Bercsényi 
a Csallóközbe tette át főhadiszállását, a honnan Károlyi Sán- 
dort 1704 januárius 11-ikén 5000 emberrel átküldte a Duna jegén 
a Dunántúlra. Pápa várát ellenállás nélkül megszállta, a hónap 
végéig jóformán az egész Alsó-Magyarországot Rákóczi hűsé- 
gére eskette, fölfegyverezte és katonailag szervezte. 13 Császáriak 
csupán Győr, Esztergom, Szigetvár, Sopron, Fraknó, Lánzsér 
és Németújvár erősségeiben maradtak. Más várak semlegessé- 



12 Rákóczi emlékiratai, 81—82. Az er- ban lefoglalt javait ez időszerint nem szál- 

délyi gubernium 1703 augusztus 22-ikén líthatják Szebenbe. (Miké Sándor gyűjt., 

felszólította Pekry Lőrincet, hogy megyéje Erd. N. Muz.) 

<Fejér) ügyében megjelenjék előtte; októ- »3 Rákóczi emlékiratai, 82. Károlyi ön- 

berben a brassaiak már mentegetőztek a életírása, 1. 71—73. 
gubernium előtt, hogy Pekrynek városuk- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 309 

gök elismerését kérték; pl. Sümeg, a hol gróf Széchenyi Pál 
kalocsai érsek és Szalonak, a hol árváival gróf Batthyány 
Ádám horvát bán özvegye lakott. Januárius 19-ikén Bécs külváro- 
sainak lakosai rémülten menekültek a belvárosba, a falak mögé ; 
sokan Szászországba és Olaszországba szaladtak. Mindenki 
egyetértett abban, hogy Bécs elveszett, ha a császár is oda- 
hagyja. A velenczei követ egy hét múlva is azt írta, hogy 
rettegés uralkodik mindenütt, mert a szabadság szent nevében 
az egész ország a fölkelők zászlait követi. 14 

Nem csoda, ha első sikereinek hírére a lengyel trón betöl- 
tésénél egyesek, pl. Radziovszkij Károly bíbornok, Lubomirszkij 
a korona marsallja és Szienyievszkij Ádám reá, Báthory István 
kései unokájára gondoltak. 15 XII. Károly, a ki elől a pultuszki 
csata óta II. Ágost saját országában jóformán bujdosni kény- 
szerült, nem gátolhatta meg Rákóczi jelölését és azt, hogy a 
primás és barátai szavazatokat gyűjtsenek számára. A varsói 
országgyűlés 1704 januárius 24-ikén ideiglenesen felfüggesztette 
II. Ágost királyi hatalmát. Három jelölt jött szóba : Szobieszkij 
Jakab, XII. Károly és II. Rákóczi Ferencz. Amazt a svéd király 
Sléziában vadászat közben elfogatta — újabb példával igazol- 
ván az öreg Újhelyi Istvánt, a ki Rákóczit vadászatközben óva- 
tosságra intette. XII. Károly képtelenségnek tartotta a maga 
jelöltetését. Mit csinálna ő, a protestáns, ebben a katolikus 
országban ? A korlátlan uralkodó ebben a fejetlen köztársaság- 
ban? Különben is inkább osztogatja, mint szerzi a királyságo- 
kat. 16 Februárius elején tehát a primás Rákóczinak ajánlotta fel a 
koronát. Ha a fejedelem olyan önző, a milyennek híresztelték, 
most alkalma lett volna, a nemzeti ügy cserbenhagyásával, meg- 
mentenie magyarországi roppant uradalmait s egy idegen ország - 



14 Francesco Loredan velenczei követ egy lengyelt akarjon, ne svédet, németet, 

jelentései. 1704 januárius 19. és 26. Mala- badenit, bajort. Rákóczit nem említi. (Dési 

golánál, Deutsche Revue, 1907.95. gymn. könyvtár, Urbárium). 

*S Ebből a korból való a lengyel Miatyánk, 16 Rambaud, Lavisse-Rambaud Hist. 

Lubomirskíj kortesverse, mely arra kéri az universelle-jében, vi. 790. 
Istent, hogy ha őt nem akarja, legalább 



3!P 



MARKI SÁNDOR. 



ban megkísérelnie egyik őse koronájának megszerzését. Azon- 
ban azt felelte a csábító ajánlatra, hogy a háborút saját hazája 
szabadságáért kezdette. Nem tartotta helyesnek és becsületes- 
nek, hogy hazája ügyét feláldozza saját hasznáért és egy 
idegen ország koronájáért. Nem akarta elhagyni hazáját és 




104. XII. KAROLY, SVÉD KIRÁLY. 



kitenni a legnagyobb veszedelemnek, az eddiginél is tűr- 
hetetlenebb elnyomatásnak és annak, hogy szabadságának 
még árnyékát is elveszítse. Ezt az üzenetét Ráday Pál és 
Okolicsányi Pál, a kiket januárius 29-ikén látott el utasításokkal, 
nemcsak a bíbornoknak vitte meg, hanem XII. Károlynak 
is. A királyhoz intézett levelében elmondta, hogy méltatlan 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 311 

fogságából és szomorú számkivetéséből megszabadulván, éle- 
tét az osztrák iga alatt nyögő hírneves Magyarország föl- 
szabadítására szentelte. Igazságos fegyverei a lakosok önkéntes 
egyetértése következtében győzedelmesen és jó sikerrel járták 
be az ország minden egyes részét. Mindamellett a király jóaka- 
ratába és oltalmába ajánlja nemzetét, mely egykor a keresz- 
ténység legvirágzóbb országa volt. Vegye szívére, dicsőemlékű 
ősei milyen buzgón ragaszkodtak hozzá s adja meg azt az 
oltalmat, a melyet ezen ország karai és rendéi követök, Ráday 
Pál útján kérnek tőle. 17 Őseitől öröklött buzgósággal fordul a 
királyhoz — írta már előbb gróf Piper Károly svéd miniszter- 




IO5. RÁDAY PAL NÉVALÁÍRÁSA. 

elnökhöz. - A király kegyét Lengyelországban nem kérhette oly 
szabadon, mint óhajtotta. Most szabadságharcza igazságára hivat- 
kozva kéri azt. A háború okait kifejti imént kibocsátott mani- 
fesztuma; s a királytól csak olyanokat kér, a mik a magyar 
szabadság és haza helyreállítása végett a svéd koronának is 
hasznosak lehetnek. 18 Emlékeztette a királyt, hogy nagyapáik szer- 
ződése értelmében 40.000 tallér segítségre tarthat számot ; ő 
azonban beéri azzal is, ha ugyanakkor, mikor I. Lipót védel- 
mére 6000 dán megy, őt 6000 svéddel segíti meg. 19 A lengyel 
koronát tehát Rákóczi egy szóval sem említette. 

Ágost király, a kivel szemben fölléptették, visszakövetelte 
ugyan hozzá küldött szász katonáit, de biztosította barátságáról. 

l l Rákóczi levele XII. Károlyhoz 1704 18 Rákóczi levele gr. Piperhez januárius 

februárius 2-ikán a svéd áll. lt. kanczelláriai 29-ikén. U. o. 
elnöki osztályában. (Péterffy szíves közlése.) 19 Rákóczi emlékiratai, 58. 



312 MÁRKI SÁNDOR. 

Megígérte, hogy ellene a császárt nem segíti, sőt föl is ajánlotta 
közbenjárását a császárnál a magyarok kibékítésére. 20 A mikor 
tehát februárius 27-ikén csakugyan megfosztották trónjától, 21 
a lengyel trón egyetlen jelöltje Leszcynszkíj Szaniszló maradt. 
«Nagyon fiatal még» — ellenkezett a prímás. ((Körülbelül egy 
idős velem», felelt a narvai győző és februárius 14-ikén csak- 
ugyan őt választották meg Lengyelország királyának. De ha 
Voltaire csodálkozott, 22 hogy maga XII. Károly 23 éves ifjú 
létére hajlandó volt « elajándékozni)) Lengyelország koronáját, 
Szobieszkíj pedig nem akarta elfogadni, mindezeknél feltűnőbbnek 
találhatta volna, hogy ezt csak akkor tették, a mikor egy 
magyar fölkelő, imént még csupán a parasztok vezére, hazája 
boldogságát többre becsülte minden egyéb földi dicsőségnél. 
Pedig Bécsben már nemsokára azt híresztelték, 23 hogy nem- 
csak a lengyelek, hanem a magyarok is király lyá akarják válasz- 
tani abban a reményben, hogy ekként mind a két királyság 
hatalma növekedik. «Egy magyarországi korona forogván 
Rákóczi kezén s ennek a játéknak Rákóczi lévén a munkása, 
— írta ezekről valamit hallva Thököly 24 — én Erdélyből 
segítője lehetnék ; kire Isten segítse is, hogy Magyarországot ad 
pristinum florem inducálhassa)) ! Mindez nemcsak egyesek 
álmodozása volt. Pár hónappal a lengyelek ajánlata után 
Stepney angol követ meg volt győződve, hogy ha Rákóczi 
Magyarország királyának akarná kikiáltani magát, azt Heister 
fáradt 4000 embere meg nem akadályozhatná. 25 Maga Rákóczi 
is tudta, hogy a vármegyék, a melyek valamennyien hűséget 

20 U. o. és Önéletrajz, 176. Szalay, vi. 22 Voltaire, XII. Károly (magyarul), 
117., 152 — 3. Whitworth Hedgesnek, 1704 99—103. 

januárius 12. Simonyinál, 1. 98. 23 HamelBruyninx hollandi követ jelen- 

21 Erről a magyarok egy februárius 27-ikén tése 1704 márczius. Simonyi, 1. 226. 
Varsóban kelt levélből azzal értesültek, 24 Thököly utasítása Pápay Gáspár 
hogy a svéd király a lengyel köztársa- részére 1704 szeptember 12. Monum. 
sággal együtt hadat izent a császárnak. Hung. Hist. II. oszt. xxiv. 561, 
Hamel-Bruyninx márczius 12-ikén egy 25 Stepney Marlborough herczeghez 
Bécsen át februárius 28-iki "kelettel Varsóból 1704 július 29. Simony, 1. 364. Harleyhez 
kapott levéllel akarta meggyőzni Béresé- július 30. U. o. 367. 

nyit a hír valótlanságáról. Simonyi, 1. 198. 








LESZCYNSZKIJ SZANISZLO ES NEJE. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 313 

esküdtek neki, az eddiginél talán nagyobb méltóságot is adnának 
neki, ha — mi távol legyen tőle — saját hasznát keresné. 26 
Azonban — saját vallomása szerint 27 — senki sem mondhatja, 
hagy valaha csak említeni is hallotta volna tőle a felséges 
czímre való vágyódását; különben is úgy volt meggyőződve, 
hogy a világi nagyravágyás a fejedelmi méltóságot, a mely 
néha elviselhetetlen teher, a boldogság helyett szokta hajhászni. 28 
Öt azonban, mint mindjárt emlékiratainak elején hangoztatja, 29 
nem vezérelte bosszúvágy, a koronára vagy fejedelemségre 
törekvő nagyravágyás, uralkodásra való ösztön, csak az a 
hivságos dicsőség, hogy hazája iránt megtegye kötelességét. 

íme az ember, a ki a magyar koronát éppen olyan bölcs 
mérséklettel hárítja el magától, mint a múlt században Bocskay, 
Bethlen, Thököly, mert mindannyian csak az alkotmányos 
királylyal való megegyezést keresték; és ime az ember, a ki 
csupán hazájára gondolva, elhárítja magától a lengyel koronát, 
a mely nagyapjának trónjába és Erdély függetlenségébe került. 

Ilyen emberről hitte Savoyai Jenő herczeg, Esterházy nádor, 
sőt maga a király is, 3 ° hogy tanácsokkal és tettekkel gróf 
Bercsényi izgatja és látja el, hogy tehát Bercsényit a magyar 
udvari kanczellárság fölajánlásával s egyéb Ígéretekkel elvon- 
hatják Rákóczi pártjáról. Bethlen Miklós erdélyi kanczellár 
ugyanakkor álnév alatt írt röpiratában 5I Bercsényinek egyenesen 
a nádorságot, Rákóczinak pedig a szentrómai birodalombeli 
fejedelemség czímét szánta olyképp, hogy magyarországi jószágaiért 
a birodalomban vagy az osztrák örökös tartományokban meg- 
felelő területtel kárpótolják. Százszor jobb volna ez úgy neki, 
mint a nemzetnek annál, hogy Magyarországban vagy Erdély- 



26 Rákóczi Károly lotharingiai herczeg- 30 I. Lipótnak 1704 februárius n-ikénés 
hez és osnabrücki püspökhöz 1704 május Esterházy nádornak másnap Széchenyi 
18-ikán. A dési gymn. könyvtárában. Pálhoz intézett levele. Thaly, Bercsényi, 
«Urbarium, i 7 o 4 », 81. m . 113- 117. 

27 Thaly, Kalászok, 232. 31 Olajágat viselő Noé galambja. Kiadta 

28 Önéletrajz, 238. Szalay, gr. Bethlen Miklós önéletírásában. 

2 9 Emlékiratai, 20. n. 404—405. és saját másolatomban. 
Magyar Tört. Életr. 1907. 40 



3H 



MARKI SÁNDOR. 



ben kevés ideig uralkodjék és magát, nemzetségét, házát vég- 
hetetlen romlásba, veszedelembe ejtse. Magyarországi javaiból 
azután Bercsényit, Károlyit stb. lehetne kielégíteni. 

A Bercsényi megnyerésére szánt titkos alkudozásokkal 
egyidőben a király nyíltan is kísérletet tett a béke helyreállítá- 
sára. Már 1704 újesztendő napján biztosította az összes vár- 
megyéket, s ezt különösen a földmívesekkel és a parasztokkal 
akarta tudatni, hogy ha hűségére visszatérnek, az országgyűlés 
megnyíltáig semmiféle adót sem szedet tőlük. 52 Másnap fel- 
hatalmazta gróf Széchenyi Pál kalocsai érseket, hogy a fölkelők- 
kel béketárgyalásokat kezdjen, sérelmeik orvolását s az ország- 
gyűlés tartását megígérje. 33 Lébényszentmiklóson 28-ikán az 
érsek már tárgyalt is Bercsényivel és Károlyival, a kik azonban 
kijelentették, hogy Rákóczi tudta nélkül magukat semmire sem 
kötelezhetik. Az érsek tehát egyenesen a királyhoz 34 és Rákóczi- 
hoz fordult, hogy az annyira óhajtott békét helyreállíthassa. 



IX. 
RÁKÓCZI ÉS BERCSÉNYI. 

aga a magyar vér sugallja nekem — írta Széchenyi 
Rákóczinak, — hogy itt az ideje, itt a dicsőséges 
alkalom visszanyerni ősi alkotmányunkat, szert tenni 
tartós nyugalomra; mert a «császár» nemcsak alkudozni kész 
a magyarokkal, hanem a kívánt biztosítékokat is hajlandó meg- 
adni. Ha ezt visszautasítjuk, pusztaságra jut az ország és pata- 
kokban fog omlani a vér ; mert a háború, mint a koczkajáték, 
gyakran szerencsésen kezdődik, de gyászosan végződik. A háború 
pedig csak akkor igazságos, ha czélja a jogtalanság visszaverése 
és nem a bosszúállás. 1 «Nem tagadom — felelt a fejedelem 

3 2 Szála}', 1. 122—123 l Miller, Epistolae archiepiscoporum 

3 3 Közli Katona, xxxvi. 425—7. Georgii et Pauli Széchenyi, 1. 68—74. 

3 4 U. o. 428 — 9. Katona, xxxvi. 429 — 432. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 315 

1704 februárius 5-ikén, 2 — hogy az igazságos fegyvernek csak 
jó béke lehet a czélja és hogy, ezt a czélt szem elől tévesztve, 
a harczoló feleket vád érheti a kiontott vér miatt; de van-e 
remény jó és tartós békére ? Hiszen a császár most is arra 
biztatja a törököt, hogy fegyvert fogjon ellenem és jutalmat 
ígér gyilkosomnak.)) Mindamellett lenyelné az osztrák háztól 
megaranyozva nyújtott eledelt, ha nem tudná, hogy a gyógy- 
szerészek is megaranyozzák piluláikat, szép külsővel akarván 
feledtetni a keserűséget ; de éppen ebből a példából tanulta meg, 
hogy nem mind arany, a mi fénylik. Annyi megszegett eskü, 
annyi megsértett törvény, annyi igaznak üldözése inkább győzni 
vagy halni készteti. Nem viszi rá a lélek, hogy a széttört igát 
ismét a maradék nyakára tegye. 

Az érsek februárius elsején Bécsbe már megvitte a Bercsényi- 
től hallott föltételeket, a melyek azonban sehogysem tetszettek 
a minisztereknek; pl. hogy Rákóczi országgyűlést hirdessen 
Székesfejérvárra, Kollonicsot távolítsák el a kormányból, a 
békéért külső hatalmasságok kezeskedjenek. 3 I. Lipót 12-ikén 
nagy általánosságban, de, a miniszterek szerint, a fölkelőkre 
nézve igen kedvezően válaszolt. Egyúttal Whitworth angol és 
Bruyninx hollandi követet is fölkérte közbelépésre. 4 Azt azon- 
ban rossz néven vette, hogy a magyarok nem koronás ifjabb 
királyuk, József közbenjárását kívánják, a ki pedig kész volna 
reá. Az országgyűlés összehívásának királyi jogáról sem volt 
hajlandó lemondani és az 1687. évi törvények felülvizsgálásába 
belemenni. 5 Széchenyi érsek februárius 14-ikén azzal akart hatni 
Rákóczira, hogy az udvar a « brandenburgi)) választóval alku- 
dozik 30.000 főnyi segélyhad iránt és a választót (ki különben 
már régen megkoronáztatta magát) talán el is ösmeri porosz 
királynak; sőt készebb letenni Spanyolországról, kibékülni a 
francziával és behívni a törököt, mint Magyarországról lemon- 



2 Katona, xxxvi. 432 — 3. 4 Whitworth febr. 13. U. o. 139—140. 

5 Whitworth febr. 2. Simonyi, 1. 120— 1., S Szalay, vi. 132—3. 

febr. 6. u. o. 125. 

40* 



316 MÁRKI SÁNDOR. 

dani. Arra kéri tehát, előzze meg a bajt azzal, hogy megnyug- 
szik az országgyűlés összehívásában és József ifjabb király 
közbenjárásában. Idegen fejedelem sem biztosíthatja jobban a 
nemzet jogait és szabadságát. Hiszen a mostani fejedelmek már 
alig törődnek a szerződések megsértésével. Nagyobb kezesség, 
ha a kormány és a hadsereg magyar lesz, a mitől pedig a 
császár most aligha idegenkedik. 6 A fejedelem tíz pontban jelen- 
tette ki, hogy kell ugyan országgyűlést tartani, mert hiszen 
éppen az az egyik főpanasz, hogy nem tartanak ; de majd csak 
protestáns a hatalmak, továbbá Lengyelország és Velencze köz- 
benjárásával megkötendő béke után hirdessék ki, mert egy 
mostani országgyűlésen az udvar teljesen összeveszíthetné a 
pártokat. Az udvar mindenesetre úgy tárgyaljon a magyarral, 
mint más szabad nemzettel. Semmisítse meg azonnal a Rákóczi 
ellen hozott ítéletet s a linzi béke értelmében ösmerje el olyan 
szabad fejedelemnek, a milyen János király fia, vagy Báthory 
Zsigmond volt. 7 A fejedelem nem nyugodott meg Széchenyinek 
abban a felvilágosításában, hogy ez az országgyűlés tisztán csak 
a béke tárgyalásával foglalkoznék ; 8 de februárius 29-ikén értesí- 
tette, hogy látogatását elfogadja, nem ugyan Váczon, mint 
eleinte tervezték, hanem Gyöngyösön, a hová Török András, a 
jászok és kunok alkapitánya, elegendő fedezet mellett fogja 
kisérni. 9 

Már előbb kezéhez érkeztek a Recrudescunt kinyomtatott 
példányai, 10 a melyekben — még 1703 június 7-ikéről keltezve — 
az összes keresztény fejedelmeket és köztársaságokat felvilágo- 
sítja, hogy annyi hiábavaló kisérlet után az ausztriai házzal 
fegyveresen kell leszámolnia. 



6 Katona, xxxvi. 433 — 4. alatt a Telekiek marosvásárhelyi levél- 

7 Miller, Epistolae, 110— 2. tárában «Pro Parte Generosi Domini 

8 Széchenyi levele, febr. 19. Katona, Capitanei Michaelis Köss de Debreczen. 
xxxvi. 436. Anno Dni 1704. 26. Febr.» A már ösmer- 

9 U. o. 437. tetett manifesztumot tehát eznap küldette 

10 A fejedelem sajátkezű aláírása a szá- szét. 



mozatlan 8 lapra terjedő folio-nyomtatvány 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 317 

Ennek első példányát Bercsényi már márczius 9-ikén átadta 
Hamel-Bruyninx hollandi követnek, ki őt Semptén a hágai és 
bécsi udvar megbízásából fölkereste, hogy a hollandok és az 
angolok közbenjárását fölajánlja. És átadta neki a magyarok 
alaptörvényeinek egy kivonatát is. Helytelennek találta, hogy 
hozzá fordult és nem egyenesen Rákóczihoz, a kinek meg- 
kerülésével senki sem tárgyalhat, mert ö a nemzeti mozgalom 
feje s a béke ügyében ő is csak a rendekkel egyetértve hatá- 
rozhat. 11 Márczius idusán a követ azzal a tudattal tért vissza, 
hogy a fölkelés vezetői külön nem alkudoznak és hogy a 
magyarral csak mint egységes szabad nemzettel tárgyalhatnak. 12 
A béke ügye, a hogy a fejedelem Bercsényi útján értesítette őt, 
nem csupán tőle, hanem az egész nemzettől függ, a mely nem 
egyesek kedvéért, hanem mindenkinek a szabadságáért ragadt 
fegyvert. 13 

Ismét kárba veszett az a fondorkodás, a melylyel meg- 
ingatni akarták Rákóczinak Bercsényibe vetett bizalmát. A feje- 
delem nem kételkedett a gróf hűségében, őszinte barátságában ; 
de ilyen körülmények közt a fölötte nagy bizalmat és a leg- 
kisebb bizalmatlanságot egyaránt veszedelmesnek tartotta. Hogy 
barátaiban bizalmatlanságot ne keltsen, faggatásaikra mindenkor 
határozottan, de nem mindig egyenesen felelt. 14 Kevésben lévén 
nagy bizodalma, úgy hitte, nem sokban csalódhatik; némelyik- 
nek csak szükségből hitt. 15 Hiszen annyira tévetegek az ember 
gondolatai, önmagát is oly kevéssé ösmeri, hogy saját csele- 
kedeteiben sem bízhatik. 16 Őt pedig, fiatalságánál fogva, most 
még részben saját hívei is tökéletesen képtelennek tartották a 
katonai és a politikai ügyek vezetésére s azt hitték, mindent 
Bercsényi akarata szerint tesz. 17 Ugyanakkor azonban Bercsényi 

n Bruyninx jelentése Simonyinál, i. 15 Rákóczi emlékiratai, 83. 

189—206. Stralenheim svéd ügyvivő xrr. 14 Önéletrajz, 379. Erről maga Bercsényi 

Károlyhoz 1704. ápr. 11. A svéd áll. It. is vádolta öt. Rákóczi emlékiratai, 147. 
Caesareana alosztályában. iS Szalay, Rákóczi bujdosása, 3. 

i2 Stepney jelentése márczius 19-ikröl, 16 Önéletrajz, 369. 

184—188. 17 Rákóczi emlékiratai, 73., 82 — 83. 



318 MÁRKI SÁNDOR. 

arról vádolta, hogy másokra hallgat. « Olyan nagyságod, mint 
a paradicsommadár — írta neki; 18 — nagyok a szárnyai, 
kicsiny a teste; csak az orrán függ a szegény madárka s úgy 
lógatja a szél.» De bocsánatot kért tőle, mikor a fejedelem 
ezen sértés miatt rendreutasította. — Rákóczi attól tartott, hogy 
ha fölötte bízik benne, csakugyan előre nem látó, gyönge eszű 
embernek gondolják, a kit Bercsényi vakon vezet; de azt sem 
akarta, hogy bizalmatlanságával megsértse legjobb barátját, a 
ki ennek következtében a maga ügyét csakugyan különválaszt- 
hatná az övétől. Most tehát őszintén figyelmeztette, mivel gyanú- 
sítják : hogy külön akar egyezkedni az udvarral és cserben 
hagyja a közügyet, midőn a fejedelem tudtán kívül politikai 
ügyekbe avatkozik. 19 Máskülönben is azt tartotta, hogy Ber- 
csényi személye és modora nagy akadálya a magyar urak egye- 
sülésének. Sokan kevésre becsülték és nem akartak vezetése 
alatt állani ; viszont ő is előbbre valónak hitte magát a többinél, 
nem tűrt egyenlőséget s katonái keménynek, tűrhetetlennek 
ítélték. «Fesztelenségében kíméletlenül csípős és gúnyolódó volt, 
komoly dolgokban könnyelmű s ha feddenie kellett, élesen és 
megvető módon tette. Nyakasán bámulta saját tehetségét. Ékesen 
szóló a beszédben, késedelmező a tettekben, ingadozó a kétes 
esetekben. Széleskörű ismeretei következtében bőséges, de 
bizonytalan tanácsokat adott; a szerencsétlen eseményekért 
mindig másokat okozott. » A fejedelem azonban, a ki ilyen 
szigorúan ítélt róla, tudta, hogy Bercsényi híven ragaszkodik 
hozzá: szeretetből is, kényszerűségből is. Barátságuk és sze- 
retetök kölcsönös lévén, a fejedelem sokszor pártját fogta a 
vezérnek. Gyakran mentegette azzal, hogy indulatos, heves ter- 
mészetét mérsékelni nem bírja. Különben sem látván benne 
rosszakaratot, meg nem változtathatta és igazságosan nem bün- 



18 Bercsényi Rákóczihoz 1704. jún. 12. az erdélyi fejedelemségre törekvéséről 
Arch. R. ív. 54. vádolták ; de éreztette vele nem elég 

1 9 Rákóczi emlékiratai, 82 — 83. Hasonló alapos neheztelését. Századok, 1906. 
figyelmeztetést nem intézett hozzá, mikor 15—17. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 319 

tethette; azért titokban elnézőnek tartották vele szemben. Zár- 
kózottnak hitték Bercsényit, mert nem kereste senkinek a barát- 
ságát s a fejedelmen kívül nem is volt egy barátja sem; sőt 
olykor reá is neheztelt, ha — a méltányossághoz ragaszkodva — 
kívánságát nem teljesíthette mindenkor. 

Sok ösmerettel, tág látókörrel lévén megáldva, ő maga 
könnyen felfogta az ügyeket ; de az észt és a tehetséget mások- 
ban ritkán tudta fölismerni. A szabadságharczban Rákóczi maga 
mellett olyan hatalmat adott neki, a milyet a lengyelek szoktak 
adni egyes nagyoknak saját királyuk irányában, de mindig a 
törvények határai közt. E miatt sokat rágalmazták, mert úgy 
hitték, hogy a gróf a hatalomban és a méltóságban is egynek 
tartja magát a fejedelemmel, a ki azonban — saját vallomása 
szerint — sohasem tapasztalta, hogy vétett volna a köteles 
tisztelet és engedelmesség ellen. Megvédelmezte a fösvénység 
és a kincsrevágyás méltatlan vádjával szemben is. Éles elméjét, 
érett ítéletét, mindhalálig tartó szeretetét, barátságát és hűségét 
többre becsülte valamennyinél, a kik közül senki sem volt iránta 
őszinte, míg ő maga, a fejedelem, minden titkát közölte vele. 
Rágalmazták a miatt is, hogy fényűzése árnyékot vet a feje- 
delemre; mert «a közügyekben járatlanok lévén», nem fogták 
fel, hogy Bercsényinek, pl. a külföldi követekkel való alkudo- 
zások idején, képviselnie kell állása tekintélyét, mely szorosan 
összefügg a nemzet méltóságával. S ezt mentül inkább magya- 
rázta nekik, annál erősebb lett a meggyőződésök, hogy nem 
veszi észre, a gróf mennyire felülmúlja. Terveivel gyakran csak 
azért állt elő, hogy a nemzet előtt eldicsekedhessek; de saját- 
szerű szelleme őt a tettek végrehajtásához «sohasem» vezette; 
egyébiránt ha hibát követett el, azt leginkább éppen túlságos 
óvatossága miatt tette. 

Maga Rákóczi szerint 20 ilyen volt az az ember, a kit Bécs- 
ben a béke legfőbb, sőt egyedüli akadályának tartottak s a kit 

20 Rákóczi emlékiratai 73 — 74., 83., 110. 133., 239., 250. 



320 MARKI SÁNDOR. 

mint ilyet akartak leleplezni a békét óhajtó nép és nemesség 
előtt. 2I Utóbb kevesebbnek találták, mint hitték, de mégis 
orákulumnak a magyarok között, a kihez képest a többi tanácsos 
semmi. 22 

A semptei eset, sőt Bercsényi egész élete mégis nyilván- 
való bizonyság a mellett, hogy ez a tüzesvérü, lángoló szívű, 
nagyeszű ember a szabadság és fejedelme ügyén kívül egyéb 
dics vágyat nem ösmert. Kevéssel ezután írta, 23 hogy életét és 
vérét nemcsak ő maga, de Isten és a végzet is egybefűzte, 
összenyügözte a fejedelemhez való szíves kötelességével s a 
fejedelem egyre újból gerjesztette hűségének amúgy is égő 
tüzét. Követi, a mit parancsol; mert Istennek, a hazának és a 
fejedelemnek szentelte életét: így él és így fog halni. 24 Azt 
akarta, hogy a fejedelem olyan szolgájának tartsa, a ki minden 
hivatal és jelleg nélkül kívánja tanúsítani igaz állandóságát és 
a ki minden egyéni haszon nélkül beérné vele, ha legalább 
részben láthatná a közügyért való fáradozása sikerét. Vigasz- 
talódni tudna, ha más élne is jó emlékezetével abban, a mi 
jóért ő is fáradozott, bujdosott, szenvedett és a mikor nem őt 
ösztönözték, hanem ő ösztönzött másokat. 2S «Kegyes, jóindulatú 
fejedeleméért)) minduntalan «újragerjedt jól gyúladt s úgyis égő 
igaz szolgai kötelessége)). Miklós, mint Miklós, mindenkor az a 
szolgája a fejedelemnek, a ki tavalynál is előbb volt. Megöre- 
gedhetik, megdőlhet ereje; megvetheti a haza és elveszítheti 
fejedelme kegyét is, quia humanorum vicissitudinum hic ordo, 
haec sors, hoc fátum est: az emberi viszontagságoknak ez a 
rendje, ez a sora, ez a végzete; de nem tartotta lehetőnek, 
hogy az ő eltökéilett és gyökerezett kötelessége a fejedelem 
személye és a haza iránt változásnak botránkozó ízére is 
érhessen valaha, nem hogy botránkoztatni akarna. Szeretné a 

21 Simonyi, n. 269. 24 Bercsényi Rákóczihoz 1704. augusztus 

22 Bruyninx Stepneynek, 1706. jan. 18. 28. U. o. 97. 

U. o. 356. 25 Bercsényi Rákóczihoz 1705. novem- 

23 Bercsényi Rákóczihoz 1704. június 22. ber 9. U. o. 733 — 4. 
Arch. R. ív. 67. 




GRÓF BERCSÉNYI MIKLÓS. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 321 

fejedelem elé tartani szíve tükrét, hadd tapasztalja, honnan jön 
a szava . . . .» 26 Mivel életét, egész erejét és tehetségét igazán 
föláldozta a fejedelem szolgálatára: «nihil est mihi residuum». 27 
Bujdosása kezdetén és később sohasem írt másképpen. 

Jól tudja és ösmeri a fejedelem az ő tökéletes szívét és 
hozzá való kötelességének elszakadhatatlan voltát : iránta Isten 
és a sors kötelezte őt engedelmességre. 28 Csak a halál végzi be 
kötelességét ! Mikor a száműzetésben haldokolt, a fejedelem 
akkor is mindig mellette volt s hozzája való barátságát holtáig 
megmutatta. 29 S ha most még, a fölkelés kezdetén, találgatták, 
mije volt ő Rákóczinak, sírköve közel kétszázada hirdeti, hogy 
olyan hü vala hozzá, mint Achates Aeneashoz. 30 Olyan hasonlat, 
a mit kétségkívül ő maga kívánt megörökíteni, elégnek tartván, 
hogy csupán neve szerint említsék őt ama nagy ember mellett, 
a ki egész hőskölteményt érdemelt. Azonban előbb akadt méltó 
történetírója, mint magának a fejedelemnek ; és ez a történelem, 
a mely bevilágít az ő nemes szíve minden rejtekébe, a forra- 
dalom megteremtőjének, éltető lelkének, vezérlő szellemének 
nevezi őt. 31 Valóban, egyetlen igazán forradalmi jelleme a szabad- 
.ságharcznak, a melynek egész hosszú ideje alatt izzott és heví- 
tett. Egyéniségének nincs párja az egész fölkelésben ; már azért 
sem, mert ezt az izmos egyéniséget minden tekintetben alája 
tudta rendelni a fejedelemnek. Azt akarta, hogy az ő feje körül 
ragyogjon a dicsőség fénye, a szabadság glóriája s a nép meg- 
váltónak tekintse mindvégig, mint bejövetelekor. A nép, sőt a 
történelem sem kereste : annak, a ki más előtt meghajolni nem 
tudott, mi oka volt megtagadnia hatalmas egyéniségét a feje- 
delemmel szemben. Nevöket azonban örökre összefűzte és a 

26 i 7 o6. deczember 12. Arch. R. V. 3 1 Thaly Kálmán : A székesi gróf Ber- 
335 — 6. csényi-család. Három kötet. Budapest, 

27 1708. márczius 24. U. o. 582. 1885-1892. Sajnos, még befejezetlen; 

28 17 12. januárius 23. U. o. x. 13—14. csak 1706 végéig megy. Bercsényi szép jel- 

29 Mikes Kelemen levele 1725. novem- lemzése ír. 417—9., nr. 193 — 201. és Had- 
ber 6. tört. Közi. 1892. 577-585. 

30 V. ö. Vergilius Aeneasa 1. éneke 188. 
és vi. éneke 158. versével. 

Magyar Tört. Élet-. 1907. 41 



322 



MARKI SÁNDOR. 



szomorú évtizedekben is úgy emlegette, mint a magyar nép 
élő tükreit, nemzetünknek hírszerzőit, fényes csillagit. A mara- 
thoni csatáért az athéniek sem Miltiadesnek egymagának ítélték 
oda a koszorút. 



X. 



A GYÖNGYÖSI ELSŐ ÉRTEKEZLET. 

(1704. márczius.) 



m Jl eresz ellenség nem egyszer hozhatta volna zavarba a 
\yá\\ fejedelmet, a ki Tokaj bevétele után 1704 januárius 
B» ™ 19-ikétől ! márczius 4-ikéig 2 éppen azért tartózkodott 
Miskolczon, mert azt hitte, hogy seregének gyöngesége a 
császáriakat támadásra bátorítja. Azonban az egész idő alatt 
nem követtek el olyan meggondolatlanságot, a mi néha bölcses- 
ségnek is beillenék 3 . Itt értesült, hogy fölkelt Erdély és a 
Dunántúl is 4 Károlyi már januárius 21-ikén csatlakozásra szólí- 
totta a szomszédos örökös tartományokat, maga Rákóczi pedig 
28-ikán a horvátokat 5 , de épp olyan sikertelenül, mint a hogy 
nem nyerhette meg a ráczokat, a kiknek pedig egy töredéke 
Károlyi előtt hódolatra jelentkezett. Rákóczinak tiszta és világos 
nemzetiségi politikája volt, a miről később lesz szó; de, mint 
előtte és utána annyi magyar politikusnak, neki is tapasztalnia 
kellett, hogy ennek a kérdésnek megoldása nem a szabadság- 
harcz, hanem a béke idejére tartozik. 

A béke tárgyalására a vármegyéket, urakat, nemeseket, 
Gyöngyös városába hítta. Előbb azonban seregét márczius 4-ikén 
Miskolczról személyesen vezette — Ernődön és Mezőkövesden át — 



1 Eznap már innen ír Sós Jánosnak. 
Arch. R. I. 158. 

2 Thaly, Bercsényi, in. 132. Darvas 
naplója alapján. Szepesi János szerint 
márczius 1. indult ki (Arch. R. 1. 213.), 
de márczius 8. azt írja (u.-o. 112.) hogy 
«ma negyednapja » — tehát 5-ikén — ment 
Miskolczról Eger alá. 



5 Rákóczi emlékiratai, 81. 

4 Erről bővebben ír ö maga u.-o. 
81-86. 

5 Acsády, Magyarország tört. I. Lipót 
és I. József korában (Szilágyi, A magyar 
nemzet tört. vn. 564 — 5. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 323 

Makiárra, a hová 6-ikán érkezett. Másnap már onnan bombáz- 
tatta Eger várát, vagy inkább annak csak belső várát, mert a szőlők 
felé levő Hornwerket (ouvrage corné), vagyis az ötszögü 
bástyázat külső műveit, az ellenség már előbb lerontatta. Gróf 
Zinzendorf Ferdinánd cs. ezredes az erősséget elég gyönge 
helyőrséggel védelmezte az oda szorult ráczokkal és magyarokkal 
együtt. A ráczok gyakran kirontottak, pl. márczius io-ikén is, 
a mikor Gyürky Ádámot, a fejedelem udvari lovas karabé- 
lyosainak ezredesét, a fejedelem szemeláttára lelőtték. «Hazánk 
fiát, drága vérünket, Mars unokáját, nemzete koronáját)) a fejedelem 
nagy díszszel temettette el s özvegye tartására, árvája nevelésére 




^e^ 




IOÖ. KÁROLYI SÁNDOR NÉVALÁÍRÁSA. 



a véglesi uradalom felét rendelte. 6 A kuruczok azzal bosszulták 
meg, hogy a ráczoknak minden kirohanását visszaverték s leg- 
nagyobb vitézeiket levágták. Rákóczi Tokajból hozatott közép- 
szerű ágyúi és mozsarai az erős falaknak keveset árthattak; de 
az ágyúzásokkal járó rázkódtatások következtében a víztartók 
megrepedvén, remélte, hogy az őrséget kiszomjaztatja s meg- 
adásra kényszeríti. Márczius idusán azonban az ostrom vezetését 
gróf Forgách Simon tábornokra bízta, hogy harmadnap sze- 
mélyesen nyithassa meg, a gyöngyösi értekezletet. 1 

Itt nem egyszerűen gróf Széchenyi Pál előterjesztéseinek meg- 
hallgatásáról volt szó. A dunántúli és az északnyugati vár- 

6 Gyürky Ádám temetési zászlajáról : tétele végett (Arch. R. r. 80.) ; márczius 
Századok. 1869. 133-4- 15-ről vannak Egerből (u.-o. 80-81.), de 

7 Márczius 12-én már átrándúlt Egerből Gyöngyösről keltezett levelei is (u.-o. 164.) 
Gyöngyösre, talán az előkészületek meg- 

41* 



324 



MARKI SÁNDOR. 



megyék ágostai hitvallású követei egyenesen azért jöttek, hogy 
a linzi békében kimondott vallásszabadságot és az őket illető 
templomok visszaadását sürgessék. Rákóczi az országgyűlésre 
tartozónak mondta ezt a dolgot, sőt esküvel is fogadta, hogy 
követeléseiket az összehívandó országgyűlés elé terjeszti ; 8 csak 
így nyugtatta meg valamennyire a protestánsokat, a kik a 
halasztásban kész veszedelmet láttak. A katolikus fejedelem 
Kollonich politikáját folytathatná, hiszen szövetségese, XIV. 
Lajos és több vezére (Bercsényi, Károlyi) is katholikus ; ellenben 
a király a protestáns (angol és hollandi) hatalmak közbenjárását 
elfogadván, kétségkívül kedvezni fog a protestánsoknak. 9 Mindez 
elegendőkép figyelmeztette a fejedelmet, hogy nagyon határozott 
egyházpolitikát kell követnie, mert a felekezeteket épp úgy meg 
kell nyugtatnia, mint a nemzetiségeket, hogy a szabadságharcz 
jövőjét biztosítsa. Ebben a tekintetben (miről egyházpolitikájában 
lesz szó) utóbb bizonyos sikerekre hivatkozhatott; de aggo- 
dalommal tölthette el, hogy a királyi biztosok (Széchenyi érsek, 
Szirmay István és Okolicsányi Pál) közöl az egyik, Okolicsányi, 
maga állt az elégedetlen ágostaiak élére. így könnyen juthatott 
arra a gondolatra, hogy a felekezeti viszályt Bécsből szítják.. 
Máskülönben a 8o-éves Okolicsányit a magyarok is becsülték 
tapasztalatai, jámborsága, törvénytudása miatt, 10 sőt ekkor még 
a fejedelem is jó hazafinak ösmerte. 11 Bécsben titkos kurucznak 
tartották a másik két királybiztossal együtt. Szirmay Thököly 
miatt Glatzban, Rákócziért Wiener-Neustadtban már raboskodott 
és Bécsben még most is rendőri felügyélet alatt állott ; a bécsiek 
tehát azt remélték, hogy, mint a magyar szabadság erős védő- 
jének, hitele van a nemesség és a nép előtt. Rákóczi igen bölcs 
és nagyeszű embernek, de habozó természetűnek tartotta egy- 
kori fogolytársát. Szirmay nagyon ragaszkodott hozzá, de 
meggyőződését a helyzethez és az időhöz képest változtatta. 1 * 

8 Rákóczi emlékiratai, 147. Levele XIV. 10 Stepney I704április 10. Simonyi 1.234.. 
Lajoshoz 1704 június 15. Friedler, 11. n Rákóczi emlékiratai 218. 

442. 12 Stepney 1704 augusztus 9. Simonyi, 

9 Katona, xxxvr. 444-5. 1. 373— 4- 




I07. SZÉCHENYI PAL KALOCSAI ÉRSEK. 



326 MÁRKI SÁNDOR. 

Széchenyivel, a követség fejével, Rákóczi voltaképpen most ösmer- 
kedett meg, Bercsén}á azonban már azelőtt is sokat beszélt 
neki szép tulajdonságairól, a haza szabadsága iránt való buzgó- 
ságáról. E miatt a bécsiek gyanúsították is, de most, mint a 
szabadság barátját, éppen azért küldöttek követségbe, hogy a 
nemzetet ezzel is meggyőzzék békés szándékaikról. 13 Az érsek 
népszerű volt; a fölkelők is bíztak benne, mert mindenkor 
védelmezte az ország jogait s ha régebben hallgatnak reá, 
« a mostani bajok» elmaradnak. 14 A biztosok kegyelmet, jóakaratot, 
őszinteséget Ígértek és a szabadság tökéletes és «nagylelkű» helyre- 
állításával kecsegtették a fölkelőket. Válaszában a fejedelem a 
Habsburgoknak szemökre hányta számtalan szószegésöket, fon- 
dorlataikat, a törvények megsértéseit. Huszonöt pontban foglalta 
össze «mit kíván a magyarnemzet?)) A tengeri hatalmak kezes- 
ségén kívül a Svéd- és Lengyelországét is kivánta. Míg Rabutint és 
Heistert vissza nem hívja, a magyarok nem tárgyalnak. A király 
a törvények értelmében többször tartózkodjék az országban, 
Tartsa meg az ország szabadságait és kiváltságait, nevezetesen 
a szabad választás jogát és András király törvényeit. Törvény 
értelmében háromévenkint országgyűlést hirdessen. A magyarokat 
az ország közügyeinek tárgyalásából ne zárja ki. Az idegen 
katonákat — törvény értelmében — vitesse ki. A nádori méltóság 
és bíróságok hatáskörét állítsa helyre. A katholikus egyházi 
javadalmakat ne adományozza idegeneknek; a protestánsok 
javára szóló törvényeket pedig valahára hajtassa végre. A szabad 
királyi városoknak adja vissza teljes törvényhatósági jogaikat. 
A magyar kincstár ne függjön az udvaritól. A sóval és élelmi 
czikkekkel való kereskedés, törvényeink értelmében, szabad legyen. 
A tisztségeket magyaroknak és ne idegeneknek adja. Csak az 
országgyűlésen megszavazott adót szedesse. A töröktől vissza- 



13 Önéletrajz. 137. Lánczytól : Századok, 1882, 273 — 299.; 

14 Rákóczi emlékiratai, 87. Széchenyi Thalytól u.-o. 480. ; Márkitól : Széchenyi 
jellemzése «egy lengyel királyi tanácsos- Pál életrajza, 21—24. 

tól» (1706.), Thaly, Tört. kalászok, 205 — 6; 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 327 

vett helyeket, királyi esküje értelmében, csatolja vissza. A töröktől 
való visszahódítás czímén elvett jószágokat adja vissza gazdáiknak. 
A törvénytelen bizottságokat, küldöttségeket, törvényszékeket 
szüntesse meg. A Rákóczi ellen törvénytelenül idegen bíróság 
előtt hozott Ítéletet semmisítse meg. Az idegenektől vegye vissza 
Magyarországban törvénytelenül szerzett birtokaikat. Szervezze 
újra a bécsi magyar kanczelláriát, mely tele van törvényeinket 
nem értő idegenekkel. Állítsa vissza a jászok, kunok és más 
népek, polgárok elkobzott jogait. Szerezze vissza a koronától 
elidegenített javakat. A jezsuitákat vigye ki az országból. Hatal- 
mazza föl a fejedelmet és az érseket, hogy módokat találjanak, 
miként akadályozzák meg Erdélynek Törökországhoz való csatla- 
kozását és tegyenek javaslatot szabadsága biztosítására. 15 

Ezek valóban nem voltak forradalmi kívánságok; forradal- 
minak inkább csak az a nyilatkozat tekinthető, hogy vissza- 
utasította József ifjabb király közbenjárását. Mert ha király : 
nem lehet közbenjáró ; király pedig csak új szabad választás 
alapján lehet, a kierőszakolt örökös királyság eltörlése után. 16 
Ily körülmények közt az érsek márczius 29-ikén a fejedelemtől 
elvált a nélkül, hogy csak fegyverszünetet is köthetett volna. 
Tanúja volt 27-ikén, hogy Rákóczi születésnapja egyúttal Magyar- 
ország újjászületésének a napja. A jókívánók közt ott volt 
Fierville franczia követ, Michel konstantinápolyi franczia követ- 
ségi titkár, a lengyel és a török követ, sőt őmaga is, a királyi 
biztos. A parasztlázadás, a melyet Bécsben tavaly kinevettek, 
európai jelentőségű szabadságharczczá izmosodott, mely Bécset 
nem egyszer hozta zavarba. 17 

A gyöngyösi értekezlet megadta az alaphangulatot a fejedelem 
minden további béketárgyalásához, a miknek egyetlen követ- 
kezése a nemzet jogos kívánságainak teljesítése, a szabadság 

1 5 Stepney, 1704 november 12. Simonyi, J 7 Széchenyi jelentése a királyhoz 
!• 55 2 - április 2. (Katona xxxvi. 445 — 7.) és 1704 

16 Közli Katona, xxxvi. 470—5. Der november 6. (Simonyi, 1. 544 — 5.) V. ö. 
malcontente Fürst Rakotzy, 39. Rákóczi egy lengyel királyi tanácsos levele 1706-ból. 
emlékiratai, 87-88. (Thaly, Kalászok, 165-6.)* 



328 MÁRKI SÁNDOR. 

helyreállítása lehetett. Sajnos, megint történt olyasmi, a mit a 
történelemben véletlenségnek neveznek, hogy t. i. nem ösmertek, 
vagy figyelmen kívül hagytak olyan körülményt, a mi az 
események fejlődését más útra terelhette volna. Mint száz 
esztendővel azelőtt, megint egy Forgách akarta megakadályozni 
és ezúttal meg is akadályozta, hogy a nemzet szabadságharczát 
palotaforradalommal : a régi rendszerű király eltávolításával 
tegyék fölöslegessé. Ugyanis alig tért vissza Rákóczi Gyöngyösről 
Eger alá, 18 megjelent előtte április elsején gr. Forgách Simon 
borsodi főispán I9 és — a mi ez esetben hasonlíthatatlanul többet 
jelentett — császári tábornok, hogy szolgálatait felajánlja és 
hűséget esküdjék. Ezt József ifjabb király jóváhagyásával a 
végből tette, hogy a fejedelmet és a nemzetet visszatartsa új 
király választásától s arra bírja, hogy I. Lipótot arra kérjék : 
a magyar koronát még életében adja át fiának, Józsefnek. 20 
József tehát hajlandó lett volna atyjával szemben olyasmit tenni, 
mit valaha Mátyás tett bátyjával, I. Rudolffal szemben. 

Az egri táborban feltűnést keltett a német ruházatú, 
de magyar szívű császári tábornok, a ki sokszor mondogatta, 
hogy «nem vagyunk most Bécsben !» 21 Bercsényi már április 
28-ikán figyelmeztette a fejedelmet, hogy Forgáchnak, mint előbb 
gróf Kéry János főlovászmesternek, titkos megbízatása volt a 
király részére ((megcsinálni a magyarokat.)) 22 Rákóczi nagyon 
kevésre becsülhette az egész tervet, ha új hívét azonnal meg 
nem kérdezte a hír mibenlétéről, a melynek fontosságáról csak 
13 — 14 esztendő múlva, a száműzetésben győződött meg, Forgách 

18 A alkudozások megszakításának ha- 27-én tudták meg, hogy kurucz lett. Szalay, 
tása alatt jelent meg egy Manifesto esor- vi. 159, Átpártolása érdekes okairól Span- 
tatorio alli Ungheresi istigati álla ribellione gár, Magyar Krónika 72., Katona xxxvr. 
da Francesco Rakocsi (a velenczei Biblio- 483 — 4. 

teca Marcianában, Mise. Stor. d'Eur. 21 Rákóczi emlékiratai, 88. Simonyi, 
1847— 1873. sz. a.), a mely gyalázza 1. 316. Thaly Forgáchról a Századok- 
Rákóczit s azt bizonyítgatja, hogy az ban 1875. 125. és 1882. 551 — 2. Thaly, 
ajánlott békét el kell fogadni. Malagola, Bercsényi, in. 149—152. 
Deutsche Revue, 1907., 96. 22 Darvai Ferencz április 13. Arch. R 

1 9 Márczius 31. már ott volt Arch. R.1.81. 1. 344. 

20 Márczius 18. hagyta oda Bécset, hol 




BECS KÖRNYÉKEN 1704-BEN ELFOGOTT KURUCZ. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 329 

akkor vallotta be, hogy nem mert vele előállani oly időben, 
a mikor azt a fejedelem és a nemzet nagy hajlandósággal fogadta 
volna. 23 Egyébiránt e szándék valósúlásával sem igen történik 
egyéb, mint Rudolf lemondatása után II. Mátyással. Most 
azonban a királyi biztosok egy része azzal a jelentéssel tért 
vissza Bécsbe, hogy Gyöngyösen a papok és a nemesek egyenesen 
megmondták Rákóczinak és Bercsényinek : nekik nem kell sem 
király, sem császár, 24 a mit félesztendő múlva barátja gr. Veterani 
császári alezredes előtt a fejedelem azzal ismételt, hogy szabad 
nemzetöknek joga van új királyt választani. 25 Maga a fejedelem 

— az angolok szerint 26 — olyan követeléseket tett, mintha ő 
volna Magyarország királya. A hollandi követ úgy találta, hogy 
sokan valóban komolyan gondolnak Rákóczi megválasztására; 27 
Wratislaw cseh kanczellár pedig éppen az angol követet vádolta, 
hogy a magyarokat új király választásának követelésére bíztatta. 28 

Rákóczi az erdélyi fejedelmek, egy lengyel király s a 
bizánczi császárok ivadéka, fiai, anyjuk után, az Árpádoknak 
vérei lévén, olyan uralkodóházat alapíthatott volna, a mely az 
Árpádok trónján hasonló joggal ülhet vala, mint a Habsburgoké. 
De Rákóczi mindenkor tiltakozott a korona után való törekvés 
vágya ellen 29 s éppen olyan nyíltsággal vallotta be, hogy Miksa 
Emmánnel bajor választó megválasztására a közjó érdekében 
őszintén törekedett. 30 A Wittelsbach tavaly azt a hibát követte 
el, hogy nem Csehországra tört, mint a magyarokkal való csat- 
lakozása érdekében Rákóczi tanácsolta, hanem Tirolra, a honnan 
egy kis nyaralás után kiverték. Azonban ezen a télen elfoglalván 
Passaut, Linzet, az osztrákok attól tartottak, hogy Bécset 

— Rákóczival együtt — kétfelől akarja megtámadni. Valóban 

25 Ar ch. R. ív. 26. 28 Bruyninx jelentése a hollandi kor- 

24 Rákóczi emlékiratai, 88. mányhoz 1704 márczius végén. U.-o. 

25 Stepney Hedgeshez 1704 április 12. 226. 

Simonyi, 1. 234. 29 stepney gr. Kaunitzhoz 1704 április 

26 Whitworth Harleynak 1704 október 20. U.-o. 1. 281. 

29. U.-o. 508. 3 o önéletrajz, 78. Emlékiratai 20. 

27 Ellis Stepneyhez 1704 márczius 28. 
U.-o. 1. 218. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 42 



330 MÁRKI SÁNDOR. 

ellenállásra buzdította a fejedelmet és azzal bíztatta, hogy a 
császárral ő és Francziaország csak úgy kötnek békét, ha őt is 
belefoglalhatják. 31 Marsin franczia tábornagy már januárius 17-ikén 
értesítette Rákóczit, hogy a franczia, bajor, magyar seregnek 
április 15-ikén három irányból kell Bécs ellen támadnia. 52 
Villarsnak ez a terve olyanforma volt, mint jó száz esztendő 
múlva (1809.) a Napóleoné, a mikor a- magyarok szintén szá- 
mításba jöttek Beauharnais és Davoust hadseregei mellett. Ha 
sikerül, egészen másképpen alakúi a forradalomban égő Magyar- 
ország sorsa. 33 Politikai ábrándozás, káprázat volt-e, ha Rákóczi 
annak szánta Szent István koronáját, 34 a kit egy érem már is 
Csehország királyának, 35 egy-két hízelkedő pedig a szent római 
birodalom leendő császárának nevezett? 36 Rákóczi utóbb meg- 
írta, 37 hogy «az egyetlen alap, amelyen a háborút kezdte, a válasz- 
tóval való egyesülése volt». 38 Ezt az alapot azonban rosszul 
választotta, mert Miksa Emmánuel féltékenységén és hitszegésén 
az egész terv megdőlt. De olyan nagy dolog volt-e csalódnia 
egy emberben, kiben akkora hadvezérek is csalódtak, mint 
Villars és Vendőme? S nagy dolog volt-e bíznia olyan had- 
járatban, a melyben vele Heister Szigbertet állítják szembe? 

Heister, ki majdnem lázadásba hajtotta a «mindig hű» Tirolt, 
gróf Schlick helyett 1704 januárius 22-ikén azzal a kikötéssel vette 
át Magyarországban a császári hadak főparancsnokságát, hogy 
szolgálatait nagy jószágokkal jutalmazzák, ha a lázadást vérbe 
fojtja. 39 Mert a magyarral keménység és rémuralom nélkül 
boldogulni nem lehet. Januárius 17-ikén a király gróf Pálffy János 
tábornokot nevezte ki horvát bánnak s a horvátokkal és a 
szerbekkel Heister segítségére rendelte. Velők szemben a 
Dunántúl Károlyt Sándor állott, a ki húsvét hétfőjén egészen 

31 Önéletrajz, 176. Emlékiratai 23. 3 > Wienerisches Diarium, I704februárius 

3 2 Whitworth Hedgesnek 1 704 februárius 6 — 9. 

27. Simonyi, 1. 152. 36Ranke,FranzösischeGeschichteiv. 151. 

3 3 Stepney Hedgesnek, április 12. U.-o. 37 Vogüé, Villars d'aprés sa correspon- 

i- 241. dence, 1. 260. 

34 Lederer Béla összegyűjtött munkái, 3 8 Rákóczi emlékiratai, 103. 

11. 239. Századok, 1889. 723. 39 Feldzüge des Pr. Eugen, v. 319. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



33 1 



Bécsig portyázott. A bécsiek rémülete az egyiptomi futáshoz 
hasonlított. A császárt, a mikor a Szent-István templomból 
kijött, a fölingerült nép durva szitkokkal illette. 40 Károlyi 




108. MIKSA EMMÁNUEL BAJOR VÁLASZTÓ FEJEDELEM. 

fő tisztjei vén kuruczok voltak, Thököly hívei : vitéz, de 
durva, dorbézoló, fosztogató katonák, a kik máról holnapra 
éltek. A haditanácsban rendesen leszavazták azokat az igaz 

4° Stepney Hedgesnek, márczius 22. Simonyi, 1. 210. 

42* 



332 MÁRKI SÁNDOR. 

magyarokat, a kiknek nem zsákmány kellett, hanem szabadság. 41 
Mindig a határokon túl akartak kalandozni, a helyett hogy a 
hazai föld védelmére fordították volna minden erejöket. Károlyi 
nem sokat törődött a fejedelemmel, a kit Bercsényi eszközének 
tartott és csak apró-cseprő sikerekről tett jelentést a nélkül, hogy 
a belső bajokat föltárta volna előtte. 42 A gyöngyösi alkudozások 
ideje alatt Kismartonban, a nádor várában táborozott s onnan 
lovassága egy részét a szerbek, a másikat a horvátok meg- 
figyelésére küldte. Maga gondatlan és kicsapongó tisztjeivel 
inkább múlatott, mint őrködött a Lajta mellett. Elég szépszámú 
gyalogsága volt, márczius 20-ikán mégis megfutott Heister 
németjei és dánjai elől és csak Pápánál pihent meg egy kissé. 
Pár nap múlva Dunaföldvárnál egész serege átkelt a Dunán és 
magára hagyta azt az országrészt, a mely az első kedvező 
alkalommal oly örömest és készségesen csatlakozott a szabadság 
ügyéhez. 43 Gróf Eszterházy Dániel ugyan ott maradt 5000 emberrel, 
de többé nem gátolhatta, hogy Heister tűzzel-vassal ne pusztítsa 
a Dunántúlt, a melyet «a kismartoni bor vesztett el». 44 

A fejedelem, a ki ekkor még nem igen ösmerte Károlyit, 
nem tudta elképzelni megveretése valódi okát és természetes 
forrását. A mikor a vert vezér Eger alá, hozzá érkezett, még 
bátorította és vigasztalta is korának kicsiben Terentius Varróját, 
hogy, serege tapasztalatlansága miatt, nem esett kétségbe a 
haza sorsa fölött. Dorgálás helyett a Tiszántúlra küldte, hogy 
ott hadat toborozzon és azután hozzá csatlakozzék ; mert hiszen 
könnyen elgondolhatta, hogy a Dunántúl megrémítése és bizto- 
sítása után Heister most már egész erejével az északnyugati 
határon működő Bercsényire veti magát. 4S 



4 1 Rákóczi emlékiratai, 85. 

42 U.-o. 84-86. 

43 A dunántúli hadjáratról maga Károlyi, Önéletírás, 1. 71 — 9f. Feldzüge des Pr. 
Eugen vi. 140—6. Thaly, Bercsényi 111. 135—145. 

44 Bercsényi Rákóczihoz, április 18. Simonyi vi. 10. Rákóczi emlékiratai, 89. 

45 Rákóczi emlékiratai, 89 — 90. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 333 

XI. 

A DUNÁNTÚLI ÉS A RÁCZ HADJÁRAT. 

(1704). 

gyöngyösi értekezlet után a fejedelem harmadfélhétig 
ostromolta Eger várát. 1 Már meglehetősen türelmetlen- 
kedett, a mikor Forgách tábornok április 16-ikán végre 
rávette Zinzendorf ezredest, hogy nyolcz hónapig teljesen sem- 
legesen viselkedjék, azután pedig, ha fölmentő sereg nem érkezik, 
ellenállás nélkül átadja a várat. 2 Rákóczi nagyon kedvezőnek 
tekintette ezt a szerződést, melynél jobbat puskapor és ostrom- 
szerek hiányában nem remélhetett. Másnap már megindult a 
Duna felé, hogy ismét fegyverre szólítsa és megsegítse a Dunán- 
túlt. Egy budai levél április 29-ikén azzal ijesztgette a bécsieket, 
hogy Rákóczi Földvárnál hidat vert, és 14.000 emberrel, 14 
ágyúval, 2 mozsárral átkelni készül. 3 Ez azonban korai hír volt. 
A fejedelem Árokszálláson, 4 Dömsödön s és Dabon át 6 csak 
április 30-ikán érte el a Dunát, a hol azután Ordasnál (Kalo- 
csától északra) három hétig (május 31-ikéig) táborozott. 7 Onnan 
értesítette (május 5.) a dunántúliakat, hogy a közügy elősegíté- 
sére s a németek és ráczok visszaverésére mielőbb feles hadak- 
kal költözik át hozzájok; ne higyjenek tehát az ámítóknak, a 
kik azt hirdetik, hogy nem gondol velük. Hiszen az a legfőbb 
vágya, hogy a nemzet régi igazságát, szabadságát helyreállítsa, 
ellenségét megszégyenítse és megszabadítsa az országot a Habs- 
burg-háztól, a mely alatt élete folytonos haldoklás volt. Egy hét 
alatt tehát fogjanak újból fegyvert s ő jó rendben és fenyíték- 

1 Ez idő alatt itten kelt oklevelei : 4 Ápr. 19. Arch. R. 1. 84. 

Arch. R. r. 81—83. Hornyik ív. 295. S Ápr. 26—28. U.-o. 1.85. Pester Lloyd 

Mihálik, Rákóczi-ereklyekiállítás, 190., 192., 1906. 263. r. sz. 

195- sz. 6 Ápr. 28. Szalay, vr. 164. 

2 Rákóczi emlékiratai, 90. Thaly, Ber- 7 Arch. R. 1. 85 — 88., 165.; Századok, 
csényi, 111. 132. 1899. 109.; Tört. Tár, 1904. 35., 1906. 1. 

3 Stepney Hedgesnek május 3. Simonyi. Hadtört. Közi. 1895. 3°3« Hornyik, ív. 
'■ 258. 299 — 302. Mihálik, 87. 1. 



334 MARKI SÁNDOR. 

ben tartott hadaival megoltalmazza őket. 8 Ekkor már Ordas 
mellett Imsódnál Forgách Simont néhány lovasezreddel s egyéb 
hadakkal, mintegy 4000 emberrel, be is küldte Tolnavármegyébe ; 
minek hírére Heister is abbahagyta Bercsényi és a Vág vidéke 
ellen tervezett támadását s Komáromon át 16-ikán visszatért a 
Dunántúl védelmére. 9 Mindamellett Rákóczi Károlyit négy 
lovasezreddel Bercsényi mellé rendelte, maga pedig az udvari 
hadakkal és a tisza-dunaközi csapatokkal a balparton maradt. 
Úgy vette észre, hogy katonái nem akarnak szülőföldjüktől távo- 
labb harczolni, sőt így is bajos őket együtt tartani, mert lakó- 
helyeiket a ráczok kegyetlenségeitől féltik és családjaik oltal- 
mára hazaoszlani készülnek. Valóban hajmeresztő hírek érkeztek 
a ráczok barbárságairól, dúlásairól, az asszonyok, öregek, gyer- 
mekek borzasztó lemészárlásáról, 10 a miben különben Heister 
rendes katonái is versenyeztek velők. 11 Kegyetlenségeiktől gróf 
Esterházy Antal cs. ezredes annyira megundorodott, hogy fel- 
adván Pápát négyszáz emberrel, maga is kurucz lett. Példáját 
Esterházy Dániel és más urak is követték, a nemesség pedig 
mindenütt fegyvert fogott. Forgách csakhamar a múltkorinál 
nagyobb lovas- és gyaloghad élén állott. 

A fejedelem ezalatt mindent elkövetett a dunai átjárók 
oltalmára és hadai rendbeszedésére, begyakorlására. Május 
14-ikén újabb hadiszabályzatot bocsátott ki a fegyelem bizto- 
sítására; 12 hogy pedig a mellette levő hadakat kedvök szerint 
foglalkoztassa, «elhatározta, hogy a ráczokat kipusztítja, szétveri 
és az ország elhagyására kényszeríti)). 13 Megtorlásra kellett gon- 
dolnia a császáriakkal szemben is, a kik őt valósággal «vogel- 
freinek» tekintették. Ordason a kuruczok karóba húztak egy 

8 Hornyik, ív. 297 — 9. a vádját, hogy a császáriak gyermekeket 

9 Feldzüge des Pr. Eugen, vi. 150. sütnek, oda módosította, hogy gyerme- 

10 Rákóczi emlékiratai, 91. keket a ráczok sütnek, a németek «csak» 

11 Wagner, Hist. Leopoldi, 11. 754. rabolnak. Stepney Hedgesnek, május 31Í 
Széchenyi érsek levele a királyhoz június Simonyi, I. 293. 

2-ikán. Hist. des révol. 11. 219. Thaly, Ber- 12 Tört. Tár, 1904. 35. 

csényi, 111. 160. Később Matyasovszky 13 Rákóczi emlékiratai, 91. 

nyitrai püspök, kanczellár, Rákóczinak azt 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 335 

szász hadnagyot, a ki elfogatásakor bevallotta, hogy Bécsben 
őt magasan álló férfiak bérelték föl a fejedelem meggyilkolására. 
« Hogyan bízzék Rákóczi és a magyar nép a kegyelemben, ha 
a békealkudozások alatt ilyen galádul járnak el ellenük?)) — 
kérdezte az angol Stepney. 14 «Álarczokat kerestek, hogy elfödöz- 
zék ábrázatukat — írta a fejedelem a békét szorgalmazó Szé- 
chenyinek is IS — és a természet elámítani akarta szívüket, hogy 
ne testi, hanem lelki szemöket nyissák kL» Nem tudta elkép- 
zelni, hogy az ország királya szégyenletesnek és magához mél- 
tatlannak tartsa a kezességet. Ennélfogva kerüli is a fegyver- 
szünet zöld füvében rejtőző kígyót, a mely semmi esetre sem 
a tavasz szülötte ; hiszen a tavasz a legalkalmasabb a lovasság, 
az egészség és az erők rendbehozására. Szívesen elkerülné, 
hogy a várak falainak a tövét polgárok vérével öntözze ; de a 
császár katonasága a gyermeket anyjából is kivágja, tűzbe 
dobja, másokat megcsonkít vagy megöl. Mindezek inkább bizo- 
nyítják az osztrákok kegyetlenségét, mint a gyávák részére 
hirdetett kegyelmöket. A béke mellett buzgólkodó érseknek 
udvarában a császári sasok miatt idestova kalászok hullámoz- 
nának, ha azt az ő kuruczai nem oltalmazták volna. Ha a 
császár kegyelmet ígér is, megtagadják a szolgák — a hogy 
Heister kiáltványa bizonyítja — s végtére senkisem tudja, 
tulajdonképen ki uralkodik és kitől kell remélni. Ha a Rákóczi 
manifesztumában felsorolt sérelmekre nem általános ígéretekkel, 
hanem pontonkint felelnének, az országnak ő is több bizalommal 
tehetne javaslatot; de így nagyon meg kell fontolniuk, vissza- 
térjenek-e a mindenkor kétséges béke ölébe s hogy kárhoztassák 
a háborút, óhajtsák a békét. Pedig kétségtelen, hogy kellő bizto- 
síték mellett minden fegyveres magyar jobban hajlik a békére 
mint a háborúra. A békének azonban olyannak kell lennie, hogy 

J 4 Stepney Hedgesnek 1704 ápr. 12. elhallgatta. U.-o. 1. 469. V. ö. Hadtört. 

Simonyi, 1. 236. — Május 17-ikén u.-o. Közi. 1895. 302. 

273. De okt. 6. Marlborough hg. nevében 15 1704 május 18. Katona, xxxvi., 462 — 

I. József számára készített emlékiratából 46S. Dési gymn. könyvtár, «Urbarium 

a gyilkosság vagy mérgezés gyanúját 1714,0 83—6. 



336 MÁRKI SÁNDOR. 

a szabadságot ebben a sokat zaklatott hazában ne csak ők 
élvezzék, hanem utódaik is. 

Heister csodálkozott, hogy Széchenyi nemcsak jót nem vár, 
de még fél is a császári fegyverek győzelmétől. Ridegen intette, 
figyelmeztesse a magyarokat, hogy nem kíméli feleségeiket, 
gyermekeiket sem, ha meg nem hódolnak. 16 Mindez nyíltan 
ellenkezett a nagyban hirdetett « császári és királyid kegyelem- 
mel; de nagyon egybevágott az angol és hollandi követeknek 
azzal a megfigyelésével, hogy a katonák mindenképen akadé- 
koskodnak, mert barátot és ellenséget egyaránt megrabolva, 
jobban szeretnek vagyonosodni, mint békét kötni. 17 Magának a 
királynak annyi pénze sem volt, hogy Lamberg Ferencz grófot 
a béke érdekében Heisterhez és Széchenyihez küldje; 18 fegyver- 
szünetet mégis csak olyan föltételek mellett akart adni, ha a 
kuruczok a Dunántúlról teljesen kivonulnak s az ausztriai és a 
morva határoktól egészen a Vágig húzódnak vissza. A fejedelem 
Széchenyi érseket és biztostársait, Viza püspököt és Okolicsányit, 
május 19-ikén Pakson fogadta, a hol a Földvárnak nevezett 
római castrumot a Dunán készülő hajóhíd védelmére megerő- 
sítette. Az érsek nem bírta meggyőzni a fejedelmet a király 
szándékainak őszinteségéről. Óhajtotta magát a békét, de nem 
az olyan fegyverszünetet, a mely őt ereje szétforgácsolására 
kényszerítené és szövetségesei előtt gyanússá tenné. Nem uta- 
sította kereken vissza a tengeri hatalmasságok (Anglia és Hol- 
landia) kezességét, de ehhez más biztosítékokat is kivánt; azon- 
ban semmiből sem látta, hogy a király őszintén akarna segíteni 
a nemzet sérelmein. Nem tapasztal egyebet, mint kegyetlen- 
séget s a király parancsaival szemben engedetlenséget, az ország 
kipusztítására, kirablására való törekvést; az ajánlatokra tehát 
csak akkor hallgathat, ha ígéretek helyett tettekkel állanak elő. 19 



!6 Katona, xxxvi. 465. • 19 Hist. des révol. ír. 215. Katona, 

H Stepney Hedgesnek, Simonyi, 1. 266. xxxvi. 467—1. Stepney Hedgesnek, május 

J8 Stepney, május 6. U.-o. 1. 268., május 28. Simonyi, 1. 290. 
21. 278—8. 1. Miller, Epist. 1. 233., 239. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



337 



Mit használna a béke olyan császárral, a ki — a hogy másnap 
az angol és a hollandi követeknek írta 20 — nem elég hatalmas 
ahhoz, hogy rendeleteit miniszterei és tábornokai megtartsák? 
Néhány nap múlva, május 28-ikán, Szomolánynál, a Fejér- 
hegyekben Ocskay és Károlyi két tűz közzé szorította, meg- 
verte és Jablonczában el is fogta Ritschan cs. tábornokot. 21 




IO9. KURUCZ TÁBORI JELENET. 



Ezzel mindenesetre bajba került Heister, a ki a Csallóközön át 
tőle, a parasztok harangodi legyőzőjétől várta a segítséget. 
Bécsben mindjárt csöndesebben beszéltek, midőn a magyar kül- 
döttek kijelentették, hogy visszatérnek az engedelmességre, ha 



20 1704 május 20. Simonyi, i. 291 — 2. 

2i Rákóczi emlékiratai 93. Arneth, 1. 
294. Thaly, Bercsényi, 111. 163., 171., 
Ocskay 1. 41— 42. Feldzüge d. Pr. Eugen, 

Magyar Tört. Életr. 1907. 



vi. 153—8. Ujváry egykorú verse Thaly- 
nál, Adalékok, 11. 39 — 43. Wagner, Hist. 
Leopoldi, 11. 754. Hist. des révol. 11. 151. 
Katona, xxxvi. 548. 

43 



338 MÁRKI SÁNDOR. 

szabadságaikat, kiváltságaikat biztosítják, sérelmeiket orvosolják. 
Rákóczi magát a fegyverszünetet ellenezte, mert hiszen töké- 
letes békét is köthetnek, ha ezt az udvar komolyan akarja. 
Stralenheim svéd ügyvivő már valószínűnek tartotta, hogy mind 
a két fél kérni fogja a svéd közbenjárást s írt is a fölhatal- 
mazás végett XII. Károly királynak. 22 

Károlyi a szomolányi csata után átmehetett Forgáchhoz a 
Dunántúlra; de ezt csak nagy kanyarulattal, sok idővesztege- 
téssel tette. Június 9-ikén már Bécsig portyázott s elkövette azt 
a «gorombaságot», hogy ott a vadaskertben a király két kedves 
párduczát lelövette. 23 Harmadnap Forgách a szemerei mezőre 
hítta magához, hogy egyesüljenek és a Győrhöz szorult néme- 
tek szökését meggátolják. Erős lovasságával különben alig tart- 
hatott Heistertől, ki a gyalogságnál öregedvén meg, semmit 
sem értett a lovassághoz, mely a hőségtől és nagy menetektől 




IIO. VIARD EZREDES NÉVALÁÍRÁSA. 



különben is elgyötörve érkezett a csatatérre. Forgách azonban 
a helyett, hogy a fáradt császáriakat most támadta volna meg, 
Károlyira várt s közben találkozót is adott Viard cs. ezredes- 
nek, a kitűnő lovasnak, mi miatt akkor és utóbb sokat gyanú- 
sították. Június 13-ikán a koronczói (máskép győrszemerei) csatát 
elvesztette; az ellenséges lovasság tönkretette gyalogságát, a 
mely pedig már a török háborúkban rendhez, fegyelemhez 
szokott. Forgách a veszteséget tisztjei ügyetlenségének tulajdo- 

22 Stralenheim XII. Károlyhoz 1704 tekkel és a közbenjárókkal. Simonyi, 1. 
jun. 7. Svéd áll. levéltár. A diplomatica 303—5. 

«Caesareana» osztályában. 24 Rákóczi emlékiratai. 92. Hist. des 

23 Gr. Pálffy Miklós jun. n. Szalaynál, rév. 11. 149—150. Katona xxxvi. 553— 4. 
vi. 175. Ekkor a pfalzi választó akarta Thaly a Hadtört. Közleményekben, 1890. 
kezébe venni az alkudozásokat s 10-ikén 445 — 458. ; 1891. 433—461. Apponyi, Hun- 
egész éjszaka tárgyalt a magyar küldőt- garica. 11. 339. A svéd Stralenheim 1704 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 339 

nította; de tulajdoníthatta volna annak is, hogy többé nem 
bíztak benne. Lovasai az utolsó pillanatban megtagadták az enge- 
delmességet, mert azt hitték, nem győzelemre, hanem mészár- 
székre akarja őket vezetni. 24 A gyalogságot azóta a Dunántúl 
az egész szabadságharczban nem lehetett többé talpra állítani. 2 s 
A futó hadat az elkésve érkező Károlyi szedte össze s némi- 
képen már rendezve adta át Forgáchnak, a ki a fejedelem előtt 
sietett tiltakozni minden gyanúsítás ellen. 26 Csak Rákóczi legyen 
az ő kegyelmes ura és balvélekedéssel ne legyen felőle : a többivel 
egy cseppet sem gondol. Mint emberséges ember, a fejedelem- 
lemnek igaz híve és sohasem hagyja el. Ezt az ütközetet ugyan 
elvesztette, de a hadverés Istennél áll ; mégis csak megmutatták 
már egyszer a németnek, hogy szembe szálltak vele. A sereg 
(mint Mohácnsál) maga sürgette a harczot s így szégyenlette 
volna elkerülni. 

A fejedelem mással is mentegette őt; pl. azzal, hogy Ber- 
csényi ellenszenvből, Károlyi pedig bizalmatlanságból és azért 
nem ment idejében a segítségére, mert tisztjei csak portyázá- 
sokban gyönyörködtek, nem rendes csatákban. A Dunántúl 
működő három tábornok : Forgách, Károlyi és Esterházy Antal 
merőben ellenkező gondolkozásuk miatt sohasem tudtak egy- 
mással megférni, pedig Esterházyt is Forgách nyerte meg a 
nemzet ügyének. 27 A csatatéren Károlyi győzedelme, a melyet 
Rabattá József tábornokon a szentgotthard-nagyfalui csatában 
július 4-ikén aratott, 28 csakhamar helyreállította a dunántúli 
kuruczsereg önérzetét ; a mi csak növelte Forgách népszerűtlen- 
ségét. Teljessé tette, mikor kegyelemhirdető levelében a király 
június 28-án kimondta, hogy serege Szemere (Koronczó) mellett 
majdnem ütközet nélkül győzött. 29 Hiában nyomult Forgách 

június 21-ikén úgy hallotta, hogy a magya- 27 Károlyi emlékiratai, 91—94. 

rok 3000 embert vesztettek, a császáriak 28 Károlyi jelentése. Tört. Tár, 1881. 

csak — százat. (Svéd államit. «Caesa- 590—2. Feldzüge des Pr. Eugen, vi. 166. 

reana.») Thaly, Bercsényi, 111. 191. 

25 Rákóczi emlékiratai, 235. 29 «Urbarium i7i4-», 78 — 81. 1. A dési 

26 Levelei Rákóczihoz jun. 14., 17. és gymnasium könyvtárában. 
26. Hadtört. Közi. 1891. 447 — 453. 3° U.-o. 67 — 70. 1. 

43* 



34-o 



MÁRKI SÁNDOR. 



most már a Muráig; Nagykanizsáról (július 27.) hiában buzdí- 
totta a horvátokat, hogy ők is csatlakozzanak Rákóczihoz, a ki 
az égtől küldetve fogott fegyvert. 30 A fejedelem visszahítta a 
Dunántúlról. Érezte, hogy nyomozást és vizsgálatot kellene 
indítnia az annyiféleképen gyanúsított vezér ellen; de saját 
tekintélyét még nem tartotta elég erősnek arra, hogy törvé- 
nyesen járjon el ellene. 31 

A fejedelem ekkor már Szeged alatt állott. Június 27-ikén 
odahagyta Soltnál elfoglalt hadállását, a melyből idáig a bács- 
megyei ráczoknak Heisterhez való csatlakozását megakadá- 
lyozta. Most egyenesen ellenök indult, a római sánczok vidé- 
kére. Kikerülte a Duna melletti bajosan járható Sárközt; Kis- 
kőrösnél gróf Esterházy Antal már a » három város « (Kecskemét, 
Kőrös, Czegléd) kocsisoraival és a szolnoki ágyúkkal várta. 
29-ikén a fejedelem kocsira ültette a gyalogságot s azzal és a 
lovassággal váratlanul gyorsan Bács vára alatt termett, a melyet 
a meglepett Fluck cs. ezredes az első felszólításra föladott. 
A fejedelem innen július 4-ikén kilencz zászlót küldött győze- 
delme jeléül a solti táborba 32 s azután szélvész gyanánt csapott 
Titelre, honnan 12-ikén már sikereiről értesíthette Thököly 
Imrét. 33 Komoly ellenállással sohasem találkozott, mégis híre 
terjedt, hogy valamelyik csatában megsebesült. 34 A rácz hadak 
átmenekültek a Szerémségbe vagy a temesvári basaságba, 
családjaik pedig elrejtőztek a nádasokban, melyeket azonban 
Rákóczi rájuk gyújtatott s a mocsarakban valóságos hajtóvadá- 
szatot rendezett ellenük. A falvakban és a mezőkön talált gulyá- 
kat, csordákat elhajtatta. Saját vallomása szerint érezte, hogy 
«ez a hadjárat nem igen válik becsületére)) ; azonban másképp 
nem nyugtathatta meg erről a vidékről való katonáit, kiknek 
családai ellen a ráczok idáig hasonló módon kegyetlenkedtek. 
Hadjárata a mellett menetgyakorlatnak is bevált. Kuruczai 

3 1 Rákóczi emlékiratai, 103. 

32 Századok, 1868. 622. 

3 3 Monum. Hung. Hist. Script. xxiv. 536. 

34 Gróf Lamberg följegyzései. Hadtört. Közi. 1894. 546. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



341 



nagyon szenvedtek a nyári forróságban, mert az izzó homok- 
ban naponkint 8 — 12 órai utat kellett tenniök, vizet pedig nem 
igen kaptak, mivel a Duna folyását nem követhették mindenütt. 
A fejedelem azonban résztvett minden szenvedésükben, bajuk- 
ban. Szüntelenül tanította őket: milyen legyen a menetök, 




III. KURUCZ HARCZI JELENET. 



hogyan álljanak csatarendbe, miként szálljanak táborba. Egy- 
egy táborhelyre megérkezve, az őröket maga állította ki s egész 
éjfélig sorra járta őket, hogy lássa, helyökön vannak-e, nincs-e 
hiba, mulasztás. Július 19-ikén már Martonos alatt állott s más- 
nap körülvette Szeged belvárosát, az ú. n. palánkot, a ráczok 
egyik főfészkét. A roppant kimerültség következtében lázba esett 



342 MÁRKI SÁNDOR. 

és már súlyos beteg volt, mikor parancsot adott a palánk ostro- 
mára. Azonban a roham sikerűit s a kuruczok a várost bevették 
és a ráczok házait kirabolták. Tehát három hét alatt s így 
hallatlan gyorsasággal dicsőségesen befejezte a ráczok ellen 
intézett hadjáratát. 3J 

Mint maga mondja, józanul ennél többet nem remélhetett. 
Mindamellett Szeged alatt maradt, hogy bevegye magát a 
várat is, a melyet báró Globitz Ferencz János tábornok és 
gyalogsági ezredes 400 császárival védett. Azonban seregének 
egy része, szokott módon, 36 a hadjáratban ejtett zsákmánynyal 
még a kótyavetye megtartása előtt hazaszéledt. 57 Ágyúi napokig 
késtek, miközben betegsége naponkint súlyosodott, pedig olyan 
dolga volt itt, «a mely halogatást nem kivánt». 38 Forróláza 
nagyon kínozta és égető szomjúságát csak a Tisza feketés, iszap- 
és halszagú vizével enyhíthette. A Tiszából alig meríthettek 
számára egy kanta vizet, hogy hal ne legyen benne. A fűben 
pedig nagy zöld pókfélék (skorpiók?) lappangtak, a melyeknek 
mérges csípése őt is érte, egy tűzértisztjének pedig halálát 
okozta. A fejedelem behúzatlan kis vászonsátorban lakott, a 
mely a nap égető sugarai ellen alig oltalmazta. Lázas beteg- 
ségében is, mint a hadjárat kezdete óta mindig, szénán és egy- 
szerű párnazsákon teljesen felöltözve feküdt, hogy semmi se 
érje készületlenül és kuruczainak jó példát adjon. Idejárult, hogy 
napokig kellett várakoznia dr. Láng Jakab bányavárosi német 
orvosra, mert franczia sebészét, Dupont-t, elküldte a temesvári 
basához, kit arra kért, hogy az odamenekűlt ráczokat ne engedje 
a határok közelében tartózkodni. A mikor dr. Láng megérke- 
zett, a fejedelmet többen kérték, ne vegye be erős orvosságát, 
mert valószínűleg megmérgezi. Azonban a Parmeniókkal szem- 



35 Rákóczi emlékiratai, 91., 94 — 95., 99. július 24. Hornyik, ív. 305. Sőt egy zászló- 
Hornyik a Századokban 1868. 621—2. Thaly tartója éppen az örállomásról szökött meg. 
(Bercsényi, 111. 212.) a palánk bevételét Rákóczi levele szept. 18. U.-o. ív. 320—1. 
ulius 24 — 25-re teszi. 3 8 Rákóczi a három városhoz július 30. 

36 Rákóczi emlékiratai, 93. U.-o. 306. 
3 7 Rákóczi a kecskemétiekhez 1704. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 343 

ben neki is volt annyi bizalma a maga Philipposa iránt, mint 
hajdan nagy Sándornak. Úgy gondolkozván, hogy gyógyítat- 
lanúl a láz mérge mindenesetre megöli, a bizonyos rossz helyett 
a bizonytalant választotta; megitta az orvosságot s hamarább 
meggyógyult mint remélte. 39 

Betegsége alatt az ostromot Vay Ádám és Gyürky Pál 
tábornokok vezették. A fejedelem szerint azonban Gyürky soha- 
sem tudott bánni a gyalogsággal s különben is fogadása tar- 
totta, hogy várba magát sohasem rekeszteti. így tehát a váron 
kívül és belül egyaránt képtelen volt a gyalogság vezetésére. 40 
Vay pedig, nemzete szerint «a legbölcsebb magyar», 41 nem volt 
egyúttal a legjobb hadvezér. Augusztus 8-ikán tehát a fejedelem 
az ostromot a Dunántúlról odarendelt Forgáchra. akarta bízni, 
a ki Bercsényi szerint is legtöbbet értett a rendszeres harczo- 
láshoz. 42 Azonban inkább Kassa és Eperjes ostromára rendelte 
•őt, mert többé nem remélte, hogy báró Globitz az ő ötven 
középszerű bombavetőjének hangjára megadja magát olyan 
várban, a melynek belül földdel tömött falai, jó karban levő 
tornyai, árkai és fedett útjai voltak. Különben is gondolkodóba 
ejtette az az izenet, a mit a temesvári basától Dupont hozott 
neki, hogy Szegedet a bevétel után át kellene adnia a szultán- 
nak, ki azt a karlóczai békében csupán a királynak engedte át. 
Szívesen hajlott tehát Széchenyi érsek kívánságára, hogy a 
fegyverszünet, vagy éppen a béke iránt újabb tárgyalásokat 
kezdjen. Az udvari körök ugyan a koronczói győzelem után 
ismét hajthatatlanoknak mutatkoztak, de maga a király már 
június 20-ikán kijelentette a magyar biztosoknak, hogy minden 
eddigi ígéretét teljesíteni kívánja, sőt az egyezség megkötése 
után három hónappal az országgyűlést is egybehívja s azontúl 
három évenkint tart országgyűlést. A labancz urak mindezt oly 



39 Rákóczi emlékiratai, 99—100. Arch. R. ív. 123. Rákóczi (emlékír. 103.) 

40 Rákóczi, 1707 ápr. 24. Arch. R. n. 70. rosszul emlékezik, hogy Forgách csak a 

4 1 Szalay a Századokban, 1870. 2. szegedi tábor elhagyása után érkezett 

4 2 Bercsényi Rákóczihoz, szeptemb. 8. hozzá. V. ö. Thaly, Bercsényi, 111. 213. 



344 MÁRKI SÁNDOR. 

örvendetesnek tartották, hogy meggyőz ődésök szerint szakadás 
történnék a kuruczok közt, ha vezetőik a kedvező feltételeket 
visszautasítanák. 43 

A fejedelem azonban ezúttal nem zárkózott el az egyezkedés 
elől. Augusztus 12-ikén megírta rendeletét a vármegyékhez a 
vallástürelem dolgában, 44 s másnap abbahagyta Szeged ostro- 
mát, mely soká kötné egy helyhez. Az északát már a tömör- 
kényi pusztán töltötte ; 4S 16-ikán pedig Csongrádról hagyta meg 
a tiszavidékieknek, hogy az ellenség elől kibujdosó szegedieket 
mindenütt szívesen lássák: «azt hozván magával a közönséges 
igazság és a keresztényi indulat». 4é 



XII. 
RÁKÓCZI ÉS A SZERBEK. 

z imént lefolyt hadjárat a nemzet figyelmét a szerbekre 
fordította. Már is őket tartották a béke legnagyobb 
akadályozóinak, mert mindenben a bécsi kormány kész- 
séges eszközei gyanánt viselkedtek. 

Rákóczi szabadságharczának kezdetekor' a szerbek még csak 
tizenharmadik esztendeje laktak a Tisza és a Maros jobbpartjain, 
hová I. Lipót őket oly időben telepítette le, mikor országgyűlés 
nélkül, önkényesen uralkodott. 1700-ban belőlük alakította a 
tiszai és a marosi határőrvidéket; bevallottan a törökök ellen 
való határvédelemre, be nem vallottan a magyarság fékentar- 
tására. A határőrök száma a tisztekkel együtt 3854 volt : 1536 
lovas és 2318 gyalogos. x Rákóczi és Bercsényi még a haza 

43 Stralenheim XII. Károlyhoz jun. 21. 4 6 U.-o. 310. Báró Globitz október 7-ikén 
Svéd államit. «Caesareana». a bujdosóknak szabad visszatérést s a 

44 Kelt Szegeden 1704 aug. 12. Közli ráczok ellen védelmet biztosított. U.-o. ív. 
Hornyik, ív. 306—8. 325 — 7. 

45 U.-o. 309. Globitz várparancsnok l Iványi István, A tiszai határőrvidék- 
aug. 17. értesítette a halasiakat, hogy a Hazánk, 11. 256—9. 

kuruczok tábora Szeged alól eltakarodott. 
U.-o. 310— 311. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 345 

határán álltak maroknyi fölkelő seregökkel, mikor már arra 
gondoltak, hogy szerb csapatokat is fogadjanak zsoldjukba. Ha 
ebben a császáriak megelőzik őket, utóbb nagy összeggel sem 
nyerhetik meg a szerbeket, míg most nagyon kevéssel, talán 
5 — 6000 tallérral is beérnék. Ilyen módon több ezer szerb katonát 
küldhetnének Stájerország zaklatására. 2 A császáriak azonban 
előbb jártak. Nagyvárad alatt a nemzetiségek közül először 
valóban Kiss Balázs ráczai szálltak szembe a magyarokkal. 3 
A fejedelem 1703 augusztus 9-ikén székelyhídi táborából figyel- 
meztette őket, hogy országunknak ők is elég búját, bosszúját 
szenvedték ; hogy tehát országunk régi dicsőséges szabadságában 
részesülhessenek, halogatás nélkül fogjanak azonnal fegyvert és 
kötelezzék magukat édes hazánk szolgálatára. Ha megteszik, 
igaz magyarságára igéri, hogy fiúról fiúra, maradékról mara- 
dékra szabadságban tartja őket : sehol és senkinek sem fizetnek 
adót, a szabadságért harczoló rácz városoknak pedig hajdúsza- 
badságot ad, úgy hogy csak fegyverökkel szolgálják a hazát. 
Azonban ha a magyarok és a maguk szabadsága mellett föl 
nem ülnek, vagy ellene éppen fegyvert fognak, minden könyö- 
rületesség nélkül öleti, vágatja őket, még a gyermeköket is 
kardra hányatja és Isten boldogítván fegyverét, egészen kigyö- 
kerezi őket a magyar hazából. 4 Viszont b. Kyba cs. tábornok, 
a bródi és szávamelléki szerb hadak vezére, szeptember 29-ikén 
Rákóczit, Bercsényit becstelen, csaló, hitszegő pártütőknek nyil- 
vánította s mint az Isten, a világ, a haza ellenségeit, a közbéke 
háborítóit egész pártjukkal együtt végső veszedelemmel fenye- 
gette. s Azonban két hét múlva a tábornok már a halasi kurucz- 
halom halottjai közé került. A szerbek Kecskemét és vidéke 
vagyonának pusztításával álltak bosszút. A jegyzőket, a kik e 
miatt Bécstől kértek oltalmat, a fejedelem vasra verette, november 

2 Thaly, Bercsényi, 11. 506. 

3 Rákóczi emlékír. 45 — 46. Az egész mozgalom összefoglaló története Hornyiktól : 
A ráczok ellenforradalma. Századok, 1868., három közlemény. 

4 Szalay, VI. 95. 

5 Századok, 1868. 545. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 44 



346 MÁRKI SÁNDOR. 

elsején azonban, mielőtt hadat indítana ellenök, még egyszer 
magukba térésre, vele való egyetértésre intette a szerbeket. 
Három hét múlva (november 22-ikén) I. Lipót is biztosította 
Csernovics patriarchát, hogy megújítja az illyr nemzetnek adott 
kiváltságokat, mihelyt leveri a lázadókat és vezéreiket. Lelke- 
sítse tehát fölkelésre a görög nem egyesülteket a zavargók 
ellen, de ne nyiltan, hanem a szokásos egyházi látogatások 
ürügye alatt. 6 

Azonban 1704 januárius 13-ikán Sümegen a drávamenti, szerémi 
és bácskai szerbeknek egy követsége Károlyi Sándor tábornok 
előtt megjelenvén, bejelentette, hogy hűséget fogadnak Rákóczi 
iránt, sőt ötezer emberrel is segítik. A kellemesen meglepett 
tábornok azonnal oltalomleveleket adatott nekik s a kuruczokat 
szigorúan eltiltotta a szerbek zaklatásától, támadásától. 7 Itt volt 
tehát a szerbek csatlakozásának történeti pillanata; de mielőtt 
Károlyi értesíthette volna a bácskai szerbek ellen küldött kurucz 
hadakat, ezek győzelmet arattak Kreutz és Monaszterli hadain. 
A szerbek ebben a sümegi egyesség megtörését látták ; árulással 
vádolták a magyarokat «s oly határozottan ragaszkodtak ezentúl 
az ellenpárthoz, hogy többé sehogysem lehetett őket megingatni)). 8 
A fejedelem nem akadályozhatta meg a dolgot, mert a sümegi 
egyességről és a kurucz győzelemről egyszerre értesült; sőt a 
kurucz ezredeseket sem lehetett úgy vádolni, mint 1849 május 
6 — 7-ikén Hatvani őrnagyot, ki fegyveres föllépésével a magyarok 
és románok abrudbányai egyességet hasonló módon rontotta el. 
Hiszen a kurucz ezredesek majdnem 200 km. távolságra voltak 
Sümegtől, míg Hatvani Abrudbányán a helyszínén győződhetett 
volna meg a dolog állásáról. A szerbek első sorban Pécs és 



6 Szentklárai a Századokban, 1883. szerbeket a magyarok ellen a császári 
37 2— 3» Savoyai Jenő hg. dec. 5. Kijelen- kegyelem minden biztosítékának megigé- 
tette a kecskeméti két jegyzőnek, hogy a résével. Szentklárai, Száz év Délmagyar- 
király szigorúan megtiltotta a szerbeknek ország történetéből. 1. 117. 
a pusztítást. Hornyik u.-o. 1868. 549—550. 7 Károlyi önéletleírása, 1. 73—74. 
De már deczember iő-ikán ő maga utasí- 8 Rákóczi emlékiratai, 84. 
totta Löífelholtz ezredest, lázítsa fel a 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 347 

Veszprém feldúlásával álltak bosszút s mindakét helyen még a 
püspöki székesegyházakban is gyilkoltak, raboltak. A pópák a 
nekivadult népet a nők és gyermekek iránt is borzasztó kegyet- 
lenségekre ingerelték. A fejedelem szerint «a természetet és 
kereszténységet irtózatba ejtő kegyetlenséget követvén el, asszonyi 
állatokat és ártatlan gyermekeket sütögetni, horogba vetni 
semmiképen nem irtóztak)). 9 

A vérlázító hírekre Rákóczit elhagyta türelme. Elhatározta, 
hogy kiirtja «eztafajt, mely a magyarnak természetes ellensége. . . 
Kipusztítja, széjjelveri és az ország elhagyására kényszeríti)). I0 
Valóban, maga vezette a bácskai irtóháborút, a melyet 1704 
június 29 és július 19 közt diadallal fejezett be. IJ Saját nyilat- 
kozata szerint lett volna módja benne, hogy egész lakóhelyestül 
elpusztítsa, ha ily vakmerő engedetlenségért szoros igazsága 
szerint akart volna visszafizetni; azonban inkább kegyelmessé- 
gével akarta megnyerni «azt a nemzetet)). Felszólította Csernovics 
Arzén patriarchát, állítsa a rácz nemzet szeme elé a németektől 
szenvedett törvénytelenségeket, a közügy elősegítésére tartson 
vele gyűlést s biztosítsa az egész népet, hogy minden sérelmét 
orvosolni fogja. A patriarchának 20.000 forintot ígért fáradozá- 
saiért és Hellebrandt János ezredest bízta meg, hogy ebben az 
ügyben tárgyaljon vele. I2 

Hellebrandt a szerbek kibékítésének nagy barátja volt. Már 
félesztendővel azelőtt úgy találta, hogy a Horvátországtól Erdélyig 
a véghelyeken lakó ráczok mindnyájan örömest meghajolnának, 
de látják és tapasztalják, hogy (a fegyelmezetlen kuruczok) «a 
meghódolt magyar nemzetet is kínozva megölik és parolájokat, 
hitöket meg sem tartják)), azért hogy ne kínoztassák magukat, 
inkább oda mennek, a hová két szemök viszi őket. «így nem 



9 Rákóczi emlékiratai, 91., és levele lI L. ebben a könyvben, 1. 333 — 342. 
Csernovics Arzénhez 1704. szept. 6. Szá- Századok, 1868. 614—623. 

zadok, 1883., 373. Századok, 1868. 610— 614. 12 Századok, 1883. 373—4. 

10 Rákóczi emlékiratai. 91. Levele 1704 
április 12. Arch. R. 1. 83. 

44* 



348. MÁRKI SÁNDOR. 

szaporítjuk, hanem pusztítjuk az országot; ha ez tovább is így 
lesz, az Istennek nagy büntetése száll reánk: én azt lelkem 
ismeretére nem veszem. » I3 Ezt a jóindulatú ezredest a szerbek 
most jól fogadták; olyasmit ígértek neki, hogy ezentúl békessé- 
gesen szántanak, vetnek, visszatérnek mezei munkáikhoz, meg- 
egyeznek a magyarokkal és sohasem hadakoznak többé ellenök. 
Mindamellett, mikor szüretre nagy készületeket tettek, az ezredes 
egy «fordúlást» tett hadaival Szabadka és Baja felé, hogy lássa, 
csakugyan meghódoltak-e, vagy csalárdságot forgatnak eszökben. 14 
Stepney deczember 3-ikán már azt újságolta Harley angol 
miniszternek, hogy a szerbek, a kik idáig sok kárt okoztak a 
fölkelőknek, most a császáriak ellen akarnak fordulni, Stájer- és 
Horvátországok határain pusztítani és ott megtelepedni. 15 1705 
márczius 2-ikán a fejedelem újabb levelet intézett a szerbekhez. 
Elmondta, hogy az ő megrontott szabadságuk munkáját igaz- 
ságos igyekezettel akarja összekötni a magyar szabadság helyre- 
állításának munkájával. A rácz nemesek közül sokan nemcsak 
hűségére állottak, hanem többi magyar fizetett hadai közé is 
beálltak s ez ügy elősegélésében fegyveresen szolgáltak; pl. az 
egri szerbek és a szerb századok Draguly Farkas erdélyi ezre- 
dében. De ne érjék be vele, hogy megszüntették ellene a harczot, 
hanem álljanak be seregébe tömegesen, vagy — ha gazdagodni 
kívánnak, — három hét alatt küldjenek Egerbe hódoló követ- 
ségeket. Máskülönben feles hadai tűzzel, vassal, fegyverrel vég- 
képpen elpusztítják őket, feleségeiket, gyermekeiket. A rácz nem- 
zet tehát gondolja meg ezt az utolsó intését. l6 

A bácskai, szerémi, budai szerbeket 1705— 6-ban Bottyán 
tartotta féken s irgalom nélkül levágott minden szerb foglyot. I? 
Még Starhemberg Guidó is szép legényeknek, de vadaknak 
mondotta a császári hadak mellé rendelt ráczokat, a kik gyúj- 
togatnak, fosztogatnak, gyilkolnak, sőt saját tisztjeikre is fegyverrt 



13 Hellebrandt Károlyihoz 1704 februárius 1 S Simonyi, I. 588. 

23. Arch. R. 1. 107 — 8. 16 Arch. R. ix. 172. 

M Századok, 1868. 625. 17 Részletek Thalynál Bottyán életében. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



349 



fognak. 18 «Boldog Isten! — írta Rákóczi 19 — a földből bújt-e 
ki az a sok rácz, vagy az égből hullott eső módjára ? . . . Elhi- 
hetjük-e, hogy bennünket a német leigázni nem akart és azt a 
sok ezer ráczot, midőn Sándor László Pécset, Károlyi csaknem 




112. KURUCZ VITÉZEK. 



Bécset égette, Hellebrandt Verovicát égette, ellenünk fel nem 
támasztotta volna? Az istenért, az ily híreket tiltsuk, a köznép 
közt is (mert a paraszt ember egy seregből is ezret csinál). » 
S itt, az időrend megszakításával, előlegeznem kell valamit 



*8 Arneth, Starhemberg, 415. 

[9 Rákóczi Esterházy Antalhoz 1706 július 23. Arch. R. 1. 568. 



350 MÁRKI SÁNDOR. 

a szerbek történetéből, hogy a szabadságharczhoz és Rákóczihoz 
való viszonyuk világosabban kitűnjék. A kuruczok szerencsés 
hadakozásait a szerbek azzal bosszulták meg, hogy 1707 április 
3-ikán Kecskemét városát feldúlták, fölégették s lakosai közül 
394-et levágtak. Levágtak több török kereskedőt is, a mi nagy 
kellemetlenséget okozott a bécsi udvarnak, mert a törökök 
beavatkozását csak hosszas diplomatiai tárgyalásokkal lehetett 
elhárítani. Kevéssel utóbb a fejedelem az iránt kezdett tárgyalni 
Péter czárral, hogy közbenjárása mellett a szerbeket megnyerje 
a magyar szabadságharcz ügyének; de hiába sürgette ezt az 
ügyet. 2 ° Maguk a szerbek új patriarchájuk, Diákovics Ézsaiás 
útján, egyenesen a királyhoz és a pozsonyi országgyűléshez 
fordulva, kemény kikötések mellett követelték országos állásuk 
elösmerését és jogviszonyaik szabályozását. 21 

A szerbek erre az elösmerésre Nagykőrös, Czegléd és más 
magyar helységek pusztításával akartak érdemeket szerezni ; 
Béri Balogh Ádám a kölesdi győzelemmel (1708 szept. 2.), Bottyán 
János és Szűcs István («a ráczok ostora») több lovas támadással, 
a sarkadi hajdúk pedig a szerbek legvitézebb ezredesének, az 
aradi Tekelija (Tököli) Jánosnak elfogásával torolták meg dúlá- 
saikat. Tekelija a fogságban értesülhetett az oroszoknak a szerbek 
és a magyarok kibékítésére irányuló terveiről. A szabadon 
bocsátott szerb ezredest a császáriak végre is gyanúsnak találták 
és elfogatták, mert hír szerint azt izente Bécsbe, hogy béküljön 
meg a császár a magyarokkal, ha akar : nekik más dolguk akad. 22 
Tököli azonban épp úgy elkésve akart csatlakozni a nemzeti 
ügyhöz, mint 1849-ben Jancu; s a nemzetiségeknek mindakét 
szabadságharcz leveretése után okuk volt megbánni késedel- 
müket. 1722-ben a szerbek már izengettek Rákóczinak, vezesse 
őket, mint a czár szövetségese, halálos ellenségök, a császár 

20 Nedeczky Sándor a fejedelemhez 21 Diákovics emlékirata 1708 januárius 4. 

1707 október 31. (Hazánk, 1868., 40., 41. Századok, 1868. 705—6. 

sz.) Rákóczi levele 1708 június 8. Arch. 22 Rákóczi Bercsényihez 171 1 márczius 

R. ír. 389. Tárczy, Nagy Péter czár és 30. Arch. R. in. 605. 
Magyarország, 53. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 351 

ellen. 23 1735-ben Szegeden Jovanovics Péró Rákóczi hazajöve- 
telében bízva kezdte meg lázadását. 24 És 1790-ben Tekelija 
unokája, Tököli Sebő is megkérdezte a temesvári szerb kon- 
gresszuson : «Azt hiszitek, boldogabbak lesztek, ha a magyarok 
földjén laktok ugyan, de önkényes hatalom rendelkezik veletek ? 
Nem bánom, nevezzétek ezt boldogságnak, de én nem kérek 
belőle.» 2S Ötvennyolcz esztendő múlva a szerbek még egyszer 
felhasználni engedték magukat, mint valaha Rákóczi ellen. De a 
mikor a magyar nemzet a száműzetésből hazahozta a fejedelem 
holttestét, 1906 október 27-ikén Orsován 220 szerb, köztük 28 
szerbiai képviselő, 26 ezzel a felirattal tett koszorút a koporsóra : 
((Rákóczinak és dicső társainak, a kik a szabadság elnyomói 
ellen küzdöttek, a független Szerbia polgárai.)) 



XIII. 

A GYÖNGYÖSI MÁSODIK ÉRTEKEZLET. 

(1704. augusztus— szeptember.) 



ákóczi még Szeged alatt értesült, hogy az erdélyiek őt 
július 6-ikán fejedelemnek választották ; l tíz nap múlva 
Szolnok és Gyöngyös közt hallotta, hogy 13-ikán 
Marlborough és Jenő herczegek Höchstádt és Blendkeim közt 
megverték a francziákat és a bajorokat. 2 Egy pozsonyi levelező 
mindjárt megjegyezte, hogy ehhez fogható győzelem századok 
óta nem volt; de még nem tudta, hasznos-e vagy káros a 
magyarnak? 3 Mialatt a császáriak egyre-másra tartották a Te 

23 Rákóczi az orléansi herczeghez 1722 1 Július 27-ikén Hadady Györgytől, 
május 24. Fiedler, 11. 520. augusztus 6-ikán a Lázár Ferencz veze- 

24 Márki, Péró lázadása, 20., 37., 87. tése alatt álló követségtől. Századok, 

2 5 Márki, A temesvári szerb kongresz- 1906. 113., 229—231. 

szus. Aradi Hirlap 1884., 123. sz. 2 Rákóczi levele XIV. Lajoshoz augusz- 

26 A szkupstina három napra felfüg- tus 29. Fiedlernél, 11. 449. 

gesztette üléseit, hogy tagjai a küldött- 5 Rákóczi emlékiratai 103., 178., 265. 

ségben részt vehessenek. Gróf Altheim Bécsbe 17-ikén vitte meg a 



352 MÁRKI SÁNDOR. 

Deumokat, 4 Rákóczi azonnal gyanította, hogy külföldi segít- 
ségre többé nem támaszkodhatik, a bajorokkal, franciákkal nem 
egyesülhet, a bajort nem választathatja meg magyar királynak J 
s erdélyi fejedelemsége elfoglalásával is várnia kell egy darabig. 6 
Mindamellett el volt szánva, hogy a Gyöngyösön megnyíló 
második békeértekezleten is fentartja követeléseit, pedig előre 
tudta, hogy — mint minden győzelem után, — a bécsi udvar 
az eddiginél is jobban fog akadékoskodni. 7 Bercsényi remény- 
kedett benne, hogy Gyöngyös helyett Ólmoshoz kell mennie.* 
Hiszen már Anna angol királyné figyelmeztette a bécsi 
udvart, hogy ha az egész nép elégületlen, csekély győzelmekkel 
a fölkelést nem nyomhatja el és hogy ő, mint a császár fő 
szövetségese, jogosan és komolyan kívánhatja a fegyverben 
álló magyarok kibékítését. 9 Ezt akarták a hollandok is, hogy 
a császár azután minden erejével a francziák ellen fordulhas- 
son. 10 Június elején a király valóban olyan engedékenynek 
mutatkozott, hogy a nádor el volt ragadtatva, ellenben a magyar 
küldöttek (Viza és Okolicsányi) elégedetlenkedtek. Az angol 
követ szerint egy nemzetnek, mely szabadságáért már hétszer 
fogott fegyvert, csakugyan óvatosnak kell lennie. 11 Szerinte a 
békét legjobban ellenzik a javaikat féltő jezsuiták, a háborúban 
szabadon gazdálkodó tábornokok, a protestánsok kiirtását óhajtó 
papok és az önkényre hajló miniszterek. 12 

hírét (Simonyi, i. 385 — 6.), melyről tehát 7 Harley Stepneyhez, 1704. szeptember 

Rákóczi gyorsan értesült. Az elesett 12. Simonyi 1. 429. Whitworth szeptem- 

francia katonák zsebében megtalálták ber 26. U. o. 439. 

Ács (Aachs) Mihály prédikátornak Strass- 8 Vagyis ólomgolyókkal lőttetnie. Arch. 

burgban 1702-ben a « Boldog halál sze- R. ív. 95. 

kere» czímmel nyomtatott imádságos 9 Hedges Stepneynek 1704. április 18. 

könyvét, a melyet a csatlakozás pillana- Simonyi, 1. 243. Harley Stepneynek július 

tában mint ismertető jelt mutattak volna 4. U. o. 337 — 8. és július 21. U. o. 358. 

meg a magyaroknak. (Thaly, Bercsényi, 10 A hollandi kormány a császárhoz 

ni. 214.) Azonban erre nem nyilt alka- április 21. U. o. 261 — 3. 

lom. A «boldog halál szekere» 15.000 n Stepney június 21. U. o. 1. 321—3. 

francziát és bajort vitt a másvilágra. Rákóczinak azonban ezúttal nem írt sem 

4 Arch. R. ív. 97. ö, sem Bruyninx, mert utolsó levelökre 

5 Simonyi 1. 385 — 6. Tört. Tár 1896. 20. nem válaszolt elég udvariasan s nem 

6 Rákóczi emlékiratai 103, 178. Önélet- fogadta el közbenjárásukat. 

rajz 176. 12 Stepney július 2. U. o. t. 355 — 6. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 353 

Mindamellett a «császár» június 26-ikán elhatározta, hogy bár 
szemerei (koronczói) győzedelme után megsértett királyi tekin- 
télyéért bosszút állhatna, «vele született osztrák jámborságánál és 
kegyelménél fogva» kímélni akarja a keresztények és alattvalói 
vérét, visszaadni a sok viszontagságon átment ország nyugalmát, 
meggátolni a nép végső romlását. Tehát még ez egyszer hajlandó 
kegyelmet adni és orvosolni törvényeseknek látszó sérelmeiket. 
E végből Széchenyi érsek elnöklete alatt bizottságot küld ki a 
béke tárgyalására. Most már az egész világ láthatja, hogy akár- 
hogyan bántották, sértették, nincs forróbb vágya a mostani 
mozgalom lecsöndesítésénél, a nép megnyugtatásánál, «kedvelt» 
országa nyugalmának és békéjének helyreállításánál, a törvé- 
nyek erejének visszaszerzésénél, az azoktól eltántorodott lelkek 
visszatérítésénél. ' 3 

Kaunitz herceg felszólította Rákóczit, hogy egyenesen vele 
tárgyaljon. Szirmay Istvánt is rávette arra, hogy Rákóczinak, 
Bercsényinek békéltető levelet írjon. 14 Húsz esztendővel ezelőtt 
a király — írta Szirmay a fejedelemhez 15 — azt válaszolta a 
nemzetnek, hogy lázadókkal nem alkuszik, inkább fegyver- 
rel veszti el az országot; s mikor a diploma megsértése 
miatt biztosítékot kivánt tőle, azt kérdezte, a pogány miféle 
biztosítékot ígért az athnamé mellé? Ezt a mostani kegyes 
válaszát tehát alig remélhették; s így bízhatik benne, hogy 
Rákóczi nem szalasztja el ezt az alkalmat, melynél kedvezőbbet 
még nem ért a magyar, mióta a magyar nemzet fennáll. Isten 
őt olyan bölcs elmével áldotta meg, hogy megitélheti, ha Bécs- 
ből ír is neki, igazán és alaposan ír-e, vagy hízelkedésből ? 
Hitére mondja, Bécsben akármelyik magyar is hiába hízelkedik, 

János Vilmos pfalzi gróf, a ki június 9—10. 13 Dési gymn. könyvtár. ((Urbárium, 

éjszaka, a bécsi riadalom idejében állt az I7i4», 78 — 81. 

udvari békepárt élére, július végén már J 4 Stepney Harleynak 1704. augusztus 

elkedvetlenedve akart visszavonulni, mert 9. Simonyi, 1. 373 — 4. 

törekvése fö ellenzőit, Harrach, Mansfeld 1 S Június 29. Dési gymn. könyvtár. 

és Buccellini minisztereket megbuktatnia «Urbarium, I7i4.» 115 — 7. A Bercsényihez. 

nem sikerűit. Stepney Marlboroughnak ugyanakkor írt levél u. o. 117 — 9. 

július 25. U. o. 1. 360 — 3. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 45 



354 MÁRKI SÁNDOR. 

mert a német fölteszi róluk, hogy Bécsben lakva sem kivannak 
rosszat hazájoknak, és hogy csak külsőségekben különböznek 
egymástól. Rákóczi Bethlennél s az eddigieknél jobb remény- 
ségekkel foghat a tárgyaláshoz. Az örökös királyság ne legyen 
akadály; hiszen megvolt az már I. Ferdinándtól fogva, sőt a 
nemzeti királyok alatt is, mert a szabadválasztást rendesen az 
elsőszülöttre korlátolták. Elég, ha meggátolják az örökös király- 
ság elfajulását. Vigyázzon, azt ne higyjék róla, mint Thököly 
Imréről, hogy a közhaza javát félretévén, a maga hasznát keresi ; 
már pedig a tárgyalástól való vonakodását erre magyaráznák. 
Rákóczi necsak a magyarokat, de a balvélekedésben levőket is 
győzze meg, hogy a haza boldogulásától s nem annak ellenére 
várja a maga boldogulását és hogy több jót kíván hazájának, 
mint a francziának, ki már többször is megcsalta szegény nemze- 
tünket. 

Mathai Viza János neszter-fejérvári püspök, kalocsai nagy- 
prépost és Okolicsányi Pál augusztus 5-ikén Szegeden már 
találkoztak a fejedelemmel, a ki hajlandónak mutatkozott elfo- 
gadni az angolok és a hollandok közbenjárását, de szeretné 
megnyerni a svédekét és a lengyelekét is. 16 A két úr az udvar- 
nál csakhamar gyanúba esvén, Rákóczihoz a király helyettök 
Szirmay Istvánt küldte, a ki azonban nem bízott a sikerben. 17 
Pedig augusztus 23-ikán a császár kijelentette az angol és a hollandi 
követeknek, hogy békét akar kötni a magyarokkal, a kik olyan 
nagyon makacsok. 18 

Rákóczi azonban Szent István napján (a mikor az érsek 
még csak megindult Sümegről), azzal az eltökélt szándékkal 
érkezett Gyöngyösre, hogy meghallgat a békére vonatkozó 
minden előterjesztést. így akarta függőben tartani a legfélén- 
kebbeket és azokat is, kik féltek a jövő miatt. Egy szabad nem- 
zet kormányzásában semmit sem tartott veszedelmesebbnek, 
mint a titkolózást, nem gátolta tehát, hogy a bécsi udvar 

16 Viza és Okolicsányi Stepneyhez. Simonyi, i. 378. 

1 7 Stepney szeptember 6. és 7. U. o. 1. 417., 419 — 423. 

18 Stepney Harleyhoz. U. o. 388 — 9. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 355 

küldöttei szabadon érintkezzenek mindenkivel. Ezt annál hasz- 
nosabbnak vélte, mert ígéreteiket üres szavaknak találta. 

Széchenyi érsek már augusztus 28-ikán előterjesztette egy 
három hónapra tervezett fegyverszünet feltételeit/ 9 a miket 
«resolutiójában» Rákóczi csekély módosításokkal és hozzáadá- 
sokkal szeptember 2-ikán el is fogadott. 20 E szerint ráállott, 
hogy a megszállott várak ostromzárán könnyítsen, az eleség- 
szállítást s a helyőrségek kiegészítését megengedje, úgy azon- 
ban, hogy a csapatok hadállása ne változzék. Hajlandó Pozsonyba 
vagy Nagyszombatba követeket küldeni a béketárgyalásokra, de 
a végső elhatározást az országgyűlésnek tartotta fenn. 

Gyöngyösön már is volt valami fiókországgyűlés-féle. Okoli- 
csányi Pál királyi biztos izgatására ugyanis az északnyugati 
tizenhárom vármegye protestánsainak követei hívatlanul is meg- 
jelentek, kihallgatást kértek, s a linzi (1645.) béke értelmében őket 
megillető templomok visszaadását sürgették. Nem nyugodtak 
meg a fejedelem válaszában, mely szerint országgyűlés elé ter- 
jeszti a dolgot és esküvel fogadja, hogy ott kívánságaik telje- 
sednek. A fejedelem magától még azon esetben sem intézked- 
hetnék, ha törvényesen elismert feje volna a nemzetnek. Csak 
kálvinista udvarnagya, báró Vay Ádám és ágostai hitvallású 
főudvarmestere, Ottlyk György útján bírhatta reá a követeket, 
hogy a vallás ügyét mostan még ne bolygassák, mert ezzel 
csak a bécsi udvarnak tennének szolgálatot. Kiáltványt bocsá- 
tott ki, mely szerint az országgyűlés további intézkedéséig min- 
den felekezet megtartja templomait, javait és szabadon gyako- 
rolhatja vallását. 

így kerülte ki azt a tőrt, a melyet neki az udvar ezen az 
értekezleten vetett, 21 hogy elidegenítse tőle a protestánsokat, 

19 Közli Katona, xxxvi. 480—1. V. ö. 20 Stepney id. h. 514. 

Széchenyi jelentése a királyhoz Millernél 2I Rákóczi emlékiratai, 105 — 7. Whit- 

11. 102—5. Whitworth Harleyhoz szép- worth levele szept. 17. Simonyinál, i„ 

tember 13., 20. Simonyinál 1. 430—4., 436. Széchenyi érsek maga is megbotrán- 

437 — 440. Stepney Harleyhoz november kozott, hogy Viza és Okolicsányi az ö 

3. U. o. 514. és 524. háta mögött alkudoztak Gyöngyösön. (Mil- 
ler, Epist. archiepisc. ír. 116.) 

45* 



356 MÁRKI SÁNDOR. 

tehát a magyarok nagy többségét, magára vonja a pápa egy- 
házi átkát s elszigetelje a franczia királytól és a bajor válasz- 
tótól, azoktól a katholikus uralkodóktól, a kiknek szövetségé- 
ben egyedül bízhatott. A bajor követ azonban Gyöngyösön is 
mellette volt és szeptember elsején éppen az ő kívánságára 
küldte kökény esdi Vetésy Lászlót a bajor huszárok betanítá- 
sára, 22 vagy inkább á magyar érdekek képviseletére. Nagyon 
természetes, hogy a protestáns hatalmak jóindulatát is biztosí- 
tani törekedett. A svéd követségből Ráday Pál nem a legjobb 
hírekkel tért vissza. A fejedelmet nagyon bántotta, hogy XII. 
Károly szóra sem méltatta az őseivel kötött szövetség említését, 
holott azok a svéd királyokat annak idején híven segítették 
háborúikban. Mindamellett bízott benne s remélte, hogy a radomi 
titkos megállapodásokról Sapieha útján mielőbb értesíteni fogja. 23 
XII. Károly hideg válaszát az okozta, hogy Rákóczi követei 
a török szövetség eshetőségéről beszéltek előtte. A fejedelem 
augusztus 28-ikán, mikor erdélyi fejedelemmé történt megvá- 
lasztásáról értesítette, megnyugtatta, hogy szerfölötti gyönge- 
ségök érzetében gondoltak ugyan. török zsoldosok felfogadására, 
mert úgy hallották, hogy a császár érdekében Marlborough 
herczeg angol-hollandi sereggel jön ellenök; időközben azonban 
értesültek az angol és hollandiai rendek jóindulatáról, melynél 
fogva hadaikat a birodalomból nem engedik kivezetni. Siet tehát 
kijelenteni, hogy a török portától felajánlott segítséget idáig egy- 
általán nem fogadták és ezentúl sem fogadják fel, mert nem akarják, 
hogy az Ausztriai Ház ellen való lázadással, vagy a keresztény- 
ség érdekeinek mellőzésével vádolják őket. Igazságos fegyverei- 
ket úgy is mindenütt siker koronázza, mert megszabadultak attól 
a borzasztó veszedelemtől, melylyel az Ausztriai Ház fenyegette 
szabadságukat és lerázták magukról a törvénytelen uralmat. 24 



22 Vetésy emlékirata III. Károlyhoz 1715-ben Fiedlernél, 1. 22 — 23. 

23 Rádai Pál levele gr. Piperhez Gyöngyösről, 1704. augusztus 27. A svéd áll. 
levéltárban. (Dipl. Transsylv.) 

24*_Rákóczi XII. Károlyhoz augusztus 28. A svéd áll. levéltárban. (Dipl. Transsylv.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



357 



Inga. 

R1A. 
Datm 

oSNicta 
áchr'nn 



Hasonló szellemben írt a porosz királynak is. 2J 
Az alkudozások idejére a császáriaknak fegyvernyugvást 
engedett. Panaszkodott azonban, hogy a ((nemzetünkhöz való 
természetes gyűlölség- 
ből)) a német ismét meg- 
csalta. Heister Szent Ist- 
ván napján durva kiált- 
ványban z6 fenyegette 
meg «a pártütők isten- 
telen csőcselékét», mely- 
nek a császár kegyelmet 
ad, holott haragjában ki- 
irthatná ; a kegyelemmel 
és a fegyvernyugvással 
nem törődve, Pápa váro- 
sát fölégette, lakosait kard 
élére hányta, majd Duna- 
földvár felé nyomult. Rá- 
kóczi tehát szeptember 
7-ikén parancsot adott el- 
oszlott hadai összegyűjté- 
sére, hogy ezt a szósze- 
gést Ausztria és Morva- 
ország dúlásával torolja 
meg. Negyednap Ocskay 




Al/JT-RlAlr», 

J*t\tJ r 



II3. ALSÓ-AUSZTRIA KÖZELKORU TÉRKÉPE. 



már fölégette a morva 

Dürrnkrutot, 27 a hol Kun 

László magyarjai jó félezredéve a cseh királyon nyert fényes 

diadallal erősítették meg a Habsburgok trónját. Rákóczi maga 

is Szécsény és Léva felé akart nyomulni, hogy a Vág mellett 

álló Bercsényi erejét növelje. Bercsényi örült, hogy a feje- 



25 Levele augusztus 28. Tört. Tár 1882. 151. Marczali, Regesták, 270. 

26 Rendelete szeptember 7. és 8. Hornyik, ív. 315 — 7. 

27 Thaly, Ocskay, 1. 44. 



358 MÁRKI SÁNDOR. 

delem nem engedi magát másodszor is megcsalatni az alkudo- 
zásokkal, hanem személyesen jön «az istentelen, csalárd ellen- 
ségre)), a mely a maga lakóhelyén s a maga országában 
lesz kénytelen téli szállást adni a kurucznak. Lássák ebből, 
hogy a fejedelem az országnak nemcsak egyik részét, hanem 
az egész országot szereti. Ha csak a maga hasznát és 
dicsőségét keresné, az erdélyi fejedelemségbe való beiktatás 
maga is okot és ösztönt adhatna neki, hogy ne jöjjön a Vág 
felé; de most már láthatja a haza, hogy nyilt leveleiben nem 
hiában emlegette hazafiságát: mindent félretéve, az ellenségre 
megy s dolgozik, fárad a közjóért. 28 Azonban a fejedelemnek 
időre és nyugalomra lévén szüksége, 29 jobbnak tartotta a fegy- 
verszünetet a hadi tüntetésnél ; 3 ° tehát a már megállapított föl- 
tételekkel Viza püspököt és Okolicsányit Bécsbe küldte. Ezek 
csak 18-ikán érkeztek oda, a mikor a székvárosát féltő király 
már öt napja aláírta a fegyverszünetet és az érsek mellé 
Szirmayt küldte ki a további tárgyalásokra. 31 

Vizát és Okolicsányit a király 21-ikén, az angol és a hollandi 
követeket másnap fogadta. Ennek az lett a következése, hogy a 
minisztertanács azonnal a fegyverszünet meghosszabbítása mel- 
lett nyilatkozott. Az angol és a hollandi örömest hallotta, hogy 
a fejedelem, még szeptember 2-ikán írt leveléhez képest, hálás 
köszönettel, bizalommal fogadta kormányaik közbenjárását, vagy 
épen kezességét; de csak a maga nevében nyilatkozhatik, mert. 
a határozat a rendekre tartozik. A külföldi követek becsülni 
kezdték azt a férfias önállóságot, a melyet Rákóczi az egész: 
gyöngyösi értekezlet alatt tanúsított. Meglepetve látták, hogy 
nem ijesztette meg sem Heister előnyomulása, sem a höchstádtí 
vereség. Fentartja minden követelését; a világot egy franczia- 
bajor-török-magyar szövetség eshetőségével nyugtalanítja; tár- 

28 Bercsényi Rákóczihoz szeptember 9. Arch. R. ív. 130— 1. 

2 9 Rákóczi emlékiratai, 105. 

3° Bercsényi Rákóczihoz szeptember 14. Arch. R. ív. 141. 

3 1 Whitworth levelei. U. o. 433., 435., 437. Lamberg följegyzései, Hadtört. KözL 
1894. 548. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



359 



gyal angolokkal, hollandokkal, németekkel, svédekkel, lengye- 
lekkel; s hadat küld Ausztriára, a melynek miniszterei nem 




II4. I. FRIGYES VILMOS, POROSZ KIRÁLY. 



akarják, hogy Magyarország nevében tárgyaljon velők, mert 
ez azt jelentené, hogy az egész ország vele tart. 32 



3 2 Whitworth jelentései szeptember 20., 
.24. és 27. Simonyinál 1. 437 — 455. Stepney 



emlékirata Marlboroughhoz október 6. U. 
o. 1. 475. 




360 MÁRKI SÁNDOR. 

XIV. 

A SELMECZI ÉRTEKEZLET. 

(1704. október.) 

yöngyösről serege élén Rákóczi az érsekkel együtt útra 
kelt az Ipoly, völgye felé. Ö maga a vihnyei fürdőbe 
igyekezett, a hova orvosa küldte ; - de útközben talál- 
kozni akart báró Szirmayval, a ki Bercsényi kíséretében betegen 
jött eléje. Bercsényi szerint csak nagy reménységgel kell táp- 
lálni a császáriakat, a kik úgy sem hoznak hadat; sőt jobb kevés, 
mint nagy hírrel jönnie a fejedelemnek. 2 A találkozás szeptember 
20-ika tájékán Ipolyságon történt meg. 3 Szirmay, a nélkül, hogy 
előbb Széchenyivel tárgyalt volna, egyenesen Rákóczihoz for- 
dult, a kit sikerült rávennie, hogy meghatalmazottait elküldje 
Selmeczbányára, ha a császár is megbízottakat küld oda a 
fegyverszünet tárgyalására. A fejedelem ezt a helyet a vihnyei 
fürdőhöz való közelsége miatt választotta. Gyakran értekezett 
a körülötte levő urakkal s így részletes utasításokkal láthatta 
el béke-biztosait : a katholikus Károlyi Sándort, az ágostai Jánoky 
Zsigmondot és az ev. ref. Ráday Pált, a ki nemrég tért vissza 
a porosz udvarból. Ekként Szirmay néhány nap alatt elérte, a 
min Széchenyi, Viza és Okolicsányi hónapok óta hiában fára- 
doztak. 4 Az érsek kissé duzzogva ment előre Bátra, a honti 
Szekincze kies völgyébe, hogy ott nyaralva, közel érhesse a 
fejedelmet Vihnyén és Selmeczbányán. «Csak nem egyezik, úgy 
látom, a politika a theologiával!» — vélte róla Bercsényi, ki 
hazatérőben őt meglátogatta. 5 

1 Rákóczi emlékír. 107. Whitworth szép- 3 Szirmai titkára, Sarer, már 23-ikán 
tember 20-án úgy tudta, hogy Rákóczi és Bécsbe érkezett Szirmay jelentésével. Si- 
az érsek még Gyöngyösön vannak s hogy monyi, 1. 445. 

Szirmay is oda készül. (Simonyi 1. 438.) 4 "Whitworth Harleynek, 1704 szeptem- 

Szeptember 17-ikén azonban Bercsényi már ber 27-ikén. SimonyináL 1. 449—50. 

hivatkozik a fejedelemnek a nógrádi Guta- S Levele a fejedelemhez szeptember 

ról írt levelére. (Arch. R. ív. 146.) 25-én. Arch. R. ív. 147. 

2 Bercsényi Rákóczihoz szeptember 16. 
U.-o. 146. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 361 

A fejedelem néhány napot töltött Ipolyságon. Ott fogadta 
szeptember 25-ikén az erdélyi országgyűlésnek gr óf Mikes Mihály 
vezetése alatt érkező követségét, a mely meghítta az erdélyi 
fejedelemség elfoglalására és a beiktatásra. 6 Idehozta gróf Veteránt 
Gyula a Montecuccoli-vértesek alezredese is Kassa átadásának 
föltételeit megerősítés végett. 7 Ez a jó hír tehette hajlandóvá 
Rákóczit a fegyverszünet meghosszabbítására. 8 Bécsben, a hol 
a törökökkel való szövetkezésétől féltek, azt beszélték, hogy 
engedékenységének oka hosszas és veszedelmes betegsége; 
Whitworth angol követ azonban 9 ennek okát a fejedelem 
protestáns tanácsosaiban I0 kereste, kik Bercsényi szerint is 
mindennap kedvetlenítik a «pápistákat» s nem mérséklik a feje- 
delem bosszúságát. Úgy viselkednek mint valóságos gyermekek, 
a kiket a szép szó kényeztet, a kemény szó megrettent. 11 Hír 
szerint ünnepies küldöttséget vezettek a fejedelemhez és kijelen- 
tették, hogy hazájukat nem koczkáztatják a francziák és a bajorok 
kedvéért; ha tehát Rákóczi ellenezné is, ők nemcsak elfogadni, 
de kérni is készek Anglia és Hollandia közbenjárását. Az alku- 
dozásokat akkor sem szakítják meg, ha a király visszautasítaná 
a poroszok és svédek beavatkozását; sőt, ha alkotmányuknak 
egyéb biztosítékát megnyerhetik, föltétlenül az angolok és hollan- 
dok kezességét sem követelik. A protestánsok mindenesetre 
inkább bíztak a fejedelemben mint Bercsényiben, de Okolicsányi 
a közbenjárók előtt hiában vádolta hitfeleit ilyen, a gyöngyösi- 
hez hasonló föllépésről. Nem is volt szükséges, hogy fejedelmü- 
ket olyasmire kényszerítsék, a minek kívánatos voltát az a 
tavasz óta önmaga nem egyszer hirdette, s nem értette, a király 
is miért tartaná azt magához méltatlannak. 12 A mint Bruyninx- 

6 Rákóczi emlékiratai, 107 — 9. Századok, 9 Whitworth Harleyhez szeptember 

1906. 320 — 324. 27-ikén. Simonyi, 1. 453—6. 

7 U. o. 107. A szept. 23-án kelt capitu- 10 Vay Ádám, Ráday Pál, Pápai János, 
latio ösmertetése Thalynál, Bercsényi, in. Jánoky Zsigmond stb. 

2 34~ 7- XI Bercsényi Rákóczihoz szeptember 

8 Rákóczi szeptember 27-iki levelére 29-ikén. Arch. R. ív. 159. 

hivatkozva szeptember 29-ikét említi Ber- 12 Rákóczi Széchenyihez, 1704 május 

csényi, Arch. R. ív. 158. 18-ikán. Katona, xxxvi. 462. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 46 



362 MÁRKI SÁNDOR. 

nak mostan is írta, óhajtja, de forma szerint még nem fogad- 
hatja el a közbenjárást, mert ez a rendekre tartozik. A hosszabb 
fegyverszünetnek, vagy éppen a békének az a legfőbb akadálya, 
hogy a király nem akarja őt elismerni erdélyi fejedelemnek; 
felesége és gyermekei kiadatását azonban aligha ellenezné. Ha 
békét kötne, azt hazaszeretetből s nem az ellenség előnyomulása 
miatt tenné; 13 Erdélyt pedig — az odavaló rendek meghallga- 
tása nélkül — nem akarja belefoglalni sem a hosszabb fegyver- 
szünetbe, sem a békébe. 14 Egyébiránt Szirmay titkára már 
szeptember 30-ikán Bécsbe érkezett azzal a hírrel, hogy a feje- 
delem október 15-ikéig meghosszabbítja a fegyverszünetet. 
Elküldte a selmeczi értekezletre kinevezett királyi biztosok 
és Stepney angol s Bruyninx hollandi követek útleveleit is, 15 a 
melyeket azonban egyideig nem akartak elfogadni, mert feje- 
delmi modorban voltak kiállítva. 16 Ezzel egymagával két hetet 
vesztettek. A bécsiek mindenesetre kényelmetlenül érezték magu- 
kat, hogy Selmeczbányán egy «fölségsértővel és lázadóval)) kell 
alkudozniok. A követség feje báró Seilern János miniszter lett, 
a mi nagyon érthető módon bántotta Széchenyit. Seilern külön- 
ben is úgy beszélt Whitworth előtt, mintha bűnösöknek menne 
kegyelmet adni. «Pedig joguk van a szabadságra és a jó bánás- 
módra)) — jegyezte meg az angol. 17 Stepney pedig, az egyik 
közbenjáró, a ki azonban most még Marlborough táborában 
időzött, hosszú emlékiratban fejtegette l8 Marlborough előtt, hogy 
Rákóczi tizenegy kívánsága közöl egy sem túlságos. Az országot 
valóban meg kell nyugtatni, még pedig a törvények és jogok 
tiszteletbentartásával s olyan általános bünbocsánattal, a mely 
Rákóczi és vezértársaira névszerint is kiterjedjen. Mivel még 

1 3 Stepney Harleyhez, szeptember 29. leket, a melyeket azonban a biztosok csak 

Simonyi, 1. 458. óvás mellett fogadtak el, mert Rákóczi 

H Whitworth Harleyhez, október i-jén. még mindig fejedelemnek nevezte magát. 

U.-o. 460. U.-o. 488., 491—3. 

15 U.-o. 461. 17 Whitworth Harleyhez, október 4. 

16 U.-az október 4-ikén. U.-o. 464 — 7; Simonyinál, 1. 467. 

október 8-ikán. U.-o. 487. Okolicsányi 18 Közli Simonyi, 1. 471 — 9. 

október 9-ikén vitte Bécsbe az új útieve- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 363 

nem ösmerte a fejedelmet, úgy gondolta, Erdélyért más ország- 
ban adhatnának neki kárpótlást; mert múltjánál fogva itthon a 
békében sem érezné magát biztosnak. 

A fejedelem szeptember végén Ipolyság mellett hagyván 
seregét, igen csekély kísérettel ment Vihnyére, mely Selmeczhez 
két órajárásnyira fekszik. Október elsején már ott volt. 19 Remélte, 
hogy két hét alatt végezhet, azért csak október 15-ikéig hosszabbí- 
totta meg a fegyverszünetet. 20 Azt akarta, hogy a tárgyalást 
«némi méltósággal)) vezessék s a külsőségekben is éreztes- 
sék a külföldi közbenjárókkal, hogy szabad nemzet fiaival van 
dolguk. Fogadásukkal Selmeczen Bercsényit bízta meg, a ki 
már október elején odaérkezett s pompakedvelő feleségével 
együtt olyan fényt fejtett ki, hogy — a mint az ottlevők mondo- 
gatták — elhomályosult mellette a fejedelem vihnyei háztartása. 
A fejedelem hiában akarta őket megnyugtatni, hogy ennek így 
kell lennie, a nemzet méltósága maga is követeli, hogy Bercsényi 
megfelelő fénynyel emelje állása tekintélyét; mégis csak vádol- 
ták, hogy az idegenek előtt ő játszsza a fejedelem szerepét, sőt 
valóban is neheztel Rákóczira, mert megkérdezése nélkül fogadta 
el az erdélyi trónt, a melyre ő vágyott. 21 Stepney később úgy 
találta, hogy a magyarok minden más nemzetnél jobban gyö- 
nyörködnek a pompában, de a selmeczi és vihnyei fogadtatások- 
nál — úgy látszik — önmagukat akarták felülmúlni. 22 

Maga Rákóczi csak egyszer jött be Selmeczre. Fejedelmi 
megtiszteltetésben részesült. Durrogtak a mozsarak, szóltak a 
dobok, a trombiták, fegyverbe lépett az egész helyőrség s a város 
elűljárósága a kapu előtt örömtől áradozó latin beszéddel fogadta. 23 
Bercsényi majdnem mindennap kikocsizott hozzá jelentést tenni. 

A fejedelem nyiltan csak október 15-ikén bízta meg őt, 
hogy gróf Mikes Mihály főispánnal, Jánoky Zsigmond tanácsos- 

19 Katona, xxxvi. 589 — 590. Szalay, vi. 22 Stepney Harleyhez, november 3-ikán. 
201. Simonyinál, 1. 521. 

20 Whitworth Harleyhez, október i-jén. 23 Lamberg följegyzései. Hadtört. Közi.. 
Simonyinál, 1. 461. 1894. 55 1 - 

21 Rákóczi emlékiratai. 109— 1 10. 

46* 



364 MÁRKI SÁNDOR. 

sal és Ráday Pál titkárral együtt megkezdje az alkudozásokat. 24 
A császár biztosai, Seilern elnöklete alatt, Széchenyi érsek (most 
már titkos tanácsos is), gróf Koháry István altábornagy, gróf 
Lamberg Zsigmond, báró Szirmay István, Okolicsányi Pál és 
Viza János (a legújabb czimzetes püspök) voltak. A mint Seilern 
október 17-ikén megérkezett, Okolicsányit azonnal Vihnyére 
küldte, hogy a fejedelmet a biztosok nevében üdvözölje. Bruyninx 
hollandi követ személyesen ment Vihnyére, hol kitüntetéssel 
fogadták. A fejedelem biztosította, hogy a fegyverszünet dolgá- 
ban szívesen fogadja közbenjárását, de a béke az országgyűlésre 
tartozik, melyet a fegyverszünet idején akar összehíni. Figyel- 
meztette, hogy a magyaroknak aligha nyílik több alkalmuk szabad- 
ságuk kivívására; jobb tehát karddal a kezökben elvérezniük, 
mint nyakukat önként a szolgaság jármába hajtaniok. Hiszen 
szomorú tapasztalatokból tudják, hogy sem ígéret, sem szerződés 
nem biztosítja őket a Habsburgok túlkapásai ellen. Másnap, a 
mikor Bruyninx visszatért Selmeczre, a császári biztosokat 
nagyon aggasztotta, hogy Rákóczi csakugyan országgyűlést hir- 
det; mert ez csökkentené a király tekintélyét s erősítené a föl- 
kelőkét. 25 Ennél is rosszabb hírt vitt Bécsbe gróf Veteránt Gyula 
alezredes. Kassa feladása után, éppen a hollandi követ ottlétekor 
(október 20-ikán), útbaejtette Vihnyén fiatalkori barátját, a feje- 
delmet, a ki szívesen látta, megvendégelte s előtte négyszem- 
közt igen bizalmas nyilatkozatokat tett, 26 a mik azonban Bécsbe 
Veteranival már nagyon elferdítve érkeztek. 27 A velenczei követ 
szerint mindenesetre fölhatalmazta Bécsbén annak kijelentésére, 

2 4 Szalay, VI. 201 — 2. mérését, Esterházy nádor letételét, helyébe 

2 5 Whitworth Harleyhez, október 25. Bercsényi megválasztását és minden mos- 
Simonyinál, 1. 504—6. tani birtokuk megtartását követelik. Azt 

26 Ugyanaz október 29-én. U.-o. 508. is mondta volna, hogy Lipót nekik se nem 

2 7 Stepney Harleyhez, november 15. királyuk, se nem császáruk; a magyar 
U. o. 1. 561. és a külföldi udvaroknál levő trónra nincs joga sem neki, sem fiának, 
angol követekhez november 27-ikén. U.-o. ; a római királynak. Magyarország szabad 
565. Rákóczi azt mondta volna Veterani- állam, a mely szabadon választ királyt s 
nak, hogy ök az örökösödési törvény el- valószínűleg Berry herczeget ülteti trón- 
törlését, a szabad királyválasztást, az ö jára. Stepney szerint valószínűleg Veterani 
független erdélyi fejedelemségének elös- terjesztette ezt a nyilatkozatot, a melyhez 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



365 



hogy egyéb dolga van most, mint kezet csókolni a császárnak. 
Utolsó csepp véréig fog küzdeni a szabadságért s ha rá kénysze- 
rítik, a töröknél keres segítséget. 28 




115. RÁDAY PAL. 



Ily körülmények közt senki sem várhatott sokat az október 
21-ikén megnyilt tárgyalásoktól, melyeket egyelőre Hamel- 



hasonlót azonban ö és Bruyninx sohasem 
hallottak sem Rákóczitól, sem Bercsényi- 
től. "^Később tehát Bécsben Bruyninxszal 
együtt sorra czáfolta az efféle híreket, a 



melyek a magyarokat tüntették volna föl 
a béke megakasztóinak. U.-o. 561. és*" 566. 
V. ö. 508. 1. 

28 Malagola, Deuische Revue, 1907. 97. 



366 MÁRKI SÁNDOR. 

Bruyninx vezetett. A császáriaknak három külön felhatalmazá- 
suk volt a magyarokkal való alkudozásokra, Erdély ügyeinek 
rendezésére és a fegyverszünet meghosszabbítására. A hollandi 
követ meghatalmazó levele nem tetszett Rákóczinak, mert az ő 
nevét nem említette és nem szólt a kezességről, a mely nélkül 
pedig ők nem bízhatnak az udvarban. A formaságokon átesve, 
a császáriak 24-ikén Rákóczi gyöngyösi határozatával (resolutió- 
jával) szemben a fegyverszünetnek egészen új, de képtelen föl- 
tételeit terjesztették elő. 29 Bruyninx hiában intette mérsékletre 
Seilernt ; az indulatos, házsártos embertől a magyarok nem vár- 
hattak jót s különben is gyűlölték, mint a ryswicki békekötés 
negyedik (a protestánsokra sérelmes) pontjának szerzőjét. 
A hollandinak később már a magyarokat kellett csitítnia, hogy 
heves válaszszal meg ne hiúsítsák a kibontakozást. Tudni sem 
akartak a hónap végén lejáró fegyverszünet meghosszabbításá- 
ról. Hiában sürgette ezt Stepney is, a ki gróf Wolckra magyar 
kamarai elnökkel 27-ikén megérkezvén, másnap Bruyninxszal 
együtt jelentkezett Vihnyén. A fejedelem fényesen, udvariasan 
fogadta s a császáriak szörnyűködésére — bár nem elég őszin- 
tén — ők is megadták neki az uralkodó fejedelmeket megillető 
tiszteletet. 

Megértetni kivánta Rákóczi az angollal, hogy «mi magyarok 
olyan viszonyban vagyunk Ausztriával, mint Skóczia Angliával, 
mert saját külön alkotmányunk, kormányunk, hadseregünk, 
kincstárunk stb. van. Ausztria mégis úgy akar velünk bánni, 
mint Anglia Irlanddal, vagyis mint meghódított tartománynyal; 
pedig bennünket nem hódított meg!» Áttérve a fegyverszünet 
kérdésére, kijelentette, hogy már is sok bajuk, veszteségűk volt 
a miatt, hogy bízott az udvar békés szándékaiban. 30 Hiszen 

29 A Dunántúl a császáriak hatalmában ráktól mindenütt 22 kilométerre hátráljanak 

maradjon. Rákóczi Ausztria és Morvaor- stb. Szövege Katonánál, xxxvi. 571 — 576. 

szag határaitól egészen az Ipoly vizéig és Szalaynál, vi. 203 — 6. Hogy ezt 25-ikén 

rendelje vissza hadait (vagyis a várakon terjesztették elő, Stepney mondja. Simonyi- 

kívűl a bányavárosokat is hagyja oda) ; nál, 1. 566. 

seregei vonuljanak ki a Duna-Tisza és a 3° Stepney jelentése november 12-ikén. 

Körös-Maros közéből is ; a megszállt vá- Simonyinál, 1. 554. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 367 

Bercsényi 16000 emberrel fölverhette volna Bécset, Ausztriát, 
Morvaországot, csak Szirmay csillapítására hagyta abba a dol- 
got ; ugyanakkor azonban Heister bevette Simontornyát, Siklóst 
s Földvárig ellenállás nélkül meghódította a Duna jobbpartját, 
mert ráfogta, hogy őt nem értesítették a fegyverszünetről. Ezt 
tehát hasztalanul hosszabbítanák meg, mert úgy sem vezetne 
békére, a mit pedig a nemzet őszintén óhajt. Bercsényi hozzá- 
tette, hogy a császáriak magatartása többet ér a fejedelemnek, 
mint Kassa és Eperjes bevétele, mert most már a nemzet lát- 
hatja, hogy csak a fegyverben bízhatik. Egyébiránt ez csupán 
egyéni nézetök; a nemzet nevében csak akkor válaszolhatnak, 
ha előbb a körülöttük levő urakkal tanácskoznak. 29-ikén a 
fejedelem valóban az ottlevő húsz úr elé terjesztette az ügyet; 
s határozatuk alapján tudatta, hogy nem adhat meghosszabbí- 
tást. Az új föltételek következtében különben is valami 5800 km 2 
területről kellene lemondania. A császáriak már is czélt értek a 
fegyverszünettel, mert kipihentették, megerősítették hadaikat. 
Hibáztatta, hogy a föltételekben szó sincs a békéről s hogy a 
király június 20-iki kiáltványa csak szakadást akart okozni köz- 
tük, a mi azonban nem sikerült. Ok nem foghatnak fegyvert 
mindennap ; néhány évtized óta ez már a hetedik forradalom : 
Báthory, Bocskay, Bethlen Gábor, a két Rákóczi és Thököly 
után ő következett. Valószínűleg ez az utolsó erőfeszítés szabad- 
ságukért. Önvédelmükre, a mi első természetes joguk, minden 
képzelhető megfontolással újból elszánták magukat. Ha pedig az 
egész világ cserben hagyja őket, kétségbeesésükben inkább 
hódolnak a töröknek, mint hogy alávessék magukat a legnagyobb 
méltatlanságoknak. Stepney megjegyezte, hogy ilyen eljárásra 
nemigen ösztönözheti az a mód, a melylyel a törökök és a 
francziák mostohaapjával, Thökölyvel elbántak. Erre a fejedelem 
igen ügyesen (very handsomely) felelt. Hogy háborúba keve- 
redvén az Ausztriai Házzal, a szövetségesek erejét a francziák 
javára megosztotta, az végzetes kényszerűség, a mit hazájával 
együtt ő sajnál legjobban. Megkérdezte, a király a béke kedvéért 



368 MÁRKI SÁNDOR. 

nem ösmerné-e el őt erdélyi fejedelemnek ; de midőn ezt Stepney 
lehetetlennek mondta, szóba sem hozta többé, pedig még hét 
óra hosszat beszélgettek. A társalgás folyamában Stepney őt Miksa 
Emánuel bajor választóra figyelmeztette, a ki a kedvező felté- 
telek visszautasítása következtében földönfutóvá lett. «A jövendő 
Isten kezében van s ő nem hagyja el az igaz ügyet — felelte a feje- 
delem. — De ha szigorúságában büntetni akarja őket, jobb becsü- 
letesen halniok karddal a kezökben, mint az Ausztriai Ház igájába 
görnyedniök. » Megköszönte az angol és a holland kormányok köz- 
benjárását, melyre kétségkívül nemcsak szövetségesük, a császár 
érdekében, hanem a szabadságáért küzdő magyar nemzetet is 
megszánva vállalkoztak. Kéri őket, ha most nem jártak is siker- 
rel, jó szolgálatukat a béke érdekében ezentúl se tagadják meg. 
A közbenjárók Vihnyéről még aznap délután visszamen- 
tek Selmeczre. Figyelmeztették a császáriakat, hogy többé ne 
számoljanak a fegyverszünetnek november 15-ikéig való meg- 
hosszabbítására ; másnap a fejedelem nevében Ráday Pál való- 
ban színtelen feleletet hozott. A felek egyideig még kölcsönös 
magyarázatok kérésével töltötték az időt. Pedig Bruyninx meg 
volt győződve, hogy Rákóczi pár nap alatt nemcsak a fegyver- 
szünetet írná alá, hanem a békét is, ha a magyarok biztosítékot 
kapnának, hogy a király megtartja a szavát. 31 Stepney mindjárt 
észrevette, hogy Rákóczi Magyarország alkotmányának fenmara- 
dását nem reméli az erdélyi fejedelemség helyreállítása nélkül; 
azt pedig méltán várhatta, hogy az ellene hozott ítéletet már 
most megsemmisítsék. Seilernt nem kötötték utasításai, mégis 
mereven ragaszkodott hozzájuk. A megegyezést azzal hiúsította 
meg, hogy úgy járt el, mintha a francziákkal alkudoznék az 
európai békéről. Különben a szakítással járó felelősséget egyik 
fél sem akarta magára vállalni; Rákóczi azonban hamarább 
határozott. Október 31-ikén, a fegyverszünet lejárta napján, 

3 » Rákóczi később (Emlékir. 1 10.) azt tását, mert Kassa feladása után a faltörő 
mondja, hogy a hollandi követtől azért ütegeket egyenesen Lipótvár ostromára 
tagadta meg a fegyverszünet meghosszabbí- akarta vitetni. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 369 

Vihnyéről — Selmecz elkerülésével Zsarnóczán át — az ipoly- 
sági táborba indult s oda még aznap megérkezett. 32 

November 5-ikén Seilern, Lamberg és Koháiy is elutaztak. 
Másnap, a gazdag aranybányák megtekintése után, Bercsényivel 
a holland és az angol követ szintén odahagyta Selmeczet. 
Mocsonokról november 4-ikén írt levelökben megköszönték a 
fejedelem vendéglátását s reményöket fejezték ki, hogy az alku- 
dozásokat az ország nyugalma helyreállítása érdekében csak- 
hamar újrakezdhetik. Válaszában Rákóczi valóban kérte is őket 
közbenjárásuk folytatására. 33 November 21-ikén Stepney kihallga- 
tásakor viszont a király jelentette ki, hogy a béke érdekében a 
fölkelők makacssága mellett is megtesz mindent, a mi becsületé- 
vel és méltóságával nem ellenkezik. 34 És november 25-ikén újra 
beküldte Heislert Magyarország — — meghódítására. 35 



XV. 
A NAGYSZOMBATI CSATA. 

(1704 deczember 26.) 

ovember 18-ikán ' a fejedelem már Érsekújvár alatt állott 
16.000 főnyi hadával és Szeged alól iderendelt faltörő 
ágyúival azonnal megkezdte az elég elhanyagolt vár 
bombázását. Egy álló hétig törette a falakat. Igen csodálatosnak 

5 2 A selmeczi tárgyalásokról Í.Rákóczi 109— no. Thaly, Bercsényi, 111. 243 — 265. 

emlékir. 109— 1 10. Hist. des rév. ír. Katona, xxxvi. 559—588. stb. 

247 — 257. Egy lengyel kir. tanácsosnak 34 Stepney Harleyhoz, november 22. 

levele Thalynál, Tört. Kalászok, 167 — 9. Simonyinál, 1. 572 — 3. 

A közbenjárók levelei Simonyinál, 1. 487— 35 U. o. november 26-ikán, 575 — 6. A 

574. Katona, xxxvi. 559 — 588. fejedelem panasza szerint Heister 16000 

3 3 Az alkudozásokra nézve 1. Stepney osztrákkal közelít, a ráczok és horvátok 

november 3., 12., 15. és 19-iki jelentéseit másfelöl jönnek, a császár más seregei 

Simonyinál, 1. 515-539-. 55°- 558., 559- Erdélyből és Tótországból, «hogy a magya- 

567., 569 — 571. Széchenyi jelentése a ki- rokat elborítanák)). (Egy lengyel kir. tana- 

rályhoz u. o. 543 — 8. Viza és Okolicsányi csos levele. Thaly, Tört. Kalászok, 169.) 

a pfalzi választóhoz november 26-ikán. 1 Ezen napról itten kelt levelei Hcr- 

U. o. 579 — 582. Lamberg följegyzései Hadt. nyiknál, ív. 332 — 4. 
Közi. 1894. 550 — 2. Rákóczi emlékiratai, 

Magyar Tört. Életr. 1907. 47 




37° 



MÁRKI SÁNDOR. 



találta, hogy minden napnyugtakor szabályos időközökben, nagy 
távolságból öreg ágyúk dörgését hallotta. Ellenséges ágyúk nem 
lehettek, mert Bottyán tábornok 2 kellőképen gondoskodott tábora 
fedezéséről; a tünemény népies magyarázatát meseszerűnek tar- 
totta, a természeti jelenség okát azonban maga sem bírta meg- 
fejteni. Achsmann- várparancsnok csak saját németjeiben bíz- 
hatott, még Hartl térparancsnok németjeiben sem. Hajdúi a 




Il6. SEMPTE VÁRA. 



plébánossal, tiszttartóval, harminczadossal, postamesterrel együtt 
a fejedelem kezére akarták juttatni a várat s e végből Hartl 
térparancsnokkal egy éjszaka végképen meg is állapodtak. 
November 16-ika éjjelén tehát, a megbeszélt helyen és időben, 
a kuruczok egész csendben meghágták a falakat, a hol a vár- 



2 Bottyánt — átjövetelében bízva — 
a fejedelem már 1703 deczember 10-ikén 
kinevezte tábornoknak, tíz nap múlva 
pedig dunántúli generálisnak, de csak 



1704 október 10-ikén fogadta hűségesküjét. 
Harmadnap már Érsekújvár ostromának 
előkészítésére küldte ki. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 37 1 

béli hajdúk « Éljen Rákóczi és a szabadság!)) kiáltással fogadták 
őket. Most már, Hártl németjeinek segítségével, a kapukat meg- 
nyitva, fegyveresen támadtak az álmaiból fölvert Achsmann 
csapataira, a melyek kénytelenek voltak megadni magukat. 
A közkatonák, ötnek kivételével, Rákóczi szolgálatába álltak; a 
hajdúk továbbra is a várban maradtak Ebeczky Imre ezredes 
parancsnoksága alatt, s melléjök a fejedelem még 200 gyalogot 
és négy lovasszázadot rendelt. 3 O maga ügyelt föl, hogy nagy- 
jából rendbe hozzák a várat, a mely ettől fogva északnyugaton 
a kuruczok hadműveleteinek alapja lett. 

Az ősz ugyan már vége felé járt, de olyan szép volt, hogy 
a fejedelem Lipótvár ostromával is kísérletet akart tenni. 
A kuruczok szívesen vállalkoztak, mert a mezei munka most 
nem csalogatta őket haza, zsákmány pedig bőven kínálkozott. 
Báró Schwarzenau cs. ezredes csak 5 — 600 emberrel őrködött 
ebben a jól épült, de eléggé elhanyagolt várban, mely a Vág 
és a Dudvág közt levő síkon uralkodott. A fejedelemnek csupán 
8000 embere volt és rosszul fölszerelt tüzérsége; azonban a 
gyorsaságban, meglepetésben és hadai lelkesedésében bízva, 
mégis vállalkozott az erejét meghaladó ostromra. November 
22-ikén tehát Újvár alól megindult a gyalogsággal ; és Tor- 
nóczon meghálván, másnap már Sempte várában tartott hadi- 
tanácsot Bercsényivel. Három napot töltött a várban, hogy hadai 
teljesen átköltözhessenek a Vág szeredi két hídján. Bercsényit 
az egész 12.000 főnyi lovassággal a morva határok fölverésére 
küldte, maga pedig a gyalogsággal észak felé nyomult s a Vág 
és a Dudvág közt lévő keskeny földet szállta meg. Főhadiszál- 
lását szeptember 27-ikén gróf Forgách Simon galgóczi várába 
tette át; fölégette a Lipótvárból a síkságra vezető hidakat s a 
két folyóra támaszkodva, egészen elzárta a várat. Magasan fekvő 
lakásából nemcsak a maga vívósánczaiban, ágyútelepein, táborá- 

3 Az ostrom leírása Rákóczinál, Em- ív. 375. Thalynál Hadtört. Közi. 1892. 
lékir. 1 10— in. Theatrum Europaeum, 231—6., 1895. 304 — 6., Bercsényi, ni. 
xvii., 17 18., 68. Bél M., Notitiae Hung. 266—273. és A nagyszombati harcz, 3—9. 

47* 



372 



MARKI SÁNDOR. 



ban, hanem az ellenséges várban történő dolgokat is láthatta. 4 
Tudta, hogy a császáriaktól elfoglalt kassai ágyúk rosszkarban 
vannak s oly messziről a járhatatlan utakon csak napok múlva 
érkezhetnek meg ; puskapora sem igen volt ; azonban a várból 
kiszökdöső császáriak kétségbeesettnek mondták az őrség hely- 
zetét s így november 27-ikén kisebb (12 és 16 fontos) ágyúival 
is megkezdte az ostromot. Franczia mérnökeinek és tüzéreinek 
jól irányzott golyói így is sok kárt okoztak a nedves, máladozó 
várfalakban. Deczember 18-ika táján valahára Kassáról is meg- 
jöttek az ágyúk; de éppen aznap, a melyen Heister cs. tábor- 
nagy Dévény közelében átkelt a Morván, hogy a vár fölmen- 
tésére siessen. A tábornagy folytonosan csatározva Récze alatt 
(Pozsony és Szentgyörgy közt) negyednap egyesűit Herberstein- 
nal s most már 20.000 emberrel és 24 ágyúval nyomult 
a Fejérhegység keleti tövében Ompitolon át Nagyszom- 
bat felé. 

A fejedelem De la Motte ezredesre, a várépítő Vauban 
egykori segédtisztjére bízta Lipótvár ostroma folytatását, maga 
pedig a sereg másik részével gróf Esterházy Antal tábornokkal 
karácsony első napján délnyugatnak indult, s a megbeszélt terv 
szerint Farkashidánál egyesült Bercsényivel. 21 — 22.000 főnyi 
serege és 6 ágyúja volt. Mivel — saját vallomása szerint — 
újoncznak érezte magát a hadakozásban, «olyanoktól kért taná- 
csot, a kik azt hitték, hogy értenek hozzá». A tanács oda ment 
ki, hogy nyilt térséget kell keresni az ütközetre, a melyet leg- 
jobb volna Nagyszombatnál elfogadni. Nem igen bízott ugyan 
rosszul fegyverzett seregében, de nem volt más menekvése ; 
mert ha abbanhagyja Lipótvár ostromát, lehangolja azon vidék 
lakosságát, visszavonulása közben pedig egész serege felbomol- 
hatik. így a maga terve szerint karácsony estéjén csatarendbe 
akarta állítani hadát, hogy még éjfél előtt megindulva, hajnalban 
Nagyszombat alatt lehessen. Erről azonban, az ellenség újabb 

4 Rákóczi emlékiratai, n i — 113. Thaly, A nagyszombati harcz, 11 — 19. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



373 



mozdulatairól vett hírek alapján, Bercsényi lebeszélte; mert 
bajos ilyenkor csatarendet csinálni. Az éjszakai menet könnyen 
zavarba jöhet, mivel a nagyszombati síkra egy szorúlaton kell 
keresztűlvonúlni s ott torlódás támadhat. Az ellenség különben 




117. GRÓF HEISTER S1GBERT. 



is olyan lassan mozog, hogy hajnalban indulva is megelőzhetik 
és rendezett dandárokkal vonulhatnak végig a síkon. A feje- 
delem ráállt, a mit később megbánt, mert nem maradt ideje 
kémszemlére s nem választhatta meg a csatateret. Kedvetlenül 
nézte a csillagos eget, a melyen egy nagyobb csillag harczolni 



374 MÁRKI SÁNDOR. 

látszott két kisebbel, de utoljára is eltűnt emezek elől. Nem 
tudhatta, nem ez lesz-e az ő sorsa is Heisterrel és Herberstein- 
nal szemben. 5 

Karácsony másodnapján délfelé tiszta, hideg, száraz időben 
érkezett Nagyszombat alá. Egy óra tájban észrevette, hogy 
Gerencsér felől az ellenség éppen most közeledik : nagy menet- 
oszlopban a négyszögbe (carré) zárt podgyászszal. Jobbról- 
balról Ebeczky és Ocskay huszárai messziről kísérték a cs. 
sereget, de nem árthattak neki. 

Nagyszombat elég meredek magaslatról uralkodik a sík- 
ságon. Hitvány falai, bástyái előtt egyetlen védelem a városon 
két ágban keresztülfolyó Tirnavapatak volt, melyhez a város 



Pcák^MC 




Il8. GRÓF ESTERHÁZY ANTAL NÉVALÁÍRÁSA. 

két széléről két mély és lejtős út vezetett. A fejedelem aggo- 
dalmasnak tartotta vezéreinek azt a tanácsát, hogy ezt az emel- 
kedést szállja meg és gyalogsággal rakja meg a várost ; mert 
ha az ellenség a magaslat mentében vonul el és hátukba kerül, 
egyenesen a Lipótvárt ostromló táborra csaphat. «Azok, a kik 
azt hitték, többet tudnak nála,» ezt maguk is lehetőnek tartot- 
ták, de úgy vélték, hogy könnyebben mozgó hadaikkal a leg- 
rosszabb esetben is eléje vághatnak. Mégis sikerűit meggyőznie 
őket, hogy ez veszedelmes kisérlet volna ; mert kelet felé a Vág 
és Dudvág közé szorulva, ezen a szűk helyen a lovasság nem 
támadhatna elég hosszú arczvonalban s oldalba sem foghatná 
az ellenséget. A tetőn pedig magán védelemre gondolhatnak, még 
pedig siker nélkül, mert Heisternek erősebb és jobb a tüzér- 
sége. Megparancsolta tehát, hogy a síkon álljanak csatarendbe. 

S Kolinovics Thalynál, Nagyszombati harcz, 26. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



375 



Ezzel a mellette levő két tábornokot, Bercsényit és Esterházy 
Antalt bízta meg s egyiket az egyik, a másikat a másik mély 
úton küldte előre. Azt hitte, hogy a síkságnak a Tirnaván kívül 
nincs egyéb vize, hogy tehát hadai mozgását a terep nehézségei 
nem akadályozhatják. Mindenki hallgatott róla, hogy a városi 
magaslat tövében egy mélyen bevágott malomhajtó patak is 
folyik, mely a magaslat aljában levő elég terjedelmes tóból 
ered. Postakocsin ugyan régebben többször járt errefelé, de 
akkor keveset törődött a vidékkel s nem vette észre sem a kis 




119. NAGYSZOMBAT - 

hidat, sem a bokrok közt haladó kis patakot, a melyen áthaj- 
tott. Most azonban úgy vélte, hogy míg a sereg csatarendbe 
áll, katonai szemmel hamarosan megvizsgálhatja a terepet. 
Néhány vezetővel és csekély kísérettel lóra pattant, hogy 
körülnyargalja a várost s még idejében élére állhasson seregé- 
nek. Azonban alig indult el, olyan hóförgeteg támadt, hogy 
éppen semmit sem láthatott s vezetői sem tudták, hol járnak. 
Visszafordult, hogy arra az útra találjon, a melyen Esterházyt 
küldte előre a gyalogsággal és a lovasság balszárnyával. Még 
az ereszkedőn volt, mikot megdördültek az ágyúk és dörgésök- 



376 MÁRKI SÁNDOR. 

kel szétszakították a hófelhőket. Az ellenség csatarendben állt 
előtte a patak balpartján. Háta ekként védve lévén, keveset 
árthatott neki Esterházy, a ki utasítása ellen egyetlen egy 
vonalban állította föl hadait s így ki sem fejthette egész erejét. 
Már olyan közel álltak egymáshoz, hogy egy ágyúgolyó el is 
szakította a Rákóczi kíséretében levő egyik nemes ifjú lábát ; 
de a fejedelem csak hívei kérésére vágtatott tovább, hogy elfog- 
lalja a számára a város északkeleti szögletén, a zsidókapu és az 
apáczák kolostora közelében kijelölt dombot. 

Innen látta, hogy az ellenség balszárnyával északkelet felé 
kanyarodik, tehát olyanforma mozdulatot tesz, mintha Lipótvár 
felé ügyekeznék. Bercsényi azonnal hozzáküldte hadsegédét, a 
franczia Norvalt, s azt ajánlta, hogy mivel az ellenség kerülni 
látszik az ütközetet, ne csapjanak vele össze. A fejedelem azon- 
ban úgy találta, hogy azt Heister már az útjában álló tó miatt 
sem teheti meg. Azt izén te tehát, hogy «nem mogyorókat ropog- 
tatni jöttünk ide» s megparancsolta, hogy oldalban támadja az 
ellenséget. A fővezér azonnal rohamra küldte Ebeczky Istvánnak 
a jobbszárny szélén álló lovasait, kik áttörték a császáriak sorait 
s fosztogatni kezdték a podgyászos kocsikat. Mialatt Bercsényi 
a gyalogság megindítására sietett, Ilosvay Imre, Deák Ferencz, 
Ónodi János Deák, Somogyi és Sréter huszárai szintén támad- 
tak. A jobbszárnynak ez a tüze a balszárnyon Ücskay László, 
Andrássy György, Goda, Balogh és Buday István huszárezredeit 
is magával ragadta. A gyalogság szintén támogatásukra indult ; 
szuronyszegezve foglalta el az ágyúk nagyobb részét, s eljutott 
Heister tábora közepéig. A tábornagy utóbb úgy nyilatkozott, 
hogy sohasem látott ennél hősiesebben harczoló gyalogságot. 

Miközben azonban a gyalogokok a lovasokkal versengve 
zsákmányoltak az ott elfoglalt társzekerek közt, Rákóczinak 
egyik német szökevényekből alakúit csapata, Scharudi János 
zászlóalja, az ellenség közelében fehér zászlót tűzött ki s hir- 
telen sortüzet adott a mellette rohanó Nyárády-ezredre. A hajdúk, 
a helyett hogy az árúlókra rohantak volna, meglepetésökben 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



377 



megfutottak s más gyalogezredeket is magukkal sodortak. Heister 
azonnal parancsot adott a Fels-vérteseknek, hogy az ekként 
üresen maradt helyre vágtassanak s a magyarok balszárnyát 
vágják el a középtől. A fejedelem, ki mindezt elég közelről 



JfyptiUrA 




Lak. '.:,>^>^ x»>y: 



120. A NAGYSZOMBAT ÉS KÖRNYÉKÉNEK TÉRKÉPE. 

látta, azonnal kardot rántott, hogy ellenök rohamra vezesse 
karabélyosait. Azonban néhány udvari nemes, a kit Vay Ádám 
udvari kapitány még a csata előtt megesketett, hogy vigyázni 
fog a fejedelem életére, körülfogta s az egyik megragadván 
lova kantárszárát, nem engedte mozdulni. Azt mondhatta, a mit 

Magyar Tört. Életr. 1907. 48 



378 MÁRKI SÁNDOR. 

utóbb Forgách mondott neki: «Kérem nagyságodat az Istenért, 
maga személyét ne veszedelmeztesse, mert nagyságod életében 

vagyon minden reménységünk Isten után Nagyságodnak 

vannak generálisai; de nekünk nincs több Rákóczi Ferenczünk !» 
A nemes urak ösmerték a várnai csata történetét; ha ott a 
kíséret nem a Murád szultán lova kantárszárát fogja meg, 
hanem az I. Ulászlóét, ma nem beszélnénk a Balkán elvesztésé- 
séről. De akárhogyan fájt ennek a másik fiatal embernek, hogy 
nem engedték harczba elegyedni, annál is jobban fájhatott neki, 
hogy nélküle nem mozdultak karabélyosai sem, a kik a zavar- 
nak Vay vagy Ottlyk vezetése alatt véget vethettek volna. 
Ezen fordult meg a csata sorsa és csak másodsorban a 
Scharudi árulásán. Elröppent az a pillanat, melyben a bajt 
jóvá lehetett volna tenni. A balszárny, kivált Ocskayval, még 
csodákat mívelt, de máshol a rend teljesen fölbomlott. A feje- 
delem tehát a magaslatra vezette karabélyosait. Ott nemcsak 
összeszedte, hanem — Bercsényi segítségével — rendezte is 
a futókat és lovasságának födözete alatt megkezdte visszavonu- 
lását, hogy Szerednél vagy Vecsénél keljen át a Vágón. 

A vezetése alatt vívott első csatát elvesztette; Bercsényi 
azonban azzal vigasztalta, hogy ne búsuljon, mert a «németeket 
mi vertük meg és minket a confusio». Az ütközetben 1500 
császári esett el és csak 180 magyar; a császáriak podgyásza 
majdnem tönkre ment, a magyaroké Galgóczon sértetlen maradt. 
A császáriak nem aknázhatták ki váratlan sikeröket, nem üldöz- 
hették a kuruczokat, mert maguk is nagy rendetlenségbe jutot- 
tak; de csakhamar élvezték küzdelmök eredményét, mert a 
fejedelem Lipótvár megszállását azonnal abbanhagyatta s így 
elérték czéljokat, a vár fölszabadítását. 6 



6 Az egész csata első katonai tüzetes Bél, Notitia Hungáriáé novae, ír. 64—68. 

leírását lásd Thalytól: A nagyszombati harcz Dolfin Dániel velenczei követ szerint ez 

(Pest, 1869. Kőmetszetü csatatérképpel.) az ütközet inkább mészárlás volt, mint 

27 — 73. U. ö.: Bercsényi, in. 297 — 307. csata. (Malagolánál zavarosan, Deutsche 

és Ocskay, 1. 46—48. a csatarend egykorú Revue, 1907., 97 — 8.) 
képével. Rákóczi emlékiratai, 113—120. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



379 



A fejedelem Szereden kelt át a Vágón, de gróf Esterházy 
Antal semptei várában sem gondolt pihenésre. Azonnal hadi- 
tanácsot tartott, általános fölkelésre szólította az északnyugati 
vármegyéket s a 26-ikáról 27-ikére menő egész éjszaka íratta 
a parancsokat. A szeredi híd védelmét Esterházy Antalra, a 
vecseiét és a sereg teljes összeszedését Bercsényire bízta, ő 
maga pedig a lipótvári táborból elfutókat gyülekeztette. 




121. LÉVA VARA. 



Mocsonokról deczember 30-ikán átment Léva várába, a mely 
hadainak még 1703 november 28-ikán kaput tárt. Olyanformán 
érezte itt magát, mint hétesztendős korában a cseklészi futás 
után ; de édes anyja helyett most kötelességérzete nyugtatta 
meg. Léva várában higgadtan tekinthetett végig hadi szeren- 
csétlensége okain és következésein. Látta, hogy nemcsak vitéz, 
de egyúttal fegyelmezett katonaságot kell teremtenie. Nem csüg- 
gesztette, hogy Nagyszombat alól vitézeinek nagy része haza- 
széledt ; hiszen győzelmes csaták után is hazamentek pár napra 
a zsákmánynyal, zsákmányt pedig ezúttal is bőven ejtettek. 

48* 



380 MÁRKI SÁNDOR. 

Most, mintha érezték volna, hogy a fejedelemnek nagy szük- 
sége van rajok, a szokottnál gyorsabban összeverődtek. És 
«elég volt őket hadtestbe gyűjteni, hogy ismét visszanyerjék 
bátorságukat. Megveretés után különben sohasem voltak annyira 
megrémülve, hogy készek ne lettek volna újból az ellenség 
ellen menni.» 7 Ezt eléggé tapasztalták a császáriak, kiket már 
a nagyszombati harcz estéjén újból háborgattak. 




XVI. 
RENDÜLETLENÜL. 

(1705. januárius — februárius.) 

z új esztendőre Radvánszky János azt kivánta a fejede- 
lemnek, hogy az Isten, a kit áldani kell fejedelmi sze- 
mélyének csodálatos megtartásáért, szerencsés élettel, 
dicsőséges diadalokkal boldogítsa megszomorodott népe szaba- 
dítására. 1 Erdélyből, a hol Radvánszky volt a fejedelem biztosa, 
csakugyan az a jó hír érkezett, hogy, a szászokat kivéve, az 
egész ország Rákóczi mellé állt. Pekry és Teleki grófok ugyan 
«szánakozásra méltó hadimozdúlatokat tettek», de mégis elég 
szerencsével jártak s a fejedelem most harczban megedzett, 
szerencsés katonát küldött be fővezérnek gróf Forgách Simon 
személyében. 2 Az a jó hír is vigasztalta, hogy deczember 28-ikán 
Glöckelsperg János Henrik cs. altábornagy és Löwenberg Lajos 
vezérőrnagy Szatmárt végre föladta Forgáchnak. Az őrség 
lobogó zászlókkal, zeneszóval, katonai díszszel éppen 1705. új- 
esztendő napján vonult ki a várból. 3 Mivel Eperjes már egy 



7 Rákóczi emlékiratai, 119. Thaly, A nagyszombati harcz, 73 -93. 

1 Radvánszky Rákóczihoz Kolozsvárról 1703. deczember 31. Tört. tár. 1906. 431. 

2 Rákóczi emlékiratai, 210— 1. 

3 U.-o. 120. Thaly, Bercsényi nr. 312—5. és Adalékok, 11. 72 — 77. Az átadás föl- 
tételei a mvásárhelyi Teleki-lt-ban, Teleki Sándor osztálya, 3268. sz. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 381 

hónapja (deczember i.) szintén meghódolt, 4 Felső-Magyarország 
egészen az erdélyi határokig felszabadult. 5 

Újesztendő napján, a mikor Bécsben Heister Hannibál, a 
tábornagy öcscse, a nagyszombati csatában elfoglalt harmincz 
magyar zászlóval kedveskedett I. Lipótnak, Nagyszombatért 
Bottyán azzal állott bosszút, hogy Morvaország határát dúlta, 
égette ; 6 a fejedelem parancsára pedig azért, mert Heister a 
nagyszombati harczban megsebesült és elfogott kuruczokat meg- 
ölette, Bossányi ezredes megtorlásul levágatta az Eperjesnél 
kapitulált harmadfélszáz muskatérost. 7 A fejedelem ezt tanácsosai 
javaslatára, az igazság látszata alapján s abban a hitben paran- 
csolta neki, hogy ez méltányos, megengedett, a közjóra hasznos, 
sőt az adott viszonyok közt szükséges is. Később sem találta 
bűnnek vagy lelkiismeretbe vágó cselekedetnek; de mint köny- 
nyelmű, barbár és embertelen eljárást minden fejedelmi tette 
közt az egyetlennek tartotta, a mit élete minden napján szánnia, 
bánnia kellett. 8 

Forradalmi tett volt s Rákóczi ezekben a lévai zaklatott 
napokban egyéb forradalmi elhatározásokra is készen állott. 
Januárius 3-ikán tartotta meg azt a tanácskozást, amely kimondta, 
hogy a szabadságharcz sikere érdekében szükség van rendes 
hadseregre és állampénztárra. 

((Megkeményedett máraszíve», írta Széchenyi érsek Rákóczi- 
ról, a kit ezekben a nehéz napokban Lévára követett. A nagy- 
szombati harczban megtanulta a fejedelem, hogy csatákat nem 
csupán a katonaság számával lehet nyerni és hogy jó tisztek, 
jó fegyelem, elegendő pénz nélkül nem lehet ilyen nagy vállalatot 
vezetni. Máshol lesz szó róla, hogyan szervezte hadseregét és 
a pénzügyeket. Mennyire jellemző, a mit emlékirataiban maga 



4 Századok, 1873. 104. 7 Thaly, A nagyszombati harcz törté- 

5 Rákóczi emlékiratai, 120. - netében. >Stepney levelei Simonyinál n. 3., 

6 Stepney Harleynak 1705. januárius 3. 8., 10. 

Simonyinál, 1. 613. Wienerisches Diarium 8 Rákóczi önéletrajza 170— 1. 
1705., 151. sz. 



382 MÁRKI SÁNDOR. 

is kiemel, hogy rézpénzeire, a polturákra és a libertásokra 
melyeknek veretesét most határozták el, nem a maga czímerét, 
hanem a közszabadság jelvényeit verette; az ország czímerét 
s ezt a jelszót: Pro libertate! Széchenyi azonnal figyelmeztette 
gróf Pálffy János horvát bánt, hogy mentül inkább halogatják 
a mozgalom csillapítását, annál nagyobb a veszedelem; mert 
«ezek naponkint mind jobb rendbe veszik magukat : regimenteket 
állítanak, fizetik hadaikat s német, franczia instructorok vannak 
köztük.» 9 A fejedelem halállal fenyegette mindazokat, a kik a 
nagyszombati harcz után hazamentek s a legrövidebb idő alatt 
vissza nem térnek. 

Magyarország a vert vezér táborában maradt! Vízkereszt 
napján Rákóczi átment udvari hadaival Kistapolcsányra, 10 a hol 
főkép Lipótvár alól odagyülekező gyalogságának rendezésével 
bajoskodott. 11 Bécsben aznap még úgy hitték, hogy Nyitrán 
van, holott a vármegye jobbadán meghódolt a királynak; 12 csak 
tíz nap múlva bizonyosodtak meg róla, hogy Kistapolcsányban 
tartózkodik. 13 A labancz városokban még országszerte Te 
Deumokat tartottak Heister nagyszombati pyrrhusi győzedelméért, 
mikor a tábornagy Bercsényi megerősödött hadai elől jónak 
látta odahagyni azt a várost és azt a vidéket; mire Stepney 
mindjárt meg is jegyezte, hogy a császár, úgy látszik, nem 
képes fegyverrel leverni Magyarországot. 14 Károlyi Sándor, sok 
duzzogás után, valahára szintén megjelent 6000 tiszántúli huszárral 
a zsitva-verebélyi táborban, a hová januárius 22-ikén Rákóczi is 
átrándúlt, hogy haditanácsot tartson vele, Bercsényivel, a két 
Esterházyval és Bottyánnal, és a háború tervezetét meg- 
állapítsa a tél hátralevő hónapjaira. IJ A fejedelem méltán 



9 Széchenyi levele 1705 januárius 9. Szalaynál, vi. 230. 
■o Wass György naplója. Monum. Hung. xxxv. 446. 
n Rákóczi emlékiratai, 119. 

i2 Stepney Harleynak januárius 7. Simonyinál, 1. 617. 
J 3 U.-az januárius 17. U.-o. 1. 634. 

14 Stepney Shrewsbry hgnek januárius 24. Simonyinál, 11, 5. 
is Wass naplója. M. HH. xxxv. 446 -9. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 383 

neheztelt Károlyira, a kinek már a nagyszombati csata előtt 
táborában kellett volna lennie, a ki azonban három hadnagya 
elfogatása és személyes sérelme miatt idáig kérette magát. 
Keveset adott mentségeire. Tudta, hogy azért nem jött, mert 
nézete szerint sohasem szabad rendes csatát vívniok a németekkel. 
Most azonban már nem bánta, hogy akkor — mint Szapolyai 
János vajda valaha Mohácstól — akarva, nem akarva elkésett; 
sőt örült is neki, mert tiszántúli hadai vitézek, de fegyelmetlen 
fosztogatók lévén, magukat szintén a podgyászra vetették s 
ezzel a futók számát csak növelték volna. Most legalább veret- 
lenül álltak előtte, a kikkel, egy kis fegyelmezés után, sikerekre 
számolhatott. A lévai és a verebélyi haditanácsban már elhatá- 
rozta, hogy az altiszti és a tiszti kart újra szervezi; sőt ön- 
magában a vezérkar újjáalakításának gondolatával is foglalkozott ; 
mert «megtanúlta első rendes csatájából (a nagyszombati harcz- 
ból), hogy egyikök sem ért a taktikához ; hogy legjobb akaratú, 
de rosszul fegyverzett csapatait a tisztek nem tudják vezetni és 
hogy a nála szolgáló szökött németekre nagyon kell vigyázni. » l6 

A hónap két utolsó napján a fejedelem Nyitrán, a hová 
Kistapolcsányról rándult át, ismét haditanácsot tartott Bercsényi, 
Károlyi és Esterházy Antal tábornokokkal. 17 Februárius 5-ikén 
I. Lipót már 23 — 27 osztrák falu égését láthatta a bécsi vár- 
palota ablakaiból s hallhatta, alattvalói miként átkozzák őt és 
minisztereit, hogy ezt a bajt elhárítani nem tudják. 18 

Határszéli helyzeténél fogva Bécs annyira ki volt téve a 
kuruczok minden támadásának, hogy államférfiainak és sörházi 
politikusainak egyaránt békére kellett gondolniok. Nem is idegen- 
kedtek tőle; s talán többre becsülhették volna, ha deczember 
26-ikán nem Heister győz Nagyszombatban, hanem a békeérte- 
kezlet Bécsben. Kaunitz János Vilmos gróf, a ki éppen aznap 
tett újabb kísérletet a király és a nemzet kibékítésére, 1705 

16 Rákóczi emlékiratai, 120. 

1 7 Wass György naplója. M. HH. xxxv, 447. 

1 8 U.-o. 448. Thaly, Bercsényi, nr. 327 — 8. és A nagyszombati harcz, 93—113. 



384 MÁRKI SÁNDOR. 

januárius 11-ikén hirtelen meghalt. A bizottság elnökévé halálos 
ágyán maga helyett Schlicket ajánlotta, ki a magyarokat minden 
bécsi miniszternél jobban ismerte ; szinte természetes tehát, hogy 
utóda gróf Harrach lett, a kit pedig egy ideig a király sem 
akart kinevezni, mert tudta, hogy Kollonicscsal való barátsága 
miatt a magyarok gyűlölik. 19 22-ikén a gróf már megtartotta az 
első értekezletet a magyar-ügyben s ezen annyi jóakaratot tanú- 
sított, hogy Stepney bízni kezdett benne ; különösen mikor arra 
kérte a királyt, hagyjon fel a titkos alkudozásokkal s bízza az 
egészet az újra szervezett bizottságra. 20 Ezt a közbenjárók azonnal 
tájékoztatták az eddigi sikertelenségek okairól. Figyelmeztették, 
hogy a magyarok semmiesetre sem bocsátkoznak alkudozásokba 
törvényes jogaik, alkotmányuk helyreállítása és teljes biztosítása 
nélkül ; tanácsolták egyúttal, hogy az újabb amnestiában Rákóczit 
és a főbbeket név szerint megemlítsék. 21 23-ikán a bizottság 
már csakugyan foglalkozott a fölkelők gyöngyösi 25 békepontja 
közül a tizenkilenczedikkel, mely a Rákóczi ellen hozott Ítéletet 
törölni kívánta ; Harrach azonban 29-ikén megjegyezte, hogy 
ha Rákóczi s az elégületlenek leteszik a fegyvert s a köteles 
engedelmességre visszatérnek, a király kegyelmet ad nekik és 
nyilatkozatában névszerint megemlíti őket. A bizottság úgy 
határozott, hogy mindenki kegyelmet nyer, a ki a fegyvert leteszi 
és az engedelmességre visszatér. 22 Másnap már teljesen meg- 
állapodott a 25 pontra adandó válaszban. 23 A király, a ki 
februárius 5-én a Burg ablakánál ismét 18 helység lángolásából 
sejtette, hogy Heister nagyszombati diadala még sem oly tökéletes, 
másnap helybenhagyta a «magyar» bizottság munkálatát, mely 
elfogadja ugyan az angolok és hollandok közbenjárását, de 

19 Stepney januárius 15. és 17. Simonyi- 21 Stepney Harleynak januárius 28. U.-o.. 
nál, 1. 632., 636. 11. 7 — 8. Ez- utóbbit már 1704 október 6. 

20 Stepney Harleynak 1705 januárius 24., sürgette. U.-o. 1. 471. 
Simonyinál 11. 2. 4. Az új bizottság elnöke 22 Történelmi tár 1897. 410., 414. 
Harrach, tagjai Savoyai Jenő hg., Lichten- 23 Stepney Harleynak januárius 31. Simo- 
stein Ádám hg. (aki azonban nem vett részt, nyinál 11. 12. 

pedig ö óhajtotta legjobban a békét), Mans- 
leld gróf, Pálffy Miklós gróf, Seilern báró. 




kc§ ^S "£ '^ < vkl ji kJL 



I 1 
icm mt tl% ^^ú ÍR* 





•í § • i .'Ja .1 c - 1 ^ ^ -r^ 












w 
oí 
•w 

N 

co 

•w 

> 

55 
•< 

H 

»— i 

< 

O 

o 

N 

g 

55 

I 

H 

s 

< 

W 

w 

> 

w 

55 



2 



,^U 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 385 

semmit sem szól a kezességről s kimondja, hogy az eddig 
ígérteknél a protestánsok nem várhatnak többet. 24 Magyar- 
országnak azonban háromnegyedrésze protestáns lévén, ez a 
ridegség annyit jelenthetne, hogy a főczél ennek a vallásnak 
megrontása, a minek nyomában az önkényes uralom járna ; 
már pedig ebben az esetben Rákóczi a magyarsággal a törökök 
karjaiba vetné magát. 25 Mindamellett a közbenjárókat is meg- 
nyugtatta az a 15 pont, amelyben a király Széchenyi érseket 
újból felhatalmazta az alkudozások megkezdésére; 26 mivel 
azonban a 25 a és 15 pontú válasz közt ellentétek voltak, a 
bizottság a közbenjárókat kérte meg, hogy a két oklevélből egy har- 
madikat szerkeszszenek s azt azonnal elküldvén Rákóczinak, meg- 
kérdezzék tőle, elfogadja-e az alkudozások alapjául. 27 Februárius 
26-ikán az angol alsóház is feliratban kérte Anna királynét, 
hogy Lipótot alattvalóival, a magyarokkal kibékíteni törekedjék ; 28 
emlegették is, hogy e végből, mint külön követ, Paget lord 
megy Bécsbe. Azonban Rákóczi maga figyelmeztette Stepneyt, 
hogy ők a lordot, a karlóczai békekötésnél tanúsított maga- 
tartása óta, a magyar nemzet ellenségének és Thökölyék szám- 
űzetése okának tartják. 29 A lord főkép azért nem vállalkozott 
a küldetésre, mert osztrák barátai, bizalmas kérdésére, őszintén 
megmondták, hogy a bécsi udvar csak időt akar nyerni az 
alkudozásokkal. 30 Bizonyos, hogy az udvar tudni sem akart a 
kezességről. Báró Seilern vállalkozott Stepney azon állításának 
czáfolására, hogy erre van példa, mert 1620-ban II. Ferdinánd 
hajlandó lett volna a Bethlennel kötendő békét a spanyol, franczia 
és lengyel királyokkal biztosítani. A közbenjárókat arra sem 
akarták fölhatalmazni, hogy külön kedvezéseket ígérjenek 
Rákóczinak és a főbbeknek; mert a császár miért kedvezzen 



24 Stepney Harleynak, februárius u.és 28 Simonyi, n. 29. 

14. Simonyinál, ír. 31., 23. 29 Rákóczi Stepneyhez 1705 április 28. 

25 U.-ő. februárius 7. U.-o. n. 18. U.-o. 11.69. Stepney Harleynak februárius 

26 U.-ö. februárius 21. U.-o. 11. 26. 28. és június 27. U.-o. n. 35. és 145. 

27 U.-ö. februárius 25. és 28. U.-o. ír. 30 Stepney Harleynak május 30. U.-o. 
28., 32-35. n. 105-6. Cserei, Hist. 343. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 49 



386 MÁRKI SÁNDOR. 

olyanoknak^ a kik annyi bajt okoztak neki? 31 Szirmayt, Vizát, 
Okolicsányit az udvar egyelőre megint csak Bercsényihez küldte, 
ez azonban őket ismét Rákóczihoz utasította azzal a kérdéssel : 
akarják-e a magyarok, hogy Rákóczit, Bercsényit külön meg- 
nevezzék a megkegyelmező levélben ? Elfogadják-e ünnepiesen 
a hatalmak közbenjárását ? Rákóczi miért sértette meg az eperjesi 
vár föladása föltételeit? 

Azonban melegség, sőt hő sugározott abból a levélből, a 
melyet márczius elsején Stepney és Bruyninx írtak Rákóczihoz, 
kihez azt magának Széchenyinek kell vala elvinnie. Hivatkoztak 
reá, hogy múlt november 11-ikén kelt levelében ő maga is 
számított további közreműködésökre. Ezt viszont a czászár is 
elfogadta s az ország biztonsága, sértetlensége és jövendője 
érdekében mindent megtenni ígért. ígéri különösen, hogy a 
katonaságot ezentúl szigorú fegyelemben tartja; hogy az ifjabb 
király a országban fog lakni s lemegy az országgyűlésre, a 
melyet háromévenkint hí egybe. A szabad választás dolgában 
ragaszkodik az 1687. évi törvényekhez. A magyar államtanács 
és a kanczellária tekintélyét megőrzi. Béketárgyalásoknál ezentúl 
magyarokat is alkalmaz; a magyar törvények átnézéséről és 
rendszerbe foglalásáról gondoskodik ; a nádori tisztet, kanczel- 
láriát, kamarát régi tekintélyökben megtartja stb. ; egyebekről 
pedig az országgyűlés fog határozni. Azok, a kik valóban óhajt- 
ják a békét, mindezt — a közbenjárók szerint — elegendőnek 
tarthatják. Kérik tehát Rákóczit, a vezéreket és a szövetkezett 
rendeket, hogy ha már közbenjárásukat elfogadták, valahára 
szabatosan és hitelesen nyilatkozzanak ezekről a pontokról s 
bizonyítsák be, hogy hajlandók a békekötésre, a mit ők, a 
maguk részéről, egész erejökkel hajlandók előmozdítani. 32 

3 1 U.-ő. februárius 28. U.-o. 11. 32 — 34. 

J 2 Katona, xxxvi. 653 — 661.; Szalay, vr. 220 — 225. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 387 

XVII. 
RÁKÓCZI EGERBEN. 

(1705 első negyedében.) 

közbenjárók levelének keltekor a fejedelem már Egerben 
volt. Februárius 13-ikán hagyta oda a kistapolcsányi 
kastélyt. Estefelé Kisszécsre, másnap Verebélyre érkezett, 
a hol 18-ikán haditanácsot tartott Bercsényi, Károlyi és Esterházy 
Antal tábornokokkal. Károlyinak meghagyta, hogy Karvánál a 
Duna jegén át menjen a Dunántúl visszafoglalására, a magyar 
nemzet szabadítására, az osztrák határok fölverésére ; Esterházyt 
Kassa felé küldte a hazaszökdösött, elszéledt hadak össze- 
gyűjtésére; Bercsényit a Vág mellett hagyta, ő maga pedig a 
gyalogság egy részével Eger felé tartott, hogy a jövő hadjáratra 
készüljön. 3 Az éjszakát és a másnapot Kisszecsén (Barsban) 
töltvén, 20-ikán éjszakára egy Léva közelében levő faluban A szál- 
lott meg, hol másnap délelőtt öleléssel, könnyezve búcsúzott el 
Bercsényitől, ki Léváról fölkereste. s Felsőszemeréden, Inamon, 
Csalomján, Szécsényen, Kazáron, Pétervásáron, Bocson át 
februárius 28-ikán érkezett Egerbe, a hol Telekessy István püspök 
saját sézáin jött eléje. Az egriekkel a papok és szerzetesek élén 
a város makiári kapuja előtt nagy ünnepséggel, hosszú magyar 
beszéddel fogadta s átadván neki a város kulcsát, a templomba 
vezette, hol Te Deumot énekeltek. Az egész idő alatt pergett 
a dob, lobogtak a zászlók s három versben lőttek az ágyúkkal. 6 
Attól kezdve tavasz nyiltáig «ott telelt, az ország közepén ». 7 
Harmadnap megvizsgálta Eger várát és annak egész föl- 



1 Közli Simonyi, n. 40. S Wass u.-o. 450. Délután 2 órakor 

2 Wass Györg}' naplója, MHH. xxxv. Bercsényi már Léván volt. Arch. R. 
449. Arch. R. ix. 168. ív. 375. 

3 Rákóczi emlékiratai, 122. Wass nap- 6 Wass György naplója, id. h. 450 
lója, id. h. 449. Schmitt, Agrienses Episc. 111. 348. 

4 Wass szerint (449 1.) Csepűn ; talán 7 Rákóczi emlékiratai, 122., 129. 
Csejkön ? 

49* 



388 MÁRKI SÁNDOR. 

szerelését, 8 ha ez idő szerint nem tarthatott is tőle, hogy az 
ellenség odarekeszti. Hiszen éppen most értesült, hogy Károlyi már 
(februárius 20.) benyomult a Dunántúlra, minek következtében 
a fejedelem azonnal a nemzet ügyéhez való csatlakozásra intette 
a ráczokat, a kiket különben tüzzel-vassal pusztít ki az ország 
ama részéből és a Duna-Tisza közéből. 9 Márczius 11-ikén nagy 
fénynyel vonult be a városba Des Alleurs Comte de Clinchamp 
franczia tábornok, XIV. Lajos követe. Küldetése már régen 
aggasztotta a bécsi udvart és a szövetségeseket. Mintegy har- 
minczadmagával még tavaly szeptemberben megérkezett Nándor- 
fehérvárra. Beszélték, hogy sok pénzt s nem kevés fegyvert 
hozott Rákóczi számára, kit jöveteléről azonnal értesített. Berlini, 
kölni, nápolyi, siciliai küldetéseiből mint ügyes diplomatát ösmer- 
ték; de mennél ügyesebb volt, Azem nagyvezér annál inkább 
félt, hogy megzavarja a karlóczai békét; gondoskodott tehát, 
h°gy jól éljen Nádorfehérvárott, de nem engedte át a határon. 
A mikor azonban az év végén megbukott, szelid és gyönge 
utóda, Ibrahim, beküldte Temesvárra, hol a basa újból letar- 
tóztatta és csak egy hónap múlva, februárius elsején engedte 
meg, hogy a fejedelemhez utazzék. Bekisértette Kolozsvárra, 
honnan azután gróf Forgách Simon erős csapatot adott melléje. 
Des Alleurs megjelenése Egerben nemcsak a francziáknak, 
hanem a törököknek jóindulatát is jelentette. I0 A fejedelem 
márczius 12-én ünnepies kihallgatáson fogadta a követet, a ki 
átadta a király levelét s üdvözletét. XI Rákóczi megköszönte azt 
a jóakaratot, melyet a legkeresztényibb király a háború kezdete 
óta tanúsít iránta s a melyet követe küldésével most hazájára 
is kiterjeszt. Szüntelenül csodálja azt a nemes érzést, a mely 
királyi szívét betölti s melyet ellenségei maguk is csodálnak; 

8 Wass, id. h. 450. n Wass naplója id. h. 451. A franczia 

9 Márczius 2-iki nyílt levele. Arch. R. követnek solemnis audientiája — írja Ber- 
ix. 171. 2. csényi márczius 25-ikén — elhiszem, csu- 

10 Angol levelek 1704 szeptember 11. dásnak látszott Posteaquam (a békebízto- 
— 1705 márczius 18. Simonyinál 1. 451., sok? táblabírák?) uraméknak.» Arch. R. 
620—1., 635; ír. 297. V. ö. Századok 1875 ív. 417. 

486-9; 1895. 548-563; 1897.551. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 389 

rajta lesz, hogy mindenkor méltónak bizonyuljon nemeslelkű- 
ségére. I2 A követtől a fejedelem jogosan várhatott olyan oda- 
adást, a milyet elődje, Fierville d'Hérissi lovag tanúsított, ez az 
igen becsületes ember, a kit szelídsége és jó modora miatt az 
egész nemzet szeretett, a kit azonban a császáriak a nagy- 
szombati csatában elfogtak 13 és csak egy esztendő múlva bocsáj- 
tottak szabadon. I4 A már öregedő Des Alleursben a fejedelem 
csalódott. Azt hitte, fegyvert, tiszteket, pénzt hoz magával; 
kíséretében azonban csak Le Maire és Damoiseau hadmérnök- 
dandárosok voltak. IS Titkos kihallgatásakor egy emlékiratot 
nyújtott át, a mely tele volt kérdésekkel : hogyan áll a háború, 
az erősségek, a hadszertárak stb. dolga? A követ nagyon meg- 
lepődött, mikor a feleletet két óra múlva már írásban is meg- 
kapta. A fejedelem csakhamar megalkotta róla véleményét. 
Szakértő katonának, józan és türelmes államférfiúnak, kellemes, 
szellemes társalgónak, de szőrszálhasogatónak találta, ki néha 
oly kíméletlenül nyilatkozott a legnépszerűbb felfogások ellen 
is, hogy még a franczia tisztek sem szerették valami nagyon. l6 
A fejedelmet Bercsényi mindjárt figyelmeztette, hogy ne 
nagyon bízzék a franczia segítségben. Mivel jöhetett ez a nagy- 
hírű generális? 17 «Édes nagyságos uram — írta márczius 27-ikén 
az éppen 29 éves fejedelemnek 18 — neked élek, neked halok; 
de a nagy Istenért kérem nagyságodat : ne várjuk az extremitást 
in his circumstantiis I Addig jobb, míg utánunk járnak ; mint a 
darabolt garádicson, állapodjunk meg ha lehet; könnyen lehet 
s jobban lehet azután is feljebb mennünk. Hazámat, nem maga- 
mat nézem. Nagy munka, continuálni (folytatni a háborút) 
magyarnak... Sok szem sokfelé lát.» Hosszabb fegyverszünet 

12 A beszéd tartalma olyas lehetett, az ingyenér (ingeníeur) vele. Arch. R. ív. 

mint a márczius 17-ikén xiv. Lajoshoz 414. Damoiseau nem jött Egerbe; őt a 

írt levélé. Fiedler, 11. 451—2. követ Erdélyben hagyta Forgách mellett, 

1 i Rákóczi emlékiratai 86., 126. Medgyes ostrománál. 

14 Simonyi, n. 296., 322., 326., 331., l6 Rákóczi emlékiratai, 125 — 6. 

358., 389. 17 Bercsényi Rákóczihoz 1 705 márczius 

15 Rákóczi emlékiratai, 125. Bercsényi 14. és 17-ikén. Arch. R. 401., 409. 
szerint azonban (1705 márczius 21.) sok iS U.-o. ív. 424. 



390 MÁRKI SÁNDOR. 

megkötését ajánlotta, mert — békében reménykedve — a csá- 
száriak így talán kivinnék a katonaságot. Mindezt Szirmay, 
Okolicsányi és Viza bizalmas közléseinek alapján írhatta; de 
másnap Stepney már aggodalmasan jelentette Londonba, hogy 
a magyarok aligha gondolnak békére, mert segítséget kaptak a 
francziáktól s remélik, hogy a francziák a törököket is meg- 
nyerik számukra. 19 

Híre terjedt annak is, hogy a fejedelem Egerben gyűlést 
tartott a nemzet főbbjeivel; s ennek a békűlésre kedvezőtlen 
határozatát abból következtették, hogy április elején a fejedelem 
Nagyvárad és Arad ostromának szemmeltartására Debreczenbe 
ment volna. 2 ° Ez azonban tévedés. A fejedelem inkább a nyu- 
gatról, mint a keletről jövő hadi hírekre ügyelt. Károlyt ugyan 
Kilitinél márczius 31-ikén vereséget szenvedett Heistertől és serege 
egy részével odahagyta a Dunántúlt; a másik azonban «erős 
várba» vonult: a Bakonyba. Onnan folytatta a guerilla-háborút, 
melynek jelentőségére Spanyolország éppen ezekben az időkben 
tanította Európát. Északnyugaton Bercsényi kiköszörülte a kurucz 
fegyveren esett csorbát. Márczius 30-ikán Modor, másnap Bazin, 
harmadnap Szentgyörgy, majd a császáriak téli szállása, Csalló- 
köz hódolt hadainak s a fővezér már Pozsony és Komárom 
ostromára gondolhatott. így történt, hogy I. Lipót a maga főve- 
zérét, a szemerédi, nagyszombati, kiüti győzőt, április közepén 
visszahítta Bécsbe; Rákóczi pedig a kurucz fővezérnek vörös 
(rubint), fejér (gyémánt) és zöld (smaragd) kövekkel kirakott 
gyönyörű zománczozott aranylánczot ajándékozott. 2I A bécsi 
udvar kénytelen volt IV. Frigyes dán királytól kérni hadi 
segítséget. 22 Már április vége felé rebesgették, hogy ezt meg- 

J 9 Stepney Tuckernek 1705 márczius csapatot maga Jenő savoyai herczeg ren- 

28. Simonyinál, n. 55. - dezte, a gyalogságot azonban mindjárt 

20 Stepney Harleynak április 8. U.-o 59. Morvaországba küldte ; a lovasság Tramp 

2 1 Bercsényi Rákóczihoz 1705 május dán tábornok halála (1704 április) után is 
26-ikán. Arch. R. ív. 517. Pozsonyban maradt, majd Cusani tábornok 

22 1703 deczemberében két zászlóalj vezetése alatt a Csallóközben szolgált, 
gyalog és egy ezred lovas dán egyideig Simonyi 1. 68., 78., 87., 254; 11. 67. 

már állomásozott Pozsonyban, hol ezt a 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 39I 

kapja, de a dán király beleegyezése Kjöbenhavenből csak június 
15-ikén, 6100 főnyi segédserege pedig, Harboe tábornok vezetése 
alatt, csak egy hónap múlva érkezett meg Bécsbe. 23 Rákóczi 
úgy vélte, 24 hogy ha összeszedheti kuruczait, ellenségeit minden- 
esetre megszégyenítheti. Remélte különben, hogy a dánnak 
nagyobb lesz a füstje mint a pecsenyéje, mert képzelhetetlennek 
tartja, hogy a jobbadán amúgy is protestáns Magyarországba 
az udvar annyi lutheránust küldjön. Sőt azt is hallotta, hogy 
a dán király nem is engedi őket harczba menni, csak annyit 
akar elérni velők, hogy elszállásolásukkal egy kissé megijeszszék 
a magyarokat. De ha lejönnek és harczolnak is, annyian 2S 
nincsenek, hogy hátrálnia kelljen előttük. Emlékirataiban utóbb 
önérzetesen jegyezte meg, 26 hogy a tél folytán a győzelmes 
császári sereg tönkretétetvén, az udvar a dán segédcsapatok 
nélkül a hadjáratot nem folytathatta volna; s ez okból folya- 
modott ismét az alkudozásokhoz. 

Széchenyi érsek, Szirmay, Viza és Okolicsányi áprilisban 
Egerben is fölkeresték, hogy fegyverszünet vagy éppen béke 
kötésére indítsák. A fejedelem és Bercsényi nem idegenkedtek 
egyiktől sem, de elég hosszú fegyverszünetet akartak, hogy 
azalatt országgyűlést tartsanak, mert a fejedelem már Selmecz- 
bányán megmondta, hogy a rendek híre nélkül nem fogadja 
el a külhatalmak kezességét s békealkuba sem ereszkedik. 2? 

A föltételek, egy egykorú politikai röpirat szerint, 28 azt 
bizonyították, hogy a király az osztrák tartományok módjára 
akarja kormányozni Magyarországot; még pedig merő jóaka- 
ratból, mert azon kormányzás alatt az örökös tartományok 



2 5 U.-o. ír. 67., 135., 155. Ennek a segéd- nagyon különböző értesülései voltak. Arch. 

csapatnak 1704-töl 1709-ig terjedő törté- R. 1. 372., 373., 396. 
nete külön, 224 lapra terjedő kötetben : 26 Rákóczi emlékiratai, 123. 

Rockstoh, K. C. et danzk Korps historie. 27 Bercsényi Rákóczihoz 1705 április 

(Kjöbenhaven, 1896.) Sajnos, a magyar 22-ikén a tervezett országgyűlésről. Arch. 

•oklevéltári adatokat nem ismeri. R. vi. 471— 475. 

24 1705 július i-én. Arch. R. 1. 361. 28 Egy lengyel királyi tanácsos levele, 
július 3. U.-o. 370. Thaly, Kalászok, 169—170. 

25 Július 18—29. a dánok számáról 



392 MÁRKI SÁNDOR. 

sokkal jobban virágzottak Magyarországnál. Azonban ezt az 
álláspontot maguk a követek sem merték képviselni, mert tudták, 
hogy a király esküvel fogadta a magyar törvények megtartását. 
Mint máskor, itt is alakiságok és haszontalan kérdések feszege- 
tésével töltötték az időt. A gyűlésnek egyetlen haszna csak 
a hadifoglyok kölcsönös kicserélése iránt kötött egyesség (cartella) 
lett; de a császáriak ezt sem tartották meg olyan pontosan, 
mint a röpirat szerzője véli. 29 Rákóczi csak kezesség mellett 
akart békülni. Ez ügyben április 25-ikén meg is kérdezte a vár- 
megyéket. Ezer verőkkel keresték idáig régi szép nemzetséges 
szabadságuk igaz fölállítását ; s azt most is csak végsőig menő 
hadakozással, vagy a törvény s az állandó béke erejével keres- 
hetik. Hivatkozott nyilt leveleire s a selmeczi alku kinyomatott 
okirataira, hogy ő a békétől nem idegenkedik. Most a másik 
fél ismét leküldte követeit, de hallgat a béke biztosításának, a 
kezességnek módjáról. Azonban a múlt időkből tudhatják, saját 
kárukkal tapasztalhatták, mit gyümölcsöztek az eddigi béke- 
kötések. Átláthatják, hogy a haza minden további tárgyalásának 
és kiegyezésének első és egyetlen alapja a kezesség. E nélkül 
tárgyalni annyi, mint a fövényen épült háznak óránkint történ- 
hető beomlását rettegve és elkerülhetetlenül várniok. Kérdi 
tehát a vármegyéket, kívánjon-e ilyen kezességet a bécsi udvar- 
tól s kérje-e reá a külhatalmakat ? Az ekként megkötendő békét 
végül amúgy is az országgyűlés elhatározása alá terjesztené. 3(> 
Április 28-ikán a közbenjáróknak megírta, 31 hogy a kezesség 
az az erős szikla, a melyre építenek. Az ő őszinteségében 
bizonyára csupán azok kételkednek, a kik az őszinteséget csak 
álarcznak használják és nem ösmerik az ő hazaszeretetét. Ugyan- 
akkor a keresztény világ összes fejedelmeit és köztársaságait 
külön manifesztumban törekedett meggyőzni, hogy fegyvert 



29 Rákóczi a rabok szabadulásáról 1705 Stepney május 13-ikán. Simonyinál ír. 
deczember 20-ikán., 1. pont. Arch. R. ív. 83. 

457. 3 1 Hist. des révol. 11. 325 — 6. Simonyi, 

30 Közli Hornyik, ív. 356—8. Említi 11. 100— 101. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 393 

fogott ugyan, de sohasem idegenkedett olyan békétől, a mely 
hazája szabadságát biztosíthatja. Kifejtette, milyen hadi sikerei 
voltak a múlt nyár óta s mégis mennyire kész volt alkudozni. 
A selmeczi tárgyalások idején azért nem hosszabbította meg a 
fegyverszünetet, mert a bécsi udvar magatartása következtében 
semmi reménye nem volt a békére; ebben a tekintetben az 
angol és a hollandi követek tanúságára hivatkozott. Neki és a 
vele szövetkezett magyaroknak legfőbb vágya, hogy ősi szabad- 
ságaikat a hőn óhajtott békében virágozni lássák. Tehát ne 
tudják be nekik, hogy békehajlamokkal eltelve is harczolni 
kénytelenek; hiszen a fegyverszünet feltételeiből láthatják, hogy 
nincs egyéb választásuk, mert az Ausztriai Ház elhatározta 
szabadságuk végső megrontását. Ok csak arra törekszenek, a 
mit az Ausztriai Ház esküvel fogadott, hogy helyreállítsák a 
szabadságot és oly rendkívül nagy szenvedések után visszaadják 
az ország nyugalmát, a nemzetnek pedig, valaha az egész 
kereszténység védőfalának, boldogságát. 

Ez volt Rákóczinak utolsó vádlevele /. Lipót ellen, a ki 
hatvanhat éves korában, uralkodása 48-adik esztendejében május 
5-ikén délután 4 órakor elhunyt. 33 Keresztapja, gyámja, komája 
volt a fejedelemnek, a ki, ahogy 1701-ben írta, nemcsak mint 
királyát, de irgalmas atyját is imádta. 34 1688 óta 1701-ig elha- 
tározó befolyása volt Rákóczi sorsának alakulására. A fejedelem 
néha bizonyos gyöngédséggel ösmerte el, hogy jobb szíve volt 
minisztereinél; pl. felszabadította Kollonics gyámsága alól, nem 
ellenezte a darmstadti herczegnővel való egybekelését, helyben- 
hagyta testvérével való osztozkodását s nagykorúnak nyilvání- 
totta. 3S Rákóczi jó és igazán istenes életű uralkodónak tartotta; 
csak azt sajnálta, hogy igen szokott hallgatni miniszterei 
tanácsára. 36 Még 1697-ben, a tokaji zendüléskor, sőt 1701-ben 

32 Katona, xxxvi. 665 — 671. 34 1703 június 7-iki manifestuma ftig- 

3 3 Stepney Harleynak május 5. Simonyi, gélekében 129. 
11. 73. Bercsényi Rákóczinak május 9-ikén. 3S Thaly, Rákóczi ifjúsága, 156., 173., 

Arch. R. ív. 498. ; 12-én u.-o. 502. Vay 177., 199. 
Rákóczinak május 17-ikén, u.-o. ix. 190. 36 Rákóczi emlékiratai, 69. 

Masyar Tört. Életr. 1907. 50 



394 



MARKI SÁNDOR. 



Longueval elfogatása idején is bízott jóindulatában. ?7 Egyéniségét 
épp úgy tiszteletreméltónak találta, mint utána 90 — 100 esztendő 




122. I. LIPÓT KIRÁLY. 



múlva Danton a XVI. Lajosét. De éppen ilyen esetekből tűnik ki, 
hogy a politikai történelemnek mégsem az egyéni tulajdonságok 
adnak irányt, hanem az a közszellem, a melyben feloldódnak. 

37 Rákóczi önéletrajza, 119. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 395 

Rákóczi előtt nem jóakarójának, hanem hazája elnyomójának 
képe lebegett. « Emlékezete — úgymond, az eperjesi vérpadra 
gondolva, — nem márványtáblára, de minden élő magyarnak 
szívébe véres betűkkel van bevésve. « 38 Nem az a sérelem bán- 
totta, hogy őt hűtlenség czímén földönfutóvá tette s azután 
szabadságharczát ismételve 39 lázadásnak nyilvánította, a melyet 
csak az ő kegyelme tehet jóvá s Rákóczira talán ki sem terjedhet. 
Hiszen ezt lengyelországi bujdosásakor sem akarta elfogadni, a 
nemzet élén pedig fölháborodva utasította vissza a hűtlenség, 
pártütés vádját. Legélesebben ő különböztette meg a frondeur- 
ködést a szabadságharcztól. 4 ° Ennek a szabadságharcznak okául 
később is, a Habsburg-ház száműzetésekor, azt a kegyetlen 
zsarnokságot mondotta, melylyel Lipót az ország karainak és 
rendéinek nyakára ült és a szabad nemzetet gyalázatos szolgálat 
és jobbágyi sors alá hajtotta. 4I Ha ebben a mozgalomban a 
nép érdekeinek czímén csak a személyes érdekek ütköznek össze, 
mint a Frondeban, I. Lipót kormánya, miként a XIV. Lajosé, 
Rákócziban megtalálja a maga Turennejét, a ki az ő Condéja, 
Bercsényi ellen fegyveresen is megvédi a királyi tekintélyt. 
Végzete volt, hogy Rákócziban és Bercsényiben nagyszombati 
győzelme után épp úgy menekülő pártosokat látott, mint Stuart 
Károly a gainsboroughi diadal után Cromwellben és Fairfaxben. 
Pedig mennyivel élénkebben emlékezhetett volna a declaration 
of rights történetére, a mely — éppen az ő újabb önkényes 
uralmának kezdetén — megmutatta, hogy a népet csak jogos 
követeléseinek teljesítésével lehet visszatartani a forradalmaktól. 
Tapasztalnia kellett Rákóczi mondásának igazságát, hogy «a 
gyűlöletes nevet s mindazt a mocskot, a mit a rágalom századok 
óta szór a szabadság védőire, azok érdemlik meg, a kik meg- 
törték a törvényt és esküjöket ; nem pedig azok, a kik jogaikat 
védelmezik)). 



3 8 Rákóczi emlékiratai, 69. 4° Rákóczi emlékiratai, 63. 

59 1703. október 18., deczember 17., 4 1 Az ónodi függetlenségi nyilatkozat- 

márczius 25., június 26. ban, 1707 június 14. 

50* 



30 



MARKI SÁNDOR. 



Utóbb, Magyarország függetlenségének kimondásakor, a 
szövetkezett rendek hasonlóképpen lesújtó ítéletet mondtak 
I. Lipótról; s ez maradt meg a köztudatban. A Corpus Jurisban 
azonban a Rákóczi szabadságharczának megszűnte után hozott 
17 15. évi törvények bevezetése azt hirdeti, hogy «néhai üdvözült 
Lipót, dicsőséges emlékezetű császár és Magyarország királya, 
vele született, különös kegyelmességénél s atyai indulatánál 
fogva arra törekedett, hogy ezt az apostoli országot állandó 
békében legkegyelmesebben megtartsa.)) Az már nincs meg 
a törvénykönyvben, hogy «a mikor meglepte őt a kikerülhetetlen 
gyászos végzet (a halál), mely egyenlőképpen jelenik meg a 
királyok palotáiban s a szegények kunyhóiban)) : Rákóczi Ferencz 
kardját és zászlait babérlevelek koszorúzták és azokat az egész 
nemzet követte. 




123. II. RÁKÓCZI FERENCZ KARDJA ÉS ZÁSZLÓJA. 



IV. KÖNYV. 

Örökös királyság és vezérlő fejedelemség 




RÁKÓCZI ÉS AZ ELSŐ ÖRÖKÖS 
KIRÁLY. 

(i7°5-) 

tepney már I. Lipót halála napján meg- 
jegyezte, hogy a császárváltozás hasz- 
nára válik a magyarokkal való ki- 
békülésnek, mert /. József római és magyar 
királyról Rákóczi és Bercsényi egyaránt nagy 
tisztelettel nyilatkoztak előtte. 1 Az új király 
nemsokára valóban kijelentette Esterházy nádor, 
Kollonich primás és Pálffy bán előtt, hogy 
nagyon sajnálja Magyarország pusztulását. Meg- 
vizsgálja s orvosolja a magyarok sérelmeit, a 
miket apja idejében szenvedtek és a mikben 
neki nem volt része : koronázási esküjét meg- 
tartja, hitlevelét pedig a legközelebbi ország- 
gyűlésen törvénybe iktattatja. Felhatalmazta a 
primást, hogy ezt a papsággal, a nádort pedig 



Stepney 1705 május 5-ikén Simonyiná], 11. 74. 



400 MÁRKI SÁNDOR. 

hogy a nemességgel tudassa. Ha azonban a magyarok elmu- 
lasztják ezt a kedvező alkalmat, kérlelhetetlenül bánik el velők, 
ha örökös tartományait az utolsó faluig zálogba kellene is vetnie. 
Jelszava: Amore et timore — szeretettel és ijesztéssel. 2 

«Josephus király nekem kegyelmes, jó uram volt! — monda 
gr. Forgách Simon erdélyi kuruczvezér több tiszt jelenlétében 
már május 15-ikén. 3 — Ha tudtam volna, hogy meghal 
Leopoldus császár (a kit adtával említett), ma kurucz nem volnék. 
Most is. félek az Istentől: a háládatlanságot ő szent felsége 
megveri». Viszont a magyar fővezérnek, Bercsényinek és a 
radikálisoknak, mindjárt Lipót halálakor, az volt a felfogásuk, 
hogy nem ismerhetnek el olyan királyt, a kinek megválasztását, 
törvénytelennek nyilvánították. A főségszünet tehát, az inter- 
regnum, a lehető legvilágosabb. Ha nem állana is a nemzet 
fegyverben, József magának a pozsonyi 1687:1—11. tv.-czikknek 
értelmében képtelen az uralkodásra, mert megesküdött a fel- 
tételekre és az országgyűlés tartására; de nem tartott ország- 
gyűlést s így esküje semmis; a ki pedig meg nem esküdött,, 
nem király. Ez az Isten ítélete. Azzal a törvénynyel a mi tör- 
vényeinket akarták elveszteni; de magát ezt a törvényt vesz- 
tették el, mert a fegyverben álló magyarok ezt a választást el 
nem ismerhetik. Mivel tehát nem örökös király, semmi közük 
hozzá. Lipót király személyében meghalt fölkelésük oka. Ki kell. 
hirdetni, hogy ez idő szerint nincs királyunk. 4 

A nádor komolyan félt, hogy ezt a felfogást a fejedelem is 
magáévá teszi. Titkárát, Jeszenszky Istvánt küldötte hozzá 
Egerbe és arra intette levelében, ne kívánja országunk romlását, 
ne szomjúhozza édes nemzetünk keserves vére ontását, mikor 
olyan úrral van dolga, a ki magát minden törvényes igazság 
megtartására kötelezi. Azonban feltöretlenűl kapta vissza levelét, 

2 Stepney május 16. U. o. 85. A király május 15-iki kiáltványa a dési gymnasium 
1714-iki Urbáriumában. 104—7. Lasztóczy László levele május 27-ikén. Tört. Tár, 
1898. 262. 

3 Teleki naplója, 124. 

4 Bercsényi Rákóczihoz 1705 május 12. Arch. R. ív. 502—3. 




I25. I. JÓZSEF KIRÁLY 



Magyar Tört. Életr. 1907. 



51 



402 MÁRKI SÁNDOR. 

mert csak méltóságos úrnak czímezte benne Rákóczit, úgy 
gondolván, hogy a két év előtti ítélet következtében nem írhatja 
sem fejedelemnek, sem herczegnek. s Rákóczi a nádort, a kit 
felelőssé tett a régi rendszer bűneiért, különben sem fogadhatta 
el közbenjárónak. Ellenben, hír szerint, udvarias, sőt meleghangú 
levélben üdvözölte az apja örökébe lépő királyt. 6 Hiszen ural- 
kodása kezdete olyan kedvező csillagzat, mely eloszlatja azokat 
a fellegeket és viharokat, a mik a nemzetet körülfogták s majd- 
nem elsülyesztették. Királyuktól a magyarok régi szabadságuk 
visszaállítását remélik; mit a király iránt ősi hűséggel és biza- 
lommal viszonoznak. Omaga (Rákóczi) mindig mély hódolattal 
és őszinte ragaszkodással viseltetett személye iránt. Nemcsak 
zavarni nem akarja uralkodását, hanem kész az egész nemzettel 
együtt hűséget is fogadni neki. Feláldozza életét érette, mint 
törvényes uráért és királyáért, ha orvosolja azokat a sérel- 
meket, a mikkel a nemzetet azok a gyűlöletes miniszterek 
illették, kik a jó fejedelem nevével és tekintélyével méltatlanul 
éltek. 

A gyűlöletes miniszterek azonban megmaradtak, és nem 
igyekeztek meggyőzni az uralkodót, hogy ez a magánlevél nagy 
politikai fordulatra vezethet. A fejedelem udvariassága még 
sem maradt minden viszonzás nélkül. A császárné magához 
hívatta feleségét s értésére adta, hogy a császár kész volna 
őt urához bocsátani, ha ezzel a békealkudozást siettethetné. 7 
Majdnem egy esztendő múlva József király is biztosította a 
fejedelemasszonyt, hogy neki nem volt" része az atyja és a 
herczeg (prince) között támadt kellemetlenségben ; hiszen őmaga 
mindig különösen becsülte a herczeget. Semmit sem is óhajtana 
inkább s dicsőségének tartaná, ha a herczeget visszavezethetné 

5 Stepney június 20-ikán és 27-ikén. 35 — 36. Szalay, vi. 242 — 3. Horváth 
Simonyinál, 11. 138., 146-7. A levél (vi. 383.) ezt koholt vagy későbbi levélnek 
Lambertinál, Mémoires pour servir á tartja. 

l'histoire du xvm. siécle, 111. 608—9. 7 Rákóczi Bercsényihez 1705 július 3. 

Katona, xxxvii. 3 1—34. Szalay, vi. 239 — 241. Arch. R. 1. 371. 

6 Lamberti 111. 607 — 8. Katona, xxxvn. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 403 

kötelességére. Meg van győződve, hogy ebben a herczeget 
a grófok gátolják, kik szellemén uralkodnak. 8 Ezeknek a befo- 
lyásától kellene őt megszabadítani. A herczeg ne hallgasson a 
fölizgatott nép szenvedélyes tanácsaira, hanem inkább felesége 
és gyermekei sorsára gondoljon. O atyai indulattal viseltetik 
Rákóczi kis fiai iránt s a herczeg javára mindent megtesz, a mit 
hozzávaló őszinte jóindulatból megtehet. 9 

A fejedelem eleinte valóban remélte, hogy meglehet a béke ; 
mert a mostani uralkodó még atyja életében nemcsak jóindu- 
lattal volt a nemzet iránt, hanem majdnem vigasztalta is szeren- 
csétlenségében. 10 Elismerte, hogy a mostani császár nem vak- 
buzgó, a jezsuitáknak nem ad annyi hitelt, mint az apja. De ha 
a vakbuzgózág nem is viszi rá, ráviszi a politika, melynek 
következtében a protestánsokat a franczia király is üldözi 
a maga országában és csak másutt pártolja. 11 Az udvart magát 
megbízhatatlannak tartotta. 12 «Az új császár ígér ugyan mindent, 
de ha hazánk dolgait eszem szerint folytatni kívánnám, bizony, 
ígéretének keveset hinnék !» Viszont Bécsben Rákóczi környe- 
zetét okolták, hogy a békét akadályozza/ 5 sőt már az elszakadás 
vágyát is megérleli a fejedelemben. Hiszen július elsején, a mikor 
Rákóczi országgyűlést hirdetett a Rákos mezejére, 14 ismét kép- 
telennek és törvénytelennek nyilvánította az Ausztriai Ház 
uralkodását. 

A dolog valóban nem József király és Rákóczi személyes 
jóakaratán vagy éppen barátságán, hanem azon az elvi kérdésen 
fordult meg, az 1687 : 1. t.-cz. értelmében szabadon megválasztott 
József király uralkodhatik-e az örökös királyságot behozó és az 



8 Gróf Forgách Simon szerint a feje- 10 Rákóczi Széchenyinek 1705 augusz- 
delemnek Bercsényi, Des Alleurs «merö tus 17-ikén. Arch. R. 1. 392. Rákóczi 
praeceptorai s Vay uram is, a mit szeret, emlékiratai, 181. 

véghez viszen ö ngánála. Pedig egyébként 11 Rákóczi Okolicsányi Pálnak 1705. 

«soha nem hitte volna, minő ambitiosus, U. o. 1. 448—9. 

senkivel nem gondol, tanácsát, opinióját 12 Rákóczi Thökölynek 1705 júliusban. 

másoknak be nem veszi, sőt megcsúfolja*). U. o. 1. 375. 

Hadtört. Közi. 1891. 454~5- *3 Katona, xxxvii. 36. 

9 Hist. du Prince Ragotzi (1707) 213 — 4. J 4 Közli Katona, xxxvn. 36—41. 

51* 



404 MARKI SÁNDOR. 

ellenállás jogát eltörlő 1687:11 — ív. törvényczikkek alapján s nem 
szorúlnak-e ezek a törvényczikkek átnézésre, javításra ? Rákóczi 
már 1703 június 7-iki manifesztumában az uralkodóház bűnei 
közé sorolta, hogy országunk arany szabadságát, a mely a maga 
erejét annyi száz esztendőtől fogva a királyok szabad választá- 
sában megrontatlan szokással megtartotta, «örökös uralkodásnak 
ábrázatára, az ebben, való megegyezésre rettentéssel élvén, 
szolgai változással elváltoztatta)). Az Aranybulla záradékát is 
csak azért törölte el, hogy az örökösödés behozatalával «felettébb 
való szabad uralkodásának nagyobb eredetét vehesse». Nem 
hatott reá az a Szirmay-féle érvelés sem, hogy az örökös 
királyság voltaképpen megvolt az 1687. évi országgyűlés 
előtt is. IJ Stralenheim már azelőtt megírta XII. Károly svéd 
királynak, 16 hogy Lipót király azért sem fogadhatja el a 
svédek közbenjárását, mert a westfaleni béke csak az osztrák 
örökös tartományokra nézve engedi meg a svédek közbenjárását; 
azonban — úgymond — akkor még Magyarország választó- 
ország volt és csak 1687-ben lett az Ausztriai Ház öröksége. 

Tisztázni kellett előbb azt a fogalomzavart, a melyet Bécsben 
az örökösödés kérdésében az önkényes uralom javára mester- 
ségesen támasztottak. Az udvar az örökös királyság eltör- 
lésének és az Aranybulla záradékának helyreállítása alapján 
egyáltalán nem akart tárgyalni. Rákóczi ezzel szemben a 
nemzet készségét tapasztalta a hadakozásra. «Lássa Isten, mit 
végzett felőlünk!)) 17 Utóbb a bécsi udvar a nagyszombati érte- 
kezleten előzetes biztosítást kívánt az iránt, hogy a magyarok 
ezeknek a törvényeknek revízióját nem fogják követelni. 18 
Viszont a magyarok felszólaltak az ellen, hogy a császár 
Magyarországot örökös királyságnak nevezgesse. 19 A közben- 

1 í Szirmay Rákóczihoz 1704 június 29. iS 1705 augusztus 27. — 1706 februárius 

A dési gymnasium Urbáriumában. 27-ig számos adat van erről a közben 

*6 1704. április n-ikén. Svéd áll. levél- járók nagyszombati naplójában. Simonyinál, 

tár (Caesareana alosztály.) 11. 409 — 428. 

x 7 Rákóczi Thökölynek 1705 augusztus 19 Kajaly és Gerhardt tiltakozása 1705 

17-ikén. MHH. xxiv. 613. deczember i2-ikén. U. o. 11. 423. 



jíNNl M DC LXXXVll 

terimus augcbimus ,& extendemus, omniaq; alia facie- 
mus, quaecunq* pro bono publico, honorc, & incrcmen. 
to omnium Statuum , ac totius Regni noftri Hungáriáé 
juftéfacerepotenmus* Sic NosDcusadjuvet, & omncs 
Sandti. 

Sacr& C<efare<e> & Regi* modern* Aíajefldtis>Sere* 
nijjimorum Mafculorum H<eredum Primogeniti , 
pro naturalibus^ H&reditariis Regni Hungária 
Partium^ Eidem annexarum Regidus declaran* 
tur. 

Articulus II. 

ET fiquidemSuaMajeíhs SacradlTima C^farca, &Regia 
Vi&ricibus, & glorioűs Armis íuis immanem Chriftiani 
nominis hoftem Turcam crcbns cruentis gerteralibus 
Confli&ibusfufum, Diviná praeauxiliante ope, ab eorundenxj 
quotidie Capitalitér infeftatis Cervicibus propulíare , deq; ipír 
us faucibus, in quibus ha&enüs á tanto tempore non absq'5 fum- 
ma totius hujus Nationis pernicic gcmebant , nominatiuima-. 
ifhus Regni Fortalitia, interq, eadem florcntiíTiniam olim Sé- 
dem Regiam Budám, & Antemuralc totiesfati hujus Regni, 
cuni potiore ejusdem parte eripere, ac in eliberationem iftiusr' 
dulciffimae Patrise, haec & alia fuperius fufíus enumerata impen- 
dere dignataefl: In perpetuum proindc recolendorum tanto- 
rum beneficiorum memóriám , & in aeviternum recognoícen- 
dam humillimé complacentium animorum fuörum gratitudi- 
nem, praefati Univerfi Status, &Ordines hujus Regni Hungá- 
riáé, & Partium eidem annexarum declarantj Quöd á modö 
impofterum neminem alium> quani altetitulatx Suse Caefarex, 
& Regiae Maieftatis propriis ex Lumbis íuis deíccndentium Ma- 

B feu- 

I2Ő. AZ 1687 : II. T.-CZ. KEZDŐSORAI. 

(A M. N. Múzeum eredeti példányáról) 



406 MÁRKI SÁNDOR. 

járók már eleinte csak úgy reméltek sikert, ha annak fejében, 
hogy a magyarok elismerik az örökösödés jogát, a császár 
biztosítja, a nemzet törvényeinek és jogainak megtartását, oda- 
értve az Aranybulla záradékát is. 2 ° Nem tudták, a bécsi miniszterek 
miért ütődtek meg azon, hogy ők a felkelők előtt szóba hozták 
az örökösödési jogot és az Aranybulla záradékát, holott ezekről 
százszor meg százszor írtak. Azok bele vannak foglalva a 
magyarok 1704 június 20-iki sérelmeibe is, mikre az udvar 
részben már válaszolt. Miért kellene hallgatni olyan pontokról, 
a miket Magyarországban minden okos ember ismer? Bercsényi 
utóbb megmondta Rechteren hollandi követnek, hogy míg ezeket 
a kérdéseket el nem intézik, nem bocsátkoznak alkudozásokba, 
mert különben a császár rabszolgáinak tekintenék őket. 21 

A felkelő magyarok ebben a kérdésben valóban nem 
szorultak Hugó Grotius tudós fejtegetéseire, van-e joguk szembe- 
szállani fejedelmükkel? 22 Rákóczi bölcsnek nevezte II. Endrét 
az ellenállás jogának megengedéséért 23 s ennek és az örökös 
királyságnak kérdésében csak a közbenjáró hatalmak képviselői 
előtt akart világosan nyilatkozni. 24 Neki a békebiztosokkal 
az volt a felfogása, hogy meg kell szüntetni az örökösödés 
szónak kétértelműségét. Más a királyi méltóság örökösödése 
és más az ország örökös birtoklása, mely Magyarországot az 
örökös tartományok módjára a Habsburgok uradalmai közé 
sorolja. Nem elég tagadni, hogy a Habsburgok nem akarnak 
Magyarországon önkényesen, zsarnoki módon uralkodni; hiszen 
azt is tagadják, hogy Ausztriát és Csehországot úgy kormá- 
nyozzák. 25 Ezek pedig tulajdonaik. A záradék eltörlésének és a 
királyi örökösödésnek ürügye alatt Magyarországot is ilyen 



20 Emlékiratuk 1705 augusztus 30-ikán. U. o. 505—6. 

21 Rechteren és Bruyninx Stepneyhez 1705 deczember 24. Simonyi, 11. 305—6. 
V. ö. u. o. 313. 

22 Egy lengyel kir. tanácsos levele, 1706. Thaly, Kalászok, 123 — 4. 

2 3 Rákóczi önéletrajza, 56. 

2 4 Széchenyi Pál a királyhoz 1705 szeptember 15. Arch. R. ír. 513. 

2 5 Szalay, vi. 315. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 407 

tulajdonuknak akarták tekinteni. Azért kívánták, hogy mivel 
Magyarország egy harmadát teszi a Habsburgok tartomá- 
nyainak, az egészre kivetett tizenkét millió forint adóból négyet 
Magyarország fizessen és katonaságot is ebben az arányban 
adjon. A királynak tehát a nemzet megnyugtatására feltétlenül 
már most ki kell jelentenie, hogy Magyarországot a királyi 
örökösödés czímén nem kormányozza örökös tartományainak 
módjára. Törvényei értelmében Magyarország szabad és lakosai 
is szabadok ; s őket még csak nem is akarta megfosztani szabad- 
ságaiktól. 26 A fejedelem maga hasonló értelemben nyilatkozott 
a szenátussal együtt. Kijelentette, hogy I. József igenis örökös 
király, de nem örökös ura a rendeknek és az ország sem 
örökös jobbágya neki. 27 

Sajátságos, hogy az előleges nyilatkozatot, a melyet magától 
értetődőnek kellett volna tekinteni, a király nem akarta ily 
határozott alakban megtenni, mert tekintélye csorbítását, őszinte- 
sége kétségbevonását látta benne. Csak annyit jelentett ki, hogy 
a magyar örökösödési törvény alapján nem kíván korlátlanul 
uralkodni. 28 Bruyninx szerint az udvar sohasem mutatta ki 
világosabban, hogy — éppen csak korlátlanul akar uralkodni. 
Az udvar vagy vak, vagy azt hiszi, az egész világ olyan ostoba, 
hogy át nem látja rosszul elrejtett gondolatát. 29 A közbenjárók 
egyáltalán nem csodálkoztak volna rajta, ha ennek következtében 
a magyarok a trónt üresnek jelentik ki. 3 ° 

Rákóczi mérsékletét az bizonyítja legjobban, hogy még a 
kívánt előzetes nyilatkozat nélkül is kész volt megkezdeni 
a békealkudozásokat; 31 miről a közbenjárók nála később sze- 
mélyesen is meggyőződtek. 32 A fejedelem Józsefet csak I. Lipót 



26 A magyar békebiztosok a közben- 29 Bruyninx, januárius 25-ikén. U. o. 11. 
járókhoz 1705 deczember 28-ikán. Szalay, 373., 377 — 8. 

vi. 316—7. ?o U. o. januárius 24-ikén. U. o. 11. 426. 

27 1706 januárius 30-ikán. Géresi, Károlyi- 3* Stepney Harleyhoz 1706 márczius 3. 
oki. v. 381. U. o. u. 559. 

28 1706 januárius 20-ikán. Simonyi, n. 32 Stepney 1706 június 7-én. Simonyi, 
3*>6. m . 77 . 



408 MÁRKI SÁNDOR. 

halála után teljes egy esztendővel nevezte császári és királyi 
felségnek,^ azonban továbbra is csupán trónkövetelőnek tekin- 
tette, mert nem igazi szabad választás útján jutott az uralomhoz. 34 
A békét, a hogy Rákóczi utóbb három esztendei keserű tapasz- 
talat után mondotta, 3J így is megköthették volna, ha a Habs- 
burgok uralkodásvágya határt ismert volna. Rákóczi azonban 
és a rendek el voltak szánva, hogy ennek vérük árán is gátat 
vetnek. A fejedelem az erdélyi katonatörvényt is azért szentesí- 
tette, mert kerülte azt a látszatot, hogy a jobbágyok fegyverével 
korlátlan hatalomra tör. 36 A ki ilyen szigorú volt önmagával 
szemben, annak másokkal szemben is joga volt a bírálatra, 
vagy legalább az őrködésre. A népek — mondotta egy belső 
emberének tulajdonított röpirat 37 — nem a végre vannak teremtve, 
hogy a fejedelmek nagyravágyásának szomorú játékai és nevet- 
séges mulatságai legyenek. A fejedelmek a népek boldogságára 
és békességére valók és csak az Isten lehet czélja minden 
cselekedetüknek : a magyarok ellenségei akárhogyan vélekedjenek 
is ebben a tárgyban. A szabad választástól nem függő ((ural- 
kodásra való következés» (a successio) olyan visszaélés, mely 
csupán törvénytelen uralkodóhoz illik. 38 Rákóczi később, csendes 
magányában is kikelt az olyan fejedelmek ellen, a kik hivata- 
lukat jobbadán csupán arravalónak tartják, hogy kényök-kedvök 
szerint uralkodjanak és saját gyönyörűségükre éljenek, a hogy 
éppen I. József tette, és tették, teszik mindazok, kik azt hiszik, 
hogy a mit akarnak, már szabad is. Még jó, ha az ilyen feje- 
delem legalább Istentől, a maga lelkiismeretétől s azonkívül 
gyóntatójától kér tanácsot. 39 

Rákóczi már fegyverfogásakor 21 pontban fejtette ki az 
osztrák abszolutizmus terjeszkedése módját : hogyan kellett tör- 



3 3 1706 május 8. A fegyvernyugvás 3 5 Rákóczi 1707 szept. 12. U. o. 111. 339. 

megerősítésében. Simonyinál, in. 43. 3 6 Rákóczi emlékiratai, 211. 

34 A rozsnyói szenátus-ülésben 1707. 3 7 Thaly, Kalászok 188. 

januárius 22-ikén. Századok, 1896., 16. Ez 38 Az ónodi függetl. nyilatkozat, 1707. 

ellen Esterházy nádor 1707 augusztus Thaly, Kalászok, 183. 

20-ikán. U. o. 1895., 935 — 6. 3 9 Rákóczi önéletrajza 183., 186. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 409 

vény gyanánt teljesíteni mindent, a mit magános tanács alapján 
rendeltek. Semmit sem hagytak próbálatlanúl, hogy az osztrák 
hatalom ebben a «gazdag ragadozásban» örvendhessen. És a 
szabad országban már csak «a magános tetszés szerint való 
gazdái hatalmas uralkodása volt hátra. 40 Fegyvere szerencséjének 
elhanyatlásakor az angolok is 41 észrevették, hogy az udvar 
inkább erőszakkal akarja legyőzni a magyart, mint panasza 
okainak elhárításával kiengesztelni. Szép szavakkal tartja, az 
orvoslást pedig a jövőre igéri. Mindent felhasznál, hogy az ország 
kiváltságait eltörölje és azt korlátlan uralma alá vesse. 

Mégis elmondhatjuk, hogy Rákóczi nem az örökös király- 
ságnak, hanem a belőle vont és az alkotmány ellen törő ilyes 
következtetéseknek volt ellensége. Hiszen később saját házában 
is örökössé akarta tenni az erdélyi fejedelemséget. 42 De a zsar- 
noki hajlamok valamikor egy trónralépő királyt arra bírhatnának, 
hogy az országgyűlés és az eskü mellőzésével követelje elis- 
merését, a mi a nemzet jogának elkobzását jelentené s veszedel- 
mesebb volna az örökösödési jog elfogadásánál. 43 Ezt a harmadik 
nemzedék meg is érte II. József uralkodásábsn. A gyermektelen 
és beteges királynak senki sem jósolt hosszú életet. Azt hitték, 
a kérdést halála egymaga megoldja, 44 mert Magyarországban 
ezzel törvényesen megszűnik a successio. 4S Csak négy magyar 
volt azon 34 titkos tanácsos közt, a ki előtt I. Lipót már 1703 
szeptember 12-ikén rendezte fiai kölcsönös örökösödésének az 
ügyét. 46 Ezt az oklevelet Magyarországban nem ismerhették; 
de a fejedelem már 1705 deczember 26-ikán megjövendölte a 
leányág örökösödésére való törekvést, «melyet a nemzet örökös 



40 1703 június 7. Manifestum, 19. 1. 44 Egy kurucz röpirat Károlyi önélet- 

4 1 Medows 1709 június 29-ikén. Simonyi- írásában, ír. 216. Rákóczi 1710 november 
nál ni. 446. Palmes 17 10 szeptember 20-ikán. 22—29. Arch. R. 111. 202. 

U. o. 459. 4j Bercsényi Rákóczihoz 171 1 május 

4 2 Rákóczi Bezenvalnak 171 1. november elején. U. o. vi. 724. 

24-ikén. Fiedlernél 11. 488. és Szalaynál, 46 •/ Die pragmatische Sanktion. Österr.- 

Rákóczi bujdosása, 178. Ung. Revue 1906. xxxiv. 12. 

4 3 Rákóczi Klement útján Anna király- 
néhoz, Szalaynál id. h. 116. 

Magyar Tört. Életr/1907. 52 



4IO MÁRKI SÁNDOR. 

siralmával is fog jajgatni jövendőben)). Látta, az udvar milyen 
szép ürügyeket és színes okoskodásokat keres magának, hogy 
«ezt a keserves pilulát annál is inkább megaranyozván, velünk 
elnyelesse». De bizonyára nem javasolhatja édes nemzetének, 
hogy súlyos nyavalyáját méreggel gyógyítsa. «Jobb lesz tehát, 
ha az udvar őszinte akar lenni, hogy olyanokról gondolkozzék, 
a mik lehetségesek is legyenek)). 47 Az 1687 : 11. t.-cz. csak József 
császár elsőszülöttjére s annak ivadékaira szorította a korona 
örökségét; de ez az örökség József leányait nem illeti, mert 
felesége, a római császárné, Magyarországnak nem koronás 
királynéja. A nemzet tehát József halála pillanatában visszanyeri 
királyválasztó jogait és szabadságait. Egyelőre mint helytartót, 
a nádort fogja illetni az ország ügyeinek továbbintézése. 48 

Rákóczi és Bercsényi a szabadságharcz végén még nem 
tudták, hogy az osztrák örökös tartományokban József után 
Károly, ennek magvaszakadtával pedig nővéreik, I. Lipót leányai 
örökölnek. 49 Akkor hallották azt, hogy az európai kongresszus 
a magyar trónöröklést is szabályozni kívánja; de mit várhattak 
ettől, ha csak az öröklést rendezik, nem a szabad választást és 
nem a jövendő, vagy akár csak a mostani kormányformát? 50 
Rákóczinak csupán a rastatti béke idejében (17 14) tűnt fel, hogy 
az udvar a trónörökösödés dolgában újabb titkos megegyezésen 
töri a fejét. 51 Pedig akkor már majdnem egy esztendeje (1713 
április 19-ike óta) készen állt a pragmatica sanctio mint házi- 
törvény, a melyet ő még 1705 karácsony másodnapján megjósolt. 
Rákóczi felfogását mi igazolhatta volna jobban, mint az a bizo- 
nyosság, hogy Bécsben az örökösödés rendjét a törvényhozás 
megkérdezése nélkül, családi megállapodások szerint akarták 
rendezni ? 

47 Rákóczi levele Arch. R. i. 450. 49 Bercsényi Rákóczihoz 171 1 november 
Thaly, Bercsényi, ni. 721. 2-ikán. Arch. R. vn. 51. 

48 Rákóczi 1711 május 1. U. o. 111. 644. S° Rákóczi Bercsényihez 1711 deczem- 
Hasonló értelemben írt Bercsényi gróf ber 11-ikén. U. o. ni. 700. — Bercsényi 
Wehrdennek, Ágost király miniszterének Rákóczihoz 171 1 deczember 16-ikán. U. o. 
171 1 május elején és november a-ikán. vn. 72. 

Arch. R. vi. 724., vn. 51. Sí Rákóczi önéletrajza, 296. 




II. RÁKÓCZI FliRENXZ. 41 I 

II. 

A NYÁRI HADJÁRAT 1705-BEN. 

ákóczi őszintén kereste a nagy alkotmányjogi vitának 
törvényes és így egyedül megnyugtató megoldását; 
de az Aranybulla záradéka alapján : fegyverrel a kezé^ 
ben. Pedig a labancz urak nem voltak hajlandók elhinni, hogy 
neki és a magyarságnak igaz és helyes oka lett volna a fegy- 
verkezésre; szerintök ezt az udvar és a kereszténység sem hiszi 
el. 1 Egyikök, gróf Czobor Márk, Bécsben egy fényes lakomán 
Stralenheim svéd követ hallatára Rákóczit, Leszczinszky Sza- 
niszlót és xii. Károlyt nevezte Európa legczégéresebb párt- 
ütőinek; a miért a bécsi udvar kiszolgáltatta őt az elégtételt 
követelő — svéd királynak. 2 A Habsburg-ház valóban lázadónak 
tekintette, pedig sem nem elégedetlen, sem nem revoltáló alatt- 
való, hanem szabad fejedelem és a franczia király szövetségese 
volt, a ki saját maga és hazája védelmére fogott fegyvert. 3 
S lehetett-e kívánni, hogy a fejedelem, ki az igazságért viselt 
háborút, magát lázadónak vallja ? 4 « Az emberséges ember — 
felelt Rákóczi a vádaskodóknak s — lelkét Istennek, vérét és 
életét urának, becsületét pedig magának szokta tartani ; ő tehát 
magát lázadónak nem ösmerheti el.» Európa érdeke követelte, 
hogy Magyarország teljes békét nyerjen s népe felépüljön. Ezt 
az országot, a melyet — igen helyesen — a kereszténység 
védőfalának mondanak, nem kellene önkényesen kormányozni, 
hanem törvényes kormányt adni neki s arra bírni, hogy magát 
a törökök ellen védje. Ez az ország, ha őszintén kibékítik és 
ha kielégítik igazságos kívánságait, a melyek még legutolsó 

» Pálffy levele 1711 februárius 5. Károlyi önéletleírása, 11. 284., 286. 

2 Arch. R. viii. 273. 

3 Vetésy xiv. Lajoshoz 171 1 deczember 1. Fiedler, 1. 261. Szalay, Rákóczy 
bujdosása 203. 

4 Klement a hágai kongresszushoz 1712 januárius 15. Szalay, id. h. 274. 

5 171 1 februárius 11. Károlyi önéletleírása, ír. 291. 

52* 



412 MARKI SÁNDOR. 

királyainak hitlevelein alapúinak, Ausztriát erősebbé fogja tenni 
a szabadság és az európai egyensúly veszélyeztetése nélkül. 
Ha meg nem nyugtatják, alkalmat ad örökös zavarokra és 
háborúkra, a melyek egy egész hadsereget megakaszthatnak. 

Rákóczi a háborút Európa közszabadságáért is viselte; 
elvárhatta tehát, hogy annak idején európai békében bizto- 
sítsák Magyarországnak törvényeken és hitleveleken alapuló 
lelki és világi szabadságait. 6 Azonban már Marlborough her- 
czeget figyelmeztette, hogy az udvar a magyar nemzetet kiir- 
tani törekszik. A Habsburgokkal szemben olyan a helyzetünk, 
mint előbb a Hollandiáé. A szövetséges sereg diadalai büszkévé 
teszik a császárt, 7 a ki már uralkodása ötödik napján megtett 
minden készületet e háború erősebb folytatására. 

Heister helyett 1705 május 10-ikén Herbevillet nevezte ki 
magyarországi fővezérnek. A 6100 dánt is odaértve, 16 tábor- 
nok alatt 27.000 rendes katonát rendelt parancsnoksága alá. 
Odaszámítva az országban szanaszét álló császáriakat a ráczok- 
kal, horvátokkal és a különböző helyőrségekkel együtt, a 
császárnak kerekszámban 80.000 embere állt szemben a kuru- 
czokkal, kiknek hadát maga Rákóczi csak 75.000 főre becsülte. 8 

A hadak rendezésével és a békealkudozásokkal elfoglalva, 
Egerből a fejedelem a szokottnál későbben mozdult ki. Had- 
járatához úgy akart fogni, hogy eddigi hadakozásának az mint- 
egy végső megfejtése legyen. Ennek következtében június 
15-ikén a Dunához rendelte Károlyit is, ki ebben az időben 
Gyula várát vívta s végső csapást akart mérni a marosvidéki 
határőrző ráczokra. Tudta, hogy visszahívásáért a tábornok 
duzzogni fog. Megintette, hogy hézagos értesítésekből ne mond- 
jon ítéletet, mert nem akarja ugyan ama föld helységeinek 
elpusztulását, de azt sem, hogy azoknak képzelt veszedelméért 
az egész ügy tetemes kárt szenvedjen. Harmadnap pedig a 

6 Klement id. emlékirata, 276 — 7. 

7 Rákóczi Marlboroughoz 1709 október 20. Tört. Tár, 1882. 160. 

8 Rákóczi emlékiratai, 129—130. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 413 

debreczenieket rótta meg, a kik Károlyi ottmaradását kérték. 
Az ilyenekre ő semmit sem ad és Károlyi csalódik, ha azt 
hiszi, hogy hadi intézkedéseit ezzel megváltoztathatja. Se nem 
illendő, se nem hasznos, hogy rendeleteit a debreczeniek kitrom- 
bitálják. 9 

Másnap, június 18-ikán, megkezdte ez évi hadjáratát IO s 
Egerből, a lovakat fűre bocsátva, megindult a solti dunai sán- 
czok felé. 21-ikén Árokszálláson táborozott, a jászok közt. 11 
Másnap Hatvanban, 12 harmad- és negyednap a dányi tónál, 13 
Budával egy irányban. 14 Itt értesült Esterházy Dániel futárjától, 
hogy Glöckelsperg tábornok budai parancsnok Bottyánt heves 
összecsapás után beszorította a kömlődi Bottyánvárba s ötöd- 
napra, 22-ikén, annak elhagyására és felégetésére kényszerí- 
tette. 15 Dánynál érkezett hozzá Bercsényi futára is azzal az 
izenettel, hogy Herbeville a Csallóközből eleséggel akarja ellátni 
Lipótvárát, ' miben a fejedelem meggátolhatja, ha hirtelen eléje 
vág a Vágnál. A fejedelem egyelőre mégis délnyugat felé for- 
dult, hogy megsegítse a solti sánczot, a melyet Glöckelsperg 
erősen bombáztatott. 26-ikán tehát erőltetett menetben tette 
meg a 30 kilométernyi rossz utat Dánytól Ócsáig. Másnap még 
nehezebb, mert mocsarak és lápok közt vezető úton akart 
eljutni délnyugat felé Szentmiklósra; 16 a napot azonban pihe- 
nésre fordította. Harmadnap értesült, hogy a kuruczok vissza- 
vették a balparti hídfőt, a hidat is elszakították s az ellenség 
átkelését — hajók hiányában — lehetetlenné tették. így tehát 
nem akadt ottan dolga ; s mivel nem is remélhette, hogy a 
hidat helyreállíthatja s azon át a Dunántúlt megsegítheti, elhatá- 
rozta, hogy Esterházy és Károlyi hadait is magához vonva, 
Pest felé nyomul, de a mennyire lehet, minden nyilt ütközetet 

9 Szalay, vi. 247—8. 1. 353. és ív. 599. Szalay vi. 246. téve- 

10 Egy oklevele június 18. még Eger- désből ír Ságot. 

ben kelt. Arch. R. 1. 433. 14 Rákóczi emlékiratai, 130. 

11 U. o. 1. 433-4- is U. o. és Arch. R. 1. 355., 356., 358. 
i2 U. o. 1. 434. Thaly, Bercsényi, nr. 376—383. 

! 3 Rákóczi levelei június 23., 24. U. o. x6 Rákóczi Esterházy Dánielhez június 

27. Arch. R. 1. 356. 



414 MÁRKI SÁNDOR. 

elkerül. 17 Július elsején Ócsán valóban egyesült Károlyi Sándor 
s Esterházy Dániel hadaival. 18 Tábornokai tanácsára történhe- 
tett, hogy lemondott Pest ostromáról, melytől Glöckelsperg tar- 
tott s melyre ő éppen a most kihirdetett rákosi országgyűlés 
biztonsága érdekében készülődött. 19 Július 3-ikán még Ócsárol 
tudatta az angol királynéval és a hollandi rendekkel, hogy a 
béke dolgában ünneplésen elfogadja közbenjárásukat, 20 de hadai- 
val még aznap átvonult Gyömrőre. 21 Csupán Halasnál hagyott 
némi katonaságot, hogy vigyázzon a császáriakra, kik a Duna- 
Tisza közét most már legfeljebb Pétervárad felől fenyeget- 
hetik. 22 Gyomron és Csabán kelleténél tovább kellett veszte- 
gelnie. Nem a menet nehézségei tartóztatták fel, bár haladását 
mindenesetre lassította, hogy ivó- és itató-vízért néha 7 — 20 kilo- 
méternyi kitérést kellett tennie. 25 Az keserítette el, hogy 
katonái, főkép a tiszántúliak, hazaszökdösnek s békére hajlanak. 
Gyomron szemlét tartott felettük s beszédet intézett" hozzájuk. 24 
Nem tudta, fájdalmát vagy bosszankodását közölje-e velők. 
Az első esetben méltán terjesztheti keserűségét eléjök, kik, az ő 
példájára, életöket hazájok dicsőséges szabadságára szentelték 
és mindenöket elhagyván, a végből jöttek zászlai alá, hogy 
győzzenek vagy meghaljanak. A vitézlő rendnek ezt a dicső- 
séges eltökélését csak a haza ügyén szánakozó szívvel és 
zokogva szemlélheti. Elfelejti keserves sorsát, éjjel-nappal való 
fáradozását, veszedelmek közt forgó állapotát és nem hozza elő 
eddigi szerencsés hadakozásait. Most azonban oka van panaszra, 
mert csorbát ejtettek az ügyön. Azok a vitézek, kik, vele együtt, 

17 Rákóczi emlékiratai, 131. Levele 2 3 Rákóczi Bercsényihez, július 3. U. o 
Bercsényihez június 28. és 30. U. o. 1. 370—1. 

358—9. 2 4 Közli Toldy István, A magyar polit. 

18 Rákóczi Bercsényihez, Arch. R. 1. Szónoklat Kézikönyve, xxix. 1. Hanthó, 
359., 360. Olvasókönyv, 107 — 8. Beöthy, A magyar 

r 9 U. o. 1. 361 — 2. és ív. 602. nemz. irodalom tört. ismertetése, 2. kiadás, 

20 Rákóczi, Anna angol királynéhoz, 256—7. Szalay, Magyarország tört. vr. 

július 3. Simonyinál, 11. 174 — 5. Katonánál 249—250. Hist. des révolutions, 11. 33 2 -> 

xxxvii. 89—91. de hibás dátummal. Horn, Francois Rákóczi, 

2i Arch. R. 1. 370—1. 228—9. A beszéd egykorú példánya Kassa 

22 Arch. R. 1. 362. város levéltárában. (Mihalik, 102.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 415 

verejtékökkel és verőkkel helyezték a régi szabadságot meg- 
közelítő állapotba: hírünket, nevünket, dicsőségünket csaknem 
eltapodták, mert lágyszívüeket, elfajúltakat tűrtek maguk között, a 
kik a magyar nevet nem érdemlik. Nagyobb szerencsének tartotta 
volna, ha, a hazát védve, gyarló testét velők egy sírhalomba 
rakják, mint hogy neki, az élő, de csaknem eltemetett vezérnek, 
becstelen cselekedetökről kell emlékeznie. Mit akarnak? . . . 

Inkább béküljenek meg csalárd ellenségeikkel, a kiknek 
igáját így segítik. Akkor ő is leteszi szerencsétlen vezéri tisztét, 
hogy meggyalázott életét tengereken, pusztákon bujdosva 
végezze. Veszszen oda őseinek dicsőséges Rákóczi-neve, csak 
több ilyen gyalázatos napot ne kelljen megsiratnia. Áldozzák 
föl személyét, adják az ellenség kezébe : nem bánja, csak sza- 
badságot szerezzen vele nekik és nemzetének. Visszamegy a 
sötét tömlöczbe, melyből Isten keze kiszabadította; kész a gyá- 
szos vérpadra lépni, csak elnyerhesse nemzete boldogságát. 
Engedjék, hogy inkább az ellenség fegyvere ölje meg, mint 
hogy haldokolva, gyalázatosan éljen velők. De ha van bennök 
magyar vér és szeretik őt ■— nem mint urukat, hanem mint 
atyjukat, társukat, verőket — : bosszulják meg gyalázatát ama 
hazaárúlók megbüntetésével, a kik nemzetünk és mindnyájunk 
becsületét gyászba öltöztették. «Magatok pedig, oh fiaim — 
végezte gyönyörű beszédét — segítsétek magatoknak boldo- 
gulására való ügyekezeteimet. Vígasztaljátok elkeseredett szíve- 
met, hogy veletek élet és halál között kereshessem — oly 
szívvel, a mint kezdettem — hazánk és mindnyájunk szeren- 
cséjére, boldogulására czélzó szándékomat. Nem kívánok biro- 
dalmat, nem kincset tőletek; s nem egyebet az igaz magyarhoz 
illő bátor szívnél, hogy azt magammal összecsatolván, veletek 
éljek, haljak!» 

így csak az beszélhetett, ki teljes egyéniségét vitte a küz- 
delembe, nem csupán azt a dicsőséget, a mely ősei nevét veszi 
körül. Bizalmat kelthetett benne az a lelkesedés, a melylyel 
hadai fogadták intő és lelkesítő beszédét. Arra gondolt, hogy 



416 



MARKI SÁNDOR. 



Károlyit az Alföld fedezésére ezen a vidéken hagyja, ő maga 
pedig Esterházy Dániellel Vácz vidékére megy, elfoglalja a 
Szentendrei szigetet és hidat veret a Dunán, hogy el ne sza- 
kadjon a dunántúliaktól. 2 s Másnap és harmadnap Rákoscsabán 
táborozott, a honnan újból biztosította a szegény curialista és 
armálista nemességet, hogy mivel már az Ausztriai Ház ural- 
kodásának vége szakadt, a paraszti szolgálat alól ezt a szegény, 
leigázott nemességét örökre fölszabadítani kívánja. 26 Veresegy- 
házán, hol két napot pihent, 27 még abban a meggyőződésben 



p 444 




127. VACZ. 

élt, hogy kisebb baj volna a vágontúli föld elveszítése, mint 
ha Glöckelsperg, ki a Duna balpartján mindig egy irányban 
haladt vele, átcsapna Pestnél az Alföldre s a kurucz hadakat 
egymástól elvágná. Azt úgy sem gátolhatja, hogy Herbeville a 
Csallóközből kijöjjön ; s ha kijön és Bercsényi a Vágtól vissza- 
vonulni kénytelen, nyilt mezőn még mindig megszégyeníthetik 
ellenségöket. 28 

Három nappal későbben, mint szerette volna, 29 július 9-ikén 

25 Arch. R. 1. 356., 364., 365. 28 Rákóczi Bercsényihez július 7. Arch. 

26 Rákóczi Ugocsa vármegyéhez 1705 R. 1. 363 — 4. 

július 5. Tört. Tár, 1901. 402. 29 Már július 6-ikán ott akart lenni. 

27 Július 7., 8. Arch. R. r. 363 — 5. Thaly, Arch. R. 1. 371. 
Bercsényi, m. 387. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



417 



Vácz püspöki városnál ütött tábort. 3 ° Csak itt mondott le arról 
a tervéről, hogy hidat veressen a Dunán ; de nem arról, hogy 
figyelemmel kísérje a hatalmas folyamot, a melynek túlsó partján 
Glöckelsperg árnyék gyanánt kísérte, hogy Komáromnál Herbe- 
villehez csatlakozzék. A fejedelem tehát úgy intézkedett, hogy 
gyalogsága a Duna völgyén felfelé, lovassága a gyönyörű erdős, 
füves Börzsönyi-hegyeken át nyomuljon, a társzekerek pedig 
a honti Tompáig szintén a hegyek közt haladjanak. 31 O maga 
a lovasságnál maradván, Verőcze és Nagymaros közt odahagyta 
a Dunát, s a Nagypatak völgyén felfelé 12-ikén a honti Szokolya 
alá került, de még aznap megindult az Ipoly és a Garam felé. 
Másnap már a Garam völgyében, Esztergom vármegyében, 
Bénynél, vagy, a hogy templomáról nevezi, Szentbenedeknél 
állott. Ez az 1217-ből való templom uralkodott a Garam hídján 
s öt év múlva a fejedelem gondoskodott is megerősítéséről. 32 
A szép mező kedvéért tábort veretett a « római », helyesebben 
azonban avar sáncznál, mely a falut két hatalmas gyűrűben 
fogja körül. 33 Csak három, szükség esetében két állomásra lévén 
a Vágtól, ott akart maradni mindaddig, míg bizonyosabbat nem 
hall Herbeville szándékáról; mert nem szerette volna kiélni a 
Vág vidékét. Bercsényi még aznap (július 13-ikán) felkereste a 
szomszédos Kéménden 34 s megállapodott vele a közös eljárás- 
ban. Személyesen is, hírből is ismerte «a jámbor öreg» Herbe- 
ville grófot s olyan tőrbe akarta ejteni, a milyenbe mást nem 
ejthetett volna. Des Alleurs nem is hitte, hogy sikerüljön ter- 
vének ez a része, azonban helyeselte Lipótvár megszállására 
vonatkozó előterjesztését. Le Maire dandárnokot, a kivel éppen 



30 Rákóczi emlékiratai, 132. Thaly, Ber 
csényi, 111. 387. 

3 1 Rákóczi emlékirataiban (131 —2) érdé 
kesén írja le a terepet. 

3 2 Rákóczi levele 1710 márczius 2 
Arch. R. ni. 55. 

3 3 Rákóczi emlékiratai, 132. A külső 
gyűrűt a párkány-nána — balassagyarmati 
vasút keresztűlmetszi. A sánczra vonat 

Magyar Tört. Életr. 1907. 



kozó repertórium Forster-Gereczénél, Ma* 
gyarország műemlékei, 11. 291. Lehóczky 
(Archaeol. Ért. 1898. 349. 1.) a néppel 
együtt török földvárnak tartja s helyesen 
gyanítja (bár Rákóczi itt tartózkodását nem 
említi), hogy a kuruczok is használták s 
mostanig fentartott állapotába helyezték. 
34 Arch. R. 1. 378. Thaly, Bercsényi, 
in. 388. 

53 



418 MÁRKI SÁNDOR. 

most vizsgálta meg a közellevő Esztergom helyzetét, hasonló 
tanulmányok czéljából Bercsényivel most Lipótvár alá küldte, 
mert mindakét várat ostromolni akarta. Megbízta, hogy mielőtt 
kijönne Herbeville a Csallóközből, rekeszsze el gátakkal a 
Dudvág csekély vizét, a Dudvág és a Vág közt hányasson egy 
jó sánczot, nyári vízállásra számítva, vizsgálja meg a Dudvág 
gázlóit s emeltessen ezen gázlók védelmére redouteokat. 3 * 16-ikán 
tüzérsége is megérkezvén, 36 harmadnap átment a barsi Faj- 
kürtre. 37 19-ikén már Surányból kérdezte meg Széchenyi érse- 
ket, 38 hol találkozzanak a békealku dolgában. Útbaejtette Érsek- 
újvárát is, a hol két napot töltvén, 39 21-ikén az északnyugaton 
fekvő Mocsonokra ment s augusztus 2-ikáig ott táborozott. 40 

Végrehajtotta tehát szándékát : egyesűit vágmelléki hadaival, 
hogy, ha kell, megverekedjék a Csallóközbe zárkózott ellenség- 
gel. A Vágón azért nem kelt át, hogy Herbeville őt gyengének 
higyje 41 s kijöjjön a szigetből, a mi — egy sikertelen kísérlet 
után 42 — augusztus 3-ikán meg is történt. 43 Erről és Le Maire 
sánczainak elkészüléséről értesülve, a fejedelem már előtte való 
nap «nagy erő vei » átment Patára. Ott a Vág szeredi híd- 
ját azonnal lerontatta, a két gázlót pedig a víz alatt vert 
hegyes karókkal tette járhatatlanná. 44 A hídőrség kivételével 
egész gyalogságát a sánczba vetette. Úgy tudta, hogy Herbe- 
ville elkülönítette gyalogságát a lovasságtól; elfogadta tehát 
Bercsényi önkéntes ajánlkozását, hogy lovasságával megaka- 
dályozza a két fegyvernem egyesülését és Lipótvár megsegí- 
tését, az ellenséget a tőrbe vezető útra csalja s ezzel váratlan 
zavarba hozza. 45 O maga a Vág patai bozótos partján várta, 
mi fog történni az egészen fedetlen túlsó parton. 

3S Rákóczi emlékiratai, 132—3. 4 1 Rákóczi Vetésyhez 1705. július 29. 

}6 Arch. R. 1. 370. Arch. R. 1. 378. 

37 U. o. 1. 395. 4 2 U.-ő Ráday Pálhoz júl. 29. U. o. 1. 381. 

3 8 U. o. 1. 373—4. Július 24-ikén Rákóczi 4 3 U.-ö Bercsényihez augusztus 3. U. o. 
Nyitrára tűzte ki a találkozót. U. o. 374. 1. 385. Stepney Harleynak augusztus 5. 

39 Arch. R. 1. 396. Simonyinál, 11. 183. 

40 Arch. R. 1. 372 — 4., 378. 380., 382—3.; 44 Stepney Harleynak, Simonyinál 11. 183. 
ix. 201. Simonyi, ír. 183. Fiedlei, 1. 282., 4S Rákóczi emlékiratai, 133. Arch. R. 
284., 286. 1. 385. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 419 

III. 

A PUDMERICZI CSATA. 

(1705 augusztus 11.) 

erbeville a pozsony-nyitrai országúton Borsa felől 
augusztus 5-ikén Diószeg és Szered felé nyomult előre. 
Rákóczi azonnal visszaparancsolta Szered várából 
Sennyey tábornok gyalogságát Semptére, a hova ágyúival és 
udvari hadaival maga is átment. Herbeville elől déltájban oda 
vonult vissza Bercsényi lovassága is, mire a fejedelem fölsze- 
dette a szeredi oldal hídpallóit s a semptei hídfő védelmét grá- 
nátosaira bízta. Az ellenség délután négy óra felé kezdett mutat- 
kozni s podgyász nélkül, de sok eleségszállító szekérrel a rend- 
kívül nyilt és egyenes síkon a Dudvág és a Vág között ütött 
tábort. A fejedelem azonnal ágyúztatni kezdte, mit az ellenség 
viszonzott, de a bokroktól födött kuruczokat nem igen vehette 
czélba. Gyanítani lehetett, hogy Herbeville az éjjel kémszemlét 
küld észak felé a tábora és Lipótvár közt levő terep kikutatá- 
sára; azért a fejedelemnek sietnie kellett, hogy őt tőrbe csalja, 
s a biztosnak tetsző alkalmat el ne szalaszsza. Elhatározta tehát, 
hogy a dél felé három órajárásnyira levő vecsei hidon 4000 válo- 
gatott lovast küld át a Vágón, más 4000-et pedig észak felé a 
Galgócz-Karkócz táján emelt sánczolaton keresztül; s míg ezek 
napkelte előtt egy órával a szárnyakra csapnak, szemben a 
deréksereggel ő maga tesz nagy riadást. A sikert biztosra 
vehette, mert Herbeville még csak szekértáborral sem védel- 
mezte serege szárnyait, pedig a nyilt terepen egyáltalán nem 
számíthatott fedezetre. A vállalat végrehajtásával a fejedelem 
az önként ajánlkozó Bercsényit és Géczy Gábort bízta meg, 
ő maga pedig az ellenség kezébe jutott szeredi várral szemben 
egész éjszaka egy magaslatról, a semptei hídfőnél figyelte meg 
a császáriak mozdulatait. 

53* 



420 MÁRKI SÁNDOR. 

Éjféltájban az ellenség Szered felől megkísérelte elfoglalni a 
hidat, de egy órai tüzelés után abbahagyta a dolgot. A fejede- 
lem sohasem tudta meg a czéltalan támadás és elhallgatás okát, 
mert különben csend volt az egész vonalon. Sőt a csend még 
hajnalban is tartott, a mi nemcsak nyugtalanította, de bosszan- 
totta is a fejedelmet. Csupán az vigasztalta, hogy napkelte után 
egy órával (körülbelül háromnegyed hatkor) Herbeville riadót 
veretvén, a szeredi vár kiürítése után szép rendben egyenesen 
a neki vetett tőrbe indult Lipótvár felé. Megindult ő is a bal- 
parton, mindig egy magasságban maradva az ellenséggel, mely- 
nek menetét egy-egy ágyúlövéssel zavarta meg. Hiába várta, 
hogy Géczy hátban, Bercsényi szemben támadjon. A szőllőhe- 




138. GRÓF HERBEVILLE NÉVALÁÍRÁSA. 

gyek szoros útain csak Bercsényivel egymagával találkozott, a ki 
már előbb megizente, most pedig személyesen jelentette, hogy 
a rossz utak miatt elkésve érkezett a sánczokhoz. A sánczokon 
át Le Maire nem engedett rést nyitni a lovasságnak, melyet 
tehát a sánczolatok mögött állított fel. Ezt a hibát már nem 
lehetett jóvátenni. Az ellenség helyzete így is kétségbeejtő volt ; 
mert Herbeville már értesült, hogy dél felől lovashadak mutat- 
koznak, északon pedig erős gyalogság őrzi a Dudvág gázlóit. 
A mikor a zélai hídon át Rákóczi parancsára Buday 
István lovasezrede is oldalba fogta, azt hitte, hogy ez a kuru- 
czok előhada s rögtön csatarendbe állt. Balszárnyát valameny- 
nyire még fedezték a Dudvág füzesei, a jobb azonban teljesen 
födetlenül állt a kuruczok ágyúival szemben. Pálffy altábornagy, 
Herbeville egyik alvezére, utóbb megvallotta a fejedelemnek, 
hogy már csak azt várták, mikor jön egy trombitás, a ki meg- 
adásra szólítsa őket. Vitézül állották a tüzet; de mikor dél felől 



RÁKÓCZI FERENCZ. 



421 



Géczy lovasai még mindig nem támadtak, Herbeville a jobb- 
szárnyat menetoszlopba alakította, hogy a már megtett úton a 
Dudvág farkashidai átkelőjén húzódjék vissza a Farkashida s 
Nagyszombat közt levő földhátra. A fejedelmet bántotta, hogy 
terve saját hadainak késedelmezése miatt éppen az utolsó pilla- 




I29. GROF PALFFY JÁNOS. 



natban hiusúl meg; de még mindig bízott benne, hogy a csá- 
száriakat megszoríthatja a Dudvág mellett, ha a gázlók védelmére 
épített három redoute-nái La Motte csekély gyalogságát Ester- 
házy Antal a karkóczi sánczok gyalogságával hamarosan meg- 
segíti. Ezt pedig a karkóczi sánczok veszedelme nélkül meg 
lehetett volna tenni, mert Herbeville most már nem folytathatta 



422 MÁRKI SÁNDOR. 

útját Lipótvár felé. Esterházy mozdulatának támogatására és 
fedezésére a lovassággal Bercsényi vállalkozott, a ki szerette 
volna jóvátenni hibáját. A fejedelem azonban egy dombról, a 
honnan az egész csatatért áttekinthette, bosszankodva látta, 
hogy a főtábornok nem támadja meg az ellenséget az egyetlen- 
egy hídnál, a melyen át a mély szakadékokon át visszavonul- 
hatott. Egyik parancsot a másik után küldte hozzá; de mind- 
hiába, az ellenség már a redoute-ok közelébe ért. Ott is nagy 
hiba történt. Esterházy odavitte ugyan gyalogságát, de nagyon 
kevés kuruczot talált bennük. La Motte-tal nem is beszélve, 
megizente a fejedelemnek, hogy a Dudvágot nem védelmezheti 
meg és visszavonul, a mit, a parancs megvárása nélkül, meg is 
tett. Ekkor azonban a füzesből és a nádasból kibukkant La 
Motte elrejtett gyalogsága, mire a meglepett tábornok késznek 
nyilatkozott visszatérni vele a redoute-okhoz ; de már elkésett. 
Arra a hírre, hogy az ellenség előhada átkelt a gázlón, minden 
biztos értesülés keresése és újabb kísérletek tétele nélkül visz- 
szahozta gyalogságát. Bercsényi lovassága követte példáját. 

Herbeville nekik köszönhette, hogy megszabadult a 
kelepczéből. ((Helyzetemben más mindenki árulást gyanított 
volna — jegyezte meg a fejedelem ; l — de mindezek oka csak 
a vastag tudatlanság s a határozatlanság közt habozó és lebegő 
elméjök volt». A nap eredménye az lett, hogy Herbeville nagy 
kerülővel mégis csak bejutott Lipótvárra s azt egy esztendőre 
mindennel ellátta. Elhagyott táborhelyét Rákóczi szállta meg: 
jobbjával a Vágra, baljával a Dudvágrá támaszkodva. 

Szirmay, a ki jelentéktelen ajánlatokkal éppen aznap (augusz- 
tus 6.) érkezett hozzá, bizalmasan közölte vele, hogy Her- 
beville csak pár napig maradhat a várban, mert seregével a 
szorongatott erdélyi hadaknak, különösen Szeben, Brassó és 
Fogaras várának megsegítésére kell mennie, addig pedig min- 
den döntő ütközetet kerülnie. Rákóczi és a haditanács tehát 

i Rákóczi emlékiratai, 138. Az egész hadakozás u. o. 132—8. V. ö. Thaly, Ber- 
csényi, in. 390—398. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 423 

már ezért is döntő ütközetre akarta kényszeríteni, a mit a kurucz- 
sereg is óhajtott, mert restelte tábornokainak váratlan kudar- 
czát s bízott a maga nagyobb számában. Rákóczi bosszúságát 
növelte, hogy Herbeville lerontatta Le Maire sánczait és (augusz- 
tus 8.) összebombáztatta, felégette Galgócz városát, a mely 
Rákóczihoz ragaszkodván, nem teljesítette parancsát. A mint 
tehát a fejedelem megtudta, hogy Herbeville Lipótvár alól 
Karkóczon és Nagyszombaton át akar visszakerülni a Csalló- 
közbe, elhatározta, hogy elvágja visszavonulása útját. Nem 
követte a nagyszombati síkságra, mert okúit nyolcz hónapja ott 
szenvedett kárán, hanem augusztus io-ikén Cziffernél erőltetett 
menetben eléje kerülvén, csakugyan elvágta a szigettől. 

Másnap hajnalban megvizsgálta és csatára alkalmasnak 
találta Cziífer határát. A tervezett csata terén középütt 
esett volna a falu, előtte a Gidra-patakkal, mely hadállásával 
egyirányban haladt a síkon. A két végén a patak közelében 
egy-egy kerített urasági ház állott; a fejedelem mindegyiket 
egy zászlóalj gyalogsággal és két ágyúval rakatta meg. Seregét 
a falu felé ereszkedő lejtőn csatarendbe állítva várta az ellen- 
séget, a melyet a Nagyszombatról jövő országúton reggel hét 
óra tájban pillantott meg. Azonban őt is észrevette az ellenség 
s hirtelen kanyarodással nyugat felé fordult a Gidra-patak 
felső folyásánál levő Pudmericz és Vöröskő felé. Rákóczi ezt 
sem igen bánta; úgy hitte, hogy a Fejérhegység hazafias népe 
nemcsak eleséget nem ad a németnek, de még zaklatja is, a 
mennyire lehet; csallóközi tárházaihoz pedig az ő hadai miatt 
nem juthat. Nem is akart mozdulni elfoglalt állásából, csupán 
némi csapatot küldött a császáriak szándékainak kikémlésére. 
Ocskay László azonban Esterházy Antallal, Ebeczky Istvánnal 
és más tisztekkel egyetemben Bercsényihez ment s arra kérte, 
beszélje rá a fejedelmet, hogy kövesse az ellenséget. Ber- 
csényi valóban Rákóczi elé vezette a küldöttséget, a mely- 
hez Ottlyk is csatlakozott, Thököly egykori karabélyos- 
ezredese. 



424 MÁRKI SÁNDOR. 

A fejedelem türelmetlenül hallgatta Bercsényi beszédét, hogy 
a vele jött tisztek jól ismervén a vidéket, az előrenyomulást 
tanácsolják és kérik, mert az ellenséget csak így lehet beszorí- 
tani a hegyek közé. Indulatán mindamellett uralkodván, hideg- 
vérrel figyelmeztette őket, hogy nyugtalanságuk és egyenetlen- 
ségük nagy kárt okozhat. Azt a vidéket hegyi patakok szag- 
gatják meg, ez pedig sehogysem jó terep egy főképpen lovas- 
ságból álló sereg számára. Sok időbe kerülne, míg csatarendbe 
állhatnának s akkor sem foghatják körül a német sereget, a mely 
különben ismét kiszabadulhat kezökből. Ha megvizsgálják azt 
a terepet, bizonyosan elállanak keresőktől s megmaradnak mos- 
tani helyükön, a melyet jól ösmernek. 

A vezérek szótlanul távoztak, de egy kis tanakodás után 
visszajöttek. Előadták, hogy lemondanak az előnyomúlásról, 
mert meggyőződtek a fejedelem szavainak igazságáról ; de azt aján- 
lották, hogy erről a lejtőről, a hol állanak, mégis följebb, észak- 
nyugat felé húzódjanak. A katonaság bosszankodik, zúgolódik, 
hogy itt hevertetik s nem viszik a futó ellenség üldözésére. Ne 
szalaszszuk el a jó alkalmat holmi franczia taktikai szabályok 
miatt, a miket a nemzet természete nem vesz be, mert lelkülete 
tettre készti s a hosszú várakozás ellenkezik tüzével. A kato- 
naság megnyugtatására okvetetlenül kell tenniök valami mozdu- 
latot. Határozott, követelő föllépésök gondolkodóba ejtette, fiatal- 
sága és tapasztalatlansága magával ragadta a fejedelmet és tel- 
jesítette kívánságukat. Csatarendjének megtartásával északnyu- 
gat felé húzódott, pedig hibásnak tartotta ezt a mozdulatot s 
első bosszankodásában talán nem is bánta volna, ha megverik, 
mert legalább szemökbe vághatja, hogy neki van igazsága. 

Seregét arra a hegyhátra vezette, mely a Gidra jobbpart- 
ján Pudmericz és Dubova közt alig észrevehető módon, de 
Vöröskő mellett a Kuklával mégis 564 méterig emelkedik. 
A fejedelem délben ért a pudmericzi élre s kellemetlen megle- 
petéssel tapasztalta, hogy lovassága meredek hegyoldal elé 
jutott Lindává táján. A Pudmericz felé szelíden lejtősödő hegy 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



425 



lábánál a völgyet tó zárta el, melyből egy kis patak eredt. 
A Gidra és a Cseszte patakokból egyéb erek ágaztak ki, a 
melyek szaggatottá, vizenyőssé tették a rétet és az erdőséget. 
A Cseszte éppen Pudmericznál ömlött a Gidrába, azon a helyen, 
a hol az Istvánfalva környékén emelkedő dombok az előbb 
említett dombokhoz legközelebb érnek. Ebben a szorosban állt 
a pudmericzi malom, a mely a Gidra-Cseszte völgyének bejá- 
ratán uralkodott. A fejedelem tehát e malom fölött állíttatta föl 
La Motte ágyúit. 




130. A PUDMERICZI CSATA SZÍNHELYE. 



Alig szállt le lováról, hogy a nagy melegben a fák aljában 
hűseljen, megpillantotta Istvánfalva táján az ellenséges lovassá- 
got, mely leszállni készült az erdős völgybe. Tisztjei azonnal 
körűivették s kérték, hogy gyalogságot küldjön az erdő- 
ségbe, a melyet ők «jól» ismernek s lovassággal kerüljön az 
ellenség hátába. Ügyes tisztekkel ezt a tervet csakugyan végre- 
hajthatták volna s a fejedelem ki is adta a parancsot. Az ellen- 
ség, mely egy pillanatra megállott, rögtön visszahúzódott s a 
velők szemközt levő hegy mögött kezdett kibontakozni. Élénk 

Magyar Tört. Életr. 1907. 54 



426 MARKI SÁNDOR. 

ágyúharcz kezdődött. A fejedelem, hogy seregét a lejtőn az 
ellenség ágyútüzének ki ne tegye, egész gyalogságát levezette 
a völgybe a falut és a tavat körűivevő fák, bokrok közé; 
jobbadán lovasságból álló balszárnyát pedig lejebb, a dombok 
háta mögé rendelte. A terepet és a helyzetet egyáltalán nem 
tartotta támadásra alkalmasnak. Csáky István tábornok dan- 
dára így is csak nagyon bajosan vergődött keresztül a süppe- 
dékes réten. Bercsényit, ki ezt maga tudatta vele, a gyalogság 
élén La Motte ágyúinak fedezete alatt akarta küldeni a malom 
ellen. A főtábornok őszintén kijelentette, hogy nem ért a 
gyalogság vezetéséhez; a lovasság jobbszárnyával tehát az 
ellenség balszárnya ellen küldte. Csáky lovasdandára visszavo- 
nulásának fedezésére ekkor egy gyalogdandárt akart felállítani 
a patak mentén, de főhadsegéde vagy a dandárnok félrema- 
gyarázta a parancsot s a gyalogság kelleténél tovább nyomult 
előre. Herbeville ezt hadállása és a malom ellen intézett roham- 
nak vélte. Vasasokat és gyalogokat küldött a malom ellen, a 
melyet csupán La Motte ágyúi védtek, mert a hajdúk mind a 
dandárral mentek. Andrássy György tábornok, ki a hibát ész- 
revette, hátrább vezette a dandárt s visszaverte az ellenséget. 
Azonban a patakon átkelve, üldözés közben sorai felbomlottak 
s az ellenség visszanyomta. A tábor őrségének lovastisztjei nagy 
hévvel siettek segítségére, de a meredek lejtőn meg kellett 
állaniok. 

Rákóczi ebben a válságos pillanatban ért az ágyúüteghez, 
mely körűi a lovasság és a gyalogság összetorlódott. A heves 
vágtatás következtében óriási porfelleg támadt, melyet a rop- 
pant szél a hátúi levő lovasság szemébe szórt. A vihar lekapta 
a fejedelem süvegét is; egyik apródja azzal a figyelmeztetéssel 
adta vissza, hogy az ágyúk körűi levő embergomoly vége inga- 
dozni kezd. Odasietett, hogy rendet csináljon. Megállította elég 
rendetlenül visszavonuló lovasságát, de ennek ritka sorai közt 
a futó hajdúk könnyen keresztüljutottak. A porfelleg a napot 
is elhomályosította. Bercsényi azt hitte, az ellenség áttörte a 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 427 

fejedelem seregének balszárnyát s most reá rohan. Ennek követ- 
keztében ő is visszahúzódott. Nyugalmát csak a portól mentes 
völgyben rendesen haladó gyalogság őrizte meg. 

A csata azonban mindamellett is elveszett, hogy a fejedelem 
nem látott egyéb ellenséget, mint azt az első ízben felbukkant 
hadosztályt s a malom ellen küldött két zászlóaljat. Nem is 
veszett oda több 2 taraczknál s a 60 kurucz halála 150 császá- 
rinak életébe került. 2 Herbeville nem mert hinni győzedelmé- 
ben. Nem gondolt a kuruczok üldözésére, mert attól tartott, 
hogy megint tőrbe csalják. A csatavesztésnek nem is voltak 
komolyabb következései. De oly nagy volt a fejetlenség, hogy 
a tizenkettedikére menő éjszaka Rákóczi is csak irtózatos kerü- 
lővel, az érsekújvári Dunán át a Csallóközbe is betévedve jutott 
el a Vág vecsei hídjához, hová hajnalban érkezett. Onnan ment 
a nyitrai várba a gyalogság összeszedésére, a mi ezúttal sokkal 
könnyebben sikerült, mint máskor, mert hadai nem széledtek 
haza. 3 Nem is vesztette el a haza szerencséjébe vetett bizodal- 
mát, a mely ezen harcz kezdetén lelkesítette. 4 Tudta, hogy két- 
ségbevonják hadvezéri képességeit s meggondolatlan vezérnek 
tartják, a ki a franczia tisztek tanácsain kapdosva, nem számol 
eléggé a katonás magyar nemzet szokásaival és szellemével. 
Hinni kezdte, hogy a háborúra valóban szerencsétlen csillagzat 
alatt született s hogy hadviselésében van valami végzetszerű. 

Mióta Caesar hadat viselt a gallusok ellen, Rákóczi nem 
ösmert a pudmericzihez hasonló esetet. A nagy hadvezér com- 

2 Stepney szerint (Simonyi, n. 188.) 4 wörthi) csata legbővebb leírása magánál 
ágyú, 400 magyar, Wagner szerint (Hi- Rákóczinál (Emlékiratai 138—146. és le- 
storia Josephi, 59.) 30 kurucz ágyú (tehát velei, Arch. R. 1. 388— 391. Relation von 
a meglevőnél több) veszett oda ; Rákóczi der .... bey Stephanswörth 2 Stund von 
szerint (Arch. R. 1. 389—390) 2 taraczk Tyrnau erhaltenen Victorie den 11. 
és 60 kurucz, 150 német veszett oda (u. o. Augusti 1705. (Két levélre terjedő egy- 
391.). Az egykorú német újságlevél sze- korú nyomtatvány Apponyinál, id. h.) 
rint (Apponyinál, Hungarica, 11. 345. 1. Feldzüge des Pr. Eugen vir. 430—440. 
1489. sz.) a Salm-ezredbeliek Ocskayt Szalay,- vi. 151 — 161. Thaly, Bercsényi, 
is agyonverték, pedig folyton kiabálta : 111. 398—406. 

«Ocskay vagyok! Ocskay vagyok !» 4 Rákóczi Gyürky Pálhoz augusztus 13. 

3 A pudmericzi (a császáriak hadállása- Arch. R. 1. 389. 
ról vöröskői vagy istvánfalvi, azaz stefans- 

54* 



428 MÁRKI SÁNDOR. 

mentariusait olvasgatva, a gallusok szellemét találta föl — a 
magyarokban. Ugyanolyan szellem élt azokban, mint emezek- 
ben. De vigasztalta, hogy — az igazat megvallva — a császár 
tábornokai közt sem akadt Caesarokra. Herbeville élelmet vitt 
Lipótvárba, elfoglalta a redoute-okat, megnyert egy csatát: de 
hogyan?! Látta őt a fejedelem átmenni a pusztákon, látta sán- 
czainkat megvívni s látta utóbb, hogyan -foglalta el tőle Erdélyt; 
azonban semmiféle caesari tulajdonságot nem födözött fel benne. 5 
Nem födöztek föl maguk a bécsiek sem ; és csakhamar gúnyolni 
kezdték Herbevillet, a ki ilyen győzelemért tartatott Te Deu- 
mokat. 6 A csatában jelenlevő Pálffy bán is némi hazafias büsz- 
keséggel figyelmeztette Jenő savoyai herczeget, hogy a fölkelő- 
ket nem lehet többé haramiáknak tartani, mert meglehetősen 
megtanulták a hadakozás módját. 7 

A császári tábornokok szétrebbentették ugyan Rákóczi sere- 
gét, de tönkretenni nem tudták. 8 Harmadnap, Nagyboldogasz- 
szony napján, a fejedelem már újra támadt : Béri Balogh Ádám- 
mal a Dunántúl, s Bercsényivel Morvaországban, melynek lázongó 
parasztságát csatlakozásra szólította. Nem engedhette megfogyat- 
kozni azt az erkölcsi erőt, a melyet rendesen támadó háborúk 
adnak egy nemzetnek ; megmutatni akarta az udvarnak és a kül- 
földnek, hogy a császáriak apró sikerei a nemzeti ellenállást meg 
nem töri. Nem képzelte, hogy az udvar Herbevillet Erdélyben 
pihentesse, mikor ő a sokkal féltettebb Morvaországot zaklatja. 
A főtábornok hamarosan bevett néhány várat, fogva küldött a 
fejedelemhez körülbelül 500 császári katonát s hadai egészen 
Bécsig portyáztak. 9 A fejedelem augusztus 29-ikén mégis vissza- 
hítta, mert az ellenség viszont Buda felé kezdett nyomulni s így 
a kuruczoknak egész erejöket össze kellett szedniök. 10 De az 
országgyűlésen is szükségök volt Bercsényi jelenlétére. 



J Rákóczi emlékiratai, 146. 8 Rákóczi emlékiratai, 146. 

6 Feldzüge des Pr. Eugen. vn. mellék- 9 Ez érdekes beütés története Thaly- 
let, 342. nál, Bercsényi, 111. 407—416. 

7 U. o. vn. 439 — 440. 10 Rákóczi levele Arch. R. 1. 399—400. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 429 

IV. 

AZ ORSZÁGGYŰLÉS ESZMÉJE. 

(1705-) 

agyarországban tizennyolcz esztendő óta nem volt 
országgyűlés, pedig mind a két fél elismerte, hogy a 
nemzet és a király közt megzavart egyetértést ott kell 
helyreállítani. A bécsi udvar, hogy időt nyerjen, minden kényesebb 
kérdést annak a számára tartogatott ; Rákóczi azonban sohasem 
bízott a Habsburgoktól összehítt országgyűlések szabadságában 
és semmit sem várt végzéseiktől. 1 Öt esztendős gyermek volt, 
a mikor az 1681. évi országgyűlésre már meghítták s képviselőjét 
a zászlós urak és az esztergomi érsek közé ültették. 2 Az alkot- 
mányt azonban csak a papiroson állították helyre s Thököly 
kuruczai fegyverben maradtak. Magyarország sarkalatos szabad- 
ságainak elkobzása új erővel indult meg az 1687. évi ország- 
gyűlésen, a melyet Rákóczi az ősi szabadság ellen intézett 
merénylet eszközének tekintett. 3 Szerinte egyik országgyűlés 
sem tárgyalt teljes szabadságban és az ország szabadságaira 
veszedelmes törvényeket alkotott; azokat tehát a szabadságért 
lelkesedők és harczolók törvényeseknek nem tarthatták. 4 1698-ban, 
bár nem vett részt az urak pozsonyi értekezletén, azokkal tartott, 
a kik szerint országgyűlésen kívül adót, katonaságot megszavazni, 
döntő határozatokat hozni nem szabad. J Három esztendő múlva 
a börtönben is azt hirdette, hogy az ellene emelt vád az ország- 
gyűlés elé tartozik s hogy a magyar törvényeket a keresztény 
fejedelmek a korlátlan hatalmú országgyűléseken alkotják. 6 Most 
azonban — a hogy fölkelése kezdetén írta 7 — az országgyűlések 
aranyszabadsága egy udvari tanácsnak udvarol. Pedig a kegyet- 



1 Rákóczi emlékiratai, 104. 5 U.-o. 74. 

2 Thaly, Rákóczi ifjúsága, 281., 295. 6 U.-o. 127., 131. 

3 Rákóczi önéletrajza, 55 — 56. 7 Az 1703 június 7. raanifestum 17— ií 

4 Rákóczi önéletrajza, 179. pontja. 



430 MÁRKI SÁNDOR. 

lenség útjának nevelésére az a legbizonyosabb jegy, ha a szabad 
országtól elvonják a közönséges országgyűlést s a helyett dica- 
steriumokkal igazgatják a lakosokat. Ha megszorulnak, meg- 
ígérnek mindent, a mit a törvények kívánnak; de attól kell 
tartaniok, hogy vagy semmit sem adnak, vagy törvénytelen 
országgyűlésekre, sőt esetleg éppen a miniszterekre bízzák az 
egyesség magyarázatát. 8 Ez világosan arra vonatkozik, hogy 
I. Lipót 1704 márczius 25-ikén megígérte az országgyűlés össze- 
hívását és a sérelmek orvoslását 9 s hogy a titkos tanács javas- 
lata szerint ezt az országgyűlést Pozsonyban vagy Sopronban 
magának a királynak kellene megnyitnia, bezárnia. 10 

Rákóczi eleinte nem tartotta magát jogosultnak, hogy Erdély- 
ben országgyűlést híjjon egybe, mert az erdélyiek fölött nem 
volt semmi hatalma. 11 Mikor azonban június 5-ikén mégis egybe- 
hítta, 12 a gubernium mindenkit eltiltott a megjelenéstől, mert 
annak összehívására a király fölhatalmazása következtében az 
egész országban csak a guberniumnak van joga. I? Az erdélyi 
példa következtében a kormány Magyarországban is azért vona- 
kodott a fegyverszünet megadásától, hogy Rákóczi azalatt ország- 
gyűlést ne tarthasson Gyöngyösön s Erdélyben be ne iktassa 
magát. 14 A fejedelem azonban világosan kijelentette, hogy a 
külföldi közbenjárás és kezesség elfogadása «az egész király- 
ságra)) tartozik 15 s bár sokáig vonakodott ilyen lépéstől, 16 
október 20-ikán megmondta, hogy országgyűlést maga fog 
összehívni. 17 Ettől a biztosok nagyon féltették az uralkodó tekin- 
télyének csökkenését s a fölkelők hírének növekedését; 18 a 
titkos tanács tehát teljes három hónap múlva megfontolás 
tárgyává tette, hogyan hirdessenek olyan diétát, a melyen 

8 Rákóczi 1704 május 18. Dési gymn. 14 Stepney 1704 szeptember 2. Simonyi- 
könyvtár (Urbárium, 17 14., 85.) nál, I. 418. 

9 U.-o., 86 — 91. l S Rákóczi Stepneyhez 1704 szeptember 

10 1704 április 9. xv. jegyzőkönyv. Tört. 2. U.-o. 1. 439. 

Tár., 1897., 387. l6 1704 május 20. Alloma hágai jelen- 

11 Rákóczi emlékiratai, 101. tése szerint ellenezte. U.-o. 1. 277. 

12 Erről alább a 453. lapon lesz szó. 17 Simonyi, 1. 505. 

13 1704 június 24. Tört. Tár., 1906. 8. 18 U.-o. 1. 506. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 431 

Rákóczi és a fölkelők is megjelenhessenek. 19 Azonban a kuruczok 
aligha bíztak volna ez időre adandó menedéklevelökben. 20 Mivel 
a két esztendeje tartó szabadságharcz új helyzetet teremtett, ha 
a kibékülés nem sikerülne, az önkényuralom ellen küzdő ország 
nemzeti kormányát valahára szervezni kellett; Bercsényi tehát 
1705 április 22-ikén Hatvanba s május 16-ikán a Rákos mezejére 
gyűlés összehívását ajánlotta Rákóczinak. 21 







V - 







■K 

131. meghívó a Rákosi országgyűlésre 1705. július i. 

A fejedelem már április 25-ikén felszólította a vármegyéket, 
hogy még annak kihirdetése előtt nyilatkozzanak a kezesség 
dolgában és állítsák össze a sérelmek jegyzékét. 22 Május 15-ikén 
az új király, I. József is megígérte, hogy a sérelmek orvos- 
lására országgyűlést tart, mire magyar tanácsosai két hónap 
múlva újból sürgették. 23 Azonban elkéstek vele. A fejedelem 
— bizonyára nem elsietve, mert fölkelésének immár harmadik 

1 9 1705 januárius 23. xvi. jegyzőkönyv Tört. Tár, 1897. 387 — 410. 

20 Stepney 1705 februárius 28. Simonyinál, 11. 34. 

21 Arch. R. ív. 471 — 475., 518. (Rendkívül érdekes fejtegetés.) 

22 Hornyik, ív. 358. 

2 3 Dési |ymn. könyvtár. (Urbárium, 17 14. 100., 106.) 



43 2 



MARKI SÁNDOR. 



esztendejében — szeptember elsejére s «a régi hajdani ország- 
gyűlésének formája szerint 24 összehítta a rendeket a Rákos 
mezejére. Meghívójában 25 hivatkozott pátenseire, a melyekben 
bőven kifejtette, hogy az Ausztriai Ház képtelen és törvénytelen 
uralkodása miatt megromlott régi dicsőséges szabadság helyre- 
állítására kellett fegyvert fogniok. Idáig egyetértettek és Istentől 
most már nemesi szabadságuk csöndes révpartra jutását remél- 
hetik. Az Ausztriai Háznak a törvények eltörlésére való mester- 
kedésében legnagyobb és legveszedelmesebb fegyvere maga az 
országgyűlés volt, mert a törvényekbe beiktatott záradékkal 
éppen ottan akarta minden szabadságuktól és törvényöktől meg- 
fosztani a magyarokat, hogy azután mindent saját kénye szerint 
cselekedhessek. «De lám, a szíveket vizsgáló és a rövidségeken 
bosszút álló Isten mit hozott ki ügyekezetéből ! Mert a felséges 
császár halálával, Istennek csodálatos rendeléséből, ellenünk és 
szabadságaink kitörlésére készített fegyverével tulajdon maga 
kárára fordítá minden mesterkedő szándékát, hogy azon ország- 
gyűlési záradék erejével kirekesztvén magát a törvénynek hathatós- 
ságaiból, nyilvánságosan elégtelenné tette az or szaglásra.^ Ennek 
jeléül tekinti, hogy egyes külső hatalmak felajánlották közben- 
járásukat s az Ausztriai Ház leküldte követeit. Oszintessége 
kétséges ugyan, de mivel mégis a békességre való hajlandóságát 
tanúsítja és szabadságunk megadását igéri, ezt az egész ügyet, 
hogy magánérdekeinek kereséséről senki se vádolhassa, a rákosi 
országgyűlés elé kívánja terjeszteni. Ott egyértelemmel akármit 
határoznak, ki nem vonja magát a minden jóra ügyekező köz- 
akarattól. Bizonyítsák be igaz hazafiságukat azzal, hogy a csöndes 
békesség és régi tündöklő szabadságaink teljes gyümölcsét 
hagyják utódaikra. Az ország lakosainak ura, Istene virassza 
fel és valahára állandóan tündököltesse a nemzeti szabadságunk- 
kal dicsőségesen egyesült csendesség napját ! 

24 Rákóczi Thökölyhez 1705 július 10— vi.262 — 4. Egy eredeti példánya az Erdélyi 
12. MHH. xxni. 360. Nemzeti Múzeumban. Kemény gyűjt. L. e 

2J Közli Katona, xxxvn. 36 — 41. Szalay, műben 431. 1. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 433 

Egy hét múlva úgyszólván mentegető levelet írt az ország- 
gyűlés összehívása miatt XIV. Lajoshoz, minden népakarat 
gyűlölőjéhez. 26 A körülmények kényszerítették reá, mert a római 
király a nemzet minden jogos kívánságának teljesítését ígérte 
s így tudnia kell a rendek akaratát. Bizonyára csak a király 
megnyugtatása végett tette hozzá, hogy vigasztalhatatlan volna, 
ha a rendek olyat határoznának, melynek következtében a 
segélypénzt nem használhatná a kitűzött czélra. Egyébiránt más 
leveleiben 2? a franczia király és a bajor választó lanyhaságában 
kereste a békepárt erősödését. Hiszen 50.000 tallér segítséggel 
nem lehet eligazítani Magyarország dolgát s XIV. Lajos nem- 
hogy szövetséget nem kötött velők, de írásban még arról sem 




I32. I. JÓZSEF NÉVALÁÍRÁSA. 

biztosította Rákóczit, hogy az ő és az ország megkérdezése 
nélkül nem köt békét a császáriakkal. Ilyen írásos biztosítás 
egészen másképpen hangolhatná az országgyűlést. Ennek meg- 
nyitását hajlandó volt szeptember 7-ikéig halogatni, míg t. i. 
XIV. Lajos olyan írásbeli biztosítékkal felelhet, a melyet a rendek 
elé terjeszthet. Ebben ki kellene jelentenie, hogy Rákóczival, 
mint erdélyi fejedelemmel örökös védő- és daczszö vétségre lép ; 
a császárral meg nem békül, míg jogait, vagy éppen függetlensé- 
gét a nemzet ki nem vívja. Ha a hadjárat sora úgy fordulna, hogy 
előbb kellene békét kötni, Erdély- és Magyarországnak akkor 
kurucz kézen találandó része teljes felségjoggal Rákóczinak, 
halála után pedig a szabadon választandó fejedelemnek igaz- 
gatása alatt maradjon. A háború ideje alatt XIV. Lajos a mostani 

26 Veresegyházról július 8. Fiedler, 11. 27 Mocsonokról július 29. Vetésyhez 

45 2 — 3- két levél u.-o. 1. 282—5. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 55 



434 MÁRKI SÁNDOR. 

segélyösszeget adja; ha pedig Rákóczi rabságba esnék, szaba- 
dítsa ki s bujdosásában Lengyelországban megfelelő jószággal 
biztosítsa saját és társai személyes szabadságát, megélhetését. 
O különben ennek az ügynek nem ura, hanem csak vezére s 
az fog történni, a mit a rendek határoznak. A vármegyék az 
angolok és a hollandok közbenjárását már is elfogadták, de a 
mellett a svéd és porosz királyok kezességét is kívánják. 28 Maga 
Rákóczi sohasem fogja javasolni édes hazájának, hogy csalárd 
ellenségének hitelt adjon. Ha a várható ütközetben az ellenség győz, 
felfuvalkodott szokása szerint bizonyára alábbhagy eddigi ígéretei- 
vel ; ha pedig a magyarok győznek, az országgyűlésen még a király- 
választás és az uralkodó letétele is szóba jöhet, mert alig van 
az országban, a ki törvényesnek tartaná az örökös királyságot. 
Az osztrákok azt hitték, hogy Rákóczi a pudmericzi csata 
után az országgyűlés megkérdezése nélkül is kész megbékülni. 
A fejedelem azonban még ezekben a válságos napokban is 
bízott az országgyűlés megtartásában. 29 Kifakadt a bécsiek ellen, 
kik tőle nyolcz nap alatt várnak határozatot, holott erre három- 
esztendei háború sem volt elegendő. Kitől várják? Hiszen a 
rendek hozzájárulása nélkül sem ő, sem más nem határozhat 
az ország ügyében, a melyet ő mindenesetre a rendek elé 
terjeszt. Ha a császár hajlandóbb megtartani a törvényeket, 
mint megkísérelni fegyvere szerencséjét, akkor a gyűlés ideje 
alatt nincs szükség a háborúra; különben sem remélhetnek 
sikert, ha szabadságról csak akkor akarnak alkudozni, a mikor 
az egyik fél már lánczba van verve. 30 Széchenyi érsek ennek 
a szép és fontos levélnek szellemében figyelmeztette a közben- 
járókat, hogy a békekötés sikere a Rákosra összehívott magyar 
rendek egyetemétől függ. 3I Az uralkodó pedig megkérte a 

2 8 A közbenjárás és kezesség elfoga- 29 Rákóczi Forgáchnak 1705 augusztus 

dásának nehézségeiről lásd Stepney igen 15. Arch. R. I. 391. 

érdekes, a magyar felfogáshoz nagyon 3° Rákóczi Széchenyihez 1705 augusztus 

közelálló nyilatkozatait 1705 május 23., 17. Simonyinál, 11. 499—501. 

27., június 24., július 22. jelentéseiben, 3 x Széchenyi a közbenjárókhoz augusztus 

Simonyinál 11. 91—5., 92—102., 142—152., 25. U.-o. 498. 
172-4. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 435 

közbenjárókat, hogy azon a gyűlésen maguk is megjelenjenek 
és jelentsék ki, hogy ő az örökös királyság joga alatt nem 
korlátlan hatalmat, hanem törvényes kormányzatot ért. 32 De 
a fejedelem az örökösödés és Aranybulla záradékának eltörlése 
kérdésében ragaszkodott régi álláspontjához, 53 a melyhez az 
országgyűlés kétségkívül csatlakozni fog. Az uralkodóház tehát 
most is abba a megalázó, sőt egyenesen aggasztó helyzetbe 
kerülhetett, mint került pl. Bethlen korában Beszterczebányán, 
a hol a rendek úgyszólván az ő beleegyezésével tanácskoztak 
arról, hogyan szabaduljanak meg tőle, vagy legalább önkényes 
uralmától. Bécsből különben azt a hírt terjesztették, hogy köny- 
nyen megköthetnék a békét, mire az új király nagyon haj- 
landó és azt csak Rákóczi és Bercsényi magánérdekei gátolják. 
A békét a szerencsétlen ütközetek következtében maga 
a nemesség is óhajtani kezdte. 34 Azonban tudták Bécsben és a 
kuruczok táboraiban egyaránt, hogy magát a fejedelmet nem 
csüggesztette el sem a nagyszombati, sem a pudmericzi vereség ; 
nem is hitték tehát, hogy egyszerűen azt akarja, a mit száz- 
esztendeje Bocskay akart a korponai országgyűlésen : törvények 
közé iktatott békében kellő kezesség mellett helyreállítani az 
alkotmányt. Szándékai iránt nem volt tisztában maga Bercsényi 
sem, a kit pedig általában véve az ő sugalmazójának tartottak. 
Szeptember elsején, a morvaországi beütés után, 35 már ismét 
Nyitrán volt. Onnan a fejedelem másnap 3é vele és Széchenyi 
érsekkel együtt lovas hadak kíséretében indult Érsekújvárra, 37 
ekkora kerülőt tévén, hogy eljusson a szécsényi országgyűlésre. 
Ugyanis mindjárt a pudmericzi csata után úgy intézkedett, hogy 
a vármegyék egy része Szécsénynél, a másik pedig Lévánál 
gyülekezzék s ott várja további rendeletét ; ezt augusztus 19-ikén 
adta ki. Aznap «bizonyos kiváltképpen való okokra nézve» 

3 2 Sinzendorf a közbenjárókhoz szept. 3S Arch. R. ív. 696. 

2. U.-o. 506—7. 36 Szeptember 1. még ott volt, 2-án 

3 3 Széchenyi a császárhoz szeptember már Érsekújvártt. Arch. R. 1. 402., 404. 
15. U.-o. 11. 512. 37 Rákóczi levelei onnan szeptember 2. 

34 Rákóczi emlékiratai, 147. U.-o. 405 — 6. 

55* 



436 MÁRKI SÁNDOR. 

a Rákos mezejéről Szécsénybe tette át, «a nemes haza státusainak 
egyben való gyűlését » «az Isten által fölvett közügynek minden 
jobb utakon s módokon a nemes ország közakaratából való 
előmozdítására)). 38 Azonban a Részekhez tartozó vármegyéket 
most sem hítta meg, mert «erdélyi fejedelem lévén, azokat 
magától nem akarta elszakítani)). 39 Érsekújvárról a fejedelem 
Bercsényi; Széchenyi érsek stb. szeptember 3-ikán értek a barsi 
Nagyodra, 4-ikén a honti Viskre, 40 5-ikén Tompára, 41 6-ikán 
Balassagyarmatra s 7-ikén, a mikorra XIV. Lajos feleletét várták, 
Szécsénybe, 42 hol a várba szálltak. 

Bercsényi útközben, teljes öt napon át sokat faggatta a 
a fejedelmet, mit akar tenni a gyűlésen, milyen alakot akar 
annak adni? «Csak az a szándékom, — kapta válaszúi — hogy 
mint egyszerű honpolgár vegyek részt benne ; éljek a szavaza- 
tommal és végrehajtsam a hozott határozatokat.)) 43 Alkalmat nyújt 
az uralkodó követeinek, hogy ajánlataikat egyenesen a rendek 
elé terjeszthessék; s beváltja Gyöngyösön a protestánsok köve- 
teinek tett esküjét, hogy kívánságaikat a rendek elé hozza s 
a határozat értelmében cselekszik. Bercsényi mindezt keveselte, 
sehogysem találta természetesnek; s mentül nyíltabban beszélt 
a fejedelem, annál kevesebbet hitt neki. Panaszkodott, hogy 
megváltozott és bizalmatlan irányában. Mindenképen csürte- 
csavarta kérdéseit, hogy az ő gondolkodásának megfelelő választ 
kapjon s ijesztgette, hogy rossz vége lesz a dolognak, ha terve 
mellett megmarad. Akármit beszélt, a fejedelem nem mondhatott 
egyebet, mert a valót mondta. Ezen az úton tanulta meg leg- 
jobban, hogy az őszinteségnél nincs nagyobb ügyesség a 
világon.^ És mi is megtanulhatjuk, hogy olyan egyénisége volt, 
a melyet legjobb barátjának, Bercsényinek sem áldozott fel. Pedig 



3 8 Rákóczi augusztus 19. rendelete Ka- 4 1 Rákóczi-tár, 11. 116. 

tonánál, xxxvn. 41 — 2. Augusztus 26. ket 4 2 Rákóczi levelei Szécsényről szept. 

levele ez ügyben. Arch. R. 1. 396—8. 7. U.-o. 1. 407 — 410. 

39 Rákóczi Károlyihoz szeptember 7. 4 5 Rákóczi emlékiratai, 148. 
U.-o. 1. 407. 44 Rákóczi emlékiratai, 147. 

4° U.-o. 1. 405. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 437 

még nem volt egyéb tekintélye, mint a mit maga a természet 
adott neki születésével és fölkelésével; sőt ő maga éppen azért 
gyűjtötte most egybe a rendeket, hogy bírákká tegye őket 
saját ügyükben. 4S 



V. 

A SZÖVETKEZETT RENDEK VEZÉRLŐ 
FEJEDELEMSÉGE. 

(i7°5«) 




gyütt volt hat püspök, számos szerzetes és világi pap, 
36 főúr, 25 vármegye nemessége, majdnem valamennyi 
város polgárságának követsége, több ezer ember, mikor 
a fejedelem a nagyszécsényi Borjúpáston, Bethlen Gábor 12 
árboczos sátrában, Isten segítségül hívása után a rendek gyűlését 
1705 szeptember 12-ikén megnyitotta. Kétszáz esztendő múlva, a< 
hazának ismét válságos napjaiban, Nógrád vármegye az ország- 
gyűlés és húsz vármegye küldötteinek, nagy sokaságnak jelen- 
létében ugyanazon mezőn Rákóczinak « hazánk függetlenségéért 
kibontott lobogója körűi csoportosulva, a fejedelem magasztos 
-emléke előtt áldozattüzet gyújtott, hogy lángja hevében, mint 
az érez a kohó tüzében, nemzeti érzésünk megtisztuljon és 
megerősödjek)). 1 

Erre valóban alkalmas az a megnyitó beszéd, a melyet 
Telekessy püspök üdvözlete és a fejedelmi előterjesztések felolvas- 
tatása után Rákóczi tartott. Megköszönte a rendeknek, hogy 
szabad akaratukból hozzácsatlakoztak és támogatták erőfeszíté- 
seiben, a mikben már harmadik éve fáradozik, hogy nemzetét 
az idegen járom alól felszabadítsa. Emlékeztette őket fogságára, 
menekülésére, bujdosására, bejövetelére és arra, hogy harczolva 

4S Rákóczi XIV. Lajoshoz deczember 30. Fiedler, 11. 455. 
1 Nagy Mihály alispán megnyitó beszéde. Közli a Pesti Hirlap 1905 szeptember 
13-iki száma. 



438 MÁRKI SÁNDOR. 

és tárgyalva egyaránt mindent megkísérelt az ősi szabadság 
helyreállítására. Boldognak érzi magát, mivel annyira vitte 
ügyüket, hogy szabadon tanácskozhatnak érdekeikről. Az ország 
karait és rendéit éppen avégből gyűjtötte egybe, hogy a békéről 
s egyéb ügyekről az úri és szegény nemesi rend szabadon szól- 
hasson és szavazhasson, egyúttal azonban a haza védelméről 
tanácskozzék. Jelen vannak a császár követei (Széchenyi, Viza, 
Szirmay, Okolicsányi), hogy egyenesen eléjök terjeszszék a 
kibékülés feltételeit, a mikről a gyűlésnek kell határoznia. Mert 
ezután ő csak mint az ország egyik főura, vagy inkább mint a 
haza javáért buzgó polgár jelenik meg köztük. Ezennel lemond 
eddigi tisztéről, hatalmáról, tekintélyéről, a mit egyenként letett 
esküjökkel idáig ráruháztak. Nem akar eléjök terjeszteni, vagy 
éppen rajok kényszeríteni semmiféle házszabályt, a melynek értel- 
mében gyűléseiket tartsák ; hanem, a kormányt kezéből kiadván 
és az ország rendelkezésére bocsátván, mint egyszerű nemes a 
szerint cselekszik, a mint ebben az ügyben közakarattal végez- 
nek és határoznak. 

Kétszáz esztendő múlva Nógrád vármegye ünnepén a szónok 
méltán inthette a fiatalokat, emeljenek szíveikben a haza és 
szabadság szeretetének olyan oltárt, a milyenre Rákóczinak ez 
a ragyogó példája int. 2 Méltán buzdította nemzetét egyetértésre., 
mert Rákóczi is ennek hiányában kereste annak az okát, hogy 
a szabadság eszméje nem ülhetett teljes diadalt. A mint ugyanis- 
bejelentette, hogy az angol és a hollandi közbenjárók készek 
lejönni a gyűlésre, most már mint a gyűlés egyszerű tagja riadt 
azokra a nemesekre, kik személyesen meghívatva is otthon 
maradtak, holott a gyűlésből egyenesen az ellenségre kell men- 
niök. «Az ilyen nemesek — szólt — nemtelen legények; mert 
az ősök kardjával szerzett szabadságokat zsoldosok, jobbágyok, 
béresek, kocsisok oltalmára bízzák, a mivel a nemességet leala- 
csonyítják.)) 

2 Dr. Fáy Albert nógrádi főjegyző beszéde. Id. h. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



439 



Visszavonult sátorába ; de első országgyűlési beszédének 
így is nagy hatása lett. A rendek azonnal újabb nemesi fölke- 




133. A SZECSENYI ORSZÁGGYŰLÉSI TÁBOR. 



lést hirdettek. Nemessége, szabadsága, vagyona elvesztésével 
fenyegettek mindenkit, a ki fegyveresen azonnal meg nem jelenik 



440 MÁRKI SÁNDOR. 

ezen a gyűlésen, honnan unitis viribus et armis (egyesült erőkkel 
és fegyverekkel) indulnak a csatatérre. 3 

Harmadnap a nemesség külön gyűlt össze az ország sáto- 
rában. Elhatározták, hogy a nemesi és az úrirend együtt tanács- 
kozzék s egymással szorosan összetartson. Egy úr és nemes se 
jelenjék meg a főpapoknak és mágnásoknak külön gyűlésén. 
Mindezzel tulajdonképpen egy százéves gyakorlatot szentesítet- 
tek s így hitelre talált az az állítás, hogy Rákóczi is így 
akarja. Elnöknek, vagyis királyi személynöknek (personalisnak) 
Radvánszky Jánost választotta s elhatározta, hogy a főrendek 
táblájával csak üzenetek útján érintkezik. Ez két okból volt 
nevezetes, majdnem forradalmi lépés. Először azért, mert ezt az 
összejövetelt ezzel rendes országgyűlésnek nevezte, holott a 
fejedelem maga konventnek mondta az egybehívás alkalmával. 
Másrészt azért, mert az alsóház megalakítását a protestáns, 
főkép ágostai hitvallású követek abból az okból sürgették, hogy 
az egykamarás gyűlésben a katholikus urak és papok le ne 
szavazhassák őket. Az így megalakult alsóház azonnal a választás 
megerősítését kérte. A fejedelem azonban ismételte tegnap- 
előtti nyilatkozatát, hogy a gyűlésben csak mint honpolgár vesz 
részt s így nincs joga elvetni vagy megerősíteni, a mit a 
rendek a közjó érdekében határoznak. Alig távoztak, Bercsényi 
az urak és a papok küldöttségét vezette hozzá és kijelentette, 
hogy a méltóságuk szembetűnő sérelmével történt választásban 
soha sem fognak megnyugodni. 

Ennek a napnak eseményei megmutatták, hogy a fegyverben 
álló Magyarországnak nem volt olyan törvényhozó és végrehajtó 
hatalma, a melyet mindenki aggodalom nélkül elismerhetett 
volna. Némely vármegyét idáig is az tartott vissza a megjele- 
néstől, hogy Rákóczi a gyűlés összehívásával olyan felségjogot 
gyakorolt, a mit még a nádor is csak a király kiskorúsága 

3 Rákóczi emlékiratai, 148. A szécsényi x. 1. Csécsi János, Acta conventus Szé- 

országgyűlés naplója a Rákóczi-tárban, I. csényiani kézirata nyomán Szalay, vr. 

423—4. Lugossy, Töredék napló a szé- 270 — 1. Csécsi a havi krónikákban (MHH. 

csényi gyűlésről az Új M. Múzeumban, xxvn. 271.) csak futólag szól a gyűlésről. 



II. RÁKÓCZI EERENCZ. 44I 

esetében gyakorolhatott s a mire őt a nemzet, mint ilyen, sohasem 
hatalmazta fel. Idejárult, hogy a fejedelem lemondott arról a 
tisztéről, amelyet idáig sem a nemzet formális megbízásából, 
hanem az iránta egyenként letett hűségeskü alapján teljesített. 
Szeptember 15-ikén tehát, a rendek második ülésének a napján, 
Magyarország a törvényhozásnak majdnem olyan válsága előtt 
állt, mint Francziaország — szintén forradalmi időkben — 84 esz- 
tendő múlva. De Rákóczi nem XVI. Lajos gyönge királyi paran- 
csával, hanem Mirabeau erős eszével eszközölte a három rend 
egyesülését, a minek a két országban olyan ellenkező okokból 
kellett megtörténnie. Az urak és a papok élén jelent meg az ország 
sátrában s kijelentette, hogy a perszonális választása ügyében 
a rendeket illeti a határozat ; de maga is szeretné tudni, hogyan 
állapítják meg a gyűlések rendtartását? Nagy vihar követte 
szavait. A főrendeken kívül a vármegyei követek egy része is 
íiókgyülésnek tartotta a tegnapit, a mely csak bitorolta a rendek 
minőségét és jogait. A nélkülök tett elnökválasztást el nem 
ismerik s a pártoskodók megbüntetését kívánják. Az indulatokat 
Rákóczi csillapította le. Előrebocsátotta, hogy csupán mint magán- 
személy beszél, mert közhatalma nincs. Értesülvén a választás 
módjáról és hogy az csak egy töredék müve, azt a maga részé- 
ről is kárhoztatja. De éppen ebből az eseményből következik, 
hogy teljes ülésben kell határozniok arról, miképpen tartsák 
a gyűléseket, miként tegyék az indítványokat, miként hozzák, 
miként adják ki a határozatokat? Mivel azonban jelenlétével 
a házszabályok megalkotásában senkit sem akart korlátozni s 
mivel nem akarta, hogy a közjó keresésén kívül mellékes czélokat 
tulajdonítsanak neki, az ország sátrából azonnal eltávozott. 

Másnap a gyűlés Bercsényi javaslatára kijelentette, hogy 
ha sok vármegye és főúr nem jöhetett is el, az egész ország 
nevében határoz. Mivel azonban az ország főméltóságai (a 
nádor, országbíró, kanczellár stb.) nincsenek jelen s mivel az 
uralkodó elküldötte biztosait, hogy a kiegyezés érdekében elő- 
terjesztést tegyenek, királyválasztásról szó sem lehet s így 

Magyar Tört. Életr. 1907. 56 



442 MÁRKI SÁNDOR. 

országgyűlés (diéta) tartására sincs szükség. Jobb azért, ha 
konventnek nyilvánítják a gyűlést és követik a szabadságukra 
nagyon féltékeny lengyeleket, a kik egy választott főnök veze- 
tése alatt szoktak szövetkezni és megesküdni szabadságuk helyre- 
állítására. Azt ajánlotta tehát, hogy magukat szövetkezett ren- 
deknek, főnöküket azonban ne marsallnak nevezzék, mint a 
lengyelek, hanem valami másnak, a mi Rákóczi születésének 
és fejedelmi méltóságának inkább megfelel. 

A gyűlés helyeselte javaslatát. Elhatározta, hogy a szövet- 
kezett magyarok karai és rendjei közönséges konventjének nevezi 
a gyűlést, a melyen azonban az ország minden dolgát úgy 
tárgyalja, mint a valóságos országgyűlésben. Megköszönte a 
fejedelemnek a magyar haza igaz ügyében tett eddigi szolgála- 
tait, de egyhangúlag s nagy éljenzések közt újból megkérte és 
felhatalmazta a nemes ország dolgainak folytatására és kor- 
mányzására. Egyúttal 18 tagú bizottságot nevezett ki az új 
szervezet kidolgozására s a választandó főnök czímének és 
méltóságának megállapítására. A bizottság azonnal tudatta az 
ország határozatát a fejedelemmel, a ki eddig megeshetett fogyat- 
kozásai miatt megkövette a rendeket s a nemes ország szolgá- 
latára ezután is késznek nyilatkozott. Úgy vélekedett, hogy a 
kül- és belviszonyokat tekintve, méltán nevezhetik magukat szö- 
vetkezett rendeknek. Czélszerünek látná, ha a választandó főnök- 
nek már czímében is benne volna, hogy a rendeknek ő nem 
ura, csak vezetője. Szükségesnek tartja azt is, hogy a főnök 
mellé tanácsosokat, szenátorokat rendeljenek. 

A bizottság haladéktalanul megkezdte tanácskozásait s ezek 
értelmében a rendek szeptember 18-ikán elhatározták, hogy fejőket 
duxnak, a magyar nyelv szellemében pedig a haza szabadságáért 
összeszövetkezett magyarok vezérlő fejedelmének nevezik. Azonnal 
megállapították a fejedelem és a rendek esküjének idejét s 
19-ikén — a papok habozása következtében először a tábor- 
nokok és főurak — a rendek mindnyájan hűséget esküdtek a 
szövetségnek és a fejedelemnek. Nagyobb nézeteltérés csak 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 443 

két dologban történt. Először is, a papok azzal a kikötéssel 
esküdtek meg, hogy a szövetség határozatainak csak annyiban 
engedelmeskednek, amennyiben azok a római kath. anyaszent- 
egyháznak ellenére nem lesznek. Másodszor pedig, hogy a 24 
szenátor kinevezési jogát a fejedelem elhárítani akarta magától, 
mert sok ember vágyódván erre a méltóságra, attól tartott, hogy 
a ki nem nevezettek mellőzötteknek érzik magukat s elidegenednek 
tőle, sőt miatta az ügytől is. Végre is a'bban egyeztek meg, 
hogy a kinevezés a rendek előterjesztésére történik. 

Szeptember 20-ikán vasárnap tíz órakor Telekessy István 
egri püspök az ország sátorában misét mondott, melynek végez- 
tével Pethes András czímzetes püspök felolvasta az eskümintát, 
a fejedelem pedig letette a hitet az egri püspök kezébe. Meg- 
fogadta, hogy a megbántott szabadság és törvények helyreállí- 
tására kötött szövetséget úgy becsüli és tartja, mint tulajdon 
életét. Felbontani nem akarja, ellene tenni senkit sem enged, 
sőt teljes erejével terjeszti és segíti, ahhoz külső szövetségeseket 
is keresvén. Az egyességet, mint ezen szövetség lelkét, kivált- 
képpen megtartja, de másokkal is megtartatni igyekszik. Az 
összeszövetkezett magyarságot és hazánk szabadságának fölvett 
ügyét nem hagyja el, igazán vezérli. A szövetkezett Magyaror- 
szágnak minden nemesét, vitézlő és hazánkért fölfegyverkezett 
rendéit törvényes szabadságaikban és igazságaiban, törvényes 
kiváltságaikban nem háborgatja és háborgatni nem engedi, sőt 
azokat megtartani és oltalmazni tartozik. A vallásból olykor 
származni szokott egyenetlenségek eltörlésére és a szívbeli egyes- 
ségnek növelésére az országban bevett három vallást a maga 
törvényes szokott szabadságában megtartja és másokkal is meg- 
tartatja. A mit ezen szövetkezett rendekkel közakarattal köt, 
rendel és végez, azt nemcsak megtartani és megtartatni, de teljes 
erővel és tehetséggel véghezvinni is törekszik. 

Telekessy azután rövid szentbeszédet intézett a fejedelemhez. 
Mózesnek a teremtésről szóló könyvéből (1. 14.) vette a szöveget : 
«Legyenek világosító testek az ég boltozatán, hogy különbséget 

56* 



444 MARKI SÁNDOR. 

tegyenek a nap és az éjszaka közt; és legyenek jelei bizonyos 
időknek, napoknak és esztendőknek.)) Áldást mondott a fejede- 
lemre. Életében, bujdosásában, felmagasztalásában Mózeshez 
hasonlította. Megköszönte, hogy lekötelezte magát az országnak, 
mely viszont hűséges szolgálatait ajánlja neki. Síp-, dob- és 
trombitaszó kíséretében most Bercsényi, Forgách, Esterházy 
Antal és Csáky István tábornokok ősi szokás szerint háromszor 
fölemelték a fejedelmet, kit a sokaság mindannyiszor lelkes 
vivátokkal üdvözölt. 

Végül Ráday Pál felolvasta s a fejedelemmel mindannyian 
aláírták a szövetség oklevelét, mely szerint, mivel az Ausztriai 
Ház ellen a szabadságért fegyvert fogtak, ((szükségesnek ítélték, 
hogy mindenekelőtt olyan fejet válaszszanak maguknak, a ki 
velők hittel szövetkezvén, hazánk ügyét — valamíg Isten által 
régi szabadságainak helyrehozásával és megnyerésével kívánt 
czéljátelneméri, — nemcsak a hadi dologban, hanem a törvényes, 
egyházi, politikai és gazdasági dologban is igazgassa, kormá- 
nyozza és velők egyetemben oltalmazza. így választották közön- 
ségesen és egyenlő akarattal 4 méltóságos Rákóczi Ferencz 
fejedelmet, kegyelmes urukat, Erdélyország választott fejedelmét 
a szövetkezett rendeknek is fejedelmévé. Magukat, sőt maradé- 
kaikat is esküvel kötelezik, hogy hozzá és a szövetséghez örök 
hűtlenség és hazaárulás büntetésének terhe alatt hívek maradnak)). 
Az erről szóló oklevelet három egyenlően hiteles példányban 
állították ki. Egyet Rákóczinak adtak át, egyet a lengyel pri- 
máshoz és egyet, a protestánsok kívánságára, György hannoveri 
választófejedelemhez (a későbbi angol királyhoz) küldtek el meg- 
őrzés végett. s 



4 Ezt I. József királyhoz 1711 februárius kóczi emlékiratai 147—153. Rákóczi-tár, 
11-ikén intézett levelében Rákóczi külön 1. 424 — 7. Egy 1706-ik évi röpirat: Thaly, 
is kiemelte. Károlyi önéletleírása. n. 280. Kalászok, 170—2. Egy egykorú napló tö- 

5 A szövetség oklevele Rákóczi-tár, 1. redéke Új M. Múzeum, 11. 46—52. Hist. 
432 — 4. Kemény József. Erdély története des révol. 11. 340—3. Katona, xxxvn- 
38. k. (Erdélyi Múzeum). Századok, 1870. 44 — 47. Szalay, vi 272—281. Horváth, vi. 
337 — 348. Az eseményekre nézve: Rá- 394 — 399. Thaly, Bercsényi, 111. 421 — 425* 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



445 



A fejedelem 36 asztalnál 72 fogásos ebéddel vendégelte meg 
az ország rendéit, 6 a kiknek szeretete és bizalma nagyon meg- 
hatotta. 7 A következő három nap azonban oly heves vallás- 
vitákban telt el, hogy Bercsényi már az országgyűlés feloszla- 
tását s a háborúba indulást javasolta. 8 Szeptember 22-ikén a 
fejedelemnek magának is odakiáltották, hogy mielőtt a békét 




I34. II. GYÖRGY HANNOVERI VÁLASZTÓFEJEDELEM. 

tárgyalnák vagy az ellenségre támadnának, a vallássérelmet 
kell meggyógyítani. 9 A fejedelem szép beszédben fejtegette, hogy 
hiába fognak addig a templomok visszaadásához, míg az ellenség 
előnyomúlását meg nem gátolják. A rendek a két ügyet pár- 
huzamosan kívánták tárgyalni. A fejedelem ebben végre is 
megnyugodott. Majd a vármegyék sérelmeinek tárgyalásával 



6 Ottlyk naplója, MHH. xxvir. 96. 

7 Rákóczi emlékiratai, 153. 



8 Thaly, Bercsényi, in. 425. 

9 Rákóczi-tár, 1. 428. 



40 



MARKI SÁNDOR. 



töltötték az időt, a melyet pedig ugyancsak fölhasználtak, mert 
egy nap néha két ülést is tartottak. Végre szeptember 25-ikén 
az esti ülésben Pethes András püspök előterjesztette a szervező 
bizottság javaslatát a szenátus megalakítása ügyében. A bizott- 
ság az 1510: x. és az 1518 10 : xxxix. és xl. törvényczikket 
vette alapúi. Azt javasolta, hogy a tanács 4—4 papi és főúri 
s 16 nemesi, összesen 24 szenátorból álljon, a kiket a rendek 



V' 



4 




135. 51 RÁKÓCZI FERENCZ FEJEDELMI PECSÉTJE. 

válaszszanak s a papokat a papok, az urakat az urak, a neme- 
seket a nemesek fizessék. A vallás ebben a kérdésben is vitát 
okozott. A fejedelem végre is oda nyilatkozott, hogy a szená- 
torok választásánál ne a vallást, hanem az arra érdemes embe- 
reket nézzék ; mert azok nem a vallást, hanem a külügyekei 
fogják igazgatni. A számok arányát is megváltoztatni kívánta 
olyképp, hogy 6 — 6 papi és úri szenátor mellett 12 nemes legyen. 



o A szécsényi országgyűlés naplója hibásan ír I5i9-et, u.-o. i. 429. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 447 

Helyesebbnek tartotta, hogy a szenátorokat ne rendenként, 
hanem országosan fizessék. A gyűlés nemcsak ezt fogadta el, 
hanem, bizalmának fényes jeleképpen, a szenátorok választását is 
a fejedelemre bízta, de olyképp, hogy a kinevezést közölnie kell 
velők, kikre a fejedelem halála után a választás joga vissza- 
száll. Ir Hogy pedig a vármegyék ne küldözgessenek minduntalan 
követeket a fejedelem udvarába, elhatározták, hogy minden 
vármegye 2 — 2 alkalmas embert, többnyire nemes ifjakat tartson 
ottan s ezek járjanak el vármegyéik megbízásaiban. I2 Ezzel 
egy időben határozták el a közgazdasági tanács fölállítását. 

Szeptember 30-ikán a szenátus elnökének (első szenátor- 
nak), főtábornoknak és fővezérnek gróf Bercsényi Miklóst, a 
közgazdasági tanács elnökének pedig báró Klobusiczky Ferenczet 
választották meg. A fejedelem úgy találta, 15 hogy mindakét 
testületnek csupán tanácsadó joga volt s hogy egyik sem korlá- 
tolta őt a politikai, hadi és pénzügyekben. A szenátus a politikai 
ügyekbe később is csak az ő határozott felszólítására avatkozott 
be; mert a fejedelem érezte, hogy a teljesen korlátlan hatalom 
idővel árthatna a rendeknek. Ezek azonban a béketárgyalások 
ügyében teljesen biztosították régi jogaikat. Mivel ugyanis a 
közbenjárók le nem jöhettek Szécsénybe, Bercsényi elnöklete 
alatt egy hattagú bizottságot választottak a velők és a császá- 
riakkal való alkudozásokra. Azonban olyan utasításokat adtak, 
mintha — a velenczei követ megjegyzése szerint I4 — lehetetlenné 
akarnák tenni a békét. 

A fejedelem október 2-án szentesítette a meghozott tizenkilencz 
törvényczikket, a melyek a szövetség megalakításával, a vezérlő 
fejedelemség, szenátus és közgazdasági tanács felállításával végre- 
valahára alakot és szervezetet adtak a fegyverben álló hazának, 
teljes felségjogot a vezérlő fejedelemnek. 15 De nemcsak a 



11 Rákóczi-tár i. 429 — 430. göny. Malagola czikke a Deutsche Revue- 

12 1705: ni. t.-cz. ben, 1907. 235. 

13 Rákóczi emlékiratai, 153. 15 Rákóczi xiv. Lajoshoz deczember 
'4 1705 szeptember 25. Velenczei sür- 30. Fiedler, 11.456. 



448 MÁRKI SÁNDOR. 

jövendőre gondoltak, hanem azokra is, a kik azt vérök és bol- 
dogságuk árán előkészítették. A VII. törvényczikkben felhatal- 
mazták a fejedelmet és a szenátust, hogy az eperjesi vértanúk 
utódainak elkobzott jószágait visszaadják; a vm-ikban vissza- 
adták Thököly Imre fejedelem és bujdosó társainak javait s 




I36. THÖKÖLY KISÁZSIAI SÍRJA. 



megígérték, hogy a kötendő békében róluk is gondoskodnak. 
Kegyelettel ismerték el, hogy Thököly fejedelem fegyvert fogván 
a magyar haza szabadságának helyreállításáért, azon ügynek 
minden jó úton és módon való folytatására életét, jószágát fel- 
áldozta s hazafiúi magyarsága szerint hazánkért most is bujdosik. 
Nemzet és fejedelem megkésett koszorújával. Csak arra a 
sírra tehették le, a melyet a messze Kis-Ázsiában, az örmények 



II. RÁKÓCZI FERErsXZ. 449 

nikodémiai temetőjében az örmények alig öt napja hantoltak 
fel. Ki gondolt volna arra, hogy Magyarországnak ez a mai 
szervezkedése újból egy ilyen messzefekvő sírhoz vezethet? 
A rendekhez intézett búcsúbeszédében Rákóczi fejedelem bizalom- 
mal tekintett a jövendőbe. Kétségtelennek tartotta, hogy «ez a 
szövetkezés egyesítette a nemzet szellemét s fölébresztette a 
szabadság vágyát; a szabadságét, a melynek első zsengéit a 
nemzet már megízlelte.)) Másnap a templommá átalakított sátorban 
hálát adtak Istennek s a rendek haza vagy a táborba siettek. l6 



VI. 
AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG. 

(1704—5-) 

erbeville cs. tábornagy huszonegy ezreddel szeptember 
elején odahagyta csallóközi táborát; Thököly halála 
napján bevonult Nagykőrösre és Debreczenbe, a Thö- 
kölyről szóló törvény kihirdetése napján pedig Szeged alá indult, 
hogy a Tiszán és a Körösökön átkelve hatoljon Erdélyországba, 
a szorongatott Rabutin tábornagy segítségére. A fejedelem idő- 
közben megírta Károlyi Sándornak, az alföldi hadak vezérének, 
hogy ha az ellenség csakugyan Erdélynek tart, ottan őmaga 
vág eléje. 1 Erdélyi hadainak vezére, gróf Pekri Lőrincz tábornok, 
már előbb figyelmeztette, 2 hogy valóban jó volna, ha Isten 
behozná ebbe a szegény hazába., mely elvesz számtalan nyomo- 
rúságai közt, ha késlekedik bejönni. Nemsokára Széchenyi, 
Szirmay királyi békebiztosok is azt mondták, hogy mindjárt 
leborotváltatják magyar szakállukat, ha Rákóczi beereszti a 
németet Erdélybe. 3 

J 6 Rákóczi emlékiratai, 157. Rákóczi- 2 Pekri augusztus 27. Történeti Tár 

tár, 1. 431— 2. A törvények teljes szövege 1899. 468. 

u.-o. 436—448. 3 Bercsényi november 7. Arch. R. ív. 

1 Rákóczi 1705 szeptember 23. Arch. 731. 
R. 1. 420. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 57 




450 MÁRKI SÁNDOR. 

Pekri teljes joggal emlékeztette Rákóczit Erdély nyomorú- 
ságaira; mert — ha a fejedelem előtt először, 1704 június 3-ikán 
talán Torda, Kolozs és Doboka vármegyék követei vetették 
is fel — egész erővel ő ragadta meg az erdélyi fejedelemség 
helyreállítása és Rákóczi megválasztása gondolatát. 4 Ezt a 
három vármegye küldötteinek és a solti táborban levő erdélyiek- 
nek nevében beadott emlékiratban tette. A vármegyék árúlónak 
tartották II. Apafi Mihályt, mivel a fejedelemség jogáról I. Lipót 
javára lemondott. Kifejtették, hogy a Rákóczi nevében szerve- 
zetlenül hadakozó kuruczok Erdélyországot dúlják, fosztogatják. 
A rendetlenségek megszüntetése végett az országgyűlés össze- 
hívását kérték. s Ezek után majdnem mellékes kérdés, valóban 

T37. RABUTIN NÉVALÁÍRÁSA. 

felajánlották-e magát a fejedelemséget; másnak úgy sem ajánl- 
hatták volna fel, mint a kit az országgyűlés összehívására kértek. 
Reá kellett gondolniok az 1648. évi westfáleni béke értelmében 
is, a mely szerint Franczia- és Svédország I. Rákóczi György 
minden megválasztandó utódának biztosította Erdély trónját. 6 
Maga Rákóczi már előbb meggyőződött, hogy a szerződés reá 
vonatkozó részének nagyon csekély a nyomatéka. 7 Hadjárata 
kezdetén azt tartotta volna legjobbnak, ha török hadakkal 
Erdélyt maga Thököly foglalja el, az 1690-ben megválasztott 
fejedelem. Ebben a tekintetben ismételten írt a konstantinápolyi 
franczia követnek s magának Thökölynek ; 8 a ki már 1703 
október 30-ikán értesítette, hogy a franczia követ őt szökésre 
és Rákóczival való egyesülésre intette, mert egy az ügyük, egy 

4 R. Kiss István a Századokban, 1906. 6 U. o. 20. 

2 — 10. 7 U. o. 21., 58. 

5 Rákóczi emlékiratai, 101. 8 u. o. 23. Thaly, Bercsényi, ír. 507. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 451 

a czéljuk. A kuruczkirály azonban borongva figyelmeztette : 
okuljon az ő példáján, kit a mi állhatatlan nemzetünk közül 
sokan őszinte s hamis hitökkel, a szerencsétlenségnek csak 
gyenge szelétől is megijedve, megcsaltak s mellőle félre állván, 
a sárban hagyták. 9 Fél esztendő múlva biztosította, hogy 
éppenséggel nem akar eléje vágni hadi működésének. IO Később 
is csak arra kérte, ne felejtkezzék el róla : foglalja bele a békébe 
őt és bujdosó társait. Szabadítsa ki, vegye védelmébe javait. 
Ö, mint hazája vértanúja, édes hazájáért csöndes elmével viselte 
mindidáig ez idegen országban fölöttébb megfogyatkozott álla- 
potát. De hazájában akarna meghalni és eltemettetni. 11 

Azonban sohasem mondott le arról a reményről, hogy valaha 
még visszaülhet Erdély trónjára. Ha fejedelemmé választják is Rákó- 
czit, az ő öreges, beteges voltára nézve elérheti azt holta után is. 
Egy magyarországi korona forogván Rákóczi kezén, ő Erdélyből 
segítője lehetne; kire Isten segítse is, hogy Magyarországot ad 
pristinum ílorem indukálhassa I I2 Rákóczi utóbb úgy nyilatkozott/ 3 
hogy Thököly ugyan mindenképpen ellene tör, de ő valóban 
őszintén akarta előmozdítani hazatérését. Minden intézkedése 
azt mutatja, hogy Thököly megválasztása mellett foglalt állást 
s az urakat is az ő részére hangolni ügyekezett. Ezt elvi szem- 
pontból tette; mert a már egyszer megválasztott Thököly újra- 
választásával lehetett legjobban bizonyítani, hogy a szabad 
választástól a Habsburgok éppen olyan törvénytelenül fosztották 
meg, mint Magyarországot. 

Erdély másik élő fejedelme, //. Apafi Mihály, szóba sem 
jöhetett. Árúlónak tartották, mivel kislelkűen lemondott trón- 
járól, jogairól és császári kegyelemkenyéren félig-meddig rab 
módjára élt Bécsben. 

Bethlen Miklós erdélyi kanczellár is megírta már híres 

röpiratát, az « Olajágat viselő Noé galambját)), a melyben Erdélyt 

9 Monum. Hung. Hist. (Thököly naplói) I2 Thököly Pápai Gáspárhoz 1704 
xxiv. 519 — 520. szeptember 12. U. o. 560—1. 

10 U. o. 522. 13 Rákóczi önéletrajza, 176 — 7. 
ii U. o. 524, 530, 534, 544, 557. 

57* 



45 2 



MARKI SÁNDOR. 



és a Részeket úgy akarta megmenteni a Habsburgoknak, hogy 
egy nagynémet házbeli református fejedelem Habsburg-leányt 
vegyen feleségül s a török szultán és a magyar király védelme 
alatt uralkodjék. 14 Mások Jenő savoyai herczeget akarták volna 
egy Habsburg-leánynyal összeházasítani s Erdély trónjára emelni ; 
de a herczeg visszautasította a kalandos tervet. 15 

Pekri Bercsényit gyanúsította, hogy erdélyi fejedelem akar 
lenni. Rákóczi erre nem felelhetett mást, mint azt, hogy nem 
áll útjába a rendek elhatározásának. 16 Különben az egész kér- 
désben Bercsényi megkérdezése nélkül járt el s hinni látszott, 




I38. BETHLEN MIKLÓS NÉVALÁÍRÁSA. 



hogy a főtábornok, ha talán nem is vele, de Thökölyvel szem- 
ben csakugyan Erdély trónjára vágyik. 

Pekri fogadkozott, hogy a gyulafehérvári országgyűlésen 
magát Rákóczit választják meg, mert Erdélynek olyan okos, 
nagy és messzelátó fejedelemre van szüksége, a kiért hálát 
adhasson Istennek. 17 A természettől mindennel megáldott Erdély- 
nek Rákóczi szerint sem volt egyébre szüksége, mint jó fejede- 
lemre. 18 A két ország egyesítése s a katholikus vallás érdekében 



14 Kiadva Tört. Tár, 1891. 39—45. Kéz- 
iratban több példánya ismeretes. Jellemző, 
hogy mikor Bethlen Miklós 1703 július 
2-ikán Rabutintól megkapta Rákóczi és 
Bercsényi brzani («praczinghi») május 
12-iki kiáltványát, « szabados discursust 
indított a megírt pátens felöl ; ratioi — 
úgymond — oly helyesek és igazak, hogy 
egész lehetetlennek tartja, nogy ne tessék 



az elkeseredett népnek. Meglátja minden, 
generális insurrectio lesze.n és hamar időn 
más bíró járása leszen. Minden jót édes 
nemzetünk javára !» (Teleki naplója 7 — 8. 1.) 

J S Századok, 1870. 110. 

J 6 Rákóczi emlékiratai, 102. 

1 7 Pekri Vayhoz 1704 június 21. Thaly, 
Tanulmányok 145. 

18 Rákóczi emlékiratai, 214. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 453 

mindenesetre kívánatosabbnak tartotta, hogy ő legyen a feje- 
delem s ne Thököly, a ki félig-meddig a törökök rabja és olyan 
valláshoz tartozik, melynek Erdélyben csak a meg nem nyerhető 
szászok közt van gyökere. Thökölyt mint gyermek nem sze- 
rette; még mostan is úgy hitte, hogy minden módon ellene tör; I9 
s egy Pekrivel szemben, a ki pedig Thököly sógora volt, érde- 
keit mégis ő védelmezte legjobban. Figyelmeztette, hogy Erdélybe 
ő egyáltalán nem küldött csapatokat ; ott Thököly emberei ren- 
detlenkednek, a kiknek ő nem parancsol. Az országgyűlés össze- 
hívása jogát sem bitorolhatja. 20 Az emlékírat benyújtói tegye- 
nek úgy, a hogy jónak látják. Az urak azonban figyelmeztették, 
hogy azok a szervezetlen hadak nem Thököly, hanem Rákóczi 
híveinek vallják magukat és mint ellenségeiket lekaszabolnák 
őket is, a rendeket is, ha a fejedelem világos megbízása nélkül 
gyűlnének össze. Nyilatkoztassa ki, hogy engedelmével tartják 
meg a gyulafehérvári országgyűlést, sőt védelmükre fejedelmi 
biztost is nevezzen ki. Rákóczi mind a kettőtől vonakodott, mert 
tökéletesen szabad elhatározást akart biztosítani az erdélyi ren- 
deknek, hogy még árnyéka se látszassék, mintha magát akarná 
megválasztatni. A mint tehát június 5-ikén július 5-ikére Gyula- 
fehérvárra valóban összehítta az országgyűlést, közmeglepetésre 
fejedelmi biztosnak Radvánszky Jánost nevezte ki, az eperjesi 
vértanú' fiát, a kit atyja halála és vallása egyaránt Thököly 
hűségére intett. Utasította, hogy semmiképpen se gátolja a rendek 
szabad elhatározását; a minek czélja nem is a fejedelemválasztás, 
hanem Thököly 1690. évi választásának elismerése, a hadi 
fegyelem és az adóügy rendezése volt. 21 

A meghívókat csak június 13-ika után küldték szét és — 
a kormányzóság tilalmával nem törődve 22 — Thoroczkay István 
hadainak védelme alatt a rendek mégis feltűnő nagy számban 
gyűltek össze Gyulafehérvárott. Nemcsak a vármegyék és a 

J 9 Rákóczi önéletrajza, 176—7. 22 1704 június 24. A kormányzóság 

20 Rákóczi emlékiratai, 101. mindenkit eltiltott a megjelenéstől, mert 

21 Rákóczi emlékiratai, 102. R. Kiss csak neki van joga a király nevében 
István a Századokban 1906. 17 — 21., 97. országgyűlést hirdetni. (Erdélyi múzeum.) 



45+ MÁRKI SÁNDOR. 

székelyek jelentek meg, hanem Szeben, Szászsebes és Brassó 
kivételével a szászok is. Nem jöttek teljes önzetlenséggel. «Az 
elvett jószágokat s labancz urak jószágait a kuruczok felfor- 
gatván, ki-ki most kér jószágokat — írta Henter Krisztina Béldi 
Kelemennek. 23 — Most már mindenki, felíratta kívánságait. A kit 
régen vártunk Istentől, most ő felsége megadta érnünk. 24 A feje- 
delem azt csak megadja, a ki megkeresi elvett igazsága felől ! » 
Pekri mindjárt az alakulás napján, július 7-ikén megtette 
javaslatát, hogy éljenek törvénytelenül elkobzott jogukkal és 
válaszszanak maguknak fejedelmet. 25 Nemzetünk régi dicsőséges 
állapota, ékessége — szólt — teljességgel elenyészett, öröksé- 
günk idegenekre szállt, szabadságunk szolgálatra változott, a 
magunk földjén már jövevények, számkivetettek, sőt rabok 
lettünk. A nyomorúságok tengerén habokkal küzködő nemzetünk 
hajóját a szélvészek hol a napkeleti, hol a napenyészeti partra 
vetették és már szinte teljességgel elmerítették, midőn nemzetünk 
fő szabadságát, a szabad választást, a hatalmas török nemzet 
megrontotta, a német pedig teljességgel eltörölte és helyette 
zsarnokságot állított fel szegény édes hazánkban. Oh, boldog- 
talan sorsa és állapota régen dicsőséggel fénylő nemzetünknek, 
a mely a századok forgásával ismételve mintegy körben vissza- 
tér nemzetünkre és édes hazánkra, még pedig egyre veszedel- 
mesebb támadással ! Mindazonáltal ilyen keserves állapotunkban 
is nagy kegyelmét és szerelmét tapasztaljuk édes jó atyánknak, 
Istenünknek : reménységünk felett olyan nagyelméjű, bátor- 
szívű, bölcs férfiakat, igaz magyarokat támasztván, a kik minden 
veszedelmet megvetettek s Istenben való teljes bizalommal és az 
ő segítségével felvették nemzetünk ügyeit. Általuk Isten hata 1 - 
mas karral kihozta és megszabadította nemzetünket a kegyet- 
lenek fogságából, mint régen Izraelt Egyiptomból. 

2} 1704 július 1. Mvásárhelyi Teleki-lt., hangja az a bevezetés, a melyet nagy- 

Béldi-osztály. borosnyai Bartha András, az új ítélőmester 

2 4 Hogy t. i. a Béldi Páltól elvett jószá- (protonotarius), ezen országgyűlés törve- 

gokat most visszakérjék. nyeinek elére latinul s a második tör- 

2 5 Valószínűleg az ö beszédének vissz- vényczikk elé magyarul írt. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 455 

Sok nyomorúságunkon megesett az Isten szíve. Az Ausztriai 
Ház sok ezer veszedelmének habjaiból, mint Mózest a fáraó 
dühössége elől, kiragadta és megtartotta jobb kezének íérfiát, a 
kit eleve nemzetünk szabadulására rendelt. Rákóczi Ferenczet 
hatalmas karral és karddal, mintegy Mózes vesszejével felkészít- 
vén, elküldte nemzetünknek az egyiptomi teherviselést sokkal 
meghaladó német iga alól való megszabadítására. 

Másnap tehát az ország szabad választása jogán Rákóczi 
Ferenczet teljes szívvel és szeretettel fejedelmüknek választották 
s alázatosan kérték, hasonló atyai szívvel, szeretettel fogadja 
és ne vesse meg őket. Szívüket, szeretetüket, nemzetüket és 
édes hazájukat önként, nem kényszerítve; szeretetből, nem 
félelemből ; nem idegennek, hanem mint a magukénak, régi 
boldog emlékezetű, nagyhírű és méltóságú fejedelmük virágának 
ajánlják fel neki. A választásnak bőven kifejtett föltételei röviden 
a következők : A négy bevett vallás szabad gyakorlatát bizto- 
sítja. Az unió föltételeit megtartja s azokra a bejövetelekor tar- 
tandó országgyűlésen vagy a törvényhatóságokban a rendeket 
felesketi. Jó szomszédságban él minden néppel ; háborút a rendek 
megegyezése nélkül nem indít, a török szövetséget megújítja. 
Tisztségekben a hazafiakat az idegenek kedvéért nem mellőzi. 
A tizenkét tanácsost a három nemzet ős, örökös hazafiai közül 
választja s megegyezésük nélkül derekasabb országos ügyekben 
nem intézkedik, mert intézkedését az ország különben megsem- 
misítheti és száműzi azt a tanácsost, a ki őt törvénytelen vagy 
veszedelmes tettre indítja. Követeket a tanács megkérdezése 
nélkül nem fogadhat, nem küldhet; külső országokkal pedig 
csak az ország akaratából szövetkezhetik. Az ország határaiból 
semmit sem idegeníthet el s a Bethlen Gábor korabeli hatá- 
rokat visszaállítani törekszik. A szabad fejedelemválasztás jogát 
tiszteletben tartja, fejedelemségét másra át nem ruházza.. 
A rendek szabad szólását nem gátolja s megengedi, hogy panaszát 
mindenki szabadon előadhassa. A rendek kiváltságainak sérel- 
meit a legközelebbi országgyűlésen orvosolja. Mindenkit megtart 



456 MÁRKI SÁNDOR. 

ősi jogaiban. Igaz törvényt szolgáltat ; személyében, vagyonában 
senkit sem bánt törvénytelenül; a törvényszékek és az ország- 
gyűlés tárgyalásaiban személyesen nem vesz részt ; az eléje föl- 
lebbezett pörökben a tanács többségének ítéletét mondja ki. Az 
igazság keresésében mindenkinek teljes szabadságot enged s 
mások rovására magának és családjának jószágokat nem szerez. 
Az ország törvényeit megtartja és másokkal is megtar- 
tatja. Főispánoknak, főkapitányoknak és főtiszteknek vagyonos 
és született igaz hazafiukat vagy honosítottakat nevez ki s őket 
az ország törvényeire, szabadságára és hűségére megesketi ; 
idegen hadakat pedig az ország akarata nélkül nem tart. 
A székelyek tábornokait, kapitányait a székelyek közül nevezi 
ki s meghagyja a főkirálybírák szabad választása jogát. A szá- 
szok ezentúl is maguk válaszszák királybíráikat s egyéb tiszt- 
jeiket, a fejedelem csak megerősítse őket. Kincstárnoknak igaz 
ős, örökös főrendű hazafit rendeljen. Fökomornyikja s minden 
egyéb udvari tisztje ős, örökös hazafi legyen. A fejedelem a 
haza jövedelmét magában a hazában és a haza szükségeire 
költse el, a fegyvereket és a hadiszereket kivitetni ne engedje. 
A szabad kereskedést és közlekedést ne gátolja. A hűtlenség vagy 
magszakadás következtében a kincstárra szállt vagy szálló javakat 
ne tartsa meg magának, ne adja feleségének vagy gyermekeinek, 
hanem érdemes hazafiaknak; s a kincstár javait csak törvényes 
utakon szaporítsa. A rendektől ne kívánjon térítvényt; érje be 
hűségesküjökkel és szabad akaratuk szerint való szolgálataikkal. 
A hazafiakat ne vigye hadakozni a határon túl, hanem csak a 
haza oltalmára használja. Ha pedig Isten boldogítja fegyverét s 
békéhez juttatja, maga a fejedelem is a hazában lakjék; s ha 
magyarországi jószágait meglátogatja, csak a tanács (szenátus) 
egyharmadát vigye magával s időnkint ezt is felváltassa. Végre 
pedig a haza sorsáról ne a fejedelem és a tanács, hanem az 
egész országgyűlés határozzon. 26 

26 Az 1704. évi törvény czikkeket, a miket Kiss István is hiába keresett, dr. Csutak 
az országgyűlés jeles monográfusa, R. Vilmos sepsiszentgyörgyi fogymnasiumi 




GRÓF PEKRI LŐRINCZ. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 457 

Július 8-ikán a fejedelem hatalmát ennyire korlátozó föltételek 
mellett választották meg II. Rákóczi Ferenczet. Helyette biztosát, 
Radvánszkyt háromszor fölemelték s Te Deummal, majd lako- 
mával ünnepelték a szerencsés eseményt. 27 Hogy mentül nagyobb 
illendőséggel adják tudtára megválasztását és ugyanolyan illen- 
dőséggel hozzák be, követségbe rendelték ki 28 a vármegyék 
részéről Petrovinai Pekri Lőrinczet, a székelységről Zabolai 
Mikes Mihályt, a szászok részéről Kolozsvári Mártont, a Részek- 
ből Somlyai Tordai Istvánt. Addig is Szárhegyi Lázár Ferenczet 
bízták meg, hogy a fejedelmet megválasztásáról értesítse. 

Ezen a három (Bartha és Rákóczi választásáról s a követség 
kirendeléséről szóló) törvényczikken kívül még hetet hoztak. 
Új törvényes pecsétet készítettek a három nemzetnek ; a guber- 
niumot a hozzátartozó tisztségekkel és pecsétekkel együtt eltö- 
rölték; a havasalföldi és moldvai vajdákhoz követeket ren- 
deltek ; Pekrit Erdély főtábornokának választották meg és intéz- 
kedtek az általános felkelésről ; hadbiztosságokat rendeltek ; a 
tisztek nyomozáshoz való pecsétét törvényesítették s eltiltották 
azt a pénzt, a mit Rabutin Szebenben veretett. 

Mind a tíz törvényczikk tanúsítja, hogy ez a ((hevenyészett 
forradalmi országgyülés» alkotni is tudott, pedig a törvények 
elfogadásával (július 12-ikén) hat napi tanácskozás után már 
véget ért. 29 A rendek egy része azonban, mint valami honvé- 
delmi bizottság, együtt maradt. A csonka országgyűlést maga 
Rákóczi is elismerte, mert javaslatokat terjesztett eléje ; pl. 
július 17-ikén a só árának felemeléséről. 30 A gyűlés július 17-ikén 
tudatta mindenkivel, hogy mivel azt választotta fejedelemnek, 

tanár találta meg a gróf Mikesek levéltá- 28 \^o\ : in. t.cz. (Csutak közlése), 

rában s ö volt szíves velem közölni. V. ö. Századok, 1906. 114. Erd. Múzeum, 

27 Rákóczi emlékiratai, 103. Radvánszky 1900. 572. A követek számára adott uta- 

Rákóczihoz július 9. Tört. Tár, 1906. 31. sítások eredeti fogalmazata az erdélyi 

Ez ellen Zieglauer, Archív des Vereines nemzeti múzeum levéltárában, . Kemény 

siebenb. Landeskunde, új folyam, viii. 163. gyűjt., Erdély tört. 37. kötet. 

Czáfolata R. Kiss István, Századok, 1905. 29 Radvánszky Rákóczihoz július 13. 

106—7. Losárdy Zsuzsanna dicsőítő költe- Tört. Tár, 1906. 30. 

ményt írt a választásról. Marosvásárhelyi 30 Rákóczi Radvánszkyhoz július 27. 

Füzetek, 1860. 1. 143 — 7. U. o. 203 — 4. 

Magvar Tört. Életr. 1907. 58 



458 MÁRKI SÁNDOR. 

a ki által igájuk könnyítésére Isten utat mutatott ezentúl csak 
Rákóczinak s ne a gubernátusnak engedelmeskedjék. 31 Viszont 
a labanczok szebeni csonka, még pedig nagyon is csonka 
országgyűlése augusztus 2-ikán (helyesebben 9-ikén) a gyula- 
fehérvári országgyűlés határozatait törvényteleneknek, Rákóczi 
fejedelemmé választását felségsértésnek, semmisnek nyilvánította 
s fej- és jószágvesztés terhe alatt parancsolta meg, hogy Rákóczi 
«urat» senki se ismerje el fejedelemnek, a lázadók végzéseit 
senki se hajtsa végre. 32 

A kurucz rendek azonban augusztus 17-ike táján a Lázár- 
féle követségtől már nagy örömmel értesültek, hogy Rákóczi 
leküzdte aggodalmait: elfogadta az egyhangú választást, mely 
ősei trónjára hítta. Megígérte bemenetelét s már intézkedett is 
a fehérvári palota kijavításáról. Megválasztását nemcsak a vár- 
megyékkel, hanem a barátságos hatalmakkal, a franczia, svéd 
és porosz királyokkal is tudatta. Megírta most már Bercsényinek 
is, a kivel hetek óta nem levelezett. A főtábornok örült, hogy 
az erdélyiek minden idegen követ, idegen segítség nélkül saját 
akaratukból, a béketárgyalások alatt, fontolgatás nélkül, a nya- 
kukon levő ellenség megvetésével választották meg. Mind ez a 
magyarság bizalmát, lelkesedését, erejét mutatja; de attól tar- 
tott, hogy a fejedelem Magyarországból bajosabban tarthatja 
meg Erdélyt, mint a hogy ősei Erdélyből megtartották Magyar- 
országot és csak elforgácsolja a szabadságharcz erejét. Annyi 
bizonyos, hogy ennek a szabadságharcznak gyökere nem 
Erdélyben volt, mint a múlt századbeli fejedelmek korában s 
Rákóczinak nem állt módjában, hogy hadműveletei alapjává 
Erdélyt tegye. Csak úgy tehette volna, ha török pártfogásra 
támaszkodik, a mi ellen azonban, megválasztatása bejelentésekor, 
a porosz király előtt határozottan tiltakozott. És valóban késett 
választása bejelentésével a szultánnál, a ki pedig, még a karlóczai 

3 1 Századok, 1906. 223. neue Kronstadt 1. 93. szerint a tiltakozást 

3 2 A manifestum szövege az Archív megújította az 1705 deczember 15-iki la- 
des Ver. f. sieb. Landeskunde új folya- bancz országgyűlés. 

mában, vur. 269. Hermann, Das alté und 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 459 

béke után is, egyszerű tudósítás helyett tulajdonképen hódolatot 
várt II. György unokájától. 

Egyhangú választása azt bizonyította, hogy a törökös Thökölyt 
Érdél)' nem akarja; mást pedig, kettejökön kívül, Rákóczi sem 
akarhatott. Ezt, némi keserűség után, Thökölynek be kellett 
látnia. Most tehát Rákóczira várt az a nehéz feladat, hogy 
Erdély gondját is magára vegye. El is határozta, hogy bemegy 
oda, de nem az önként ajánlkozó Bercsényivel, nem választása 
eszközlőjével, Pekrivel, hanem gróf Forgách Simonnal. Maguk 
a még együtt levő rendek egy 6000 főnyi fizetett sereg fölállí- 
tását tartották volna legjobbnak ; a mellett azonban azt kívánták, 
hogy Pekri katonai uralmának még látszata is megszűnjék. 




139. gróf Pekri Lörincz névaláírása. 

Valóban Erdély fölszabadítása nemcsak politikai, katonai és 
nemzeti, hanem, és pedig legfőképpen, társadalmi kérdés volt. 
Megoldása sikerétől függött az elszegényedés és a kivándorlás 
megakadályozása. Mintegy föltámadt a xvn. század szelleme, 
mikor a bekecses diplomaták biztosítani tudták Erdély európai 
helyzetét; példájukra most is az orosz, török, franczia, svéd, 
lengyel, oláh összeköttetések ápolását ajánlották. A többire, a 
részletekre nézve úgy vélték, hogy a fejedelem elég okos és 
olvasott ember lévén, ha a történt dolgokról való írásokat a 
mostaniakkal összeveti és őszinte felvilágosításokból megismeri 
Erdély szellemét, dolgai folytatásáról maga csinálhat tervet. 33 
Erdély történt dolgainak emlegetése arra, az éppen nem 
magában álló kívánságra is akarta figyelmeztetni a fejedelmet, 

5 3 Századok, 1906. 229—236. Rákóczi nézve Bethlen Farkas históriáját tartotta 
jól ismerte Erdély történetét, melyre a leghitelesebbnek. (Emlékiratai, 66.) 

58* 



460 MÁRKI SÁNDOR. 

hogy a portára követséget küldjön megerősítése kieszközlése 
végett. Mentül jobban halasztja ennek a követségnek elküldését 
és a fejedelmi székbe való beiktatást, annál erősebb lesz az 
erdélyiek meggyőződése, hogy mégis jobb lett volna helyette 
Thökölyt, a törökök régi, kipróbált hívét fogadni vissza, a ki 
mindhalálig köztük élne. A fejedelem udvarában úgy tudták, 
hogy ennek a pártnak feje most már éppen az a Pekri tábornok, 
a ki imént még legjobban sürgette Rákóczi megválasztását, de 
már is kiábrándult belőle, mert késedelmesnek, határozatlannak 
s olyannak találta, ki az ő szolgálatait nem becsüli eléggé. Most 
már ő hirdetgette, hogy Rákóczi csak neve szerint fogadja el 
a fejedelemséget, de nem jön be lakni közéjük, hanem magyar- 
országiakra, tehát idegenekre bízza, a kormányt. Ha tovább 
vonakodik a bejöveteltől, csakugyan jobb volna behívniok Thö- 
kölyt, a kit a tizenhárom vármegye is szívesen fogadna. Rákóczi 
eleinte valóban úgy gondolkozott, hogy átveszi ugyan Erdély 
kormányát, de nem használja a fejedelmi czímet, mert a höch- 
stádti csatavesztés után nem remélhette az ország megtartását. 
A mikor Ipolyságon szeptember 25-ikén gróf Mikes 
Mihály vezetése alatt az erdélyiek népes és fényes követsége 
megkérte fejedelemsége elfoglalására, ezt ugyan megígérte, de 
akkorra halasztotta, a mikor a magyar ügyek fejlődése meg- 
engedi. 34 Az pedig nem engedte meg. A kibékülés fő akadálya 
az erdélyi kérdés volt. A király semmiképpen sem akart lemon- 
dani Erdélyről. Viszont Rákóczi nem akart Magyar- és Erdély- 
országról egyszerre alkudozni, mert ezzel az erdélyi rendek 
nem bízták meg. Az angol közbenjáró szemébe mondta Rákó- 
czinak, hogy túlságosan sokat és teljesíthetetlent kívánna, ha 
azt követelné, hogy a király elismerje őt erdélyi fejedelemnek. 35 



34 R. Kiss István szerint (Századok, dására, 2. nem volt hatással Thökölyvel 
1906. 320—341.) <ra Mikes-féle követségnek való viszonyára és reá vonatkozó tér- 
nem volt olyan nagy hatása Rákóczira és veire ». 

az események fejlődésére, mint az Emlék- 3S Stepney szeptember 29., október 1., 

íratok (107 — 9.) feltüntetik; nevezetesen deczember 27. jelentései. Simonyinál, 1. 

1. nem az bírta rá a fejedelemség elfoga- 458., 461., 609. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 46 1 

Ebben a kérdésben tehát Rákóczi csak akkor adhatott határo- 
zott választ az erdélyi követségnek, mikor elég erősnek érezte 
magát, hogy fegyverrel biztosítsa a választásban nyert jogait. 

Thököly Imrének visszafogadása annyi lett volna, mint 
Erdélyt átengedni a fejetlenségnek és a vele járó német ura- 
lomnak, így történt, hogy Rákóczi október 12-ikén egyenesen 
az erdélyiekhez fordult. Intette őket, ne adjanak hitelt az ellen- 
ségnek, ki a francziákon és bajorokon nyert győzelmeit egyúttal 
a felkelők veszedelmének hirdeti s őket fegyverletétele inti. 
Ha kevés ideig költséggel, bajjal, teherrel jár is ez a hadakozás, 
nemzetünk szabadságának s boldogulásának megszerzése (a mivel 
össze van kötve minden ilyen nagy s hasznos munka), azután 
majd teher nélkül, állandó békességben lesz könnyebbedésök és 
örömük. Már személyesen bement volna, de a Felvidéken maradt, 
mert ott az ellenség, személyes jelenlétében oda kell a nagyobb 
erő s onnan kell vigyáznia mind a két hazára. Rövid nap múlva 
azonban, a mint az Isten megsegíti fegyverét és igyekezetét, 
ellenségének megzabolázására oda is bemegyen. A ki elcsügged 
és hitét megszegi : Isten, ura, nemzete és vére ellen vétkezik. 36 

Később (október 30. és november 15.) a maga bemeneteléig 
gróf Forgách Simon tábornokot küldte be szép rendes sereggel. 
Egyúttal (deczember 20.) felállította az erdélyi tanácsot, mely- 
nek a tábornokkal egyetértésben, de a polgári ügyekben függet- 
lenül kellett működnie. 37 Gondoskodott a hadbiztosságról és a 
gazdasági ügyek igazgatásáról is ; de a főbb méltóságok betöl- 
tését bemenetele idejére halasztotta. 38 

A Mikes-féle követség deczember 13-ikán a fejedelem nélkül 
érkezett vissza Erdélybe. Karácsony után négy vármegye, még 
mindig a csonka országgyűlés nevében, gróf Csáky István veze- 
tése alatt, újabb követséget küldött Rákóczihoz a választási föl- 

3 6 Rákóczi levelei október rí. és 12. 1875. 86. Forgách 1705 februárius 6. már azt 

Vihnyéről. Erdélyi nemzeti múzeumi levél- kívánta, hogy a tanács ne legyen független 

tár okleveleinek törzsgyüjteménye. Köntze 1 a generalatusságtól. Tört. Tár, 1906. 435. 

Károly irataiból. 3 8 Századok, 1906. 336. 

3 7 Rákóczi emlékiratai, 124. Századok, 



462 MÁRKI SÁNDOR. 

tételek módosításával, mert értesültek, hogy a 27 feltétel közül 
néhányat nem akar elfogadni. A fejedelem válaszát 1705 május 
23-ikán a négy vármegye megnyugvással íogadta s a többivel is 
tudatta. 39 Ezzel a választógyülésnek utolsó jelenete is véget ért. 40 
Csak az az egy vigasztalta a rendeket, hogy a fejedelem újból 
megígérte bejövetelét. 41 Szükség volt reá; mert biztosának, 
Radvánszkinak figyelmeztetése szerint, «ha tízezer embert kül- 
dene is ki az országból, nem tenne annyi lankadtságot az emberek 
szívében s az ellenséget és az árúlókat (kik már is a német 
segítséget emlegetik) nem bátorítaná annyira», mint távolléte. 



VII. 

RÁKÓCZI ERDÉLYI HADJÁRATA. 

(1705-) 




rdélyben a kimutatások szerint 1704 végén 18.082 kato- 
nája volt Rákóczinak, de a ki nem mutatottakkal együtt 
ezt a számot legalább 21.000-re tehetjük. 1 A fejedelem 

1704 deczember 20-ikán tudatta az erdélyiekkel, hogy ennek a 
tekintélyes haderőnek élére gróf Forgách Simont állította. Az 
új fővezér harmadnap már fegyverre szólította az országot. 2 
A harczban megedzett, szerencsés katona első sikereivel a feje- 
delem meg volt elégedve ; de később megbánta választását, mert 
az indulatos ember még jobban szította az Erdélyben minden- 
napos egyenetlenséget. Folytonosan ujjat húzott a kormány- 
tanácscsal, melynek tagjai a fejedelemnek sem tetszettek; de 
hát «minden fából nyilat kellett csinálnia». Magát a fejedelmet 
is vádolták, hogy idegent küldött a nyakukra, a ki törvényeik- 

39 Szombati György Radvánszkynak 4 1 Radvánszkyhoz 1705 május 25. Tört. 

1705 május 24. Tört. Tár, 1906. 439—440. Tár, 1906. 441. 

4° A gyűlés bő és jeles leírása R Kiss 1 A^ erdélyi kurucz haderő létszámáról 

Istvántól a Századok és Tört. Tár 1906. Thaly, Hadtört. Közi. 1896. 4— 10. 

évi köteteiben. A törvényczikkek megta- 2 Szádeczky az Erdélyi Múzeumban 

lálásának érdeme Csutak Vilmosé. 1900. 572 — 3. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 463 

kel nem törődik s uralkodni akar rajtuk. De Forgách ellen nem 
igen lehetett keményebben eljárni, mert még kiméletlenebbül 
bánik az erdélyiekkel s végképen elidegeníti őket. 3 

A fejedelem, Forgách előterjesztésére, 1705 márczius 18-ikán 
újból megsürgette az erdélyi vármegyék és székek fölkelését s 
Forgách most már, körülbelül 35.000 főnyi sereg élén, dere- 
kasabb müveletekhez foghatott. 4 Június 15-ikén, hosszas ostrom 
után, bevette Medgyes várát. Később elfoglalta a vöröstoronyi 
szorost is, a melyen át a szászok Bécscsel közlekedtek és körül- 
zárta, egyúttal azonban egyik segédtisztje által udvariasan üdvö- 
zölte Rabutint Nagyszebenben. Német őrség már csak a szebeni, 
fogarasi és brassói várakban volt. 5 Ekkor Radvánszky biztos is 
jónak látta, hogy a fejedelem bejöjjön Erdélybe, 6 mit ez május 
27-ikén és szeptember 25-ikén ismételve megígért. 7 

Nagyon jól ismerte Erdély hadi jelentőségét. Tudta, hogy 
ezt a hegyektől körülvett országot majdnem megközelíthetet- 
lenné lehetne tenni. Az ország egyes vidékeit, belső háború 
esetében, megannyi különálló erősség gyanánt védhetni. Fel- 
síkjai, a miknek meredek oldalait sürü bokrok védik; lapályai, 
tavai, völgyei, kígyózó folyói, nagy hegyei — együtt és külön — 
szirtektől körülvett, megközelíthetetlen táborhelyek. 8 Az volt a 
nagy kérdés, ezeket a táborhelyeket ő veszi-e be előbb, vagy 
Herbeville; mert a ki előbb jár, azé az erdélyi medencze. 
A fejedelem tudta, hogy a Habsburg-ház önként sohasem fog 
lemondani Erdélyről ; de érezte azt is, hogy a nemzeti párt sem 
mondhat le. 9 Amazt hatalmi, emezt nemzeti érdekek vezették; 
s a homlokegyenest ellenkező érdekek sorsát csak a fegyver 
dönthette el. Különben a szécsényi országgyűlés 1705 : XI. tör- 
vényczikke már ki is nevezte a szövetkezett rendek képviselői- 
nek a fejedelem beiktatására Bercsényit, Pethes püspököt és 

3 Rákóczi emlékiratai, 120— 1., 124. 6 Radvánszky Rákóczihoz 1705. május 

4 Erdélyi Múzeum, 1900., 573. Fizetett 27-én. Tört. Tár, 1906., 436. 

lovasa 4850, gyalogja 10.669 volt. Thaly, 7 U. o. 441. Erdélyi Múzeum, 1900. 573. 

Kalászok, 230—1. 8 Rákóczi emlékiratai, 215. 

5 Rákóczi emlékiratai, 125., 138. 9 Lánczy a Századokban, 1882. 697. 



464 MÁRKI SÁNDOR. 

Galambos Ferenczet, a kiket egyúttal megbízott, hogy védő- és 
daczszö vétséget kössenek Erdélyivel. 10 Maga a fejedelem novem- 
ber 4-ikére a végből hirdetett Gyulafehérvárra országgyűlést, 
hogy beiktassák erdélyi trónjába, 11 s intézkedett a gyulafehérvári 
fejedelmi ház helyreállításáról. 12 

Hadjárata sikerét a fejedelem olyan biztosra vette, hogy 
arany emlékérmet veretett, a melyen ő, mint Herkules, sorban 
levágja a császári hydra hét fejét. «Tandem opressa resurget» : 
«az elnyomott végre feltámad », íratta alá magyarázatát. 

Az előkészületek megtételére már Szécsény alól Erdélybe 
küldte Forgáchot s 1705 október 7-ikén maga is Eger alá 
indult. 13 Értesítette Károlyi Sándort, a kinek Esterházy Antallal 
együtt kell vala feltartóztatnia az ellenséget, hogy hadaival egy 
hét múlva maga is csatlakozik hozzá ; előbb azonban keressen 
alkalmat a Herbeville-lel való megütközésre. 14 Ezt remélhette is, 
mert Károlyi akkor már átkelt a Tiszán s erősen sürgette a 
fejedelmet, hogy az ellenség kellő fogadására Erdély felé siessen. 
«Repűlnék, ha repülhetnék)), felelte Rákóczi. Egerben alig időzve, 15 
16-ikán már Tokajban volt, 16 azonban sok fontolgatás után 
sem tudott magával tisztába jönni: Károlyi nélkül bemenjen-e 
Erdélybe, mivel gróf Esterházy Antal oly gyorsan nem követ- 
hette volna hadaival. Megbizonyosodván, hogy az ellenség nem a 
Maros lippai vagy a Fejérkörös halmágyi szorosán, hanem a 
szilágysági Meszesen át akar Erdélybe törni, maga is arrafelé 
tartott. Tokajból még október TÓ-ikán átment Nyíregyházára, a 
hol három napig táborozott; 1J 21-ikén Tasnádon, 18 22-ikétől 
24-ikéig Szilágysomlyón volt. 19 Somlyónál kellett eldőlnie, Herbe- 

10 Rákóczi-tár, i. 445. 239., 255.) és 12-ikén (Szalay, vi. 298. 

1 1 Jakab, Kolozsvár tört., 111. 77. Hornyik, ív. 379.) Átment Ónodra is. 

12 Az erdélyi fejed, tanács rendelete (Arch. R. ív. 702.) 
Köblös Jánoshoz 1705. szeptember 12-én. 16 Szalay, vi. 298. 

Mvásárhelyi Teleki-lt., Teleki Sándor 17 Október 16. Arch. R. ív. 71 1. Október 

osztálya, 1535. sz. 17- Tört. Tár, 1886. 357. Október 18. 

1 3 Rákóczi levelei okt. 5., 7. Arch. R. Arch. R. ix. 260. 

1. 430. l8 Arch. R. ív. 715. 

14 Rákóczi Károlyihoz okt. 7. U.o. 430-1. 19 Wass György naplója. MHH. xxxv. 
íj Ott volt október 11. (Arch. R. ix. 468. Arch. R. ív. 715. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 465 

ville a karikai vagy a zsibói hegyszorúlaton át akar-e betörni. 
A karikai szoros alatt voltakép az Egregy szűk völgyét értet- 
ték. Rendkívüli fontosságát már a rómaiak felismerték 20 és a 
szoroson uralkodó hegységet hatalmasan megerősítették. A feje- 
delem még a szécsényi országgyűlés idején megbízta elsánczolá- 
sával De la Motte ezredest, míg a Szamos völgyében fekvő 
zsibói átjárás megerősítését Damoiseaunak parancsolta meg. 21 
Október 24-ikén a fejedelem egy nap alatt tette meg a 
Somlyóról Zilahra vezető 30 kilométernyi utat. Másnap a 
meszesi hágón át a rövidebb, de fárasztóbb hegyi utat is meg- 
tette Magyaregregybe, a rómaiak Largianajába, a melyet a 
Karika-szoros legmagasabb pontjának tartott. Innen négy úton 
lehet bejutni Erdélybe : Csúcsa, a Vaskapu, Hídalmás és Zsibó 
felé. A fejedelem méltán írhatta Bercsényinek, hogy itt mintegy 
középhelyen van ; akármely felé jön az ellenség, könnyen ellene 
mehet, a helyet pedig sánczokkal úgy megerősíthetik, hogy 
sehol sem juthat be. 22 Ezen, a hadviselésben nevezetes, ponton 
tehát Forgách tábornoknak élelmiszereket kellett volna fel- 
halmoznia és utászokat odarendelnie; a fejedelem azonban 
bosszúsan tapasztalta, hogy serege még elég kenyeret sem 
kaphat és hogy egyik sáncza sem elég biztos. A kormány- 
tanács a tábornokot, ez pedig amazt vádolta a mulasztás miatt; 
de a fejedelem most már nem vesztegette az időt a vizsgálattal, 
hanem gyorsan pótolta a hiányokat. Még Forgáchot is védel- 
mezte a rázúduló vádak ellen, hogy a döntő harczban ne 
legyen meghasonlás a tisztek közt. Pedig Forgáchot nemcsak 
az erdélyiek gyanúsították, hanem Bercsényi is megírta a feje- 
delemnek azt a pletykát, hogy Schlick azért ment Erdélybe, 
mert Forgách úgyis hozzá áll. 23 Az erdélyi urakat a fejedelem 
alig győzte inteni, hogy ne kérjenek addig tisztségeket, jószá- 

20 L. különösen Torma Károly térképét 23 Rákóczi emlékiratai, 158—9. Arch. 
Északi-Dácia Ager Porolissensiséröl : «A R. ív. 702. Forgách levele november 21. 
limes dacicus felső része». Thaly, Bercsényi, ni. 471. Pekrié deczem- 

21 Rákóczi emlékiratai 155., 159. ber 13. U. o. 471 — 2. 

22 Wass naplója id. h. 468. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 59 



466 MÁRKI SÁNDOR. 

gokat, ne osztozzanak a medve bőrén: «nincs most ideje». 
«Ezt a rajtam levő mentét sem tudom még, enyém-e, vagy a 
másé. Ha a németen győzedelmet veszünk, majd megleszen 
érdeme szerint mindenkinek az előmenetele.)) 24 Maga járt utána, 
hogy a szorost mindenképpen megerősítsék. Egregytől észak- 
keletre Romlottnál (a rómaiak Certiajánál) a déli menedékes 
oldalon ma is mutogatnak húsz kis dombot, a mit ágyúinak 
fedezésére hányatott. Északkeleten, az Almás völgyében, Kettős- 
mező Cetatea határrészében mutogatják azt a kőszirtet, a hol, 
monda szerint, Rákóczi táborának őre állt; az egy kilométer 
hosszú sánczot, a melyet a fejedelem hányatott (Sant.ul Racolta) 
s a kutat, a melynek környékén mészárosai a húst vágták ; az 




I40. GLÖCKELSPERG NÉVALÁÍRÁSA. 

Eg re gy völgyében pedig Prodánfalvánál azt a másik kutat 
(Fántána lui Racolti), a melynek vizét annyira szerette. 25 

Azonban Herbeville, Rákóczi készülődéseiről értesülve, 26 meg- 
változtatta útját, mely Nagyváradról Csúcsán át erre felé vezette 
volna. A vidéket jól ismerő Glöckelsperg tanácsára Szilágy- 
somlyó felé fordult s november 7-ikén óda, majd, nagy kanyar- 
gásokkal, Zsibó alá érkezett. 27 Két vagy három menetre volt 
szüksége, hogy a hegyeket megkerülhesse, míg a kurucz tábor 
csak 14 kilométerre (Rákóczi szerint két óra járásnyira) feküdt 

24 Cserei Hist. 351. 

25 Hodor, Doboka vármegye, 532. Petri, Szilágy vármegye, 1. 269 — 271. 

26 Rákóczi (Emlékiratai 160.) szökevényeknek vagy elmaradóknak, Cserei (Hist. 354.) 
egy oláh kémnek tulajdonítja, hogy nem maradt titokban a Karika-szoros erős volta. 

27 Rákóczi (id. h. 160.) rosszul emlékezik, hogy Somlyó és Zsibó egy völgyben 
fekszik ; a Kraszna völgyéből a Zilahéba, egy 300 méteres hegyhát és egy szálas 
erdős hegylánczolat között nyomultak. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



467 



Zsibótól. Félnapig hulló őszi eső gátolta az ellenség haladását, 
mert az agyagos, síkos úton a lovasság és gyalogság csak 
kínosan juthatott előre. Sok szekér, podgyász, beteg, marha 
és ló rekedt meg a feneketlen sárban. Később azonban kitisztult 
az idő s Herbeville könnyebben mozoghatott. 

November 9-ikén a fejedelem a fölösleges «assessoriát» 
Szamosújvárra akarta kísértetni, de Teleki Mihály, Veress Sámuel 




141. ZSIBÓ KÖRNYÉKE. 

személyében, olyan biztost ajánlott neki, a ki nem ismerte az 
utat. « Ebben sem tudsz hát eljárni ! — riadt a fejedelem Telekire. 
— Hát nagyobbakat hogy-hogy vihetsz véghez ?!» Másnap azután 
Kővár oltalmára küldte Telekit. 28 Akkor tudta meg Herbeville 
irányváltoztatását. Most tehát csupán két zászlóaljat hagyott a 
karikai sánczban. Az egregyi magyarokat is magához véve, 29 
a zsibói sánczokhoz indult, a társzekereket azonban a Szamos 



28 Teleki naplója, 133 — 4. 



2 9 Petri, Szilágy vármegye, 1. 266. 
59* 



468 MÁRKI SÁNDOR. 

völgye felé küldte előre. Ha Károlyi a Sennyei-dandárt a Karika- 
szorosán át hozzáküldi, maga pedig hadtestével az ellen- 
ség közelében marad s annak táborát az ütközet idején 
megtámadja és felgyújtja, a sikerben kételkedni alig lehetett. 
Zsibó alatt, a hová io-ikén este érkezett, 23.836 embere volt. 
A legnehezebb feladat a balszárnyra várt, a melynek vezetésére 
Forgách elég kedvetlenül vállalkozott, mert nagyobb rangja volt 
Des Alleurs őrgróf altábornagynál, a ki a jobbszárny franczia 
gránátosait s az idegen ezredeket kapta. Rákóczi az ágyúütege- 
ket az őrmezei hegy sánczaiban állította föl, melyek a Szamos 
Turbucza és Tihó közti kanyarulatán uralkodtak. Az ellenség 
ugyan a balszárnynyal egészen a Szamosra támaszkodott, de 
többi részét a hegyek födték. Pekri Lőrincz s az erdélyi urak 
jobb szerették volna, ha a fejedelem a csatát a Szamos nyilt 
keresztesi mezején fogadja el, hol lovassága egész erejét kifejt- 
heti; de a fejedelem inkább bízott a rendes seregeknél szolgált 
Des Alleurs és Forgách tanácsában, a gyalogsággal és tüzér- 
séggel jól megrakott sánczokban. 30 Károlyi megüzente, hogy a 
kellő pillanatban be fog avatkozni. 

Szent Márton napján, november 11-ikén délelőtt, éppen a 
gyulafehérvári fejedelmi beiktatásra szánt időben, az ellenség 
még elég csöndesen maradt. A tihói bérczről Rákóczi Csáky 
László társaságában 3I nyugodtan tekintett végig a Szamos 
áttörésének festői völgyén. Mind a ketten azzal a szándékkal 
mentek ebédelni a gróf szurduki kastélyába, hogy délután a 
Szamos jobbpartján, a turbuczai hegy lejtőségein felállított őrsze- 
meket fogják megvizsgálni. Erre azonban nem jutott idejük. 
Alig ebédeltek meg, hírül hozták, hogy a császáriak balszárnya 
megmozdult és a sánczok ellen nyomul. A fejedelem azonnal 
lóra pattant, hogy odavágtasson, a honnan a sortüzelést hallotta. 
Azonban a puskaropogás csakhamar elnémult s a fejedelem 
szemben találta magát a futókkal, majd magával Des Alleurs- 

30 Rónai Horváth, Magyar hadi krónika, 348. 
31 Hodor, Doboka, 552. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 469 

rel. A jobbszárny vezére tudatta vele, hogy Forgách balszárnyát 
a németek szétverték s rajta többé ő sem segíthetvén, vissza 
kell vonulnia. Pár pillanat múlva Forgách szintén személyesen 
jelentette, hogy Glöckelsperg a ráczokkal és néhány német 
lovasszázaddal erdei utakon meglepte, másfelől pedig Virmond 
császári tábornok támadta. Mivel a lovasság nem támogatta a 
gyalogságot, az őrmezei sánczokat odahagyni kényszerűit. Nagy 
veszteséget nem szenvedett ugyan, de a magyarországiak az 
erdőkbe, hegyekbe szétszóródva, a táborba többé aligha térnek 
vissza. 32 Az egyik szemtanú szerint 33 «igazán duce cervo pugna- 
bant leones : szarvas vezetése alatt harczoltak oroszlánok, mert 
a hajdúság szívesen ment volna az ellenségnek, de a tudatlan vezérek 



C ^yn^L 9^<\/Wrrté^f 




I42. GROF VIRMOND TÁBORNOK NÉVALÁÍRÁSA. 



zavart okoztak». Károlyi sem teljesítette kötelességét, nem 
támadta meg az ellenséget. Utóbb azzal mentegetőzött, hogy 
azért nem, mivel a császári lovasság ledöntött fákkal jól eltor- 
laszolta az útját. Voltaképp azonban tisztjeire hallgatott, kik 
ráfogták, hogy a fejedelem nem ismeri Herbeville hadállását, 
melyhez csak egy szoroson át lehet jutni; mivel pedig azt a 
császáriak bizonyára keményen megszállják és védik, fölösleges 
volna ezt a hadtesttel koczkáztatni és megbontani. Ha az 
őrmezei sánczok elvesznek is, ezzel a sereggel még mindig 
lehet zaklatni az ellenséget. A fejedelem hibáztatta Károlyit, 
hogy nem került az ellenség balszárnyának a hátába a zsibói 
országúton, a hol azt néhány lovas őrszemen kívül semmi sem 

32 Néphagyomány szerint sokan az őrmezei sziklák közt találtak menedéket. 
U. o. 13. Az őrmezeiek ekkortájban telepedtek át az Egregy mellől mai helyökre. 
3 3 Ottlyk önéletírása, MHH. xxvii. 98. 



470 MARKI SÁNDOR. 

védelmezte ; ekként az egészet közrefoghatták és tönkre tehették 
volna. 34 

Bölcs tanácsokban tehát ezúttal sem volt fogyatkozás ; csak- 
hogy ezek a tanácsok mind elkésve érkeztek és semmi sem 
tehette jóvá azt a hibát, hogy a fővezér, a fejedelem, az ütközet 
megkezdése pillanatában nem volt a csatatéren. Most, hogy a 
futók magukkal ne sodorják, vagy az üldözők kezébe ne essék, 
Tihó alól átúsztatott a Szamos jobbpartjára, a turbuczai hegyek 
alá, ?s s körülbelül a mostani vasút irányát követve húzódott 
Szamosújvár felé. 

Az őrmezei százados tölgyek lombjai alatt magyar források 
szerint 400, német adatok szerint 6000 kurucz aluszsza örök 
álmát. A magyarok 60 zászlót, 28 ágyút, több mozsarat, sok 
lőszert és társzekeret vesztettek el s üldöztetésük közben is 
sok kárt szenvedtek. 36 Ilyen véget ért a zsibói (eleinte Somlyói- 
nak is nevezett) csata, melyet a fejedelem a jövendőben annyira 
bízva kezdett. 37 A fejedelem a nagyszombati és a pudmericzi 
csata után ezt a zsibóit is elvesztette. «Bizony, ha még több- 
ször így járunk — írta Károlyi, — földön hagyattatunk.» 

Visszavonulása közben a fejedelem éppen egy hegytetőre 
jutott, mikor messziről egy feléjük jórendben haladó lovasságot 
pillantott meg azon az oldalon, a honnan az ellenség útját 
állhatta volna. Egyik tábornoka, talán a különben vitéz Ester- 

34 Rákóczi emlékiratai, 165. Károlyi esett el. Schlick 4000 kurucz, 150 császári 
hadainak egy része Zsibótól északnyu- haláláról beszél. (Szalay, vi. 301.) Rákóczi 
gátra a solymosi hegyekben állott, a hogy szerint (Emi. 163.) a halottak számát nem 
ezt a Cáruiu helynévhez fűződő hagyó- lehetett megtudni. Károlyi hitelesebb (hely- 
mány bizonyítja. Onnan a solymosi pata- színi) tudósítása szerint (Századok, 1898. 
kon leereszkedve, Károlyi maga is elzár- 735.) 400 magyar, 1000 német esett el. 
hattá volna a zsibó— udvarhelyi utat. 37 Rákóczi emlékiratai 158—165. Ká- 

35 Kazinczy Ferencz utazásai, xxnr. rolyi két levele a zsibói csatáról, Száza- 
levél, 218 1. Azt hiszi, hogy onnan Kővár dok, 1898. 732 — 5. Cserei Hist. 351—355. 
vidékén és Máramaroson át Lengyelor- Wagner, Hist. Josephi, 60—65. Katona, 
szagba menekült. xxvn. 66 — 73. Horváth, vi. 406—9. Sza- 

36 Herbeville alkalmasint a halottakhoz lay, vi. 296—306. Thaly, Bercsényi, in, 
számította az eltűnteket is. A temesvári 468 — 472. Petri, Szilágy várm. mono- 
basa hírei szerint 3000 gyalog (Simonyi, graphiája, 1. 263—273. Rockstroh, Et dansk 
ír. 270 1.), a hollandi követek szerint Korps' historie, 136 — 8. Simonyi, 11. 251., 
(u. o. II. 276.) 247 magyar, 1500 császári 254., 263., 270., 276., 295., 297. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 47 1 

házy Antal, erre úgy elvesztette a fejét, hogy kiabálva intette 
a fejedelmet, gyorsítsa az útját, ha mindjárt föl kellene is 
áldoznia társzekereit. A fejedelmet bosszantotta ez az idegesség. 
Megparancsolta, hogy valami csapatot küldjön előbb kém- 
szemlére s győződjék meg, nem Sennyei dandára-e az; mert 
az ellenséges lovasság ekkora kerülőt oly rövid idő alatt alig 
tehetne meg ; ha pedig útjokat akarná állani, gyorsabban haladna. 
A tábornok azonban még tőle távoztában is lármázott, meggon- 
dolatlanul beszélt és kevésbe múlt, hogy meg nem riasztotta a 
sereget. Pedig kitűnt, hogy ez valóban a Sennyei dandára, a 
melyet, parancs szerint, Károlyi még tegnap este a fejedelem 
mellé rendelt. 

Több mint 80 kilométernyi út után a sereg 12-ikén este 
érkezett Szamosújvár alá. A híres várat Rákóczi hitványnak és 
haszontalannak találta. Olyan szűk volt, hogy mozdulni is alig 
lehetett benne. A kissé együgyű báró Kemény Péter parancs- 
noksága alatt oláh parasztok őrizték. Tábornokai figyelmeztették 
a fejedelmet, hogy ne szálljon oda, mert hátha kiszolgáltatják 
az ellenségnek ; de aggodalmukat még a vár állapotánál is 
szánalmasabbnak találta. Fáradt fejét nyugodtan hajtotta pihe- 
nőre a szegény oláh parasztok közt, noha elkeseredésében egy 
cseppet sem bánta volna, ha a vár még azon éjtszaka leég, mert 
nem állott módjában, hogy kellően megerősítse. Korán reggel 
fölkelve, vitéz ellenállásra buzdította a parancsnokot és az 
őrséget; de maga sem bízott benne, hogy valamely támadást 
visszaverhessenek, noha karabélyos ezredét is velük hagyta. 
Seregével még aznap (november 13-ikán) tovább ment Bethlen- 
vára felé, a mely az Ilosvai-hegyek emberfői hágóján, a Szamos 
ilosvai és láposi átjáróján, a Kővár felé vezető úton uralkodik. 3& 

Ha a zsibói vereség után Rákóczi teljesen kétségbeesettnek 
tartja helyzetét, nem kerül erre, Szamosújvár és Bethlen felé, 
hanem a turbuczai hegy felől a legrövidebb hegyi utakon átcsap 
Szatmárba, a hol már ő parancsolt. Egy ideig azonban arra 

3 8 Rákóczi emlékiratai, 165 — 7. 



472 



MARKI SÁNDOR. 



gondolt, hogy Herbeville elkényszeredett hadainál előbb érhet 
Kolozsvárra, a hol a megyei urak, városi polgárok már nagy 
készületekkel, a jezsuita egyetemi tanárok pedig diadalkapukkal 
várták «a nagy Rákóczit», hogy «a legkedvesebb fejedelemnek 
szívüket adják ajándékba». 39 Azonban a fejedelem Szamosújvár 
megvizsgálásakor belátta, hogy erre a jelentéktelen várra nem 
támaszkodhatik, elég ideje pedig nincs, hogy az országgyűlés 
védelmére Magyarországból vonjon magához hadakat. Károlyi 
hadtestével nagyobb feladatokra szintén nem vállalkozhatott s még 
Orosz Pál tábornoknak Szeben körül levő seregével sem biz- 
tosíthatta összeköttetését. így folytatta tehát útját Bethlenre, 
hogy az Emberfőn keresztül térjen vissza Magyarországba. 
Mikor azután Herbeville, Schlick és a dán Harboe tábornokok 
november 18-ikán megszállták Kolozsvárt, 40 az erdélyiek teljesen 
elvesztették a fejüket. Pekri Lőrincznek Gyulafehérvár, Orosz 
Pálnak Szeben, Káinoki Péternek Brassó alól hadastul mene- 
külnie kellett, mire a megbódúlt urak és nemesek egy része 
családostul átfutott Oláhországba, Moldvába, Máramarosba. 
Rákóczi ugyan, «hogy az erdélyieket a csüggedéstől megóvja», 
Bethlen, Szőcs és Magyarlápos közt 41 mindenütt megszállotta 
és biztosította az emberfői hágót, de egy perczig sem kétel- 
kedett rajta, hogy Erdély sorsán ezúttal semmit sem fordíthat. Több 
napi időzés után tehát meglehetős fáradsággal megkezdte vissza- 
vonulását 42 «az Emberfő nevű kegyetlen hegyes passzuson», 
hol még elegendő kenyérrel sem láthatta el megfogyatkozott 
seregét. Kolozsvárról Beszterczére rendelt társzekereit is ezen 
az úton vitette haza. 43 

3 9 P. Gyalogi, De rebus memorabilibus mereivel díszesített pompás diadalkaput, 

Transsylvaniáé Anni 1705. (Az Erdélyi melyet a nagy tudományú Kapy Gábor 

Nemzeti Múzeumban, Kemény gyüjtem., jezsuita egyet, tanár tervezett. V. ö. Cse- 

XXXIV. köt., 347-349. 1. U. o. másolata is.) rei, Hist. 355. Ottlyk önéletleírása, MHH. 

Utána Jakab is (Kolozsvár tört. 111. 77 — 8.) xxviii. 99. 

leírta a Rákóczi s 8 más fejedelem arcz- 4 Rockstroh, Et dansk Korps' historie, 

képével és Forgách Simon lovas képével, 138. Cserei, 355. 

a kegyesség, szabadság, tudomány, böl- 4i Szalay, vi. 303, 

cseség, hadvezéri képesség és nagyiéi- 4 2 Rákóczi emlékiratai 167. 

kúség symbolumaival s a városok czí- 45 Ottlyk önéletleírása, MHH. xxvn. 99. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



473 



A fejedelem november 19-ikén Kovásra érkezett, de csak 
21-ikén ment föl a délre eső Kővárba. Teleki Mihály, a kit a 
múltkor megpirongatott, a helyőrség élén háromszoros üdv- 




143. A SZAMOSUJVÁRI RÁKÓCZI-HÁZ. 



lövéssel fogadta őt és kíséretét (gróf Forgách Simont, Ester- 
házy Antalt s a franczia követet). A fejedelmet meghatotta a 
hegylakók ragaszkodása, hódolata. Jutalmul meghagyta régi 
szokásaikat, úgy gondolkozván, hogy az ellenség különben is 

Magyar Tört. Életr. 1907. 60 



474 



MARKI SÁNDOR. 



elkerüli a félreeső várat, miben nem is csalatkozott. Mindamel- 
lett mikor 24-ikén tovább ment főhadiszállásáról, Kovásról, 
Erdőszádán nem fogadta Telekit s hazaparancsolta Kővárra, 
hogy ottlétekor adott utasításait azonnal teljesítse. 41 Sok gondja 
volt, mert 12.000 erdélyi követte kivonulásában, katabázisában. 
Gondoskodott ellátásukról, de nem tagadhatta, hogy haszon- 
talanul növelték a háború költségeit és terhére voltak a szom- 
szédos vármegyék lakosainak, a kik közt elszállásolta őket. 45 

November 24-ikén már magyarországi területen volt, a 
szatmári Erdőszádán. Másnap onnan tudósította XIV. Lajost, 
hogy mióta elismerte erdélyi fejedelemnek és biztosította segít- 
ségéről, őseinek nyomdokait kívánta követni. Az erdélyi rendek 
előtt akart szerződést kötni vele, de erre a kormányt nem találta 
elég szervezettnek; azonban ha a király úgy megbízik benne 
mint elődeiben és Apafiiban, meggyőződhetik hü és lelkes szol- 
gálatairól. Ne adjon hitelt annak a szóbeszédnek, hogy Des 
Alleursrel tábornokai nem értenek egyet ; hiszen az utolsó csatá- 
ban ezek önként neki engedték át a fő vezérletet. Ennek a csatá- 
nak és a hadjáratnak sorsáról követe, kökényesdi Vetésy László, 
élőszóval fogja őt értesíteni. 46 Harmadnap azzal biztatta Erdély- 
ben hagyott vezérét, Károlyit, hogy ha Bethlenvárát, az 
erdélyiek gyöngeszívüsége miatt, azóta elvesztettük is, erőnk 
visszatérése után a többivel együtt könnyen visszafoglalhatjuk. 

Figyelmeztesse a hadakat, ne panaszkodjanak a hazára, 
mert a haza jobban panaszkodhatik rájuk; hiszen dicséretesen 
bebizonyított, igaz magyarságú vitézségük után most lassan- 
kint csüggedeznek. 47 S midőn Károlyi más alkalmaztatását kérte, 
mert őt okozzák a zsibói vereségért, föllángolva felelte, 48 hogy 
bizony ő is panaszkodhatnék, de nem akkor van ennek az ideje, 
mikor a ház ég. Láthatja, mennyire bízik benne, mikor a haza 
védelmét ilyen súlyos körülmények közt rábízza. Erdélyt akkor 

44 Rákóczi emlékiratai, 167 és Teleki 47 Rákóczi Károlyihoz Erdöszádáról 
naplója, 136—137. november 27. Szalay, vi. 303 — 4. 

45 Rákóczi emlékiratai, 168. 4 8 U. o. 305 — 6. 

4 6 Fiedler, 11. 453—4. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 475 

sem volna szabad oly hirtelen elhagynia, ha minden erdélyi 
áruló volna is. «Erőt a szerencsén nem vehetünk s nem most 
az ideje bágyadt katonának a hadakozásra. Nyugodjunk, magam 
is azt javallom; de az országot odahagyásával ne bódítsuk.)) 
Válogatott karabélyosaival holnap maga indul felváltására. 
«Tudom, mire vetem személyemet, úgy — a mi nehezebb — 
hazám dolgait is ; de legalább eleget teszek hazámhoz való 
kötelességemnek, hogy nyugodni nem kívánok. Lássa a katona, 
ha ott hagy; kész vagyok már rég az áldozatra*. Megvallja, 
elkeseredett a szíve ; de az ügy szolgálatára jött a megvetett 
földnépe közé, nem Erdélyországért, mely nélkül az Isten idáig 
is. eltartotta. Hazája ügyéért megy, pedig úgy látja, ennek 
szolgálata alatt mindenkinek személyes kielégítését értik. «Én 
indulok — fejezte be fölséges levelét. — Lássa Isten, hová teszi 
s mit csinál hazám dolgaival; ha nincs más orvoslás, rajtam 
ne múljék. « 

A megnyugtatott, sőt föllelkesedett Károlyi Déstöl Tasnádig 
azonnal felállította hadait, melyeknek föladata Erdély vissza- 
szerzése volt. Deczember 8-ikán Rákóczi Isten áldását kívánta 
fáradozásaira. Annak, a mi a zsibói csata után történt, a rögtöni 
változásnak, gyöngeségnek, csüggedésnek okát a balsorsban 
kereste. A tapasztalás éreztette vele, hogy nincsenek valami 
nagy számmal, a kik készek a halálra; de azzal az elszánt- 
sággal tért haza, hogy szerencsés hadviselés reményében inkább 
választja a halált, mint kétes béke burkában a szolgaságot. 49 
Már tavaly figyelmeztette a csüggedőket, s ° hogy az ő állandó 
szívében senkise kételkedjék; hiszen tapasztalt mindent, a mitől 
félnie kell, de az isteni kegyelem mindenből kiszabadította. 
Tudja, mennyi kell még ahhoz, hogy oly gyönge erőre szorul- 
jon, mint a milyennel hadakozását kezdte. De ha akkor ráadta 
magát, hazájától most sem sajnálja fáradságát s vérét. 



49 Rákóczi xiv. Lajoshoz deczember 30. Fiedlernél, 11. 456—7. 

50 Arch. Rákóczianum, 1. 451. 

60* 



476 MÁRKI SÁNDOR. 

VIII. 
RÁKÓCZI ÉS A NEMZETISÉGEK. 




rdély nemzetiségei a fejedelmet nem fogadták ellensé- 
gesen, de azzal a lelkesedéssel sem, a mely annyira 
méltó lett volna a férfiúhoz, ki mindnyájuk szabadságát 
kereste. Milyen jellemző, hogy az eszményi gondolkozású feje- 
delem a vesztett csata után is nyugodtan bízza magát arra a 
szegény népre, a melynek latorságával, álnokságával ijesztgették. 
Nem történt meg vele, a mi megtörtént a nóta szerint a három- 
székiekkel a feketehalmi csatában, hogy 

«Ellene föltámadt gyülevész sok szászság, 
Erdőkben bujdokló hitvány, rossz oláhság.» x 

A Szamos völgyét s Erdélyt nem a nemzetiségek, hanem 
a császáriak miatt kellett odahagynia. Erdély nemzetiségei ugyan 
helyenként harczoltak ellene, de még nem fejlődött ki köztük 
az az ódium nationis, az a féktelen gyűlölködés, a mely közel 
másfélszázad múlva a polgárháború és a szabadságharcz leg- 
iszonyúbb jeleneteire vezetett. A katonai sikertelenség követ" 
kezeseit most meglehetősen egyformán érezte az oláh a magyar- 
ral : «Májre-csájre Molduváre : fut Havasalföldre, — Ungur-bun- 
gur, amaz rumuj, sátorát fölszedte.)) 2 De ezekben a válságos 
időkben a fejedelem nem az erdélyi és nem a partiumbeli oláh, 
szász, ruthén, tót nemzetiségeket intette hűségre, mert ez a 
hűség nagyban és egészben véve megvolt; hanem Bethlenből, 
Erdély földjéről, az ezer kilométerre lakó horvátokat figyelmez- 
tette, csatlakozzanak a szabadságharcz ügyéhez, a szövetséghez. 5 

A nemzetiségek közül csupán ezek és a szerbek aggasztot- 
ták, a kik ellen egyszer már maga is vezetett irtóháborút. A 
ráczok nyelve «magyar népre szól sok átkozódást», 4 míg a 
felvidéki tót az Ave Máriát nemcsak tótul vagy németül, hanem 

1 Thaly, Adalékok, 11. 34. 3 1705 november 17-ikén. Fiedler, 11. 589. 

2 Thaly, Adalékok, rí. 95. 4 Thaly, Adalékok, 11. 160. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



477 



magyarul is tudja s s a tót kurucz azzal büszkélkedik, hogy 
«nem tudok én semmi tótul, mert ín magyar vágyom. » 6 Az 
északi szlávok: a tótok és ruthének ragaszkodása nagyon 
szembeszökött a déli szlávok : a horvátok és kivált a szerbek 
gyűlölködésével. 

A fejedelem mindent elkövetett a nemzetiségek megnyug- 
tatására, az ellentétek elsimítására; de készen állt azoknak 




I44. KURUCZ TISZT ES KÖZVITÉZ. 



megtörésére is. «A végre kellene megegyeztetnünk szívünket, 
— szólt a küzdelem végén is 7 — hogy mindnyájan, a kik édes 
hazánk tagjai vagyunk, egyenlő szívvel és elmével concurrál- 
nánk hazánk felháborodott sorsa lecsendesítésében.» Hiszen a 
közromlás egyességet szokott okozni; s a mit tett, azért tette, 
mert az ország egyetértett vele. 8 «Isten által kezünkbe vett 
közszabadságunknak régtől fogva óhajtott czéljához közelgő 



5 U. o. 11. 351. 

6 U. o. 11. 375. 

7 Rákóczi Pálffyhoz 171 1 május 28-ikán. 



Fiedler, 1. 355. Arch. R. in. 676. Szalay, 
Rákóczi bújd. 68—69. 

8 Káro]}'i önéletírása, 11. 280. 



478 MÁRKI SÁNDOR. 

nemzetséges ügyünk — írta legdicsőségesebb napjaiban 9 — 
felette megkívánja a szíveknek egybeégetődésök után az egyenlő 
mértékben való consensust; úgy hogy vérünket s javunkat 
szomjazó ellenségünk kegyetlensége igáját másként nyakunkból 
ki nem vethetjük, hanem egybekapcsoló közönséges karokkal. » 
A nemzetiségek fölbujtóinak a nép a császáriakat tartotta, a 



I45. KURUCZ KÖZV1TÉZEK. 

kiknek csapataiba beosztva harczoltak. A császáriakat általában 
véve németeknek nevezte s a bécsi politikai irányt, nem pedig a 
német nemzetet, vagy pedig a hazai németséget értette a «német» 
nevezet alatt. Ebben az értelemben írta, hogy «hamis a német 
s meg akar minket csalni ;» IO s ebben az értelemben mondja a 
neki tulajdonított vers: 11 

«Ne higyj, magyar, a németnek, 
Akármivel hitegetnek.)) 

9 Rákóczi Abauj vármegyéhez 1707 J o 1708 szeptember 24-ikén. Arch. R. ír. 

márczius 14-ikén. Arch. R. 11. 53. 341. 

u Thaly, Adalékok, 11. 114— 116 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 479 

Eltörölhetetlen jellegnek tartotta a németet; «pokolban is az 
lesz, ha oda készül, mert rajta marad a bűz.» I2 Úgy vagyunk 
vele, mint két kuvasz, a melyik fogát vicsorgatja, de marakodni 
nem mer. «Otőlük sem lehet s mitőlünk sem. Mind a ketten eleget 
hadakoztunk s örömest becsülettel elválnánk egymástól.)) I3 A 
hazai németek egy része néhány város, mint Pozsony és Sopron 
kivételével, első felhívására 1703-ban készségesen csatlakoztak 
hozzá, 14 mert ágostai hitvallásukat féltve, a bécsi kormányban 
többé nem bíztak. A fejedelem belőlük, valamint a császár 
erdélyi német csapataiból a hadjárat vége felé is dragonyos 
ezredet akart állítani. 15 

Valóban örök időkre tanulságosak Rákóczinak a nemzetisé- 
gekhez való viszonyát megvilágító adatok. 

1. A RUTHÉNEK. 

Rákóczit a hazába érkeztekor tudvalevőleg a ruthén parasz- 
tok fogadták először. Csapatonként rohantak eléje feleségeikkel, 
gyermekeikkel együtt és a mint meglátták, térdre rogytak, 
orosz módra keresztet vetettek magukra s bőven hullatták könnyei- 
ket, a melyek a fejedelem könnyeit is kicsalták. Nemcsak éle- 
lemmel látták el a bevonuló kuruczokat, hanem feleségeiket, 
gyermekeiket hazaküldvén, beálltak a kurucz seregbe s meg- 
fogadták, hogy urukkal, Rákóczival akarnak élni, halni. 16 A mikor 
Munkács alól, az első szerencsétlen kísérlet után, vissza kellett 
vonulnia, «az elkeseredett nép könnyeket hullatott és orosz szo- 
kás szerint jajveszékeléssel töltötte el a hegyeket, völgyeket.)) 
«A kik e sorokat olvasni fogják, — írta maga a fejedelem — 
alig hihetik el a nép ekkori nagy fájdalmát és hozzám való 
ragaszkodásának nagyságát.« I? Saját uradalmaiban negyven 
orosz pap l8 föltétlen hűségére számíthatott. 

12 17 10 július 3-ikán. Arch. R. in. 128. l S Rákóczi, 1710 augusztus ioikén. 

*3 1709 szeptember i-én. U. o. 11. 526. Arch. R. 111. 303. 
14 Kaindl, Gesch. der Deutschen in den 16 Rákóczi emlékiratai, 31. 

Karpatenlándern. 11. 70. 17 U. o. 37. 

18 Századok, 1896. 447 — 8. 



480 



MARKI SÁNDOR. 



Azonban az orosz papok, batykók közt izgatók is akadtak, 
a kik közül egyet Buday István tábornok mint kémet már 
1704 elején a fejedelemhez küldött. 19 1708-ban Kochlarovics 
bukóczi orosz pópa, ki abban a hírben állt, hogy a fegy- 
ver nem fogja, szintén a fejedelem ellen, a császár érdekében 

bujtogatott, 20 miért a feje- 
delem elfogatni rendelte. 21 
Elfogatta a homonnai orosz 
papot is, a ki nem a feje- 
delem, hanem a császár 
által kinevezett munkácsi 
püspökkel levelezett. 22 A 
fejedelem ugyanis nem fo- 
gadta el munkácsi püspök- 
nek sem Vinniczky Györ- 
gyöt, a kit XI. Kelemen 
pápa, sem Hadermarszky 
Jánost, a kit I. József ne- 
vezett ki, 23 hanem 1708 
februárius 26-ikán vissza- 
állította a püspökséget a 
kievi érsek hatósága alá. 24 
Püspöknek Kamenszky Pet- 
ronius kolotkai prépostot nevezte ki, 2S a ki őt valaha karjain 
hordozta és szabadságharcza kezdetén már az ország határán 




[46. RÁKÓCZI RUTHÉN JOBBÁGYAINAK UTÓDAI. 



19 Arch. R. 1. 349. 

20 Századok, 1881. 124. 

21 Rákóczi Vaynak 1708 februárius 
28-ikán. Arch. R. 172. 

22 Rákóczi Bercsényinek 1708 márczius 
17-ikén. U. o. 185. 

2 3 Századok, 1896.563. 

2 4 Arch R. 11. 24 — 26. 

2 5 Arch. R. ír. 27. Márczius 12-ikén a 
püspökség javait kezéhez is adatta. (U. o. 
ír. 45 — 46.) Rákóczi tehát jói emlékezett 
(Emlékiratai, 29.), hogy ő lett a munkácsi 
püspök. Nagyon természetes, hogy ezt a 



kinevezést a pápa nem erősítette meg, de 
nem erősítette meg I. József püspökét 
sem s így egyik sincs fölvéve a munkácsi 
püspökök jegyzékébe. Zsatkovics azonban 
(Századok, 1896. 564.), ki Kamenszkyt 
igen sötét színekkel festi, és azt állítja, 
hogy csalódva tért vissza Lengyelországba, 
szemelöl téveszti, hogy Rákóczi 1710 
szeptember 20-ikán Byzanczi György kállai 
orosz papot tette Kamenszky halálával mun- 
kácsi vicariusnak (Arch. R. 111. 541—2.) s 
így harmadfél éven át Kamenszky tényleg 
munkácsi püspök volt. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. z}8l 

üdvözölte. 26 Az izgatás tehát inkább Kamenszky püspöksége, 
mint Rákóczi ellen folyt, noha ez a két kérdés (a püspökség 
hovatartozása s a nép hűsége) egymással szorosan összefüggött. 
A ruthén nép mindvégig hűségesen küzdött a szabadságért 
s mikor a fejedelem elhagyta az országot, utolsó éjszakáját 
Duzsár János budpalóczi házában egy kecskelábú bükkfa-asztalon 
töltötte. A szegény nép közel két századon át kegyelettel őrizte 
és mutogatta ezt az asztalt s mikor Bay Ilona úrnő ezt a nem- 
zeti ereklyét megvásárolta, siránkozva kísérte el Beregszászba. 
A beregvármegyei falunak ma Rákócziszállás a neve s örökre 
hirdeti azt a kegyeletet, a melylyel a ruthének Rákóczihoz még 
a síron túl is ragaszkodtak. 

2. A TOTÓK. 

A tótok hűségét a ruthénekéhoz hasonló tisztelet illeti meg ; 
őket azonban inkább a Bercsényi, Ocskay iránti lángoló szeretet 
vitte Rákóczi seregébe. Eleinte sem a szabadság ügye, hanem 
az urak ellen fordultak, de 1704 februárius 6-ikán Bácsmegyei 
György vezetése alatt elegendő volt ötven lovast küldeni a 
«Tótságra», hogy szétverjék azt a 4-500 tót parasztot, a ki 
nem tudni, mi okból, a nemeseket, tisztviselőket tűzzel sütögette, 
kínozta, pénzt zsarolt tőlük. Nógrád szomszédságában nagyon 
csoportozott a föld népe, mi a nemességet igen aggasztotta; 27 
de a jobbágyok a maguk érdekeinél itt is előbbre valónak tar- 
tották a haza ügyét s Bercsényi tót felhívására májusban már 
tömegesen tódultak Ocskay zászlai alá. 28 «Egy füttyentésre)), ha 
kell, tízezer tót gyűl össze; 29 s a fehérhegységbeli és vágmenti 
tótoknak valóban nagy részök volt Ritschan cs. tábornok vere- 
ségében. «Za hori, za kosztolni)) (a hegyekbe, a templomkerí- 
tésekbe) mindig akadtak tót puskások 3 ° és a fejedelem mindig 
bizalommal, szeretettel emlegette «a tót imperiumot». «Nem kis 

26 Rákóczi emlékír. 28-29. 28 Thaly, Bercsényi 111. 163. 

27 Hevenesy Rákóczihoz. Arch. R. 1. 29 U. o. ni. 171. 
100- 1. 50 Századok, 1875. 88. 

Magyar Tört. Életr. 1957. 6l 



482 



MARKI SÁNDOR. 



állapot a hidak csináltatása; de azok is kitelnek, ha úgy akarja 
a tót imperium.» 31 ((Legnagyobb reménységem a tót impérium 
— mondta máskor; 32 — de mint mondják, (a kis alföldön) sík 
a környék, nincs hegy és csak egyedül marad az isteni kegyelem, 
a mely elég, ha megérdemeljük.)) Tót patriarcháknak nevezte 
Ottlykot, Okolicsányi Mihályt, a kik a nép, hely és körülmé- 
nyek ösmeretével a tót vidékeken katonai tekintetben is jó 
tanácsokat adhatnak neki. 33 A puchói németek üldözéséről szólva, 




I47. NÓGRÁD VÁRMEGYE CZIMERE. 

dicsérte a tótságot, mely fölöttébb jól kezdte munkáját, 34 de 
olyan fontos erősséget, mint Érsekújvár, még sem szeretett 
volna az eléggé be nem gyakorolt tót hajdúkra bízni. 35 

Később, a hadi szerencsétlenségek idején, már nem tudta, 
kivel s miképen lehetne a Tótságon lármáskodni; de ha lehetne, 
szívesen tenné. 36 Később, a mikor ismét tehette, Bercsényi meg- 
hagyta, hogy a tótok (mint akárhányszor az alföldi magyarok) 
hagyják oda falvaikat, meneküljenek a hegyek közé; noha attól 



3 1 1706 márczius 20. Arch. R. 1. 494. 

3 2 1708 augusztus 13. U. o. 11. 303. 
3 3 1707 november 8. U. o. 11. 131. 



3 4 1707 november 15. U. o. 11. 141. 
3J 1708 április 4. U. o. 11. 226. 
36 1709 június 6. U. o. 11. 480. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



483 



tartott, hogy «még ellenséget csinálunk vele a tótból, mert 
csak desperált a föld birodalmunkról)). 37 

A tót kuruczok valóban szomorkodva nézték, mikép repül 
a páros sas felettük; a sasok miként verték szét a magyar 
sólymokat, a tót galambokat, hogyan küldtek pusztítani hollókat, 
varjakat. A míg e hazában a sólymok szárnyaltak, addig a 
galambok is bátran turbékoltak. És visszakívánták a sólymokat : 




I48. TÓTOK RÁKÓCZI KORÁBAN 

jöjjenek, ne hagyják megölni a gerlét, galambokat! 58 S Rákóczi 
tót kurucza még a szabadságharcz leveretése után is büszkén 
dalolgatta : 59 

«Nem tudok én semmi tótul, mert én magyar vágyom ; 
Ha megtudni akarjátok, Liptovában lakom. 
Hej, mikor én kurucz voltam Rákóczi vojnában : 
Czifra plachta-zásztavában jártam Oravában ! . . .» 



37 1709 augusztus 18. U. o. vi. 289. 59 Kollár, Narodnie zpiewanky (Nemzeti 

58 Tót népdalok (1866.). 43-44. Thaly, dalok. Két kötetben. Buda, 1834-5.) Thaly, 

Adalékok, ír. 264-5. A tót labancz dala Adalékok, 11. 375-6. 

u. o. 266—7. 

61* 



484 MÁRKI SÁNDOR. 

3. A ROMÁNOK. 

Munkácsi első sikertelen kísérlete után Rákóczi 1703 júliusá- 
ban Zavadkáról egyebek közt a kievi palatinustól küldött két 
század oláh gyaloggal indult vissza a hazába. 40 Részben ezeknek 
az oláh gyalogoknak köszönhette Kalló vára bevételét, vagy 
inkább meghódolását. 4J Benn a hazában Hatzogan Márkuly 
nagyváradi cs. ezredes volt az első oláh, a ki egy 300 főnyi 
oláh csapattal csatlakozott hozzá. 42 Az ér-diószegi uradalomban 
az oláhok szintén fölcsaptak kuruczoknak, dézsma helyett azon- 
ban falvankint csak egy-egy vágómarhát akartak adni. 43 A 
többi bihari oláhság behúzódott a hegyek közé s így semmit 
sem lehetett rajta venni. 44 Rákóczi tiszáninneni oláh jobbágyai 
hűségesen kuruczkodtak. A szatmáriak sem vonakodtak, hiszen 
Szatmár alatt eleget hallották dörögni Rákóczi ágyúit. Az avasi 
ember most is mondja : «Asea suna, ca adeu lui Rákóczi» : 
«Ugy dörög, mint a Rákóczi ágyúja. » Az óhitű Szuhay Mihály 
vezetése alatt a Finták, Tatárok, Papok, Drágosok, Sztánok 
stb. csakhamar csatlakoztak. Avasfelsőfaluból egymagából 40 
nemes oláh vett részt a küzdelemben s a surányfalvi Karácson 
Tógyer vitézségét sokáig emlegették. 45 1703 augusztusa végén 
a kővárvidéki oláh ármások már odahagyták a császárt. «Itt telik 
be : — írta Teleki Mihály kővári főkapitány 4Ő — jámbor fogadást 
az eb, ki megállja ; de mégis inkább illik ez nekik : Eb az oláh 
szablya nélkül !» Mindenütt hangzott az oláh kuruczok nótája: 

«Mái Rákóczi, Bercsényi, («Hej Rákóczi, Bercsényi, 

Unde-i mérge, acolo om fi!» A hova mentek, ott leszünk !») 

Egy háromszéki oláh pap már 1703 telén Rákóczihoz akart 
menni, hogy elmondja a tervét, miként lehetne kuruczczá tenni 

4° Rákóczi emlékiratai, 37. a Rákóczi-forradalomban. Magyar-román 

4 1 U. o. 44. Szemle 1896. 35., 49. 

4 2 Thaly, Bercsényi, 111. 32. 4 6 Második Teleki Mihálynak életéről 

43 1703 deczember 13. Arch. R. 1. 262 — 3. való magaírásai. (Kézírat a marosvásár- 

44 U. o. 1. 192. helyi Teleki-levéltárban) 10. 1. 
4 5 Marosán Viktor, Az avasi oláhok 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 485 

az erdélyi oláhságot; de Dolhay György gyanúsnak találta és 
Huszton i703deczember 14-ikén elfogatta. 47 Pedig az oláhok meg- 
nyerése csakugyan nem tartozott a lehetetlenségek közé. Ki tudja, 
hová fordul a koczka, ha az erdélyi oláhokat Rákóczi a katho- 
likusokkal való egyesülés ügyében épp úgy megkérdezi, mint 
I. Lipót megkérdezte az 1700 szeptember 4 — 14-ikéig tartott 
nagy zsinaton ? A vallásunió 15 pontja s a római pápa primátu- 
sának elösmerése, melynek alapján I. Lipót «az erdélyi oláh 
nemzet» részére érseket nevezett ki, az oláhok nagyobb részét 
nem elégítette ki. 48 Az unitusokkal, a görög-katholikusokkal 
szemben a többiek mint görög-keletiek szervezkedtek vallássza- 
badságuk védelmére s tiltakoztak a vallásunió ellen. A kormány 
elfogatta vezéröket, Nagyszeghy Gábort, a ki azonban a bör- 
tönben is megmondta, hogy az oláhoknak nem kell az unió s 
vallásuk szabadsága érdeké- (yy> 
ben készek török vagy franczia * £ fiJ'VSl í*fV 
segítséggel föllázadni. Rabutin 

°° I49. NAGYSZEGHY GÁBOR ALÁÍRÁSA. 

cs. tábornagy szerint ez nem 

éppen üres fenyegetődzés ; mert az erdélyi három nemzet, ha 
valami változást akar, rendesen előbb az oláhokat ugratja be, 
hogy ha azután a dolog nem sikerül, szépen visszahúzódjanak 
s mindenért az oláhokat tegyék felelősekké. 49 Valóban teljesedett 
Nagyszeghy jóslata, hogy ha tovább is erőszakolják az uniót, az 
oláhok, mint aféle szegénylegények, rablóbandákba állanak össze, 
de nem hagyják magukat és vallásukat. O maga is híres ezre- 
des lett a kuruczok közt. Mások szerint a vallás alig lehetett 
az oka, hogy az oláhok egy része a kuruczokkal tartott. 

A román származású nemesség Rákóczihoz csatlakozott, 
mert ugyanazon eszmékért lelkesült, mint a magyar nemesség; 
a jobbágyok pedig a jobbágyságtól való felszabadulásukat 
remélték. 50 Leghamarább a kőváriak verődtek össze egy csa- 

4 7 Arch. R. 1. 178. 49 Nilles, Symb. i. 235 — 9. 

48 Jancsó, A román nemzetiségi törek- S° Bunea Ágost levele hozzám 1907 

vések, 1. 642. Pácaiian, Carte de aur, 1. márczius 13-ikán. 
45-53- 




4-86 MÁRKI SÁNDOR. 

patba s a labancz uraktól egyre-másra hajtották el a méneseket, 
gulyákat, nyájakat. Mikor 1703 augusztus 20-ikán 36 császári 
katona Nagybányáról Szatmárra akarta vitetni a pénzverő- 
eszközöket, Pintye Gligor az oláh kuruczokkal Nagybányát meg- 
szállotta. A polgárok zálogot adtak s az odaszorúlt franczia 
muskotályosok hajlandóknak látszottak átállni a kuruczokhoz; 




150. SZEGÉNYLEGÉNY A KURUCZVILAGBAN 



Pintye azonban «mint parolát és hadakozó regulát nem ösmerő 
ember» 22-ikén erővel akarta bevenni a várost, mire Deésy 
István tanácsos agyonlőtte. SI Október 28-ikán a kurucz oláhok 
már a kővári Vaskapu végéig portyáztak, de Teleki ágyúi elől 
visszavonultak. «Ennél nagyobb bátorságuk nem is volt oláh 
uraiméknak.» S2 Ellenben Draguly Farkas oláh-rácz ezredének 
sikerei is akadtak; pl. győztek a jeneieken, világosváriakon. 55 

S 1 Rákóczi emlékiratai, 47. Teleki naplója gálát még 1706-ban" is folyt. Arch. R. 

(kézirat), 10— 11. Sok adat Pintyéről Smik 1. 22. 
Antalnál : Adalékok Felsőbánya város S 2 Teleki naplója, 23. 

monographiájához. Pintye ügyében a vizs- S3 Arch. R. ír. 404., 446; ix. 171. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 487 

Egy részök a fejedelmet utóbb a száműzetésbe is követte. 54 
Hatzogan Márkuly, 55 Szudricsán István szintén egy-egy oláh 
kuruczezredet vezettek. 56 Szudricsán 1703 őszén Gyulafehérvárt 
is elfoglalta volna, ha meg nem adja a helyőrségtől kért egy 
órai haladékot. Magyarul riadt a városbeliek küldöttére, Borbély 
Mihályra : «Siess, ördögadta ! Csináljanak, a mit akarnak, mert 
különben a csecsemőket is levágjuk!)) 57 Maros- és Udvarhely- 
székben Neagru (Fekete) Vaszil, Háromszékben és a Bárcza- 
ságon Kimpián Bukur, Aranyosszékben Balika oláhjai Rákóczi 
kuruczai lettek; >' 8 pedig az erdélyi kormány már 1703 november 
17-ikén intette a sárdi, karkói, igeni, zalaknai, abrukbányai 
falvak oláh lakosait, hogy «a mostan feltámadt, kurucz nevezete 
alatt prédáló és szabadságnak nyerése alatt őket dúló és pusz- 
tító ellenséghez magukat ne adják, velők egyet ne értsenek.)) 59 
Az eny ed vidéki magyar labanczok főkép az oláhoktól, «a kurucz 
nevezete alatt összegyűlt tolvajoktól)) tartottak, kik az Erdő- 
hátságon összeverődve, Felső- és Közép-Orbón, Diómált, Gyó- 
gyon, Muzsinán « tekeregtek)). Számosan lévén, egyik falu sem 
állhatott nekik ellen. 60 A fejedelem azt hallotta Balogh Zsigmond 
erdélyi ezredéről, hogy katonái mind a hegyek közül valók, 
tolvajsághoz és egyéb megengedhetetlen dolgokhoz szoktak, miért 
Orosz Pál tábornok Baloghot el is fogatta. A fejedelem magára 
vállalta az oláh ezred fizetését, de megbízta Pekry Lőrinczet, 
hogy azt fegyelemre és hadirendre szoktassa. 61 Ezt egyáltalán 
nem tartotta lehetetlenségnek. 1704 elején az ifjú Barcsay Ger- 
gelyt állította a Hunyadban ((kóborló oláhság)) élére. Barcsay 
már februárius 8-ikán hadiszemlét tartott Körösbányán az oláhok 
fölött, kikhez Brádról Orlay Miklós is csatlakozott 140 kurucz- 

S4 Rákóczi emlékiratai, 296., jegyzet. S 8 Cserei Hist. 426. 

5 5 A szászvárosi tanács a guberniumhoz 5 9 Telekiek törzslevéltára. Magyarul és 

1704 januárius 13-ikán őt is vádolja Szász- latinul. 

város és Romosz fölveréséröl. Mike-gyüjt. 60 Földvári György a guberniumnak 

Erdélyi N. Muz. 1704 februárius 16-ikán. Mike-gyüjt. Erd. 

56 Századok, 1875. 86. N. Muz. 

5 7 Tanúkihallgatások ez ügyben Gyula- 61 Rákóczi 1706 október 9. Thaly, Kalá- 

fehérvárott 1703 november 2-ikán. (Teleki- szók, 236. 
levéltár.) 



4 88 



MARKI SÁNDOR. 



czal. Barcsay onnan Hátszeg vidékére készült, hogy azt is meg- 
nyerje a fölkelés ügyének. Híre járt, hogy Rákóczi az ott 
kóborló oláhságot a magyarságra viteti. Februárius 9-ikén 
e végből az oláhok gyűlést tartottak Brádon, hová minden 
túlamarosi bírónak másodmagával kellett mennie. 62 

Az oláhok a fejedelem mellett 1705-ben buzogtak legjobban, 
mikor bemenetelét várták s 1707-ben, mikor valóban bement. 
A fejedelem azt hitte, hogy a Barcsayak és Jósikák által föl- 




151. MARAMAROS-SZIGET 

lelkesített hunyadi oláhság egymaga is elegendő lesz a déznai 
és halmágyi szorosok megvédésére. 63 Szamosújvárat az ifjú 
báró Kemény Péter vezetése alatt oláh parasztok védelmezték. 
A fejedelem gyönge katonáknak tartotta őket, de annyira bízott 
hüségökben, hogy, az óvatossággal nem törődve, a zsibói csata- 
vesztés után egy éjszakát köztük töltött. 64 Kevesebbet bízott a 
kővári oláhokban, 65 a kik pedig legrégibb hívei voltak s nem 

62 Csulay Balázs a guberniumhoz 1704 64 Rákóczi eml. 165 — 7. 

februárius 4. és II. Mike-gyüjt. Erd. N. 65 Cserei szerint (322. ].) «a kővári 

Muz. kutya tolvaj oláhok» hajták ki a szám- 

63 Rákóczi Forgáchhoz 1705 augusztus talán ménest, ökröt, juhot Erdélyből s el- 
26-ikán. Arch. R. 1. 398. pusztíták az egész országot.* 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 489 

akarta rajok bízni Kővár oltalmát. 66 Sztojka József máramarosi 
oláh püspök ellen vizsgálatot indított, 67 de Komlósira s a nép 
más barátaira bízta, hogy a máramarosi oláhságot újból föl- 
lelkesítsék a szabadság ügye iránt. 68 Bercsényi különben figyel- 
meztette, hogy ezzel a haddal a tábor körül nem ver ellen- 
séget; mert gyorsan megriad és szétszalad az erdőségbe («la 
padura!»). Ez a legtöbb néphad sorsa. De a rendes ezredekben 
az oláhok hűségesen vitézkedtek s kurucz tárogató mellett 
dalolták : 6 * 

Frunzá verde, nuca saca, (Zöld levél, de száraz dió, 

Num treaba boi, nici vacca; Nem kell nekem ökör, tinó. 

Frunzá verde puné in clop, Zöld levél a kalapodra : 

Nu te nita nici la foc ! Még a tűznek se nézz oda!) 

Az erdélyi hajdútánczot az oláh batuta nótájára, ütemére 
járták. 70 Rákóczival azonban voltaképpen csak az óhitűek tartot- 
tak, a kik «a hitehagyott» görög-katholikusok jószágait úgy 
égették dúlták, mint a kuruczok a labanczokét. 71 1707-ben a 
görög-keletiek letették a püspökségről Athanaziust és helyébe 
Circa Jánost választották meg. A fejedelem 1708-ban a hazai 
oláhok vallásának megvédése érdekében Brankován havasalföldi 
vajdával is tárgyalt, 72 másrészt pedig Péter czárral lépett érint- 
kezésbe, a mi a vérmesebbeket azzal kecsegtette, hogy nem- 
csak az oláhokat tartja meg hűségében, hanem a szerbeket is 
megnyeri a fölkelés ügyének. Hiszen a görög-keleti templomok- 
ban már ekkor széltére használták a Moszkvából küldött szer- 
tartásos és misekönyveket. Azonban ennek a reménynek a had- 
járat szerencsétlen fordulata csakhamar véget vetett. 



66 Rákóczi 1708 április 4. Arch.R.11. 227. 7 1 Az erdélyi oláhok uniáltatásáról való 

67 Rákóczi-levéltár, 1706. év, 1542., (Bod Péternek tulajdonított) rövid história 
1544. sz. Arch. R. 1. 22. szerint az unióval járó zenebonát 1703-ban 

68 1707 november 1. Arch. R. ír. 121. «a hazában való zenebona lecsendesíti, úgy, 

69 Marosán id. h. 1896., 34. hogy félbenhagyván, senki az oláhokat arra 
7° Thaly, Adalékok, n. 95— 101. Réthei nem erőltette». Magyar-román Szemle, 

Prikkel Marián az Ethnographiában, 1905., 1897., 179. 

225-237. 72 Nilles, 1. 37 3-4- 

Magyar Tőrt. Életr. 1907. 62 



490 MÁRKI SÁNDOR. 

4. A SZÁSZOK. 

A szászok egy része szintén Rákóczival tartott. Hatalmas 
comesukat, Hans Sachs de Hartenecktt a magyarok Szász 
Jánosnak nevezték. A mikor a gubernium 1703 nyarán elfogatta, 
Rabutin a fogarasi várba küldte, mert félt a szászok zavargásai- 
tól. Ügye megítélését az országgyűlésre akarta bízni; de Har- 
teneck kijelentette, hogy ez ellen tiltakozik s elítéltetése ellen 
már előre is felebbez, mert az ország fele a kuruczok kezében 
lévén, ez csonka és törvénytelen országgyűlés lenne. Azonban 
október 18-ikán halálos ellensége, Bethlen Miklós kanczellár is 
felszólalt, hogy közönséges bűnök (paráznaság, gyilkosság, 
ördöngösség) miatt lévén vádolva, adják törvényes bíráinak, 
saját nemzetségének a kezébe. Ne vádolják őket se a szászok, 
se a németek, se az utódok, hogy azért akarják elveszteni, mert 
gyűlölik a szászokat, a kikért annyit fáradott és verekedett. 
Hiszen idáig mindenben az történt, a mit Szász és két német 
akart; a másik két nemzetet is a szászokkal, sőt a jobbágyokkal 
akarták egy talyigára ültetni. Mindamellett tiltakozott a szász 
comes leveleinek lefoglalása ellen, mert árulásról nem vádolták 
s nem kutathatják, levelezett-e a kuruczokkal, kiknek száma 
napról-napra növekedett. Végre is átadták a nagyszebeni tanács- 
nak, a mely a szászok egyik legkiválóbb emberét csakugyan 
halálra ítélte és 1703 deczember 5-ikén kivégeztette. 73 Ilyen vége 
lett a nagyszebeni királybírónak, a kinél többet Pempflinger és 
Weiss óta egy szász politikus sem tett a szászok és Habsburgok 
érdekében. Mégis mint fölségsértőnek kellett halnia ; mert féltek, 
hogy Rákóczi táborába vezeti a szászokat és kurucz lesz, mint 
titkára, Körtvélyesi János, vagy két jó barátja, Pekry Lőrincz 
és Mikes Mihály. 

7 3 Bethlen M. önéletírása, n. 282 — 334. Harteneck Gráf der sáchsischen Nation 

Teutsch, Gesch.der sieb. Sachsen, 11. 3 — 29. czímmel. Roth D. és Jósika Miklós regényt 

Cserei Hist. 333—5. Már a kanczellár (A nagyszebeni királybíró), Albert Mihály, 

kívánta (u. 0.3 11.), hogy életírója akadjon ; a szászok legnagyobb költője és Teutsch 

decsak 1869-ben adta ki életrajzát Zieglauer, Traugott tragoediát írt Harteneckről. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 49 1 

Hartenecket a történetírók egy része úgy tekinti, mint a 
nemességnek a polgárság, a magyarságnak a németség, a 
jezsuitáknak a protestantismus és a katonaságnak a közjog 
ellen folytatott küzdelme áldozatát. Rákóczi 1703 november 
29-ikén az erdélyieket a német elnyomás ellen szólította fegy- 
verre, de 1704 februárius 9-ikén hozzátette, hogy a németek a 
szászoktól is elvették azokat a szép szabadságokat, a miket 
őseitől, a boldogemlékezetű magyar királyoktól kaptak. A szász 
egyetem azonban a szászokat nem hiában figyelmeztette a csá- 
szár iránt való hűségre. 

((Tudnivaló dolog, — írta Bethlen Miklós kanczellár 74 — 
hogy a szász natióban vagy regius funduson dominus terrestris 







152. HARTENECK NÉVALÁÍRÁSA ÉS PECSÉTJE. 



és nemes föld semmi nincsen, hanem a dominus terrestris 
(földesúr) a király és az egész határ regius fundus (királyi 
telek). Az incolák (lakosok) mind egyarányú privilegiata sémi 
rustica (kiváltságos félparaszt), de nem jobbágyionális personák, 
mert mikor akarnak, elmehetnek. És így a regius funduson 
nemesföldnek, parasztföldnek distinctiója vagy keresése nincsen, 
mert abban egy sincs nemes föld.» 

A szász földön tehát nem voltak nemesek és jobbágyok, 
kiknek Rákóczi az ország más részeiben eddigi sikereit köszön- 
hette; azért első sorban annak katonai megszállására gondolt. 
A kuruczok már szeptember 30-ikán megszalasztották 83 hajdút 75 

74 Földvári Györgyhöz 1703 június 6. 7J Bethlen Sámuel Vass Györgynek 

Miké gyűjt. Erd. N. Múzeum. 1703 szeptember 5-ikén. Mike-gyüjt. 

62* 



492 MÁRKI SÁNDOR. 

és Kós Mihály ezredes október 2-ikán nyársbahúzással fenye- 
gette a beszterczei bírót, ha megöletné a kuruczczá lett Horváth 
Jánost. 76 Két hónap múlva a város már körül volt zárva. 77 
A hogy a bíró és tanács panaszkodott, keserű könnyhullatással 
látták utolsó romlásukat; nincs toll, mely a körülöttük levő 
falvak nyomorúságát a dolog nagyságához képest leírhatná. 78 
Szebent már a fölkelés első hírére erősíteni kezdték 79 s Rabutin 
onnan mindenkit «rabbá tőn». 1704 elején a brassai bírák már 
«igen szomorúan» jelentették a guberniumnak a Barczaság 
pusztulását. 80 A kuruczok márczius 12-ikén Segesvár és Kőhalom 
táján portyáztak, 81 16-ikán pedig fölégették Ó-Brassóban a 
Hosszú- és a Hátulsó-utczát. 82 

Az újabban kivetett császári adót a szászok sem fizették 
készségesen. A szászsebesi bíró fenyegetésekkel sem tudta 
beszedni a városra kivetett ezer forintot. A szászok kijelentették, 
hogy ha a szebeni börtönbe viteti is őket, vitesse, de pénzt 
nem adnak, csak marhát, búzát, bort adhatnak. «Mit tegyek 
ezekkel az emberekkel, a kik ő felsége szolgálatával nem gon- 
dolnak?)) kérdezte a bíró a guberniumtól. 83 Április 28-ikán 
kijelentette, hogy ő felsége szolgálatára alkalmatlanok lesznek, 
ha 200 főnyi segítséget nem kapnak. A szászvárosiak is meg- 
izenték, hogy ők 130-an elégtelenek megvédeni a kimerült és 
elpusztult várost. Rabutin váltig haragudott mind a kettőre, hogy 
nem tudták elküldeni a szebeni czitadella építésénél rájuk kive- 
tett dolgokat. 84 Ellenben Rákóczi már 1704 május 7-ikén védel- 
méről és pártfogásáról biztosította a szászokat. A szász nemzet 
erre gyűlést tartván, arra kérte, hogy a szászokat ne csak a 
labanczokkal, hanem a kuruczokká lett császáriakkal szemben 

7 6 Levele 1703 október 2-ikán. U. o. 15. U. o. A segesvári bíró jelentése már- 

77 Kolosvári János Bethlen Ferenczhez czius 31. U. o. 

deczember 3-ikán. U. o. 82 u. o. márczius 16. és 19. U. o. 

78 1703 deczember 19. U. o. 83 Scharfenbachi Kovács Tamás 1703 

79 A kincstári bizottság ezt már 1703 október 8. Mike-gyüjt. Erd. N. Muz. 
június 2o-ikán javasolta. U. o. 84 A segesváriak és szászvárosiak jelen- 

80 1704 januárius 23. U. o. tései 1704 április 28. Mike-gyüjt. V. ö. 
8 J A brassai bíró levele 1704 márczius Teutsch, id. h. 11. 31., 33. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



493 



is mentse föl adósságaik és tartozásaik megfizetése alól. 8í Június 
21-ike táján Medgyes, Segesvár, Szászváros, Szerdahely, Újegy- 
ház, Nagysink, Kőhalom és Szászsebes már megválasztot- 




153. RÉSZLET BRASSÓ BÁSTYÁIBÓL. 

ták követeiket a gyulafehérvári 
országgyűlésre. 86 Rákóczi nagy 
elégtétellel jegyezhette föl emlék- 
irataiban, hogy négy szász szék 
megjelent és csak a német hely- 
őrség akadályozta meg Szebent, 
Szászsebest, Brassót s magát a 
szász comest a megjelenésben. 87 
Sőt éppen a 'szászok hangoz- 
tatták legjobban, hogy olyan feje- 
delem kell nekik, a ki köztük lakjék ; s ha Rákóczi nem fogadná 
el a fejedelemséget, Pekry rávehetne őket, hogy Thökölyt hívják 
be, a kihez vallása miatt talán inkább is vonzódtak. 88 




8s Tört. Tár, 1906. 422 — 3. 

86 Századok, 1906. 107. V. ö. Teutsch, 
Gesch. der Sachsen, 11. 33. Tévedett tehát 
Zieglauer (Archív desVereines für siebenb. 



Landeskunde, vm. 163.), ki ezt Rákóczinak 
nem hitte el. 

87 Rákóczi emlékiratai, 103. 

88 U. o. 108. 



g^QnXj/ 



494 MÁRKI SÁNDOR. 

A zsibói csata után nagyon megfogyatkozott Rákóczi szász 
híveinek a száma. Hogy a még hívek el ne kedvetlenedjenek, 
a fejedelem Károlyi Sándor tábornokot felhívta, akadályozza meg 
Csáky András ezredes kihágásait, kivált pedig a szászok mar- 
háinak elhajtását. 89 Majd — a tábornok kívánságára — meg- 
ígérte, hogy 1707 november 26-ra összehívatja a tanácsosokat 
a szászok terheinek igazságos kivetése érdekében. 90 Ekkor még 
a szász papok egy része neki fizette a «cathedralis censusbeli 
aranyokat)). 91 A császáriak azonban egy esztendő múlva már 
menekülésre kényszerítették szász híveit. Ezeknek a bujdosók- 
nak a fejedelem 1709 februárius 15-én ezer kősót adatott. 92 
Viszont a bujdosó magyar labanczokat a szász labanczok látták 

el, de jó pénzért. «Ezek a rossz brassai 
szászok» Cserei szerint 93 «nem érzet- 
ték a revolutiót, sőt többnyire mind- 

154. CSEREI MIHÁLY NÉVALÁÍRÁSA. 

nyájan inkább meggazdagodtak)), mert 
a katonaság s a bujdosók nekik fizettek a szállásért, ételért, 
italért. Erdélyben csak a brassai és a szebeni szászoknak 
volt pénzök, mert kurucz kézbe csak az ő városaik nem 
kerültek. Rákóczi Erdélyt csak a Királyföld visszahódításá- 
val nyerhette volna meg újra ; azért szolgálatába akarta fogadni 
Prazsmoszkij 80 zászlóalj lengyelét. A fizetésről — úgy- 
mond — nem kell búsulni, mert «kitelik a szásztól, csak magá- 
ban jó legyen.)) 94 Mikor azonban 1710-ben a császáriak a kuru- 
czokat Erdélyből majdnem mindenünnen kiszorították, a szászok 
emlékérmet verettek, 95 a melyben kicsúfolták Rákóczinak azt a 



89 Rákóczi Károlyihoz 1706 augusztus gyarok sokszor szegyeitek magukat, mikor 

26-ikán. Arch. R. 1. 598. 50—60 hitvány brassai paraszt szász és 

9° Rákóczi Károlyihoz 1707 november rossz oláh 8 — 500 kuruczot hajtott maga 

11-ikén. Arch. R. 11. 136. előtt. «Szégyenlettük magunkat, kivált a 

9 1 Rákóczi Kismarjayhoz 1709 márczius brassai szászoktól, hogy olyan rossz em- 
21-ikén. U. o. 11. 629. berek*. 

9 2 Rákóczi ugyanahhoz 1709 februárius 94 Rákóczi Bercsényihez 17 10 márczius 
15-ikén. U. o. 11. 625. 18-ikán. Arch. R. 111. 73. 

93 Cserei, Hist. 369. De már a 371-ik 9J Az érem leírása Tört. Tár, 1893.720. 
lapon maga mondja, hogy a labancz ma- 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 495 

másik érmét, a melyen három Veszta-szűz táplálja az egyetértés 
tüzét. Egy kétfejű sasos katona kardjával sepri le az oltáron 
égő tüzet s elkergeti a három Veszta-szüzet, míg az érem másik 
oldalán Erdély kilencz városa egy dús lombozatú fa — a csá- 
szárság — árnyékában pihen. 



IX. 

A NAGYSZOMBATI BÉKEALKU A MISKOLCZI 
TANÁCSÜLÉSEKIG. 

ppen a zsibói csatavesztés napján történt, hogy Bottyán 
János, a ki 8000 emberrel egy hete kelt át Földvárnál 
a Dunán, Simontornyát rohammal bevette. Azután 
maga vagy vezérei elfoglalták Palotát, Tatát, Pápát, Bottyán- 
várát, Pécset, Siklóst, Sümeget, Csobánczot, Kapornakot, Kőszeget, 
Szentgotthárdnál megverte és Stájerországba kergette a fiatalabb 
Heistert, a Lajtán túlra szorította Pálffyt. Bécset ismét zaklatta, 
az év végéig a Dunántúlt Szlavónia nagy részével együtt meg- 
tisztította az ellenségtől; és ebben a véres munkában serege 
számát megháromszorozta. 1 Beváltotta igéretét, hogy megveszi 
Ausztrián, a mit a német Erdélyen vonszon. 2 Ezek után a feje- 
delem a maga altatása nélkül írhatta az egyik békebiztosnak, 
Szirmaynak : «Nem minden napnak múlt el a fénye és a mely 
szerencse ma siralmat, holnap adhat örömet. » Való, bejött 
Erdélybe az ellenség, de az ő hadai is elérkeztek Bécs tájékára ; 
«ki nyert, kivesztett, megmutatja az idő.» Az ő szíve nem függ 
sem a szerencsétől, sem a szerencsétlenségtől, hanem egyedül 
Isten kegyelmes oltalmától. 3 A németek, kik a hatalomnak 

1 A részletekre nézve 1. Bottyán életét Laqueo, Igne, Bello, Ense, Pesté, 
Thalytól és Bottyán levelezéseit. Arch. Tempore : Austriae Tributarii Eritis. 
R. ix. 253—278. (Mike-gyűjt. Erdélyi N. Múzeum.) 

2 Mégis éppen ebből a korból való a 3 Rákóczi Szirmay Istvánhoz deczem- 
Pro Libertate kezdőbetűiből csinált ana- ber 26. Arch. R. 1. 451—2. 

grammá : Peribitis Rebelles Omnes 



496 MARKI SÁNDOR. 

mindenkor több eszközével dolgoztak, csak Bismarck idejében 
mondtak ehhez hasonlót : nem félünk senki mástól, csak az Istentől. 

((Csodálatos az Isten jósága, a melynél fogva bennünket 
veszteni, de győzni is engedett s engemet Erdély egy darabjáért 
az ország terjedelmes dunántúli részével kárpótolt)) — írta az 
év végén XIV. Lajosnak, a kit megnyugtatott, hogy nem fél 
annyira a háborúban bizonytalan haláltól, mint a kétséges békével 
járó szolgaságtól. 4 

Követei tehát az erdélyi váratlan kudarcz után is emelt 
fővel vehettek részt a nagyszombati béketárgyalásokon. 
A fejedelem oda, Bercsényi vezetése alatt, még október 6-ikán 
gróf Csáky István, Sennyei István, Jánoky Zsigmond, Gerhard 
György, Kajali Pál és Labsánszky János tanácsurakat, I. József 
pedig október 22-ikén gróf Wratislaw Venczel János cseh 
kanczellárt és Széchenyi Pál érseket küldte teljes hatalommal. 5 
A biztosok már október 26-ikán megjelentek Nagyszombatban 
s harmadnap Sunderland és Stepney angol s Rechteren és 
Hamel-Bruyninx hollandi közbenjárók csatlakoztak hozzájok. 6 

A magyarok deczember 20-iki és 28-iki jegyzékükben 
előleges királyi nyilatkozatot kértek az iránt, hogy a királyi 
örökösödés nem jelenti Magyarországnak az örökös tartományok 
módjára való kormányzását; a király nem bánik az örökös 
tartományok módjára Magyarországgal, mely törvényeinek értel- 
mében szabad lévén, lakosai is szabadok; és a király sohasem 
szándékozik megfosztani a magyarokat szabadságuktól. Mindez 
nem a Declaration of rights visszaverő, hanem az 1790 : x. t.-cz. 
alaphangja. Bercsényi megmondta, hogy nem lehet addig béke, 
míg világosan meg nem mondják, mit értenek az 1687 : 11. t.-cz. 
örökös királysága alatt : a királyi méltóság örökösödését-e, vagy 
pedig — az örökös tartományok módjára — az ország örökös 



4 1705. deczember 30. Fiedler, 11. 456 — 7. 

5 Hist. des. rév. 111 41., 65 — 66. Miller, Epist. Széch. 11. 208., 212. Katona, xxxvn. 
93-95- 

6 Hist. des révol. nr. 19-31. Katona, xxxvn. 97—100. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



497 



birtoklását. Mert ha ezt az utóbbit értik, akkor az Aranybulla 
záradékának eltörlése a korlátlan uralom elfogadását jelenti. 
Az ellenkezőt pedig hiában, vagy csak olyan joggal állítják, 
hogy hiszen a császár Ausztriát és Csehországot is törvényei 




GROF WRAT1SLAW VENCZEL. 



értelmében, tehát nem zsarnok módjára kormányozza. Magyar- 
ország azonban nem akarja, hogy ebben a sorozatban és biztosí- 
tásban ő legyen a harmadik. 7 

A mit mondtak, a fejedelem nevében és az ő szellemében 
mondták; s oly világosan, ahogy későbben még csak Deák 
Ferencz mondhatta 1861. évi két fölirati javaslatában. 8 Bruyninx 



7 Hist. des rév 
xxxvii. 105—120. 

Mag3'ar Tört. Életr. 1907 



in. 95—133. Katona, 



8 Mindamellett Stepney a deczember 
20-iki választ kötekedőnek és sok tételé- 

63 



498 MÁRKI SÁNDOR. 

szerint azonban egyik félnek sincs igazsága s ha Rákóczi válasza 
váratlanul nem lesz kedvező, legjobb volna abbahagyni az egész 
alkudozást ; társa azonban, Rechteren, bízott benne, hogy Rákóczi 
válasza még mindent megváltoztathat, kivált ha a nemzet egy- 
szer tisztán lát. A minisztereknek mind a ketten megizenték, hogy 
a magyarokkal semmi szín alatt nem köthetnek békét, míg 
törvényeiket vissza nem állítják. A hatalom egészen Rákóczi 
és Bercsényi kezében van, a kiknek a nemzet teljesen lekötötte 
magát; ők viszont Francziaországgal szerződtek s így őszintén 
nem óhajthatják a békét. 9 Pedig Rákóczinak Erdélyben szenvedett 
vereségei után komolyan kellene gondolkoznia a béke megköté- 
séről. 10 Azonban az alkudozások sorsát már eleve eldöntötte 
Bercsényinek az a Bécsbe küldött izenete, hogy Erdélyt, ha 
benne van is Herbeville, a fejedelem és az ország egyáltalán 
nem engedi oda. 11 Bécsben mégis egész komolyan foglalkoztak 
azzal a halva született gondolattal, hogy Rákóczit Erdély helyett 
német herczegségekkel, Bercsényit pedig a magyar udvari fő- 
kanczellársággal kenyerezzék le s így vonják el a nemzet ügyétől. 12 

A közbenjárók úgy hitték, hogy Rákóczi Bercsényinél 
őszintébben óhajtja a békét és sajnálták volna, ha az udvar őt 
elhanyagolná. 13 Bizonyos megnyugvással értesültek róla, hogy 
ha nem jön is el Nagyszombatba, mint eleinte hitték, 14 ország- 
gyűlést (helyesebben tanácsülést) hirdetett 1706. januárius 25-ére 
Miskolczra a békealkudozások ügyében. 1 s 

A fejedelem az alkudozások egész ideje alatt a tiszáninneni 
tájakon tartózkodott. Erdélyi hadjáratából hazatérve, nyolcz 



ben érthetetlennek tartotta. (Simonyi, n. " Bercsényi a fejedelemhez 1705. végén. 

308.) A második jegyzéket, mely egyúttal Arch. R. x. 5. 

Rákóczi válaszát tartalmazta (u. 0.315— 317.), I2 Simonyi 11. 283., 284. Thaly, Ber- 

Rechteren és Bruyninx világosabbnak csényi, 111. 485 — 7. 

mondották (u. o. 317.). J 3 Bruyninx Stepneynek 1706. januá- 

9 Bruyninx Stepneynek deczember 23. rius 4. Simonyi, 11. 320. 

(Simonyi, 11. 301.) Rechteren és Bruyninx 14 Bruyninx Stepneynek 1705. deczem- 

Stepneynek deczember 24. (U. o. 305—6.) ber 23. U. o. 302. 

10 Stepney Harleynak deczember 29. íj Bruyninx Stepneynek 1706. januá- 
U. o. 308. rius 6. U. o. 327. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 499 

napot (deczember n — 18-ig) töltött ősi birtokán, az ecsedi 
várban, melyet romjaiból újra fölépíteni rendelt, mivel fekvését 
igen különösnek, bevehetetlennek, talán egész Európában párat- 
lannak találta. 16 18-ikán Vásárosnáményban/ 7 20— 21-ikén Bereg- 
szászon l8 tartózkodott, a karácsonyi ünnepeket pedig Munkácson, 
rég nem látott várában töltötte. Itt azzal a nagyszabású tervvel 
foglalkozott, nem lehetne-e oly rendkívüli és annyira ellenkező 
fekvésű két várát, Ecsedet és Munkácsot csatornával összekötni, 
a Latorcza zsilipjével az egész vidéket víz alá meríteni s meg- 
közelíthetetlenné tenni a várat, a melynek várhegye megerősí- 
tésére Damoiseauval valóban részletes tervet készíttetett. 19 
Eleve gondoskodni akart olyan mentsvárakról, a melyekből, 
mint valaha édesanyja, ha a hadjárat szerencsétlen fordulatot 
venne, magára hagyatva is megvédelmezze a magyar szabadságot. 
Most azonban még nyílt mezőn kereste a szabadságot. 
Deczember 30-ikán — egy nappal későbben, mint szerette 
volna — nagyobb állomásokat tartva megindult Tokaj felé, 
hogy a Tisza túlsó partján, Rakomáznál szemlélje meg a föl- 
kelő vármegyéket, a melyeknek 1706. januárius 15-ikére kellett 
odagyülekezniök. 20 Szilveszter estéjét és 1706 újesztendő napját 
a beregi Mezőkaszonyban töltötte, 2-ikán átment Tiszaszalkára 
s 3-ikán, Csapnál átkelvén a Tiszán, Szabolcs vármegyében, a 
Tisza félszigetszerű kanyarulatában, Tornyos-Pálczán tíz napot 
töltött. 21 Hajttatta volna mindenfelől a hadakat, de nem sok 
sikere volt munkájának. 22 Egy szenátor sem volt mellette, még 
udvari kapitányát is Huszt várába küldte holmi rendeletekkel; 
annál egyénibb az a Bercsényi előtt kifejezett óhajtása, hogy 
mindenesetre tárgyaljon a béke vagy legalább a fegyverszünet 

16 A várnak és az ecsedi lápnak meg- 18 U. o. i. 439— 440. Századok, 1877.359. 

kapó leírása Rákóczi emlékirataiban, 19 Rákóczi emlékiratai, 173. 

168— 171. Itt tartózkodása idejére nézve 2 » Rákóczi Bercsényihez 1705. deczem- 

1. Arch. R. 1. 437 — 8., Simonyi, ír. 326. ber 28. Arch. R. ív. 763. 

és Teleki naplója 139. Emlékirataiban 2I 1706. januárius 4— 12. Arch R. 1. 441., 

(172. 1.) Rákóczi úgy emlékezett, hogy pár 459., 463., 465., 472. Teleki naplója, 139— 140. 

hetet töltött Ecseden. 22 Rákóczi Bercsényihez 1706. januá- 

J 7 Arch R. 1. 439. rius 4. Arch. R. 1. 459. 

63* 



500 MÁRKI SÁNDOR. 

felöl : Ne mondja a keresztény világ, hogy ők az okai a háború 
folytatásának; főképp mivel felesége azt írja, hogy Wratislaw 
cseh kanczellár személyesen akar érintkezni vele. 25 A császár 
azonban úgy gondolkozzék Magyarország kormányáról, mint 
akár az Angolországéról, ha szabadságunkat megtartani akarja. 
Ha megteszi, az angol sem lehet hűbb királyához, mint a 
magyar őhozzá. Hiszen az eddigi mozgalmakat mindig az az 
egy okozta, hogy az Ausztriai Ház uralkodásától fogva egy 
király sem akadt, a ki törvényeinket megtartotta volna. A szö- 
vetkezett rendek csak akkor tehetik le fegyverüket, ha csaló- 
dásuk esetében joguk lesz megint fölvenni. kész átengedni 
Erdélyt, ha a rendek más megfelelő módot találnak szabad- 
ságaik biztosítására. Az Ausztriai Ház nem ok nélkül tart attól, 
hogy az erdélyi fejedelem a törökkel czimborálna még a tör- 
vényesen uralkodó király ellen is; ez nem helytelen föltevés; 
de majd keresünk utat, hogy megzabolázzuk az olyan fejedelmet, 
a kinek helytelen dicsvágya zablyáját őmaga venné szájába. 24 
így írt, így gondolkozott Rákóczi, tanácsosaitól távol is ! 
Élő hit töltötte be a szívét. A mely Isten porból fölvévén az 
ügyét, a maga ingyen kegyelméből ennyire vitte : azt, azok 
segítsége nélkül is boldogítja, a kik többször előmozdítani nem 
kívánják. 25 Aznap azonban, a melyiken fejedelemmé választatása 
bejelentésével követséget küldött be a portára, 26 úgy találta, 
hogy a békét sohasem remélhette jobban, mint mostanában, 
mert úgy sejti, a bécsi udvar még Erdélyt is hajlandó volna 
átengedni, 27 mit különben kétségtelenül csak a porta nyugtalaní- 
tására mondott. Viszont a bécsi udvar nyugtalanítására azt a 
hírt terjesztették, hogy a törökök kiegyeznek az oroszokkal, 



23 Rákóczi Bercsényihez januárius 4. 2s Rákóczi Pekrihez 1706. januárius 9. 
Arch. R. 1. 460. Arch. R. 1. 466. 

24 Rákóczi Szirmayhoz. U. o. 462 — 3. 26 1706. januárius 9. A követség utasí- 
Januárius 11-ikén tehát Okolicsányi Pál tása u. o. 468 — 472. 

méltán írhatta Stepneynek, hogy Rákóczi 27 Rákóczi Pápay Jánoshoz januárius 9. 

köz- és nem magánügynek tekinti az er- U. o. 473—4. 
délyi fejedelemséget. Simonyi, ír. 345. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



50I 



mert Magyar- és Erdélyország felé akarják fordítani erejöket; 
Rákóczi Erdélyt hajlandó átvenni a szultántól s érte adót fizetni. 
Ha Erdélyt az őszi hadjáratban elfoglalhatta volna, követeit, 
ajándékait, ajánlatait a porta — a karlóczai béke megtörésével — 
azóta már elfogadta volna. 28 

Az ennyiképpen megítélt fejedelem januárius 12-ikén átment 
Rakomázra, 29 a hol, régebben megállapított terve szerint, a fölkelt 




;6. MISKOLCZ. 



vármegyék seregeit 15-ikén megszemlélte s még aznap átkelt 
Tokajba. 30 Szerencsen két-három napot pihenvén, 31 22-ikén már 
Miskolczon volt, a hová a tanácsurakat várta. A folyó ügyekről 
akart tárgyalni velők; mivel — ahogy írta 32 — dolgai még 
jól folynak ugyan s a jövő hadjáratra tizenkétezer emberrel 
szaporítja hadait, de a békesség útját is megkísérteni kívánja. 
Annyi azonban bizonyos, hogy nemzete szabadsága árán nem 
akart békülni. A király januárius 20-ikán másfélhonapi habozás 



28 Sutton Stepneynek, januárius 13. 
Simonyi, ír. 35Q-35 1 - 

29 «Tokaj felé». Januárius 7-iki levele. 
Arch. R. 1. 465. 



30 Hadtört. Közi. 1892. 242. 

3 1 Itt van januárius 17 — 18. Arch. R. 
441., 476. 

3 2 Vetésyhez januárius 22. Arch. R. r. 477. 



502 MÁRKI SÁNDOR. 

után újból kijelentette, hogy a házát rég megillető és 1687-ben 
csak megerősített királyi örökösödés jogán nem vágyik korlátlan 
és zsarnoki kormányra, ahogy rágalmazzák és ahogy képzelik, 
mert megtartja az ország törvényeit és végzéseit s erős kézzel 
őrzi meg valamennyi hű alattvalójának jogait és kiváltságait. 35 
De ez a határozatlan hang hogyan elégíthette volna ki a feje- 
delmet, mikor még Stepneyt is bántotta a helytelen fogalmazás. 
A legnagyobb oktalanságnak tartotta volna, ha azt mégis 
átnyújtják a magyaroknak, kik ennek következtében az alku- 
dozásokat végképpen megszakíthatják. 34 A közbenjárók Rákóczi 
válaszának vétele előtt azelőtt sem voltak hajlandók, most meg 
éppenséggel nem akartak lemenni Miskolczra, holott a fejedelem 
békebiztosai, tanácsurak lévén, mindannyian lementek oda s így 
az alkudozások Nagyszombatban megakadtak. A tanácsülés meg- 
nyitása napján (januárius 25-ikén) Bruyninx figyelmeztette köz- 
benjáró társait, hogy a miskolczi gyűlés a királynak erre az 
oklevelére alkalmasint a trónjától való megfosztással és az 
alkudozások megszakításával felel. Hiszen az udvar sohasem 
jelentette ki még ilyen világosan, hogy Magyarországon kor- 
látlanul akar uralkodni s hogy békekötésének ez az egyetlen 
czélja. 3S Az udvar vagy vak, vagy olyan ostobának hiszi a 
világot, hogy nem veszi észre rejtett szándékait. 36 Ezen rejtett 
szándékok közé tartozott az is, hogy Wratislaw cseh kanczellár 
gyakrabban tanácskozott Rákóczinéval, mint valaha, abba a 
gyanúba akarván ekként keverni a fejedelmet, hogy a nem- 
zet háta mögött alkudozik az udvarral. 37 Ilyen körülmé- 
nyek közt valóban méltatlan Medelin velenczei követnek az 
a vádja, hogy Rákóczi kevés jóakaratot tanúsított a béke 



3 3 Lamberti, Mémoires pour servir á nuárius 20. és 21. Simonyi, 11. 363—5- 

l'hist. du xviii. siécle, ív. 99. Hist. des Harleyhez januárius 23. U. o. 366—8. 
révol. in. 187. s köv. 11. Katona, xxxvn. 3 5 Bruyninx Stepneyhez és Rechteren- 

128—9. Szalay vi., 319. Ez oklevél éles hez, januárius 25. Simonyi, 1. 371—6. 
bírálata Bruyninxtól januárius 25. Simonyi, 3 6 U. öStepneynekjanuárius 25. U. 0.377. 

n. 37I _6. 37 Stepney Bruyninxnak, januárius 29. 

34 Stepney a hollandi követekhez ja- U. o. 382. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



5°3 



iránt. 38 Igazságosabb volt vele szemben Stepney, ki most is 
meg volt győződve a fejedelem őszinteségéről s arról, hogy a 
maga érdekeit a közjó alá rendeli. 39 

Mivel az udvar változtatás nélkül küldte le szerencsétlenül 
fogalmazott nyilatkozatát, egy közbenjáró sem ment le Miskolczra. 
Hiszen nem mondhatnának újat a magyaroknak. Rákóczi 
irányában követendő szertartásuk zavart és elégületlenséget 
támaszthatna s már alkalmasint csak a gyűlés végére vagy 
eloszlása után érkezhetnének meg. 40 Rájuk s a tanács tagjaira 




i/%^üw^ &&<£ 







,TS* c£& 




157. GRÓF BERCSÉNYI MIKLÓS NÉVALÁÍRÁSA. 

várakozva, a fejedelem januárius 30-ikán nyitotta meg az első 
tanácsülést, a melyen köszönettel fogadták Bercsényinek a nagy- 
szombati alkudozásokról tett jelentését. Maga a fejedelem is 
hangoztatta, hogy a jó békességet mindenki óhajtja; de kétel- 
kedett benne, a szécsényi országgyűlésen nyert megbízatásuk 
kiterjed-e a további tárgyalásokra is. A tanács úgy határozott, 
hogy a törvényczikk egyben-másban homályos ugyan, de a 
vezérlő fejedelemnek és a szenátusnak folytatnia kell az alkudo- 
zásokat. Azonban februárius 5-ikén kifakadtak az ellen, hogy 
az Ausztriai Ház a januárius 20-iki nyilatkozatban sem ösmeri 
el Magyarországot szabad országnak, őket pedig a törvény 



3 8 Malagola a Deutsche Revueben, 
1907. 236. 

39 Stepney Okolicsányihoz, januárius 29. 



Simonyi, 11. 384. 

40 Bruyninx Stepneynek februárius 8. 
Simonyi, 11. 388—9. 



5°4 



MARKI SÁNDOR. 



értelmében szabad országbelieknek, hogy így és ne mint valami 
jobbágyokkal akarjon velők szóba állani. Már pedig ők csak mint 
szabad országbeliek küldik ki megbízottaikat a béke további 
tárgyalására. Ezeknek föltételeit többnapi (februárius 8—12.) 
bőséges tanácskozásuk után állapították meg. 41 Ezek szerint az 
angolokon és a hollandokon kívül a svéd és porosz protestáns 
és a lengyel vagy velenczei katholikus hatalmak kezességét is 
kívánták. András királynak az ellenállásról szóló záradékát 
helyre kell állítani, mert csak így gátolhatják meg az Ausztriai 
Háznak a magyar nemzet elnyomására való törekvését. Erdély 
a Tiszántúllal együtt szabad fejedelemség legyen anélkül, hogy 
a magyar koronától elszakadna; a két ország kölcsönösen biz- 
tosítsa egymás szabadságát. Minden idegen katonaságot vigye- 
nek ki az országból a királyén kívül s az ország védelmére 
40.000 főnyi állandó nemzeti hadsereget szervezzenek. Állítsák 
helyre a magyar köztársaságot s az ország ismét szabad állam 
legyen. Szűnjék meg a király birtokszerző (acquisticum) joga; 
a hódítás jogán vagy a hűtlenség czímén igazságtalanul elkob- 
zott jószágokat adják vissza jogos tulajdonosaiknak. A vallás 
kérdésében az 1681. évi soproni és az 1687. évi pozsonyi 
végzéseket meg kell semmisíteni ; s a királyi méltóság öröklését 
legfeljebb úgy megengedni, hogy, a mint a törvény is kívánja, 
csak az elsőszülött és annak maradékai örököljenek. A rézpénz 
forgalmát lehetőleg a külföldre is ki kell terjeszteni. 

A gyűlésnek tehát igen határozott politikai tervezete volt, a 
mit nem a magyarság hadi szerencséje, "hanem követeléseinek 
szigorúan törvényes alapja tett érthetővé. Valóban nem volt 
forradalmi jellege. Hiszen Bercsényi ezúttal is hathatósan kérte 
a fejedelmet, «álljon meg a darabolt lépcső fordulóján)). A feje- 
delem mindjárt figyelmeztette is Des Alleurs franczia követet, 



4 1 A tanácsülés februárius 3— 16-iki ülései S. följegyzései. U. o. n. 331— 342. Károlyi 

jegyzökönyveit először Thaly ösmertette, önéletírása 1. 155 — 6. Géresi, Károlyi-csa- 

Bercsényi, nr. 515 — 519. Ennek nyomán Iád oklevéltára, v. 374 — 381. 
Szendrei, Miskolcztört. 11.326— 331. Károlyi 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



505 



hogy ha XIV. Lajos rendes szövetséget nem köt vele, mint 
erdélyi fejedelemmel s a magyar szövetkezett rendekkel, magára 
vessen, ha megragadják a kínálkozó alkalmat és I. Józseffel 
kibékülnek. Bercsényi elnöklete alatt azért küldette ki újból a 
kilencz tanácsosból álló békebizottságot, hogy rendszeres alku- 
dozásokat folytasson. Úgy hitte, ha az angol és a hollandi köz- 
benjárókat meggyőzheti a nemzet ügyének igazságáról, ezek 
még kényszeríthetik is a császárt a béke elfogadására. 42 

Ez a tanácsülés, mint alább olvasható, gyökeresen rendezte 
a rézpénz ügyét. A tanács mellé egy kanczelláriát állított fel, 
több hadi szabályzatot készített, nyilatkozott a jezsuiták ügyében 
felszólaló hat vármegye ellen stb. Fő czélja a honvédelem 
alaposabb szervezése volt. A mikor tehát a tanácsurak 1706. 
februárius 15-ikén elbúcsúztak a fejedelemtől, abban a remény- 
ben távoztak állomásaikra, hogy csakhamar háború vágja el, 
vagy béke gyógyítja meg a dicsőséges magyar nemzet régi 
sebeit. 



X. 

ERDÉLY FÜGGETLENSÉGE. 

(1706.) 

zsibói csatavesztés után Pekry Lőrincz a csombordi 
táborból 1705 november 15-ikén a fejedelem nevében arra 
intette az erdélyieket, hogy senki se ütközzék meg s ne 
essék kétségbe a dolgok fordulatán és ne álljon el az igazságos 
ügy mellől. Vegyék elő igaz magyarságukat és « minden rendekűl 
fegyvert fogván, ezen ellenségen való győzedelmeskedésöknek jó 
reménysége alatt nemzetökért, ennek szabadságáért, feleségükért, 
gyermekökért, a sok óhajtó szegényekért keljenek ki és mind 
egy csepp vérök kiomlásáig hűségesen vitézkedjenek, hogy így 

4 2 Rákóczi emlékiratai, 178. Thaly, Bercsényi, nr. 520—1. 
Mjgyar Tört. Eletr. 1907. 64 




506 MÁRKI SÁNDOR. 

jövendőben ne az iga, hanem a szép szabadság szálljon iva- 
dékaikra.)) l Viszont Rabutin november 26-ikán a szászsebesi 
táborból örvendezett, 2 hogy fegyvereinek szerencséje következ- 
tében földerült az a nap, a mikor Gyulafehérvárt helyreállíthatja 
a kormányzóság tekintélyét s a haza kívánatos nyugalmát. 
Akarja, hogy ennek teljessé tétele végett a gubernium mielőbb 
országgyűlést hirdessen Segesvárra vagy Medgyesre s közzé- 
tegye, hogy a király, ki «boldogemlékezetü atyjának és eleinek 
példájára birodalmát kegyelmességre akarta alapítani)), kegyelmet 
hirdet mindenkinek, azokon kívül, a kik főindítói s okai voltak 
ennek a mostani háborúság fentartásának. November 29-ikén 
Segesvárra deczember 15-ikére országgyűlést is hirdetett, «ő 
felsége szolgalatja és ennek a szegény megromlott hazának is 
a java és megmaradása úgy kívánván ». 3 Ez a csonka ország- 
gyűlés sietett újból hódolni I. Józsefnek, egyúttal semmisnek 
nyilvánította Rákóczi fejedelemmé választását. 4 «Tanúlj, Erdély, 
tanulj — intette a nemességet Cserei Mihály s — ne czimborálj 
többször Magyarországgal; mert sokszor égette meg a magyar- 
országi kása a szájadat, még sem tudtál tanulni.)) Rabutin kará- 
csony másodnapján bosszankodva figyelmeztette a guberniumot, 
mennyire illetlen, hogy előtte Segesvárt fegyveresen jelenjenek 
meg azok a kegyelemkérők, a kik csaknem az utolsó perczig 
Rákóczi pártjához tartoztak s hogy ezek csúfolják a császár- 
pártiakat, a kik mohón hallgatják beszédeiket, sőt az egyik 
mágnás, Keresztesi, még meg is vendégelte őket. 6 29-ikén egye- 
nesen megkövetelte, hogy a kegyelemkérők báró Nesselrode 
segesvári parancsnok előtt tegyék le fegyvereiket, zászlaikat, 
dobjaikat. 7 Januárius 22-ikén Görgény 8 s éppen egy hónap 
múlva Déva is a császáriak kezébe került. Erdély kurucz nemes- 

1 Miké gyűjt. Erdélyi N. Múzeum. S Cserei, Hist. 358. 

2 A guberniumhoz. U. o. 6 Mike-gyűjt. Erd. N. Múzeum. 

3 Országgyűlési meghívó 1705 novem- 7 U. o. 

ber 29. Teleki-lt., Teleki Sándor oszt., 3268. 8 A Telekiek elvett 22 ládájáról szóló 

4 Mémoires de Rabutin, 149. Cserei jegyzék januárius 22., februárius 4. és 
Hist. 361. április io-ik napjáról a Teleki-lt. -ban. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



507 



ségének színe-java Magyarországba követte a fejedelmet s éppen- 
séggel nem tartott tőle, hogy «a magyarországi kása» meg- 
égeti a száját. Az otthon maradtak hűségesküjének beszedésére 
a labancz országgyűlés és a szász egyetem 1706 februárius 
25-ikén biztosokat rendelt. 9 Mialatt a régi és az újdonsült labanczok 
márczius 20-ikára a szebeni általános számadásra készültek, 
hogy szenvedett káraikat ottan megtérítsék, 10 a bujdosó kuruezok 




1^8. HUSZT VARA. 



csattanó választ adtak a segesvári labancz országgyűlésnek. 
A fejedelem Miskolczon másfél hónapot a pénz- és hadügyek 
rendezésével töltvén, 1706 márczius 8-ikán átment Egerbe, 11 
hol azután április 22-ikéig maradt. 12 Megérkezése napján nyílt 
meg Huszton az erdélyi országgyűlés, a mely Vay Ádám és 
Kálmánczai István magyar tanácsurak jelenlétében azonnal ki- 
mondta, hogy Erdély a magyar confoederatióhoz csatlakozik. 15 
Elméjökre vették ezen két hazának az egész világ előtt jó hírrel 



9 Miké gyűjt., Erdélyi N. Múzeum. 

10 Gr. Teleki László levele Segesvárról 
1706 februárius 22. (Teleki-lt. T. S. oszt.) 

1 1 Aznap már onnan írt Bercsényinek 
és Károlyinak. Arch. R. 1. 478—481. 
Szendrei szerint (Miskolcz tört. 11. 342.) 
9-éig maradt Miskolczon. 



12 Arch R. 1. 534. 

1 3 Juramentum Confoederationis Incly- 
torum Regnorum Hungáriáé et Transsyl- 
vaniáé Statuum etOrdinum 1706 márczius 8. 
Az eredeti szövetséglevél a mvásárhelyi 
Teleki-levéltárban. Hasonmása ehhez a 
könyvhöz mellékelve. 

64* 



508 MARKI SÁNDOR. 

s nagy győzedelmekkel tündöklő régi dicső sorsát és boldogságát. 
Ellenben keservesen tekintették az Ausztriai Háznak kegyetlen 
uralkodását követő és most is sok szerencsétlenséggel küzködő 
nyomorúságait. Tökéletesen belátták tehát, hogy «ezen két 
hazának szerencséje azon egy hajóban evezne, a melynek mind 
elmerülése, mind sorsának bátorságos partra való jutása elsza- 
kadhatatlanúl össze volna kapcsolva)). Idáig is közösen hada- 
koztak az Ausztriai Ház ellen s ezentúl is hadakoznak, mert 
«mind a közügyre, mind azon egy magyari vérre, mind pedig 
természetre és nemzetséges szokásra való nézve összeköttettek)). 
Állandó és mind a két hazának rendjei közt tehát megmásolha- 
tatlan akarat legyen, hogy a szabadság helyreállítására felvett 
mostani ügyet mind a két fél tulajdon magáénak tartsa. 
Az Ausztriai Házzal egyik fél se lépjen békességre egymásnak 
híre és akarata nélkül. « Nyilván való lévén, hogy az erdélyi 
fejedelemségnek az ausztriai regimentői való elszakadása mind a 
két hazának boldogulására szükséges, — ahhoz képest ha szintén 
a magyarországi státusok részéről békességre menne is a dolog, 
mindazonáltal az se legyen másként, hanemha annak egész 
minden szabadsága megadatik.)) Mivel tehát az Ausztriai Ház 
Erdélyhez semmi igaz jogot nem táplálhat, Rákóczi fejedelmet 
a szabad választásnak elejétől fogva fentartott ereje és a magyar 
nemzetnek kezesség formában leendő istápja szerint is Erdély 
s a hozzá tartozó részek birodalmában eltökéllett végzésökhöz 
képest megtartják. Ha pedig az Ausztriai Ház a magyar sza- 
badság biztositására kötendő békét, szokása szerint, ismét fel- 
bontaná, az erdélyi rendek annak védelmére fegyvert fogni 
kötelesek; viszont Magyarország is köteles Erdélyországot az 
Ausztriai Ház ellen mindenkor segíteni. 

Erdély rendéi tehát oly időben mondták ki a Habsburg- 
háztól való elszakadásukat, a mikor Francziaország még nem 
válaszolt határozottan a felajánlott franczia-bajor-erdélyi-magyar 
szövetség tervére és a mikor még nem érkezett meg XIV. Lajos 
válasza, hogy Rákóczival csak az erdélyi fejedelemségbe való 






% m % Xj/fatuum Uűzdim 



: / 9Z_-_T 




■ft! 



4 /? iá S " . 

fíafr&fv?rnA> r%f$& r/ft/fr&,dí£Vteífcfr^s-auf-!;c>?&U*ttiír 
Muci Jü 44 'Tffffr* **>$&*}**', Hff***. ^'^W^'^Wf»áu 

• d? ' ' / A $' ' 

Ji>(HM~ tffftn-iCj tyémfsí Scifrr*r»xfye**&f9 Jí/^fTr^ fj 7^?~ 

^y ^jf / , f?tf y* yi. y} > y^ i 

J " i#*A yy yr c r ^/n^^^fz SuJÓ' ^^u.^^ár^ff^tJj^ 

t anfipisj jzcyyyj-fÁ/ íte/<^.-y; % \ : /;«. ,y± r,>"/.< uzuh í#faf*> 
>J t J f^/ // ^ • ■ c I 



A HUSZTI ORSZÁGGYŰLÉS VÉGZÉSEINEK 1—3. ÉS UTOLSÓ LAPJA. 



frty-tl-fwX-W ftwt^&kj gfifávrifa* W#;JaUr%dJnv¥Jp 









d-ch€/i át 



'<de/t 



i Í£rftztM h'&Ártt- tertr&», vfatrzgtrrtn-riank' tnt/Utradff 









7^, ?r>6tt,tKn& €é 1&&/~'h»£,í 




jfua»Jc és rrrinU* Xtt-ffásanajíáa-niji Áfa 



?£>Uu 



rótt ftwátávfa*%jm'tHé * * &&jy faíád*"* ?**pf*'4»*k' 

fák tJp&»-tS1» ^^^^^^^^^^^^ 







f» 









*t 



III. 




4) 






a~ 



'UtYt 








&. er 



n 



& 



fí 






/{a m *. 



m 



( 





(/t^&mk/i 




1 /?' 



M 



ű^M'rt*^ *$fo 



%$> 



(Icrfiíu 




IV. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 509 

beiktatása, a magyarokkal pedig függetlenségök kimondása után 
szövetkezhetik. 14 Az elkeseredés olyan általános volt, hogy a huszti, 
majd az ónodi függetlenségi nyilatkozatot nem lehet egyszerűen 
külföldi bujtogatásra visszavezetni. A huszti gyűlésen, márczius 
13-ikán, 341 úr és nemes sajátkezű aláírásával és pecsétjével 
erősítette meg azt az esküjét, hogy «az Ausztriai Ház által 
megbántódott szabadságunk és törvényünk helyben való állítása 
végett a méltóságos erdélyi választott és Magyarország confoe- 
deráit státusai vezérlő fejedeleme, Rákóczi Ferencz kegyelmes 
urunk ő nagysága által felvett, ő nagysága ellen folytató és 
forgató Ausztriai Ház ellen való igaz, nemzetséges ügyünk 
mellett az ő nagysága hűségében, utolsó csepp vérünkig és 
halálunkig való megmaradással leszünk, ő nagyságától függünk 
és abban megmaradunk s el nem hagyjuk» stb., a most kötött 
uniónak pedig igaz tagjai lesznek. IS Az unió első következése 
az volt, hogy márczius 16-ikán az erdélyi rendek is követeket 
küldtek a nagyszombati békealkudozásokra; de határozottan 
utasította őket annak kijelentésére, hogy Erdélyország többé 
nem függ az Ausztriai Háztól, hanem szabadon választott feje- 
delmüktől, II. Rákóczi Ferencztől függenek s a szabad választás 
mellől el nem állanak. 16 

Ez annál fontosabb nyilatkozat, mert az angol és a hollandi 
közbenjárók már a nagyszombati békealkudozások elején figyel- 
meztették a magyarokat, hogy az uralkodóház semmi szín alatt 
nem engedi át Erdélyt Rákóczinak, hanem inkább valami más 
fejedelemséggel kárpótolja. A fejedelem gyanította, hogy a 

14 Rákóczi emlékiratai, 178., 198. jegyzéke (Arch. R. 1. 20., 22.). Az udvar 
1 J Három külön eredeti oklevél. Dátum (Egy lengyel kir. tanácsos levele szerint, 
ex congregatione generáli in oppidoHuszth Thaly, Kalászok, 204.) sok levéltár föl- 
celebrata die 19. mensis Mártii Anno 1706. égetése után «már azt hiszi vala, hogy 
Expeditum per me Franciscum Darvay ennek az erdélyiekkel kötött békelevélnek 
prothonotarium. (Marosvásárhelyi Teleki- semmi mása meg nem maradott : de a feje- 
levéltár. Régi jelzése: fasc. 27. nro 616.) delem azt kinyomatván, közönségessé tette 
Rákóczi levéltárának 1706 május 12-ikén vala.» Most a Teleki-levéltárból az eredeti 
készült jegyzéke szerint ott 1501. sz. a. is előkerült. 

megvolt a huszti konvent összehivó-levele 16 Thaly, Bercsényi, in. 523., 726. 
és 1550. sz. a. az ott hozott törvények 



5IO MÁRKI SÁNDOR. 

miniszterek, kik inkább kezöket vágatnák le, mint Erdély át- 
engedését aláírják, nyilván az Ausztriai Háznak íiúágon való 
kihalásáról gondolkodnak s azt szeretnék, hogy akkor is az 
Ausztriai Ház leányági maradéka hordozza kezében Erdélyivel 
Magyarország zaboláját. 17 Ö maga kész volt Erdélyről lemondani, 
ha a nélkül is biztosítják hazánk szabadságának helyreállításáról ; 
de az Ausztriai Házból még idáig egy királyunk sem volt, ki 
a törvényeket megtartotta volna. 18 Akkor még arra gondolt, hogy 
a magyar király felsősége alatt legyen Erdély fejedelme s 
mint ilyen a magyar alkotmányosság természetes kezese. Ezt 
nem a Habsburgok iránt érzett gyűlölete sugallta ; másfél esztendő 
múlva a bajor választóval, mint esetleges magyar királylyal 
szemben is szabályozni kívánta az erdélyi fejedelem helyzetét. 19 
Ellenzett minden követelést, a mi független fejedelmi jellegét 
sértené. 20 Azért izente meg a török portának is, hogy készebb 
kibékülni a római császárral, mint — a szokott évi ajándékon 
kívül — adót fizetni a szultánnak. 21 De a huszti országgyűlés 
Német- és Törökországtól egyaránt független Erdélyt akart; 
mire a fejedelem újból kijelentette, 22 hogy az erdélyi fejede- 
lemség dolga olyan közügy, a mely nélkül meg nem békülhet. 
Nem boldogulhattak tehát vele mindazok, a kiket 1706 első 
felében az udvar azért küldött hozzá, hogy Erdély birtokát 
magánügynek tüntessék föl. Ragaszkodott ahhoz a területhez, 
a melyet a gondviselés rendelt számára. 23 «En már ezekről 
sokszori declaratiókat tettem s írtam, a melyektől hazám javát 
óhajtó s kereső elmém, szívem habozó változásokkal se nem 
csüggedezik, se a jövendőnek félelmétől meg nem változik — 
mondta volt egyízben. 24 — Lássa az édes hazám, ha maga 

*7 Rákóczi Okolicsányi Pálhoz 1705 2I Rákóczi utasítása a portai követek 

deczember 26. Arch. R. 1. 449. számára 1706 januárius 9. U. o. 472. 

18 Rákóczi Szirmayhoz 1705 deczem- 22 Rákóczi Okolicsányihoz 1706 május 
ber 26. U. o. 451—2. és 1706 januárius 13-ikán. U. o. 543 — 4. V. ö. levelét Szir- 
elsö hetében, 463. mayhoz. Arch. R. 1. 554. 

1 9 Vetésy levele 1707 október 13-ikán. 23 Stepney Harleynak 1706 június 14. 
Fiedler, 1. 302 — 3. Simonyinál, in. 75. 

20 Rákóczi 1706 januárius 4-ikén. Arch. 2 4 Rákóczi Károlyihoz május 15. Arch. R. 
R. 1. 462. 1. 544. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



5" 



oltalmára alkalmatosnak akar-e tenni, avagy azzal nem gondol- 
ván, maga maradékinak jármot akar hagyni nyakában ? Szokott 
mondásom szerint: quo fata vocant, virtus secura sequitur . . .» 

A szenátus Érsekújvárott valóban bevette a 23 békepont közé 
másodiknak, hogy «Erdély az Ausztriai Ház uralma alól kivé- 
tetvén, fejedelmét szabadon válaszsza». 

Azonban az udvar hallani sem akart erről, sőt arról sem, 



á£%á> ' J - ' ?! ^<f^s 




















'f&erwdr 



,«*ím^' ■ -B 






«£vi» 



&L.JD ±ti(^te,A^.jr^ ?, *''í^__ *JL^ ( 



I59. LEUCHTENBERG HERCZEGSEG TÉRKÉPE. 



hogy az erdélyi urak Rákóczinak, mint erdélyi fejedelemnek 
követei jelenjenek meg a nagyszombati értekezleten. Hiszen 
Erdély egészen a császár kezében van s kormánya már be is 
nyújtotta az ország kívánságait. A kormány és az egész ország 
tiltakozott Rákóczi megválasztása ellen, mert «személyét utálják. » 
Nincs tehát semmiféle okuk ezen a világon, hogy az erdélyiek 
ügyét az ő nevében szorgalmazzák. 25 A közbenjáró hatalmak 
képviselői szintén úgy vélték, hogy a különben is a kívánatok be- 



2 $ Wratislaw a közbenjárókhoz június 13. Simonyi, 111. 71. 



512 MARKI SÁNDOR. 

adása után (június 14.) érkezett erdélyiek nem képviselhetnek olyan 
országot, a mely tiltakozott Rákóczi fejedelemsége ellen s a 
bécsi udvarnál keresett pártfogást. 26 Mialatt a czímet keresték, 
hogyan tárgyaljanak mégis velük, 27 Wratislaw Érsekújváron 
június 30-ikán szemébe mondta Rákóczinak, hogy a császár 
utolsó magyar alattvalóját is szívesebben elösmerné erdélyi 
fejedelemnek, mint őt. 28 Biztosította, hogy Bargau grófságot 
(Ulm és Augsburg közt) és a felső-pfalzi Leuchtenberg herczeg- 
séget, a melyeket imént koboztak el a bajor választótól, 29 füg- 
getlen német fejedelemséggé alakítják számára s ülést és szava- 
zatot adnak neki a német birodalmi gyűlésen, magyarországi 
jószágait is meghagyják, de Erdélyben meg nem tűrhetik. 
A fejedelem azonban kijelentette, hogy nem czélja családjának 
emelése, mert ő a háborút egyedül hazája szabadságáért kezdte 
s ehhez születése csatolja. Most még hálásabbnak kell lennie 
hazája iránt, a mely rábízta a kormányt. De ő az erdélyi feje- 
delemséget sem követeli s beéri vele, ha a király megtartja a 
Diploma Leopoldinumot. Ha ebben csak személye az akadály, a 
választásról szóló oklevelet visszaadja az erdélyi rendeknek, 
hogy mindkét félnek tetsző fejedelmet válaszszanak. Nem bánja, 
ha legkisebb szolgáját teszik is helyébe. Ebben a szellemben 
nyilatkozott a fejedelem később kedves nénjének is, Aspremont 
őrgrófnénak, a ki az udvar felhatalmazásával biztosította, hogy 
a császár mindent megad, az egy Erdélyt kivéve. 30 

Még abban is csak nehezen nyugodott volna meg, hogy a 
béketárgyalások idején ő is, a császár is erdélyi fejedelemnek 

26 Rechteren Wratislawnak 1706 jú- a Dunába ömlő Mindéi mellett feküdt, 
nius 24. Simonyi, 111. 89—91. Leuchtenberg fontosabb, mivel 220 km 2 -re 

27 U. o. in. 110., 113 — 5., 118 — 9., 119— terjedt s herczegi rangú tartománygrófjá- 
122., 122 — 3., I2 5 — 9- na k ülése és szavazata volt a birod. gyü- 

28 Stepney Harleynak július 13. U. o. lésen. 1616— 1707 közt, a Leuchtenbergek 
in. 140. kihaltával, a bajor választóké, 1709— 1714-ig 

29 Histoire du Prince Ragotzi (1707.), Lamberg herczegé volt; azután vissza- 
216. Stepney Harleynak 1706 július 10. került Bajorországhoz. Történetét megirta 
Simonyi, 111. 160. Burgan őrgrófság a Wittmann (1852.) és Brunner (1862.) 
Habsburgoké volt 1806-ig, a mikor Bajor- 30 Rákóczi emlékiratai, 179— 181. (Hist. 
országhoz került; a sváb tartományban, des révol. v. 295 — 7.) 



Ií. RÁKÓCZI FERENCZ. 513 

nevezzék magukat; 31 pedig mennyire nem kereste ezt a czímet, 
abból is kiviláglik, hogy az erdélyi fejedelemséget megválasz- 
tása után nyiltan csak 16 hónap múlva s akkor is a szécsényi 
országgyűlés kívánságára fogadta el. 32 A szécsényi törvényt s 
nem a maga érdekét követte. A nagyszombati tárgyaláson már 
június 29-ikén és 30-ikán eldőlt, hogy a szövetkezett magyarok 
el nem állanak az Erdélylyel kötött uniótól s hogy Erdélyt nem 
áldozzák fel a császáriaknak. 33 Viszont az udvar sem mint 
Rákóczi, sem mint az erdélyi szövetkezett rendek követeit nem 
akarta odabocsátani az erdélyieket a nagyszombati tárgyalá- 
sokhoz, hanem csupán mint az erdélyi elégületlenek küldötteit. 
Bercsényi gróf meggyőzte a közbenjárókat, hogy nálunk egy 
vármegyének is vannak rendjei, Erdélyből pedig hét vármegye : 
Hunyad, Fehér, Torda, Aranyosszék, Kolozs, Belső-Szolnok, 
Doboka most is Rákóczinak engedelmeskedik s az ő erdélyi 
kormánytanácsa őrzi a magyar és székely nemzetek pecsétjeit 
is ; az udvar azonban nem engedett. 

((Elejétől fogva általláttam, — írta a fejedelem 34 — hogy semmi 
egyébre a bécsi udvar annyira nem czéloz, mint hogy Erdélynek 
egyszer tett választását semmivé tehesse, vagy pedig a békesség 
megszakítását saját nagyravágyásomnak tulajdonítsa.)) Abban a 
meggyőződésben élt, hogy a lemondással nem teheti magát 
érdemetlenné a fejedelemségre, mint II. Apafi Mihály. Ha az 
erdélyi rendek másként gondolkodnak, nem kívánja letett hitökkel 
kényszeríteni őket, hogy érette hadakozzanak. De vak volna, 
úgymond, a ki be nem látná, hogy őket ezzel a magyarországi 
békességből is kirekeszteni akarják; mert a mint beleegyezünk, 
hogy ne szövetséges rendeknek, hanem elégedetleneknek nevez- 
zék őket, elösmerik vele, hogy nincs joguk tanácskozni az 
ország dolgairól; s hogy erdélyi rendeknek csak a császár 



3* Rákóczi 1706 jónius 19. Rádaynak. 3 3 Bővebben Thaly, Bercsényi, nr. 

Arch. R. 1. 553. 740-2. 

32 Stepney Harleynak július 2. Simonyi, 34 Rákóczi Bercsényihez július 5. Arch. 

in. 108. R. 558-9. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 65 



514 MÁRKI SÁNDOR. 

híveit lehet nevezni. Ha pedig ezek a hallgatagon elösmert 
rendek nem akarnak elszakadni a császár uralkodásától : hogyan 
tekintsék jogosnak azt az elszakadást, a melyet az elégületlenek 
szövetsége mondott ki? 

Július 23-ikán Stepney már kedvtelenül írta, hogy a béke- 
alkudozások véget értek s hogy mindenki Wratislaw erdélyi 
politikáját tartja a szakadás okának. 35 Wratislaw és maga a 
császár szerint a magyarok nem akarják a békét; pedig Bruyninx 
szerint ?6 megköthetnék, ha meghagynák Erdélyben a szabad 
fejedelemválasztás jogát. Ezen az áron Magyarországgal régen 
megbékülhettek volna s nem kellene attól tartaniok, hogy a 
török erdélyi fejedelemmé teszi Rákóczit. Nem köthetnek addig 
békét, míg Erdélyt Rákóczinak nem adják. 37 A török az erdélyi 
fejedelemválasztást nem tekintette volna a karlóczai béke meg- 
sértésének. És ha a választás a béke megkötése után történnék, 
a császár pártfogása alatt álló választott fejedelemtől nem 
követelnének adót. Másképen állana a dolog egy független feje- 
delemmel szemben, kivált ha az segítséget kérne a császár ellen. 38 
De a bécsiek inkább bevárják a törökkel való szakítást, mint 
hogy Erdélyt átengedjék Rákóczinak. 39 Rákóczi többször bizto- 
sította Stepneyt, hogy — Thököly példáján okulva — a török 
pártfogását csak a legnagyobb szükségben kérné. De az udvar 
inkább koczkáztatja Magyarországot, mint hogy lemondjon 
Erdélyről. 40 A közbenjáróknak, a kik ebben az ügyben július 
18-án magával Rákóczival értekeztek, az volt a felfogásuk, hogy 
ha a magyarok lemondanának Erdélyről, gyalázatosan elhagynák 
szövetségeseiket s nemsokára maguk is olyan szolgaságra jut- 
nának, mint az erdélyiek. Szabad országban élő embernek fáj- 
dalmas látni a leigázásnak ezt a tervét. 41 

3 5 Simonyinál, 111. 165—6. 

3 6 Stepneyhez 1706 november 15. U. o. 111. 278. 

37 Bruyninx Stepneynek, deczember 8. U. o. irt. 278. 

3 8 Sutton Stepneyhez, szeptember 26. U. o. 250—1. 

39 Bruyninx deczember 15. U. o. ni. 287. 

40 Stepney Harleynak, deczember 27. U. o. 294—9. 

4* Stepney Harleynak, 1706 július 20. U. o. 111. 158 — 9. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 515 

Rákóczi megfogadta Illésházy István százesztendős tanácsát, 
hogy kétfelé ne szakítsa az országot s messzebbre és a jöven- 
dőre is nézzen. 42 Ezért kívánta Magyarország és Erdély egyesü- 
lését, a mi — legalább a papiroson — meg is történt. De Illés- 
házy óta Magyarország nagyidőre elvesztette szabad választása 
jogát s így tulajdonképen nem kétféle, magyar és erdélyi, hanem 
csak egy: erdélyi szabad választásról volt szó. Ebben pedig 
ragaszkodnia kellett Bocskaynak szintén százesztendős végren- 
deletéhez, hogy Erdélyben, a nemzet egységének veszedelme 
nélkül, külön fejedelemnek kell uralkodnia. 43 Máskülönben elvesz 
Magyarország alkotmánya, szabadsága is. Ez az erős meg- 
győződése okozta a nagyszombati békealkudozások megszakítását. 



XI. 
RÁKÓCZI ÉS HORVÁTORSZÁG. 

üséges emberei Rákóczinak oly területeken is akadtak, a 
melyekre állandóan császári ágyúk voltak kiszegezve ; pl. 
az erdélyi szászok földjén vagy Horvátországban. A feje- 
delem kezében utolsó eszköz volt a kényszerítés. Nemzetiségi 
politikájának alapja a kölcsönös megértés, a mit azonban soha- 
sem keresett a magyar nemzeti eszme rovására. De szerinte 
egy emberélet nem elegendő arra, hogy átalakítsa és megvál- 
toztassa Erdély három törvényes nemzete szellemét. Megilleti 
az a dicséret, hogy az új időktől kívánt nemzeti szellemet nem- 
csak Erdélyben, hanem egész Magyarországban megteremteni 
törekedett. Innen van, hogy Erdély uniójával egyidőben Horvát- 
országot, mint társországot is megnyerni törekedett a nemzeti 
ügy számára. 

Horvátország legdélibb részén 1568. óta végigkígyózott a 
katonai határőrvidék, ellenben magyar igazgatás alatt állt a 
drávántúli kerület, vagyis Valkó-, Pozsega-, Szerem- és Verőcze- 

42 Szalay, Magyarorsz. tört., ív. 497. 4 3 Katona, Hist. Crit. xxviii. 665. 




516 MÁRKI SÁNDOR. 

megyék területe, 1 a melyet csak egy évtized múlva kezdtek 
Szlavóniának nevezni és Horvátországhoz számítani. Ez az Új- 
Szlavónia sohasem volt ország, mint a régi, a mely alatt a mai 
Horvátország három főmegyéjét, Zágrábot, Kőröst és Varasdot 
értették. Horvátország éppen ezekben az időkben kezdett mai 
területén kialakulni s így nagyon természetes, hogy Rákóczinak 
számolnia kellett vele, mint a független Magyarország alávetett 
(partes subjectae) és kiegészítő részével. 

Azonban a horvátok Rákóczi barátjának, gróf Batthyány 
Ádám bánnak halála (1703 augusztus 26) után szintén a nemzeti 
ügy ellenségei közé szegődtek. Hálásak voltak I. Lipót iránt, 
ki tántoríthatatlan hűségüket magasztalva, pár héttel azelőtt 
osztrák kormány alól horvát kormány alá rendelte az Unna, 
Kulpa és Száva közt levő területet. 2 Lajos bádeni őrgróf gróf 
Pálffy János altábornagy kinevezését azzal ajánlotta I. Lipót 
figyelmébe, hogy megbízhatik személyében, erélyében, buzgósá- 
gában, tehetségében. 3 Jenő, savoyai herczeg is őt tartotta leg- 
alkalmasabbnak a «lázadók» leverésére. 4 1704. elején bánná 
kineveztetvén, mindjárt szervezte is az ellenforradalmat Horvát- 
országban. Két esztendő múlva gróf Forgách Simon szemére 
vetette, hogy felesége okos asszony létére búsul, mert tudja, 
hogy a magyarok a jövő nemzedék szabadságáért küzdenek, ő 
pedig üldözi őket. 5 A bán azt felelte, hogy ha felesége még 
tízszerte szomorúbb volna is, akkor sem szegné meg a császár 
iránti hűségét. Nem a magyarokat üldözi ő, hanem a király 
ellenségeit. 9 Bercsényi szerint azonban 7 Pálffy soha nem hazudik 
nagyobbat, mint mikor magát nem hazudni mondja. Pálffy 
nevéhez a kegyetlenségeknek egész sora tapad; a bán teljes 
kíméletlenséggel tört a kuruczokra s rácz és horvát hadait, ha 

1 Esterházy Pál nádor rendelete 171 1 4 U. o. 229. 

februárius 23. Pesty, Száz levél Horvát- S Forgách Pálffyhoz 1706 márczius 27. 

országról, 14. Simonyi, 11. 587. 

2 1703 július 10-iki rendelet. Szalay, vi. 6 Pálffy Forgáchhoz 1706 márczius 29. 
142. Kukuljevics, Arkiv, ír. 60-64. U. o. 588—590. 

3 Levele 1703 november 15. Arneth, 7 Bercsényi Rákóczihoz 1709 október 3. 
Prinz Eugen, 1. 469. Arch. R. vi. 358. 




IŐO. ERDŐDI ÉS VÖRÖSKŐI GRÓF PÁLFFY JÁNOS. 



518 MÁRKI SÁNDOR. 

talán akarta is, nem tudta meggátolni a Dunántúl rablásában, 
égetésében s még az asszonyoknak, gyermekeknek is legyilko- 
lásában. 8 Később 9 Rákóczi mégis Isten csodálatos munkájának 
tartotta, hogy példa nélkül ellenségünk kormányzását Pálffynak, 
a magyarnak kezére adta és juttatta oly időben, midőn az idegen 
nemzet végrehajtani kívánja nemzetünk fölött magában régen 
kimondott ítéletét. Tőle remélte a békét, a küzdelmek sikerének 
biztosítását. Ez a háború vége felé tett nyilatkozata eléggé meg- 
magyarázza, az egész küzdelem alatt miért nem mondott le 
soha arról a reményéről, hogy a horvátokat megnyerheti a 
szabadság ügyének. De még a fölkelés végén is hiában 




l6l. GRÓF PÁLFFY JÁNOS NÉVALÁÍRÁSA. 

intette, feleljen meg Pálffy János a Feldmarschalnak : lázadó 
volt-e a. magyar, vagy csak a jogát védte? 10 Bercsényi pedig 
megvallotta, hogy jobban fél a Pálffy színes magyarságától, 
mint a Heister mérgétől, mert sokat megcsal az ő magyar- 
sága. 11 O maga sohasem hitte, hogy «az a férfiú, kire az udvari 
visszahatás egyik legromlásosabb eszköze volt bízva, » 12 buzgó 
híve lehessen az alkotmány helyreállításának. « Magyar emberrel 
volt ugyan dolgom, — írta utóbb a fejedelem is 13 — de 
olyannal, a ki szivvel-lélekkel a némethez szított. » 

Lipót király azonban örvendett, hogy a horvátok a bánnak, 
ennek az ő szemében gondviselésszerű embernek, kineveztetését 

8 Thaly ítélete róla: Századok, 1882. 10 171 1 februárius 11. Károlyi önélet- 
488., Hadtört. Közlemények 1890. 415. írása, ír. 291. 

Lánczy Gyula védelmezte : Századok, 1890. ll 1711 januárius 29. Rákóczihoz. Arch. 

293—4. R- vr. 686. 

9 1710 november végén. Arch. R. nr. I2 Lánczy a Századokban, 1890., 293. 
199., 202. 13 Rákóczi önéletrajza, 194. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 519 

örömmel fogadták. Kérte őket, legyenek hívek ezekben a nehéz 
időkben ; őseiket követve, siessenek szorongatott trónja segít- 
ségére. Hogy pedig harczi kedvöket növelje, ismételten meg- 
ígérte a határőrvidék polgárosítását. 1 * 

Ugyanekkor (1704 januárius 18) Rákóczi szintén figyelmeztette 
a horvátokat, hogy a visszacsatolásban nincs mit bízniok. Orszá- 
guk, mely a magyar korona tartománya, tulajdonképen a stájer 
kormánytól függ; országuk néhány elszakított részét nyiltan a 
szomszédos osztrák tartományokhoz kapcsolták; s néhány 
megyére korlátolták a bán hatóságát, mely valaha három 
országra terjedett ki. Reméli tehát, hogy a horvát nép vele 
közösen fog harczolni a szabadságért. Hiszen benne is horvát 
vér csörgedezik, mert édes anyja horvát s vele együtt dicsőséges 
ősök ivadéka. Önmaga nem nagyravágyásból, hanem haza- 
szeretetből fogott fegyvert. Ha tehát valaki, a közjó hátraveté- 
sével, nyiltan vagy kéz alatt neki ellenállana, mint a haza 
szabadságainak és törvényeinek árulója, érezni fogja a tűz és 
vas bosszuló súlyát. 15 

A horvát rendek azonban a varasdi gyűlésen februárius 
20-ikán nem neki, hanem ellene a királynak ajánlottak meg 
15.000 zsoldost a Dráva vonalának védelmére. 16 Károlyi 
Sándor azonnal hadakat küldött a Dráva felé, de csak- 
hamar meggyőződött róla, hogy « a horvátországiaktól hajlandóság 
semmi úttal sem lehet)). 1 7 Mindamellett a fejedelem azt remélte, 
hogy nagyobb nehézségek nélkül elfoglalhatja a horvátországi 
kikötőket, kivált ha meggyőzheti a lakosokat arról, hogy a 
spanyolországi összeköttetésnek tetemes hasznát látják. E végből 
XIV. Lajost arra kérte, utasítsa a nápolyi spanyol kormányzót, 
hogy őt hadi szerekkel és katonákkal segítse. Ennek láttára a 
török felhagyna azzal a titkos tervével, hogy újból Dél-Magyar- 



H 1. Lipót a horvátokhoz 1704 januárius 16 Wienerisches Diarium, 1704. 56. sz. 

24., 27. Kukuljevics, Arkiv, n. 64—66. Szalay, vr. 143. 

Margalits, Horvát tört. repertórium, 1. 23. 17 Szarka Zsigmond Károlyihoz Csák- 

I S Margalits, 11. 741. Szalay, ív. 142. tornyáról 1704 márczius 6. Arch. R. 1. 214. 



520 MÁRKI SÁNDOR. 

ország rovására akarjon terjeszkedni. 18 Azonban július 5-ikén 
I. Lipót már megdicsérte a horvátokat, hogy nem csatlakoztak 
Rákóczihoz, sőt küzdöttek is ellene; őseik módjára maradjanak 
is hívek az uralkodó-házhoz, mely fentartja jogaikat, szabadsá- 
gaikat, kiváltságaikat. 19 Három hét múlva viszont gróf Forgách 
Simon írt hozzájuk, mielőtt átkelne a Murán és a Dráván. 
Mivel Rákóczi mintegy az égtől küldve fogott fegyvert s igaz- 
ságos fegyverei mindenütt győzedelmeskednek, csatlakozzanak 
hozzá, hogy felszabadítsa őket az Ausztriai Ház igája alól s 
jó régi szomszédságukkal elvesztett régi szabadságukat is helyre- 
állítsa. 20 Forgách hadai benyargalták a Mura mentét, de a 
horvátok tovább is ellenségeink maradtak. 21 Csínom Palkó 
nótájában a kurucz kicsúfolta «a nagyszájú)) horvátot, kinek 
fekete (parasztnak való) a csizmája, hosszúnyakú, kurtafarkú, 
görcsös a paripája; nincs egyebe, csak egy rossz, rozsdás «kala- 
bérja,» életlen szablyája, — «sokszor száznak sincs közöttük 
egy pipa dohánya». 22 Csatlakozásuk mégis nagyot fordított volna 
a szabadságharcz dolgán. Azért történt, hogy Rákóczi fejedelem, 
éppen a szerencsétlen zsibói csata után, Bethlenből 1705 november 
17-ikén, Vojnovics Józsefet újabb felhívással küldte a horvátokhoz, 
szövetkezzenek vele a közös szabadság oltalmára, máskülönben 
hazaárulók módjára bünteti őket. 23 Talán ez a felhívás bírta 
Pálffyt arra az elhatározásra, hogy mikor az udvar deczember 
10-ikén Bruckból Bécsbe hivatta, ne fogadja el az olasz had- 
sereghez való küldetését ; mert neki, mint horvát bánnak, 
esküje értelmében, különben sem szabad Magyarországon kívül 
szolgálnia. 24 Harmadfél hónap múlva (1706 februárius 24.) 
Wiener-Neustadtba ment, hogy hadat gyűjtsön a magyarok 
ellen 2J abban a városban, a melyben egy horvát bánt a magyarok 



18 Fiedler, n. 445. Szalay, vi. 165. 22 Thaly, Adalékok, n. 91. 

19 Margalits, 1. 23. 23 Fiedler, 11. 589., 47. sz. 

20 Forgách a horvátokhoz 1704 július 27. 24 Stepney Harleyhoz 1705 deczember 
«Urbarium, 1714.)) 67 — 70. 1. (Dési gimn. 12. Simonyi, 11. 273. 

könyvtár). 25 Rákóczi 1706 márczius 29. Arch. R. 

21 Rákóczi emlékiratai, 91., 97. 1. 504. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 52I 

szabadságának keresése miatt egy emberöltővel azelőtt lefejeztek. 
Egy hónap alatt 22 kornyétaaljból és 2 zászlóalj németből állt 
a hada s a nyáron mindössze 8000 emberrel csatlakozott 
Starhemberg Guidó fővezérhez. Stepney angol követ szerint 26 
ezer német rendes katonáján kívül «a többi horvát, oláh, rácz 
és más ily barbár nemzetekből áll, kik több kárt okoznak mint 
maga az ellenség)). 

Időközben a fejedelem a miskolczi tanácsülésből 1706 febru- 
árius 8-án Horvát-, Tót- és Dalmátországot határozottan fel- 
szólította a szövetséghez való csatlakozásra. 27 Hallotta is, hogy a 
francziák a tenger felől, Horvátországon át akarnak segítségére 
jönni 28 s örvendett, hogy ((Horvátország felől jobban lengedez- 
nek a franczia szelek)). 29 PálfTynak akkor még csak 4000 embere 
volt a Dráva mentén és sikerűit is Csáky Mihály tábornokot 
helyéből kinyomni ; de, úgy látszik, nem sokat tartott «a franczia 
szelektől)), mert más csatatérre, a császáriakkal való egyesülésre 
törekedett. Ha folytatni lehetett volna a Vojnovics vállalatát, a 
fejedelem szerint «jobban megindult volna Pálffyban a bolha)). 3 ° 
Azonban így is bízott a horvátországi tervekben ; csak attól tar- 
tott, hogy csorba esik rajta, ha csakugyan 15.000 angol és 
hollandi megy Olaszországba. 31 Ily kép a bécsiek újból kedvök- 
ben jártak a horvátoknak. A király május 26-ikán megdicsérte 
hűségöket. Remélte, hogy a magyar (dázadók)) ellen jövőre is 
segítik s megígérte, hogy hálás lesz irántuk. 32 

Mindamellett báró Vojnovics, a kit Rákóczi ezredesnek neve- 
zett ki, Boszniában megkezdte a táborozást. Török és bosnyák 
hadakat szedett, hogy segítségükkel fölkelésre bírja a granicsá- 
rokat, kik Rákócziban vértanú bánjuk, Zrínyi Péter unokáját 
látták. A fejedelem szeptember 28-ikán a nagyvezirt török levele 

26 Stepney Harieyhoz 1706 augusztus 28 Rákóczi 1706 márczius 22. Arch. R. 
14. Simonyi, nr. 193. V. ö. Thaly jegy- 1. 495. 

zeteit Rákóczi emlékirataihoz 184., 234. 2 9 Rákóczi április 13. U. o. 1. 524. 

2 7 Thaly, Bercsényi, in. 519. Szendrei, 30 Rákóczi április 2. U. o. 1. 504. 
Miskolcz tört. ír. 337. Századok, 1879. 3 1 Rákóczi április 17. U. o. 528. 

297. Laszowszki 64 levele 1708-ig, Vjesnik 3 2 Margalits, 1. 23. Kukuljevics Arkiv, 

Arkiva, 1905. vn. 229— 236. 11. 67-68. 

Magyar Tört Életr. 1907. 66 



522 



MARKI SÁNDOR. 



szerint 33 biztosította, hogy a jó szomszédság kötelességeit és 
feladatait a háború alatt mindig tiszteletben tartotta. Most arra 
kéri, hogy a magas oszmán birodalom, és a hírneves magyar 
nép között a korábbi időben teljes vonzódással megőrzött és 
fentartott barátságot ne feledje el s teljesítse követeinek (kétség- 
kívül a segítősereg szedésére is vonatkozó) kérését. Nyilvánítsa 
kegyességét vele és e hírneves néppel szemben s nyújtson min- 
den lehető módon segítséget a ravaszsága és álnoksága követ- 
keztében felülkerekedett Ausztriai Ház ellen viselt háborújukban. 
Mindezt a külső hatalmak küszöbön állónak tartották, mert a 
konstantinápolyi császári követeket, Guarient, fatuskónak, gyá- 
vának és kapzsinak tartották. 34 Különben is azt beszélték, 35 




1Ö2. STARHEMBERG GUIDÓ NÉVALÁÍRÁSA. 



hogy Rákóczi már 1703 óta 80.000 tallér évi adót fizet a török- 
nek, ki erdélyi fejedelemmé akarja tenni, 36 és sürgették, 37 hogy 
a növekedő franczia befolyással szemben a szultánt a karlóczai 
béke pontos megtartására figyelmeztessék. Gróf Herberstein 
Ernő tábornok, a bródi és gradiskai végvidék parancsnoka, a 
boszniai basa előtt már deczember 15-ikén tiltakozott, hogy 
Rákóczi számára török-horvátokat toborozzanak. Vojnovics azon- 
ban továbbra is sűrűn levelezett egyes- horvátokkal. Kis-Oláh- 
ország, mely alatt Horvátország legdélibb területét, a mai Lika- 
Krbava-megyét értették, már októberben elfogadta tőle Rákóczi 
nyilt leveleit s vele egyesülten Kosztajnicza elfoglalásával akarta 



3 3 Kelt a hedsra 1118. évében Dsemadi- 
ul-ákhir hó 20-ik napján. Eredetije a kon- 
stantinápolyi diváni Hun-ajunban. (Dr. Ka- 
rácsonyi Imre szíves közlése és fordítása.) 

34 Sutton Stepneyhez 1706 szeptember 
26. Simonyi, 111. 250—3. 

35 Illésházy, az új kanczellár, november 
15. U. o. iit. 262. Coljer konstantinápolyi 



hollandus nagykövet 1707 februárius 7. 
U. o. in. 305 — 7- 

3 6 Bruyninx 1706 deczember 8. U. o. 
ni. 278. 

3 7 Harley Stepneynek deczember 21. 
U. o. 289—290. Stepney válasza deczem- 
ber 28. U. o., 294 — 299. 




9 



66" 



524 



MARKI SÁNDOR. 



a támadást kezdeni. Ezt a horvát lakosságot Tiell, a haditanács 
alelnöke, már is nyilt ellenségnek tartotta. Azonban a fölkelés 
elmaradt, mert a szultán 1707 elején Vojnovicsot és a mellé ren- 
delt franczia ezredest a bosnyák területről kitiltotta. 38 Bercsényi 
meg is írta Rákóczinak, 39 hogy Vojnovicsnak minden dolga csak 
icz-ficz-vicz. Jobb volna Károlyit odaküldeni Erdélyből, hogy a 
Szerémségen és Szlavónián át támadja meg Horvátországot- 
A fejedelem még mindig bízott ennek megnyerésében. 1707 
februárius 3-ikán a rozsnyai tanácsülésből felhívta a horvát és 
szlavón rendeket, szövetkezzenek még az országgyűlés meg- 
nyitása előtt a magyar rendekkel; hogy ha a nemzet nélkülök 
diadalmaskodnék, ne legyenek kirekesztve a diadal gyümölcsének 
élvezéséből. 40 Foglalkozott a Horvátországba való betörés gon- 
dolatával is. Nem attól tartott, hogy a németek megelőzik, 
hanem hogy a sánczokat és az átjárókat megerősítik, a horvá- 
tok pedig fölkelnek ellene; a támadás czélját tehát titkolni s«e- 
rette volna. 41 Gróf Esterházy Antal csakhamar be is tört Horvát- 
országba ; s nagyobb erővel a feladat teljesen sikerülhetett volna, 
mert maga a bán is úgy találta, hogy a horvátok nem szívesen 
harczolnak, ha német ezredek nincsenek velők. 42 Mostantól 
fogva valóban csak annyiban számítottak, a mennyiben Pálffy 
János, Draskovich János, Jellachich Miklós, Gotthal Péter alatt 
a császári seregbe beosztva küzdöttek. 43 Horvátország 1708-ban 
mindössze 1020 embert adott Rákóczi ellen, de azzal a kikötéssel, 
hogy a horvát hadak Egerszegen és Keszthelyen túl ne menjenek, 
mert szabadságaik és kiváltságaik értelmében az országon kívül 
nem tartoznak katonáskodni. 44 Sőt gyanúba is keveredvén, hogy 
közülök néhányan a kuruczokkal leveleznek, I. József gróf 

58 Thaly, A dunántúli hadjárat. Száza- 4 2 Pálffy Starhembergnek, Századok, 

dok, 1879. 296—300. 1880. 35. 

39 Bercsényi 1707 márczius 26. Arch. 4 3 Rákóczi emlékiratai, 184., 235., 253., 
R. v. 374-5- 2 55- a jegyzetekben. 

40 Szalay, vi. 389. 4 4 Szilágyi, A M. Tört. Társ. soproni 

4 1 Rákóczi Károlyihoz 1707 október 24. kirándulása, 83. (Melléklet a Századok 
Arch. R. 11. 116— 7. 1709 januárius 29. i883-ik évi kötetéhez.) 

U. o. 11. 440. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



525 



Keglevich Pétert küldte ki királyi biztosnak az ügy megvizsgá- 
lására. 45 Vége felé a granicsárok már úgy megunták a háborút, 
hogy mikor a rendek 1709-ben ismét 1500 embert szavaztak 
meg a magyarok ellen, csapatostul vándoroltak ki Törökországba. 46 
Mindezekből kitűnik, hogy a nemzetiségiek között a feje- 
delem bizonyos fokig a horvátokra és a szerbekre is számít- 
hatott, a kik pedig részben határőrök voltak s így katonai 
fegyelem alatt állottak. A bécsi udvar valóban vele szemben 
tett először sikeresebb kísérletet, hogy a délszlávokat a nemzeti 
ügy ellen fölhasználja. Hatása azonban katonai erejénél tovább 
nem terjedt. S van igazság a zágrábi egyetemi ifjúság egy 
részének 1906. évi nyilatkozatában, hogy jelentősek ezek az 
események, a melyeket a világtörténelemben felejthetetlen, hatal- 
mas dolgok idéztek elő. Jelentős az a kor, a melyben Rákóczi 
szerepelt, mert abban az időben horvátok és magyarok egy 
véres tragoediában egyetértve állottak egymás mellett. 47 S Rákó- 
czira alkalmazhatjuk a nagy horvát költő, Karnarutics szavait : 48 

«A ki halni dicsőn, becsülettel rohant, 
Égbetörő hírét mindig zengi a lant . . . 
Nem hal meg a neve és el nem enyészik, 
Míg a folyók zúgnak, fönn lesz örökkétigb 

XII. 
A FEJEDELEMASSZONY KÜLDETÉSE. 

fejedelem Erdély függetlenségében, Horvátország csatla- 
kozásában s a nemzetiségek megnyerésében kereste 
Magyarország önállóságának legfőbb biztosítékait; de 
mindenkor készen állt a becsületes békére, a mely a haza sza- 
badságát és alkotmányát helyreállítja. Rechteren már 1706 
márczius 3-ikán jelentette a császárnak, hogy Rákóczi kész meg- 
kezdeni a békealkut, de fegyverszünet kötése nélkül ez az alku 

4 5 U. o. 83—84. 47 Budapesti Hírlap 1906. 296. sz. a 

4 6 U. o. 84. Hrvacka Pravo után. 

4 8 Vuchetich Sándor fordítása. 




526 MÁRKI SÁNDOR. 

megakad, mert a főbb emberek minduntalan kénytelenek lesz- 
nek a hadsereghez távozni. 1 Az udvar elő is terjesztette a 
fegyverszünet föltételeit, de a magyarok azokat nem fogadhat- 
ták el. 2 «Ha ők beszélnek, mi cselekedjünk)), fakadt ki a feje- 
delem. 3 Ha négyfelől támadnak is a császáriak, ő Isten kegyel- 
méből csak beleül a borbélyszékbe s forgatja azt, a mint lehet. 
Mert régen átlátta s látja most is, hogy csak piszmogás a dol- 
gunk és az Aesopus kuvaszával a konczhoz kapdosunk, kény- 
telenség nélkül békességet várván a némettől. O azonban már 
megunta az okoskodó mulatságot. Bercsényi, a magyar béke- 
bizottság feje is váltig intette : ne vesse reménységét másba 
mint a fegyverbe; nem boldogít bennünket sem a levelezés, 
sem a közbenjárás, sem a pártfogás, sem semmiféle elmélkedés, 
ha fegyverünk csonkul; ebből álljon minden reménységünk. 
A hogy kezdette, a fejedelem fegyverrel folytassa a dolgot. 4 
Azonban «a tengeri csodák» 5 (az angol és holland közbenjárók) 
másképpen gondolkoztak. Stepney márczius 26-ikán újabb emlék- 
irattal fordult az udvarhoz, Okolicsányi is tett egy javaslatot, 
de Rákóczi nem bízott az udvar őszinteségében és ragaszkodott 
a miskolczi föltételekhez. 6 Úgy találta, hogy az alkudozások 
iránt mindakét részről nagy a bizalmatlanság, pedig ő ezt több- 
ször tiszta szívből szerette volna kigyomlálni. A fegyverszünet 
eddigi tárgyalása arról győzte meg, hogy megvetik a békességet, 
hacsak valami reménységecskéje is fénylik a fegyvernek ; de a bécsi 
udvar akárhogyan gondolkozik is róla, ő semmiképp sem mulasztja 
el, hogy hazánk állandó szerencséjét és boldogulását keresse. 7 
Április 13-ikán helybenhagyta, hogy Bercsényi kétheti elő- 
leges fegyverszünetet kötött, sőt a rendes fegyverszünet határ- 
idejét Szent Mihály-napig szerette volna kiterjeszteni. 8 Maga 

i Simonyi, n. 560. S U.-ö április 29. U. o. 112. 

2 Stepney márczius 10. és 20. U. o. 11. 6 Rákóczi Károlyihoz április 9. U. o. 1. 5x3. 

565., 575. 7 Rákóczi Okolicsányihoz április 12. 

5 Rákóczi Bercsényihez márczius 20* U. o. 1. 522. 

Arch. R. 493. 8 Rákóczi Bercsényihez április 13. U. o. 

4 Bercsényi Rákóczihoz 1706 márczius 524—5. Április 17 iki levele u. o. 1.528—9. 
17. Arch. R. v. 58. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



527 



mondja, 9 hogy a höchstadti csatavesztés óta nem bízott többé 
a külföldi segítségben; hajlott tehát a békére, a melyet csak a 
közbenjáró hatalmak útján remélt elérni. Ezért szánta el magát 
a rendszeres alkudozásokra. 

Egerből, a hol nagy munkásságot fejtett ki, 10 április 22-ikén 




164. A KISTAPOLCSÁNYI KASTÉLY BELSEJE. 

megindult Kistapolcsányra ; de csak könnyű szerrel; még pod- 
gyászát is ott hagyva, hogy visszajöhessen, ha a béketárgyalások 
és a hadiműveletek nem kívánják ottmaradását. 11 22-ikén Baliára 
ment hálni, 12 másnap Szécsénybe, 13 a hol a fegyverszünet fejé- 
ben a Rábántúl átengedését kívánóknak azt izente, hogy hitét 



9 Rákóczi emlékiratai, 178. 

10 Hornyik, Kecskemét, ív. 389., 390. 
Vasárnapi Újság 1863., 37. sz. Mihálik, 113. 
Simonyi, 11. 571. Történelmi Tár, 1882. 351. 
Századok, 1874. 255—7., 2 74-í l8 75- 6a - 



Arch. R. 442., 478 — 535. Rákóczi emlék- 
iratai, 178. stb. 

1 1 Rákóczi Károlyihoz április 21. Arch. 

R. 1. 534- 

12 Onnan irt Bercsényinek u. o. 535. 

13 U. o. és 536. Simonyi, 11. 619., in. 21. 



528 MÁRKI SÁNDOR. 

se feleségéért, se gyermekeiért meg nem szegi és a szövetség 
rovására nem enged oda földet. 14 Április 25-ikén érkezett Kis- 
tapolcsányra, s némi megszakítással május 16-ikáig maradt 
ottan. 15 Nem kevés csodálkozással értesült róla, hogy az udvar 
idáig nem tapasztalt hajlandóságot mutat a fegyverszünet meg- 
kötésére/ 6 sőt hozzá engedi Bécsből feleségét is, hogy mint a 
béke angyala jelenjék meg nála. 1701 november hetedike óta 
nem látták egymást. Ura szökése után az udvar a fejedelem- 
asszonyt Bécsbe belebbezte s még gyermekeit is elvette tőle. 
Nagy riadalom volt Bécsben 1703 április 3-ikán, a mikor báró 
Kintzichné cdátta az ablakon keresztül)), hogy elszökött a fővá- 
rosból s bizonyosan Felső-Magyarországba ment, «lázadó» ura 
elé. 17 Azonban nem volt benne ekkora elszántság. Sokat írt és 
szólt ura érdekében, 18 a mikor csak tehette, levelezett is vele; 
de sohasem írta azt, a mit anyósa, Zrínyi Ilona írt Thökölynek : 
«Vagy élet, vagy halál, — semminemű félelem, sem nyomorúság 
engemet kegyelmedtől el nem rekeszt. Csak éppen kegyelmed el 
ne hagyjon ! Én, ha gyalog is, kész vagyok elmenni, valahol 
hallom kegyelmedet lenni .... Vajmi nagy dolog volt minden 
időben az igaz szeretet !» Úgy hitték, német létére jobban érzi 
magát a németek közt. Mikor Szőcs János ezeres kapitány 
szidta az esztergomi labanczokat, hogy nem igaz magyarok, 
mert német vér van bennök, ezek azt felelték/ 9 hogy ez iránt 
a kuruczok is tapogassák meg a fejüket, «mivel ezen két nem- 
zetség régen conjungáltatott még Géza vezér idejében és a 
mikor a kuruczok fejedelme (Rákóczi) megházasodott.)) Ausztriá- 
ban a kuruczok betöréseikor a fejedelem csak azokat kímélte, 
a kiknél, mint felesége jóakaróinál, pl. Zinzendorf Tivadarnál, 

J 4 Rákóczi Bercsényihez április 24. Arch. R. 536. 
!> Arch. R. 1. 537-9., 540— 7. Simonyi, ni. 18. 

16 A fegyverszünet 13 pontját az udvar április 12-ikén adta át a közbenjáróknak. 
Közli Hist. des rév. in. 219. és Katona, xxxvir., 139—147. 

17 Tört. Tár, 1895. 29. 

18 Bécsben legtöbbször Wratislaw cseh kanczellárral és Szirmayval tárgyalt ura 
érdekében. Stepney levele 1705 deczember 23. Simonyi n. 298. 

19 1703 október 2. Arch. R. ix. 122. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 529 

az ő pecsétje van. 20 Az új császárné már 1705 nyarán megkérte 
őt, hogy az alkudozások gyorsítása végett látogassa meg az 
urát. 21 Majdnem egy esztendő múlva, 1706 április 10-kén, Ber- 
csényi azzal az izenettel küldte Hubert a fejedelemasszonyhoz, 
hogy fegyvernyugvás lévén, a maga jószántából jöjjön le Bécs- 
ből hajón vagy kocsin Fischamendig, honnan kurucz sereg 
kísérné be az országba. 22 De abba már nem egyezett bele, hogy 
elraboltassa magát. »Ebből semmi sem lesz» — mondta 25 ; — 
nem látja hasznát az eféle óvatosságnak ; hacsak maga nem jön ; 
a véletlenre nem lehet a dolgot bízni. » A fejedelem azonban 
24-ikén Dőry Lászlótól már megtudta, hogy teljesítik még Lipót 
idejében hangoztatott kívánságát: látogatóba hozzáengedik fele- 
ségét, 24 ha írást ad róla, hogy az udvar első felszólítására vissza- 
küldi Bécsbe. Ezt a föltételt, Stepneyhez írt levelében, Rákóczi 
el is fogadta. 25 A császár már 27-ikén megengedte a leutazást, 
de Rákóczi levelét magánál tartotta, 26 másnap pedig öt nappal 
meghosszabbította a fegyvernyugvást. Remélte, hogy «ezen 
cselszövésekre alkalmas asszony egyenetlenséget okoz a fölkelők 
vezérei közt». Mint előbb Wratislawnak a fejedelem nőnél tett 
látogatásai, most a fejedelemnő lemenetele azt a látszatot kelt- 
hetnék, hogy Rákóczi az ő megkerülésökkel tárgyal. 27 

Stepney mégbotránkozott rajta, hogy a bécsi miniszterek 
Horatiusnak azt a tanácsát követik: «intézd a dolgot becsüle- 
tesen, ha lehet; akárhogy, ha nem lehet. » De Bercsényi meg- 
nyugtatta, hogy ezek a pókhálószerű cselszövések (these cobweb 
intrigues) jelentéktelenek; a fejedelem már észrevette a kifeszí- 
tett hálót, de sokkal jobb hazafi, hogy hazája javát a maga 
hasznáért föláldozná. 28 

20 Rákóczi Károlyihoz 1704 márczius 1. Szalay, vi. 156. 

21 Rákóczi Bercsényihez 1705 július 3. Arch. R. 1. 371. 

22 Bercsényi Rákóczinak 1706 április 10. Arch. R. v. 87. 

23 U.-ö április 16. U. o. v. 99. 

24 Rákóczi Bercsényinek április 24. U. o. 1. 536. 

25 Rákóczi Stepney nek április 24. Simonyi, ír. 619. 

26 Bruyninx Stepneynek április 27. U. o. 631. 

27 Stepney Harleynak május 1. U. o. 639 — 641. 

28 U. o. n. 642. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 67 



53° 



MARKI SÁNDOR. 



A fejedelemné április 28-ikán elbúcsúzott a két császárnétól 
s 30-án örökre elvált két szép fiától; de ha őket nem vihette, 
legalább arczképeiket vitte el édes apjukhoz. 29 Bécset sem látta 
többé. Éjfélben érkezett Pozsonyba ura díszhintaján nagy udvari 




1Ő.V II. RÁKÓCZI FERENCZ FIA, GYÖRGY. 



kísérettel és két svadrony dragonyossal. A császári tábornokok 
és a labancz főurak nagy díszszel fogadták. Gróf Erdődy György 
országbíró venturútczai palotájában, hol urával valaha boldog 
napokat töltött, újra igazi fejedelemnének érezhette magát. Kivált 

29 Thaly, Bercsényi, in. 668., 673. Lásd itt a 165. és 166. képet. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



531 



mikor május elsején maga a várparancsnok, Zinzendorf cs. ezre- 
des, vezette eléje a kurucz huszárokat, a kiknek élén Szalay Pál 
huszárezredes őt a fejedelem és az országtanács, Szögyényi 
Ferencz hadsegéd pedig a kurucz-sereg nevében üdvözölte. 30 




l66. II. RÁKÓCZI FERENCZ FIA, JÓZSEF. 

Május elsején d. u. 5 órakor a fejedelemasszony hermelines 
bíborruhában szállt hatlovas hintájába, a mely mellett gr. Starhem- 
berg Gnidó tábornagy fővezér, gr. Pálífy János bán lovassági 
tábornok s még nyolcz császári tábornok lovagolt, ötven kurucz 

30 A fejedelemné egész fogadtatásának bö és szép leírása u. o. 662 — 682. 

67* 



532 MÁRKI SÁNDOR. 

huszár fedezete alatt. A fellobogózott város utczáin, ahogy koroná- 
záskor szokás, Bercsényi tikára, Orbán Pál, telemarokkal szórta 
a nép közé az újveretű körmöczi ezüstpénzeket. A récsei kapu 
külső sorompójánál Ocskay László farkasbőrös deli huszárai 
fogadták a fejedelemasszonyt, s a mint elbúcsúzott a csá- 
szári tábornokoktól, tárogatók hangjai közt vágtatva kísérték 
tovább. 

Igazi diadalmenetben érkezett a fejedelemasszony és fényes kísé- 
rete Vedrődre, hol gróf Bercsényi Miklósné vezetése alatt a főrangú 
hölgyek küldöttsége fogadta és Semptére, hol Bercsényi fővezér 
és «az úrfiak bandériuma)) várta. Május 3-ikán > az eddiginél 
is fényesebb kisérettel, a fejedelemasszony, oldalán Bercsényivel, 
abban a hiszemben indult tovább, hogy Kistapolcsányban talál- 
kozik urával. Nyitra-Ujlaknál d. u. 5 órakor egy lovas karabélyos 
csapat sortűzzel, tisztelgéssel üdvözölte. A csapat párduczkaczagá- 
nyos deli kapitánya tisztelegve kérte a fővezér parancsát, a ki 
jól megvárakoztatta, de azután mosolyogva parancsolta meg, 
hogy rendelje ki a karabélyosokat. A kapitány pár pillanat 
múlva már az egész sereg élén, teljes fejedelmi díszben, minden 
kifejthető hadi pompával ugratott Deliája hátán a hintó mellé, 
előre hajolt s megcsókolta a fejedelemasszonyt: édes feleségét. 31 
A zordon kuruczoknak kicsordult a könnye. Mindegyik érezte : 
«vajmi nagy dolog volt minden időben az igaz szeretet)), s mi 
nagy a bánat, keserűség, a mely az ifjú, szép házaspárt már 
ötödfél esztendeje elszakítja egymástól. Teljesedett a fejedelem 
vágya : ha börtönében feleségét hétfőn látta utoljára, lássa elő- 
ször is hétfőn ! Azért jött eléje idáig, hogy pár nappal előbb 
gyönyörködjék látásában. Erről a kedves meglepetésről csak 
Bercsényi tudott, a ki most a Delia hátára pattant, hogy a 
boldog pár egy hintóban folytathassa útját. 

Minden képzelhető hadi pompa közt, a nép és katonaság 
örömrivalgása közt, vonultak be a nyitrai vár püspöki palotá- 

3 1 Fogarasy István levele 1706 május 24. Tört. Tár, 1882. 558. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 533 

jába. És bizony eznap nem egy ifjú pöngette vidáman hangos 
cziteráját : ?2 

«Eltesse az Isten Rákóczi Ferenczet, 
Mi édes urunkat s minden vezéreket : 
Tovább is serényen a magyar nemzetet 
Oltalmazzák s űzzék országból németet !» 

A fejedelem is jókedvűen írt Károlyinak : ne csodálkozzék, 
ha a fegyverszünet megkötéséig minden pontjára nem válaszol; 




167. NYITRA VÁRA. 



de most az egyszer ő is hazakéredzett, a feleségéhez; úgyis 
látja, visszakéri a német, «mert megharagítom)). 33 Még ez este 
is tanácskozást tartott a fegyverszünet dolgában. Már előbb is 
hitték róla, hogy Bercsényivel szemben a kisnemességre és 
a köznépre támaszkodva ő békét akar s a követekkel egye- 
nesen tárgyal. 34 Május 5-ikén Stepney angol és Rechteren 



3 2 Thaly, Adalékok, n. 107. 

3 3 1706 május 3. Arch. R. 1. 540. 



34 Fürstenberg Egon a szász választó- 
hoz május 20. Tört. Tár, 1882, 350. 



534 MÁRKI SÁNDOR. 

hollandi követek is megjelentek Nyitrán, hogy « tiszteletüket 
tegyék a fejedelemasszonynál». Nemsokára, «mintegy véletlenül* 
a fejedelem is benyitott a szobába, mire hosszasan és ismételve 
tanácskoztak. Három nappal megtoldták a fegyvernyugvást s a 
kéthónapos fegyverszünet föltételeiben másnap megállapodtak. 35 
A fejedelem ezeket a közbenjárók útján azzal az izenettel küldte 
a császáriakhoz, hogy vagy írják alá, vagy hagyjanak békét a 
színes tárgyalásnak. 36 Ö maga a törvény értelmében a szenátus- 
nak tartotta fenn azok helybenhagyását és a békeföltételek meg- 
állapítását. 37 Hetedikén feleségét a sokkal kényelmesebb és ked- 
vesebb kistapolcsányi kastélyba vitte át. 

Május 8-ikán Stepney és Rechteren már örömmel értesítette, 
hogy az udvar a fejedelem ajánlata értelmében fogadta el a 
fegyverszünetet. 38 A fejedelem biztosította őket, hogy mindig 
őszintén fog eljárni s nem kételkedik, hogy a császár is ezt 
teszi. 39 A május 8-iki fegyverszünetet mindkét részről csak 
16-ikán hirdették ki, 4 ° de a fejedelem Ordódy György testőr- 
lovasezredes és Pongrácz András útján már 12-én értesítette 
róla az Erdélyben szembenálló Károlyit és Rabutint. 41 

A magyarokat a király s a két közbenjáró hatalom a május 
8-iki fegyverszünetben ösmerte el először szövetséges rendeknek 
és hadviselő félnek. Nagy örömben voltak tehát és véghetetlen 
gyönyörű dolognak tartották, hogy igen becsületes, törvényes 
és igazságos hadakozással elértek annyit, hogy a császár ne 
úgy bánjék velők mint pártütőkkel és árulókkal, hanem az ő 
méltóságuk szerint, mint Magyarország szövetséges rendéivel. 42 

Kistapolcsányban a fejedelem kissé nyugodtabban beszélget- 
hetett feleségével. A beteges asszony, kinek gyógyulását a bécsi 



35 Rechteren a hollandi kormánynak 39 Rákóczi Stepneyhez és Rechterenhez 
május 20. Simonyi ni. 35. május 16. U. o. nr. 28. 

36 Rákóczi Károlyihoz május 8. Arch. 4° U. o. 41., 54. 

R. 1. 540. 4 1 Ifj. Biás István gyűjteménye Maros- 

3 7 U. o. vásárhelyen. 

3 8 1706. május 8. Simonyi, ni. 12—13. 4 2 Vay Ádám röpirata Thalynál Kalá- 

V. ö. ni. 48. szók, 172 — 3. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 535 

orvosok egyedül a karlsbadi fürdőtől remélték, 43 elmondotta 
urának, a császár milyen őszinte jóindulattal viseltetik iránta és 
családja iránt, melynek számára Burgau bajor grófságot, cseré- 
ben Erdélyért, örökös birodalmi herczegséggé tenné. S kérte 
urát, gondolja meg, mivel tartozik királyának, hitvesének, gyer- 
mekeinek. 44 Rákóczi azonban csak államférfiakkal akart tárgyalni, 
az államot érdeklő ügyekben. Ezért, több halogatás után, végre 



^tófissiar 



"4#*8tfe 







l68. ÉRSEKÚJVÁR. 

sem ellenezte, 4S hogy Wratislaw Nyitrán meglátogassa a feje- 
delemasszonyt, a kinél azután, a szertartás nehézségeinek elhárí- 
tása végett, mintegy váratlanul találkozzanak. De ((bizonyára 
idővesztésre jön, ha az Erdélyről való lemondásra akarja bírni». 46 
A fejedelem május 16-án még Kistapolcsányban tűnődött, 
hogy nem lévén mellette a szenátus kanczellárja és titkárja, 
hogyan szentesítse a császár által már május n-ikén aláírt 
fegyverszünetet. Ő egyedül nem írhatja alá, mert a szenátus 

4 3 Rákóczi Szirmaynak május 13. Arch. már az év elején, januárius 4-ikén figyel- 
R- 1. 543- meztette öt, hogy Wratislaw meglátogatni 

44 Histoire du Prince Ragotzi (1707), akarja. Arch. R. 1. 461. 

213—216. 46 Rákóczi Szirmaihoz május 13. U. o. 

45 Lawes angol követségi titkár szerint 1. 543. 
kívánta. Simonyi, 111. 33. A fejedelemné 



536 MÁRKI SÁNDOR. 

neve is benne van; mivel pedig gondoskodnia kell a szenátus 
tekintélyéről, hirtelen nem tudta kitalálni, miként lehessen meg 
a dolog. 47 Azonban Érsekújváron, hová feleségével és egész 
udvarával átköltözött, 19-ikén már megtartotta a tanácsülést 48 
és 20-ikán rendben volt «a dolog» : aláírta a fegyverszünetet, 
melyben az uralkodót először czímezte császári királyi felség- 
nek. 49 Hanem azért eszébe jutott a csillagjós jövendölése, «kinek 
ha a mondását hinni kell : még csak négy esztendő múlva leszen 
szerencsés vége hadakozásunknak. 50 



XIII. 
«NE HIGYJ, MAGYAR A NÉMETNEK !» 

(1706.) 

arolta fejedelemasszony a fegyverszünet megkötése- 
kor befejezettnek tartotta küldetését. Emlékeztette az 
udvart a bécsi orvosok nyilatkozatára, hogy neki 
júniusban a karlsbadi fürdőbe kell mennie, mert a nélkül meg 
nem gyógyulhat. 1 A császár azonban nem engedte meg, hogy 
ősznél előbb menjen oda, mert jelenléte javára válhatik a béke- 
kötésnek, a mennyiben ura is hajlandóbb a békére, mint Bercsé- 
nyi. S a herczegnének akármilyen szüksége van egészségére, 
a közjót — Wratislaw szerint — mindig eléje kell tennie a magán- 
érdeknek. 2 Rákóczit magát is bántotta ez a halogatás. Félt, 
hogy felesége, Wratislaw látogatására várakozva, kifogy a für- 
dőzés idejéből. Könnyen átlátja ugyan, hogy ezt azért teszik 

47 Rákóczi Bercsényihez május i6. Arch. Szabó, Régi Magyar Könyvtár, i., 1717. 
R. r. 546. és 1721. sz. Közli Hist. des rév. in. 245 — 

4 8 Lawes Lewisnak május 22. Simonyi, 327. Katona, xxxvn., 151 — 179. 

in. 42. So Rákóczi Szirmayhoz május 13. Arch. 

49 Rechteren Bruyninxnak május 22. R. 1. 543. 

U. o. 43. A magyar bizottságtól hiában 1 Rákóczi Szirmaynak május 13. Arch. 

kérvén a szerződés magyar szövegének R- 1. 543. Rákóczi emlékiratai, 181. 
kinyomatását, azt a császáriak Nagyszom- 2 Wratislaw Rechterennek május 22. 

batban és Pozsonyban eszközölték. V. ö. Simonyi, 111. 41. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 537 

vele, mert azt hiszik, más okai is lehetnek a karlsbadi útnak; 
de — úgymond — sokszor az emberek szokták magukat meg- 
csalni az olyan vélekedésekkel. 3 

Legalább kellemessé akarta tenni felesége érsekújvári tar- 
tózkodását. Ebeczky Imre brigadérost és várparancsnokot azon- 
nal újabb utasításokkal látta el, egyrészt azért, mivel «a hadi- 
rendnek jó folytatása a jórendet és vigyázást leginkább akkoron 
kivánja, a midőn legkevesebbet tarthatni az ellenségtől)) ; más- 
részt azért, mert udvarával maga is Érsekújváron lakik s így 
az összezsúfolt házak közt a tűztől jobban kell óvakodni s a 
kapukat is szigorúbban őrizni. 4 A városban 

«A fejdelem háza szép épületekkel 
Vagyon északfelé, rakva szép kövekkel. » 5 

Ez a ház mostan nagy élénkségnek, vigadozásnak helye 
volt. Váltig panaszkodott Ottlyk György főudvarmester, hogy 
a fejedelemasszony «nagy galibára jött ki Bécsből, mert tékozló 
és pompát űző természete véghetetlen volt». 6 A fejedelem gon- 
doskodott ugyan jó tokaji borokról, de feleségének Stepney 
Bécsből, orvosság gyanánt, pezsgővel is kedveskedett. 7 A feje- 
delem utóbb maga is bosszankodva írta, hogy Újvárt a szenátus 
vadászott, tánczolt, mulatott, koczódott. 8 Feleségének tetszett az 
a katonai és diplomatiai sürgés-forgás, a mely ura hatalmát 
jelentette. A fejedelem, a ki Esztergom ostromára készült, ágyú- 
és mozsárütegeit a piacz közepén állíttatta fel. A vár alatt 
12.000 főnyi idegen módra szervezett lovasságot és gyalogságot 
vont össze gróf Forgách Simon vezetése alatt. 9 Június 6-ikán 
a fejedelem a tatárországi követségökből hazatérő Bay Mihályt 

3 Rákóczi Szirmaynak június 15. Arch. S D. Veress Gerzson verse. Thaly, 
R. 1. 551. A fejedelemasszony lejövetelét Adalékok, 11. 358. 

is utóbb oly oknak tulajdonították, mely 6 Ottlyk önéletírása. MHH. Script. 

«a szép asszony» hitvesi becsületét mélyen xxvir. 100. 

sértette. Stepney Bruyninxhoz 1706 no- 7 Stepney Rákóczinéhoz június 20. Si- 

vember 24. Simonyi, 111. 265. monyi, in. 85 — 6. 

4 Érsekújvári rendtartás, Arch. R. 1. 8 Rákóczi Károlyihoz október 15. Arch. 
547-8. R. r. 637. 

9 Rákóczi emlékiratai, 181. 

Magyar Tört. Életr. 1907, 68 



538 MÁRKI SÁNDOR. 

és Pápay Gáspárt fogadta. 10 De kivált az újból megindult béke- 
alkudozások okoztak nagy járást, kelést. 

A király már május] 26-ikán kinevezte a békebizottságot, 
melynek elnöke Károly lotharingiai herczeg, osnabrücki és 
olmützi érsek lett, alelnöke pedig Wratislaw Venczel gróf. A 
bizottság többi tagjai : Széchenyi Pál, Illésházy Miklós, Lamberg 
Zsigmond és (utóbb) Wolkra Ottó grófok, kik mellett, kisegítők 
gyanánt, Szirmay báró, Viza püspök és Okolicsányij álltak. 11 
A fejedelemnek oly kevés reménysége volt a békességhez, hogy 
az alkudozásoknak inkább csaknem bizonyos felbomlását, mint- 
sem folytatását várta. 12 Június 6-ikán azonban, a szenátus meg- 
kérdezésével, ő is kinevezte a békebizottságot, 15 melynek tag- 
jai, Bercsényi elnöklete alatt, Károlyi Sándor, Csáky István, 
Sennyey István, Petes András püspök és egri nagyprépost, 
Galambos Ferencz és Jánoky Zsigmond udv. kanczellárok, 
Gerhard György, Kajali Pál szenátorok és Labsánszky^János, a 
szenátus kanczelláriájának igazgatója lettek. Másnap Stepney és 
Rechteren tiszteletöket tették a fejedelemasszonynál s ott ((mint- 
egy véletlenül)) találkoztak a fejedelemmel. Rákóczi tudatta 
velők, hogy az erdélyi követek megérkeztek s kívánságaikat- a 
magyarokkal együtt adják be a nagyszombati congressuson. 
Ö az erdélyi fejedelemségről nem mondhat le s reméli, a csá- 
szár is elösmeri a szabad választás jogát. Hiában kérték ^ők is, 
a fejedelemasszony is, hogy Erdély helyett a német birodalom- 
ban fogadjon el kárpótlást; hiában hivatkoztak a magukkal 
hozott Onstein báróra, ki szemtanúja volt május 23-ikán Bra- 
bantban a francziák ramilliesi vereségének ; hiában hagyták 
nála a brabanti és spanyolországi eseményekről érkezett lapo- 
kat, a mik a francziák helyzete reménytelenségéről tanúskodtak. 

Des Alleurs franczia követ, a ki éppen akkor érkezett oda, 
más tudósításokkal szolgált a fejedelemnek, a kit másnap is 

10 Századok, 1873. 618. I2 Rákóczi Károlyihoz június 2. Arch. 

11 Az oklevél: Hist. des rév. ív. 3—5. R. 1. 550. 

Katona, xxxvii. 184 — 7. I3 Az oklevél : Hist. des rév. ív. 19— 20. 

Katona, xxxvn. 190—192. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



539 



hiában ijesztgettek a francziák állhatatlanságával, a mit a kölni 
és bajor választók, az anjoui herczeg s maga Thököly fejede- 
lem eléggé tapasztaltak. Erdély kérdésében semmiképpen sem 



tyá^ccjfarfm!) 



^S?^^^Öfé»í^ 




169. Karlsbad. 



tudták meggyőzni; s egyetlen sikerök az volt, hogy az örökös 
királyság dolgát, a közbenjárók februárius 19-iki nyilatkozata 
után, egyelőre mindamellett sem kívánta bolygatni, hogy azt 

68* 



54° 



MARKI SÁNDOR. 



Bercsényi nagyon sürgette. Június 8-ikán délután a fejedelem 
hadiszemlét tartott s távozása után Bercsényi is bemutatta a 
sereget a közbenjáróknak/ 4 a kik még aznap a keresztényi 
szeretet nevében kérték Wratislawot, járja ki a császárnál, hogy 
a beteg fejedelemasszony Karlsbadba mehesssen. Ittmaradásá- 
val úgy sem igen használ a császárnak. 15 Másnap kedvetlenül 
tértek vissza Nagyszombatba. 16 Ott hallották, hogy Salm her- 
czeg nem pártolja Rákócziné elutazását, mert neheztelt rá római 
és velenczei fondorlatai miatt. 17 Attól tartott, hogy ennek az útjá- 
nak is politikai czéljai vannak. A császár úgy hitte, hogy már 
elmúlt a karlsbadi fürdőzés ideje; azonban nem akarta gátolni, 
hogy, ha betegsége miatt okvetlenül mennie kell, Morvaorszá- 
gon át odamehessen. 18 Azonban ezt mégis a béketárgyalások 
alakulásától tette függővé. 

A szövetséges rendek tanácsában készült békepontokat a 
magyarok Nagyszombatban, a békecongresszus alakuló ülésén, 
június 13-ikán mutatták be. 19 Nagy figyelmet érdemelnek, mert 
a magyarok ötödfél éven át szívósan ragaszkodtak hozzájuk, s 
még 1711-ben a salánki szenátus-ülésen, majdnem a végső vesze- 
delem pillanatában is, fontolóra vették, engedhetnek-e belőle 
valamit? 20 Föltételeik szerint a békéért annak idején, Anglián 
és Hollandián kívül, Svéd-, Porosz- és Lengyelországok, vala- 
mint Velencze is kezeskedjenek. Erdély szabadon válaszsza feje- 
delmét. Az 1687. évi kierőszakolt törvényczikkelyeket, minden baj 
forrásait, semmisítsék meg ; az ellenállásról szóló záradékot állít- 
sák helyre; a trónörökösödés kérdés tárgya maradjon. Minden 
idegen katonaságot vigyenek ki az országból. Az alkotmányos 
főméltóságok és az országtanács hatáskörét állítsák helyre. 



M Rákóczi emlékiratai, 182—4. l8 U- ö. Ugyanazoknak június 13. U. o 

1 S Stepney és Rechteren Wratislawnak 70. és Wratislav ugyanazoknak június 13. 

június 8. Simonyi, 111. 66—7. U. o. 71 — 2. 

í6 Stepney Harleynak június 14. U. o. 19 Stepney Harleynak június 15. Si- 

73—8. monyi, ni. 81. 

17 Bruyninx Stepneynek és Rechteren- 20 Rákóczi emlékiratai 181., 292. 
nek június 12. U. o. 67. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 54 1 

Újítsák föl a főkapitányságokat, a törvényes kincstartóságot. 
A koronát hozzák vissza s Murány várában őrizzék. Az újszerze- 
ményi (török- vagy fegyverjogot) örökre eltöröljék. Az udv. 
haditanács és kamara ne avatkozzanak az udv. kanczellárhoz 
tartozó magyar ügyekbe. A hazai tisztségeket valláskülönbség 




I70. SALM HERCZEG. 



nélkül érdemes hazafiak kapják. A vallás szabad gyakorlatát a 
szécsényi barátságos egyezség alapján biztosítsák. A jezsuitákat 
űzzék ki az országból. Az igazságot a magyar törvények értel- 
mében szolgáltassák ki. Az udvar, a kamara és kincstár a káro- 
sultaknak teljes elégtételt adjanak. A volt császár törvénytelen 
adományai, kiváltságai stb. semmisek. A kurucz rézpénz forga- 
lomban maradjon, míg a bányák felejövedelméből beválthatják. 



542 MÁRKI SÁNDOR. 

A király ezentúl róluk nélkülük ne köthessen békét. Az ország 
lakosai ugyan, hazájuk, szabadságuk igazságos védelmére fog- 
ván fegyvert, nem vétkeztek, sőt dicséretes dolgot cselekedtek; 
de hogy dicső tettöket rosszra ne magyarázzák, a soraikban har- 
czoló idegenekkel együtt teljes kegyelmet kapjanak. A nemesi 
előjogok érzékeny sérelmet szenvedvén, a Rákóczi fejedelem és 
Bercsényi főtábornok ellen hozott törvénytelen Ítéleteket sem- 
misítsék meg s őket érdemökhöz képest elégtételben részesítsék. 
A nemesek, jászkunok, hajdúk kiváltságait hagyják meg. Ország- 
gyűlést legalább háromévenkint tartsanak. Szent és sérthetetlen 
legyen minden törvény, szabadság, intézmény, szerződés, kirá- 
lyi hitlevél. Országgyűlési határozat nélkül törvénytelen adók- 
kal senkit se zaklassanak. Mindezeket a szövetséges rendek 
összesége erősítse meg s a teljes hatalmú kezesek jelenlétében 
hajtsák végre. Az ellenfélen állók mondjanak le tisztségeikről 
s azokat az országgyűlés töltse be, mely ekként a törvényes 
kormányt helyreállítván, a többi számtalan sérelmet is orvo- 
solja. 21 

Stepney szerint 22 ezek a kívánságok három osztályba soroz- 
hatok: i. Olyanokra, a melyekre a császárt lelkiösmerete köte- 
lezi, mert a józan észen, igazságon és tényeken alapúinak ; 
2. olyanokra, a miket a császár atyai hajlandóságból megenged- 
het; 3. olyanokra, a mik szokatlanok és szemtelenek (imperti- 
nent), pl. a rézpénz forgalma és beváltása, valamint Rákóczi és 
Bercsényi megjutalmazása. A közbenjárók aligha titkolták ezt a 
felfogásukat, mikor a kivánatokat 1 7- ikén -Bécsben átnyújtották 
a császárnak, ki mindent igért az alkudozások sikere érdeké- 
ben. 23 Bécsbe mentek a cs. bizottság elnökei is (Lotharingiai 
Károly hg. és Wratislaw gr.) s pár nap múlva Széchényi Pál 
is, hogy a császár elnöklete alatt tanácskozzanak ebben az ügy- 

21 Hist. des révol. nr. 351—391. Vay, 22 Stepney Harleynak június 15. Si- 

Egy lengyel kir. tanácsos levele Thalynál, monyi, nr. 83 — 4. 

Kalászok, 174—6. Horváth, vi. 436—8. A 23 Stepney Harleynak június 19. Si- 
császáriaktól adott válaszszal együtt Katona, monyi, in. 86. 
xxxvii. 206—237. Szalay vi. 332 — 348. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



543 



ben. Kedvező választ — a szövetségesek győzedelme! követ- 
keztében — senki sem remélt ; 24 a császár a fegyverszünetet is 




& J 
arcius v s 

Q 






i 



•: ' 



171. KAROLY LOTHARINGIAI HERCZEG. 



csak július 24-ikéig volt hajlandó meghosszabbítani. 2 ' Ezzel a 
fegyverszünetet épen száz napra kerekítették ki. 



2 4 U.-ő június 26. U. o. 93. és július 1. 
U. o. 104. 



2; A lorraini hg. június 29. U. o. 94. 
A mediatorok június 30. U. o. 96. és 99. 



544 MÁRKI SÁNDOR. 

A válasz megadása előtt Wratislaw cseh kanczellár talál- 
kozni akart a fölkelés vezetőivel, a kikkel szemben a császár- 
nak az volt a nézete, 26 hogy kárpótlásuk ugyan, vagy éppen meg- 
jutalmaztatásuk, az 1608 : XXIII. t.-cz. példájára az országgyű- 
lésre tartozik, de «ha a béke meglesz, a császárnak vele szüle- 
tett kegyelmességétől, a melyben teljesen bízni kell, sokat vár- 
hatnak, kivált ha ennek a mostani kibékülésnek a művét őszin- 
tén előmozdítják)). Bercsényi azonban a nála megjelent Wratis- 
lawot már június 29-ikén felvilágosította, hogy a mostani con- 
foederatio alapelvénél fogva senki sem számíthat magánhaszonra 
s így nem történhetik meg, mint régebben, hogy a közjó érdé- 



Jj^ &^JW/#Ca£4L 




I72. GRÓF WRATISLAW NÉVALÁÍRÁSA. 

kében kezdett békealkudozások magánérdekek kielégítésével 
végződjenek. A kanczellárral, ki a fejedelmet csak Rákóczinak 
nevezte, a fejedelemről külön egyáltalán nem beszélt; de figyel- 
meztette, hogy a közbenjárók ezt a dolgot nyilvánosan tár- 
gyalják; a szövetkezett rendek ereje is nagy. Különérdekek- 
ről szólani még akkor sem lehetne, ha a fejedelem maga is 
akarná. 27 

A kanczellár ezek után szomorúan ment Szirmay báró és 
Okolicsányi kíséretében « próbálni)) a fejedelmet, a kivel más- 
nap (június 30-ikán) a fejedelemasszony érsekújvári termeiben 
találkozott. 28 Ennek a fogadtatásnak részleteit már ösmerjük. 29 
«Herczeg — szólt a kanczellár másnap, 30 — Ön Francziaország- 
ban bízik; pedig ez azoknak a fejedelmeknek kórháza, kiket 

26 Katona, xxxvn. 233. már májusban. Lawes levele, május i9« 

2 7 Bercsényi Rákóczihoz június 29. Simonyi, 111. 33. 

Arch. R. v. 137 — 8. 2 9 L. e könyvben 582 — 3. 1. 

28 így javasolta ezt a fejedelemasszony 30 Rákóczi emlékiratai, 181. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 545 

ígéreteinek és fogadásainak megszegése következtében szeren- 
csétlenségbe döntött. Ön is ezeknek a számát fogja növelni s 
ottan hal meg.» «Nem Francziaországot tekintem — felelte Rákó- 
czi — hanem kötelességemet.)) Mindamellett Wratislaw, mikor 
július 2-ikán Nagyszombaton át visszatért Bécsbe, Stepneyvel 
szemben úgy mutatta, hogy meg van elégedve küldetésével; 51 
de Rákócziról később nagyon tiszteletlenül nyilatkozott. Viszont 
Stepney utóbb Wratislaw érsekújvári «szemtelen» (impertinent) 
magaviseletét okozta, hogy Rákóczi megváltozott és közönyös 
lett a béke iránt. 32 Július 5-ikén a fejedelem már meg is írta 
Bercsényinek, hogy a szenátus elé viszi azt a kérdést, az udvar 
merev magatartása következtében félbeszakítsák-e a tárgyalá- 
sokat? 35 Az udvar különben is rajta volt, hogy Rákóczi sze- 
mélyét állítsa oda a törés okának. 34 

Most már a fejedelemasszony sem halasztotta tovább karls- 
badi útját. Ura gr. Forgách Simon vezetése alatt minden ott 
levő ezredből egy századot rendelt melléje kíséretül, a kikhez 
Bercsényinek még két ezredet kellett adnia. Érsekújvárról július 
7-ikén nagy katonai tisztelgések közt indult el; udvara egy 
részével maga a fejedelem is elkísérte őt Szeredig. Ott töltöt- 
ték a másnapot: a szép, beteg asszony pihenve, a fejedelem 
pedig Bercsényivel és a szenátorokkal a béke ügyéről tanács- 
kozva. 10-ikén Modorfalván búcsúztak el a házasok egymástól 
s a fejedelemasszony és fényes kísérete július 13-ikán reggel 
Hodolinnál ért a morva határra, hol Ritschan cs. tábornok vette 
magára útja biztosítását. 3S Hazajövet « kevesebb czeremóniával 
is beéri» — borongott a fejedelem. 36 

Alig érkezett haza Érsekújvárra, július 16-ikán kedves 
nénje, Ilona, Aspremont őrgrófné örvendeztette meg látogatá- 

3 1 Stepney Harleynak július 2. Simonyi, 34 Bercsényi Rákóczinak július 6. U. o. 

in. 110. v. 149—150. 

5 2 Stepney július 13. és 23. U. o. 140. 3J Thaly, Bercsényi, ni. 761—4. 

és 166. 36 Rákóczi Bercsényihez deczember 15. 

3 3 Rákóczi Bercsényihez július 5. Arch. Arch. R. 1. 656. 
R. 1. 559- 

Magyar Tört. Életr. 1507. 69 



546 



MARKI SÁNDOR. 



sával. A császárnak ő is olyan «magánkövete» 37 volt, mint a 
a fejedelemné, Wratislaw kanczellár s legutóbb gr. Kéry János 
főlovászmester. Ö is azzal biztatta, hogy a császár fehér lapot 
terjeszt eléje, minden lehetőt megad neki — az egy Erdélyen 




I73. GROF ASPREMONTNE, RÁKÓCZI JULIANNA. 

kívül. Rechteren Bécsből aznap szintén azzal az izenettel tért 
vissza Nagyszombatba, hogy az udvar még a fegyverszünetet 
sem hosszabbítja meg, ha Erdélyről le nem mond. «Ime — úgy- 
mond — a császár akarna békélni, de a miniszterek nem enge- 

37 Stepney Harleynak július 28. Simonyi, 111. 173. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 547 

dik; ime, küldte a fejedelemhez a nénjét, ha vehet bizodalmat.)) 
Bercsényi előtt Rechteren is, Stepney is nagyon kikeltek az 
udvar ellen. «De hiszen — szóltak — Isten megsegíti az igaz- 
ságos ügyet! A bécsiek a katonaságban bíznak, nagy készüle- 
teket tesznek, legalább három oldalról akarnak támadni egy 
csapással : innen is, onnan is, Horvátországból és Erdélyből. 
Nincs remény a békére. Isten segítse küzdelmeiteket ! Tegyétek 
föl keményen a tiltakozást: a világ elébe terjesztjük ártatlan- 
ságtokat. Úgy látszik, Isten az Ausztriai Házat minisztereiben és 
azoknak kevélységében akarja megbüntetni. Ejh, uraim ! — 
fakadt ki Stepney — nincs dicsőségesebb mint a hazáért és a 
szabadságért meghalni; nincs nagyobb boldogság, mint az elös- 
mert igaz ügyért harczolni ! 3S 

A fejedelem éppen akkor értesült erről, 39 a mikor nénje 
arról biztosította, hogy a bécsi udvar őszinte s maga is kívánja 
a fegyverszünet meghosszabbítását; s hogy őutána még egy 
futárnak kell jönnie. Öcscse elkeseredve tette hozzá : Úgy lát- 
szik, a bécsiek most is egy bakot nyúznak, a melyet én is 
bőgetek a magam részéről. A rossz hírekre rögtön intézke- 
dett, hogy a hadakat a fegyverszünet felbomlása készületlenül 
ne találja, de « mégis mind éltette benne az Aspremontné 
reménysége a bizodalmat. » 4 ° Jártak, keltek a futárok. 18-ikán 
Semptére kiment a szenátus, és a magyar békebizottság a meg- 
hívott közbenjárókkal együtt. Rákóczi Stepneyvel, Rechterennel 
és Bruyninxszal nénje lakosztályában találkozott. Nyugodtan 
értesítette őket, hogy a császárnak kívánságaikat illető július 
12-iki feleletére 41 a válasz most készül, azt a szenátus még 
ma tárgyalni kezdi, és ha legkésőbb 20-ikáig értesül a fegy- 
verszünet meghosszabbításáról, 24-ikéig átadja a közbenjáróknak. 
Ellenkező esetben nem tárgyalnak tovább, hanem manifesztum- 

3$ Bercsényi Rákóczihoz július 16. és Károlyihoz július 26. Arch. R. v. 161— 2. 
és Rákóczi-tár, 11. 133—4. 

3 9 Rákóczi Bercsényihez július 16. Arch. R. vn. 214. 

4° Bercsényi Károlyihoz július 26. Rákóczi-tár, ír. 134. 

4 1 Közli Hist. des révol. ív. 67 — 121. 

69' 



548 MÁRKI SÁNDOR. 

ban terjesztik ügyöket a világ elé. 42 A közbenjárók a fogadta- 
tás friss hatása alatt értesítették a cs. bizottság elnökét, a 
lotharingiai herczeget, hogy ők ezt a nemzetet valóban hajlan- 
dónak találták a békére és sürgették a fegyverszünet meghosz- 
szabbítását Már előbb 43 megmondták neki, hogy a béke vagy 
háború felől a császár dönt. Ha békét akar adni népeinek, 
engedjen időt annak megkötésére. 

Azonban Nagyszombatba hazatérve, már másnap megtud- 
ták, hogy nem engedett s hallani sem akart még a fegyverszü- 



nHMMHHMMHj 








174. NAGYSZOMBAT. 

netről sem. A béke, mint már egy előbbi fejezetből ösmere- 
tes, Erdély függetlensége vagy az Ausztriai Házhoz tartozása 
kérdésén hiúsult meg. «A fejszével így estek neki a fa gyöke- 
rének — írta Stepney. 44 — Annak, a ki szerencsére szabad 
kormányzat alatt él, nem kis fájdalommal kell látnia, hogy a 
szegény népnek (mely öthatod részben a reform, egyházhoz tar- 
tozik) egy csapásra elveszik a szabadságát és kiteszik a szol- 
gaságnak, üldözésnek, nem törődve a közbenjáró hatalmak- 
kal.)) A közbenjárók 21-ikén délelőtt könyezve szorítottak kezet 
Kajaly Pál szenátorral, mikor a szövetkezett rendek nevében 

42 A közbenjárók levele július 18. 4 3 Július 16. U. o. 162. 

Simonyi, 111. 148—9. Stepney Harleynak 44 Stepney Harleynak július 20. U. o. 

u. o. 153—160. ni. 159. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 549 

elbúcsúzott tőlük. 4 * Délután kimentek a szeredi kastélyba, hogy 
elbúcsúzzanak a fejedelemtől, a ki keserű hangúlatban volt. 
Mindamellett megígérte, hogy egyelőre elkeseredésében sem szö- 
vetkezik a törökkel vagy más idegen hatalommal. Annyira sze- 




175. MARLBOROUGH HERCZEG. 

rette volna a békét, hogy már meg is íratta a vármegyékhez a 
meghívókat a szécsényi országgyűlésre, a mely eldöntötte volna, 
fentartsák-e vagy felbontsák az erdélyi rendekkel kötött szövet- 
séget. Meg is mutatta nekik a már aláírt meghívókat. Ezeket 
azonban nem küldheti szét, mert többé nincs idő a tanácsko- 

4S Stepney u.-annak, július 24. U. o. nr. 168. 



55° 



MARKI SÁNDOR. 



zásra. A császár szentelt személyéről minden tisztelettel szólt s 
nagyon sajnálta, hogy megint fegyvert kell fognia. 

Az udvar makacsságán annálinkább csodálkozott, mivel nénje 
más biztatásokat hozott. 40 Megköszönte a közbenjárók fárado- 
zásait, s külön levélben fejezte ki háláját az angol királyné és 
a hollandi rendek iránt ; 47 de Marlborough herczegnek megírta, 
hogy Európa szabadságáért vívott diadalai nagyon ártanak 
Magyarország szabadságának, mert a bécsi minisztereket elbi- 
zakodottakká teszik. 48 Megkérte a közbenjárókat, hogy másnap 
vigyék magukkal Bécsbe nénjét, Ilonát. Ö maga érzékeny 
búcsút vett «szegény megkeseredett nénjétől,)) a kit sohasem 
látott többé 49 s még 21-ikén este visszaindult Érsekújvárra, a 
hadakhoz. Másnap Kajaly a közbenjáróknak átadta a magyarok 
tiltakozását. s ° melyben «a bekövetkezendő újabb vérontásért 
Isten előtt felelőssé teszik azt, a ki féktelen nagyravágyásában 
rajtuk zsarnokoskodni akar. Azonban Magyarország szövetséges 
karai és rendéi a hadviselés hullámzó tengerén az isteni gond- 
viselés vezérlete alatt igazságos fegyvereikkel kifeszítik a vitor- 
lákat és sérelmeik megbosszúlására felhívják a nemezist.» Ezzel 
a kilencz hónapja tartó béketárgyalások véget értek. 

Úgy hiszik, ennek a hatása alatt készült az a vers, 51 a melyet 
némelyek egyenesen a fejedelemnek tulajdonítanak : 

«Ne higyj, magyar, a németnek, 
Akármivel hitegetnek; 
Mert ha ád is nagy levelet, 
Mint a kerek köpenyeged 
S pecsétet üt olyat rája, 
Mint a holdnak karimája: 
Nincsen abban semmi virtus — 
Verje meg a Jézus Krisztus !» 

4 6 Stepney Harleynak július 24. Simonyi, 49 Rákóczi Bercsényinek július 22. Arch. 
in. 167— 171. Beszéde a császárhoz augusz- R. vn. 215. V. ö. Thaly, Bercsényi, 111. 
tus 1. U. o. 181 — 2. és Thaly, Bercsényi, 787 — 8. 

in. 790 — 2. so Szövege Hist. des révol. ív. 139—155. 

47 Hist. des révol. ív. 155—167. és Katona, xxxvn. 241 — 6. 

4 8 Rákóczi Marlboroughhoz július 23. 5 1 Thaly, Adalékok, ír. 114 — 116. 
U. o. 166-7. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 551 

XIV. 
RÁKÓCZI ESZTERGOM ALATT. 

ózsef császár, a ki a múlt télen a kuruczok miatt nem 
solymászhatott, 1706 július 13-ikán meghagyta gróf 
Starhemberg Guidónak, az új fővezérnek, kövessen el 
mindent, hogy vadászatait «azok a zsiványok)) többé el ne rontsák. 1 
Rákóczi ügyesnek, de egyúttal szerencsésnek is tartotta az 
európai hadvezért 2 s megvallotta róla, hogy igazi elvek szerint 
folytatta a hadakozást. 3 Saját seregében a fejedelem még nem 
tartotta rendezettnek a fővezérlet kérdését. Bercsényinek, a ki 
Forgáchcsal az érsekújvári hadiszemlén összezördűlt, 4 egyenesen 
megmondta, hogy nem követelheti Forgáchtól a fővezéri czímet, 
mert őt a szövetséges rendek sohasem ruházták föl ezzel a 
méltósággal. Midőn a szenátorok közbeléptek, azt felelte, 
hogy bármilyen barátja Bercsényinek, igazságosan meg nem 
másíthatja, a mit mondott; mert jól tudják, hogy Szécsényben 
a fővezérségről szó sem volt s a szenátusnak kellene közbelépnie, 
ha a fejedelem mégis fővezérnek nyilvánítaná Bercsényit. 5 S ha 
e miatt Bercsényi valóban sértve érzi magát, a fejedelem azzal 
csakugyan nem segít a dolgon, hogy őmaga Erdélybe megy har- 
czolni. 6 Oly időben, mikor a császári sereg élén egy Starhem- 
berg állt, a fővezérlet ügyét a magyar seregben is rendezni 
kellett. Ez azonban összefüggött a nemzeti hadsereg végleges 
szervezésével, a miről külön lesz szó. 

A császári sereg július 25-ikén négy rajnai ezreddel erősödve 
kezdte meg a küzdelmet, a mi ellen a hollandi rendek csak- 



1 Rinck, Kaiser Josephs Lében, 41. törvényczikk nem intézkedik ugyan Ber- 

2 Rákóczi emlékiratai, 229. csényi fővezérségéről (a mi miatt a jókai 

3 Rákóczi 1708 június. Arch. R. 11. 281. táborban 1705 október 23 — 24. a tisztikar és 

4 Ennek részletei Rákóczi emlékiratai- legénység zúgolódott is), de az 1705: IX. 
ban, 182 — 3. t.-czikk nyíltan fögenerálisnak nevezi Ber- 

5 Rákóczi u. o. 183—4. Thaly figyel- csényit. 

meztet (Bercsényi, in. 701.) hogy külön 6 Rákóczi emlékiratai, 184. 



55 2 MÁRKI SÁNDOR. 



hamar tiltakoztak, 7 mert a Rajna mellől a császár éppen akkor 
vonja el a csapatokat, mikor leginkább volna szükség rajok s 
azokat a császár legjobb alattvalói ellen viszik. Pedig a tapasz- 
talás megmutatta, hogy a magyar háború mellett alig lehet 




I76. STAR1IEMBERG GUIDÓ. 

legyőzni a közös ellenséget abban az európai háborúban, mely 
első sorban éppen az Ausztriai Ház javára folyik a közös ellen- 
ség: a francziák ellen. Az angol-holland-osztrák szövetségben 
mindenkinek teljes erővel kellene dolgoznia a közczélért. A csá- 
szár tehát béküljön ki a magyarokkal, küldje vissza a Rajna 
mellől elvont csapatokat, mert különben önállóan kell eljárniok 

7 A hollandi rendek a császárnak 1706 augusztus 18. Simonyi, nr. 202—210. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 553 

oly időben, mikor a francziák magukat a hollandiai határokat 
fenyegetik. Azzal, hogy a császár másfelé rendeli a birodalom 
erejét, a spanyol örökösödési háború ügyét tönkre teszi. Az 
angol kormány is abban a nézetben volt, 8 hogy az alkudozások 
megszakadása következtében szenvedni fog Európa közös ügye. 
A szövetségesek mindenesetre vesztenek, mert reájuk nehezedik 
a háború terhe. A rajnai katonaság kivonása és a magyarok 
megtámadása csak a francziáknak használhat. Ezt a királyné 
tudatni kívánta magával a császárral is, a kit különben is gyanú- 
sítottak, hogy titokban alkudozik a francziákkal. A királyné 
mindent megtett a veszedelem elhárítására; de a magyarokkal 
szemben a bécsi udvarnak is eszére kellene térnie. 

A szemelgetést folytatni lehetni ; de ennyiből is kitűnik, hogy 
Rákóczi nem hallgatott egyszerűen a francziák izgatásaira, 9 
hanem nyugodtan mérlegelte az európai viszonyokat, a mikor 
a szabadságharczot folytatta. Hiszen egy bécsi miniszter éppen 
most állította fel azt az elvet, hogy Európában csak két hatal- 
masság van : a Habsburg- és a Bourbon-ház és hogy a többi- 
nek az egyikhez vagy a másikhoz kell csatlakoznia. 10 A feje- 
delem nem volt-e valóságos kényszer-helyzetben, a mikor Bécs- 
ben mindenki arról beszélt, hogy a magyarokat tűzzel-vassal 
kell kiirtani 11 s mikor az angol államférfiak nem ösmertek a 
császárhoz hű katholikust, ki ne kivánná Magyarországnak 
tűzzel-vassal való meghódítását? 12 És csak a francziákban kel- 
lett-e bíznia annak, a kinek ügye igazságát, mint láttuk, a 
francziák ellenségei, az angolok és a hollandok, annyiszor 
elösmerték, sőt ezt a császárnak szemébe is mondották? 13 



8 Warre államtitkár Stepneynek július J o Harley Stepneynek augusztus 27. 
30. Simonyi in. 175. Tilson Stepneynek Simonyi, 111. 217. 

augusztus 6. U. o. 184 — 6. Harley Stepney- n James Fury Lewisnak július 21. U. o. 

nek augusztus 13. U. o. 190— 1. és aug. 27., 164. 

216—8. I2 Tilson Stepneynak augusztus 6. U. o. 

9 Pedig a császár is erről vádolta öt 184. 

Anna angol királynéhoz szeptember 23. t 3 Stepney beszéde a császárhoz aug. 

intézett levelében. Simonyi, in. 245. 8. U. o. 181— 2. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 70 



554 MÁRKI, SÁNDOR. 

«Senki sincs — szólt Rákóczi a nemzethez I4 — ki legkedve- 
sebb őseinek a múlt időkről való beszélgetéseire emlékezve, 
vagy a történetet érett észszel olvasgatva, világosan nem tudná 
és kézzelfoghatóan észre nem venné, a zsarnoki kevély uralmát 
gyarapítani törekvő Ausztriai Háznak örökös hitszegését és 
annak a néppel és a mi nemzetünkkel kötött bármely szerző- 
désének megszegését)) Ok ezt tudva is alkudoztak vele. Eléje 
terjesztették törvényes kívánságaiknak legigazságosabb pontjait; 
de mikor a szabadság helyreállításának édes gyümölcse már-már 
megérett, az Ausztriai Ház ismét kijátszotta őket és a közben- 
járó hatalmakat. Az idegen nemzet újra megmutatta, mennyire 
gyűlöli törvényeinket és jogainkat és hogy újból a nyakunkra 
akar ülni. A mikor tehát a támadásra ismét elkészült, a tárgya- 
lásokat minden törvényes ok nélkül megszakította. A dicsére- 
tesen működő közbenjárók útján az egész keresztény világ lát- 
hatja, hogy mi őszintén jártunk el. A mikor tehát mégis fegy- 
verhez kell nyúlnunk, buzduljon föl minden hazáját igazán 
szerető magyarnak a vére s álljon bosszút a kevély ellenségen, 
ki — mint azelőtt az eperjesi mészárszéken — most is kész a 
mi vérünket ontani. A mikor eziránt parancsát veszik, keljenek 
föl fejenkint és mutassák meg, hogy valamint édes hazájuk sza- 
badságát szeretik, az annak kivívásával járó fáradságokat nem- 
csak szívesen elviselik, hanem vérök ontásával sem fukarkodnak, 
biztosak lévén benne, hogy a legigazságosabb ügyeket pártoló 
Isten oly biztosan vezeti dolgainkat, a melyért igaz szívből és 
magyar dicsérettel áldjuk mindörökre. . 

A háború megújulásakor Starhemberg első sikere a Csallóköz 
elfoglalása és a Rábaköz szorongatása volt, Esterházy Antalé 
pedig, a dunántúli hadak új parancsnokáé vagy inkább a 
Bottyáné, a Fertőtől Sopronig terjedő sánczok bevétele és 
Alsó-Ausztria határának pusztítása. Maga Rákóczi Érsekújvár- 
ról augusztus 2-ikán indult Esztergom ostromára. IS Erre a 

14 Érsekújvár, aug. 15. U. o. 196 — 9. Horváth, vi. 442 — 3. 
íj Arch. R. 1. 578. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



555 



célra, a nélkül, hogy tervét valakivel közölte volna, tüzérségét 
már a télen gondosan előkészítette. l6 Remélte, hogy április 
15-ikén az ostromot megkezdheti, ha az ágyúk akkorra oda- 
érkezhetnek. Különben «olyan leszen a dolgunk, mint a kit a 
borbély ugyan székbe ültet, megmos és szappanoz, de borotvája 
nem lévén, meg nem borotválhat. Való — úgymond — kevés 
az ember benne, de azzal nem hull hamarább a kőfala .... Én, 
bizony, azt akarnám, holnap kezdhetnők a durdút; csak legyen 




I77. ESZTERGOM. 



olyan, mint a púpú!» 17 Azonban, a béketárgyalások és a száz- 
napos fegyverszünet miatt csak augusztus 4-ikén szállott Pár- 
kányhoz. Még ágyúinak megérkezése előtt intézkedett, hogy 
Forgách lovassága átkeljen a Dunán s fenntartotta az össze- 
köttetést Esterházy Antal hadaival. 18 Omaga a Garam torkola- 
tánál, a Garam és Duna balpartján levő közben ütötte föl 
táborát, melynek közepén sátora egy dombon állt, hogy onnan 
beláthasson ütegeire. Jó kurucz vitézek egy nap alatt csinálták 



16 Rákóczi emlékiratai, 172. 

1 7 Rákóczi Bercsényihez április 4. Arch. 
R. 1. 509. 

18 Rákóczi Esterházyhoz augusztus 5. 



U. o. 1. 579. Esztergom ostromáról több adat 
van Villányinál : Három évtized Esztergom- 
megye és város múltjából 1684— 1714. V. ö. 
Rákóczi emlékiratai, 185. 

70* 



556 



MARKI SÁNDOR. 



meg azt a dombot és hozzá a földet kezökben, süveggel hor- 
dották : 

«Urunknak sátora magas helyen legyen, 
Szép tábora fölött végig tekinthessen. 
Aranyos zászlója lobogjon magasra: 
Messziről mindenki mindjárt megláthassa ! 
Süveggel hordották, a dombot úgy rakták: 
Rákóczi patyolat-sátorát rávonták.» 19 




I78. ESZTERGOM VÁRÁNAK ROMJAI. 

De palotásai közt a fejedelem nem pihent perzsaszőnyegen, 
fényes tigrisbőrön, hanem hadai közt járt-kelt, buzdított és 
intézkedett. A hatodikáról hetedikére menő éjtszaka saját jelen- 
létében kezdette el a sánczok ásatását. 20 9-ikéig, ahogy ter- 
vezte, el is készült velők, a sánczokkal, és a talpakból épített 

J 9 Esztergom megvételéről. Thaly, Ada- 2 o Levele Bercsényihez augusztus 6. 

lékok, ii. 117— 9. Arch. R. 1. 580. és augusztus 7., u. o. 581. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 557 

esztergomi híddal. Mialatt túlnan Gyürky Pál tábornok az idegen 
lovassággal és egy gyalog hadtesttel várta a jelt a támadásra, 
a fejedelem 9-ikén bombáztatni kezdte a várat, de az egész 
tüzérség csak harmadnap láthatott munkához. 21 Le Maire had- 
mérnök-brigadéros merész gondolata volt, hogy a Dunán 
keresztül lövesse a várat, a mire, az ágyúk tökéletlensége 
miatt, idáig senki sem mert vállalkozni. A fejedelem később 
rájött, hogy rohama ezen oldalról mindamellett sem sikerülhetett 
volna, hogy a várhegy itt, a víz felé nem olyan meredek, mint 
máshol. Még sem bánta meg, hogy engedett Le Mairenek, mert 
a vele szemben levő Szent-Tamáshegyet olyan czölöp-mellvédő 
oltalmazta, hogy a várnak ez a része sokkal erősebb volt, mint 
közönségesen hitték. A várossal tornyokkal és két kis szöglet- 
bástyával biztosított falak kötötték össze; a Duna felé a várat 
5 — 6 méter széles kőfal védelmezte, a melynek tövében, kis víz- 
álláskor, zátony látszott. A vár maga nagyon szoros és szűk 
lévén, az őrség kényelmére csaknem életkérdés volt a város 
megtartása. 

«Nagy Rákóczi jár a gyönyörű mezőben, 
Rettenetes kardja villog a kezében. 
Kardjával felmutat Esztergom várára, 
Vár tornyán lobogó császár zászlajára ■ 
Mire a fényes nap háromszor felsütne — 
Hejh, magyar lobogó lesz oda feltűzve ! 
Szóljatok ágyúim, szörnyen ropogjatok, 
Dunának két partja rengjen alattatok !» 

Augusztus 11-ikén «meg is bődülének Rákóczi ágyúi s hejh, 
megrendülének Esztergom tornyai». Csütörtökön, 12-ikén, a 
résekre a fejedelem rohamot rendelt. Azonban a budai ráczok 
Visegrádhoz érkezésének híre annyira megbódította a hadakat, 
hogy «hátrafutással kezdették az ostromot)), «hátúl fordulván 
az erősséghez, a táborhelyeket ostromolták inkább mintsem a 
várost)) és ((gyalázatos megszaladásukkal a fejedelem a várbeli 

21 Rákóczi Bercsényihez, augusztus n, U. o. 585. 



558 MÁRKI SÁNDOR. 

ellenség megrémülésének hasznát nem vehette». Az ellenség, a 
mely a roham kezdetén a várba zárkózott és csak 16 embert 
hagyott a város őrzésére, éjtszaka hamarosan körülárkoltatta a 
réseket. A fejedelem nem akart erre időt engedni; pénteken 
tehát, 13-ikán, újra kezdte az ágyúzást és estefelé neki hajtott 
másfélezer hajdút az ostromnak, melyet ő a Dunaparton levő 
párkányi kis kápolnából nézett. 22 

A fejedelem az ostrom után rendbehozatta a sűrű lövések 
következtében a sánczon meggyöngült lövőréseket, hogy másnap, 
Nagyboldogasszony napján, magát a várat kezdje lövetni. Az 
elég gyönge falak közé menekült a városi nép nagy része 
és így a szűk helyen összezsúfolt nép és katonaság harmad- 
napnál tovább alig állhatott volna ellen. Kucklander tábornokot, 
a cs. várparancsnokot, Rákóczi a haditudományokkal keveset 
törődő együgyű öregnek, 23 de olyannak ösmerte, a ki megtesz 
minden tőle telhetőt, és nem hallgat az asszonyi siránkozásra. 24 
«Helyben kell maradnom és engem itt mindenkor meg lehet 
találni», írta még tavaly Bottyánnak. 25 A fejedelem már napok 
óta lövette a várat. Egy üteget a vár közelében levő barlangban 
állított fel, s a golyók olyan magasra is elég biztosan találtak. 
Mikor már meglehetős rést tört, éjjelre ostromot rendelt. Az 
ellenség azonban töméntelen gránátot és bombát vetett a roha- 
nókra, kiket a szokatlan tűzeső meglepett, úgy hogy a nagy 
lárma mellett sem boldogultak. Az ellenség tehát nyugodtan 
elgátolhatta a rést. A fejedelem most maga ajánlotta Le Maire 
tüzérbrigadérosnak és de la Motte tűzérparancsnoknak, hogy 
az említett barlangból tűzaknát ássanak. Tudta, hogy az ilyen 
természetes üregből a levegő húzása miatt bajos aknát alakítani, s 
valóban tapasztalta, hogy a keskeny hasadásra következő kemény 
vörös márványban az utászok egyre nehezebben dolgoznak. 26 

22 Rákóczi Bercsényihez augusztus 14. 24 Rákóczi Bercsényinek, augusztus 11. 
Arch. R. 1. 586-7. Károlyihoz u. o. 587-8. Arch. 1. 586. 

Emlékirataiban, 180. Vers Esztergom be- 25 Kucklander Bottyánnak 1705 április 

vételéről Thalynál, Adalékok, 11. 118 3. U. o. ix. 181. 

23 Rákóczi eml. 187. 26 Rákóczi eml. 186—7. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



559 



Időközben izgató híreket hallott. Rabutin Erdélyből a Karika 
szorosán át a Tisza felé nyomult. A nép önként égette föl 
előtte kunyhóit, hogy szállást, eleséget ne találjon s Károlyi 
folytonosan ingerkedett vele. A Vágót nem kellett félteni Star- 
hembergtől, kinek csak 6000 katonája volt a rettegett 30.000 
helyett s az is Komárom vára alá húzódott. Szemmeltartására 
Bottyán is elégnek látszott; Bercsényi 6000 emberrel Károlyi 




;g. kurucz csapat. 



támogatására sietett ; oda akart menni a fejedelem is, ha Rabutin 
Tokajnál átkelne a Tiszán. Siettette tehát utászait, de az aknák 
megtöltésére nem volt elegendő puskapora. Az ágyúk gyújtó- 
lyukai is megromlottak. Hogy a népet kímélje, a fejedelem nem 
rendelt ostromot, hanem az augusztus 17-ikére menő éjtszaka 
tíz öreg mozsárral folytatta a bombázást. 27 De panaszkodott, 
hogy pattantyúsai gyakorlatlanok, tíz lövésök közül három ha 
talál. 28 Mindamellett a vár falát tövig lerontatván, a mennyire 

2 7 U. o. 188. és levele Károlyihoz 2§ Rákóczi Károlyihoz augusztus 20. 

augusztus 17. Arch. R. 1. 591. U. o. 594. 



560 MÁRKI SÁNDOR. 

a hegy meredeksége engedte, augusztus 22-én hajnalban ostro- 
mot rendelt. A hadak eleje a törésig föl is ment, de a mere- 
dekség miatt tovább nem hatolhatván, végre is visszavonult 
két ember halálával. Az ellenség oly gyarlóan tüzelt, hogy 
magaviselete inkább valami sáncz, mint ily nevezetes vár védel- 
méhez illett volna. Mindamellett a fejedelem az elkezdett akná- 
ban bízott legjobban. 29 Aggasztotta, hogy ez a vár annyi ideig 
köti egy helyhez. Már azon gondolkozott, hogy másra bízván 
az ostrom folytatását, arra felé nyomul, a merre a hadiműködés 
dereka kívánja. 30 Dolgán a Bercsényivel való találkozás sem 
fordított; 31 de «miért hagyná el jókedvéből ezt a kies Jeruzsálem 
városát?» 32 Esztergomot csak azért szállta meg, hogy sáncz- 
vonalaiból harczra csalogassa a dunántúli és a csallóközi ellen- 
séget, a mire lett is volna alkalma, ha közel éri Esterházy Antalt 
s egyesülhet vele. Most még csak portyázó had sincs előtte, a 
melytől a híreket megtudhatná; ha tehát Bottyán nem siet a 
Vág mellékére, kénytelen lesz Esztergom megszállását abba- 
hagyni, hogy tüzérségét biztosítsa. 33 

A fejedelem a vár feladását kérte Kucklándertől, a ki azon- 
ban «csak elhivé magát : nem adja a várat, — berdót igen 
kiált)) ; 34 sőt szeptember 5-ikén éjtszaka kitört, az aknákat elfog- 
lalta, az utászokat kardra hányatta, a barlangban őrséget hagyott 
s a puskapor egy részét fölvitte magával a várba. Az üreghez 
a vártól fél puskalövésnyire csak egyetlenegy keskeny ösvény 
vezetett; mindamellett Rákóczi elhatározta, hogy megkísérli a 
visszafoglalást. Másnap tehát összegyűjtötte Fodor, Révay, Esze 
Tamás, Csajághy, Lóczy András ezredeit és saját palotásait, a 
kik azután az ágyú harmadik lövésére nagy lelkesedéssel támad- 
tak. «Tüzes garánáttól világos az éjjel » ; de a barlang német 

29 U. ö. ugyanahhoz augusztus 23. U. o. 3 2 U.-ö. Esterházy Antalnak szeptember 

595- I. U. o. 604. 

3° Rákóczi Esterházy Antalhoz augusztus 3 5 Rákóczi Esterházy Antalnak szep- 

31. U. o. 599. tember 7. Arch. R. 1. 608 — 9. 

3 1 Rákóczi Bercsényihez szeptember 1. 34 Thaly, Adalékok 11. 118. 
U. o. 601. 




KURUCZ FÖLKELŐ. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 561 

őrsége nem várta be a vitéz és büszke támadókat, hanem hat 
embere elvesztésével, a hogy lehetett, fölkapaszkodott a várba. 35 
Rákóczi az ostromot pár nappal elhalasztotta, mert egy szöke- 
vénytől értesült, hogy Kucklánder kész alkudozni vele, ha 
annak rendje-módja szerint szólítja föl reá. Másnap tehát, szep- 
tember 8-ikán jókor reggel, azzal az ajánlattal szólította fel a 
parancsnokot, küldjön ki egy tisztet, a ki meggyőződhetik, hogy 
az aknák, a melyeknek szerkezetét ösmeri, befödve, kanóczokkal 
ellátva, a felrobbantásra készen állanak. A parancsnok erről 
meggyőződvén, 24 órát kért a gondolkodásra. Másnap kijelen- 
tette, hogy magával a fejedelemmel kívánna szerződni, de a 
fejedelem Gyürky Pál tábornokot bízta meg az alkudozással s 
magának csak a jóváhagyást tartotta fenn. 36 Kucklánder, a segít- 
séget várva, húzta, halasztotta a dolgot és csak 12-ikén küldte ki 
a kezeseket, sőt még egy napot kért a feladási pontozatok 
elkészítésére. Ezt a fejedelem kénytelen volt megadni, mert 
ijesztésen kívül nem volt más módja* a szorongatásra. 37 «A sok 
lerme után» szeptember 13-ikán végre aláírták a föladás föltételeit, 
a melyeknek értelmében a németeknek már másnap mindenestül 
oda kellett volna hagyniok a várat. Ez azonban csak 17-ikén 
történt meg, még pedig a komáromi ellenségnek csaknem szeme- 
láttára. Az őrség a résen át vonult ki a várból, így akarván 
megmutatni, hogy azt nem gyávaságból hagyja oda. 19-ikén 

« Hasad a szép hajnal, piros a hegyoldal .... 
Esztergom várába Rákóczi felnyargal. 
Esztergom utczáin szikrát hány patkója : 
Esztergom bástyáin lobog a zászlója.» 38 

A fejedelem örömet lövetett és Szent István kápolnájában 
Te Deumot énekeltetvén, hálákat adott az Istennek. Másnap a 

5S U. o. 119. Rákóczi eml. 189. Rákóczi 3 7 Rákóczi Esterházy Antalhoz szep- 

Bottyánhoz szeptember 6. Arch. R. 1. tember n. U. o. 1. 613. Bercsényihez, 

668—9. u - o. 614. és szeptember 12., u. o. 617. 

36 Rákóczi Gyürky Pálnak, szeptember Rákóczi emlékiratai, 189—190. 
9., 10. Arch. R. 1. 671 — 2. 5 8 Thaly, Adalékok, 11. 119. 

Magyar Tört. Életr. 1907. 7 1 



562 MÁRKI SÁNDOR. 

kellő intézkedéseket megtette a vár védelmére. Parancsnoknak 
egyelőre Bonafous franczia ezredest, helyettesének pedig Hor- 
váth Tamás ezredest állította a Bonafous német ezredéből, két 
zászlóalj vörös palotásból és néhány hajdúból álló őrség élére. 39 
Később oka volt megbánni, hogy nem inkább Csajághyra esett 
a választása. Esterházyt két ezred lovassággal Esztergom átelle- 
nében hagyta, hogy a. várnak eleséggel való ellátását és a rések 
helyreállítását siettesse; Bezerédjt pedig arra utasította, hogy 
Starhemberget háborgassa, ha ez Esztergomot ostromolná. 
Ö maga, hogy Bercsényihez csatlakozzék, szeptember 20-ikán 
Zsiliz felé távozott Esztergom várából, mely a remélt egy hét 
helyett hét hétig tartóztatta föl hadjáratában 4 ° s melynek sorsa 
még ezután is aggasztotta. Lehetetlennek gondolta, hogy a várat 
a császáriak két tábor nélkül szállják meg, mert ilyen kevés 
néppel neki sem sikerült volna a bevétel, ha nincs a mezőben 
tábora, mely az ellenségnek ellenállt és módot nyújtott, hogy 
az ostromot innen és túl folytathassa. 23-ikán a fejedelem Zsiliz- 
ről Barsra ment s ott értesült, hogy az ellenség már Almás és 
Neszmély közé szállt és hogy a Bonafous parancsnoksága alatt 
Esztergomban hagyott két zászlóalj palotás és egy ezred német 
helyőrség németjei szökdösnek. Helyébe tehát Csajághyt szerette 
volna állítani. 41 24-ikén az ellenség tíz ágyúval már lövette is 
a karvai sánczokat, a miknek csak úgy vehette hasznukat, ha 
valóban ostromolni akarja Esztergomot. Ehhez 22 lovasszázada, 
6 zászlóalj gyalogja és alig 2000 rácza volt. 42 Arra a váratlan 
hírre, hogy Starhemberg Chassanttól már szeptember 27-ikén 
elfoglalta az erős karvai (nyergesúj falusi) sánczokat, Gyerk felől 
azonnal Esztergom alá sietett. 28-ikán Starhemberg épen akkor 



3 9 Thaly, Bottyán élete, 505. kelt levele szerint szept. 19-ikén volt. 

4° Rákóczi Bercsényihez, szeptember, Arch. R. 1. 622. 

Arch. R. 1. 169. Arneth, 416. Wagner, 4 l Rákóczi Bercsényinek szeptember 23., 

Hist. Josephi, 136. Az őrség kivonulása nem Esterházy Antalnak és Vay Ádámnak 

14-ikén történt, mint általában írják, hanem, szeptember 24. Arch. R. 1. 630—2. 

ahogy Rákóczi mondja (Emi. 190.), két nap- 4 2 Rákóczi Bercsényinek szeptember 28. 

pal a Te Deum előtt, a mi Rákóczinak aznap U. o. 632 — 3. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



563 



indult a vár ostromára, mikor ő megérkezett. 43 Nem teljesítették 
azt a parancsát, hogy menetközben oldalban támadják meg az 
ellenséget. Két ezredet át akart küldeni a hídon, hogy a város- 
ból kirohanást tegyenek; de a tisztek megdöbbenését és aka- 




l8o. KURUCZ VITÉZ. 



dékoskodását tapasztalva, abbahagyta, hogy tekintélye csorbát 
ne szenvedjen. A hidat tehát, hogy az ellenség föl ne égesse, 
a fejedelem maga bontatta le, mert 3000 embere elégtelennek 
látszott 7000-rel szemben. Ennél többet nem tehetvén, a feje- 
delem visszatért. Az ellenség 29-ikén már rendbe hozatta a 



43 Levele október 2. U. o. 633 — 4. V. ö. emlékirataival, 191 — 2. 



71 



564 MÁRKI SÁNDOR. 

szenttamáshegyi sánczokat, s október elsején készen voltak 
ütegei. A fejedelem élelemmel bőven ellátta Esztergom várát 
egy hónapra, mert úgy hitte, hogy tovább úgy sem tarthatja 
magát. Sőt addig sem tartotta. Október 12-én igen tisztességes 
föltételek mellett megadta magát a császáriaknak. 44 Mindamellett 
a fejedelem Bonafoust elfogatta, s ha magyar, le is fejezteti, mert 
nagyon hallgatott a tanulatlan tisztekre, a kik sohasem láttak 
ostromot s így hamar elcsüggedtek. 45 A császár azonban, októ- 
ber 18-án kelt köszönő levelében, Esztergom visszafoglalását 
Isten után Starhemberg rendkívül hü buzgóságának és hatalmas 
bátorságának köszönte. 46 



XV. 
AZ 1706. ÉVI ŐSZI HADJÁRAT. 

tarhemberg és Rabutin egyesülése Magyarország le- 
igázását jelenthette volna. Esztergom kétszeres ostroma 
egyik legfőbb gátja volt ennek a veszedelemnek. Kuru- 
czok és labanczok irgalmatlanul égették, pusztították a had- 
járatuk útjába esett falvakat és pedig a kuruczok többnyire 
«uruk parancsolatjából)). J Ez nem volt egészen helyes hivatkozás. 
A fejedelem még ki sem jött Lengyelországból, mikor — 1703. 
május /2-ikén — már eltiltotta a falvak, városok, malmok ége- 
tését, prédálását. 2 Volt idő, mikor gondolt reá, hogy Herbeville 
előtt mindent föl kell égetnie, ha vele szemben megnyerni akarja 
a hadjáratot; de az égetést csak a végső szükségben engedte 
meg. 3 Helyesen következtette, hogy Erdélyben zsibói veresége 
után sem az ő segítsége, hanem a hadakozás rendje okozta a 



44 Károlyinak október 15. Arch. R. 1. 1 Károlyi, 1. 168—9. 

639. Emlékiratai, 192 — 3. 2 Thaly, Bercsényi, 11. 471. 

45 Rákóczi emlékiratai, 193. 3 Rákóczi emlékiratai 154., 177 — 8., 187. 

46 Szalay, vi. 361. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



565 



sok égetést. 4 Stepney nyíltan bizonyságot tett mellette, 5 hogy 
a magyarok ausztriai égetései csak megtorlásai a császáriak 
magyarországi barbárságainak. A közbenjárók nevében kérte 
Savoyai Jenő herczeget, tiltassa meg a magyar falvak égetését, 
ha nem akarja, hogy a magyarok is égessék az osztrák hely- 
ségeket. 6 A fejedelem szerint az ellenség nagyon kevés ösztönt 
adott reá, hogy országát kímélje, 7 de nem látta a módját, magyar 
helységeket miért kelljen fölégetni a német előtt. Hiszen vagy az 
egész hazát kell elpusztítanunk, de abban azután mi sem marad- 
hatunk meg; vagy kiéheztetnünk akkora sereget, a melyet 




l8l. SAVOYAI JENŐ NÉVALÁÍRÁSA. 

azonban — úgy látja — oda kell bocsátanunk, a hová menni 
akar. Lehetett volna s lehetne is égetni olyan pusztákon, a hol 
a sereg mértföldeket megy falu nélkül; de ezentúl sűrűbb fal- 
vakat találván, a föld népét vagy ellenünk lázítják, vagy éhhel- 
halóvá teszik : sok szegénynek átkát és talán Istennek is bosszú- 
álló fegyverét hozván magunkra. 7 A gyujtogatást azontúl is 
csupán a haza legnagyobb szükségében engedte meg; csakhogy 
a mostani hadjáratban ezt az engedelmet elég gyakran kellett 
megadnia. 9 



4 Rákóczi Pekrinek 1706. januárius 9. 
Arch. R. 1. 466. 

5 Stepney Harleynek 1705. augusztus 19. 
Simonyi, 11. 192. 

6 Stepney 1706. februárius 13. Simonyi- 
nál, 11. 394. Pálffy gyönge mentsége sze- 
rint (1706. márczius 29.) nem a németek 
gyújtogatnak, hanem a ráczok. U. o. 11. 509. 

7 Rákóczi 1706. szeptember 5. Arch. 
1. R. 607. 



8 Rákóczi Bercsényinek szeptember 7.. 
U. o. 1. 611. 

9 Károlyi szeptember 2. «Urunk paran- 
csolatjából)) égette Szolnok várát és városát, 
szeptember 13. Makiárt az egri malmo- 
kat, 22-ikén Szikszó környékét, Bercsényi 
október 15-ikén a kassai útba eső helyeket, 
(Károlyi önéletírása, 1. 168—172.) deczem- 
ber 13-ikán Debreczent. (Arch. R. 1. 655. )> 



566 MÁRKI SÁNDOR. 

Rabutin égetve, pusztítva nyomult Szeged alól Eger alá. 10 
A fejedelem már szeptember 7-ikén meghagyta Bercsényinek, 
hogy abban a várban egy ráczot és németet se hagyjon meg, 
«mert mindenkor mindkettőt azon helységek mételyének tar- 
totta.)) I! A megtisztított őrséget Rabutin hiába szólítván meg- 
adásra, szeptember 15-ikén elszállott Eger alól, 22-ikén felégette 
Szikszót s 30-ikán körülvette Kassát, a melyet másnap már 
lövetni kezdett. 12 A fejedelem szerint 13 az ellenség nem bízhatik 
a megvételben, négy ágyujával keveset árthat a bástyáknak, 
falaknak s Radics Endre, ki valaha oly dicsőn védelmezte Mun- 
kácsot, az őrséggel bízvást ellenállhat; de emlékirataiban 14 meg- 
vallja, hogy éppen az ellenkezőtől tartott. Úgy hitte, hogy a 
város elesik, mielőtt ő megérkezhetnék, mert Rabutin táborában 
voltak azok a német tisztek, kik valaha feladták neki Kassát, 
melynek tehát minden gyöngéjét ösmerték; a hitvány falak 
összetörésére pedig Rabutinnak nem 4, hanem 22 ágyúja volt. 
Bercsényi Torna és Károlyi Boglár mellett az ő jól begyakorolt 
hajdúira nem hiába várakoztak. A fejedelem már október 4-ikén 
gyűjteni kezdte a hajdúkat, 15 a kikkel 9-ikén Tornaalján 16 s 
11 — 12-ikén Tornán volt velők, hol Bercsényivel egyesült. Sehogy - 
sem dicsérte tábornokai magatartását. Különösen hibáztatta, 
hogy egyszer sem tudták elfogni az ellenség takarmány- és 
abrakszállítmányát s nem szállták meg lovasaikkal azokat a 
gyönyörű réteket, a melyeket a Hernád s annak egy malom- 
árka fog közre. Innen, a falak és a város aljában könnyen 
tönkre tehették volna a betegségekkel és rossz élelmezéssel 
küzdő ellenséget. Már meg is parancsolta Károlyinak, hogy 
megszállja ezt a helyet, mikor meghallottta, hogy érkezésének 



10 Wagner, Hist. Josephi, 142. 13 Rákóczi Bercsényihez szeptember 19. 

11 Arch. R. 1. 611. Arch. R. 1. 622. 

12 Rákóczi 28-ikán úgy értesült, hogy 14 193. 1. 

ez már « valószínűen » megtörtént 25-ikén. 15 Arch. R. 1. 635. 

Arch. R. 1. 632. 16 Rákóczi Pekrihez október 9. Thaly 

Kalászok, 233 — 7. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 567 

hírére Rabutin abbahagyta az ostromot s majdnem 2000 embere 
elvesztésével Tokaj felé húzódott. Teljesedett tehát a fejedelem 
jóslata, hogy «ha a bentlevők oltalmazni akarják magukat, 
Kassa alatt az ellenség meg nem várja a hideg esőt.» I7 Kassa 




182. A KASSAI RÁKÓCZI-PALOTA. 



megtartását a szilárd és határozott jellemű Radics Endre 
brigadérosnak, a parancsnoknak, október 14-ikén a városban 
személyesen köszönte meg. Megelégedését nyilvánította a hely- 
őrség és a lakosság iránt is, a kik oly becsületesen megtartották 

x 7 Rákóczi Károlyihoz október 4. Arch. R. 1. 635. 



568 MÁRKI SÁNDOR. 

az ostrom kezdetén letett hüségesküjöket l8 s mindnyájan igen 
jól viselték magukat. Ellenben keményen megrótta és otrombának 
nevezte a tűzérparancsnok hibáját, hogy mindjárt az első napon 
porrá nem lövette Rabutin nyomorú ágyútelepeit; holott ezt 
könnyen megtehette volna, ha 30 — 40 ágyút a megtámadott 
hely homlokzatán egy sorba állít s nem helyezi szét a város 
falain köröskörül. 19 

A fejedelem, ki szigorúan dorgált és szeretettel jutalmazott, 
két napot, (október 14—15.) töltött kassai palotájában, a mostani 
honvédgyalogsági kaszárnyában. 15-ikén a jezsuiták templomá- 
ban imádkozott atyja és nagyanyja sírjainál. Másnap már vissza- 
indult Torna felé, 20 onnan azonban Nagy-Idán át 21 visszatért a 
Hernád völgyébe s 18-ikától 24-ikéig Mérán táborozott. 22 Bruy- 
ninxnak, a ki őt a császár békés hajlamairól biztosította, innen 
felelte, hogy ezt bajos összeegyeztetni a nagyszombati alkudo- 
zásoknál követett eljárással. Ott inkább törvényt akartak szabni 
a legyőzötteknek, mint helyreállítani a békét; inkább kiirtani a 
nemzetet, mint igazságos békét kötni. Ö azonban addig nem 
ajánlhatja nemzetének az alkudozások újból való megindítását, 
míg a főbb pontokra olyan feleletet nem kap, a mely rajtuk nem 
ejt újabb sebeket. 25 Ettől pedig méltán tarthatott. Hiszen Stepney, 
a ki legnagyobb sajnálatára éppen mostan vált meg hivatalától, 24 
úgy találta, hogy a hollandiak a ramilliesi béke óta sokkal követelőb- 
bek, mint előbb ; s attól félt, hogy a torinói győzelem viszont a 
bécsieket teszi rátartókká. 25 A magyarok reményeit is növelhette, 
hogy XII. Károly svéd király betört Szászországba, a mit a 
császár elkerülhetett volna, ha idején békét köt a magyarokkal. 26 

* 8 A szeptember 26-, 27-ikén letett 23 Rákóczi Bruyninxnak, október 18. 

hűségeskü eredetije Kassa város levél- Simonyi, 111. 255 — 6. Hasonló szellemben 

tárában. V. ö. Mihalik, 102. 1. írt október 24-ikén Szirmaynak. Arch. R. 

19 Rákóczi emlékiratai, 195—6. 1. 642. 

20 Október 15-ikén Bodolról írt Káró- 24 Rákóczi búcsú- és elismerő-levele 
lyinak. Arch. R. 1. 636—640. hozzá október 23. U. o. 257. 

21 Ráth, Rákóczi utazási helyei. (Emlékír. 25 Stepney Harleynak október 24. U. o. 
3. kiad. 310.) és Arch. R. 1. 434. 258. 

22 Simonyi, nr. 255 — 7, Arch. R. 1. 26 Stepney levelei Harleyhoz és Cardon- 
640 — 2., Mihalik, 189. sz. nelhez, szeptember 8. U. o. 232 — 4. 






& 

•^ 



SS 






t 



w 5 • 

9 



.2.3 5». , ._ v 



*«"5> <g K 






O^ X 

■XrX 



9> § . * 



Ilii 

sá s s Jx 



e^ 



r*> «-» ^* /s-t- * v *-<*•* « -« ív* • > - 



si^ ? & *QX-i SRVn 



g-e 
•fia 

lllfllví 

ca C "sL sl» ss ** a 



!S '•» S * « 5 



XV \ 
A. 






\ \^ S Qillfl 






^X x ^; X> % S'3v»& V'- : 
ií*XxJ* ssttt-B-^ N •' 









£í$30M $B' " Élei : 



/ 



/ 



SlSf f í S 4 

tflisil - 

ss e ? <3 -S «. « 

ísSSgg 



§§.5-S 



s • 



*ss 






II. RÁKÓCZI FEKEN'CZ. 



569 



A magyarok pedig nem békülnek addig, míg be nem látják, 
hogy fegyverrel is meghódíthatják őket. 27 

Rabutint, a ki Károlyit október 16-án Tokaj alól visszaszorí- 
totta, a fejedelem nem háborgatta a tokaji szüretelésben; mert 
úgy hitte, hogy az újbor, az édes szőlő, a hideg éjjelek és a 
Tisza vize jobban megviselik hadait, mint az ő portyázásai. 




183. A KASSAI RÁKÓCZI PALOTA DÍSZTERME. 



A tábornok tehát 23-ikán baj nélkül kelhetett át a Tiszán, de 
Károlyi kuruczainak kapdosásai következtében csak lassan halad- 
hatott előre. A fejedelem, Méra alól 24-ikén megindulván, az 
abaúji Halmajon, a zempléni Sajókörömön s a borsodi Tibold- 
Daróczon át november i-én a szintén borsodi Szíhalom alá 
szállt táborával. 

Helyesen gyanította, hogy Rabutin Szolnok felé ügyekszik. 
Károlyinak tehát meghagyta, hogy Rabutin és Starhemberg 



2 7 Stepney Harleyhoz, szeptember 15. U. o. 239. 
Magyar Tört. Életr. 1907. 



72 



57° 



MARKI SÁNDOR. 



egyesülésének meggátlása végett hadaival a Tárna mellékére, 
az ő táborába siessen. 28 November 3-ikán azonban már átkelt a 
Tárnán, sőt csakhamar a Benén, Gyöngyösön, Zagyván is és 
november 5-ikén a Zagyva-Galga közében, a pestmegyei Tót- 
faluban táborozott. Ott viszont Forgách Simont rendelte magá- 
hoz. 29 Elégedetlen volt mind a két tábornokával. Forgách nem 




184. SZOLNOK VÁRA. 

hajtotta végre azt a parancsát, hogy színből Morvaország ellen 
nyomulva, Bazinnál hirtelen Pozsony felé forduljon s azt meg- 
lepetéssel elfoglalja, vagy legalább is felgyújtsa Starhembergnek 
ottlévő éléstárait. 30 A helyett — mint Károlyi a debreczeniek- 
nek — időt engedett a pozsonyiaknak a szüretre, a mivel sok 
időt vesztegetett. Megsarczolta Bazint, Modort, Szentgyörgyöt s 
az osztrák Zistersdorf alatt tönkre tett egy dragonyos ezredet; 
de veszni engedte Esztergomot (október 7.) s így meg nem 

28 Rákóczi Károlyihoz november 2. Arch. R. 1. 642. 

29 Rákóczi Forgáchhoz november 5. U. o. 643. 

30 Rákóczi emlékiratai, 191. V. ö. 196—7. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



571 



békíthette Rákóczit az Ausztriában elfoglalt zászlókkal. Károlyit 
is megdorgálta, 31 hogy Kallóból ír neki, mikor az ellenség Derzs- 




185. XIV. LAJOS. 



nél áll s 24 óra alatt Szolnoknál állhat. A rácz elűl-hátúl 
lézengve jár, a kurucznak jó híre sincs. Mindenki azt teszi, a 

3 1 Rákóczi Károlyihoz november 7. Arch. R. 1. 645 — 6. 

72* 



572 MÁRKI SÁNDOR. 

mit akar. Felelőssé teszi parancsai végrehajtásáért. Nem vigasz- 
talás, hogy az ellenség átmegy a Bácskaságba ; Károlyitól idáig 
is oda mehetett, a hová akart ; s az csak nem győzelem, ha ide- 
hagy bennünket. ((írhatnék többet is ilyeneket, — szólt végül — 
hogyha hazám ügyétől indíttatott szívem fájdalmait követni 
akarnám. A haza én reám bízá dolgainak kormányzását. Tehet- 
ségem szerint folytatom rendelkezéseimet, miknek — látom — 
azok a követői, a kik akarják. Magam úgy járok, mint ennek- 
előtte vadászó időmön tapasztaltam a sok külön nyomhajtó 
kopók között szerencséjét vadászatomnak.)) November 4-ikén 
tehát maga küldött kemény gyalog portyázókat az ellenségre, 
hogy ((megitassák vele a Tisza vizét. » 32 Károlyi ugyan némileg 
megnyugtatta, de 8-ikán Szolnok és a Tiszántúl sorsa miatt folyto- 
nosan aggódva ment Hevesbe Gyöngyös alá. Onnan tudatta 
XIV. Lajossal, hogy az országot egyrészt az ellenség dúlta fel, 
másrészt maga a nép, hogy az ellenség benmaradását megnehezítse. 
A nemzet azonban mégis kitartóan védelmezi jogait s áldozatra 
való készsége és önmegtagadása nagyobb mint hitte. Ez azon- 
ban nem tarthat így örökké. Nagy ideje, hogy a nemzet valami 
jelét lássa a király Ígéretének, s bízzék benne, hogy nem hagyja 
el azt a népet, mely pártfogásában és a jobb jövendőben bízva, 
visszavetette a bécsi udvar ajánlatait. O maga az újabb ajánla- 
tokat is a király pártfogásában reménykedve vetette vissza. 33 

10-ikén Gyöngyösről megindulván, a hevesi Ecséden át 34 
a nógrádi Lőrinczibe ért, hol egy hétig táborozott. 3S 20-ikán 
a Zagyva völgyén fölfelé indult Rozsnyóra, hová tanácsülést 
akart hirdetni. Pásztón, Füleken és Rimaszombaton át 36 26-ikán 
érkezett Rozsnyóra. 37 Ott néhány jó hír fogadta. Erdélyben 
Károlyi, Orosz Pál és Pekry hadai elég szerencsésen portyáztak. 
A Dunántúl Vasmegyében a győrvári (hibásan egervári) csatá- 

3 2 Rákóczi Esterházy Antalhoz novem- 3 5 Arch. R. i. 646 — 9. Ráth, Rákóczi 

ber 5. U. o. 644. emlékiratai, 3. kiadás, 311. 

3 3 Fiedler, 11. 472 — 3. Horváth, vi. 456. 3 6 Ráth, u. o. Tört. tár, 1880. 389. 

Századok, 1895. 554- 3 7 Arch. R. 1. 649. 

34 Arch. R. ix. 319. Bezerédj levelében. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



573 



ban 58 november 6-ikán és 7-ikén gr. Andrássy István, Bezerédj 
és a két Kisfaludy brigadérosok fényes diadalt arattak Heister 
Hannibál altábornagyon (a tábornagy testvérén), a kit az ifjú 
Sibrik Gábor el is fogott. 39 Azonban nem vigasztalták meg sem 
az onnan hozott, sem a Forgách ausztriai (zistersdorfl) győze- 
delmes csatájából küldött zászlók. Sőt Forgáchot, a kit Rozs- 
nyóra rendelt, maga elé sem bocsátotta s a krasznahorkai 
várba záratta, 40 mert azt hitte, összejátszik a császáriakkal. 
«A midőn egy főispánt és generális marsalkot — írta Forgáchné 
Hontvármegyének 41 — az ország szokása ellen, a kiért leg- 




186. GR. ANDRÁSSY ISTVÁN NÉVALÁÍRÁSA. 

inkább a magyar nemzet most is fegyverben vagyon, oly 
kemény áristomba tesznek, mint az én uramat is tették, nagy 
okának kell lenni . . . .» «Ha csupán haragból bántam volna 
így Forgáchcsal — felelt a fejedelem 42 — bizonyosan többször 
is megérdemlett volna ily bánásmódot. Azonban igen veszélyes 
lesz vala ily szellem ellenében félrendszabályokkal élni.» Példát 
akart teremteni az engedelmeskedni nem tudó vezérekkel és 
tisztekkel szemben, a kiknek sikertelenségeit tulajdonította. 

Nemcsak a nép volt elégedetlen ezévi hadjáratával, hanem 
önmaga is. «Elhiszem, — írta Orosz Pál tábornoknak 43 — van 



3 8 Leírása Thalynál, A nagyszombati és 
a györvári harcz, 114— 134. (Különösen 
gr. Andrássy István tábornok jelentése a 
fejedelemhez november 15-ikéröl, 121 — 7. 1.) 
Thaly újabb adatai e diadalról Hadtört. 
Közi. 1895. 311-338. 

39 Rákóczi emlékiratai, 202. 



40 U. o. 197 — 8. 

4 1 Forgáchné november 28. II. Rákóczi 
Ferencznek .... kiadatlan eredeti leve- 
leik, 73. 

4 2 Rákóczi eml. 197. 

4 3 Rozsnyóról, deczember 1. Arch. R. 
1. 650 — 2. 



574 MARKI SÁNDOR. 

elég olyan beszéd, hogy fűtőznek az urak s fázik a rongyos 
katona, holott most ez, most amaz kellene. Csak elhagyának 
bennünket! De, legyen bár Isten ítélője dolgomnak, ha annyit 
nem kívánnék tűrni, szenvedni, mint a legmezítelenebb : csak 
szolgálhatnék hazámnak. De ha magam jelen vagyok : harczolni 
nem kell, mert ha megvernek, megbódúl az ország. Ha kicsiny 
a táborom, nem találják jónak ; mert kitanulja az ellenség, 
elvesztjük sokaságunknak hírét s bátran fog persequálni. Ha 
nagy lesz a tábor : mostani időben hol subsistál ? Mezőben sok- 
nak nem lehet, egy faluban nem fér, sokba szaggatni vagy nem 
bátorságos, vagy közel hozzája nem lehetünk; élése honnan 




187. OROSZ PÁL NÉVALÁÍRÁSA. 

soknak, a hol a keveset koplalással tartjátok? Tudom, erre azt 
mondja : való ; de kérdezi viszont : hát hol a sok generális és a 
felföldi had ? Mi megsegítettük őket, — már távolról néznek 
minket. De csak azt tudnám : van-e kedve vagy nincs a formá- 
lis harczhoz, nem kellene kérdezni, hol van a generális, hol van 
a fejedelem, hol van a had? . . . Engemet okoznak a szeren- 
csétlen harczokért s némelyek mondása szerint könnyű elvesz- 
teni a népet, nem nekünk való a harcz ; nem tudunk mi a kótá- 
hoz, okosabb ő nálunknál. Ha még egyszer confusiót szenve- 
dünk, vége lesz hadakozásunknak. Lám, az eleink sohasem har- 
czoltak, mégis meg tudták nyomorítani a németet; hanem csak 
csípdessük ! Jól mondja, való nagy okok. De minek hát a csíp- 
deséshez (guerilla-harczhoz) a sok had, a ki is se nem bujkálhat 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 575 

maga hírével, se nem szaladhat, hanem csak magában fárad, 
oszol, éhezik, morog s kárhoztatja a commandójának a lelkét. 
Úgy tehát mi lesz a vége? Csak így szaladjunk cselédeinkkel, 
gyermekeinkkel és szekér hátán lakjunk ? Isten ne adja ! Segít- 
sük most magunkat, a miként lehet : bágyasztassuk az idővel 
az ellenséget.» 

Most a Tiszántúl van az ellenség, az ottani lakosság úgy sem 
nyugodhatik; tehát az itteninek enged egy kis időt az erőgyűj- 
tésre. De tudja erre is a magyar ember feleletét : Az ilyenadta, 
ha én szenvedek, szenvedjen ő is, ő sem jobb nálam ! Ha 
azonban háborúba viszik, kiabálni fog : Csak hurczolnak bennün- 
ket ! Ihen, a lovam is odavan, magam is elbágyadtam : ennyi 
napja, hogy kenyeret nem láttam. Télen-nyáron rajtunk a 
munka ! És kimorogván magát, ott hagyja fejedelmét az üres 
zászló mellett. Hát mit csináljunk ? Hadd morogjon ! . . . . «Úgy, 
de ilyen nyomorúságban van a föld népe: ez lesz, az lesz! De 
bizony, mind más lesz : úgy lesz, mint Isten akarja. Nem drágább 
a nyír-víz a tokaji szüretnél, sem a szamosközi asztag a hernád- 
melléki kazalnál." 4 Hiszen úgy is az vala a vox az elmúlt tábo- 
rozásban, hogy nem lehet erőt venni rajta; az Istennél van az 
órája, még el nem jött. Hadd menjen : majd magában is elvesz 
a mezőben, a pusztában. Sokkal nem jó próbálni rajta, mert ha 
confusióban reducáltatik a had, elszélyed, megrémül az ország : 
úgy járunk, mint a zsibói harcz után Erdélylyel ; hanem csak 
jobb válogatott jót küldeni. No, most már előttetek van : próbál- 
játok ! Nem lehet panaszotok, hogy ez ilyen szúnyogcsípésre 
elegen nem vagytok. « 

«Én-velem pedig senki magát ne mentse; mert én sohasem 
mondom, hogy ne próbáljon. Soha senkitől azért számot nem 
veszek, ha jót cselekszik, hanem ha parancsom ellen jár. Még 
abban sem oly mérgesen, mint kellene; mely sok rossznak oka, 
megvallom, de az időt is az időhöz kell mérni. » 

44 Vagyis Rákóczi is vesztett annyit, mint a nyírségi és szamosközi nép. 



576 MÁRKI SÁNDOR. 

Keményen írt, mert nem akarta, hogy a bíztatás mellett úgy 
járjon, mint tavaly Zsibónál, a hol be kellett érnie vele, hogy 
megsiratták a hegytetőről. «Ezek ugyan elmultak, mint a hó ; de 
azért jó a tapasztalat a hadakozó emberben, hogy az ilyenek 
eszébe jussanak : annak idejében a következendő rossztól őriz- 
hesse magát. » 

((Távollétemben is érzem, szánom a katona morgását; — 
végezte hatalmas levelét — de ha az ő eszén járok, magának sem 
lesz jó, nekem se. Hadd morogjon hát, szegény : hamarább 
megbékélek én vele, mintsem a némettel h 

Rozsnyón hallotta, hogy a német november 28-ikán meg- 
szállta Debreczent, melynek lakossága elfutott. A fejedelem 
olyan szín alatt, hogy a lakosok hazaszállingóznak, égetőket 
akart a városra küldeni, mi nagy válságba, szorultságba hozta 
volna a császáriakat. Rossz néven is vette Károlyitól, hogy a 
várost s vele az ellenséget megkímélte. 45 Azonban «a nagy 
hideg időben s éhségben így is annyi német döglék meg, hogy 
egy reális szemben való harczon sem kellett volna többnek 
elveszniök». 46 A császáriak csak újesztendő napján indultak 
tovább Berettyóújfalura és Szolnoknál keltek át a Tisza jegén. 
Teljesedett, a mire Károlyi már régebben 47 figyelmeztette a 
fejedelmet, hogy a befagyott Tisza nem bástya, hanem az ellen- 
ség hídja. Szolnok várát, a melyet a fejedelem tavaly nagyjából 
újraépíttetett, Rabutin felrobbantotta s januárius 21-ikén Pesten, 
majd Budán helyezte el téli szállásra elnyomorodott hadát. 48 

Emlékirataiban a fejedelem őszintén megvallotta, hogy nagyon 
elcsüggedt, mert a pesti út akadályozására küldött csapatai 
«szokás szerint)) semmit sem tettek. Elcsüggedt, mivel legszebb 
tervei füstbe mentek; a hadviselés hibás elveiről elterjedt szeren- 
csétlen elfogultság annyira uralkodott az elméken. 49 



4J Rákóczi Károlyihoz deczember 13. 47 Károlyi Rákóczihoz 1705. október 4. 

Arch. R. 1. 655. Emlékiratai, 196. Debreczen Hadtört. Közi. 1895. 310. 

jegyzőkönyve Szűcsnél, Debr. tört. 720 — 2. 4 8 Rabutin, Mémoires, 153. 

46 Cserei hist. 362 — 3. 49 Rákóczi emlékiratai, 196. 




Magyar Tört. Életr. 1907. 



73 




578 MÁRKI SÁNDOR. 

XVI. 
A ROZSNYÓI TANÁCSÜLÉSEK. 

(1706 deczember 18. — 1707 februárius 5.) 

fejedelem 1706 deczember 13-ikára Rozsnyóra hítta 
össze a szenátust; azonban a rövid határidő és a 
hosszú utak miatt a megnyitásra a 24-ből csak 7 kor- 
mánytanácsos jelent meg. A fejedelem már 15-ikén jól tudta, 
hogy a szenátusban a hadakozás folytatásáról és a hadak ellátá- 
sáról ily kevesen nem határozhatnak; de úgy gondolta, arról 
is hasznos lesz beszélgetni, az újesztendőben hogyan kezdjék 
az új munkát ? x Deczember 18-ikán nyitotta meg és 20-ikán 
fejezte be az értekezletet, a melyben megállapodtak a vár- 
megyékre kivetendő másfél millió forintos hadi adó alapelveiben 
s még néhány pénzügyi intézkedésben. A behatóbb tárgya- 
lásokat a fejedelem januárius ^-ikére halasztotta s akkorra a 
közgazdasági tanácsot is egybehítta. 2 

Deczember 23-ikán, a fagy újabb beálltával, Kassára indult 3 
s másnap már megérkezett. Karácsony két napját ott ünnepelte 
s a szemináriumi templomban végezte ájtatosságát. Az ünnepek 
nagyobb részét Le Maire-rel töltötte, a ki részletes terveket 
mutatott be Kassa megerősítésére. A fejedelem jóváhagyta 
ezeket s egy esztendő múlva a várost már vízzel telt széles 
árkok, előárkok és fedett utak vették körül. 4 Gálszécsen, Szob- 
ránczon és Ungváron át, melynek ura, Bercsényi, akkor Besz- 
terczebányán táborozott, 28-ikán az ungi Daróczra s s másnap 
Munkácsra ért, hol két hetet szánt pihenésre. 6 

Már várta az a nemes, a kit felesége segítségére küldött s 
orvosa, dr. Láng, a ki a fejedelemasszonyt Érsekújvárról Karls- 
badba kísérte. Tőlük tudta meg, hogy feleségét a nép dühe 

1 Rákóczi Bercsényihez deczember 15. 4 Rákóczi eml. 203. 
Arch. R. 1. 657. 5 Ráth. id. h. 311. 

2 Thaly a Századokban 1896. 8—10. 6 Rákóczi Károlyihoz deczember 30. 

3 Útiterve deczember 21. Arch. R. 1. 658. Arch. R. 1. 659. Emlékiratai, 203. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



579 



ellen Morvaországban csak a melléje rendelt katonaság védte 
meg. Csehországba érkeztekor hallotta meg a fegyverszünet 
felbomlása hírét. Prágában azonnal faggatni kezdték, utazásának 
mi a czélja s rendre vizsgálták a magával vitt hordókat, mert 
gyanakodtak, hogy nem tokaji bor van bennök, hanem a csehek 
föllázítására vagy pedig XII. Károly pártfogásának megnyeré- 
sére szánt aranypénz. Folytonos zaklatások kö7t ért Karlsbadba, 
a hol valahára elkezdhette a fürdőzést. Azonban még be sem 












''■X*}ÍÉ£8&BJBfr- 




l^/Uk 












_/^Hl 






- J 








j |fM 


J. 






' 








' -"Ul " r 


:."v' 


^py^-^:''- 1 :'^ "i-V-; "~ .-' ■ 






v^ 


"'■ jm!*'' ■ 


'j0m :U? 




■~'í ■ 


gdlft 5 . v. ^ . 


ópig " \ 






] 


89. 


KASSAI 


BÁSTYAMARADVÁNYOK . 



fejezhette, mikor a császár nevében fogolynak nyilvánították s 
ajtai elé polgárőrséget rendeltek. így akarták megakadályozni, 
hogy ki ne mehessen XII. Károly svéd királyhoz Szászországba 
s rajta voltak, hogy Cseh- és Morvaországon át urához térjen 
vissza. Hiszen, a hogy a svéd királynak maga írta, neki is az 
a szándéka, hogy fölkeresse fejedelmi férjét, a ki után foly- 
tonosan sóhajtozik; azonban többé nem követhette szabadon 
elhatározását. A méltatlan bánásmód ellen már október 8-ikán 
XII. Károly és a közbenjárók pártfogását kérte. Azonban még 
súlyosabb megpróbáltatások vártak rá. A polgári őrséget Rad- 
zievskij hadnagy vezetése alatt az égeri helyőrségnek egy 

73* 



580 MÁRKI SÁNDOR. 

százada váltotta fel, mely oly szigorúan őrizte, hogy az ágyban 
fekvő beteg folytonosan szemök előtt legyen. Ausztriában tehát 
valóban nincs ok a megütközésre, ha a század végén a 
franczia nemzetőrség épp úgy alkalmatlankodott egy Habsburg 
herczegnő, Mária Antoinette szobájában, mint most a rendes 
császári katonák Sarolta herczegnőnél. A nő becsületét mélyen 
sértő pletykák is mind a két fejedelemasszonynál hasonlók 
voltak. Idejárult, hogy ismét kutattak politikai czélokra szánt 
aranyai után s a városi tanács is mindenképen alkalmatlan- 
kodott neki. Csakhamar alapos oka volt attól tartani, hogy 
Teschenbe, vagy más rosszabb helyre szállítják át. így érlelő- 
dött meg lelkében az a határozat, hogy ((biztosabb helyre 
szökjék az igazságtalan bánásmód elől, melynél fogva senki 
sem részesítette az őt megillető tiszteletben)). Mikor az év végén 
lábadozni kezdett, orvosai tanácsára sétalovaglásokat tett. Ilyen- 
kor mindig Radzievskij hadnagy és néhány katona kísérte. 

Ennyit hallhatott a fejedelem Munkácson, de emlékirataiban 
a terv gyors valósulását egyfolytában mondta el, miben bátran 
követhetjük. Egy nap a titokba beavatott hadnagy csak két 
megbízható szolgával kísérte ki a fejedelemasszonyt. A város 
határát elhagyva, vágtatva menekültek s jóformán meg sem 
álltak addig, míg a szász határra érkezvén, «jó szerencséjök 
januárius 30-ikán XII. Károly hadseregének leibsergi táborába 
nem vezette». Innen kérte «az elnyomottak pártfogóját, a nagy 
királyt)), engedje meg, hogy itt maradhasson, míg egészsége 
helyre állván, urához visszatérhet. A király azonban, kinek 
főhadiszállása Lipcsénél volt, udvariasan megizente, hogy nem 
fogadhatja; a mi érthető, mert a császárral Szászország meg- 
szállása után is békében akart élni. Azonban a svéd tábornokok 
közül néhányan tisztelegtek a fejedelemasszonynál, a kiknek 
tanácsára azután Poroszországba, majd Lengyelországba ment 
át s ott is maradt a szabadságháború végéig. A fejedelem 
hozzáteszi, hogy ((megjósolta neki ezeket a kellemetlenségeket, 
a mik bizonyára nem nagy becsületére válnak a bécsi udvar- 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 581 

nak». 7 Ez váltig mentegetődzött, mikor a szép szökevény magá- 
nak a császárnak is megírta, hogy a méltatlan bánásmód 
elől menekült és nincs más czélja, mint visszamenni urához. 
Mindez megfoghatatlan volt a bécsiek előtt és csupán asszonyi 
alaptalan félelemnek tulajdonították. Hiszen a császár meg- 
engedte, hogy Magyarországba utazzék s erre az útra minden 
készen állott. Panasza következtében néhány tisztet nagyobb 
figyelemre és több tiszteletre utasítottak. Miért tehát a szökés? 
A szelíd hollandi Bruyninx is bosszankodott rá, hogy az udvar- 
nál mindenféle bizalmas ügyben 
fölhasználván, most ilyen félszeg X ~~^^ 
helyzetbe hozta. Nem találta elég \^^JyC 
vigasztalónak a fejedelemasszony igo xn károly névaláírása . 

azon kijelentését, hogy nem fog 

csodálkozni a történteken, ha mindenről értesül. A császár külön- 
ben megintette őt, hogy a legrövidebb úton térjen vissza urához, 
ellenkező esetben ha elfoghatja, bezáratja. A tisztet pedig, a 
ki megszöktette, Prágában jelképesen fölakasztatta. 8 

A fejedelem Munkácsról már januárius n-ikén megindult, 
de Nagymihályon, Kassán, Tornán keresztül a göröngyös utak 
és a hófúvások miatt csak 16-ikán érkezhetett vissza Rozsnyóra, 9 
hová újesztendő napján 15-ikére megint egybehítta a szenátust. 10 
18-ikán már ott volt, 11 de a szenátussal az első teljes ülést csak 
22-ikén tarthatta meg, csupán 13 tanácsos jelenlétében. Bemutatta 
a békealkudozások ügyében a közbenjárókkal váltott levelezéseit 
s kétségkívül jó hatást tett, midőn felolvastatta Anna királyné 
levelét, melyben igen dicsérte a békére való hajlandóságát. 12 

7 Rákóczi emlékiratai, 203 — 4. Sarolta nak márczius 8. U. o. 315. Emlékirataiban 
fejedelemasszony levelei XII. Károlyhoz Rákóczi (205. 1.) mindjárt 1707 elejére teszi 
1706 október 8. és 1707 januárius 30. a Szieniawszka munkácsi látogatását, mely 
svéd orsz. lt.-ban, (Diplomatica Transsyl- azonban csak két hónap múlva történt meg. 
vanica). Stepney két levele 1706 novem- 9 Arch. R. ír. 4., 6. 

ber 24. Simonyinál, ur. 264—5. Lorenzo 10 Századok, 1896. 7. 

Tiepolo velenczei követ Malagolánál, n U. o. 1895. 557.. 

Deutsche Revue, 1907., 233. J 2 Anna királyné Rákóczihoz 1706 októ- 

8 Bruyninx Rákóczihoz 1707 februárius 7. ber 6. Simonyi, in. 253 — 4. 
Simonyinál m. 310—2. Stepney Addison- 



582 



MARKI SÁNDOR. 



A fejedelem a külső ügyekről és a bécsi udvarral folytatott 
tárgyalásokról részletesen tájékoztatta a magyar közvéleményt 
s így semmi esetre sem érheti az a gyakran hangoztatott, de 
mindenkor igazságtalan vád, hogy némely dolgok elhallgatásá- 




19I. ANNA ANGOL KIRÁLYNŐ. 



val, némelyiknek kiszínezésével és egyoldalú tudósításokkal 
akarta téves útra vezetni a nemzetet. A most bemutatott nyolcz 
levél maga is világot vetett a magyar szabadságharcz nemzet- 
közi helyzetére. 13 A fejedelem a gyűlésen sem nyilatkozhatott 



3 A rozsnyai gyűlés jegyzökönyve. Századok, 1896. 13. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 583 

másképen, mint például a béke ügyében írt leveleiben. I4 
A rendek tudtával annyi csalódás után is kész alkudozni, de nem 
hiszi, hogy néhány kérdés megelőző elintézése s a svéd és 
porosz királyok közbenjárása nélkül valamibe foghasson; az 
általános békében pedig a magyar nemzet ügyét is figyelembe 
kell venni. A miniszterek azonban semmit sem akartak tudni 
három főkívánsága : a kezesség, az erdélyi szabad választás és 
a katonaság kivitele felől; 15 sőt azt sem szerették, hogy a köz- 
benjárók ebben az ügyben Rákóczival levelezzenek. 16 Bíztak 
abban a hírben, hogy négy dunáninneni, sőt — a mi teljesen 
téves értesülés volt — valamennyi dunántúli vármegye is fenye- 
getve intette volna a fejedelmet békére. 17 Bruyninx újesztendő 
másodnapján Rákóczit valóban biztosítani merte, hogy József 
király a nemzetnek minden törvényes kívánságát megadja. 

A rozsnyai gyűlés ebből a levélből erősödött meg abban a 
hitében, hogy valamint azelőtt ámítva és nem őszintén tárgyal- 
tak, úgy mostanság is a nemzet veszedelmére ügyekeznek. 18 
Ezzel szemben a szenátus előtt állt XIV. Lajos franczia király 
izenete, 19 mely szerint Rákóczit, ha beiktatják, erdélyi fejede- 
lemnek ösmeri el és vele, mint ilyennel, diplomácziai viszonyba 
lép. Ellenben nem ösmerheti el mindaddig a magyarországi 
confoederatiót, míg az ki nem mondja az Ausztriai Háztól való 
függetlenségét, mert ellenkeznék a franczia király méltóságával, 
hogy más uralkodó alattvalóival tárgyaljon. Ez válasz volt 
Rákóczinak Egerből tett kérdésére és teljesen megfelelt a nem- 
zetközi szokásoknak; nem lehetett tehát az elszakadásra való 
felbujtásnak, izgatásnak tekinteni. A fejedelem megírta már a 
múlt nyáron, a mikor a lengyelekkel, svédekkel közös had- 
műveletre készült, hogy Magyarország, mihelyt szövetségét 

14 Okolicsányihoz 1706 november 6. 16 U.-az ugyanannak, deczember 29. 
Simonyi 282 — 3. Stepneyhez deczember 18. U. o. 300. 

U. o. 288—9. I7 Stepney Harleynak, 1707 januárius 11. 

15 Bruyninx Stepneynek, deczember 22. U. o. 301. 

Simonyinál, 111. 291. i 8 Századok, 1896. 14—15. 

19 Rákóczi eml. 198 — 9. 



584 MÁRKI SÁNDOR. 

keresik, kétségtelenül elválik az Ausztriai Háztól és új válasz- 
táshoz lát. 20 Néhány hőnap múlva ismét kijelentette, hogy 
Magyarország, ha Svéd- és Lengyelországokkal szö vétkezhetik, 
nyomban új királyt választ. 21 A függetlenség kimondását tehát, 
nem éppen Francziaország szövetségétől várva, Erdély már 
tavaly kimondta függetlenségét. Francziaország föltételesen 
(hogy t. i. a beiktatás is megtörténjék) sietett azt elösmerni; 
sőt elégnek tartotta a fejedelemválasztást magát is, hogy Des 
Alleurs marquis már 1705 márczius 10-ikén mint franczia követ 
jelenjék meg az erdélyi fejedelem egri udvarában. Kéz alatt 
valamennyire eddig is segítette Magyarországot ; de a nyilt 
szövetség föltétele itt is a függetlenség kimondása és az arra 
következő első sikerek voltak, mint évtizedek múlva az amerikai 
Egyesült-Államoknál. Rákóczi XIV. Lajosban talán még jobban 
bízhatott, mint Washington XV. Lajosban; de ugyan gyönge 
politikusnak tartanák ma a nagy amerikait, ha ezt a bizalmat 
kihagyta volna számításából ! Pedig Amerika csak gyarmat volt, 
Angliának kétségtelen birtoka; míg Magyarország törvényesen 
önálló alkotmányos állam, a min az örökös királyság behozatala 
sem változtatott. Mostani királyát a nemzet csak trónkövetelőnek 
tekintette, mert az uralkodásához kötött feltételeket nem telje- 
sítette, a mennyiben az ország lakosaival a szükséges dolgokra 
nézve nem tudott megalkudni és megegyezni. Nem tartották 
szabadon választott királynak. Nem is királyválasztás végett 
hirdetett országgyűlésen s mellé a rémuralomnak, az eperjesi 
mészárlásnak idejében választották meg. Tett ugyan esküt, de 
nem tartotta meg, sőt határozottan annak ellenére cselekedett. 
A királyi és uralkodói méltóság jogos birtokában sem volt; 
mert atyjának a szabadságharcz alatt történt halála után erő- 
szakosan, katonai erővel akarta és akarja magát a királyság 
birtokába helyezni. 

Mindezeknek figyelembevételével a fejedelem a januárius 

20 Rákóczi Szaniszló királyhoz 1706 21 Rákóczi utasítása Rádayhoz 1706 

augusztus 4. Szalay, vi. 391. deczember 2. U. o. 393. 




ig2. XIV. LAJOS. 



Magyar Tört. Életr. 1907. 



74 



5 86 



MÁRKI SÁNDOR. 



22-iki tanácsülésen fölvetette azt a kérdést, mit tegyenek a haza 
biztosítására, mivel a kibékülésben többé nem bízhatnak. Taná- 
csos-e kimondani az Ausztriai Háztól való elszakadást, a trónról 
való letételét s a trón megüresedését ? Figyelmeztette a szená- 
torokat, hogy a közbenjáró hatalmak ugyan elösmerték ügyünk 
jogosságát, de a mi kedvünkért nem vesznek össze a császárral, 
míg össze nem törik az a felsőség, a melyet a császári fegy- 
verek annyi győzelem után vívtak ki a francziákkal szemben. 
Ha kimondjuk a függetlenséget, szerződhetünk a franczia király- 
lyal, a ki ennek következtében az általános béke tárgyalásánál 




I93. XIV. LAJOS NÉVALÁÍRÁSA ÉS PECSÉTJE 



a szövetségeseket megillető előnyöket biztosíthatja számunkra. 22 
Azonban a függetlenségi nyilatkozat bajt is hozhat a nemzetre. Mert 
ha a császár fegyverrel győzi le nemzetünket, a hódítás jogára 
támaszkodva, épp úgy eltörölheti törvényeinket, mint a hogy azt 
II. Ferdinánd tette a csehekkel a fehérhegyi (prágai) csata után. 
Sok hozzászólás után a szenátus még aznap kimondta, hogy 
látván az Ausztriai Ház fortélyos és színes béketárgyalásait, a 



22 Rákóczi tudta, hogy XIV. Lajos 
békülni akar ellenségeivel s deczember 
18-ikán figyelmeztette is, hogy ez a hír 
megijeszti a nemzetet. De nem kételkedett, 
hogy követei, mint Erdély fejedelmének 
követei, kiket Magyarország ügyeivel is 
meg lehetne bízni, a franczia király esz- 
közléséből az általános béke-kongresszus- 
ban részt vehetnek. (Fiedler, 11. 474.) 
Ehhez a gondolathoz száműzetése első 
éveiben is hajthatatlanul, de nagyon ért- 
hető módon ragaszkodott. 1706 augusztus 
6-ikán maga figyelmeztette Lajost, (u. o. ír. 



468.), hogy ősével, I. Györgygyei, XIII. 
Lajos felhatalmazottja, Croissy, az utódokra 
is kiterjedő szövetséget kötött (1642 április 
26.). Szinte csodálatos, miért nem hivat- 
kozott reá, hogy ennek értelmében az 
általános békébe is bele kell őt foglal- 
tatnia, a mire dédapja még a linzi béke- 
kötés után is gondolt, mikor attól tartott, 
hogy III. Ferdinánd nem hajtja végre a 
békét. A kongresszuson való megjelenés 
most még inkább jelentette volna Magyar- 
ország nemzetközi elösmertetését. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 587 

vele való megbékü lésben nem bízik. Folytatni kell tehát a hada- 
kozást. Az Ausztriai Ház bizonyára ellenünk fordítja minden 
tőle kitelhető és gondolható erejét. Az erejében megfogyatko- 
zott, magyar haza egymagában nem állhatván ellene, szükség- 
képen külső fejedelmekhez kell fordulnia s a velők való szövet- 
séget keresnie. Ezt főképen azért kell tennie, hogy az általános 
európai béke tárgyalásánál szava legyen s abból ki ne rekesz- 
szék. Külső fejedelmekkel azonban nem szövetkezhetik, hacsak 
magát szabad nemzetnek nem nyilvánítja; mert egy fejedelem 
sem fogadhatja pártfogásába a más fejedelem jobbágysága alá 
vetett nemzetet. Hogy pediglen magát szabad nemzetnek nyil- 
vánítsa, szükséges az ausztriai uralomról való lemondás (Dominii 
Austriaci abrenunciatio) : «úgy, hogy a ki ezen édes hazánk 
eleitől fogvást szabad nemzetét maga jobbágyának és örökös 
vasallusának tartja, azt ez — régi eleitől származott, törvényes 
szabadságához ragaszkodván — úgy mint azon szabadságainak 
megrontóját, urának ne tartsa». 

Ennek kimondására a jelen idő lévén legalkalmasabb, össze 
kell hívni az országgyűlést Rozsnyó városába februárius 24-ikére, 
hogy a letételt ugyanaz a nemesség mondja ki, mely a szövet- 
séget megalkotta. Időközben küldjenek az európai hatalmakhoz 
követeket, a kik föltárják előttük hazánk igaz ügyét, az 
önkényes uralomra törekvő Ausztriai Házzal való kibékülés 
lehetetlenségét, s őket jóakaratra, pártfogásra kérjék. Addig a 
szenátorok az egész határozatot titokban tartsák. 23 

A fejedelem tudta, megírta, talán el is mondta, hogy ((inga- 
dozik Európa mérlege, a mit idáig a Bourbonok tartottak kezök- 
ben ; a mit ezektől elvesznek, az vagy Ausztriát fogja erősebbé 
tenni, vagy pedig Anglia és Hollandia kapja. Ezek ugyan Európa 
legszabadabb államai; de remélhetni-e, hogy Magyar- és 
Lengyelország védelmére fegyvert fogjanak?)) Ellenben politikai 

23 Rákóczi emlékiratai, 198 — 9. és Rosna- Vetésynek Fiedlernél közlött s a Habs- 
viensia Conclusa. Századok, 1896. 13—16., burgok detronizácziójára vonatkozó levelei 
a melylyel Thaly először mutatta ki, hogy nem hitelesek, söt hazugok. 

74* 



588 MÁRKI SÁNDOR. 

szükség: Svéd-, Lengyel- és Magyarország szövetsége, hacsak 
Európa ismét a török karjaiba nem akarja hajtani hazánkat. 
Már pedig a nemzet inkább hódol a töröknek, mint az eperjesi 
mészárszék rendezőinek. «Igaz, a császár némi ködös csillag- 
zatra mutat, mint a békeszándék hirdetőjére ; de Magyarország 
a nyomorúság oczeánján nem bízhatik ebben a kis fényben. 
Nem sarkcsillag az, melytől révpartra jutását remélhesse!)) 24 

A szűkszavú jegyzőkönyvből is látható, hogy ez a gyűlés, 
melyben a fejedelemmel együtt mindössze 14-en vettek részt, 
nem hódolt a tömeget gyakran magával ragadó ékesszólás ere- 
jének, hanem diplomácziai iratok, mérséklő beszédek meghall- 
gatásával, az európai helyzet és minden eshetőség figyelembe- 
vételével, nyugodtan, megfontolva, egyhangúlag hozta meg hatá- 
rozatát. Az egészen harmadnap (24-ikén) csak annyit módosított, 
hogy a fejedelem az országgyűlést ne Rozsnyóra, hanem a 
borsodi Ónod mezejére s nem februárius 24-ikére, hanem — 
hogy a külföldre küldött követek jobban eljárhassanak dolgaik- 
ban — május elsejére, Szent Fülöp napjára hirdesse ki, hogy 
«a szabad uralkodásra vágyódó Ausztriai Ház által földre tapo- 
dott édes hazánk törvényes szabadságát régen óhajtott virágzó 
állapotára)) hozhassák. 25 Ezen az ülésen azt is kimondták, hogy 
külföldre küldött követeik a legalkalmasabbnak nyújtsanak 
reménységet a királyságra; a miből kitűnik, hogy a független- 
ség fölvetésének antidinasztikus, de nem antimonarchikus czélja 
volt. Kimondták továbbá, hogy hazaáruló, a ki az országgyűlés 
megnyíltáig hitet nem tesz a confoederatióra. 26 Februárius 
3-ikán, még egyszer és utoljára, Horvátországot is azzal hittak 
föl a csatlakozásra, hogy ha nélküle győznek, kizárják a győ- 
zelem gyümölcsének élvezéséből. 27 

Egyeseket már a tisztító tűzön sem engedtek keresztül. 
A szenátus is belenyugodott, hogy gróf Forgách Simon altábor- 

24 Rákóczi utasítása Rádayhoz, 1706 Egy eredeti példánya az Erdélyi Nemzeti 

deczember 2. Szalay, vi. 393—4. Múzeumban, Kemény, Erdély tört. 38. kötet. 

2 S Az ónodi generális convent meghívója 26 Századok, 1896. 19. 

visszafelé, januárius 22-ikéről van keltezve. 2 7 Szalay, vi. 389. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 589 

nagy rabságban maradjon, 28 januárius 24-ikén pedig Illyés István 
szenátort és czímzetes püspököt lemondásra kényszerítette, 29 
mert egyiket sem tartotta megbízható embernek. A forradalmi 
idők a jellemet előbbrevalónak tartották az írói és minden 
egyéb érdemeknél. Volt forradalmi erő abban is, hogy mikor a 
függetlenségi nyilatkozathoz a külföld jóváhagyását, sőt segít- 
ségét keresték, egyúttal elfogadták Bercsényinek a honvédelem 
és a hadsereg újjászervezésére vonatkozó terjedelmes javas- 
latát. 30 Ez annak a jele, hogy a fejedelem és a tanács Istenen 
kívül mégis csak a nemzet saját erejében bízik legjobban. 
«Nem szorultunk meg annyira — izente a svéd és a lengyel 
királyoknak, 31 — hogy, ha kell, a háborút még több esztendeig 
ne folytassuk .... A nép velünk van egy lélekkel !» 



XVII. 
A FEJEDELEM ERDÉLYI ÚTJA. 

fejedelem és a szenátus 1707. februárius 5-ikéig maradt 
Rozsnyón. 1 A tanácsnak az utolsó napokban jelentette be, 
hogy még a tavaszszal elfoglalja erdélyi fejedelmi székét. 2 
Bemenetelét mind a két hazára szükségesnek találván, megbízta 
Vay Ádámot, menjen előre s Hadadon vagy más alkalmas helyen 
Pekri Lőrinczczel, Mikes és Teleki Mihálylyal s a két Barcsayval 
beszélje meg az országgyűlés összehívására s az ő bevonu- 
lására vonatkozó dolgokat. Tájékozódjék a fejedelmi beiktatásoknál 
követni szokott szertartásokról, a fejedelmek udvartartásáról és 

28 Esete Rákóczinál, Emlékíratok, 197 — 8. 3 1 Rákóczi utasítása Rádayhoz. Szalay, 
Pöre és mentsége Hadtört. Közi. 1891. ív. 394. 

433—4 6 i- Thaly, gróf Forgách Simon í Februárius 4. és 5. napjairól még van- 

mint tábornok és író. (Irodalom- és művelt- nak a fejedelemnek a tanácsból kelt ren- 

ségtört. tanulmányok, 211—268. 1.) deletei. (Arch. R. 11. 15— 18.) Aszalay udv. 

2 9 Századok, 1896. 18. titkár tévedése lehet, hogy februárius 

30 Ösmerte Rákóczi, emlékíratok, 199— 4-ikén egyik rendeletét mégis Munkács 
202. várából keltezi. (U. o. 16.) 

2 Rákóczi eml. 202. 




59° 



MARKI SÁNDOR. 



a kincstári jószágokról. 3 Teleki Mihály őt már az esztergomi 
táborban megbiztatta, 4 hogy a német kijövetelével az egész 
Erdély újabban meghódol és a nemesség visszatér hűségére. 
Hiszen még a labancz Teleki László is rosszul érezte magát 
Szebenben. «Örjöngenek az emberek és mi javainktól, boldog- 
ságunktól megfosztva kínlódunk e könyörületlen szász veremben. 
Az Isten szállana meg az emberek kevélységét szent lelkével 
és tanítaná meg arra, hogy adják meg az Istennek, a mi az 
Istené, a császárnak, a mi a császáré !» s 




194. A ROZSNYÓI RAKOCZI-HÁZ. 



Október 30-ikán a fejedelem a borsodi Tibold-Daróczon 
táborozott, mikor az erdélyi megyék «a fejedelem rajok való 
gondviselése után újólag kiszabadulván és mintegy halálos 
betegségből felgyógyulván)), valóban «nagy örömmel, eltökéllett 
jó lelkiösmerettel futottak kegyesen oltalmazó szárnyai alá». 
A vármegyék szónoka tiszta szívvel és lélekkel kívánta, hogy 
az Úristen őt édes nemzetünknek az egyiptomi igából való 

3 Kelet nélkül, Arch. R. n. 6-8. 

4 Rákóczi Telekihez 1706 augusztus 22. Erdélyi Nemz. Múzeum, oki. törzsgy. 
(Köntzey ajándéka.) 

S Teleki László 1706 szeptember 19. Mike-gyüjt. Erdélyi N. Múzeum. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 591 

kiszabadításra csodálatosan kimutatván, édes hazájokba hamarosan 
behozza, békességesen és nagy örömmel méltóságos fejedelmi 
székébe ültesse és hosszas esztendőkre — ellenségeinek bosszú- 
jára és megszégyenítésére — szerencsés, boldog országlással 
megáldja. Megköszönték, hogy «nem tekintvén mostani esetöket», 
fejőknek megkegyelmezett; de kegyelmet kértek jószágaikra 
nézve is. 6 A fejedelem még aznap írásban közölte velők kedvező 
határozatát. 7 Velőkig ható szavakban előre bocsátotta, az Ausztriai 
Ház milyen zsarnoki módon uralkodott rajtuk. Dicsérettel emlé- 
kezett meg a nemes vármegyéknek buzgóságáról, melylyel 
a szabadság visszavívására a magyarországi nemes rendekkel 
nemcsak szövetkeztek, hanem őt szabad akaratjukból fejedel- 
müknek is választották. A midőn azonban az ellenség hadi 
szerencséje és nagyobb ereje következtében Erdélyből kivo- 
nulnia kellett, keserűséggel hallotta, hogy «a maguk szabad- 
ságának oly drága munkájához, és hozzá, fejedelmükhöz szorosan 
tartozó kötelességüknek levetkezésével őt nemcsak megtagadták, 
hanem — a mint keresőkben is bevallják — az ellenség álnok ; 
hitegető, édes beszédeit s keresztényi hit alatt adott kegyelmét 
elfogadván, tulajdon vérök, életök s nemzetök drága szabad- 
ságai és belső részei ellen való fegyverkezésre és ellenséges- 
kedésre hittel tettek Ígéretet. Nevezetes és czégéres bűnük miatt 
példásan büntethetné őket; azonban, egynéhány főbbet kivéve, 
a nemes vármegyék tagjainak mégis kegyelmet adott szemé- 
lyökre nézve. Csupán jószágaik elkobzását rendelte el ; azonban 
megengedte, hogy azoknak visszaadatása iránt egyenként folya- 
modjanak hozzá. Ebben az ügyben Beszterczére 1707. januárius 
10-ikére országgyűlést hívott össze. 8 

Báró Tige a gyűlés megtartását és a kuruczok megerősö- 
dését akadályozni akarván, az év elején Debreczen alól, hol 
Rabutintól elvált, ismét Erdélyre rontott ; de nem Nagy-Váradon 

6 Kemény gyűjt, az Erd. N. M.-ban. Lőrincz tábornokhoz 1706 deczember 22. 

7 Rákóczi az erdélyi vármegyékhez, (Teleki-lt., T. S. oszt. 3268. sz. eredeti 
október 30. U. o. fogalmazat. Fehérmegye követei Olasz 

8 Fehérmegye levele főispánjához, Pekri Jakab és Hatvani György voltak. 



592 MÁRKI SÁNDOR. 

át, a honnan a kuruczok Kolozsvár alatt várták, hanem Déva 
felől. Csak Szeben megsegítése után, februárius i-én indult 
Kolozsvár felé, a melyet azonban a Bethlen-bástya felrobban- 
tása után sorsára hagyott. « A kincses Kolozsvárból koldus 
Kolozsvár lőn a kétféle had között; annál több kerített magyar 
város sem vala Erdélyben: az is elpusztúla Rákóczi miatt. » 9 
Kocsárd alatt Pekri fölverte Tiget és visszaszorította Szeben 
alá, de nem aknázta, ki győzedelmet; mindamellett erősen biz- 
tatta a fejedelmet Szeben bevételével és bejövetelét sürgette. 
A fejedelem — Rozsnyóról Munkácsra menve — februárius 
8-ikán Sárospatakról értesítette, 10 hogy már szinte útban is van 
^^^-^ «a nemes haza sokféle zűr- 

j^^ jp ** /\f // C zavarokkal összeegyeledett 

^— " 'JrJ.Tr ~~~ állapotának Isten szent se- 

195. tige tábornok névaláírása. gedelméből mindnyájokat 

megörvendeztető rendbe és 
karba állítására^. Hadi segítséget azonban a nagy fagyok 
miatt csak tavaszra Ígérhetett. A nála éppen eznap tisztelgő 
f erdélyi követséget biztosította, 11 hogy «bemenvén a hazába, 
oly rendbe kíván minden dolgot állítani, melyből mindenekre 
nemzetünknek régen kívánva várt és óhajtott boldogulása ter- 
jedjen és állandóképen maradékainknak is megörökösödjön ». 
Februárius 11-ikén már ismét Munkácson volt, 12 hogy erdélyi 
útjára készületeket tegyen. 13 15-ikén onnan hirdetett Maros- 
vásárhelyre I4 márczius 28-ikára országgyűlést a fejedelemségbe 
való beiktatásra, a melyre a Részek (Partium) vármegyéit is 
meghítta. Eleink — szólt — sok időtől fogva repeső szíves 
óhajtással várták az egész világ előtt nagy emlékezetben forgó 

9 Cserei Hist. 373. 14 A helyre nézve azonban még febr. 21. 

to Arch. R. 11. 18 — 20. is habozott. A gyűlést legjobban szerette 

1 1 U. o. 20. volna Kolozsvárt megnyitni, a beiktatással 

12 Rákóczi Darvayhoz, Arch. R. 11. 20. Gyulafehérvárt folytatni s egy harmadik 

13 Rákóczi eml. 203., de 1706 végéről helyen (talán Marosvásárhelyt) befejezni, 
mondva, a minthogy a fejedelem a rozs- (Rákóczi Vayhoz, Arch. R. ír. 23.) 

nyai tanácsülést mindvégig 1706 keretében 
beszélte el. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



593 



nemzeti szabadságunk helyreállítását. Azt azonban az Ausztriai 
Ház az örökös királyság behozatalával gyökerestül felforgatta 
és elnyomta. Mikor a szabadság újabban lábra kapott, porából 










195. A KOLOZSVÁRT BETHLEN-BÁSTYA. 



megelevenedett és édes hazánkban állandó megmaradását muto- 
gatja ; de megerősítése végett értelmünket, akaratunkat, minden 
tehetségünket egyesíteni kell a mostan hirdetett országgyűlésben 
és minden tettökben. 15 Pár nap múlva — márczius 3-ikán — 

1 S Biharvármegye és Debreczen meghívója u. o. n. 22. 
Magyar Tört. Életr. 1907. 75 



594 MÁRKI SÁNDOR. 

jóváhagyta a beszterczei országgyűlés határozatait l6 és kedvesen 
fogadta, hogy a rendek őt újból behítták. «Reá hűséges óhaj- 
tással és kívánsággal váró híveit személyes jelenlétével és a 
régtől sokféle sanyargatásokkal küzködő haza zűrzavaros álla- 
potának a jó rendbe való hozás által kívánatos szabadsággal 
díszeskedő csendesség megújulásával nemcsak megörvendez- 
tetni, hanem Isten szent segedelme által mintegy új életre 
támasztani és vezérelni kívánta. » 

Munkácson őt ebben az időben a vendéglátás színe alatt 
nagyon fontos külső politikai tárgyalások tartóztatták. Már 
februárius 26-ikán megérkezett hozzá Bercsényi feleségestül, 
márczius elsején pedig Szkólyából Szienyiavszka herczegné, 300 
lengyel katonával és sok úrral. 17 

A főtábornok nagyon vidám tervet készített erre a találko- 
zásra. A mint megjön a herczegné, a mulatságot újra kezdik, 
nyájas kedvvel vígadnak; pénteken (márczius 4.) készülődnek, 
szombatra Ungvárra mennek, vasárnap hip-hoppolnak, hétfőn 
is farsangolnak, kedden kedvvel végeznek. «Szerdán ? E bon 1 
Bu (wo) ist der Herr Oremus? Durt wohnt er a kapliczában!» l8 
A fejedelem nagyjából jóváhagyta és követte is ezt a ((regula- 
mentalis opiniót», de a zajos ünnepségek színe alatt komoly 
tanácskozások folytak. XIV. Lajos már tavaly megvásárolta 
Rákóczi számára a Szobieszka Mária lengyel királyné jaraszlói 
uradalma felét 800.000 livreért; I9 a fejedelem még 1706. november 
28-ikán megbízta Fierville ezredest, hogy ebben az ügyben 
értekezzék a herczegnővel. 20 A szerződést saját neve alatt nem 
köthette meg, mert az őseinek lengyel honosságáról szóló 
oklevelét a lengyel országgyűlésen még ki nem hirdették. 21 
De Bonac marquis tehát, a XII. Károlynál levő franczia követ, 
Bilinsky gróffal, a korona fő maréchalljával úgy szerződött, 

16 Rákóczi Pekrihez u. o. 30. 19 Rákóczi eml. 308. Rákóczi Krucsay- 

'7 Tsétsi János krónikája. MHH. xxvn. nak 1712. május 20. Arch. R. 111. 740. 

3°6. 20 Rákóczi Krayhoz 1706 november 28. 

* 8 Bercsényi Rákóczihoz februárius 18. Arch. R. 1. 686. 

Arch. R. v. 365. 21 Rákóczi önéletr. 212. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 595 

hogy azt a herczegnő nevére írják, 22 a miben most a fejedelem 
is megnyugodott. 23 Lehet, hogy ekkor megint szóba hozták 




197. GRÓF BERCSÉNYINÉ, CSÁKY KRISZTINA GRÓFNŐ. 

Rákóczi lengyel királyságát, a melyet a herczegnő ekkor még a 
svéd király segítségével akart megszerezni rokonának. A fejedelem 

22 Rákóczi eml. 308. 

23 Rákóczi Krayhoz, 1707 márczius 17. Arch. R. ír. 58. 

75* 



596 MÁRKI SÁNDOR. 

viszont csak úgy nyújthatna segítséget Lengyelországnak, ha a svéd 
király biztosítná őt támogatásáról ; mert e nélkül nem teheti ki 
hazáját új háború viszontagságainak, az oroszok és a kozákok 
barbár betöréseinek. 24 Most, márczius 10-ikén, megizente neki, 
hogy seregének egy részével kész Lengyelországon át a föl- 
kelésre hajlandó Sziléziába nyomulni. 2 J Ha Károly ekként előbb 
nyomulhat Csehországba s a császárral szemben összefog a 
magyarokkal, Magyar- és Erdélyország függetlenségét nemcsak 
kimondani, hanem biztosítani is lehetett volna. Pedig a mun- 
kácsi zajos farsangolásnak éppen ezeket a nagy terveket kellett 
takargatnia. 

A herczegnő távozása után márczius 12-ikén (a tervezettnél 
egy nappal későbben) végre csakugyan megindult Erdély felé. 26 
Ungvárt Bercsényiék vendégszeretetét élvezve, harmadnap foly- 
tatta útját. 27 Jó híreket hallott. Károlyinak az alföldi Maros 
mentén, Esterházy Antalnak és Bottyánnak a Dunántúl voltak 
sikerei s Bercsényi Lipótvár ostromához készült. Ezeknek a 
híreknek hatása alatt a nádor és a labancz urak az ország 
alkotmányos szabadsága érdekében a király elé terjesztett 
emlékiratukban 28 maguk is sürgették, engedje meg az erdélyiek- 
nek, hogy maguknak a magyar királytól függő fejedelmet 
válaszszanak, a kihez azonban a Részek ne tartozzanak. Bizo- 
nyára megnyugodtak volna a már megválasztott Rákócziban is, 
ha ezt a korlátozást elfogadja. Hiszen Erdélyből már jóformán 
csak Szeben, Déva, Fogaras és Brassó volt a császáriak kezén. 

A fejedelem kísérete egyre nőtt, a mint Ecseden (márczius 
17-ikén), Túnyogon (márczius 18-ikán), Szatmáron (márczius 
19-ikén), Erdőszádon (20 — 21-ikén), a szilágyi Czikón (22 — 23-ikán) 
és Szamosújfalun (23-ikán) át Erdély határaihoz közeledett. 
Itt várták az erdélyi urak : Teleki Mihály, a ki három vonalban 
állította fel a partiumbeli sereget, Mikes Mihály, Barcsay Ádám, 

24 Rákóczi Potoczki kijevi palatínusnak, kacson kelt levelei. Arch. R. n. 45. 
1707 januárius 16. Arch. R. ír, 8. 27 Ungvárt márczius 13—15. U. o. 11. 

2 5 Szalay a Századokban, 1870. 12. 46 — 57. 

26 Rákóczi eml. 205. Márczius 12. Mun- 28 Szalay, vi. 398. Horváth, vi. 461 — 4. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 597 

Bethlen János, Bartha András stb. A fejedelem lóháton, feltett 
süveggel fogadta Teleki és Mikes üdvözletét. Válaszában elmondta, 
mi czélja volt kezdettől fogva. Igen nyájas beszéddel adott hálát 
Istennek az eddigi sikerért s mindnyájukat biztosította kegyelmé- 
ről. Benn, a fejedelem szállása előtt, Mikes üdvözölte a fejedelem 
kornyétás udvari hadát, mire Vay Ádám udvari kapitány felelt. 29 
Másnap a fejedelem Teleki Mihályt, Barcsay Ábrahámot, 
Bartha Andrást egy levéllel követségbe küldte Marosvásárhelyre 
a rendekhez s később maga is utánuk indult. Csákigorbón, 
Szinnyén keresztül 26-ikán ért Désre, «eleinek kedves lakó- 
helyébe)), hol másnap 31-ik születésnapját töltötte. Szivét föl- 
vidította a hely szép, kies fekvése; de elméjét mód nélkül fel- 

198. BARCSAI ÁBRAHÁM NÉVALÁÍRÁSA. 

háborította az országban növekedő zűrzavar, a hatalmasok 
kegyetlen uralkodása, sarczolása. Úgy látta, némelyek nem 
azért fogtak fegyvert, hogy általános legyen a szabadság; 
hanem hogy most ők kövessék el, a mit valaha a német tett. 30 
Kedvetlenül folytatta útját Bálványosvár alján, Mátén át a 
kolozsi Nagynyulasra, a hol egy ezreddel gr. Pekri Lőrincz 
fogadta. « Pekriben ugyan senki sem bízott — írta a fejedelem; 31 — 
de ravasz és hatalmas szónok lévén, sok zavart okozhatott)). 
A fejedelem márczius 30-ikán érkezett Mezőbándra, 32 az utolsó- 
előtti állomásra, hol azután négy napot töltött. A rendek már 
másnap megválasztották a három nemzet és a Részek egy-egy 
követét az üdvözlő küldöttségébe, a melyet a fejedelem harmad- 
nap nagy díszszel fogadott. 

2 9 Teleki Mihály naplója, márczius 23. 3 2 Teleki naplója márczius 30-ikáról. 
Teleki-lt. Emlékirataiban (206. 1.) a fejedelem rosszul 

30 Rákóczi Bercsényihez 1707 márczius emlékezett, hogy a megnyitási határidő 
27. Arch. R. 11. 61. előtt tíz nappal érkezett meg; mert a 

5 1 Rákóczi emlékiratai, 206. határidő márczius 28. volt. 



598 



MÁRKI SÁNDOR. 



Nagyon elégedetlen volt a beiktatás föltételeivel; úgy vette 
észre, ezek azért olyan szigorúak, hogy ne valósíthassa meg ősei 
egykori törekvését, családjában örökössé ne tehesse a fejedelem- 
séget. Ösmerve Rákóczinak az örökös királyságról vallott 
nézeteit, senki sem vádolhatja azzal a következetlenséggel, hogy 
örökös fejedelemségre tört volna. Csak később, száműzetése 
első esztendejében tartotta kívánatosnak, hogy Erdély az ő 




I99. A RAKOCZI-HAZ DESEN. 



családjának örökös fejedelemsége s a magyar királyok hűbérese 
legyen, ha nem akarják, hogy a török ismét elfoglalja ; azonban 
a fejedelemséget akkor is szabad választatása alapján követelte 
vissza. 33 Ellensége volt a korlátlan uralkodásnak is, hiszen évek 
óta küzdött ellene : «utat keresvén a fejedelmek megzabolázá- 
sára». 34 Már a szécsényi országgyűlésen kijelentette, hogy a 
tárgyalásnak és az ország kormányzásának meghatározása teljes 
szabadsággal a rendek joga. 35 Később, a versaillesi udvarban, 
XIV. Lajos kormányzása szelleméhez közeledett; 36 de most azt 

3 5 Rákóczi Besenvalhoz 171 1 november 24. Fiedler, 11. 488. Szalay, Rákóczi buj- 
dosása, 178. 

34 Rákóczi Szirmaynak 1706. januárius 4. Arch. R. 1. 463. 

3J Rákóczi önéletrajza, 177, • • 

3 6 Intelmei a fejedelmek számára u, o. 172 — 5. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 599 

tartotta, hogy valamint ő nem kívánja mások jogait csorbítani, 
úgy azt sem engedheti, hogy akárki is piszkálhasson fejedelmi 
és földesúri jussaiban. 37 A szabadságharcz kitörésekor különben 
is egyedül tőle függött, hogy a nép első lelkesedését fölhasz- 
nálva, a rendek összehívása és választás nélkül legyen Erdély 
fejedelme. De a választott fejedelmekre mindig gyanakodnak s 
ha tulajdon lelkiösmeretök meg nem nyugtatná őket, folytonosan 
szerencsétlenek volnának. Pedig a legábrándosabb dolog azt 
hinni, hogy esküvel és törvénynyel köthetn